Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1864-02-02 / 26. szám
tha a háború eshetőségében vagy azt mondhatta volna, hogy a szövetség túllép illetékességén, mi ellen ő tiltakozik, vagy akkor is a szövetséggel tartott volna, ha Schleswig elfoglalása régi jogok védelmére háborúba kever bennünket. Szónok bőven fejtegeti, hogy utóvégre is bábomra kerül a sor, kiterjeszkedik az olaszországi ügyekre és gondoskodást ajánl, miszerint ez esetben erős barátai legyenek Austriának. Tétettek ugyan e tekintetben kísérletek, de eredmény nélkül. Roszalja, hogy a kormány a bizonytalan békének adott előnyt. Bizalmatlankodik a franczia császár ellen és azt kérdi, nem lehetséges e, hogy Napóleon, akaratát kiviendő, 100,000 embert toland délről északra. Itt fog az összeütközés megkezdetni, de hol szakadand vége ? A schleswigi expeditió csak gyöngíti Austriát, míg Poroszországot erősíti. Szónok nem képzeli, hogy a ministerium, melynek néhány tagja a bizalmat bírja, valamit a következmények megfontolása nélkül tenne, és azt hiszi, hogy e talánynak is megvan a titkos kulcsa. A resolutió mellett szavaz, amely— véleménye szerint— nem lehet mérsékeltebb. B. Pratobevera: A resolutió ellen nyilatkozik, és ezáltal erősítni véli az austriai alkotmányos életet. A koronának kétségbevonhatlan hadüzenési s békekötési joga van. Angliára hivatkozik, hol a kabinet gyakran cselekszik a közvélemény ellen. — A politikában mindent a siker határoz meg, és ő nem venné lelkére, hogy a bizalmatlanság valamely jele által a kormány megkezdett munkájában akadályoztassék. (Bravok a középen.) Skene : Annak, aki most kormányozni akar, a pénzértéket kell ismernie. A kormány bizonyos bukás elé megy. Pénzügyi helyzetünk komor, 1854-ben csaknem 200 millió deficitünk volt. Az, a ki fél megfordulni, elvesz. Mindig a birodalom becsületét s hatalmi állását említik fel, mely szavak helyesen igy fordíthatók : „hiúság“, „nagyhatalmi vágy“. (Elnök inti szónokot, hogy ily személyes kifejezésektől tartózkodjék.) Ha nem szólhat nyiltan, leül s hallgatni fog; azt hiszi, egészen tárgyilagosan szólt. A kormány becsülete abban áll, hogy jól kormányozzon és az ország becsülete, hogy a polgárok büszkék legyenek, amaz államhoz tartozni. Az úgynevezett hatalmi állás fogalmának meggyőződése szerint többet köszönhetni mint a fél államadósság. A látszólagos hatalom kedvéért feláldozták a valóságos hatalmat, mert a valódi hatalom a benső erőben áll, és ezt gyakran egészen eltékozlák. A ministérium azt mondja, megkezdte a háborút, mert tart az átalános háborútól; ez azon férfi logikája, aki elvette életét, mert félt a haláltól. (Derültség). A kormány nem tarta szemei előtt, hogy az országok vasút után sóvárognak, a folyamok rendezetlenek sőt, és nemcsak tömérdek belföldi tőkét használt fel, hanem külföldit is, inproduktív czélokra, ily politika pénzügyi bukásra vezet. Hanem e kérdésnek még más komoly oldala is van. Hadat viselni, békét kötni a korona kiváltságai közé tartozik, de míg a birodalmi tanács együtt ül, nem lehet pénzt jóváhagyás nélkül kiadni, most ez történik naponkint, és ez alkotmányellenes. Igaz, hogy azt mondják: Mire a lárma ? a pénz ki van adva és nem jövend vissza, de épen ez a baj. Tiltakoznia kell oly bevégzett tény rendszere ellen, amely már a házba is igyekszik behatolni, mert az utoljára a kormány hibájának részesévé teendi magát a házat is, s mert fél, hogy ezen az uton az absolutismus új formájának nyujtandnak kezet, amely veszélyesebb leendne a réginél. Inkább semmi alkotmányt nem akar mint álalkotmányt, (baloldalon brávók) mert ez még az Austria jövőjébe helyezett utolsó reményt is aláásná. A resolutió