Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-11 / 207. szám
kis részletek helyett, értékesíthető, az állam által biztosított kötelezvényekben egy summában kapnák meg. A földesurakra nézve a megváltás e módozata gyakorlati haszonnal járna s a kormányra nézve semmi hátránynyal sem volna egybekötve, minthogy a megváltási részletek a kamatokkal együtt a kötelezettektől úgy mint az országfejedelmi adók lennének behajtandók. A kormánynak csak hitelét kellene rendelkezésre helyezni. Schuler Libby indítványát azon irányban, hogy a kárpótlási tőke kinyomozásánál az igazgatási költségekre egyhatod helyett egyharmad vonandó le, nem támogathatja, ellenben a curialistáknak azáltal kellene könnyítést szerezni, hogy volt földesuraik iránti köteleztetésük tartamára minden adópótléktól föl kellene őket menteni. A duean alelnök hosszabb beszédben megcáfolja mind a változtatási indítványokat. Ő is azon véleményben van, miszerint az országgyűlés nincs jogosítva, az úrbéri pátens anyagi határozmányain, melynek alapján a földmegváltás itt az országban keresztülvizetett, bármit változtatni. Az októberi diploma, melynek az ország az alkotmány helyreállítását köszöni, valamint a febr. 26-ki pátens is az Uralkodó szabad elhatározásából keltek, s bárha oorogálva lőnek, mégis azok jogos fenállását senki sem fogja kérdésbe helyezni. Kéri ennélfogva az országgyűlés tagjait, tartózkodjanak oly indítványok tevésétől, melyek már előre kivihetetleneknek tűnnek fel, mert ez csak a tárgyalást nehezíti, anélkül, hogy abból a nép hasznot látna. Ő azt hiszi, miszerint a Ratiu-féle indítványok tárgyalása a háznak alkalmat fog nyújtani, a szegény lakosság érdekében valamit tenni; ezen törvényjavaslatnál a curialisták korlátozott fizetési képességét már azáltal tekintetbe vették, hogy a megváltás negyven részletben s 20 év alatt történendő. Ennélfogva a kormányelőterjesztvény elfogadását ajánlja. De más a indítványa, hogy 200 fton felüli megváltási összeg 10 év alatt vagy 20 részletben, kisebb összeg pedig 5 év alatt törlesztethessék a kötelezettek által, nem talál pártolásra. Az elnökkel az iránt történt szóváltás után, vájjon a pátens anyagi határozmányai általában napirenden vannak-e, amit ez tagadott, kijelenté Schuler Libby, hogy előbbi indítványáról nem akar szólni, hanem csak azon módosítványt akarja fentartani, melynélfogva a megváltási tőke törlesztési annuitásokban is lefizethető legyen. Gaetani indítványának, hogy az országos alap a kinyomozott kárpótlási tőke egy részét együtt viselje, ellentmond, kimutatni igyekezvén, hogy Erdély földtermelésének egész tiszta jövedelme csupán az egyenes adók s a földtehermentesítésre kellő pótlékok fedezésére szükséges, az országos alap további terhelése tehát nem lehetséges az ország romlása nélkül. Miután még több szónok szólt a tett indítványok mellett s ellen, bezáratott a vita s csupán a tudósító Schnell s utána a kormányképviselő nyeré el a szót. Első a ház sokszoros tetszése közt megczáfolá a Schuler Libby által tett indítványokat, mikre megjegyzé, miszerint igen könnyű mások rovására szabadelvűnek lenni. Ugyanazon joggal indítványozhatta volna Schuler Libby, hogy a kárpótlásból kétharmad vonassék le, ámde ezáltal a kitűzött czélnak épen ellenkezője éretett volna el, mert ez esetben a földesúr a maga majorsági földjét inkább úrbérinek fogja nyilvánítani, s kárpótlását a földtehermentesítési alapból hozni, mi az ország terheit még néhány millióval szaporítaná. Indítványozó indokolásában egyszersmind az 1848-as törvényekre is vonatkozott, felhozván, hogy ezek szerint az érez- és sóbányák jövedelme is a