Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-19 / 215. szám

m évi folyam. Csütörtök Neptenber 19. 215. szám — 1861. HaerteaitA­ hivatal Aldunaaor 5. •«. 2-dik omol. i. kiadó hivatal : Barátok tere 7. «»Am. filduint­ Elöp*ethetni Bu­laj­enten a kiadó hivatalban baráto­k­ tere 7. isám földiz int Vidéken bérm­enten levelekben , minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Itélszetesi arak austriai értékben. Budepeeton hiahos hordva. Vidékre, naponkint pofiin ftkr. ft hz ft kr i; a Kaefsévis IS — Évnegyedre 4 50 Egersdvis IS — Évnegyedre 8 -Felvre s 50 Egy hóra 2— Félévre 10 — Egy bért 2- XEMHIVATALOS RÉSZ. Becs. sept. 17-én. L. Ha én Heves megye t. ez. bizottmányá­nak vélnék, Bartakovics érsek­­ exc. e hó 12-én tartott megnyitó beszédét nem a jegyzőkönyvbe iktatnám, hanem arany betűkkel carrarai már­­ványba­ vésetném .... „A municipiumban össz­pontosul most alkotmányos életü­nk .... Ez most alkotmányunk végső menedéke.... ehhez min­den eszélyességgel, minden erélyességgel ra­gaszkodnunk kell, ha az aligmúlt szomorú emlékezetű évek megújulását kikerülni akarjuk; de nem szabad elfelednünk, hogy a véd­­bástya csak védelemre jó, és ha abból hódításra is kilépnénk, könnyen megtörténhetnek, hogy az ellenség a visszavonulást tőlünk elzárván, a véd­­bástyát is hatalmába ejtheti. A politikában a si­ker határoz, és azért a működésnek, az eljárás­nak sikerét eszélyességgel meg kell fontolni, előre kiszámítani. Mit használ­­­e­g­b­u­z­­góbb hazafiságom, ha hazámat ment­heti e­n Ut veszélybe ejtettem----ha mi lelépünk, vagy leléptettetünk, helyünket ismét bureaucratia foglalja el" Ismételnem kellett ez áldott szavakat — is­métléül majdnem akaratlanul, mint a ki ájtatos szivvel imát hall és után­ rebesgeti. Igen, igen, a­mit ama szent férfiú, ama érdemei és szenvedései­nél fogva dicsőített hazafi mondott, az az igazság, a való igazság, az egész igazság, a­kik mást a mondanak, elragadhatják tán magukkal a nem­zetet a kínos szenvedések, a véres küzdelmek terére; kivívhatják számára I Lengyelhonnak re­gényes, de sanyarú szerepét, vagy — a legked­vezőbb esetben — azon megaláztatást, hogy ide­gen nemzetek kegyelméből nyerje meg a ma­gyar azt, mit higgadt politika, ildomos eljárás mellett m­aga vívhat ki magának, — de Szent­ Ist­­ván koronájának birodalmát, Magyarorszá­got, épségben megtartani soha sem foghatják! Úgy vagyunk mi a megyei rendszerrel mint a hindu bálványával: reggel földre borulva imád­ja, délben megveri, mert nem hallgatta meg kö­nyörgéseit, és estve ismét térden állva fohász­kodik föl hozzája. De a vakhitt­ hindu bizonyo­san jobb kedvvel sújtja engedetlen bálványát, mint a magyar mérsékletet­ vesztett municipiu­­mait. A municipális rendszer iránti kegyelet a magyarnak vérében fekszik és merném állítani, hogy gróf Forgách tán könyebb lélekkel oszlatá fel az országgyűlést, mint valamely megyei bi­zottmányt. Olvasóink bizonyosan nem fogják tőlünk megtagadni az elismerést, hogy sem fel­adatunk sem mesterségünk nem volt, mindent szépíteni és mindent megdicsérni, mi ex ofi­o tör­tént, de bármint fájlaljuk is a legújabb rend­szabályokat, annyit lelkiismeretesen meg kell vallanunk, hogy természetes kifolyásai