mellett szól. Schindler: A birodalmi tanács ezen ülésszakától minden oldalról sokat vártak, de nem a ház az oka, ha az nem mutathatja fel az eredményt, melyre számítottunk. Roszalja, hogy a ministérium épen a mostani válságos időkben fogja karon a berlini kabinetet, ezt oly háborúba kísérendő, amely Austria érdekeitől s reményeitől igen távol áll. Ha a mostani s a még nem ismert közelebbi ministérium nem nyújt is elég kezességet aziránt, hogy minden hibától ment, vannak még férfiak, kinek politikája iránt bizalommal viseltetik. A fegyvercsörgés mindig aggodalmat szül alkotmányos országban. Az ifjú alkotmány félve tekint a gyorsan kivont kardra. Vonatkozik a Bach korszakra, melyben, sokra az illető erdésztiszt vagy erdőtulajdonos meghívása iránt kelt magy. kir. helytartótanácsi intézmény. 11. A halálitéletek végrehajtása alkalmával az óvatiok és tüntető szónoklatok megakadályoztatásáról. 12. A köztisztviselők megvesztegetésének, vagy megvesztegetések kísérletének büntetőjogi beszámítása iránt kibocsátott üdv. rendelvény. 13 Azon eseteknél követendő eljárásról, midőn valamely rend vitéze bűnös cselekmény miatt biróilag bűnösnél ítéltetik. 14. Fenyitő törvényszék bíráskodó tagjainak számáról s a csekélyebb ügyek ülésen kívüli elintézéséről. 15. A zsidó foglyoknak böjti napjaikon való élelmezéséről 16. Az elitélt franczia alattvalók iránti időszaki jelentésekről. 17. Hamis és vétkes bukások, fizetési beállítások, koholt követelések, szerződések vagy okiratok alapján jóhiszemű hitelezők kárára eszközlött álnok átruházások, átiratások és végrehajtások hivatalbóli nyomozásáról. 18. Az ügydarabok kidolgozása és elintézése, Úgy az ülésbeni tanácskozás és határozathozatalrai utasítás. 19. Bünperbeli rádiónak védelmezésére a magán ügyvédek sorából leendő tervetések iránt kelt üdv. rendelet. 20. Jövedék áthága miatt hozott behajthatlan pénzbeli büntetésnek megfelelő fogság büntetésre a megyei törvényszékek által leendő átváltoztatásáról. 21. Az uzsorásoknak törvény előtti üldözésére a kir. ügyek igazgatósága, a kir. kincstár számára megítélt követelés stb. végrehajtás utjáni behajtására a cs. kir. pénzügyészség illetőségéről. 22. A fegyintézetbe szállított fegyenczekre vonatkozó értesítő táblák iránt helytartósági intézmény. 23. A szomszéd tartományok hatóságaival eszközlendő összes levelezésről szóló helytartótanácsi intézmény. 24. A szabad királyi és mezővárosok bíróságai által a bűnesetek tárgyalásánál szorosan megtartandó szabályok. 25. Utas jó válasz azon kérdésre, várjon a fenyítő bíráskodás a rendezett tanácsú mezővárosokra is kiterjesztettnek tekintendő és 26. A kihágások és vétségek esetébeni eljárás a bíróságokat vagy a közigazgatási közegeket illeti-e ? e kérdésre intézett udvari rendelvény. 27. A közbiztonsági állapotról szóló jelentéseknek évnegyedes bemutatása iránt magy. kir. helytartó tanácsi intézmény. 28. A vasutaknál, gőzhajóknál és más nagyszerű vállalatoknál alkalmazásban lévő hivatalnokok és szolgák fenyítő igyekleni idézése iránt kiadott kir. leirat. 29. Az első bírósági orvosi és vegyészi szakértők véleményén felül, az egyetemi orvosi kar véleménye kikérése iránt kir. leirat. 30. büntető ügyekben tiszti ügyészek általi felebbezés kötelességeiről királyi leirat. 31. Hivatalos hirdetményeknek a hazai hivatalos lapokban és külföldieket érdeklőknek a „Wienerseitung“-bani közzétételéről.32. Jövedéki áthágás miatt határozott behajthatlan pénzbírságnak fogság, büntetésre leendő átváltoztatása iránt kelt kir. leirat. 33. A városi törvényszéknek személyi bírósági illetősége kiterjed-e a város területén létező megyeházban lakó személyekre vagy nem ? 