Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-01 / 200. szám
dő, egy a forradalom Utal tengelyéből egészen kitortintt országot rövid idő alatt hatalmassá, gzzdaggá és befolyás-dússá tett. Ez I. Napokon volt. Láttuk, hogy egy uralkodó Porszországban tett erejével rövid idő alatt, bárbanbaout akarattal, egy jelentéktelen államból nagyhatalmat alkotott. Én az osztrák történet, Istenemre, nem szegény uralkodókban, kik habár absolut uralkodtak, mégis kittnőleg uralkodtak. (Bravo balról és a középen.) — Annál fogva én, habár a kormányformával, mely Auszriában évek során fennállt, egyet nem érthetek is, azt mind a mellett is kinyilváníthatom, hogy éppen Magyarország volt az, amely a volt rendszer alatt határozottan nyert (Bravó balról és középen) Uraim, hogy ha ma pártatlanul vizsgáljuk, milyen volt Magyarország, midőn a temesvári, komáromi és világosi catastróphák.A után az ausztriai hatalom, mondom hatalom kezébe került és milyen volt, midőn October 20 -án, midőn azon hivatalnokok nagy része, kik tevékenységüket ez ország igazgatásának áldozták, visszatértek, úgy hiszem, a mér egyen nem az ausztriai kormány hátrányára Ütne ki. (Bravo, igaz, balról.) Mi tesz uraim, egy országot boldoggá ? Kettő, megengedem a formák is, melyek szabadságának megfelelnek, de az is, ami anyagi szükségeit kielégíti. Megengedem, hogy oly országban mint Magyarország, mely évszázadokon keresztül és még tovább alkotmányt , államélettel bírt, ennek hiányát súlyosan érezhették és érezték; megengedem, hogy Magyarország e miatt fájdalmasan sújtva érezte magát, midőn a szabadságot, melyet oly soká élvezett, tökéletesen nélkülöznie kellett; de mind a mellett is uraim, meg kell mégis engednünk, hogy ha az austriai kormány által egy oldalról a szabadság elnyomatott, m:B oldalról az anyagi javakért igen sok, ezt vallom és fennhangon nyilvánítom , igen sok történt. Hogy minő állapotban volt Magyarországban ... igazságügy, midőn az austriai kormány ezen országot átveve, — ez iránt önök elengedendik nekem a részletes rajzot. Tudva van, hogy ezen országban, — a váltótörvényt leszámítva — sajátkép semmi oly törvények sem voltak, melyek csaknem a középkorból ne származtak volna, ha álalában léteztek írott törvények, köztudomásúlag épen semmi írott anyagi magyar törvény sem létezett. Tudva van, hogy szinte mindegyik megyében más törvénykezési szokás alakult, — hogy a büntett törvénykezés a legalacsonyabb fokon állott; hogy túlzott testi büntetések voltak azok, melyek sajátkép a büntetési elmélet alapját képezték, — tudva van, hogy a polgári törvénykezésben szinte semmi törvénykezés sem létezett, hogy egy per nemzedékről nemzedékre folyt; s hogy szerencsésnek tarthatá magát az, ki megérte egy oly per végét, melyet nagy atyja kezdett meg. (Derültség). Mindezek, uraim, — úgy hiszem, — oly állapotok, miket — ami az anyagi ügyeket illeti, — nagy mértékben sajnosaknak kell nevezni. Már ezen állapotnak az austriai kormány határozottan véget vetett. Én távolról sem állítom azt, mintha mindaz, mi az igazságügyi törvényhozás terén Magyarországban történt, s azon mód, melyen a szervezés létesittetett, minden megrováson fölfit állana ; — abban kétségtelenül némely balfogások is eszközöltettek, de az tény, hogy törvénykezés létezett, — hogy ezen törvénykezés részrehajlatlanul s lehetőleg gyorsan gyakoroltatott. Neki kevésbbé, s talán nagyon is határozott módon lépett a kormány a haladna útjára egy más téren, az oktatás terén. Az urak házának egy tisztelt tagja e tekintetben határozott érdemeket szerzett magának