földtehermentesítés czéljaira volt rendeltetve. Más alkalommal azonban e törvényeket érvényteleneknek s az idő árja által elsodortaknak nyilvánította. Hogyan lehet most oly törvényekre hivatkozni, melyeknek nincs érvényük ! — A kormányképviselő (Lázár kormánysz. tanácsos) is hosszú beszédben kelt ki a tett változtatási indítványok ellen, nevezetesen Gaetania ellen, s valóban a szavazásnál a korm. előterjesztvénynyel azonos bizottmányi javaslat nagy többséggel elfogadtatott. Ez következőleg szól: 1. §. Az 1854. jun. 21-ki cs. úrbéri pátens (b. t. 1. 151. I.) határozmányainak értelmében megváltható szolgálmányok fejében kinyomozandó kárpótlási tőke 5% kamatokkal együtt, ha erre nézve másnemű egyezmény a kötelezett és jogosított személyek közt létre nem jött, vagy nem jó, negyven egyenlő, félévenkint lejáró részletben a kötelezettek által fizetendő. Ezzel az ülés bezáratott, aszály pusztítása által meglátogatta, Orosházára is jelentékeny sulylyal nehezedett. E közel 14.000 lélekből álló földmivelő község szorgalmas népének egyharmada kenyér nélkül maradt, s vidékünk, mely rendes időviszonyok között mezőgazdasági termékeivel a kivitelhez nevezetes mennyiségben járul, saját élelmi szük- séglete fedezése végett segélyekre szorittatott. Az inségenyhitő eszközök előteremtése, valamint azoknak egyes szűkölködő családok valódi helyzetéhez mért alkalmazása rendkívüli gondoskodást, s a község anyagi erejének rendkívüli kifejtését igényelvén, ez ügy kezelése érdekéből a felsőbb hatóság közbenjöttével inségügyi bizottmány alakult, mely az elöljárósággal egyetértőleg nem késett minden lehetőt a kétségbeesett nép szenvedéseinek enyhítése körül elkövetni, mit hasonló körülmények között ember megtehet, s emberi kötelesség tenni parancsot. Jelentékeny az áldozat e czélra a község közvagyonából, de jelentékeny azon könyöradományok összege is, melyeket nagylelkű adakozások utján nyerni szerencsések voltunk. Ugyanis országos könyöradományokból 3289 ft 53 kr, egyéb pénzbeli kegyes adományokból, s pedig legmagasb helyreli adomány 214 ft 63 kr. Karolina Augusta császárné s királyné ő felségétől 100 ft, amguei Pálffy Mór kir. helytartói kegyelmességétől 200 ft, a magyar gazdasszonyok egyletétől 300 ft, a „Családi Kör“ szerkesztője (Emiliától) 50 ft, Bellovai ev. lelkész úrtól 3 ft, a „Bazar“ jövedelméből 100 ft, P. Szathmáry Károly n.enyedi tanár úrtól 108 ft, Zürichből két részletben mit. b. Eötvös József ur által 410 ft, a nemzeti színházban rendezett műkedvelői előadás jövedelméből 100 ft, Gyulán rendezett sorsjáték jövedelméből 25 ft, gr. Batthyány Lajosné önligától 100 ft, sőt. Székács József superint. úrtól 30 ft, a magyar urhölgyek által Bécsben rendezett műkiállitás jövedelméből 141 ft 80 kr, részint a helybeli tiszteletes lelkész urak, részint az elöljáróság által 1ó községben eszközlött adományokból 342 ft 96 kr. Összesen 2225 ft 39 kr. Élelmiszerekben: Tek. tornyai Schoosberger S. W. uraktól 50 köb., Szathmármegyéből 17% köb. rozs, helybeli adományokból vegyes gabona 22% köböl, Györmegyéből 221 font, helyben 454 font hús, Györmegyéből 26 font, helyben 32 font szalonna, 124 font zsir, 125 font liszt, 50 font só, 10 font rizskása, a pesti kenyérosztó albizottmánytól 6090 font, és helyben 50 font kenyér. A helybeli adományozók nevei időnkint az egyházi szószékről közzé tétettek. Az ínségesek élelmezésében jelentékeny részt viselt almgu gróf Trautmansdorf József ur kegyesszivüsége, ki a legnehezebb időszakon át sajátjából hetenkint 77 kenyeret s 10 ft 20 krt osztatott ki. Ezeken kívül részint kölcsön által, részint államkölcsönkötvények pénzzé tételéből