Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-16 / 211. szám
Vidéki levelek. Sz. •Emire, sept. 11. E hó 10-kén kisértetett meg a város és koronás uradalom közt az úrbéri ügyi egyezkedés, de nem sikerült. A város hivatkozott 1700 jan. 1 jén kelt levelére, melylyel gr. Zichy István, a sz.-endrei határnak néhai földesura, az említett határt minden tartozmányaival, javadalmaival örökös haszonbérül adja a városi lakosság és közönségnek; hivatkozott az 1773.máj.24-ki resolutióra,melylyel dicsőségesen uralkodott Mária Terézia évenkinti 6000 váltó forint fizetés mellett általadta a határt minden tartozmányaival, és annak már 91 éve folytonos gyakorlatában van; igy van örökös úrbéri szerződése 1773. aug. 3-ról; állitólag 1772. jun. 17-én akart lenni úrbéri összeírás, de elmaradt. A városnak van egy szerb iskolája, melynek bejárata felett márványkövön 1793. évből olvasható, hogy a város azelőtt 103 évvel épült. Némelyek szerint a város hajdan Pomnáz felé volt terjedve; itt, hol most van, sűrü erdő volt; a közel Üzbégh felé is húzódott, de vízhiánya miatt azt még Csernovics emberei hagyták el. Hunka nevű szöllőhegyén láthatók kolostorromok, állítólag itt volt Sz.Endre tiszteletére azon templom, melytől a város nevét kapta, s e hegyen temettetett el Kis Károly király. 1386. febr. 7-én, hogy Forgách Balás összevagdosta Károlyt, teste a visegrádi várba vitetett ugyan, de itt Sz.András kolostorában temettetett el. A szerbek, mint oklevelek igazolják, 1690. ápril 6-n telepedtek itt meg; van protectionalisuk 1690. aug. 1-ről; legérdekesebb levelek a város levéltárában vasládában őrzött 4-dik sz. alatti, melyet gróf Bercsényi Miklós 1704. nov. 22-től (Aba) Újváron adott ki hozzájok. R. E. S. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Párisból f. hó 13-ról távirják, a porosz királynak Schwalbachban tett udvariassági látogatása itt igen kedvező hatást tett. A császár még a hó folytában Limogesba fog utazni. A „Moniteur“ közli ama cs. rendeletet, melynélfogva Chevreau Rhone megye igazgatójává, s az ő utódává Nantesben Mercier-Lacombe, az algíri polgári kormányzat hajdani igazgatója neveztetik ki. Ugyanazon rendelet több más változtatásokat is eszközöl a megyefőnökök s alfőnökök személyzetében. Ugyancsak a hivatalos lap jelenti, hogy a belügyminiszeri tárczával ideiglenesen Roucher bízatott meg, Boudetnak szabadsággali távolléte alatt. A „Moniteur algérien“ szerint az oráni hadosztály parancsnoka egy sept. 6-kán Mascarába érkezett sürgöny által jelenti, hogy Martineau tábornok s Péchot ezredes hadoszlopainak kombinált mozdulata Nádor vidékén, a várt eredményt idézi elő. Az uled-szidi-manszurok, az uled-khelibek marabutjai, kik az ellenséges csapatokat a Telibe vezeték, a harrárok egyik töredéke, s az ami-musszai kerületbeli lázadók nagy része utólérettek. Nyájaik, sátraik, s nejeik közöl 400-an a francziák kezében maradtak. A hegyek közé menekült szinte 500 harczos a francziák által körülvétetett. Ez utóbbiak vesztesége jelentéktelen, azon intézkedések következtében, melyek oly czélból tétettek, hogy tetemes tömegek működjenek közre a hadműveletre, a távolság s mindennemű nehézségek daczára. A veszteség csupán 3 megöletett, s 3 megsebesült egyénből áll. Az oráni hadosztály parancsnokának sept. 6-kán Ain-Medissába kell érkeznie, honnan az 200 lovast küldött kémszemlére Goetita felé, azon az oltalmazása végett, melyen halad Si - Ahm ed- Ud - Kad haga, hogy tetemes zsákmányát viszszaszállítsa. Párisi felsőbb körökben most ismét határozottan állítják,hogy a császár nejénél látogatást szándékozik tenni, és Schwalbachból egy napra Johannisbergbe menni. Nem valószínűtlen, hogy a császári pár a folyó évben létesítendi az Arenenbergbe menetel iránt már régóta táplált tervet. Ott már tetemes előkészületek rendeltettek meg. Drouyn de Lhuys s Rouher közt a versenygés folyvást tart. Mint a „K. Z.