voltak azon kérlelhetlen szükségnek, mely a fenforgó áldástalan viszonyokból nőtte ki magát. Okvet­lenül útját kellett állani azon szenvedélyeknek,­­ melyek azon vívmányokat is, mik október 20-kából még megmaradtak, bele akarák vetni a zavarok örvényébe, hogy a nemzetet minden oltalom, minden támasz nélkül hagyják, az átme­neti időszak zivatarainak kitéve. Tökéletesen méltányoljuk azon észrevétele­ket, melyeket például a feloszlatott bizottmányok újjá­szervezését illető utasítás ellen fel lehet hozni s eszünk ágában sincs, azok ellenében holmi mesterkélt frasisokban síkra szállani. Mi a ma­gyar jellemhez illőbbnek tartjuk, őszintén kimon­dani, hogy az, a­mi történik, a fenforgó viszo­nyok közt a lehető legnagyobb kedvezménye­ket, a két rész közt a kisebbiket képezi, és hogy kormányférfiaink épen azon utasítás által vélik szándékukat bebizonyíthatni, miszerint megyei rendszerünket, a legroszabb esetben ideiglenes formában,­az átmeneti időszak nehézségei közt is fönn akarják tartani , súlyt helyezvén azon körülményre, hogy a bizottmányokat független elemekből kívánják újjáalkotni­, mellőzvén­ a kinevezéseket s egyéb modorokat, melyek a kor­mány befolyását a bizottmányok alakítására biztosították volna. Egyébiránt ez is mind mellé­kes ; a fődolog az, hogy a magyar kormányfér­fiaknak kellett megragadni a gyeplőt, nehogy mások ragadják meg azt s ebben aztán az a nyeremény, hogy valóságosan csak a megyék mérsékletétől függ, magukat fentartani; a ma­gyar kormányférfiak bizonyosan készek lesznek a megyéket e törekvésben támogatni s rajtuk, a­mennyiben tőlük kitelik, könnyíteni. A törvényesség eszméje szent eszme s mél­tó, hogy oly nemzet, mint a magyar, érte fellelke­sedjék ; de a zsidó népnek ősi hagyománya egy izraelita hadseregről szól, mely szombat napján ellenség által támadtatván meg, inkább fogságba esett, semhogy védte volna magát, mert a tör­vény szerint tilos vala szombaton fegyverhez, fogni s a küzdelem zaja által a szent nap csen­­­dét zavarni, és nem tudom elképzelni, hogy a­­ törvényességnek ily fajta értelmezését a magyar nemzet igen czélszerűnek találja. Én gyakorla­­tiabbnak hiszem, a megyéket, habár áldozatukkal is, fentartani, az átmeneti időszak minden nehéz­ségeinek daczára föntartani, mert az áldozatok mellett is a megyék által oly előnyökben része­sülhetne a nemzet, melyek épen az átmeneti szak megkisértetéseinek közepette anyagilag s szellemileg hasznára válnának s jól esnének a nemzetnek. Valamint pedig kétségkívülinek le­het tekinteni, hogy kormányférfiaink hazafias örömmel segítenék a megyék fönállh­atását, úgy másrészt bizonyos, hogy e segélyzés annál ha­tályosabb volna, minél inkább vennék a megyék a helyzet nehézségeit tekintetbe, mert minél inkább kímélik a megyék a magyar kormány­férfiak bajos és kényes állását, annál inkább nö­vekedik ezeknek befolyása, s annál inkább lenné­nek képesek e befolyásukat a haza javára for­ TÁRCZA. Napi újdonságuk. * A londoni nagy­i­p­a­r m­a k­iá­ll­­­t­á­sr­a nézve tudatnunk kell, hogy a cs. k. központi bizottmány egy hirdetmény­t bocsátott ki, melyben a kiállítók értesit­­tetnek, hogy a londoni királyi bizottmány három cataló­­gust fog kiadni, egy ipar, egy képes s egy szépművészeti sorjegyzéket. Az ezen sortatokba szánt küldeményeknek jan. 31-kéig be kell küldetniük ; bejelentések mart. 1-ig fogadtatnak el. : * Nyitramegye Deák­ Ferenczhez köszönő feliratot fog intézni, melyet — mint a „P. N.