fedezve, a község terhére az inségügyben kiadatott 28789 ft 99 kr. Mely kiadásokról az okadatolt egyetemes számadás felsőbb helyre vizsgálat alá terjesztetett. A magas kormány által holdakra kölcsön 26,444 ft 74 kr, s vetőmagul 977% köb. búza, 630% köb. rozs, 961 köb. árpa, 1129 köb. zab, 624% köb. kukoricza osztatott ki kötelezvényekre. A némi vagyonnal biró szűkölködő családok pénzzel, gabnával kölcsönkép, a vagyontalan munkaképesek munka fejében segélyeztetek, az elaggott ínségesek, szegény árvák, tehetetlen özvegyek közvetlen élelmezés útján kenyér és főtt eledellel könyörületből tápláltatók. A súly betegség itt is kiütött, szorgalmas ápolás által azonban sikerült pusztításait idejekorán megakadályozni. E szerint bár még igen soká fogunk e nehéz időkre sajgó kebellel visszatekinteni, hála az égnek elmondhatjuk: kiszenvedtünk. Leteltek a nagy megpróbáltatás napjai, s a szenvedés könyvi helyett immár hála könyektől áradt szemekkel fordulunk azon nagylelkűek felé, kiknek emberbaráti szeretete a szűkölködök szenvedéseit a fenntárt kegyes adományokkal sietett enyhíteni. Fogadják a jóstevők ezennel nyilvánosan is legmélyebb tisztelettel kijelentett forró köszönetünket. Jótéteményeik legméltóbb jutalma az édes öntudat, a hálás emlékezet pedig az utókornál is örökre élni fog. A közönség nevében Orosháza község elöljárói nevében emel, Austriához méltók. Hogy váljon Poroszország azokat teljesítendi-e, kétségesnek látszik, de annyi bizonyos, hogy ha ez utóbbi azokat visszautasítja, Németország valódi érdekei ellen fog cselekedni. Vidéki levelek, Orosháza, sept. 5. 1864. Az ínséges idő, melylyel a balsors e magyar alföldet a múlt évi rendkívüli 1849-ben leégett ősrégi templom fölépítésére, mely czélra már legmagasb egyéniségek is adakoztak, u. m. Őfelsége Karolina Augusta császárné 600 ft, Ő Felsége az uralkodó Erzsébet Császárné 100 frt, Szaniszló Ferencz nagyváradi püspök önmaga 100 ft, Simor János győri püspök ö mlga 10 ftot o. é. ** A pesti kath. legényegylet múlt csütörtökön tartván kilenczedik alapítási ünnepélyét, ekkor nyittatott meg az egyleti tagok munkakiállitása is, melyről a „P. H.“-ben a következőket olvassuk: A munkakiállitás az egylet nagy termében van berendezve, mely e czélra csinosan feldiszittetett. — Az „Isten áldja a tisztes ipart“ jelszó védpajzsa alatt hosszú sora van előttünk az ipar mindennemű czikkeinek, a csizmadia munkájától kezdve a finom terem-ékítményekig, melyek közül első helyen egy csinos ugró-kút (Schlick bádogos műve) és egy igen díszes toilette-asztal és tükör említendő; összesen 81 kiállítótól körülbelül 140 czikk van kiállítva. Bírálatra a nagyérdemű egyleti elnök Schickinger József, Hajdú Ferencz, Prohászka Endre és Tausch János urakat kérte fel, kik az első, a gróf Pálffy-jutalomra (a kir. helytartó ő excja által tavaly alapítva) Kerny István, szegedi születésű asztalost, a másodikra Trencsényi János bognárt, a harmadikra Tettemandy Károly, pesti születésű kosárkötőt érdemesiték. A második s harmadik jutalmat főt. Purgstaller Kat József, kegyesrendi kormányzó úr alapitá. Ezeken kívül néhai Peseta János egyetemi tanár erkölcsi dijt alapított, melylyel évenkint az elnök tünteti ki a legvallásosb magyar egyleti tagot. Az idén e jutalmat Ma 1tár István aradi születésű asztalos legény nyerte el. A díjnyertesek megéljeneztetvén, az ünnepély az egyleti dalárda csinos dalaival véget ért. Délután 2—3 óra között gróf Páffy Mór kir. helytartó excja nejével és gyermekeivel a kiállítást megtekinteni kegyeskedvén, meghallgatá az egyleti dalárda énekét, elismeréssel emelte ki az elnök sok érdemét, több legényt