Magyarország irányában. Örömest megengedem, hogy ezen érdemeknek az által kissé árnyékba kelle helyeztetniük, miszerint e mellett kissé nagyon is erősen germanisáltak, s kissé nagyon is erősen központositottak. (Élénk tetszés a baloldalon.) Csak azt találom különösnek, hogy épen azon egyén volt az, ki különösen germanisált s és/.pontositott, ki most a foederalismusnak legbuzgóbb védőjéül lép föl. (Zajos tetszés s derültség a baloldalon s a centrumban.) Annyi bizonyos, hogy az oktatás lángja oly vidékekre is elvitetett — még pedig — mint mondák, a gyűlölt austriai kormány által, ahol előbb a kereszténységet is alig ismerték. Ha Thun minister a pusztai iskoláknál semmi gyedet sem hoz be, már csak ez által is valódi érdemeket szerzett volna magának, minden hazafias magyar elismerésére. (Tetszés a baloldalon.) Tegnap egy oly férfin, ki különösen ismeretes a kereskedés s közlekedés viszonyaival, arra utalt, hogy Magyarországban mily roppant tőkét fordíttattak közlekedési eszközökre ; azon országban, hol a közlekedés a fővároson túl bevégződött, mivel tudva van, hogy Pesten túl egy félmérföldnyi utat egy nap alatt tettek meg. Már most ezen ország minden irányban utakkal van borítva, s az országbeli bennszülöttek, kik előbb nem voltak képesek terményeiket értékesítői, ha igazságosak, hálásan ismerendik el, hogy épen ezáltal terményeik értéke talán háromszor annyira emelkedett. (Tetszés a baloldalon.) Hogy mily megmérhetlen termékeny földdarabok, melyek előbb mocsároknak voltak martalékul átadva, alakíttattak át az austriai kormány tevékenysége s erélye által termékeny szántófölddé, — ezt mindenki tudni fogja, ki a Tisza, vagy Körös, vagy Maros vidékét beutazta. (Igen helyes kiáltások.) Egy oly megnézhetlen társadalmi fontosságú mű, — melynek más európai országokban, létesítés végett egy emberkorra lett volna szüksége, — egy oly minister erélye által, — ki ritka tetterővel épen ezen tárgynak széntélé magát, — kevés év alatt létesittetett, — a földtehermentesités; a úgy hiszem, azáltal, hogy legalább ezen rendszabály a magyar országgyűlés veszi el nem vétetett bírálat alá, s hogy az országbírói bizottmány az államélet ezen részét illetetlenül hagyá, az austriai kormány számára fényes bizonyítvány szolgáltatóidő az iránt, hogy az ez a rendszabályt egész tetterővel élesité. (Tetszés a baloldalon s a centrumban). Egy mánk alig csekélyebb jelentőségű rendszabály,— az ősiségi viszony létesítése s szabályzása, szintén aránylag rövidebb idő alatt, csupán austriai kormányorgánumok által vitetett keresztül. Az 1848-ki magyar országgyűlés az ősiséget elvileg eltörlé; — de ezen elvvel még igen kevés volt megnyerve; egy elvnek keresztül kell vitetnie, hogy az valósággá lehessen; — s ezen oly nehéz rendszabály létesítése szintén aránylag rövid idő alatt — s mint hiszem, — az érdeklettek megelégedésére eszközöket tett az austriai kormány által. Mondom,az érdeklettek megelégedésére , mivel ezen rendszabály ellen nem emeltetett semmi ellenvetés, se a magyar országgyűlés, se az országbírói bizottmány részéről. Ha mindazt szem előtt tartom, mit épen most önök elé terjeszteni bátorkodtam, joggal mondhatom, hogy az austriai kormány, ha- szinte absolut kormányzat is, s ha szinte a magyar nép fájdalmasan érzé is , hogy alkotmányos szabadságait nélkülöznie kell, mindezáltal nem tüntettethetik föl ross kormányzásul, s úgy hiszem, nem messze lesz azon időpont, midőn ama milliók részéről, kik szorgalmasok s munkások, kik a munka becsét méltányolni tudják, a polgári, s paraszt osztály részéről, a