Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-11 / 207. szám

kis részletek helyett, értékesíthető, az állam által biz­tosított kötelezvényekben egy summában kapnák meg. A földesurakra nézve a megváltás e módozata gyakor­lati haszonnal járna s a kormányra nézve semmi hát­ránynyal sem volna egybekötve, minthogy a megváltási részletek a kamatokkal együtt a kötelezettektől úgy mint az országfejedelmi adók lennének behajtandók. A kormánynak csak hitelét kellene rendelkezésre he­lyezni. Schuler Libb­y indítványát azon irányban, hogy a kárpótlási tőke kinyomozásánál az igazgatási költsé­gekre egy­hatod helyett egy­harmad vonandó le, nem tá­mogathatja, ellenben a curialistáknak azáltal kellene könnyítést szerezni, hogy volt földesuraik iránti köte­leztetésük tartamára minden adópótléktól föl kellene őket menteni. A­­ d­u­­­e­a­n alelnök hosszabb beszéd­ben megc­áfolja mind a változtatási indítványokat. Ő is azon véleményben van, miszerint az országgyűlés nincs jogosítva, az úrbéri pátens anyagi határozmányain, melynek alapján a földmegváltás itt az országban ke­resztülvizetett, bármit változtatni. Az októberi diploma, melynek az ország az alkotmány helyreállítását köszö­ni, valamint a febr. 26-ki pátens is az Uralkodó szabad elhatározásából keltek, s bárha oo­rogálva lőnek, mégis azok jogos fenállását senki sem fogja kérdésbe helyez­ni. Kéri ennélfogva az országgyűlés tagjait, tartózkod­janak oly indítványok tevésétől, melyek már előre ki­­vihetetleneknek tűnnek fel, mert ez csak a tárgyalást ne­hezíti, a­nélkül, hogy abból a nép hasznot látna. Ő azt hiszi, miszerint a Ratiu-féle indítványok tárgyalása a háznak alkalmat fog nyújtani, a szegény lakosság ér­dekében valamit tenni; ezen törvényjavaslatnál a cu­­rialisták korlátozott fizetési képességét már azáltal te­kintetbe vették, hogy a megváltás negyven rész­letben s 20 év alatt történendő. Ennélfogva a kormányelőterjesztvény elfogadását ajánlja. D­e m­á­s a indítványa, hogy 200 fton felüli megváltási összeg 10 év alatt vagy 20 részletben, kisebb összeg pedig 5 év alatt törlesztethessék a kötelezettek által, nem talál pártolásra. Az elnökkel az iránt történt szóváltás után, vájjon a pátens anyagi határozmányai általában napi­renden vannak-e, a­mit ez tagadott, kijelenté Schu­ler Libb­y, hogy előbbi indítványáról nem akar szólni, hanem csak azon módosítványt akarja fentartani, melynélfogva a megváltási tőke törlesztési annuitások­ban is lefizethető legyen. Gaetani indítványának, hogy az országos alap a kinyomozott kárpótlási tőke egy ré­szét együtt viselje, ellentmond, kimutatni igyekezvén, hogy Erdély földtermelésének egész tiszta jövedelme csupán az egyenes adók s a földtehermentesítésre kellő pótlékok fedezésére szükséges, az országos alap további terhelése tehát nem lehetséges az ország romlása nélkül. Miután még több szónok szólt a tett indítvá­nyok mellett s ellen, bezáratott a vita s csupán a tudó­sító Schnell s utána a kormányképviselő nyeré el a szót. Első a ház sokszoros tetszése közt megczáfolá a Schuler Libb­y által tett indítványokat, mikre meg­­jegyzé, miszerint igen könnyű mások rovására sza­badelvűnek lenni.