Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-14 / 37. szám

ből áll, nevezetesen Szerém megyéből és a 9-ik szám­i péterváradi határőrezredből, —és melynek egy része a sírba szállt Bachféle Vojvodinába, (melylyel se a szerbek se a magyarok és horvátok nem voltak megelégedve) annak idejében tény­leg bekebeleztetek. És ez a szerbek és horvátok közt jelenleg fenálló hidegült viszonyok közt azon pont, melyen politikai érdekeik keresztül­metszik egymást és merevséggel állanak szem­ben egymással. — Mint mondom, a horvá­tok és szlavoniták szerb testvéreiket törek­véseikben , Magyarországban területet nyer­ni, — a mennyiben az ottani intézményekkel főkép összeegyeztethető — mindig gyámolítani fogják; de ha a szerbek el akarják venni a Sze­­rémséget a horvátoktól és igy meg akarják sér­teni a hármas-egy királyság területi épségét, ak­kor minden igaz horvát és szlavón hazafi egész határozottsággal fog ellene nyilatkozni és a szer­­beket azon ábrándból kiemelni, mintha „a Sze­­rémség nem tenné a hármas-egy királyság kie­gészítő rész­t, hanem abba tényleg csak be­­keblezve l­őne.“ Hogy a gyanút elhárítsam, mintha állításom csak üres szé­ dagály volna, csak azon körülményt említem fel, hogy Szerém­­­megye szerb követei a legutóbbi horvát ország­gyűlésen­­— nem akarták előbb a szerb ügyet tárgyalás alá venni, m­íg az országgyűlésnek korábbi határozata, mely „haza­árulásról“ szól, módosítva nem lesz; mert ezen határozat szerint mindenki haza­áruló, ki bármily ürügy alatt egy, a hármas egy királyság területi in­tegritásához tartozó részt attól elszakitani akar. — De oly követek is voltak jelen (mint Kvater­­nik Ödön), kik bár a magyarok határozott elle­nei — még­se állható­k meg, a szerb ügyek fe­letti előtanácskozmányokban nyíltan kijelenteni, hogy a szerb nemzeti congressus kívánságainak a horvát-szlavén országgyűlés részérőli gyámo­­lítása által úgy a magyar, mint a horvát alkot­mány is veszélyeztethetnék. És egy jól érte­sült szerémi követ az országgyűlés megtörtént eloszlatása után azon megjegyzést tette, hogy : „ha a szerb ügy ott tárgyalás alá kerül*), akkor nagy botrányok történtek volna.“ E­­­kimérben azon ellenvetést tehetnék ne­kem, mikép Horvátország az 1848-as országgyű­lési határozat által a s­erémi herczegséget az ak­kor életbe léptetett Vojvodina számára átenged­te és én akkor ezen tétel másképem valódisága ellen szót se emelhetnék, ha az nem oly fel­té­t­e­l­e­k **) mellett történt volna, melyek szerb részről akkor nem is teljesittethettek, és a jelen körülmények közt se teljesithetők. Ennek kifej­tését jövő czikkemre halasztom. *) Az országgyűlés, mint tud­juk, épen a kérdéses tár­gyalás zárat­­t be. **) Az 1848-ki zágrábi országgyűlés VII. c­z­i­k­k­e : „A Szerb-vajdaságnak a hármas­ egy királyság­gal­ szövetségéről.