lelépett austriai kormány számára hangosan bizalmi szavazat fog nyilváníttatni. (Tetszés a baloldalon s a centrumban. Ezért ha mindazon áttekintek, mit épen most lerajzolhattam önök előtt, valóban nem láthatom át, hogy miért helyeztetek oly batirzott s makacs ellentállás az alkotmány elfogadása s a birodalmi tanácsbai követküldés ellenében, a magyar országgyűlés részéről, s meg kell vallanom, hogy azon meggyőződésre jutottam, miszerint ennek okát is csupán ama makacs negatióban kell keresni, mely a magyar népnek igen sok jeles tulajdonai mellett sajátja, s mely századokon át, minden kormány által felismertetett. Tudva van, hogy szinte minden rendszabály, mely csak a kormány részéről a magyar országgyűlés elé terjesztetett, a leghatározottabb ellenállásra talált. A magyar nemzet, s különösen a magyar testületek eleitől fogva ritka tökélylyel gyakoriak a negatív elvet, s ezért remélem, hogy valamint előbbi időkben sikerült a kormány által megtartott állhatatos tényleges állás által ezen negatív fölött végre erőt venni, az austriai kormánynak, ha a megkezdett után nyugodtan s állandóan megmarad, most is sikerülene azt jobbról győzni meg, s az intézmények hasznosságát a magyar nép előtt is világossá tenni, s hogy ennélfogva ezen áron az alkotmányi kérdés sikeresen meg fog oldatni. Annál inkább föl vagyok jogosítva ezen nézetemhez ragaszkodni, mivel azon egyezkedési eszközök, miket tegnap a háznak két ékesszóló tagja ajánlott, megvallom, reám nem tették azon benyomást, mintha azok czélra vezetnének. Uraim! Smolka követ úr abban találja föl a magyarokkal egyezkedésre jutás eszközét, hogy azon országnak föltétlenül megadassák az 1848. év álláspontja, a magyar országgyűlés kiegészíttessék s ekkor bevitassék, hogy a magyar országgyűlés saját alkotmányos előjogának minő részeit , minő mértékét hozná önkényt áldozatai a központi alkotmánynak. Megvallom, hogy én nagy mértékben veszélyesnek találnám ezen eszköz alkalmazását. (Derültség.) Én azt mondom, hogy az a boldog, ki birtokban van , s még senkinek sem tanácsolták azt, hogy hagyjon oda egy házat, mig oly boldog, hogy abban megtarthatja magát. (Tetszés.) Azt állítom, hogy minden hadügyhöz értők igen rosz vezérnek neveznék ama tábornokot, ki egy előnyös állást odahagyna ama lehető kilátás kedvéért, hogy azt taán másnap rohammal vehetendi be, taán 10,000 holttest árán. Az jobban teendi, ha állásában megmarad s bevárja, hogy abban megtámadtassék s abból kiszorittassék. (Tetszés.) Ez amaz álláspont, melyet az austriai kormánynak kell elfoglalnia, s melyet az el is foglalandó t. i. hogy az adottnak, az állameszély által ajánlottnak s az alkotmánynak álláspontján tartsa magát, s az nem hagyandja oda önkényt ezen álláspontot azért, hogy ezen elő ágnak egy részét talán engedmény utján ajándékul nyerje vissza a magyar országgyűléstől. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Egy második ajánlott eszköz abban áll, hogy önkényt mondjunk le ezen alkotmányról s egy újat odroghezzunk. (Derültség.) Uraim! Ezen ház különböző oldalairól többizben megjegyeztetett, hogy Austria sajátkép az által jutott a végromlás szélére, mivel az államéletben folyvást kísérleteket tettek. Most ismét egy ily újabb kísérletet ajánlottak nekünk, s magam , tiszttársaim nevében sajnálom, hogy egyáltalában nem fejezhetem ki az iránti készségünket, miszerint ezen új kísérletbe bocsátkozzunk ; annál inkább, mivel semmikép sem biztosíttatunk az iránt, hogy az által elérendjük azt, mit el kellene érni. Mivel úgy hiszem, hogy a magyar országgyűlésben