­­ Ugyanazon joggal indít­ványozhatta volna Schuler Libb­y, hogy a kárpót­lásból kétharmad vonassék le, ámde ezáltal a kitűzött czélnak épen ellenkezője éretett volna el, mert ez esetben a földesúr a maga majorsági földjét inkább úrbérinek fogja nyilvánítani, s kárpót­lását a földtehermentesítési alapból hozni, mi az ország terheit még néhány millióval szaporítaná. Indítványozó indokolásában egyszersmind az 1848-as törvényekre is vonatkozott, felhozván, hogy ezek szerint az érez- és sóbányák jövedelme is a földtehermentesítés czéljaira volt rendeltetve. Más alkalommal azonban e törvénye­ket érvényteleneknek s az idő árja által elsodortaknak nyilvánította. Hogyan lehet most oly törvényekre hi­vatkozni, melyeknek nincs érvényük ! — A kormány­­képviselő (Lázár kormánysz. tanácsos) is hosszú be­szédben kelt ki a tett változtatási indítványok ellen, nevezetesen Gaetania ellen, s valóban a szavazásnál a korm. előterjesztvénynyel azonos bizottmányi javaslat nagy többséggel elfogadtatott. Ez következőleg szól: 1. §. Az 1854. jun. 21-ki cs. úrbéri pátens (b. t. 1. 151. I.) határozmányainak értelmében megváltható szolgálmányok fejében kinyomozandó kárpótlási tőke 5% kamatokkal együtt, ha erre nézve másnemű egyez­mény a kötelezett és jogosított személyek közt létre nem jött, vagy nem jó, negyven egyenlő, félévenkint lejáró részletben a kötelezettek által fizetendő.­­ Ezzel az ülés bezáratott, aszály pusztítása által meglátogatta, Orosházára is jelen­tékeny sulylyal nehezedett. E közel 14.000 lélekből álló földmivelő község szorgalmas népének egyharmada kenyér nélkül maradt, s vidékünk, mely rendes idővi­­szonyok között mezőgazdasági termékeivel a kivitel­hez nevezetes mennyiségben járul, saját élelmi szük-­­ séglete fedezése végett segélyekre szorittatott. Az in­­ségenyhitő eszközök előteremtése, valamint azoknak egyes szűkölködő családok valódi helyzetéhez mért alkalmazása rendkívüli gondoskodást, s a község anyagi erejének rendkívüli kifejtését igényelvén, ez ügy kezelése érdekéből a felsőbb hatóság közbenjötté­­vel inségügyi bizottmány alakult, mely az elöljáró­sággal egyetértőleg nem késett minden lehetőt a két­ségbeesett nép szenvedéseinek enyhítése körül elkö­vetni, mit hasonló körülmények között ember megtehet, s emberi kötelesség tenni parancsot. Jelentékeny az áldozat e czélra a község közvagyonából, de jelenté­keny azon könyöradományok összege is, melyeket nagylelkű adakozások utján nyerni szerencsések vol­tunk. Ugyanis országos könyöradományokból 3289 ft 53 kr, egyéb pénzbeli kegyes adományokból, s pedig legmagasb helyreli adomány 214 ft 63 kr. Karolina Augusta császárné s királyné ő felségétől 100 ft, amgu­ei Pálffy Mór kir. helytartó­i kegyelmes­­ségétől 200 ft, a magyar gazdasszonyok egyletétől 300 ft, a „Családi Kör“ szerkesztője (Emiliától) 50 ft, Bel­­lovai ev. lelkész úrtól 3 ft, a „Bazar“ jövedelméből 100 ft, P. Szathmáry Károly n.