“ értesül — az önként ajáilkoló főispán elnöklete alatt egy külön küldöttség fog neki átnyújtani. * Mint Kecskemétről egy barátunk magánsoraiból látják, Constantin nagyherczeg keresztülutazása ott is mozgásba hozta a kíváncsiságot. A nagyherczeg, írja em­lített barátnők, f. hó 11-kén az esti vonattal utazott ottan keresztül, a fiatal Paskievits herczeg és egy másik, igy tréfálkozik a levelező — kimondhatatlan nevű orosz-nagy társaságában 14 peresig időzött a kecskeméti pályalövés. A vagyon, melyben utazott, köröskörül el volt látva ülé­sekkel a középen asztallal, (mint ez a bodenbach-dresdai pályán rendes szokásban van). Kiszálltakor a hercseg szivarra gyújtott egy itteni tanár égő pipájáról. Távoz­­takor Kecskemétet nagyon távcső vezte. A herczeg kísé­retéből kifeledtünk egy ökölnyi kis ölebet, mely kiváló kedvencze látszott lenni. Kecskeméten az a hir volt, hogy a nagyherczeg számára Pesten egy hotel egész lakosztá­lyát lefoglalták. (Pedig nekünk Be volt a magas vendéghez sokkal tovább a serencsénk mint Kecskemétnek). * Mickolcz városa közelebbi közgyűléséből Smolkához köszönd íratott intézett. * A nagykörösi református lyceum mint a „M“­got értesítik, a folyó tanévben régi szerkezete szerint hittudományi előkészítő e első éves jogi folyam­mal nyittatik meg. Az első osztályban Tol­dy Józsefet választották tanárnak,­­ így a patronátus alapítványa értelmében újólag 10-re van kiegészítve. * Krakóban egy az ország legelőkelőbb csapdái­hoz tartozó delnő, ki mint a Przegland jelenti, a hazafias nyilatkozatokban igen élénk részt vett, 40 főt bírságra ítél­tetett. Midőn az ítélet felolvasása után tudtára adták, hogy föllebbezhet, azt válaszolá : én se nem fölebbezek, se nem fizetek , mert pénzem nincs és mert nem akarok; a törvény rendeletének azonban engedelmeskedem és a reám szibott büntetést kiülöm. Nagy áldozat hölgytől, a kik, mint tudjuk, nem szeretnek sokáig „ülve maradni.“ * D r I a 1 Petries festész hazánkfia mint halljuk, egy magyar történeti festvényen dolgozik, mely a jövő évi londoni nagy világkiállítás számára készül. * M­i­z­s­e­i Mária k. a. Debreczenben nagy tet­szést arat. Jutalomjátéka alkalmával ezüst babérkoszorút s fényes fáklyás zenét kapott. Mint halljuk, Heszler igaz­gató úr mindent elkövet, hogy a kisasszonyt állandóan színpadához bilincselhesse, de Szabó és Folvnus színigaz­gató urakban már versenytársai támadtak. * Nt. V­e­c­s­e­y Gábor ur, a palotai helv. hitv. egyház lelkésze s a veszprémi ref. egyház­kerület espe­rese 80. éves korában m. hó 20-kán meghalt. Temetése Veszprém-palotán a derék aggastyán érdemeihez illő dissszel és tisztelettel ment végbe. * Azon okból, mivel a víz sekélyes és korábban esteledik, a kényelmesebb megérkezés szempontjából a Komáromba járó gőzös délután 3 óra helyett 2 órakor fog indulni. * A figyelmet érdemlőbb röpiratok közé kell soroz­nunk z Z­áb­o­r s a ky Alajos 1848-ks népképviselő és országgyűlési jegyző munkáját, mely legközelebb