“ „Az újonnan felállított Vajda­ságban a szerb nemzet kívánságai és követelései, melyek ő­szentsége Rajacsics József patriarcha vezetése alatt ki­küldött szerb követség által tudattak ezen országgyűléssel és oda mennek ki, hogy a hármas egy királyság szo­ros politikai, a szabadság és tökéletes egyen­jogúság alapján,­­lehetetlenség ezt most keresztül vinni, miután a tavasi szerb congressus határozatai s­z­ó-­l nak; Füredi Mihály, Szerdahelyi Kálmán, Haris Mihály és Sipos Antal uraknak, úgyszinte az Eltér Antal úr vezénylete alatt levő egyetemi dalárdának; köszönettel említi meg az egylet, hogy Müller Emil nyomdász úr a szükséges nyom látványokat dij nélkül állította ki; Beregszászi Lajos űrje­les zongoráiból egyet a hangversenyre kikölcsönözni szí­veskedett, s hogy Them K. ur a rendezés súlyos feladata megoldásában minden készséggel résztvett. Pest, 1862. febr. 22-én. A magyar gazdasszonyok egylete nevében Damjanich Jánosné, elnök.“ * A magyar gazdasszonyok által, az általuk kitűzött hazafi czélra a Lloyd-teremben rendezett hangverseny mű­vészeti sikerén kívül anyagilag is szépen jövedelmezett, a­mennyiben a hangversenyből az említett czélhoz több mint 540 fttal járulhattak. * Ugyancsak e derék hölgyek elhatározták maguk közt, hogy a londoni kiállítás magyar osztálya díszítésére ők fogják a zászlókat készíteni, s e tekintetben a hím­­zendő mezeket már ki is osztották egymás közt. * A német színház Desirée Artot kisasszonyban valódi delejtüre tett szert. A ház tegnapelőtti (negyedik) föllépése alkalmával is oly zsúfolásig megtelt, hogy estve már a jegypénztárakat be kellett zárni. Artot k. a. ezúttal új téren, a drámai énekben mutatta be kitűnő tehetségét. Verdi „Troubadourjában“ Leonórát énekelte. A valódi mű­vészi lélek, a nagy hivatottság sehol se tagadja meg ma­gát Artot ma is kitűnő szépen énekelt, dalaiban megható érzelem és báj ömlött el, mely hallgatóit nem egyszer zajos tapsokra ragadta. De azért Artot kisasszonynak még­sem tere ez a Verdi-szerzemény, hol az elpusztíthatatlan physicum és a zenekart áttörő hang is az énekesnő kellé­kei közé tartozik. Attól, hogy hasonlattal éljünk, olyan volt e szerepben, mint egy gyönyörű szál virág, melyet valaki egy pohár víz helyett egy összevissza rohanó erdei patakba dob. Nem csoda, hogy ha a szép virág a zúgó hullámok közt legszebb leveleitől fosztatik meg és elbű­völő illatát veszti. Ilyen a Verdi-zene, melyről el lehet mon­dani, hogy a szobor a zenekarban van s talajzata a szín­padon.­­ Az előadás azonban mint egész sokkal jobban ment, mint az előbbi Artot-val adott operáké. Simon és Schmidt urak, úgy Wirrer k. a. is mint Azucena jól meg­­állták helyüket. Schmidt urnak mint Manrico szintén a lá­­gyabb érzelmi helyek sikerültek jobban, mint azok, a­hol mint hőstenornak a tüdő non plus ultrájával kell hatnia. * A pest-budai hangászegyleti zenede, mint más években, az idén is hangversenyt rendez böjt első vasár­napján, azaz mart. 9 kén, a déli órákban. Helyiségül a Lloyd terme van kiszemelve­. Tarnay Pál, a „Napam­ boldogít“ czímű sikerült vígjáték szerzője egy új darabbal van készen a népszín­ház számára. S ez némi vigasztalás azért, hogy oda­át megint bukott egy darab, a mely halálának bélyegét már czimében hordá, lévén ennek neve: „Bukott kalandor.