34. Az erdők káros kezelése és pusztítása ellen előforduló panaszok az 1857. erdészeti rendszabály, vagy az 1807. 21. tvez. alapján intézendők e el? 35. A törvényszéki egészségügyi személyek illetékei iránt btv. tanácsi intézmény. 36. A cs. kir. tisztviselők elleni becsületsértés miatt beadott keresetek, mint egyéb bűnvádi ügyek a katonai biróságok hatóságának rendeltetnek alá. 37. A magyar kir. helytartótanács rendeletét az erdők fentartása érdekében. 38. Az államhitelpapírok minőségének megbírálására nézve a fenálló bankbizottság valótlansági bizonyítványának kiállítása mikor nélkülözhető. 39. Egyes megyei vagy városi tisztviselők eljárása ellen emelt panaszok- s tett feladásoknál egy külön vizsgáló biztosnak kiküldéséről. 40. A központi statistikai bizottmány részére készítendő fenyitőügyi kimutatásokról, úgymond, a birodalom centralisatiójának szükségét érzék, azonban csatazaj támadt, a takarékos nép ládáiból kincseket emeltek ki, melyek hadiczélokra fordittattak, és ama férfiút, kiről ő azt hitte, hogy díszfogaton vonul a dicsőség templomába, a lovak a pápai nunciatura kápolnájába ragadtak. (Derültség, tartós tetszés). Ki akar most Európában háborút ? Senki, csak az, ki hódítani vágy és ez a reactio, mely térben legtöbbet vesztett. A franczia törvényhozó test s senatus határozottan visszautasítják a háborút, mely érdekek szorítják tehát Austriát arra. A háború által sem bel , sem kül irányban nem mozdittatik elő Austria fejlődése. A ministerium kötelessége lett volna minden megrázkódtató politikát kerülni. Ha a háború helyett egy a magyar kérdés megoldására vezető lépés lepett volna meg bennünket, ha azt tapasztaltuk volna, hogy az alkotmányosságra káros bureaucratia végre csökkentetik , örömmel üdvözölnék a ministériumot; de ez, az imént említett kérdéseknél nem lépett ki habozásából. Hogy ne csodálkoznánk, látva, miszerint azon ministérium, amely nem képes az alkotmányt fölépíteni, most háborúba keveredik. Ezt a szegény tartományok bizonyára nem helyeslendik és szintén a resolutio mellett fognának szavazni. A békét azok akarják, kik a rosolutiot. Szónok a vámkérdésre térvén át, megtörténhetőnek állítja, hogy egy külügyminiszer a fejedelmek viszálkodása közben megfeledkezik a nép kenyeréről. (Bravók.) Feltűnő találkozása a körülményeknek, hogy Magyarországból épen akkor jött az első hír arról, miszerint a segélypénz még nincs folyóvá téve, midőn a hadipénztárakat a schleswigi invasió számára teletömték. A háznak azon feladat jutott, hogy fenntartsa a birodalom alkotmányos fejlődése iránt a bizalmat, továbbá, hogy az államháztartásba rendet hozzon be és most háborút visel a kormány. Ez megoldhatlan talány. Külföldön a háború személyunióért viseltetik, amelytől itt benn iszonyodnak ; ha sikert nem aratunk elvben, meggyengülve térendünk haza és hiányzani fog erkölcsi erőnk, alkotmányunk alapföltételeit a birodalom külön részeiben kivinni, még ellenkezőleg praejudikálunk belől, és a birodalom hatalmi állása nem kevésbé veszélyeztetve van. Austria külpolitikájára sem várható e háborútól siker. Szónok ezután mutogatja hosszasabban, mily káros Austriára nézve a Poroszországgali együtt- tartás, és Bismark ellen több mérges nyilat röpít, míg tovább így szól : Azt mondják, Austria nem majorizáltathatja magát; Palacky, Deák és mások is ezt állítják. Ha nem megyünk a többséggel, azt várhatjuk, hogy azok, kik most nem értenek velünk egyet, ha sereg álland hátuk mögött, ellenünk indulandnak, amidőn ismét a fegyverzeteihez értünk, a bölcs kabinetek azon ultima ratiójával, melyet csak a peres kérdés terén lehet elhallgattatni. Ott, hol a szövetségi jogról van szó, készek vagyunk pénzt