Os­­terlamn Károly könyvárusnál „A­z o­­s­z­t­r­á­k po­litika árnyai“ czim alatt most jelent meg. A haza és birodalom közös érdekeit helyesen fölvilágosító s al­kotmányos jogainkat higgadt férfiassággal védelmező munka megérdemli, hogy barát és ellenség átlapozza. Ára 60 kr. * Dr. Schuselkától legközelebb egy uj röp­­irat jelenik meg Bécsben : „Austria és Magyar­­ország“ czim alatt. *Uj könyvek. Heckenast kiadásában megje­­lentek: Egyetemes természet- vagy észjog elemei. Virozsil Antal eredeti latin munkája után ma­gyarul előadva Hoffmann Lajos Pál jogtudor s egyetemi tanár által. II. főrész : természetes nyilván- vagy közjog. Gyöngysorok, b. Eötvös­ József összes szép­­irodalmi műveiből fűzte Vachot Sándorné. B. Eötvös arczképivel. A szerkesztő — vagy gyöngyhalász, mint magát nevezi, — a szemelt gyöngyöket külön-külön fona­lakra fűzte föl, azon vezéresime szerint, mely körül fo­rognak. A külön osztályok ozimei: isten, természet, árny és felhő, lélektan, ábránd, szerelem, a nő hivatása, neve­lés, haza stb. Ára 2 ft 50 kr. Eredeti népmesék, összegyüjtötte Merényi László. 1. II. kötet. Ára 2 ft. Továbbá képes gyermek-könyvek, kedves ajándé­kok a közeledő karácsonyfához. Lukács Páltól: „Kis C z y t b e r­a, „Kis mesélgető“, „Virágcserép“, „Beni K. naplója“. Az utóbbiak ára egyenkint 50 kr a. é. * Erdélyi Vazul görög kath. püspök­e excja Bécsből Esz­tergomba jött s néhány nap múlva visszatér Nagy-Váradra. Pettier Antal váczi püspök ia Eszter­gomba utazott B­écsböl, hol az udv. kanczellár orral is­mételt értekezletei voltak. * A július havában Pesten elfogatott állítólagos emissarius Tory, mint Ihirlik, közelebb josephstadti fog­ságából szabadon bocsáttatik , újra külföldre megy, miu­tán Szardiniában tartózkodása alatt ott polgárjogot nyert. * Schmerling államminister úr a bécsi marcziusi elesettek számára készítendő síremlék rajzát igen barát­ságosan fogadta s mint a „Vaterl.“ értesül, úgy nyilatko­zott volna, hogy örömére fog szolgálni, ha e követ a ma­ga idejében illő helyén maga is megtekintheti. * H­i­m­f­i József általunk köztudomásra kéri jut­tatni , hogy „A magyar törvénykerés kézi könyve“ czimű munkájára az előfizetési felhívások későn küldethetvén szét, az előfizetés beküldésére a kitett határidő ezennel f. é. od­. hó fő-ig meghoszabbittatik, — egyszersmind ennek közlésére a többi napilapok tisztelt szerkesztőit ír fölkéri. * A többször említett kocsi menetrend már elkészült. Tegnap reggel óta a főkapitányi hivatalnak kö­vetkező hirdetése olvasható a falakon : „Több ízben kel­lemetlenül tapasztaltatván, hogy a kocsizásnál közbizton­sági szempontból szokásba vett szabályok, kölönösen a bérkocsikra nézve fenálló különös utasítások a közönség hátrányára meg nem tartatnak ; minélfogva ezen szabá­lyok és utasítások szoros figyelemben­ tartás végett ezen net emlékezetbe hozatván, még a következők rendeltetnek:. Általában minden kocsira és szekér­re nézve. 1. A kiindulás és leajtás rendesen balról tör­ténjék. 2. A megelőzés (előhajtás) jobbról történik, és csak az esetben, ha az előtte való kocsi lépve halad és ha kocsi szemközt közel nem jön, ha elég széles az ut­ca ha elegendő tér van, hogy balról ismét a kocsi sorba hajt­hasson. 