“ * E r n ö, szász-coburgi herczeg kíséretével, a mely­ben a híres tudós és sokat utazott Gerstäcker Frigyes is van, f. hó 24 -én érkezik Bécsbe, innen útját Triesten keresztül Alexandriába folytatandó. Útjának czélja Afrika. Visszatérte egyelőre május végére van határozva. * Z­e­d­­­i­t­z, a jeles költő súlyosan beteg. * A budai népszínháznál az új bíráló választmány már alakulóban van. * Kozmovszky Antal úr óvást tesz azon eszme ellen, hogy a magyar nemz. muzeum parkjában gyümölcs kiállítási csarnok emeltessék.­­ Szerinte a nemz. muzeum nem egyesek tulajdona, hogy azzal különféle czélokra a nemzet beleegyezése nélkül rendelkezni lehessen. Másrészt nem mulaszthatja el azon veszélyre és károkra utalni, mi­ket a gyümölcstárlat következtében nagy tömegben oda vont legyek, rovarok, pillék és moly­férgek az országos könyv- és képtárban, s a nagybecsű emlékekben gazdag különféle gyűjteményekben okoznának. Ott van, úgymond, a kertészeti társulat, ennek helyisége még fennáll, a ter­vezett kiállítás egyenesen ennek körébe tartozik. * A Szent-István-Társulat által Pesten szerzendő házra legújabban adakoztak. Egyszer minden­korra: Bitnicz Lajos nagyprép. Szombathelyen 20 ftot; Kopsz János kan. 20 ftot; Klempa Simon prép. s pleb. 10 ftot; Szaniszló József kan. Szombathelyen 5 ftot; Zi­chy Antal 5 ftot; Bárány István peremartoni pleb. 5 ftot; Polák József 3 ftot; Sir Venczel asztalosmester Egerben 2 ftot; Kis János 1 ftot; Somogyi György 1 ftot; Varga Anictt 1 ftot; Nemsur Ignácz 1 ftot; Herman Péter 1 ftot; Luka Ferencz 1 ftot; Nagy Rókus 1 ftot. Évenkint (4 évre) : Krancz István kan. 5 ftot; Lipovics István kan. 5 ftot; (6 évre) : Razgha Lajos pleb. Tabán 5 ftot. Magára a Szent -László -Társulatra: Kollárcsik István, a rozsnyói püspöki egyházmegyéből: 241 ft / kr ; a nyi­­trai egyházmegyéből: 153 ft 30 krt, Beél Fidel ivén Kő­szegen egyszer mindenkorra: 15 fit 72 kr, alapitványkép : 80 irtot, évi dij után bejött 31 ft 92 kr, Pfeffel Kalazant pleb. ivén sz.-Ivánban: 45 ft 36 kr, Szenczy Ferencz me­gyés püspök Szombathelyen 40 irtot, Ramóczy Valér ivén Sopronyban : 37 fit 92 kr, Soroksárról 32 tag után : 24 ft 60 kr; Bonnaz Sándor csanádi megyés-püspök 20 ftot, Makra Imre prép., főesperes 20 frtot, Horváth Mihály cimz. kanonok pleb. 20 ftot, Oltványi Pál pleb. 20 frtot, Balogh Antal pleb. hely. 2.­ ftot, Szabados József pleb. 20 frtot, Major­ Ev. János alesperes 20 forintot; szegedi ales­­peresi kerület 20 forintot; Radics Pál plébános he­lyettes 20 forintnyi tőke kamatját fogja fizetni. Simon Zsigmond perjel ivén szent Mártonban: 18 forint, Lukácsek János hidegkúti plébános 13 frtot, Razgha Lajos tahi plébános a 248. ivén gyűjtött: 12 frt 8 krt, Csontos Venant pleb. ivén Győr-Csanakon : 2 frt 47 */3 krt. Felix Farkas ivén Győrben : 10 ft 60 kr. A p­á­­p­a­i egyházkerület lelkészeitől : 10 ft 50 kr, a S­z.­B­e­­nedek rendi győri főgymnasium tanonczai 10 ft 50 krt, ó­ aradi plébánia 10 ft 50 krt, Fekete János kanonok 10 ft, Ferenczy Jákó ivén Esztergomban 10 ft, B­e 11 o­v­i­t­s Marczellin pleb. ivén Lázin 10 ft, K­­­e­m­p a Simon prép. s pest-terézvárosi pleb. 10 ftot, egy név télen Pozsonyból 10 ftot, Dániel Miksa ivén Peter­ben 9 ft 10 kr, szócs­ányi plébánia 8 ftot, Pether Demjén 113. ivén Sz.