Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1862-02-14 / 37. szám
ből áll, nevezetesen Szerém megyéből és a 9-ik számi péterváradi határőrezredből, —és melynek egy része a sírba szállt Bachféle Vojvodinába, (melylyel se a szerbek se a magyarok és horvátok nem voltak megelégedve) annak idejében tényleg bekebeleztetek. És ez a szerbek és horvátok közt jelenleg fenálló hidegült viszonyok közt azon pont, melyen politikai érdekeik keresztülmetszik egymást és merevséggel állanak szemben egymással. — Mint mondom, a horvátok és szlavoniták szerb testvéreiket törekvéseikben , Magyarországban területet nyerni, — a mennyiben az ottani intézményekkel főkép összeegyeztethető — mindig gyámolítani fogják; de ha a szerbek el akarják venni a Szerémséget a horvátoktól és igy meg akarják sérteni a hármas-egy királyság területi épségét, akkor minden igaz horvát és szlavón hazafi egész határozottsággal fog ellene nyilatkozni és a szerbeket azon ábrándból kiemelni, mintha „a Szerémség nem tenné a hármas-egy királyság kiegészítő részt, hanem abba tényleg csak bekeblezve lőne.“ Hogy a gyanút elhárítsam, mintha állításom csak üres szé dagály volna, csak azon körülményt említem fel, hogy Szerémmegye szerb követei a legutóbbi horvát országgyűlésen— nem akarták előbb a szerb ügyet tárgyalás alá venni, míg az országgyűlésnek korábbi határozata, mely „hazaárulásról“ szól, módosítva nem lesz; mert ezen határozat szerint mindenki hazaáruló, ki bármily ürügy alatt egy, a hármas egy királyság területi integritásához tartozó részt attól elszakitani akar. — De oly követek is voltak jelen (mint Kvaternik Ödön), kik bár a magyarok határozott ellenei — mégse állhatók meg, a szerb ügyek feletti előtanácskozmányokban nyíltan kijelenteni, hogy a szerb nemzeti congressus kívánságainak a horvát-szlavén országgyűlés részérőli gyámolítása által úgy a magyar, mint a horvát alkotmány is veszélyeztethetnék. És egy jól értesült szerémi követ az országgyűlés megtörtént eloszlatása után azon megjegyzést tette, hogy : „ha a szerb ügy ott tárgyalás alá kerül*), akkor nagy botrányok történtek volna.“ Ekimérben azon ellenvetést tehetnék nekem, mikép Horvátország az 1848-as országgyűlési határozat által a serémi herczegséget az akkor életbe léptetett Vojvodina számára átengedte és én akkor ezen tétel másképem valódisága ellen szót se emelhetnék, ha az nem oly feltételek **) mellett történt volna, melyek szerb részről akkor nem is teljesittethettek, és a jelen körülmények közt se teljesithetők. Ennek kifejtését jövő czikkemre halasztom. *) Az országgyűlés, mint tudjuk, épen a kérdéses tárgyalás záratt be. **) Az 1848-ki zágrábi országgyűlés VII. czikke : „A Szerb-vajdaságnak a hármas egy királysággal szövetségéről.“ „Az újonnan felállított Vajdaságban a szerb nemzet kívánságai és követelései, melyek őszentsége Rajacsics József patriarcha vezetése alatt kiküldött szerb követség által tudattak ezen országgyűléssel és oda mennek ki, hogy a hármas egy királyság szoros politikai, a szabadság és tökéletes egyenjogúság alapján,lehetetlenség ezt most keresztül vinni, miután a tavasi szerb congressus határozatai szó-l nak; Füredi Mihály, Szerdahelyi Kálmán, Haris Mihály és Sipos Antal uraknak, úgyszinte az Eltér Antal úr vezénylete alatt levő egyetemi dalárdának; köszönettel említi meg az egylet, hogy Müller Emil nyomdász úr a szükséges nyom látványokat dij nélkül állította ki; Beregszászi Lajos űrjeles zongoráiból egyet a hangversenyre kikölcsönözni szíveskedett, s hogy Them K. ur a rendezés súlyos feladata megoldásában minden készséggel résztvett. Pest, 1862. febr. 22-én. A magyar gazdasszonyok egylete nevében Damjanich Jánosné, elnök.