megajánlani. Tagadja, hogy ha már az austriai zászlók lengenek, a b. tanács jóváhagyási joga utólagosan, vagy előlegesen gyakorlatba vétetett, lett légyen bár a bir. tanács a cselekvény kezdeténél együtt. Szomorú volna úgymond, ha az alkotmányt évenkint bizonyos összeggel kellene megvenni. (Derültség.) Czélzást tesz még azon módra, melylyel majorizálni szoknak, midőn azt mondják: „veszedelem forog fenn“; csakhogy egy kalap alá vonják a követeket és végre határozottan a resolutió mellett szavaz. (Folyt. köv.) Az országos gazdasági egylet közelebb tartott közgyűléséből még a következőket utánpótoljuk: Orczy Béla b. indítványozza,hogy — miként a magyar földhitelintézetnél s az alakuló borkiviteli társulatnál közvetítő szerepet vitt a gazdaegylet, a dohánytermesztésre nézve hasonló eljárást kövessen. Ez indítványt pártolólag elfogadja a közgyűlés. Érközy Adolf indítványai következők: Irassék meg hazánk mezőgazdasága oknyomozó története, valamint az iránt is történjék intézkedés, miszerint ezen túl minden esztendőnek gazdasági története, kiváló figyelemmel a hazai és szomszéd országok légtüneményi észleléseire, évről évre megirattassék, úgy hogy az Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy társaság három évre választott elnökeinek és tisztviselőnek hivataloskodási ideje letelvén, ezek a jan. 28 dikai ülésben lemondtak, a társaság azonban eddigi elnökeit és tisztviselőit kivétel nélkül újólag megválasztotta. Az elnökök s az igazgató választása, jóváhagyás végett, fölterjesztetett, s ha ez meglesz, 1804-től 1867-iki febr. 6-dikáig a Kisfaludytársaság elnöke ismét b. Eötvös József, alelnöke Toldy Ferencz, igazgatója Arany János lesz, pénztárnoka Szathmáry Lajos, titkára Greguss Ágost, segédtitkára Tóth Kálmán. A jan. 28-dikai ülés egyszersmind tagválasztó ülés lévén, a társaság ezúttal Pálffy Albertet, a beszélyirodalom terén szerzett érdemeiért, választotta be tagjai sorába. A balladai jutalomra a kitűzött határidőn túl még két pályamunka érkezett ide: az egyiknek czime „Hunyady János“ s jeligéje. Az enyészet dúló angyala már minden földit eltemet. Az összedült világ romain Ragyogtatja az érdemet; a másiknak czime „Erdélyország vértanúi“ s ez csak módosított párja egy kellő időben beküldött s pályázásra is bocsátott balladai pályamunkának. Az illető szerzők azt kívánták, hogy elkésve beküldött munkáik szintén bocsáttassanak pályázatra, az első különösen azon okból,minthogy ő, mint velében állítja, munkáját még december elején küldte volt be postán a társaság titoknokához, kihez azonban azon pályamunka nem érkezett. A társaság azt határozta, hogy a kitűzött határidőn túl beküldött két pályamunka nem bocsátható pályázásra ; az első nem, mert szerzője nem igazolhatja, hogy azt a határidő előtt a társasághoz elküldötte; második nem, mert ennek szerzője maga is elismeri, hogy módosított pályamunkáját a határidőn túl küldi be. Az ismeretlen szerzők ennélfogva ezennel fölszólíttatnak, hogy pályázatra nem bocsátott pályamunkáik iránt alulírottnál rendelkezzenek. A pályázatra, bocsátott 35 balladai pályamunka megbírálásával megbízott választmány jelentése fölolvastatván, a társaság e jelentés alapján a tíz arany jutalmat a „Halvány Panna“ czimli, XIV-dik számú s „Minden pálya dicső“ jeligéjű pályamunkának, mint aránylag legjobbnak, kiadatni rendelő, egyszersmind azonban elhatározd, hogy az a febr. 6-dikai közgyűlésen nem lesz fölolvasandó. Ugyanekkor fog kihirdettetni a részletes!) jelentés is a balladai pályázat eredményéről. Az illető jeligés levélke fölbontatván, a jutalmat nyert ballada szerzőjéül Tóth Endre tünt ki. A többi 34 jeligés levélke elégetésével Tóth