mindez ideig uralkodott hangulat mellett, minden oly alkotmány visszautasíttatott volna, mely közös képviseletet foglal magában. Már pedig ama sarkpont, mely körül az Austria s Magyarország közti kérdés forog, — épen a közös képviselet kérdése. — Ezért mindaddig, mig valamely ténylegesen formulázott indítványt nem kapunk, —s hálásan fogadandjuk, ha az bárhonnan terjesztüték is elénk az iránt, hogy mi módon kelljen az annyira megtámadott alkotmányt módosítai, hogy miként kelljen ezen birodalmi képviselőknek tagozva lennie, miként álljon fönn a testületek illetékessége, miként alakutassanak az országgyűlések, miként mondassék ki azok illetékessége s míg azzal összeköttetésben javaslat nem intéztetik hozzánk az iránt, hogy miként kelljen a községi életet, az igazságügyet , a közigazgatást rendezni — míg uraim ezt szabatosan formulázott módon meg nem kapjuk, bocsássák meg önök, ha teremtésünk gyermekei irányában fölfogható szeretettel viseltetünk, s nem szándékozunk azt bármi másért, mi nekünk lehetségesül ígértetik, fölcserélni. (Tetszés.) Mindezek után, úgy hiszem, a kormány szándékait határozottan oda fejezhetem ki, hogy az az alkotmányhoz ragaszkodik, hogy az által, mikép Austria lakosainak egy része még nem fogadta el az alkotmányt, legkevésbbé sem hagyja magát megzavartatni az ezen alkotmányhozi ragaszkodásban, s hogy a roszul értesült néptől egy jobban értesült néphez hivatkozik fölebb, nyugottan várván be ama perczet, midőn az összes austriai lakosok szivébe behatand azon meggyőződés, hogy őszinte alkotmányos eljárás mellett, az austriai parliamentben elég tér van a birodalom összes fajai s népei számára. Ez — uraim — ami politikai hitvallás, melyet én magam s tiszttársaim nevében, határozottan előadok.“ (Tarlós, zajos tetszés a centrumban, a baloldalon s a karzatokon.A legveszélyesb ellen, — van megye, hol a főispán, ha nem is pietus masculus, de az ár által elragadott személy, nem pedig ennek korlátozója. A korlátnoki körlevél legközelebbi tárgyalásai fogják mutatni, hol van a kormány szilárd kézben. A korlátnoki körlevélnek (az elsőt értem a megyei rendezés ügyében) igaza van panaszaival. Hiszen tekintsük a megyék bizottmányválasztását ! Lehet-e ennél valami absurdabb ?! Azon biztosok, kik a járásokba kiküldették a helységeket a választó gyűlésbel követküdésre felhívni, egyszersmind egy-egy névjegyzéket is hoztak magokkal, s az ebből alakított sorozatot felolvastatta a főispán mint ajánlottak, számtalan sok más névvel együtt, kik tán oda sem valók voltak. Oda nem valónak tartok én minden oly egyént, ki kebelbeli külön törvényhatóság tagja, mint a városokéi, s kik e szerint kétfelé gyakorolják a jogot, leggyakrabban minden egyéb előny nélkül, mint hogy a pártvezérek személyes ismerősei. Rendszerváltozásnál ugyan bevett szokás, hogy a bukott párt egyénei a tettleges előszerepléstől visszanyomatnak, de nem hogy kizhratnak beszélhatási joguktól, mely őket, mint honpolgárokat illeti: találóan veti tehát a korlátnoki körlevél föl azon panaszt, hogy a bizottmányból párt szenvedély által tekintélyes egyének és kapacitások zárattak ki. Felolvastatván a bizottmány alakításkor a főispán ajánlottal, ellenök természetesen személyes okokból visszautasítási sértést ki sem követett el, de utólagos követelések és panaszok birtak csak olyanokat benyomni, kik oda valók, többnyire ezeket sem mind. Ez volt ok.., hogy a 400-ra szabott bizottményi tagszám mindenütt túlágatott s végre ráadásul, a helyett, hogy mindjárt a nagybirtokosok után tették volna, minden biró és jegyző