bemutattatott s a legnagyobb helyesléssel nyilatkozva az egyletről, a kiállított tárgyakból többet meg is vett. ** Zsedényi Ede cáltsága a magyar akadémia házának építési alapjához 500 írttal járult. ** F. hó 5-kén szenteltetett föl Wassegkben, Belgiumban az olajfestészet föltalálása emlékezetére Van Eyk testvéreknek emelt nagyszerű emlék. Az ünnepélyen Lipót király ő felsége is jelen volt, a művészeti és egyéb társadalmi körök nagyszámú nevezetességeivel. ** Azon szállongó hírek ellenében, mintha az Austriában képezett mexikói önkénytes csapatból több tiszt visszalépett volna, a „W. Abendpost“ kijelenti, hogy a tiszti állomások már régen be vannak töltve, és hogy a jelentkezők már hónapok óta nem vétetnek figyelembe. ** A városi színházban f. hó 8-án rendezett énekes szavalati akadémia a terézvárosi kisdedóvoda javára 771 ft 73 krt jövedelmezett. ** Említettük már, hogy Roscher Vilmos jeles nemzetgazdász körutat szándékozik tenni Magyarországban. A híres tudós e napokban váratott Pestre, mely alkalomból Jelinek Mór úr a „P. N.“-ban következő ismertetését adja: Roscher Vilmos 1817-ben oct. 21-én született. Huszonhat éves korában Göttingába tanárrá neveztetett ki. Öt évvel később Lipcsébe hívták meg, hol az ottani egyetemen jelenleg is előadásokat tart az országlattan, nemzetgazdászat, pénzügy, államrajztan, s az államtudományok története felett. Tudományos tekintetben Roscher, mint már fentebb említettük, a nemzetgazdászat történeti módszerének alapítójául tekintendő. Első művei, melyek által Roscher az említett nemzetgazdászati iskola tulajdonképeni megalapítója lön, 1838-ban „De historiae Doctrinae apud sophistas majores vestigiis“ czimmel jelent meg s ez volt tudori értekezése, aztán „Leben, Werk und Zeitalter des Thucydides“ 1841-ben ; a fényűzés felöli értekezése 1843-ban; Liszt könyvének megbirálása 1842- ben; „Die Betrachtungen über Socialismus und Communismus 1845“; „Die Ideen über die Statistik und Politik der Ackerbausysteme,“ 1845—1846; „Über grosse und kleine Industrie“ 1854; „Umrisse zur Naturlehre der 3 Staatsformen“ 1847—48; aztán kitűnő nagyobb művei: „Über Komhandel und Theuerungs-Politik,“ 1852; „Zur Geschichte der englischen Volkswirthschaftslehre,“ 1851; aztán „Colonien, Colonial-Politik u. Auswanderung, 1856. Több elszórt igen becses értekezését egy „Ansichten der Volkswirthschaft aus dem geschichtlichen Standpunckte, 1861“ czímű művében szedte össze e jelentékeny gondolkodó fej. Roscher jelentősége és állása felől a tudományban nemzetgazdászati írónk Kautz Gyula tanár műveiben bővebben nyilatkozott. ** Karl Alfonz a „Siecle“ ellen, ennek saját hasábjain polémiát kezdett a halálbüntetések eltörlése vagy föntartása végett. Karl Alfonz az utóbbi mellett van, s tőle származik többek közt ezen elmés nyilatkozat is : „Ám legyen, törüljük el a halálbüntetéseket, de kérjük meg a gyilkosokat, hogy szíveskedjenek ők tenni meg a kezdeményezést.“ ** Az „angol királynőhöz“ czimzett szállodát eddigi tulajdonosától Steininger úr, a bécsi „római császár“ czimű vendéglő tulajdonosa vette meg. Az illető szerződés a „P. B.