­Mártonban : 6 ft 60 kr, rékai plébánia 5 ft 17 krt, monori plébániából : novemberben 58 tag után 3 ft 88 kr, decemberben 59 tag után : 3 f 94 kr, januárban 63 tag után 4 ft 22 kr, Brecska Aure Komáromban 3 ft 60 kr, a tarányi hivek újévi offertorim­ alkalmával: 3 ft 15 krt, Bitnicz Lajos nagyprépost 3 ft Vrabélyi Mihály tolcsvai káplán 2 ftot, Kákonyi Béla ba­racskai pleb. 2 ftot, Szaniszló József kanonok 2 ftot, Krancz István kanonok 2 ftot, jerszeghi plébánia 2 ftot, Kovács Romvald pleb. ivén Tenyén 2 ft, Hrabovszky Já­nos 1861­ és 1862-re 1 ft 44 kr, Devics József taranyi pleb., előleges költségül 1 ft 5 kr. Busics Pál papnöveldei igazgató 1 ftot, orczyfalvai plébánia 1 ftot, uj-besenyői plébánia 1 ftot, vingai plébánia 1 ftot, uj aradi plébánia 1 ftot, engelsbrunni plébánia 1 ftot, keresztesi plébánia 1 ftot, németsági plébánia 1 ftot, özv. Kasselik Jánosné 72 krt, Villecz Ignácz 72 krt, Eggenberger Ferdinánd könyvárus 1862-re 72 krt, Burghardt István 72 krt, né­­met-szt.-péteri plébánia 60 krt, majlátfalvai plébánia 37 krt, Papp Gábor baracskai tanitó-kántor 20 krt. Lapszemle. Valamennyi bécsi lap a birodalmi tanács­nak a sajtótörvényrőli tanácskozmányával, ille­tőleg azon szavazatával foglalkozik, melyben az államminiszer egy fontos elvkérdésben cserben hagyatott eddig rendületlen majoritása által, s minoritásban maradt. Szó volt ugyanis azon bün­tető törvényi novellákról, miket az államminis­­zer indítványozott, mint az új sajtótörvény ki­egészítőit, s mikben legnevezetesebb azon pont, miszerint a birodalmi tanácsosok, országgyűlési követek, közhivatalnokok , katona­tisztek meg­­bántása­ , becsületsértése — egyenesen bűn­vádi közkereset tárgya, ha az illető egyén nem is akarna keresetet indítani. A tegnap­előtti ülésben e tárgy fölött élénk vita folyt, melynek eredménye az volt, hogy az állam mk­rint a felállítandó Vajdaságban az egyenjogúsításról szó se lehet — mivel ők supraematiát akarnak gyakorol­ni­ a Szerb­ Vajdaság és a hármas-egy királyság egy szi­lárd politikai testté összeolvadó szövet­ségbe lépjen és a szerbek kivánatait és követeléseit (itt mintha a kivánatok és követelések szavak előtt a zágrábi országgyűlés a jogos vagy igazságos szavakat készakarva és nem minden ok nélkül kihagyta volna), melyek : a Szerémségből ide véve a katonai határ­őrvidéki részeket, Baranyából, Bácskából az ó­becsei kerületet és csajkás zászlóaljakból, a Bánát és annak határaiból és a kikindai kerületből álló Szerb-Vajdaság elismerése. (Miután az utolsó congressus az új Vajdaságot máskép arrondíroz­­ta (szervezte), tehát ezen feltételnek se tehetnek eleget már most a szerbek. Minthogy pedig contractus contra­­dentibus legem ponit, ergo nem tehetvén eleget e stipula­­tumnak, nem is követelhetik a Szerémséget,­ a patriarcha és vajda megerősítése, a szerb nemzet szabadságának és függetlenségének elismerése, (erről is lemondtak az utolsó congressuson) a románok nemzeti önállósá­gának biztosítása, (ezeket már se Karloviczon se Zágrábban nem is említették tavai) úgy