“ * A magyar gazdasszonyok által, az általuk kitűzött hazafi czélra a Lloyd-teremben rendezett hangverseny művészeti sikerén kívül anyagilag is szépen jövedelmezett, amennyiben a hangversenyből az említett czélhoz több mint 540 fttal járulhattak. * Ugyancsak e derék hölgyek elhatározták maguk közt, hogy a londoni kiállítás magyar osztálya díszítésére ők fogják a zászlókat készíteni, s e tekintetben a hímzendő mezeket már ki is osztották egymás közt. * A német színház Desirée Artot kisasszonyban valódi delejtüre tett szert. A ház tegnapelőtti (negyedik) föllépése alkalmával is oly zsúfolásig megtelt, hogy estve már a jegypénztárakat be kellett zárni. Artot k. a. ezúttal új téren, a drámai énekben mutatta be kitűnő tehetségét. Verdi „Troubadourjában“ Leonórát énekelte. A valódi művészi lélek, a nagy hivatottság sehol se tagadja meg magát Artot ma is kitűnő szépen énekelt, dalaiban megható érzelem és báj ömlött el, mely hallgatóit nem egyszer zajos tapsokra ragadta. De azért Artot kisasszonynak mégsem tere ez a Verdi-szerzemény, hol az elpusztíthatatlan physicum és a zenekart áttörő hang is az énekesnő kellékei közé tartozik. Attól, hogy hasonlattal éljünk, olyan volt e szerepben, mint egy gyönyörű szál virág, melyet valaki egy pohár víz helyett egy összevissza rohanó erdei patakba dob. Nem csoda, hogy ha a szép virág a zúgó hullámok közt legszebb leveleitől fosztatik meg és elbűvölő illatát veszti. Ilyen a Verdi-zene, melyről el lehet mondani, hogy a szobor a zenekarban van s talajzata a színpadon. Az előadás azonban mint egész sokkal jobban ment, mint az előbbi Artot-val adott operáké. Simon és Schmidt urak, úgy Wirrer k. a. is mint Azucena jól megállták helyüket. Schmidt urnak mint Manrico szintén a lágyabb érzelmi helyek sikerültek jobban, mint azok, ahol mint hőstenornak a tüdő non plus ultrájával kell hatnia. * A pest-budai hangászegyleti zenede, mint más években, az idén is hangversenyt rendez böjt első vasárnapján, azaz mart. 9 kén, a déli órákban. Helyiségül a Lloyd terme van kiszemelve. Tarnay Pál, a „Napam boldogít“ czímű sikerült vígjáték szerzője egy új darabbal van készen a népszínház számára. S ez némi vigasztalás azért, hogy odaát megint bukott egy darab, a mely halálának bélyegét már czimében hordá, lévén ennek neve: „Bukott kalandor.“ * E r n ö, szász-coburgi herczeg kíséretével, a melyben a híres tudós és sokat utazott Gerstäcker Frigyes is van, f. hó 24 -én érkezik Bécsbe, innen útját Triesten keresztül Alexandriába folytatandó. Útjának czélja Afrika. Visszatérte egyelőre május végére van határozva. * Zeditz, a jeles költő súlyosan beteg. * A budai népszínháznál az új bíráló választmány már alakulóban van. * Kozmovszky Antal úr óvást tesz azon eszme ellen, hogy a magyar nemz. muzeum parkjában gyümölcs kiállítási csarnok emeltessék. Szerinte a nemz. muzeum nem egyesek tulajdona, hogy azzal különféle czélokra a nemzet beleegyezése nélkül rendelkezni lehessen. Másrészt nem mulaszthatja el azon veszélyre és károkra utalni, miket a gyümölcstárlat következtében nagy tömegben oda vont legyek, rovarok, pillék és molyférgek az országos könyv- és képtárban, s a nagybecsű emlékekben gazdag különféle gyűjteményekben okoznának. Ott van, úgymond, a kertészeti társulat, ennek helyisége még fennáll, a tervezett