­enyedi tanár úrtól 108 ft, Zürichből két részletben mit. b. Eötvös József ur ál­tal 410 ft, a nemzeti színházban rendezett műkedvelői előadás jövedelméből 100 ft, Gyulán rendezett sorsjá­ték jövedelméből 25 ft, gr. Batthyány Lajosné ö­nligá­­tól 100 ft, sőt. Székács József superint. úrtól 30 ft, a ma­gyar urhölgyek által Bécsben rendezett műkiállitás jö­vedelméből 141 ft 80 kr, részint a helybeli tiszteletes lelkész urak, részint az elöljáróság által 1ó községben eszközlött adományokból 342 ft 96 kr. Összesen 2225 ft 39 kr. Élelmi­szerekben: Tek. tornyai Schoosberger S. W. uraktól 50 köb., Szathmármegyéből 17% köb. rozs, helybeli adományokból vegyes gabona 22% köböl, Györmegyéből 221 font, helyben 454 font hús, Györ­­megyéből 26 font, helyben 32 font szalonna, 124 font zsir, 125 font liszt, 50­ font só, 10 font rizskása, a pesti kenyérosztó albizottmánytól 6090 font, és helyben 50 font kenyér. A helybeli adományozók nevei időnkint az egyházi szószékről közzé tétettek. Az ínségesek élelmezésében jelentékeny részt viselt almgu gróf Trautmansdorf József ur kegyesszivüsége, ki a legne­hezebb időszakon át sajátjából hetenkint 77 kenye­ret s 10 ft 20 krt osztatott ki. Ezeken kívül részint kölcsön által, részint állam­­kölcsönkötvények pénzzé tételéből fedezve, a község terhére az inségügyben kiadatott 28789 ft 99 kr. Mely kiadásokról az okadatolt egyetemes szám­adás felsőbb helyre vizsgálat alá terjesztetett. A magas kormány által holdakra kölcsön 26,444 ft 74 kr, s vetőmagul 977% köb. búza, 630% köb. rozs, 961 köb. árpa, 1129 köb. zab, 624% köb. kukoricza osztatott ki kötelezvényekre. A némi vagyonnal biró szűkölködő családok pénzzel, gabnával kölcsönkép, a vagyontalan munka­képesek munka fejében segélyeztetek, az elaggott ín­ségesek, szegény árvák, tehetetlen özvegyek közvetlen élelmezés útján kenyér és főtt eledellel könyörületből tápláltatók. A súly betegség itt is kiütött, szorgalmas ápolás által azonban sikerült pusztításait idejekorán megakadályozni. E szerint bár még igen soká fogunk e nehéz idők­re sajgó kebellel visszatekinteni, hála az égnek­ el­mondhatjuk: kiszenvedtünk. Leteltek a nagy megpró­báltatás napjai, s a szenvedés könyvi helyett immár hála­ könyektől áradt szemekkel fordulunk azon nagy­­lelkűek felé, kiknek emberbaráti szeretete a szűkölkö­­dök szenvedéseit a fenntárt kegyes adományokkal sie­tett enyhíteni. Fogadják a jóstevők ezennel nyilváno­san is legmélyebb tisztelettel kijelentett forró köszöne­­tünket. Jótéteményeik legméltóbb jutalma az édes ön­­tudat, a hálás emlékezet pedig az utókornál is örökre élni fog. A közönség nevében Orosháza község elöljárói­ nevében emel, Austriához méltók. Hogy váljon Porosz­­ország azokat teljesítendi-e, kétségesnek látszik, de annyi bizonyos, hogy ha ez utóbbi azokat visszauta­­sítja, Németország valódi érdekei ellen fog cselekedni. Vidéki levelek, Orosháza, sept. 5. 1864. Az ínséges idő, mely­­lyel a balsors e magyar alföldet a múlt évi rendkívüli 1849-ben leégett ősrégi templom fölépítésére, mely czélra már legmagasb egyéniségek is adakoztak, u. m. Őfelsége Karolina Augusta császárné 600 ft, Ő Felsége az uralkodó Erzsébet Császárné 100 frt, Szaniszló Ferencz nagyváradi püspök önmaga 100 ft, Simor J­ános győri püspök ö mlga 10 ftot o. é. ** A pesti kath. legényegylet múlt csütörtökön tartván kilenczedik alapítási ünnepélyét, ekkor nyitta­tott meg az egyleti tagok munkakiállitása is, melyről a „P. H.