“-nak írják, Rouher még most sem ül erősen a nyeregben. Ezen ingadozásnak kettős oka lenne. Először t. i. Roucher nem részesíté mindig a császár nézeteit s rendeleteit ugyanazon osztatlan tetszésben, mint ezt tiszttársai szokták tenni, hanem több alkalommal — noha szelíden — szót emelni merészelt urának politikája ellen; másodszor pedig Drouyn Roucher megbuktatására működik, s ezen czéljában elősegíti őt a császár elégületlensége, az államminister ellenzéki modora fölött. Drouynnel össze vannak szövetkezve a Persignysták, kik nagyon szeretnék pártfőnöküket újra bejuttatni a ministeri tanácsba. Azonban még épen semmi sincs elhatározva, s még mindig megtörténhetnek, hogy Rouher leend a győztes. Tuniszból f. hó 4-ről kelt levelek szerint, a bey a tuniszi zuávokat a fővárosból eltávolítá. Ezen zuávok megtámadták a spanyol consulságot, s rabolni kezdtek. A spanyol consul Madridba tett jelentést, s azt várják, hogy elégtétel fog adatni. A bey egy hadoszlopot küldött az ország belsejébe, de a lázadás folyvást tart. Több főnökök kijelenték, hogy a béke lehetetlen, ha a bey vonakodik a khasnadart elmozdítni, az adókat kevesbítni, s a törvényszékeket reformálni. Sfax s Monastir városok a bey ügynökét erőszakosan visszautasíták. Ily körülmények közt alaptalannak látszik azon közlés, mintha az európai hajóhadak visszahivatnának. NÉMETORSZÁG. Mint a „Patrie“-nak Darmstadtból írják, az orosz császárné eredetileg I1-én Friederichshafenben szándékozott lenni, hogy ott ülje meg sz. Sándor napját, azonban gyöngélkedése miatt nem létesítheté ezen tervét. Következőleg az udvar majd csak 17-kén induland Friederichshafenbe. A poroszok a herczegségekben akkér rendezkednek, mintha ott most a jövőben a kivülök semmiféle más hatóság sem fogna létezni. A hamburgi „Unparteischer Corresp.“ félhivatalos berlini levelezője szerint, jövőre Schleswig-Holsteinban Poroszország állítandja ki a békehelyőrséget, s maga a tartomány a szövetségi hadjutalékot. Jelenleg a herczegségekben s Jütlandban szinte 45—46,000 főnyi porosz csapatok állanak. A berlini lapok megerősítik a „Pr.“-nek azon távirati közlését, miszerint Hasselbach fogja Poroszországot képviselni a prágai vámértekezleteken. „Tudtunkra“ — úgymond a „Pr.“ — „Hasselbach úr nem tartozik a porosz hivatalos pénzügyi s kereskedelmi világ dis majorum gentium-jaihoz. Azon körülményt, miszerint nem Delbrück küldetett oda — mint várták — nem lehet Austriára különös tekintet jeléül magyarázni. Az „O. D. P.“ szerint a prágai vám-értekezlet czélja a februári szerződés továbbfejtése, t. i. Austriára nézve : vám- s kereskedelmi szerződés megkötése, a porosz-franczia kereskedelmi szerződés alapján megújított vám-egylettel, a vám-egyletbe a jövőbeli belépésre vonatkozó igény fenntartása, s vámkedvezmények megnyerése, némely kevés kiviteli czikkek tekintetében. Erre nézve már megjegyezzük, hogy az öszszes porosz lapok hevesen ellenzik a vám-egyletbe a belépésre vonatkozó austriai igény fönntartását.