kiállítás egyenesen ennek körébe tartozik. * A Szent-István-Társulat által Pesten szerzendő házra legújabban adakoztak. Egyszer mindenkorra: Bitnicz Lajos nagyprép. Szombathelyen 20 ftot; Kopsz János kan. 20 ftot; Klempa Simon prép. s pleb. 10 ftot; Szaniszló József kan. Szombathelyen 5 ftot; Zichy Antal 5 ftot; Bárány István peremartoni pleb. 5 ftot; Polák József 3 ftot; Sir Venczel asztalosmester Egerben 2 ftot; Kis János 1 ftot; Somogyi György 1 ftot; Varga Anictt 1 ftot; Nemsur Ignácz 1 ftot; Herman Péter 1 ftot; Luka Ferencz 1 ftot; Nagy Rókus 1 ftot. Évenkint (4 évre) : Krancz István kan. 5 ftot; Lipovics István kan. 5 ftot; (6 évre) : Razgha Lajos pleb. Tabán 5 ftot. Magára a Szent -László -Társulatra: Kollárcsik István, a rozsnyói püspöki egyházmegyéből: 241 ft / kr ; a nyitrai egyházmegyéből: 153 ft 30 krt, Beél Fidel ivén Kőszegen egyszer mindenkorra: 15 fit 72 kr, alapitványkép : 80 irtot, évi dij után bejött 31 ft 92 kr, Pfeffel Kalazant pleb. ivén sz.-Ivánban: 45 ft 36 kr, Szenczy Ferencz megyés püspök Szombathelyen 40 irtot, Ramóczy Valér ivén Sopronyban : 37 fit 92 kr, Soroksárról 32 tag után : 24 ft 60 kr; Bonnaz Sándor csanádi megyés-püspök 20 ftot, Makra Imre prép., főesperes 20 frtot, Horváth Mihály cimz. kanonok pleb. 20 ftot, Oltványi Pál pleb. 20 frtot, Balogh Antal pleb. hely. 2. ftot, Szabados József pleb. 20 frtot, Major Ev. János alesperes 20 forintot; szegedi alesperesi kerület 20 forintot; Radics Pál plébános helyettes 20 forintnyi tőke kamatját fogja fizetni. Simon Zsigmond perjel ivén szent Mártonban: 18 forint, Lukácsek János hidegkúti plébános 13 frtot, Razgha Lajos tahi plébános a 248. ivén gyűjtött: 12 frt 8 krt, Csontos Venant pleb. ivén Győr-Csanakon : 2 frt 47 */3 krt. Felix Farkas ivén Győrben : 10 ft 60 kr. A pápai egyházkerület lelkészeitől : 10 ft 50 kr, a Sz.Benedek rendi győri főgymnasium tanonczai 10 ft 50 krt, ó aradi plébánia 10 ft 50 krt, Fekete János kanonok 10 ft, Ferenczy Jákó ivén Esztergomban 10 ft, Be 11 ovits Marczellin pleb. ivén Lázin 10 ft, Kemp a Simon prép. s pest-terézvárosi pleb. 10 ftot, egy név télen Pozsonyból 10 ftot, Dániel Miksa ivén Peterben 9 ft 10 kr, szócsányi plébánia 8 ftot, Pether Demjén 113. ivén Sz.Mártonban : 6 ft 60 kr, rékai plébánia 5 ft 17 krt, monori plébániából : novemberben 58 tag után 3 ft 88 kr, decemberben 59 tag után : 3 f 94 kr, januárban 63 tag után 4 ft 22 kr, Brecska Aure Komáromban 3 ft 60 kr, a tarányi hivek újévi offertorim alkalmával: 3 ft 15 krt, Bitnicz Lajos nagyprépost 3 ft Vrabélyi Mihály tolcsvai káplán 2 ftot, Kákonyi Béla baracskai pleb. 2 ftot, Szaniszló József kanonok 2 ftot, Krancz István kanonok 2 ftot, jerszeghi plébánia 2 ftot, Kovács Romvald pleb. ivén Tenyén 2 ft, Hrabovszky János 1861 és 1862-re 1 ft 44 kr, Devics József taranyi pleb., előleges költségül 1 ft 5 kr. Busics Pál papnöveldei igazgató 1 ftot, orczyfalvai plébánia 1 ftot, uj-besenyői plébánia 1 ftot, vingai plébánia 1 ftot, uj aradi plébánia 1 ftot, engelsbrunni plébánia 1 ftot, keresztesi plébánia 1 ftot, németsági plébánia 1 ftot, özv. Kasselik Jánosné 72 krt, Villecz Ignácz 72 krt, Eggenberger Ferdinánd könyvárus 1862-re 72 krt, Burghardt István 72 krt, német-szt.