is besoroztatok némely megyében. S most hányadik tag jár gyűlésekbe? Nem-e olyakat kellett volna választani, kik részt is vesznek a megye ügyében, ahelyett, hogy érdekteleneket tömtek bele magán protectio útján, kikkel adandó alkalommal a prolegensek a többséget kezükben tartsák. Hát még a tisztujítások! Uram bocsáss ! Ismerek aljegyzőket, kik a nyomtatványokat is csak szótagolják, olvasás helyett, s egyébb állomások is a megelőző heteken nem ritkán pohár közben osztattak. Ily visszaélések még tetéztettek oly körülmény által, ha a főispán egy előtte ismeretlen megyébe tétetett, hol pedig első tisztelünk kijelölés. A 12 évig leszorítva volt „urhatnámvágy" kétszeresen zsarnokoskodott az úgynevezett szabadelvűek közt, kik a legsértőbb lenézsre kegyelmezték meg a szavaikat szentírásul tartani vonakodókat. Birákul hányan választattak fölénk törvény ismerők fölé, kik maguk csak nevéről ismerik a corpus jurist?! Ezen eljárásnak természetes következése volt, hogy a higgadtabb egyének a tanácskozásból visszavonultak, hogy a fék vesztett elem, mit mérsékelni nem bírnak, legalább el ne sodorja őket; — igy voltak azután oly gyűlések, hol három ellenkező véleményt is határozatra érdemesítettek, — igy jön, hogy a megye pillanatnyi vezérei már a légben is alig látszottak határt lelni, melyet túlszányatni ne iparkodnának. Tudvalevők a megyék tettlegességei a helytartó tanács és korlátnokság ellen, de még ebben sem voltak következetesek, mert hiszen más napokon meg folyamodtak hozzájuk, ha egyébért nem, pénzért. Mit mondjak az adóbehajtási gyötrelmekről ? Erre vonatkozólag legrészletesb a körlevél, de azért pontról pontra igaz, bizonyítja a vagyona után sírva néző földnép, mely sok úr titkos adófizetéséről csak későn szerzett tudomást Kiváncsiak vagyunk a főispán urak föllépésére , túlságoskodó megyéik korlátozásában ! Vidéki nézet a korlátnoki körlevélről. Ismeretes, hogy a főispán urak annak idejében a hozzájuk menesztett utasítást a megye asztalára tették volt, mi még magában nem lett volna valami szörnyűség, mert annyit is jelenthetendő, hogy a t. közönség látván az ő hatáskörüket, illeszkedjék úgy, miként a főispán vele kobzódásba jönni ne kényszerüljön. De a főispán urak a megyegyülés mellőző végzését még azon kijelentéssel tetézték, hogy ők magukat a közönség óhajával igyekezendőek öszhangba tenni. A mi igénytelen nézetünk szerint, a főispán a kormány hivatalnoka lévén, köteles a túlcsapongó hangulatot a mérsékeltség medrébe terelni, miután kétségfölötti, hogy a kormány és nép érdekei egyezők, csak az IH és modor lehet különböző, ha már most a főispán alárendeli magát a megyei, épen uralgó pártnak, — oda megy az ügy, hova csakugyan jutott. Ne szépítsük a dolgot, mert az önámitás a A s.ász. univerzitás. Aug. 17-ki Ülés. Jegyzőkönyv-hitelesítés után megválasztatott a regulativ pontok átdolgozásával megbízandó 3 tagú választmány. Nagy szavazattöbbséggel választottak : k. kormányszéki tanácsos és cs. k. fin. procurator Schmidt Konrád, cs. k. főtörv. széki tanácsos Bologa és brassai senator Schmidt Vilmos. Ezután elhatároztatott, hogy a megválasztottak értesittessenek és egyszersmind szólittassanak föl az iránt, elvállalják-e ezen megbízást ? Képviselő Papp azon indítványa, hogy a comité tagjai mellé póttagok is választassanak, elvettetett. Ezután ref. Konrád felolvassa a sz.-sebesi communitás jelentését és tiltakozását a városi tanácshoz, az universitásban levő sz.-sebesi képviselők eljárása ellen , mely tiltakozás Sz.