“-ben a következőket olvassuk: A munkaki­­állitás az egylet nagy termében van berendezve, mely e czélra csinosan feldiszittetett. — Az „Isten áldja a tisztes ipart“ jelszó védpajzsa alatt hosszú sora van előttünk az ipar mindennemű czikkeinek, a csizmadia munkájától kezdve a finom terem-ékítményekig, melyek közül első helyen egy csinos ugró-kút (Schlick bádogos műve) és egy igen díszes toilette-asztal és tükör emlí­tendő; összesen 81 kiállítótól körülbelül 140 czikk van kiállítva. Bírálatra a nagyérdemű egyleti elnök Schickinger József, Hajdú Ferencz, Prohászka Endre és Tausch János urakat kérte fel, kik az első, a gróf Pálffy-jutalomra (a kir. helytartó ő excja által tavaly alapítva) K­e­r­n­y István, szegedi születésű­ asz­talost, a másodikra Trencsényi János bognárt, a harmadikra Tettemandy Károly, pesti születésű kosárkötőt érdemesiték. A második s harmadik jutal­mat főt. Purgstaller Kat­ József, kegyesrendi kor­mányzó úr alapitá. Ezeken kívül néhai Peseta Já­nos egyetemi tanár erkölcsi dijt alapított, melylyel évenkint az elnök tünteti ki a legvallásosb magyar egyleti tagot. Az idén e jutalmat M­a 1t­á­r István aradi születésű asztalos legény nyerte el. A díjnyertesek megéljeneztetvén, az ünnepély az egyleti dalárda csi­nos dalaival véget ért. Délután 2—3 óra között gróf P­á­­­ffy Mór kir. helytartó­­ excja nejével és gyerme­keivel a kiállítást megtekinteni kegyeskedvén, meg­­hallgatá az egyleti dalárda énekét, elismeréssel emelte ki az elnök sok érdemét, több legényt bemutattatott s a legnagyobb helyesléssel nyilatkozva az egyletről, a kiállított tárgyakból többet meg is vett. ** Zsedényi Ede c­áltsága a magyar akadémia házának építési alapjához 500 írttal járult. ** F. hó 5-kén szenteltetett föl Wassegkben, Bel­giumban az olajfestészet föltalálása emlékezetére Van Eyk testvéreknek emelt nagyszerű emlék. Az ünnepé­lyen Lipót király ő felsége is jelen volt, a művészeti és egyéb társadalmi körök nagyszámú nevezetessé­geivel. ** Azon szállongó hírek ellenében, mintha az Austriában képezett mexikói önkénytes csapatból több tiszt visszalépett volna, a „W. Abendpost“ kijelenti, hogy a tiszti állomások már régen be vannak töltve, és hogy a jelentkezők már hónapok óta nem vétetnek figyelembe. ** A városi színházban f. hó 8-án rendezett ének­es szavalati akadémia a terézvárosi kisdedóvoda javára 771 ft 73 krt jövedelmezett. ** Említettük már, hogy Roscher Vilmos jeles nemzetgazdász körutat szándékozik tenni Magyaror­szágban. A híres tudós e napokban váratott Pestre, mely alkalomból Jelinek Mór úr a „P. N.“-ban követ­kező ismertetését adja: Roscher Vilmos 1817-ben oct. 21-én szüle­tett. Huszonhat éves korában Göttingába tanárrá ne­veztetett ki. Öt évvel később Lipcsébe hívták meg, hol az ottani egyetemen jelenleg is előadásokat tart az országlattan, nemzetgazdászat, pénzügy, államrajztan, s az államtudományok története felett. Tudományos tekin­tetben Roscher, mint már fentebb említettük, a nemzetgazdászat történeti módszerének alapítójául te­kintendő. Első művei, melyek által Roscher az említett nemzetgazdászati iskola tulajdonképeni mega­lapítója lön, 1838-ban „De historiae Doctrinae apud sophistas majores vestigiis“ czimmel jelent meg s ez volt tudori értekezése, aztán „Leben, Werk und Zeit­alter des Thucydides“ 1841-ben ; a fényűzés felöli érte­kezése 1843-ban; Liszt