“ szerint e napokban íratott alá. ** Reviczky Szevér „Anyagi érdekek“ czím alatt nemzetgazdászati közlönyt indít meg október elején, mely minden vasárnap egy nagy íven fog megjelenni Emich Gusztáv kiadásában. Az előfizetés egész évre 8 ft, félévre 4 ft, évnegyedre 2 ft. A kibocsátott programaiban a következő tekintélyes munkatársak vannak fölemlítve : Érkövy Adolf, Galgóczy Károly, Hollán Ernő, Houchard gőzh. k., Ivánka Imre, Jellinek Mór, gróf Károlyi Ede, Kaucz Gyula, b. Kemény Zsigmond, Korizmics László, Lévai Henrik, Máriássy Béla, Medgyasszay gőzh. k., Pompéry János, Szathmáry Károly, Trefort Ágoston, Weninger tanár, Visontai, gr. Széchenyi Ödön. ** Falcinelli pápai nuntius Bécsből 250 bucsujáróval ment a sasvári bucsu-ünnepre. ** Liptószentmiklósról Írják a „Non“-nak sept. 6-ról: Egynéhány nap előtt Apel német színigazgató társulata érkezvén ide, előadásaival mulattatá városi közönségünket, a kivált egy férfi és nő tagja lőnek ked, svenezévé a közönségnek, kik gyöngéd viszonyban voltak egymással, s a férfi a féltékenység örvényébe esett. Talán ingerlés, talán a fiatalság pajzán boszantása a legszomorubb következményeket szülte. Ez éjjel ugyanis a színész társnőjét féltékenységből megölte, torkát átmetszvén s késszúrást alkalmazván gégéjébe; ma reggel viradóra mind akettőt halva találták lakásukon, egymás mellett fekve a szoba talaján. Sinigagliában m. hó 28-án az ottani színházban az előadás alatt hajmeresztő szerencsétlenség történt. Cessini kisasszony, a közönség kedvence a második felvonás alatt a színfalak mögött ült, midőn az egész színházat megrázó sikoltás történt. Cessini kisasszony karddal átszurva vérben s élettelenül hevert a széken. Tett nyomozások után kisült, hogy a padláson több lom között dárdák, lándzsák s kardok hevertek. Ezek egyike épen hegygyel lefelé a nevezett kisasszonyra esett s oly erővel fúródott testébe, hogy azonnal meghalt. ** A londoni chronique scandaleuse ismét nagyon élénk. Egy szegény olasz énektanító, Marroni Giovanni, egyik tanítványát, Gordon Septimus keletindiai nagykereskedő leányát megszöktette. A tizennyolc éves bájos hölgy minden ékszerét magával vitte, egyébiránt néhány hónap múlva különben is nagykorú lesz, és nagyatyja után 44.000 tallér évi jövedelem örököse. Különben az ily megszöktetések a londoni világban oly gyakoriak, hogy a lapokban az ily feliratú hírek: „Egy hölgy megszöktetése énektanítója vagy rajztanítója által“ csaknem mindennap előfordulnak , azért most már nagyon is gyanús szemmel nézik az ilyen nem angol énektanítókat. ** Königsbergben a rendőrség az elébe kerülő tolvajokat és zsebmetszőket lefényképezteti. Ez arczképekből albumot állítanak össze, melyet az illető károsítottak átlapozhatnak, hogy előforduló esetekben láthassák, azon urak valamelyikével nem találkoztak-e? ** Tegnaptól kezdve a helyi gőzösök csak reggel 7 órától esti 7-ig, ünnep- és vasárnapokon 8-ig közlekednek. Külföld, ANGOLORSZÁG. A „Herald“ a vám egyleti kérdésben Austria pártjára kel Poroszország ellen. Szerinte ama követelések, miket Rechberg gróf Austria FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Parisból f. hó 9-ről távirják, Grammont herczeg legújabban oda utasíttatott, hogy ne avatkozzék a béke-alkudozásokba. Johannesbergben Eugenia császárné tiszteletére fényes szüreti ünnepély leend. A „Patrie“ szerint következő 16 jogi facultás támogató csatlakozásával az augustenburgi herczeg által a szövetséggyűlés elé terjesztett emlékiratot : Berlin, Bonn, Erlangen, Freyburg (Breisgauban), Giessen, Göttinga, Gratz, Heidelberg, Jéna, Innsbruck, Kiel, Marburg, München, Tübinga, Bécs s Würzburg. Ugyanezen lap szerint az orosz császár f. hó 4-én este érkezvén Berlinbe, ott az orosz követség személyzete s a különböző hatóságok által fogadtatott. Másnap Darmstadtba indult, hol öt a császárné várta, s hova ama nap estéjén érkezett meg. Gortsakoff herczeg nem kisérendi el a császárt. A császár s császárné, ha csak kevéssé valószínű ellenkező intézkedések nem jőnek közbe, ama városban 9-ig szándékoznak maradni, s erre Friedrichshafenbe menni, a constanzi tó partján, hol a württembergi királynak nyári palotája