“ir DANIA. A volksthing részletes jelentéséből — a bábom alatti politikai helyzetre vonatkozólag — a következő pontok némi világot vetnek arra, hogy miként fogta föl Oroszország a dán-német viszályt. Jún. 15-től a londoni értekezleten lévő dán meghatalmazottak jelentik, hogy az angol kormány a francziának azon javaslatot téve, miszerint Németországnak jelentessék ki, hogy ha a Schley-vonal nem fogadtatnék el, Angol-s Francziaország Dániának segélyt fognának nyújtani; továbbá, hogy Drouyn de Lhuys hajlandó volt ezen javaslathoz járulni; azonban egy, a császár elnöklete alatt tartatott kabineti tanácsban elhatároztatott, hogy Francziaország a viszálytól távol tartandja magát, s hogy következőleg az angol javaslat elvetendő. Ellenben B run n ow báró néhány nappal előbb azon indítványt téve, hogy a fölosztási vonal eldöntetlenül hagyassák, annak megállapítását az értekezlet számára kelletvén fönntartani. Ha ezzel összehasonlítjuk a Schee-Plessen báró által Sz. Pétervárról hozott, s a személyi unióra vonatkozó javaslatot, mely az első ministeri válságot eszközlő, lehetetlen félreismerni bizonyos összefüggést. Az orosz kormánytól eredt többi nyilatkozatok is öszhangzanak ezzel, így Brunnow báró az értekezlet jan. 9-ki ülésében kijelente, hogy ő nem hogy elvetette volna a személyi unióra vonatkozó javaslatot, hanem inkább a mellett szavazott volna. Máj. 10-kén a sz.pétervári dán követ így ír : „Gortsakoff herczeg most mondá ki először ezen szavakat: „a herczegségek uniója“, mely föltételtől Németország nem fogna eltérni, míg azonban annak létesítése inkább vagy kevésbé előnyös színezetű lehetne, mely tekintetben Oroszország megigérte nekünk segélyét. Önök dolga, az értekezleten nem lenni nagyon mereveknek, hogy így Dánia barátjainak feladata megkönnyíttessék.“ Ugyanaz máj. 27-ről írja : „Az alkanczellár azt nyilvánítá, hogy Dániában a monarchia szétdarabolását eléje látszanak tenni a személyi uniónak s az épségnek. Szerinte ha a dán kormány fönntartás nélkül s teljesen a személyi unióra törekednék, Oroszország egy ily combinatió mellett fogna működni. Excod tudni fogja, hogy a bécsi kabinetnél legújabban azon eszme merült föl, miszerint Dánia szövetségi viszonyba lépjen Németországgal, hogy így az épség megőriztessék. A nálunk uralkodó vélemény szerint, ezen eszme részünkről bizonyosan el fog vettetni, azonban ezen hangulattól eltekintve be kell vallanunk, hogy ezen eszme jó gyümölcsöket teremhetne, anélkül, hogy a dán nemzetiségnek ártana. Az nem gátolná a jövőbeli kifejlődést, az tiszteletteljes helyet mutatna ki számunkra, a tengeresi erőnk következtében; az lehetővé tenné számunkra, hogy skandináv szomszédjainkhoz a legjobb viszonyt tartsuk fönn ; az minden nagyhatalmak közt egyedül Francziaországra nézve lenne kellemetlen, azonban ezen hatalmasság a jelen válság alatt nem játszott oly szerepet, hogy az ő nézetére különös tekintettel kellene lenni.“ Jún. 1-től P I e s s e n báró ezt jelenti : „Mivel Oroszország nem tudja, vagy nem akarja egyedül tartani fönn a londoni szerződést," az orosz császár ezen viszonyok közt arra indíttatva érze magát, hogy jogait az oldenburgi nagyherczegre ruházza át, ki — az orosz kabinet véleménye szerint — kevésbé kellemetlen szomszéd, s Dánia önérzetére nézve kevésbé sértő lenne, mint az augustenburgi herczeg, ki némileg föllázadt alattvaló, s nyíltan ellenségül lépett föl. Angolországnak a londoni szerződésre vonatkozó rögtön is előre nem látott föllépése — mint itt hiszik — onnan ered, hogy az angol államférfiak Dániánál semmi hajlamot sem hittek találhatni a két herczegséggeli unió iránt, miáltal a monarchia épségét, a jelen viszonyok közt — annak, valamint az orosz kormánynak fölfogása szerint — egyedül lehetne megőrizni. Itt úgy fogják föl az ügyállást, miszerint a monarchia épsége a belpolitikának hozatott áldozatul, mivel a külpolitikai tekinteteknek nem kellett volna szükségkép oda vezetniük.