könyvének megbirálása 1842- ben; „Die Betrachtungen über Socialismus und Com­­munismus 1845“; „Die Ideen über die Statistik und Po­litik der Ackerbausysteme,“ 1845—1846; „Über grosse und kleine Industrie“ 1854; „Umrisse zur Naturlehre der 3 Staatsformen“ 1847—48; aztán kitűnő nagyobb művei: „Über Komhandel und Theuerungs-Politik,“ 1852; „Zur Geschichte der englischen Volkswirth­­schaftslehre,“ 1851; aztán „Colonien, Colonial-Politik u. Auswanderung,­ 1856. Több elszórt igen becses ér­tekezését egy „Ansichten der Volkswirthschaft aus dem geschichtlichen Standpunckte, 1861“ czímű művé­ben szedte össze e jelentékeny gondolkodó fej. R­o­­scher jelentősége és állása felől a tudományban nem­zetgazdászati írónk Kautz Gyula tanár műveiben bővebben nyilatkozott. ** Karl Alfonz a „Siecle“ ellen, ennek saját hasáb­jain polémiát kezdett a halálbüntetések eltörlése vagy föntartása végett. Karl Alfonz az utóbbi mellett van, s tőle származik többek közt ezen elmés nyilatkozat is : „Ám legyen, törüljük el a halálbüntetéseket, de kérjük meg a gyilkosokat, hogy szíveskedjenek ők tenni meg a kezdeményezést.“ ** Az „angol királynőhöz“ czimzett szállodát ed­digi tulajdonosától Steininger úr, a bécsi „római csá­szár“ czimű vendéglő tulajdonosa vette meg. Az illető szerződés a „P. B.“ szerint e napokban íratott alá. ** Reviczky Szevér „Anyagi érdekek“ czím alatt nemzetgazdászati közlönyt indít meg október elején, mely minden vasárnap egy nagy íven fog megjelenni Emich Gusztáv kiadásában. Az előfizetés egész évre 8 ft, félévre 4 ft, évnegyedre 2 ft. A kibocsátott programai­ban a következő tekintélyes munkatársak vannak föl­említve : Érkövy Adolf, Galgóczy Károly, Hollán Ernő, Houchard gőzh. k., Ivánka Imre, Jellinek Mór, gróf Károlyi Ede, Kaucz Gyula, b. Kemény Zsigmond, Korizmics László, Lévai Henrik, Máriássy Béla, Med­­gyasszay gőzh. k., Pompéry János, Szathmáry Károly, Trefort Ágoston, Weninger tanár, Visontai, gr. Szé­chenyi Ödön. ** Falcinelli pápai nuntius Bécsből 250 bucsujá­­róval ment a sas­vári bucsu-ünnepre. ** Liptószentmiklósról Írják a „N­on“-nak sept. 6-ról: Egynéhány nap előtt Apel német színigazgató társulata érkezvén ide, előadásaival mulattatá városi közönségünket, a kivált egy férfi és nő tagja lőnek ked­, s­venezévé a közönségnek, kik gyöngéd viszonyban vol­tak egymással, s a férfi a féltékenység örvényébe esett. Talán ingerlés, talán a fiatalság pajzán boszantása a legszomorubb következményeket szülte. Ez éjjel ugyan­is a színész társnőjét féltékenységből megölte, torkát átmetszvén s kés­szúrást alkalmazván gégéjébe; ma reggel viradóra mind akettőt halva találták lakásukon, egymás mellett fekve a szoba talaján. Sinigagliában m. hó 28-án az ottani színházban az előadás alatt hajmeresztő szerencsétlenség történt. Cessini kisasszony, a közönség kedvenc­e a második felvonás alatt a színfalak mögött ült, midőn az egész színházat megrázó sikoltás történt. Cessini kisasszony karddal átszurva vérben s élettelenül hevert a széken. Tett nyomozások után kisült, hogy a padláson több lom között dárdák, lándzsák s kardok hevertek. Ezek egyi­ke épen hegygyel lefelé a nevezett kisasszonyra esett s oly erővel fúródott testébe, hogy azonnal meghalt. ** A