van. — Budberg báró, a párisi orosz követ, f. hó 6-kán reggel Darmstadtba indult. Távolléte alatt ideiglenesen Tsitserine követségi tanácsos kezelendi az ügyeket. A császárné Pierrefond grófnő neve alatt utazott el Schwalbachba. A „France“ szerint a császárné kísérete következő személyekből áll : La bédoyères de la Poéze grófnők, Bouvet kisaszszony, Julien de la Graviere admirál, du Coux marquis, s Cossé-Brissac grófból. — Azon közlés, mintha maga a császár is elutazott volna a császárnéval, — mint gondolni lehetett — alaptalalan volt OLASZORSZÁG. Turinból f. hó 6-ról kelt levelek megcáfolják azon közlést, mintha Crocco briganti-fönök Civita-Vecchiában hajóra ült volna; ő nem hagyta el Rómát. A római franczia parancsnok Farin a briganti-fönököt átszolgáltató az olasz hatóságoknak. Mint a „Tr. Zig“-nak Turinból írják, a király — miután előbb egy, a hadügyminiszer által előterjesztett hadsereg-leszállítási tervet visszautasított, egy újabb tervhez beleegyezését adó. E szerint a papíron 40,000, s tényleg mintegy 20,000 ember fog szabadsággal elbocsáttatni. NÉMETORSZÁG: Az augustenburgi herczegnek a szövetséggyűléshez benyújtott indokoló iratára vonatkozólag a lapok következő adatokat közölnek : Az emlékirat egy rövid bevezetéssel kezdődik, melyben megemlíttetik, hogy a dán kormánynak a legutóbbi évtizedekben érdekében állott, a herczegségek régi öröklési jogát homályba boritni, s hogy ennek következtében kísérletek tétettek, ezen jog egyszerű tételeinek s a történelmileg megállapított tényeknek zavarba hozása végett; azonban világosan vonatkozás létetik a német tudománynak az összes pontok iránti egyetértésére, s a szövetséggyűlés kebléből eredt világos s kimerítő szavazatra is. E szerint az emlékirat kijelenti, hogy mindezek után feladata csupán abban áll, miszerint röviden összevonva tárgyalja : I. Frigyes herczeg Schleswig-Holstein házi öröklési jogának tényleges indokolását; II. azon elismeréseket, melyekre ezen öröklési jog magánál az oldenburgi nagyherczegi háznál, 8 a tartomány rendjeinél talált; III. s IV. azon ellenvetéseket, melyek Frigyes herczeg öröklési joga ellen, részint az egész Schleswig-Holsteinra, részint annak egyes részeire vonatkozólag hozattak föl. Erre tehát ezen 4 osztály tárgyaltatik, t. i. I. az öröklési jog jogi alapja, több alosztályokban; II. a fönnálló öröklési jog elismerései, ezen alosztályokkal : 1) a ház elismerése; 2) a jogszerű öröklés elismerése a rendek részéről ; III. ellenvetések általában az öröklési jog ellen; IV. ellenvetések az egyes részekre vonatkozó öröklési jog tekintetében. Az egész így végződik : „A tölebbiekből kiderül, hogy Frigyes herczeg van hivatva néhai VII. Frigyes király herczeg halála után a schleswig-holsteini herczegségek fölötti uralkodásra.“ Erre még számos elismerések következnek, többnyire kutfő-kimutatások. A mellékletek következő okiratokból állanak : III. Frigyes király osztozási irata ifjabb János herczeggel, 1564. jan. 2-ról, jegyzeileg hitelesített másolatban; 2) schleswig-holstein-sonderburgi elsőszülöttségi statútum 1633. dec. 17-ről, eredetiben; 3) III. Frigyes király ajánlata Joachim Emö schleswig-holstein-sonderburg-plöni herczeghez 1665. nov. 5-ről, eredetiben. 4) I. Ferencz császár megerősítési okirata, az V. Frigyes király és Frigyes Károly schleswig-holstein-sonderburg-plöni herczeg közt 1756. nov. 29-kén kötött öröklési szerződéshez, 1761. márt. 5-ről, eredetiben. 