-Sebes-szék és a városi tanács által azon kéréssel terjesztetik az universitás elé, hogy a sz. sebesi képviselőktől csak azon indítványokat fogadja el az universitás napirend és különösen érdemleges tárgyalásra, melyek felől az érdekelttek ki tudják mutatni, hogy küldőik helyeslését bírják. A két okmány után fölolvastatott némely sz.sebesi communitási tagok románul szerkesztett óvása a kérdéses tanácsi határozat ellentes véleménye szerint ezen ügy tárgyalás alá bocsátandó és pedig, mint sürgős tárgy, rögtön. Sz.-Sebesi képviselő Oritz kéri ezen tárgy elhalasztását azon okból, hogy mentségére a szükségelt adatokat beszerezhesse, mivel ő egyszersmind a sz.-sebesi communitás és tanács kérdése tiltakozási jogát tagadja. A sz. sebesi másik képviselő, Papp, tiltakozik az ügy tárgyalása ellen, mivel állítása szerint a felolvasott okmányokban a lakosság kis töredéke a sokkal nagyobb többség ellen oppositiót képez. Ezután kérdésbe jött: várjon ezen ügy tárgyalásánál jelen legyenek-e a sz.sebesi képviselők, miután róluk van szó, és az eldöntésnél könnyen az ő szavazatuk határozhatna? Képviselőnőw véleménye szerint ezen kérdés igenlőleg volna megoldandó, mivel itt nem személyekről, hanem elvekről van szó. A tárgyra vonatkozólag indítványozza szóló, hogy a kérdéses tiltakozást az universitás egyszerű tudomásvétellel intézze el. Ezen indítvány végül dr. Ouist által módosíttatva, igy fogadtatott el : Az universitás a felolvasott okmányokat oly módon vonja tárgyalás alá, hogy azokat tudomásul veszi, s ezzel napirendre tért. Végül ref. indítványozza, hogy a sz.-sebesi képviselők semmiféle indítványa addig tárgyalás alá ne vétessék, mig abbeli felhatalmazásukat az universitás előtt be nem mutatják. Megyei tudósítások: — Kontárom megye bizalmi fölirata az országgyűléshez. Méltóságos főrendi tábla! Alkotmányos országban a nezet szabadon választott képviselőinek intézkedései mindig a nemzet akaratának leglettbb kifolyásaiként tekintetnek. Soha nemzet képviselői nehezebb körülmények közt össze nem gyűltek, mint a magyar nemzetnek jelenleg országgyűlésileg együttlevő képviselői. Maga a királyi meghívó levél lélkülözte a törvényes kellékeket. — Az országgyűlés a Királyhágónluli megyék és a magyar koronához tartozó társországok meg nem hivatása miatt nem volt és nincs kiegészítve. — Végre a törvénytelenül fenálló tényleges kormány egyébb intézkedései is következetesen mintegy arra látszottak számítva lenni, hogy az 1861-ik évi országgyűlés magasztos és századokra kihatni hivatott működésének az egész nemzet akaratával megegyező irányoztatása elé akadályokat gördítsenek. És mégis, daczára ezen zsibbasztó, lehangoló körülményeknek , az 1861. évi nemzetgyűlés minden eddigi működései a tölcseség, lángoló hazaszeretet és rendiletlen szilárdság oly félreismerhetlen nyomait viseli magán, melyek a magyar nemzet történetkönyvének legfényesebb lapjai egyikét szentelik számára. A magyar nemzet örök elismerésre van kötelezve az 1861-ik évi országgyűlés minden eddigi cselekményei iránt, melyekkel nem csupán nemzeti palládiumunk, az 1848-ks törvények életünk és vagyonunkkali megvédését kinyilatkoztatta, s egyszersmind a nemzeti függetlenségünk megdöntésére czért a birodalmi tanácsbani részvétet határozottan visszautasította, hanem egyúttal nagy horderejű, s az egész művelt világ figyelmét és bámulatát magára vont vitatkozásai által elévülhetien jogainkat és igazainkat illetőleg, a törvény térén kormány által félrevezettetni szándékolt külföldet felvilágosította. Lehet azonban — miután a kormány eddigi magatartása által azon gyanúra vagyunk kényszerítve — hogy részakaróink még mindig téveszméket iparkodnak elheieteni, jogos igényeinket s annyi törvénnyel és esküvel szentesített követeléseinket illetőleg, részint a testvér-nemzetek , részint pedig a külföld avatatlan és elfogult részének félrevezetése végett. — Lehet, hogy épen az 1848 ki törvényeink által életbe léptetett képviseleti rendszert, mint a nemzet kivánatainak legtökéletesebb orgánumát úgy akarja feltüntetni, mintha ez ma aiztos hivatásának nem elegendőkép felelne meg, — avagy a nemzet érzelmeivel ellentétben volna. Ily eshetőséggel szemben Komárom vármegye bizottsányi közgyűlése nei csupán hazafias kötelességének ismeri, sőt örömmel ragadja meg az alkalmat, kinyilatkoztatni, hogy az 1861-ik évi országgyűlés eddigi szilárd határozottsága és erélyes magatartása azon megingathatlan meggyőződést értelte meg bennünk, hogy csupán az eddig követelt ösvény az, melyen nemzeti létezhetésünk feltétele: az 1848-ks törvények értelmébeni alkotmányos szabadságunk és függetlenségünk elérhető. Kormányok támadnak, kormányok dőlnek romba, de jogainak érzetében erős nemzetnek fényes jövője van; jogait védő és szerencsés avagy szerencsétlen viszonyaiban egyetértő, együtt érző nemzet hosszú századokig terjedő életre van hivatva. Komárom megye közönsége ezeknek folytán kinyilatkoztatja, hogy feltétlen és osztatlan bizalmat helyez az 1861-ik évi országgyűlésbe, s annak az 1848- iki törvények fentarthatása és gyakorlatba vételére vonatkozó minden nyilatkozatát, minden intézkedését egész terjedelmében nemcsak magáénak vallja, de azokért , ha kell szenvedni, ha kell, halni is kész leend, és meg van győződve, hogy e nyilatkozatában az egész, magyar nemzet minden törvényhatósága, sőt minden egyes tagja osztozik. Hazafiui tisztelettel vagyunk. A méltóságos főrendi táblának. Komárom, 1861 augustus 12-én tartott bizottmányi közgyűlésünkből Komárom megye közönsége. Városi ügyek. Győr városa bizalmi fölirata az országgyűléshez. Mélyen tisztelt főrendi tábla! Örömtől teli kebellel fogadá Győr városa közönsége a mélyen tisztelt hongyűlésnek azon eljárását, mely szerint az őfelsége által hozzá intézett kegyeltmes királyi leiratra a hazaszerte határtalan bizalom mai biró sa törvényesség terén vezércsillagul elismer Deák Ferencz, Pest szabad s királyi város képviselője által a képviselőházban előterjesztett felirati javaslatot általánosságban, a köztetszés zajos nyilvánulása között elfogadó és sajátjává téve, miután ez által az alkotmányos törvények után eredő népek millói valódi érzelmeit és forró vágyait anélkül, hogy azok bármi kötelező hasítást adtak volna az egész hazában még most sajnosan tapasztalt önkényes hatalom gyakorlata között, bátran és híven a nemzet és az egész világ előtt visszatükröztetni, sőt a népek e millióinak mintegy számot adva sáfárkodásáról, a szóbani leiratnak e haza összes lakóihoz kellő számú példányokban eljuttatása iránt intézkedni kegyeskedett s ekkép a haza és alkotmányos törvényeinkhezi tántoríthatja ragaszkodásának legfényesebb bizonyítványát adá. El nem mulaszthatja azért e város közönsége, a három századon át számtalanszor, de mindannyiszor tartós eredmény nélkülieknek bebizonyult kísérletek által megtámadott alkotmányos törvényeinknek, jogainknak a súlyos küzdelmek terén kellő bátorsággal, nyíltsággal s méltósággal megvédéséért s ekkép a nemzeti becsületnek is szeplőtlenül történt megőrzéséért a legforróbb hálás köszönetét, valamint jövőre is feltétlen bizalmát a mélyen tisztelt hongyülés irányában, keble legszentebb sugallata nyomán kinyilatkoz-