londoni chronique scandaleuse ismét na­gyon élénk. Egy szegény olasz énektanító, Marroni Giovanni, egyik tanítványát, Gordon Septimus kelet­indiai nagykereskedő leányát megszöktette. A tizen­­nyolc­ éves bájos hölgy minden ékszerét magával vitte, egyébiránt néhány hónap múlva különben is nagykorú lesz, és nagyatyja után 44.000 tallér évi jövedelem örököse. Különben az ily megszöktetések a londoni világban oly gyakoriak, hogy a lapokban az ily feliratú hírek: „Egy hölgy megszöktetése énektaní­­tója vagy rajztanítója által“ csaknem mindennap elő­fordulnak , azért most már nagyon is gyanús szemmel nézik az ilyen nem angol énektanítókat. ** Königsbergben a rendőrség az elébe kerülő tolvajokat és zsebmetszőket lefényképezteti. Ez arcz­­képekből albumot állítanak össze, melyet az illető ká­rosítottak átlapozhatnak, hogy előforduló esetekben láthassák, azon urak valamelyikével nem találkoztak-e? ** Tegnaptól kezdve a helyi gőzösök csak reggel 7 órától esti 7-ig, ünnep- és vasárnapokon 8-ig közle­­kednek. Külföld, ANGOLORSZÁG. A „Herald“ a vám­ egyleti kér­désben Austria pártjára kel Poroszország ellen. Szerinte ama követelések, miket Rechberg gróf Austria FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Parisból f. hó 9-ről távirják, Grammont herczeg legújab­ban oda utasíttatott, hogy ne avatkozzék a béke-alku­dozásokba. Johannesbergben Eugenia császárné tiszteletére fényes szüreti ünnepély leend. A „Patrie“ szerint következő 16 jogi facultás tá­­mogató csatlakozásával az augustenburgi herczeg által a szövetség­gyűlés elé terjesztett emlékiratot : Berlin, Bonn, Erlangen, Freyburg (Breisgauban), Giessen, Göttinga, Gratz, Heidelberg, Jéna, Innsbruck, Kiel, Marburg, München, Tübinga, Bécs s Würzburg. Ugyanezen lap szerint az orosz császár f. hó 4-én este érkezvén Berlinbe, ott az orosz követség személy­zete s a különböző hatóságok által fogadtatott. Másnap Darmstadtba indult, hol öt a császárné várta, s hova ama nap estéjén érkezett meg. Gortsakoff her­czeg nem kisérendi el a császárt. A császár s császárné, ha csak kevéssé valószínű ellenkező intézkedések nem jőnek közbe, ama városban 9-ig szándékoznak ma­radni, s erre Friedrichshafenbe menni, a constanzi tó partján, hol a wü­rttembergi királynak nyári palotája van. — Budberg báró, a párisi orosz követ, f. hó 6-kán reggel Darmstadtba indult. Távolléte alatt ideig­lenesen Tsitserine követségi tanácsos kezelendi az ügyeket. A császárné Pierrefond grófnő neve alatt utazott el Schwalbachba. A „France“ szerint a császárné kísérete következő személyekből áll : La bédoyè­­res de la Poéze grófnők, Bouvet kisasz­­szony, Julien de la Graviere admirál, d­u C­o­u­x marquis, s C­o­s­s­é-B­rissac grófból. — Azon közlés, mintha maga a császár is elutazott volna a császárnéval, — mint gondolni lehetett — alapta­­lalan volt OLASZORSZÁG. Turinból f. hó 6-ról kelt leve­lek megc­áfolják azon közlést, mintha C­r­o­c­c­o bri­­ganti-fönök Civita-Vecchiában hajóra ült volna; ő nem hagyta el Rómát. A római franczia parancsnok F­a­­r­i­n a briganti-fönököt átszolgáltató az olasz hatósá­goknak. Mint a „Tr. Zig“-nak Turinból írják, a király — miután előbb egy, a hadügyminiszer által előterjesztett hadsereg-leszállítási