-péteri plébánia 60 krt, majlátfalvai plébánia 37 krt, Papp Gábor baracskai tanitó-kántor 20 krt. Lapszemle. Valamennyi bécsi lap a birodalmi tanácsnak a sajtótörvényrőli tanácskozmányával, illetőleg azon szavazatával foglalkozik, melyben az államminiszer egy fontos elvkérdésben cserben hagyatott eddig rendületlen majoritása által, s minoritásban maradt. Szó volt ugyanis azon büntető törvényi novellákról, miket az államminiszer indítványozott, mint az új sajtótörvény kiegészítőit, s mikben legnevezetesebb azon pont, miszerint a birodalmi tanácsosok, országgyűlési követek, közhivatalnokok , katonatisztek megbántása , becsületsértése — egyenesen bűnvádi közkereset tárgya, ha az illető egyén nem is akarna keresetet indítani. A tegnapelőtti ülésben e tárgy fölött élénk vita folyt, melynek eredménye az volt, hogy az állam mkrint a felállítandó Vajdaságban az egyenjogúsításról szó se lehet — mivel ők supraematiát akarnak gyakorolni a Szerb Vajdaság és a hármas-egy királyság egy szilárd politikai testté összeolvadó szövetségbe lépjen és a szerbek kivánatait és követeléseit (itt mintha a kivánatok és követelések szavak előtt a zágrábi országgyűlés a jogos vagy igazságos szavakat készakarva és nem minden ok nélkül kihagyta volna), melyek : a Szerémségből ide véve a katonai határőrvidéki részeket, Baranyából, Bácskából az óbecsei kerületet és csajkás zászlóaljakból, a Bánát és annak határaiból és a kikindai kerületből álló Szerb-Vajdaság elismerése. (Miután az utolsó congressus az új Vajdaságot máskép arrondírozta (szervezte), tehát ezen feltételnek se tehetnek eleget már most a szerbek. Minthogy pedig contractus contradentibus legem ponit, ergo nem tehetvén eleget e stipulatumnak, nem is követelhetik a Szerémséget, a patriarcha és vajda megerősítése, a szerb nemzet szabadságának és függetlenségének elismerése, (erről is lemondtak az utolsó congressuson) a románok nemzeti önállóságának biztosítása, (ezeket már se Karloviczon se Zágrábban nem is említették tavai) úgy többi követeléseiket is magáéral elismerje és igy közösen azt mindenütt gyámolitsa és valósítani törekedjék; a horvát-szlavon nép szivében a legmelegebb és őszintébb viszhangra találtak és azon meggyőződést idézték fel, hogy e szövetség és a kölcsönös, szilárd és tántorithatlan egyetértés azon nagy hivatás elérésére, melynek a hármas egy királyság népe részesévé lett, elkerülhetetlen szükséges és sürgetőleg parancsoltatik. Ezen indokból a hármas egy királyság országgyűlése a szerb nemzeti gyűlés f. é. május 113 és 3/15 kelt jegyzőkönyv 4 §-a értelmében a szövetséget a hármas-egy királyság részéről egyfelől és a Szerbvajdaság részéről, mely áll a Szerémségből, annak határaiból, Baranyából, Bácskából, az óbecsei kerület és csajkás zászlóaljakból, a Bánátból határaival együtt és a kikindai kerületből — másfelől a szabadság és tökéletes egyenjogúsítás alapján elfogadja, a szerb nemzet minden kívánságait magáéinak ismeri, (ezt a passust 1848-ban Szlavóniában úgy commentálták, hogy : „ti kívánjátok a Szerémséget, mi is kívánjuk“,) és azért igyekezni fog, azokat ő Felsége trónja előtt és másutt is mindenütt gyámolítani és valósítani". Ugyananyit TU, vmIII^oL 11 pontja, (tehát egy későbbi határozat) így hangzik : „A hármas egy királyság nemzete Pozsega, Verőcze és Szerém megyéket, valamint a gradiskai, bródi és péterváradi határőrezredeket, melyek Alsó-Szlavonia nevezet alatt ismeretesek, ezen királyságok kiegészítő részeiül tekinti és el van határozva, azokat mint törvényes (itt már aztán jól bele tudták szőni a „törvényes“ szót) tulajdonát, minden ellenséges megtámadás ellen, jöjjön az bármi felől (egyszerre nagy óvatosság) védelmezni és megóvni“. Sister javaslatai nagy többséggel elvettettek, mind a mellett, hogy Schmerling úr azzal fenyegeté a házat, hogy, ha e pontokat el nem fogadja, ő a sajtótörvényt Ő Felségének nem fogja megerősítésre ajánlani.?