“ SCNWEICZ. Mint a „Pr.“-nek Bernből f. hó 13-ról távirják, He’rwegha „N. Zürich. Zig“ közléseit, a Lassále-féle párbaj részletei iránt, hamisaknak nyilvánítja, s ígéri, hogy legközelebb valósághű jelentést teend közzé. Bernből f. hó 11-ről jelentik, hogy 10-én Genfben Chenevrére letéve az esküt az államtanács előtt. Ama városban most már tökéletes nyugalom uralkodik. SZERBIA: A „Hon”-nak Belgrádból f. hó 11-ről írják: „Ha jól vagyok értesülve, a szkupstina két legnagyobb fontossággal biró törvényjavaslatot már elfogadott, t. i. az adótörvényt s a községi törvényt. Az elsőn csak csekély módosítások történtek, amelyeket a pénzügyminiszer a szkupstina véleménye szerint bevett törvényjavaslatába; a második törvényjavaslatra pedig több egyes észrevétele van a szkupstinának ; ez észrevételeket közölte a szkupstina a fejedelemmel, most ezen észrevételek a kormány tanácskozásának tárgyát képezik. Egyébiránt az észrevételek nem érdemlegesek, s csak is 6 paragrapiusra vonatkoznak, s ezért úgy lehet tekinteni e törvénytervet, mint a szkupstina által elfogadottat. Egyébiránt meglehet, hogy a kormány még egy ideig várni fog, mielőtt e törvényjavaslat valódi törvénynyé lenne. Minthogy már több levelemben közlöm a miniszerek eddigi jelentéseit, még az igazságügyminiszer előadásáról is szólnom kell. Ez abban különbözik a többiektől, hogy Inig emezek puszta jelentések voltak az administratió egyes ágainak állapotáról: az igazságügyi minister előadása több pontban valódi dissertatióhoz hasonlít. Belőle egyébiránt az vehető ki, hogy többféle vádak emeltetnek a bírák ellen, s ezeket az igazságügyi minister úr vagy megerősíteni, vagy pedig mint hibás felfogáson alapulókat törekszik kimutatni. Ezen jelentésben kevés a statistikai adat, s az előadottakból ezeket jegyzem ki: Szerbiában 1861-ben 34,106, 1862-ben 27,822, 1863-ban 29,895 polgári per hozatott törvényszékek elé, s e perekből az első évben 24,800, a másodikban 20,835, a harmadikban pedig 23,282 bocsáttatott ítélet alá. Mivel a törvényszékek az árvaügyeket is kezelik, érdekes megtudni, hogy 1861-ben a bíróságok elé 9016 AllifefiliS ÜIL Napi újdonságok. * A „Zala-Somogyi Közlöny“ a nm. m. kir. helytartótanács elnökségének Somssich Pál úrhoz intézett következő levelét közli: A nagyságod elnöklete alatt működött dunántúli borászati társulat rövid működése alatt is elismerésre méltó eredményeket mutatott fel. — A Keszthelyen alapított szőlő- és gyümölcskert — meg a vinczellér-képezde eléggé tanúsítják azon hazafias törekvést, melylyel nagyságod s az egyesület hazánk ezen nagyjövőjü mivelési ágának fejlesztését elősegéteni kívánták. Mily nemes volt e törekvés czélja, az egyesület hazafias áldozatkészsége igazolta, melylyel ezen szőlős gyümölcskertet a vinczellér-képezdével együtt a Felséges Urunk által Keszthelyen felállittatni legkegyelmesebben elrendelt országos gazdász-erdészeti tanintézetnek felajánlani szíveskedett. Mily értékes és az országos tanintézet érdekében mily czélszerű használatú adomány ezen kert, mily jó rendben adatott az által az országos tanintézet részére, örömmel értette meg a királyi helytartótanács az annak ügyében kiküldött királyi biztos Abonyi István magyar királyi helytartótanácsi tanácsos úr jelentéséből. Midőn tehát a királyi helytartótanács ezen kertet s képezdét az egyesület nagyrabecsült hazafias adományából az ország részére átveszi s a bemutatott leltárak szerint, azt az országos tanintézet vagyonának s tulajdonának kijelenti, — elrendelte egyszersmind, hogy ezen