5) Frigyes Krisztián schleswig-holsteini herczeg irata VII. Frigyes dán királyhoz 1859. jun. 15-ről, másolatban. A „Nordd. Alig. Zig“ megerősíti egy angol válasz-jegyzék létezését, a béke-előzetekről a porosz értesítésre, s egyszersmind annak tartalmára vonatkozólag hozzáteszi : „Hogy ezen válasznak az ingerültség bélyegét kell magán viselnie, ezt az angol politikának a dán kérdésbeni eddigi magatartása után előre lehetett látni. Csupán az a föltűnő, hogy a st. jamesi kabinet jelenleg a népszavazásra helyzi a hangsúlyt, miután az angol politika képviselői a londoni értekezleteken a népszavazás elvét szenvedélyesen ellenzék, midőn Poroszország egyáltalában nem szegült ellene azon kívánatnak, miszerint a lakosság óhajtásai meghallgattassanak.“ Mint a „Pr.“-nek Berlinből f. hó 8-ról távirják, arról beszélnek, hogy a porosz király Darmstadtból visszautaztában, Eugenia császárnét Schwalbachban meglátogatandja. A „Schlesw. Holst. Zig“ jelenti . Az értekezleti szünet okát az Austria s Poroszország közt folyamatban lévő külön tanácskozások képezik; az értekezleti meghatalmazottak f. hó 7-kén az általuk megbírált dán pénzügyi javaslatot, véleményzés végett, Berlinbe küldék. A „Pr.“ hamburgi sürgönye szerint megerősíttetik, hogy a scandináviai unió-tervek franczia részről újra fölvétettek. Tegetthoff ellen admirálhoz egy brazíliai rendjel küldetett meg. Az „Alig. org“ egy oldenburgi emlékiratot ismertet, s azt azon államirat előhírnökéül nevezi, melylyel a nagyherczeg saját igényeit a szövetséggyűlésnél indokolandja. Az az oldenburgi trónkövetelést pusztán átatalános politikai szempontból tárgyalja, s név szerint azt igyekszik kimutatni, hogy az oldenburgi trónjelöltség nem Oroszország államérdekéből eredt. Ha a nagyherczeg nem hozott mozgásba minden emeltyűt mindjárt akkor, midőn a dán-német kérdés újra fölmerült, ez csak azért nem történt meg, mivel akkor mindenki az augustenburgi herczeg körül csoportosult össze, s az első mámorban ez utóbbi a népies ügy képviselőjének, Oldenburg pedig Oroszország előőrsének tekintetett. Akkor kétségkívül a személy kérdés nagyobb jelentősséggel birt, most ellenben, midőn a herczegségek sorsa a legfontosabb pontban már el van döntve, az csak másodrendű kérdés. SVÉDORSZÁG. A „Post Zig“ annak bebizonyítása végett, hogy a dán novemberi alkotmán nem a svéd kormány beleegyezésével léptetett életbe, Manderström grófnak egy, m. évi oct. 5-től a kopenhágai svéd követséghez intézett s eddig ismeretlen sürgönyét közli. Ezen sürgönyben többek közt ez mondatik : „Lehetetlen aggodalmakat nem táplálnom, a jelen időpont fölhasználására vonatkozólag; annál inkább, mivel épen nem látszik előttem bizonyosnak, hogy Németország leend az egyedüli hatalmasság, mely“ ezen eljárás által sértve érzendi magát. A dán kormány tagadhatja a bekeblezés szándékát, azonban a kétkamrai rendszer helyeslése, s név szerint a kir. üzenetnek ama helye, melyben az mondatik, mikép ezen intézménynek (az uj birodalmi tanácsnak) oly erőt szándékoznak adni, hogy az jövőben a birodalomnak egész alkotmányos kifejtését magára vállalhatandja, igen könynyen azon föltevésre vezethet, miszerint mind a dán birodalmi tanácsnak, mind a schleswigi tartományi rendeknek eltörlése van tervben, hogy így a dán monarchia mindkét országrészének egész képviselete a birodalmi tanácsra ruháztassék át. Márpedig ezáltal a bekeblezés végre lenne hajtva. Részünkről egy ily lépés elve ellen semmi ellenvetés sem fogna létezni, azonban constatkoznunk kell, hogy mi ezen irányban sohasem adtunk tanácsot. Bármiként magyaráztassanak is ama kötelezettségek, miket Dánia 1852-ben vállalt föl, de létezik egy oly pont, melyre, vonatkozólag azok sokkal világosabban vannak szerkesztve, semhogy kételyekre adhatnának alkalmat, s ez épen azon pont, mely Schleswignek be nem kel