Kálmán segédtitoknok bízatott meg. Ezután megállapitá a gyűlés az 1864-re kitűzendő pályadijakat, melyek a febr. 6-dikai közgyűlésen fognak kihirdettetni. Megállapittatott a febr. 6-dikai közgyűlés tárgyainak sora is, mely legközelebb egész terjedelmében közzé fog tétetni. Bejelentetett, hogy Ru 1tkay Márton úr egy 100 ftos földtehermentesítési kötelezvénynyel a társaság alapítói közé állott, Hindy Mihály kegyesrendi tanár úr pedig a könyvtárt gyarapította „Római régiségtan“ és „Kézi szótár P. Virgilius Maró műveihez“ czimü két munkájával. Az előadást ez ülésben egy mutatvány képezte Madách Imre tag „Tündérálom" czimü, készülőben lévő drámai költeményéből. Pesten, jan. 30-dikán 1864. Greguss Ágost, titkár. A Kisfaludy-társaság f. évi február 6-án, mint dicső emlékezetű Kisfaludy Károly születése napján, d.e. 10 órakor a magyar nemzeti múzeumban tartja XIV-ik közgyűlését, hol a társaság alapítóit, pártolóit és a magyar szépirodalom minden barátját szívesen látja. A terembeli első sorok hölgyeknek tartatnak fenn. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titoknoki előadás a társaság munkálkodásáról a lefolyt 1863-dik évben. 3. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihály fölött, báró Kemény Zsigmond tagtól. 4. „Uj biblia“, szatíra, Székács József tagtól. 5. Jelentés az 1863-dik évi pályázatok eredményéről, s az uj pályadijak kihirdetése. 6. Elnöki zárszó. A titoknok. A magyar képzőművészeti társulat, f. hó 15-én tartott rendes választmányi ülésében főkép a sorsjegyek elkelését czélze újabb intézkedéseket tett, névszerint,ez ügyben bizományosan Perlmutter bankár még eladatlan tetemes sorsjegy- készletéből ismételve 5000 sorsjegynek visszavétele ment határozatba s ezek eladása érdekében a társulati tagokat, a hazai kaszinókat és olvasóegyleteket is hazafiui bizalommal fölkérni rendelte. Egyéb,a társulat belkörébe tartozó ügyek elintézésén kívül az elnök által benyujtatván Medve Imre eddigi szerkesztő lemondása, helyébe a legközelebbi közgyűlésig Keleti Gusztáv választatott meg társulati szerkesztőül. Újabb, a társulatnak beküldött ajándékok Jókainé arczképe Deutsch testvérektől; a magyar encyklopédia 5-ik füzete Orlai Samu, s 5 darab rézkarcz Marastoni József ur részéről, miért a választmány szives köszönetet mond az illető ajándékozóknak. Továbbá jelenti a titkár, hogy a „Hunnok harczá”ból Emich ur által eladott példányok után 23 ft- 31 kr., mint az eladási összeg 10 százaléka, mely korábbi határozat folytán a társulati nyugdíjintézetet illeti, ennek tőkéjéhez csatoltatott s a takarékpénztárba tétetett. Végül egy elvkérdést döntött el a választmány. Kiderülvén ugyanis a titkár jelentéséből, hogy egy társulati tag a társulat tulajdonába átment képének kőnyomatú másolatát áruba bocsátotta, miután e lépés megengedhetősége iránt tényleges törvényeink nem határoznak : az igazgató-választmány közhírré teszi, hogy a képzőművészeti társulat az általa megvett művek kiadási, vagy bárminemű másolatokban terjesztési jogát is a magáénak tekinti, hacsak a művész, előző kikötés mellett, e jogot önmaga részére igénybe nem veszi. A m. k. művészeti társulat szerkesztősége, utóbbi évekként összeállított története a júniusi nagygyűlésnek mindig bemutattassék. Minthogy hazánkban a földöntözés alkalmazásának égető szüksége mindinkább előtérbe nyomul, ez azonban főleg vízjogi törvény nélkül általánosságban életbe nem léptethető,név szerint a fölöntözés érdekében földöntözési oly munkálat készítése iránt intézkedjék, melyben az időszerinti birtok- és jogfogalmakhoz képest a vízjog is törvényjavaslati alakban kidolgozva legyen. Az első azon időre, midőn az egyesület a