többi követeléseiket is magáéral elismerje és igy közösen azt mindenütt gyámolitsa és valósítani törekedjék; a horvát-szlavon nép szivében a legmelegebb és őszintébb viszhangra találtak és azon meggyőződést idézték fel, hogy e szövetség és a kölcsönös, szilárd és tántorithatlan egyetértés azon nagy hiva­tás elérésére, melynek a hármas­ egy királyság népe részesévé lett, elkerülhetetlen szükséges és sürgetőleg pa­­rancsoltatik. Ezen indokból a hármas egy királyság or­szággyűlése a szerb nemzeti gyűlés f. é. május 113 és 3/15 kelt jegyzőkönyv 4 §-a értelmében a szövetséget a hármas-egy királyság részéről egyfelől és a Szerb­vajdaság részéről, mely áll a Szerémségből, an­nak határaiból, Baranyából, Bácskából, az ó­becsei kerület és csajkás zászlóalj­a­k­­b­ól, a Bánátból határaival együtt és a kikin­dai kerületből — másfelől a szabadság és tö­kéletes egyenjogúsítás alapján elfogadja, a szerb nemzet minden kívánságait magáéinak ismeri, (ezt a passust 1848-ban Szlavóniában úgy commentálták, hogy : „ti kívánjátok a Szerémséget, mi is kívánjuk“,) és azért igye­kezni fog, azokat ő Felsége trónja előtt és másutt is min­denütt gyámolítani és valósítani". Ugy­ananyit TU, vmIII^oL 11 pontja, (tehát egy későbbi határozat) így hangzik : „A hármas egy királyság nemzete Pozsega, Verőcze és Szerém megyéket, valamint a gradiskai, bródi és pé­­terváradi határőrezredeket, melyek Alsó-Szlavonia nevezet alatt ismeretesek, ezen királyságok ki­egészítő részeiül tekinti és el van határozva, azokat mint törvényes (itt már aztán jól bele tudták szőni a „törvényes“ szót) tulajdonát, minden ellensé­ges megtámadás ellen, jöjjön az bár­mi felől (egy­szerre nagy óvatosság) védelmezni és megóvni“. Sister javaslatai nagy többséggel el­vettettek, mind a mellett, hogy Schmerling úr azzal fenyegeté a házat, hogy, ha e pontokat el nem fogadja, ő a sajtótörvényt Ő Felségének nem fogja megerősí­tésre ajánlani.?— Az ellenzéki lapok — a­meny­nyire még ilyenek létezhetnek — ujjongnak örömükben , hogy a ház föntartá függet­lenségét. A centralista lapok pirulva da­­dogják , hogy ők sokkal liberálisabbnak s alkotmányosabbnak tartották eddig az ál­­lamr miniszert, s ezért támogatták is. De mind egyetértenek abban, hogy inkább maradjon ér­vényben az 1852-ki sajtótörvény, semhogy a kir. tanács jóváhagyását adja a sajtó újólagos le­­nyűegözéséhez. Városi ügyek. — Deézs város tisztikarának névsora : Főhadnagy Pécsi Imre. Tanácsosok Veres Lajos, Vékony Ferencz és Fazekas Iván, (a törvénykezési 3 tanácsos helye üre­sen hagyatott a törvényszék felállításáig.) Főjegyző Bányai István. Aljegyző Csákány Dani. Iktató és levéltárnok Cuz Deodat. írnokok Dósa István, Bender Sándor. Főszónok Róth Pál. Pénztárnok Gyarmatin János. Városgazda Keresztesi Imre. Erdész Fodor János. Főügyész Osváth János. Alügyész Fodor Antal. Ajtónálló Szűcs János. Főorvos Feueregger Károly. Alorvos Telegdi Zsigmond. Az egész tisztikar, — a főhadnagy és jegyzők kivételével, — megmaradtak az alkotmányosan megvá­lasztottak.