— Az ellenzéki lapok — amenynyire még ilyenek létezhetnek — ujjongnak örömükben , hogy a ház föntartá függetlenségét. A centralista lapok pirulva dadogják , hogy ők sokkal liberálisabbnak s alkotmányosabbnak tartották eddig az államr miniszert, s ezért támogatták is. De mind egyetértenek abban, hogy inkább maradjon érvényben az 1852-ki sajtótörvény, semhogy a kir. tanács jóváhagyását adja a sajtó újólagos lenyűegözéséhez. Városi ügyek. — Deézs város tisztikarának névsora : Főhadnagy Pécsi Imre. Tanácsosok Veres Lajos, Vékony Ferencz és Fazekas Iván, (a törvénykezési 3 tanácsos helye üresen hagyatott a törvényszék felállításáig.) Főjegyző Bányai István. Aljegyző Csákány Dani. Iktató és levéltárnok Cuz Deodat. írnokok Dósa István, Bender Sándor. Főszónok Róth Pál. Pénztárnok Gyarmatin János. Városgazda Keresztesi Imre. Erdész Fodor János. Főügyész Osváth János. Alügyész Fodor Antal. Ajtónálló Szűcs János. Főorvos Feueregger Károly. Alorvos Telegdi Zsigmond. Az egész tisztikar, — a főhadnagy és jegyzők kivételével, — megmaradtak az alkotmányosan megválasztottak.*r. 1. Vidéki levelek. — Nagy-Kalló, febr. 8. Az elmúlt év végén megszüntetett rendszer varázsait elfogulatlan szemmel nézőnek, ha a közügyek sok bánatos szívvel odahagyott s mint sokan hiszik, most zordon terén körültekint, lehetlen meg nem győződnie, hogy úgy a közigazgatási mint törvénykezési ügyködésben oly rövid idő alatt is sok történt, mi a nép hálájára, mennyiben érdekei előmozdításán javulást lát, méltó, s ilyenül elismerésének jelei már is fel-fel tűnnek, s legszembetűnőbb jele a mostani rendszer iránti bizalomnak már kezdetében nyilvánult azáltal, hogy a megyei törvényszék, telekkönyvi hivatal és szolgabirák alig hogy megkezdték működésüket, azonnal sám nélküli végrehajtási és biztosítási folyamodványokkal árasztottak el. Szabolcsban, eltekintve a közjogi különböző fogalmaktól, melyek egygyéolvadása, adná az ég, bár mielőbb bekövetkezne, — tagadhatlan, hogy az elhomályosult láthatár tisztulni s az irányt vesztetten tévedezők kételye oszlani kezd. Ösztönül szolgálhat ez az oly nehéz téren megkezdett munkálkodásuk sikerének fejlését szemlélő megyénkbeli közügyek kezelőinek. A művelődési téren is előhaladunk. Nyir-Báthorban casinói egylet van alakulófélben. Balmaz-Ujvárosban is felsőbb engedéllyel most alakult egy. Legújabban a kisvárdai izraeliták olvasó-egylete terjeszte fel alapszabályait. Hasonló egylet alakult már Nádudvaron is. Meg kell említenünk még a közelebbi időszakban felizgatott kedélyek csillapulásának jeléül, hogy a *) Épen most olvastam a rendeletet, mely szerint meggyőződvén a magas kormány az adó katonai erővek behajtása czélszerűtlenségéről, azt jövőre megszünteti, s ezután csak a régi gyakorlat alkalmaztatok a behajtásnál. Lev. Magyar tudományos Akadémia. A február 10-ki ülésben Fogarasi János r. ta£ egy ily czimü értekezéshez : „Szabatosság az igeidőkben“ bevezetését olvasá fel. Értekező, midőn e fontos tárgyban ismét szót emel, arra kívánja fordítani a tudományos közönség figyelmét, micsoda titkos jelen rejlik a magyar egyszerű múltakban —mert leginkább ezek a vita tárgyai — mind a régibb, mind, ha netalál különböző volna is, az újabb nyelvszokás, és ha lehető, nemcsak az írói osztályba tartozó, hanem más, teljesen magyar ajkú honpolgárok nyelvszoksa alapján is. Az értekezés