szükséges pénzösszeggel rendelkezhetik, a közgazdászati osztály figyelmébe ajánltatik. A légtüneményeket illetőleg az Akadémia már kezdeményező intézkedéseket tevén, az egyesület azokhoz támogatólag járuland. A vízjogi törvény, az ez ügyben történt 1843 ki kezdeményezésre visszatérve, szintén a közgazdászati osztályhoz utasittatik. Az uj választásokra szavazatszedő bizottmány neveztetvén ki, ennek elnöke Cziráky János gróf beadván a szavazás eredményéről szóló jelentést, ebből az tűnt ki, hogy: A bizottmány jelenlétében beadatott összesen 72, azaz hetvenkét szavazati iv, mely bizottmányilag lezáratván, lepecsételtetett. A szavazat számítása végett újra egybegyült bizottmány által a sértetlen pecsét feltöretvén és a szavazati ívek egyenkint átnézetvén, a szavazatok pontos összeszámítása következő eredményre vezetett: a) Általános, azaz összes szavazattal elnökül gróf Festetics György ; hasonló általános szavazattal az összes szavazatokból csak egy-egy, t. i. a jelenvolt illető megválasztottaké hiányozván, alelnöknek Lónyay Gábor és Korizmics László választattak meg. b) Választmányi tagokat megválasztattak a következő szavazati rendben és általános többséggel: Deák Ferencz 72, Benkő Dániel 71, Darányi Ignácz 71, báró Eötvös József 71, Kenessey Kálmán 70, gróf Cziráky János 70, gróf Szapáry Antal 70, gróf Szapáry Gyula 70, Lónyay Menyhért 70, Majláth György 70, Peterdy Gábor 70, Trefort Ágoston 70, Zichy Nándor 7r. 70, Bezerédy László 69,gróf Dessewffy Emil 69, Somssich Pál 69, gróf Apponyi György 69, gróf Festetics Ágoston 68, Gorove István 68, Hajós József 68, Havas Ignácz 68, gróf Károlyi György 68, gróf Károlyi István 68, Pólya József 68, báró Sina Simon 68, Szendrey Ignácz 68, Ürményi József 68, Czilchert Róbert 67, Hollán Ernő 67, Kovách László 67, báró Podmaniczky Ármin 67, Csengery Antal 66, Érkövy Adolf 65, Wodianer Albert 65, báró Sennyey Pál 63, báró Wenkheim Béla 63, Lejtényi György 63, gróf Andrássy György 62, Lits Antal 62, gróf Zichy Nép. János 62, báró Orczy Béla 61, Jurenák Pál 58, Heinrich N. János 58, Almássy Pál 56, Abonyi István 47, gróf Károlyi Sándor 45, Ghyczy Ignácz 44, Szathmáry Lajos 42 szavazattal. A Concordia czímű pesti izraelita jótékonysági egylet közgyűlése f. hó 23-án a volt izraelita imaháznak igen fényesen diszített és világított helyiségeiben tartatott meg, s a közel 500 tagot számító egylet számos képviseletén kívül sok tiszteletbeli vendég is volt jelen. Az egylet elnöke Pozner Károly Lajos úr, ki az ő sokoldalú tevékenysége által a legszélesebb körökben a legnagyobb elismerést vivta ki magának, a közgyűlést tartalomdús beszéddel nyitá meg, mely a hallgatóságnak szivébe hatott, s az ünnepélyes pillanatnak a magasb ihlet bélyegét kölcsönzé. — Erre Barnay Ignácz bizottmányi tag, egy minden körben nagyon tisztelt személyiség, ki az egylet alapítása körül nagy érdemeket szerzett magának, felolvasása mint halljuk az általa szerkesztett higgadt általános jelentést, melyből kitűnik, hogy mindenekelőtt az egylet üdvteljes működése különös méltánylást érdemel. A lefolyt évben t. i. nem kevesebb mint 1264 egyén tartatott az egylet költségén orvosi ápolás alatt, kik nagyrészt fel is gyógyultak. Ha meggondoljuk, hogy ezen egyének többnyire a szegényebb néposztályhoz tartoznak, mely a tetemes költségeknél fogva nincs azon helyzetben, hogy orvosi ápolást szerezhessen magának, baum sak e etben segély nélküli nyomornak néz eléje, úgy a Concordia-egyletnek a humanitás szent érdekében fényes eredményeihez örvendező lélekkel kell szerencsét kivánnunk. Ezen egylet üdvteljes működése valóban úgy az izraelita mint a keresztény körökben jól kiérdemelt