*­­r. 1. Vidéki levelek. —­ Nagy-Kalló, febr. 8. Az elmúlt év végén meg­szüntetett rendszer varázsait elfogulatlan szemmel néző­nek, ha a közügyek sok bánatos szívvel odahagyott s mint sokan hiszik, most zordon terén körültekint, le­­hetlen meg nem győződnie, hogy úgy a közigazgatási mint törvénykezési ügyködésben oly rövid idő alatt is sok történt, mi a nép hálájára, mennyiben érdekei elő­mozdításán javulást lát, méltó, s ilyenül elismerésének jelei már is fel-fel tűnnek, s legszembetűnőbb jele a mostani rendszer iránti bizalomnak már kezdetében nyilvánult azáltal, hogy a megyei törvényszék, telek­könyvi hivatal és szolgabirák alig hogy megkezdték működésüket, azonnal s­ám nélküli végrehajtási és biztosítási folyamodványokkal árasztottak el. Szabolcsban, eltekintve a közjogi különböző fo­galmaktól, melyek egygyéolvadása, adná az ég, bár mielőbb bekövetkezne, — tagadhatlan, hogy az elho­mályosult láthatár tisztulni s az irányt­ vesztetten té­­vedezők kételye oszlani kezd. Ösztönül szolgálhat ez az oly nehéz téren meg­kezdett munkálkodásuk sikerének fejlését szemlélő megyénkbeli közügyek kezelőinek. A művelődési téren is előhaladunk. Nyir-Báthor­­ba­n casinói egylet van alakuló­félben. Balmaz-Ujváros­­ban is felsőbb engedéllyel most alakult egy. Legújab­ban a kis­várdai izraeliták olvasó-egylete terjeszte fel alapszabályait. Hasonló egylet alakult már Nádudva­ron is. Meg kell említenünk még a közelebbi időszakban felizgatott kedélyek csillapulásának jeléül, hogy a *) Épen most olvastam a rendeletet, mely szerint meg­győződvén a magas kormány az adó katonai erővek­ be­hajtása czélszerűtlenségéről, azt jövőre megszünteti, s ezután csak a régi gyakorlat alkalmaztatok a behajtásnál. Lev. Magyar tudományos Akadémia. A február 10-ki ülésben Fogarasi János r. ta£ egy ily czimü értekezéshez : „Szabatosság az igeidők­ben“ bevezetését olvasá fel. Értekező, midőn e fontos tárgyban ismét szót emel, arra kívánja fordítani a tu­dományos közönség figyelmét, micsoda titkos jel­en rejlik a magyar egyszerű múltakban —mert leginkább ezek a vita tárgyai — mind a régibb, mind, ha netalál különböző volna is, az újabb nyelvszokás, és ha lehető, nemcsak az írói osztályba tartozó, hanem más, teljesen magyar ajkú honpolgárok nyelvszok­sa alapján is. Az értekezés e szerint igen hosszassá válhatik, mind érte­kező , de legnevezetesebb, legfontosabb, és alapjában megingatott magyar irályunk helyreállításáról, vagy megigazításáról van szó. Fogarasi ellenében leginkább régibb nyelvemlékeinkre hivatkoztak. E nyelvemlékek, jegyzi meg értekező, megbecsü­lhetlen kincseket tartal­maznak az egyes szók származtatása, eredeti értelmek kikutatása s ős alakjok meghatározása tárgyában. De hogy vájjon már kifejtett s még kifejtendő irányunkban általán előképül szolgálhatnak-e ? igen nagy kérdés. Több példát idéz értekező, melyek általános szabályul látszanak szolgálni a régiségben, mig most senki sem követi. Ilyen a latin nyelv példájára az óhajtó és kap­csoló mód használata : „Mikoron az cseh király látta volna“; „Minemü sz. életben élt légyen dicsőséges sz. István király“ stb. Mindezen írásmód leginkább össze­tett mondatokat a