nagybecsű hazafias adományért nagyságodnak s az egyesület minden tagjának, ezek mellett pedig az ez ügyben oly szives jóakaratot s buzgalmat tanúsított keszthelyi tanodát igazgató Pintér Endre premontrei kanonoknak a királyi helytartótanács legszivesb elismerése s őszinte köszönete kifejeztessék , a mit nagyságod maga részéről elfogadni s a fentisztelt egyleti tagoknak is tudtul adni szíveskedjék. Kelt Budán, 1864. évi aug. hó 6-án. Péchy Ferencz. * A g. n. e. püspököknek Karlovitzon ülésező zsinatáról a „Concordia“ következő jelentést hoz: A nehézségek, melyek a szerbek és románok hierarchiai elválásának kérdésében felmerülnek, Kengyelátz Emil (verseczi) püspök, sőt maga az érsek-patriarcha által, ki kezdetben a románok igazságos ügyét pártolni látszott, még inkább szaporíttatnak. Az egyházjogilag megállapított elválásnál egy lépéssel sem haladtak tovább, a befejezett ülési jegyzőkönyvek ismét megsemmisíttetnek, s ahelyett, hogy e kérdés barátságos eldöntése előmozdíttatnék, az elkeseredettség mindkét oldalon növekszik. A román tagok között azonban teljes egyetértés uralt. A szerbek sokat reménylenek Hackmann bukovinai püspöktől, míg a románok kevés jót várrnak tőle és pedig annál kevésbé, miután a püspök Pesten való átutaztában egy úr előtt oda nyilatkozott, hogy szintén óhajtja a válást, de nem akar román metropolitaság alárendeltje lenni, mint a magyar-s erdélyországi románok, hanem egy közpoti orgánumé, mely Austria összes g. n. e. hívei számára, a nemzetiség különbsége nélkül lenne felállítandó. Másrészről pedig Karlovitzból ezt írják: A zsinat az oláhoknak a szerb eparchia alóli kiválása mellett nyilatkozott. E szerint az oláhok az egész Arad megyét, a temesi és verseczi megyék román egyházkerületeit s Erdélyt nyernék, Bukovinát illetőleg még semmi sincs határozva. Ez ügyben, valamint a szerb nemzeti alap tárgyában külön bizottmány alakíttatott össze. A congressus által a zsinat melléktanácsául választott választmány, a különféle tárgyalási anyag szerint, öt osztályba sorakozott. * A pesti redout-épület számára Than Mór és Locz Károly hazai művészek által készítendő freskók vázlatai felett az eziránt fölkért Rahl Károly cs. k. tanár Bécsben, Feszl építész úrhoz intézett levelében következőleg nyilatkozik : Uraságod szives iratára válaszolván engedje meg mindenekelőtt örömömet nyilvánítani a felett, hogy ön az építészetet ismét egyesíteni igyekszik a többi művészetekkel, mivel csak ily egyesítésből származhatik valódi művészeti hatás és mivel csak ezáltal történhetik valami a valódi magasb művészetre nézve. Kétszeresen örvendek, hogy Magyarországban a művészet emelkedése jogosan remélhető és hogy az oly szép és szerencsés példával kezdetik meg, mind az e tekintetben alkalmazandó művészeket, mind a szerencsésen választott tárgyakat illetőleg, melyek az eszményi felfogásra elegendő szabad tért nyújtanak. Ami a költségi pontot illeti, az oly olcsó, amint csak lehetséges, ha a munkát tanulmánynyal és szorgalommal akarják elkészíttetni, amit oly műnél, mely hivatva van, hogy Pestet századokra ékesítse, mellőzni nem szabad. Meg vagyok győződve, hogy ily mn nem csak Pestre és Magyarországra, hanem távolabb körökben is buzdítólag fog hatni és a városnak dicsőségére váland, miután egy nép miveltségének fokára semmi másból nem lehet oly jól következtetni, mint nyilvános műveiből, melyeket teremt, és melyek által Görög- és Olaszország még máig is első rangot foglal el az emberiség történetében, midőn hatalmuk, függetlenségük és politikai nagyságuk már rég elenyészett, sőt puszta maradványaik