3. Hajtani általában lépésben vagy mérsékelt ügetésben (Trab) szabad. Házakból ki, vagy azokbai be­hajtás és mis­zteráltai betérés mindenkor lépésben tör­ténjék s erre a gyaloglók hangos felkiáltás által figyel­­meztetendők. 4. Be-, vagy be nem fogok lovakat, vagy mar­hát nyilvános helyen felügyelet nélkül hagyni nem sza­bad, különösen a bérkocsisoknak kocsijaikat szolgálati idejük alatt nagyobb távolságra elhagyni tilos. 5. Kocsi­val járdára hajtani avagy azon megállani tilos; nem sza­bad továbbá a járdán sem targonciával vagy kézikocsi­­val járni, sem pedig lovagolni. Bérkocsikra nézve különösen. 6. Min­den egy- és kétfogatú bérkocsi legénynek a kapitányi hi­vataltól nyert menetjegygyel kelletvén bírni, köteles azt a kocsit használó vendégnek kivonatára előmutatni. 7. Folyó hó 22-től kezdve az egy-és kétfogatu bérkocsik tu­lajdonosai kellőszáma úgynevezett ellenjegyekkel leend­­vén ellátva, kötelesek lesznek a kocsit használó vendég­nek egy ilyen jegyet a beszállás alkalmával átadni.­­ 8. Ezen jegy a vendégnél marad , a panasz esetében , a pa­ntalló nevének s lakó­inak rájegyzése mellett, a kapi­tányi hivatalnak , vagy bármely városi őrszemélynek át­­adandó. 9. Minden bérkocsinak kirendelt állomási helye lévén, megrendelés esetében tartozik azt azonnal elhagy­ni és a megrendelő által kijelölt helyre menni; ennélfogva : 10. Állomási helyén levő bérkocsis nem mentheti magát azzal, hogy már meg van rendelve. H. Hajtás közben bérkocsisoknak dohányozni tilos. 12. A közönséget bér­kocsi használatára felszólítani tilos. 13. Az árszabályban meghatározott díjon kívül többet kérni semmi szín alatt sem szabad. A közrend érdekében felállított ezen intézke­dések áthágói szigorúan fognak fenyittetni, miért a t. ez. közönség kéretik, az ilyen ithágókat a fö- vagy illető al­­kapitányi hivatalnál följelenteni. Kelt Pesten, September 12-én 1861. A fökapitányi hivatal.“ * Tanácsi végzés folytán a fökapitányi hivatal ál­tal egy másik hirdetés is fog közrekocsáttatni, t­i. a m­a­r­­hahajtására vonatkozólag. E szerint el lesz rendelve, hogy a marhahajtót mind a­ marhavásárról, mind a vasút­tól a váczi-úton egész a Zrínyi utczáig, a azon végig a lánczhíd-téren át a hídon és pedig csak éjjelenként a nyári hónapokban 11 órától 4 ig, téli hónapokban 10 től 6-ig engedtetik meg. Az ágost­ templom és az ajtéri eé­­ting melletti marhahajtót pedig egyátalában tilos­­dítani. Ha a megyék a kormányférfiakat gyön­gítik, s ezek ily módon kényteleníttetnek a me­gyéket megrontani, akkor a vége az lesz, hogy inter duos litigantes bureaucratia gaudet. Már­pe­­dig úgy hiszem, megérdemli a közös erő megfeszí­tését, hogy az új­kor e szörnyetegétől óvjuk meg a hazát. Igaz, hogy a bureaucratia ezúttal aligha élősködhetnék hazánkban oly soká, mint élősködött vala, de az is igaz, hogy a bureaucra­­tiai sáskasereg a legrövidebb idő alatt a legiszo­nyúbb pusztítást bírná végbevinni. Néhány szó a biztosító­társulatokról.