tervet visszautasított, egy újabb tervhez beleegyezését adó. E szerint a papíron 40,000, s tényleg mintegy 20,000 ember fog szabadsággal el­bocsáttatni. NÉMETORSZÁG: Az augustenburgi herczegnek a szövetség­gyűléshez benyújtott indokoló­ iratára vonat­kozólag a lapok következő adatokat közölnek : Az emlékirat egy rövid bevezetéssel kezdődik, melyben megemlíttetik, hogy a dán kormánynak a leg­utóbbi évtizedekben érdekében állott, a herczegségek régi öröklési jogát homályba boritni, s hogy ennek kö­vetkeztében kísérletek tétettek, ezen jog egyszerű téte­leinek s a történelmileg megállapított tényeknek za­varba hozása végett; azonban világosan vonatkozás lé­tetik a német tudománynak az összes pontok iránti egyetértésére, s a szövetség­gyűlés kebléből eredt vilá­gos s kimerítő szavazatra is. E szerint az emlékirat ki­jelenti, hogy mindezek után feladata csupán abban áll, miszerint röviden összevonva tárgyalja : I. Frigyes her­czeg Schleswig-Holstein házi öröklési jogának tényle­ges indokolását; II. azon elismeréseket, melyekre ezen öröklési jog magánál az oldenburgi nagyherczegi ház­nál, 8 a tartomány rendjeinél talált; III. s IV. azon el­lenvetéseket, melyek Frigyes herczeg öröklési joga el­len, részint az egész Schleswig-Holsteinra, részint an­nak egyes részeire vonatkozólag hozattak föl. Erre te­hát ezen 4 osztály tárgyaltatik, t. i. I. az öröklési jog jogi alapja, több alosztályokban; II. a fönnálló örök­lési jog elismerései, ezen alosztályokkal : 1) a ház elis­merése; 2) a jogszerű öröklés elismerése a rendek ré­széről ; III. ellenvetések általában az öröklési jog ellen; IV. ellenvetések az egyes részekre vonatkozó öröklési jog tekintetében. Az egész így végződik : „A tölebbiekből kiderül, hogy Frigyes herczeg van hivatva néhai VII. Frigyes király­ herczeg halála után a schleswig-holsteini herczegségek fölötti uralko­dásra.“ Erre még számos elismerések következnek, többnyire kutfő-kimutatások. A mellékletek következő okiratokból állanak : I­­II. Frigyes király osztozási irata ifjabb János herczeggel, 1564. jan. 2-ról, jegyzei­­leg hitelesített másolatban; 2) schleswig-holstein-son­­derburgi elsőszülöttségi statútum 1633. dec. 17-ről, ere­detiben; 3) III. Frigyes király ajánlata Joachim­ Emö schleswig-holstein-sonderburg-plöni herczeghez 1665. nov. 5-ről, eredetiben. 4) I. Ferencz császár megerősí­tési okirata, az V. Frigyes király és Frigyes­ Károly schleswig-holstein-sonderburg-plöni herczeg közt 1756. nov. 29-kén kötött öröklési szerződéshez, 1761. márt. 5-ről, eredetiben. 5) Frigyes­ Krisztián schleswig-hol­steini herczeg irata VII. Frigyes dán királyhoz 1859. jun. 15-ről, másolatban. A „Nordd. Alig. Zig“ megerősíti egy angol vá­lasz-jegyzék létezését, a béke-előzetekről a porosz érte­sítésre, s egyszersmind annak tartalmára vonatkozólag hozzáteszi : „Hogy ezen válasznak az ingerültség bélyegét kell­ magán viselnie, ezt az angol politikának a dán kérdésbeni eddigi magatartása után előre lehetett látni. Csupán az a föltűnő, hogy a st. jamesi kabinet jelenleg a népszavazásra helyzi a hangsúlyt, miután az angol politika képviselői a londoni értekezleteken a népsza­vazás elvét szenvedélyesen ellenzék, midőn Poroszor­szág egyáltalában nem szegült ellene azon kívánatnak, miszerint a lakosság óhajtásai meghallgattassanak.