elismerésre talál, s a legmelegebb részvét legszebb bizonyítványaiban részesíttetik. Csak így magyarázható, hogy ez egylet a legkiterjedtebb mértékben gyakorolt jótékonyság daczára alig két évi rövid fenállása óta már 50 f0ntnyi vagyonnal bír. Különös dicsérettel emeltettek ki a jelentésben az egyleti orvosok dr. Traub József s dr Helfer Vilmos buzgó fáradozásai és sokoldalú érdemei, s valahányszor neveik említtetének, mindig viharos ámenekben nyilatkozott az ez urak iránti rokonszenv. Ezután következett a tiszteletbeli tagok megválasztása. Az egylet e tekintetben semmi anyagi érdek által nem vezérelteti magát, hanem csupán a humanitás körüli valódi érdemeket veszi tekintetbe. Ezen értelemben ezúttal 5 tiszteletbeli tag választatott meg, és pedig sir M o s e s Montefiore Angliában, dr. Manheimer hitszónok, dr. Koránda Ignácz birodalmi tanácsos, Todesco J. Bécsben és Kurländer Antal itt, kiknek érdemeit s neves jellemét az egyleti elnök P azner úr igen melegen s találós ékesszólással vázolta. Az elnök és bizottmány választása nem a közgyűlésben ment végbe, hanem itt csak a választási ívek osztattak ki, melyek megvizsgálása, mint halljuk, a választást vezető bizottmány által f. hó 26-án történt meg, s a választás eredményét szerencsésnek nevezhetni, miután nagyrészt a már próbált erők választattak meg, minélfogva az egylet ügyeinek vezetése oly férfiak kezeiben nyugszik, kik jó hírneve az egylet további példás működésére nézve kezességet nyújt. A képviselőség élén, mint ez előre látható volt — ismét a derék Pózner Károly Lajos urat találjuk —r. Vidéki levelek. — Liptó-Sz.-Miklós, jan. 26-án 1864. A tavalyi aszály következtében ínségre jutott alföldi hazánkfiai fölsegélésére megyénkben gyűjtött s a nm m. k. helytartótanácshoz már felküldött pénzösszegtől eltekintve, a gyűjtések ezen, ez időszerint bizonyára legkegyeletesebb czélja az itteni megyei hatóság intézkedései nyomán, bár az eddiginél kevésbé kedvező eredménynyel, azonban még mindig folytattatnak ; azonban az adakozók ösztönzése tekintetéből, különösen a természet adományaival épen nem dicsekedhető megyénket illetőleg, véleményem szerint, czélszerű leendett, ha más megyék s a szomszéd Árva közelebbi példáját követve, e czélra nyilvános előadások, tánczvigalmak stb. nálunk is rendeztettek volna. Múlt időben beszélek, s nem ok nélkül, mert a farsang nagyobb része már elmúlt a nélkül, hogy e segédeszközök alkalmazására akár csak az első lendületet is észrevehetnek; elég sajnos, hogy nálunk ez irányban még csak kísérlet sem történt, és pedig annyival inkább sajnálható, mivel megyénk tavalyi résztermését, különösen az itteni fő élelmi czikkben, burgonyában, továbbá a kebelében bár erélyes hatósági rendszabályok folytán csak pár községben uralgó marhavészt tekintve, a könyöradományoknak ismételt szokásos gyűjtésétől jelentékeny eredmény nem várható. Említettem a marhavészt s mondom, hogy erélyes hatósági intézkedések foganatosítása által sikerült azt megyénk keleti határain fekvő két községre szorítani, hol fél évi dühöngése alatt mintegy 2000 db marhalétszámból közel 500 db hullott el, s utolsó időben már annyira szűnőfélben volt, hogy legközelebb tökéletes elfojtását már biztonsággal lehetett várni; s ime e napokban a vész megyénk nyugoti s igy az előbbi vészhelylyel ellenkező vidékén nagyobb mérvben mutatkozni kezd, s mint hírlik, több községben egyidőben ütött ki. Ez tehát azon tapasztalásnak újabbi kiadása, miszerint népünk még saját kárán sem tud okulni, s bár a marhavész ez újabb kiütésének oka még eddig ismeretlen, sok valószínűséggel bír azon állítás, hogy a szomszéd megyék valamelyikéből hurczoltatott be.