e szerint igen hosszassá válhatik, mind értekező , de legnevezetesebb, legfontosabb, és alapjában megingatott magyar irályunk helyreállításáról, vagy megigazításáról van szó. Fogarasi ellenében leginkább régibb nyelvemlékeinkre hivatkoztak. E nyelvemlékek, jegyzi meg értekező, megbecsülhetlen kincseket tartalmaznak az egyes szók származtatása, eredeti értelmek kikutatása s ős alakjok meghatározása tárgyában. De hogy vájjon már kifejtett s még kifejtendő irányunkban általán előképül szolgálhatnak-e ? igen nagy kérdés. Több példát idéz értekező, melyek általános szabályul látszanak szolgálni a régiségben, mig most senki sem követi. Ilyen a latin nyelv példájára az óhajtó és kapcsoló mód használata : „Mikoron az cseh király látta volna“; „Minemü sz. életben élt légyen dicsőséges sz. István király“ stb. Mindezen írásmód leginkább összetett mondatokat a latin cum, postquam, ut stb. közszókkal összekapcsolt igemódok utánzása, s halmozvák ezzel régi nyelvemlékeink, különösen, a melyek latinból, úgyszólván, tudósok által fordittattak, de a melyeket ma már igen helyesen alig követ valaki, s a melyek alig találhatók a régi iratokban is, ha nem a latin után, ha nem eredetileg és inkább a nép általános nyelvszokása után szerkesztettek, kivévén, hol azoknak nyelvünk természetéhez képest, a. m. a lehetőségi állítmányokban valósággal helye van. Ilyen eltérés továbbá a régi és utabbi írásmódban a személyi és birtoki névmások használata, hol a nyelv szellemében nem múlhatlan szükségesek t. i. leginkább kiemelés vagyis hangsúlyozás tekintetében. P. o. : „Íme te rokonod megfordult e népéhez,“ ..Én éneklek urnák én életemben.“ A halotti beszéd : „Látjátok feleim szömtökkel,“ valószínűleg nem fordítás. Említi végre értekező, hogy a többes harmadik személy birtokragait (ok, uk, ök, lik) alig találjuk a régiségben. (Pázmánnál igen !) — Mi már az igealakokat illeti : kivált a két egyszerű alatti múlt idő íz, úgymond értekező, a miről itt szó van, u. m. a tuda alak az első egyszerű múlt, s tudott alak a másik egyszerű múlt. Az összetett alakok tud vala, tuda vala, és a mi rég szintén előfordult, tud volt és tudja volt. Értekező rendszerbe állítva, valamennyi alakot elő fogja adni. Nevezetes vita, úgymond, mert ha az ő (értekező) nézete alapos, akkor a magyar nyelv az első szépségű és szabatosságú nyelvekkel versenyez, míg az ellenkező nézet mellett aligha lehetne nyelvünkkel e részben dicsekedni. Miután az ellenfél régi példákra hivatkozik, értekező is előveszi a régieket, de —úgymond — mélyebben tanulmányozza, s ha lehet, nemcsak a diákos írókat és diákból fordítókat, noha ezekkel is megbirkózik, hanem és főképen a magyar honpolgárok azon műveit, már közkézen forgó leveleit is, melyek lehető tiszta magyar forrásból,— a nép közelebbi életéből meritvék. Hogy a múlt idők használásában legjelesebb nyelvemlékeink is ingadozást mutatnak : a müncheni codexet idézi értekező például, — mely codexnek mindjárt legelső lapjain négyféleképen fejeztetik ki a latin perféctum : szillé (genuit), akarja vala (voluit), született (natum est), magyaráztatik (interpretatur). Ily példákkal tehát nem dönthetni el a kérdést. Mélyebben kell hatolnunk a nyelv szellemébe. E végett értekező épen az idéztük codexet veszi bővebb vizsgálat alá, meg fogván határozni az eseteket és elveket, melyek e codex szerzőjét fordítási munkájában vezérelték s összehasonlítván azokat más kitünőbb emlékekkel is. E vizsgálódás lesz közelebbi előadása tárgya. — Ugyanez