­ ­ Örömmel láttam, hogy a magyar politikai lapok hasábjain már nemzetgazdászati ciikkek is jelentek meg. Valóban ideje is, hogy ne csupán politizáljunk, hanem a sociális téren is erősen mozogjunk. Legyünk mi törvényeinknek rendithetlen hívei, de ha törvényes uton ezeket érvényesíteni nem tudjuk, a passiv el­lenállást is úgy magyarázzuk, hogy tehát semmit se tegyünk, sőt inkább a sociális téren még erősebb éle­tet mutassunk mint valaha. Vigyázzunk, hogy a mi aranyszájú Szent Jánosunk, K­a­z­i­n­c­s­y Gábor szavai szerint a passiv ellenállás rothadásba ne menjen által. Mert jó ugyan, ha egy nemzetnek históriai jogai van­nak, de magában ez nem elegendő, mert erős társadal­mi élet nélkül ezeket fentartani vagy visszanyerni nem vagynak képesek, holott megfordítva, históriai jogok nélkül is él azon nemzet, mely a társadalom egész me­zején erélyesen előretör. Az ily nemzetet nem lehet el­nyomni , mivel ez az életbezi jogát nem diploma útján od­rogh­oztatja magának, hanem a Mindenható segítsé­gével saját munkásságának köszöni. „Segíts magadon, az isten is megsegít" ez az igaz mondat. Úgy látszik, mintha a lefolyt sanyarú 12 év alatt a magyar nemzetnek véribe ment volna által ez igaz mondat. A sociális élet különböző ágaiban erős moz­galmat kezdtünk kifejteni. Az irodalom pártolása már az alsó rétegekig elhatott, mint ezt a számos életreva­ló népies irodalmi vállalatok mutatják. Az országos magyar gazdasági egylet hatalmasan tört előre, s csak­nem minden megye fiók gazdasági egylettel támogatta az anyaegylet áldásos működését. Magyar biztosító tár­sulatot alapítottunk,s a magyar a biztosítás jótékony esz­méjével is kezdett megbarátkozni. A pesti ipar- s keres­kedelmi kamra, bár munkásságában bénítva való, józan és szabad nemzetgazdászati elvek terjesztésében első helyet foglalt el az összes birodalmi kamrák közt. Egy nélkülözhetlen föld­hitel­bank alapszabályait elkészítet­tük s felterjesztettük, s hogy mindeddig életbe nem lép­hetett, nem a magyar tespedésének lehet tulajdonítani. Egy szóval a sociális élet mezején mindenütt erős életjelekre találtunk. És ime fájdalommal, sőt szégyennel kell beváltanunk, hogy épen az oct. 20 -i diploma óta, midőn autonómiánkat visszanyertük, mi­dőn az előbbi atyáskodó akadályok nagyrészben meg­szűntek, a nemzetgazdaság mezején áriá­s léptekkel haladunk a hanyatlás felé! Mi lehet e szomorító tüne­ménynek oka? Egy év alatt csak egy árva nemzetgazdászati in­tézetet sem állítottunk. Irodalmunk sülyedő állapotát égő seb gyanánt mutatták be nekü­nk a Csengery Antal szerkesztése alatt álló jeles „Budapesti Szem­e“ előfizetési hirdetésében. S már a nagy politikai lapok is csaknem kirekesztőig politikával foglalkoztak. Ezért tehát a „Sürjöny“ érdemes szerkesztője talán meg fogja nekem engedni, hogy a biztosító tár­sulatokról is mondhassak egypár szót. Minap egy czikk jelent meg a „Magyarország“ hasábjain, a biztosítási ügy érdekében Husznában. A névtelen szerző itt sok helyest és szépet mond el, mit mi is készséggel, egy betűig elfogadunk és ak­k­unk Hogy a szédelgős nemzetgazdászati vállalatok hazája ismét Francziaország, mint már volt a 18 ik század elején, ezt Prondhon nélkül is tudtuk. Hogy a szé­delgés fekélye már más államokban is kezd terjedni; hogy ha valahol, a nemzetgazdaság mezején szüksé­ges a szabad verseny, de ugyan az ilynemű vállala­tok közül egyszersmind a legsúlyorúbb ellenőrködés múlhatlanul szükséges esek arany