“ Mint a „Pr.“-nek Berlinből f. hó 8-ról távirják, arról beszélnek, hogy a porosz király Darmstadtból visszautaztában, Eugenia császárnét Schwalbach­­ban meglátogatandja. A „Schlesw. Holst. Zig“ jelenti . Az értekezleti szünet okát az Austria s Poroszország közt folyamat­ban lévő külön tanácskozások képezik; az értekezleti meghatalmazottak f. hó 7-kén az általuk megbírált dán pénzügyi javaslatot, véleményzés végett, Berlinbe küldék. A „Pr.“ hamburgi sürgönye szerint megerősítte­­tik, hogy a scandináviai unió-tervek franczia részről újra fölvétettek. Tegetthoff ellen­ admirálhoz egy brazíliai rendjel küldetett meg. Az „Alig. org“ egy oldenburgi emlékiratot ismer­tet, s azt azon államirat előhírnökéül nevezi, melylyel a nagyherczeg saját igényeit a szövetség­gyűlésnél indo­­kolandja. Az az oldenburgi trónkövetelést pusztán áta­­talános politikai szempontból tárgyalja, s név szerint azt igyekszik kimutatni, hogy az oldenburgi trónjelölt­ség nem Oroszország állam­érdekéből eredt. Ha a nagyherczeg nem hozott mozgásba minden emeltyűt mindjárt akkor, midőn a dán-német kérdés újra fölme­rült, ez csak azért nem történt meg, mivel akkor min­denki az augustenburgi herczeg körül csoportosult össze, s az első mámorban ez utóbbi a népies ügy kép­viselőjének, Oldenburg pedig Oroszország előőrsének tekintetett. Akkor kétségkívül a személy­ kérdés na­gyobb jelentősséggel birt, most ellenben, midőn a her­­czegségek sorsa a legfontosabb pontban már el van döntve, az csak másodrendű kérdés. SVÉDORSZÁG. A „Post Zig“ annak bebizonyí­tása végett, hogy a dán novemberi alkotmán­ nem a svéd kormány beleegyezésével léptetett életbe, M­a­n­­d­e­r­s­t­r­ö­m grófnak egy, m. évi oct. 5-től a kopen­­hágai svéd követséghez intézett s eddig ismeretlen sür­gönyét közli. Ezen sürgönyben többek közt ez mon­datik : „Lehetetlen aggodalmakat nem táplálnom, a jelen időpont fölhasználására vonatkozólag; annál inkább, mivel épen nem látszik előttem bizonyosnak, hogy Né­metország leend az egyedüli hatalmasság, mely“ ezen eljárás által sértve érzendi magát. A dán kormány ta­gadhatja a bekeblezés szándékát, azonban a két­kam­­rai rendszer helyeslése, s név szerint a kir. üzenetnek ama helye, melyben az mondatik, mikép ezen intéz­ménynek­ (az uj birodalmi tanácsnak) oly erőt szándé­koznak adni, hogy az jövőben a birodalomnak egész al­kotmányos kifejtését magára vállalhatandja, igen köny­­nyen azon föltevésre vezethet, miszerint mind a dán birodalmi tanácsnak, mind a schleswigi tartományi ren­deknek eltörlése van tervben, hogy így a dán monarchia mindkét országrészének egész képviselete a birodalmi tanácsra ruháztassék át. Már­pedig ezáltal a bekeblezés végre lenne hajtva. Részünkről egy ily lépés elve ellen semmi ellen­vetés sem fogna létezni, azonban constatk­oznunk kell, hogy mi ezen irányban sohasem adtunk tanácsot. Bár­miként magyaráztassanak is ama kötelezettségek, mi­ket Dánia 1852-ben vállalt föl, de létezik egy oly pont, melyre, vonatkozólag azok sokkal világosabban vannak szerkesztve, semhogy kételyekre adhatnának alkalmat, s ez épen azon pont, mely Schleswignek be nem kel

Next