latin cum, postquam, ut stb. közszók­­kal összekapcsolt igemódok utánzása, s halmozvák ez­zel régi nyelvemlékeink, különösen, a melyek latinból, úgyszólván, tudósok által fordittattak, de a melyeket ma már igen helyesen alig követ valaki, s a melyek alig találhatók a régi iratokban is, ha nem a latin után, ha nem eredetileg és inkább a nép általános nyelv­szokása után szerkesztettek, kivévén, hol azoknak nyelvünk természetéhez képest, a. m. a lehetőségi ál­lítmányokban valósággal helye van. Ilyen eltérés továb­bá a régi és utabbi írásmódban a személyi és birtoki név­mások használata, hol a nyelv szellemében nem múlhat­­lan szükségesek t. i. leginkább kiemelés vagyis hang­súlyozás tekintetében. P. o. : „Íme te rokonod megfor­dult e népéhez,“ ..Én éneklek urnák én életemben.“ A halotti beszéd : „Látjátok feleim szömtökkel,“ valószí­nűleg nem fordítás. Említi végre értekező, hogy a töb­bes harmadik személy birtokragait (ok, uk, ök, lik) alig találjuk a régiségben. (Pázmánnál igen !) — Mi már az igealakokat illeti : kivált a két egyszerű alatti múlt idő íz, úgymond értekező, a miről itt szó van, u. m. a tuda alak az első egyszerű múlt, s tudott alak a másik egyszerű múlt. Az összetett alakok tud vala, tuda vala, és a mi rég szintén előfordult, tud volt és tudja volt. Értekező rendszerbe állítva, valamennyi ala­kot elő fogja adni. Nevezetes vita, úgymond, mert ha az ő (értekező) nézete alapos, akkor a magyar nyelv az első szépségű és szabatosságú nyelvekkel versenyez, míg az ellenkező nézet mellett aligha lehetne nyelvünk­kel e részben dicsekedni. Miután az ellenfél régi pél­dákra hivatkozik, értekező is előveszi a régieket, de —­­úgymond — mélyebben tanulmányozza, s ha lehet, nemcsak a diákos írókat és diákból fordítókat, noha ezekkel is megbirkózik, hanem és főképen a magyar honpolgárok azon műveit, már közkézen forgó leveleit is, melyek lehető tiszta magyar forrásból,— a nép kö­zelebbi életéből meritvék. Hogy a múlt idők használá­sában legjelesebb nyelvemlékeink is ingadozást mutat­nak : a müncheni codexet idézi értekező például, — mely codexnek mindjárt legelső lapjain négyféleképen fejeztetik ki a latin perféctum : szillé (genuit), akarja vala (voluit), született (natum est), magyaráztatik (in­­terpretatur). Ily példákkal tehát nem dönthetni el a kérdést. Mélyebben kell hatolnunk a nyelv szellemébe. E végett értekező épen az idéztük codexet veszi bővebb vizsgálat alá, meg fogván határozni az eseteket és el­veket, melyek e codex szerzőjét fordítási munkájában vezérelték s összehasonlítván azokat más kitünőbb em­lékekkel is. E vizsgálódás lesz közelebbi előadása tár­gya. — Ugyanez ülésben bemutatá Szabó József lev. tag Kenessey Albert hajós kapitánynak már kész ma­­gyar Hajózási mű­szótárát; a titoknak pedsig Tatár nyelvmutatványokat nyújtott be Vámbéri Armin lev. magtól, nép­ tulságos szabadság-érzetből fejlődött"s a törvényes rendet mellőző ellenszegülési vágyával is alább ha­gyott, a mennyiben az Ibrányban mult évben véreng­zéssel járt kísérlet, az úrbéri tagosztály végrehajtása végett, megyei alispánunk tapintatos