igazságok. Ezeket én is aláírom. De megütközéssel tapasztalom a későbbi sorok­ból, hogy e névtelen szerit) a helyett, hogy e szép elve­ket bővebben fejtegetné, tulajdonképen az egész ciik­­két csak azért irá, hogy a hazánkban működő biztosító társulatok közül a legifjabbikat az úgynevezett Phoe­nix -­t megtámadhassa ■ hitelét leronthassa. Midőn szerző a fenemlített elveket kezdé fejtegetni,toraiból hir­telen a monopólium szaga ütötte meg orrunkat. Láttam, hogy ismét egy olyan csikkhez van szerencsénk, mely őségének nemes feladatot tür ki, tudniillik az ellenőr­­ködést, de valódilag valamely monopol­izálást akaró biztosító társaság érdekében van e czikk írva, s élesen ellenkezik a saját maga által felállított szabad ver­senynyel, s akaratlanul is, midőn más idegen társulatot akar sújtani, az egész bazsi biztosítási ügyön mély sebejt ejt . Ez utolsó ok indít a felszólalásra. A nyegleség­nek, (charlatauerie) akárhol mutatkozik is a közélet­ben, ellene kell állani, különben a nagy közönség nyuszifikáltatik. Nekem a Phoenix társulattal semmi közöm. Ezt csak annyiban ismerem, mennyiben minden nem­­zetgazdászati vállalatot, mely hazánkban működik, figyelemmel szoktam kísérni, de azon kevésből is, mit róla tudok, bízvást ál­­thatom, hogy a névtelen szerző vádjai merőben alaptalanok, s valódi rágalmak. Ha a Phoenix igazgatóságának tetszik, c­á­­folja meg maga e vádakat, mit ugyan könnyen m­eg­­c­áfolhat, mert hogy e társulatnak a drezdai tűzkár­­biztosító társulaton kivü­l részvényese nincs, s még maguk az igazgató tagok sem birnak részvénynyel, s továbbá, hogy a kibocsátott, egyenként ezer forintról szóló 10VO részvényre az alapszabályilag megkívánta­tott 30°,„, azaz 300.000 forint be nem fizettetett, hanem csak a drezdai társulat küldött az iroda felszerelésére néhány ezer fointot: ezek mind oly vádak, melyeket senki se hiszen el a szerzőnek, valamint ő maga sem hiszi ezeket. Hiszen ha e vádak igazak volnának, ez magára a bécsi kormányra lenne a legnagyobb pas­quillus. De e tekintetben a nélkül, hogy dicsérni akar­nánk a bécsi kormányt, meg kell vallanunk, mi­szerint nemzetgazdászati vállalatok engedélyezésé­ben s ellenőrkö­lésben talán túlságosan is szigorú. Ennélfogva a Phoenix irányában sem volt oka engedékenyebbnek lenni. Itt sem engedte meg a meg­­alakulást, (Constituirung), míg a részvényesek jegy­­zéke fel nem küldetett, (kik kelt, közbeszólva, sok éjszak németországi is találtak­k), s m­íg a 30°0 száza­léknak, azaz 300,000 ftnak befize­tetését a császári kormánybiztos maga meg nem vizsgála. Sőt a Phoe­nix alapszabályait olvasgatván, úgy látom, hogy irá­nyában egynémelyik pontban, például a 7-ik és 12 ik §- ban még szigorúbb volt, mint más társulatoknál , mert ezek szerint a kormány maga is ráparancsolhat az egyletre, hogy újabb részvényeket bocsásson ki, s a ráták befizetésében netalán el­őfordulható hiányt a többi részvényesek által kívánja fedeztetni, mit más társulatoktól nem kívánt. Privát tudomásom szerint azt is bízvást állíthatom, hogy rágalom azon vád, mintha a Phoenix kormánytanácsosai közt egy cs. k. államhivatalnok működnék, s így maga magát ellen­őrizné, mert dr. Brad­elli, ismeretes statistikus.

Next