ülésben bemutatá Szabó József lev. tag Kenessey Albert hajós kapitánynak már kész magyar Hajózási műszótárát; a titoknak pedsig Tatár nyelvmutatványokat nyújtott be Vámbéri Armin lev. magtól, nép tulságos szabadság-érzetből fejlődött"s a törvényes rendet mellőző ellenszegülési vágyával is alább hagyott, a mennyiben az Ibrányban mult évben vérengzéssel járt kísérlet, az úrbéri tagosztály végrehajtása végett, megyei alispánunk tapintatos eljárása folytán, minden kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül foganatosíttatott. Megyénk területén jelenleg a járásonként felállított csendbiztosok és őrködő személyzet ébersége és tevékenysége a személy- és vagyonbiztonság fentartására megnyugtatólag hat. Kr. Holm d. V. (Legújabbak szemléje.) Állítva volt, hogy Austria s azon német hatalmak, melyek a Poroszországhoz intézett azonos jegyzéket aláirák, egyszersmind az iránt is készülnek megállapodni, hogy egymás területét, beleértve a szövetségen kívül fekvőket is, kölcsönösen biztosítsák. Erről, mint mondók, az azonos jegyzékben ugyan egyetlen szó sincs , mindamellett a kivetett hír nagyobb hitelre talált, mintsem hogy annak fölizgató hatása Austriára nézve közönyös lehetett volna. A „K. Z.“ bécsi levelezője biztos tudomással is hisz bírni arról, miszerint az austriai krmány nem is késett, diplomatiai ügynökeit utasítani, hogy az illető udvaroknál ellentmondjanak azon nézetnek, mintha a szövetség-reform ügyében teendő austriai javaslatoknak céljuk volna, Austria nem-német területének a szövetségbe fölvételét előkészíteni. Eddig levelező előadása teljes valószínűséggel bír, azonban hozzáteszi, miszerint az austriai kormány annyit mégis kijelentetett, hogy nem-német területét „Németország népjogilag biztosított védrendszerébe“ fölvétetni kivánja s erre nézve szabadjon kételyünket kifejezni. Levelező maga méltán kérdi, hogy miben állna ekkor a különbség? Austria az utóbbi kívánat által egy közép európai hatalom felállítását czélozná, melynek magvát a német szövetség képezné, s a végczél mégis a császárság egész mostani területének biztosítása lenne, vagyis az, mi az ausztriai cáfolat tárgyát képezi. Ezért, mondjuk újra, szabadjon kételkednünk, hogy az austriai kormány ily kijelentést ügynökeinek utasításba adott. Berlinben az azonos jegyzékek által előidézett első hatás sokat vesztett már élénkségéből. Első perczben még a kormánylapok is végletes lépéseket kezdtek ajánlani, melyek a szakítást teljessé teendenék. Maga a berlini „Alig. Zig“, félvén egy második Olmütztől, azt tanácsla, hogy Poroszország most rögtön lépjen föl Kurhessenben, s hogy Francziaország beavatkozását a német ügyekbe távol tartsa , semlegességét kereskedelmi szerződés árán vásárolja meg. A mai porosz lapok már higgadtabb hangon szólnak, s véleményük jobbára oda megy ki, miszerint a porosz kormány egyszerűen várja be , hogy mire képesek az ellenlábas hatalmak szövetség-reform iránti javaslataikkal menni; egyszersmind pedig azon legyen a maga részéről, hogy a német nemzet rokonszenvét a maga részére hódítsa. A porosz parlament szabadelvű töredékei nyilatkozatokon dolgoznak a német kérdésben, melyek által a kormánynak erkölcsi támaszt kölcsönöznélnek, de egyszersmind leggyakorlatibb válaszul az azonos jegyzékre azt kezdik tartani, ha a porosz kormány azonnal Olaszország függetlenségét kimondja s erre nézve a kamra elé javaslatot terjesztet. A német kormányok kzt ekkorig az egyetlen badeni az, mely a reform ügyében Poroszország része