eljárása folytán, minden kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül foga­natosíttatott. Megyénk területén jelenleg a járásonként felállí­tott csendbiztosok és őrködő személyzet ébersége és tevékenysége a személy- és vagyonbiztonság fentartá­­sára megnyugtatólag hat. K­r. H­olm d. V. (Legújabbak szemléje.) Állítva volt, hogy Austria s azon német hatalmak, melyek a Poroszország­hoz intézett azonos jegyzéket aláirák, egyszersmind az iránt is készülnek megállapodni, hogy egymás terüle­tét, beleértve a szövetségen kívül fekvőket is, kölcsö­nösen biztosítsák. Erről, mint mondók, az azonos jegy­zékben ugyan egyetlen szó sincs , mindamellett a kive­tett hír nagyobb hitelre talált, mintsem hogy annak fölizgató hatása Austriára nézve közönyös lehetett volna. A „K. Z.“ bécsi levelezője biztos tudomással is hisz bírni arról, miszerint az austriai k­­rmány nem is ké­sett, diplomatiai ügynökeit­ utasítani, hogy az illető udva­roknál ellentmondjanak azon nézetnek, mintha a szövet­ség-reform ügyében teendő austriai javaslatoknak c­éljuk volna, Austria­ nem-német területének a szövet­ségbe fölvételét előkészíteni. Eddig levelező előadása teljes valószínűséggel bír, azonban hozzáteszi, misze­rint az austriai kormány annyit mégis kijelentetett, hogy nem-német területét „Németország népjogilag biztosított védrendszerébe“ fölvétetni kivánja s erre nézve szabadjon kételyünket kifejezni. Levelező maga méltán kérdi, hogy miben állna ekkor a különbség? Austria az utóbbi kívánat által egy közép európai hatalom felállítását czélozná, melynek magvát a né­met szövetség képezné, s a végczél mégis a császár­ság egész mostani területének biztosítása lenne, vagy­is az, mi az ausztriai c­áfolat tárgyát képezi. Ezért, mondjuk újra, szabadjon kételkednünk, hogy az aus­triai kormány ily kijelentést ügynökeinek utasításba adott. Berlinben az azonos jegyzékek által előidézett első hatás sokat vesztett már élénkségéből. Első percz­­ben még a kormánylapok is végletes lépéseket kezd­te­k ajánlani, melyek a szakítást teljessé teendenék. Maga a berlini „Alig. Zig“, félvén egy második Olmütz­­től, azt tanácsla, hogy Poroszország most rögtön lép­jen föl Kurhessenben, s hogy Francziaország beavat­kozását a német ügyekbe távol tartsa , semlegességét kereskedelmi szerződés árán vásárolja meg. A mai porosz lapok már higgadtabb hangon szólnak, s vé­leményük jobbára oda megy ki, miszerint a po­rosz kormány egyszerűen várja be , hogy mire képesek az ellenlábas hatalmak szövetség-reform iránti javaslataikkal menni; egyszersmind pedig azon legyen a maga részéről, hogy a német nemzet rokonszenvét a maga részére hódítsa. A porosz parlament szabadelvű töredékei nyilatkozatokon dolgoznak a német kérdés­ben, melyek által a kormánynak erkölcsi támaszt köl­csönöznéln­ek, de egyszersmind leggyakorlatibb vála­szul az azonos jegyzékre azt kezdik tartani, ha a po­rosz kormány azonnal Olaszország függetlenségét ki­mondja s erre nézve a kamra elé javaslatot terjesztet. A német kormányok k­zt ekkorig az egyetlen badeni az, mely a reform ügyében Poroszország része­

Next