és emlékezetük a leghathatósb eszközök újjászületésükre, annyira csügg az egész polgárisultság tisztelete és lelkesedése a művészet teremtményein. Én úgy hiszem, hogy ön Magyarország művészei közt nem találhatott volna jobbakat, akik művészi képzettség és tehetségük által képesek lennének e feladatot inkább megoldani, mint Than és Locz urak, akik több mint nyolcvan tanítványaim közt, szellemi adományuk, az igaz iránti lelkesedésük és engedetlen tevékenységük által folyvást tündökölve tűntek ki. Azon compositiók, melyeket én fényképezve láttam, e nézetemben még inkább megerősítettek, s azt hiszem, hogy ön borostyánja legszebb levelei közé tartozand az, melyet önnek e művészek választása fog teremni. Midőn teljes szívemből óhajtom, hogy a dolog mielőbb életbe léptessék, maradok stb. * October elején — mint a kiadott programmból értesülünk — egy új folyóirat indul meg Heckenastnál „Képes Ujság“ czím alatt, melynek szerkesztője Améri Kiss István leend, ki már régebben is szerkesztett egy ily lapot, s főmunkatárs a népszerű naptáráról és egyéb, a nép számára készült hasznos dolgozatairól ismert István bácsi (Mayer István). Az uj folyóirat leendő tartalma a programm szerint: I. Aranytanácsok István bácsitól. Valláserkölcsi s életbölcsészeti elmélkedések, oktatások, útmutatások. H. Oktatva mulattató tudósítások, rövid elbeszélések, beszélyek, életrajzok, legendák, jellemfestések, irányczikkek, történeti képek, népszokások, mesék, mondák, versek, élet-, táj-, úti- s világképek, természettani s természetrajzi czikkek, főtekintettel hazánkra és nemzetünkre. III. Községek utasítója. Törvények és felsőbb rendeletek kivonata, a mennyire a közrendet és köznépet érdekelnék, s a községi rendet, jövedelmet, közterheket, közbátorságot, népnevelést, közerkölcsiséget, közműveltséget, közegességet — szóval a nép közügyét illető dolgok. IV. Iparosok hírnöke. A kereskedés és különféle mesterségek mezején keletkezett uj találmányok ismertetése és egyéb életrevaló útbaigazítások. V. Gazda emberek híradója és tanácsadója. A földmivelés, állattenyésztés, gazdasági ipar, szőlő- és pinczegazdaság, kerti gazdaság, háztartás, erdőmivelés, fatenyésztés, selymészet és méhészet, juhászat, gazdasszonyság s ezekbe vágó mindennemű útmutatások kellő rövidséggel és változatosságban. VI. Kürthi posta. István bácsi tollából különféle újdonságok, és az élet mezejéről s világ színpadjáról tarka elmefuttatások. VII. Újságok: Mi különös újság van a nagy világban? Mi újság van a birodalomban ? Mi újság van az ország szivében Budapesten? Mi újság az országban? Röviden, népszerűleg, vagy rövid levelekben közölve a nép fölvilágositására, nyugtatására, épülésére. VHI. Vásárok, piaczok, árhirek, terményárak. Gazdák és gazdasszonyok naptára. — A kiadó pályadijakat is tűz ki, nevezetesen: két legjobb erkölcsnemesitő elbeszélésre 12 és 8 aranyat, két legjobb költeményre 6 és 4 aranyat s két legjobb ismeretterjesztő czikkre szintén 6 és 4 aranyat, sőt még a gyűjtők számára is, kik közöl kettő, ki okt. 10-ig a legtöbb előfizetőt küldi be, 10—10 aranyat kap. Az előfizetések Heckenast kiadóhivatalához intézendők. * Az első magyar iparbanknak a köztelken megtartott választógyűlésében a hiteltulajdoni egylet felvételi választmányába az iparosok közös viszonylagos szótöbbséggel következők választottak meg: Kortsák József (elnök), Chladek János, Böhm Soma, Kurzweil Ede, Simkovitz Mihály, Geist Gáspár, Hild Károly, Zitterbarth Antal, Linhart Jakab, Ildényi Károly, Steindl Rudolf, Lachner József, Thurn Pius, Bachmayer György, Bodnár József, Lipp Ferencz, Wagner János, Tahermann Lajos, Lohr Antal, Vadász Ferencz, Dunaiszky János, Mendl István, Oeti János, Petrinyi Tamás és Szamolowszky Frigyes. * Kölcsey emlékszobra f. hó 25-kén fog Szatmárt lelepleztetni. Az ünnepély részletei következők lesznek: Reggeli 10 órakor kezdődik a leleplezési ünnepély a nagy piaczon felállított szobor előtt; az ünnepélyt a dalárda nyitja meg a néphymnussal; ezt követik a szónoklatok, dalárdás énekek; zárbeszéd s dalárdái végének; az ünnepély végével társas ebéd a „zöldfa“ vendéglőben; délután népünnepély a sétatéren; estel 7 órakor a műkedvelők által szini előadás s Kölcsey megkoszorúzása a múzsák által. * A katona mentességi dij 1865-re 1200 ftban van megállapítva. * A szegedi színházat October elején Latabár jó hírnevű dalszínésztársasága nyitja meg. A színészet Szegeden is alkalmasint állandó szép csarnokot fog nyerni. Legalább Bainville József építőmester egy erre vonatkozó tervrajzát már benyújta a városi tanácsnak. * A pesti német színház drámai személyzetében tobb oldalról dicsérik az utóbb szerződtetett Bemola asszonyságot és Epstein kisasszonyt, sőt ami e dicséretnél Röhring úrnak még jobban fog tetszeni, azt is állítják, hogy jobb drámai és meglehetős operai előadások reménye fejében a bérlők száma téli idényre nagyon megszaporodott. Az újonnan összeszerkesztett operai személyzet f. hó 18-án kezdi meg előadásai sorát. '* * Szerdán, f. hó 14-kén történt meg a bécsi orsz. törvényszék előtt a végtárgyalás Kober Károly felségárulási perében. Kober, egy prágai könyvkereskedő fia, Bécsben, a Bilka-féle intézetben tanult s 14 éves. A felségárulásért emelt vád bebizonyulván ellene, öt évi súlyos börtönre ítéltetett. Kober bűnös czéljai kivitelére egy társulat alakításában fáradott. Több növendéktársát felszólító az ebbeni részvétre s külön esküformát készített a belépők számára. Ezen esküforma egy fából készült s nyakon viselhető tokban meg is találtatott. A dolgot Zottel Mátyás wampersdorfi bodnármester fedezte föl, a ki haza kocsizván, egy tárczát talált, mely egy 1 forintos bankjegyet, s több, a fennérintett titkos szövetségre utaló czédulácskákat tartalmazott a fentebbi esküformával együtt, mind K. K. betűkkel aláírva. Később előkerült egy levél is, melyet Kober Prágából irt. Ebben tudatja, hogy 22 tag az egyesületbe belépett, s hetenkint 10 kv egyleti dij fizetése van határozva, melyért ví- és tornászati eszközök szereztetnek be; saját öltözetük, zászlójuk van, s az egylet soha fel nem oszolható, minélfogva tizen már esküvel kötelezték magukat, abból soha ki nem lépni. Két tanú — az egyik lengyel, a másik magyar (szintén két fiatal növendék) megerősítik, hogy Kober őket csakugyan felhívta egy titkos társulatbani részvétre és összeesküvésre. * Nagyon valószínű, hogy a zongoraművészetkedvelők mint az őszi hangverseny-saison első fecskéjét , az 1 1 urat fogják falaink közt üdvözölni. S miután ezen művész terve, hogy éjszak-németországi körútjára Vieuxtemps úrral, a híres hegedüművészszel és Patti Sarolta kisasszonynyal, a dicsőített hangversenyénekesnővel szövetkezzék, meglehet, hogy — ráadásul — még ezen másik két művészhez is szerencsénk leend. * A pesti ág. hitv. egyház uj gymnasiumát tegnap délelőtt avatták föl. Az egyszerű ünnepély a nagy teremben tartatott, hol az egyházi elöljáróság, a gymn. tanuló ifjúság és számos vendég volt egybegyülve. — Részleteiről holnap. * Az elmeháborodottnak hirlelt G o u n o d-ról írják, hogy Ronsard Agnes de Meramie-jában alkalmas operatárgyra tévén szert, azt a párisi Théatre lyrique számára dolgozza fel, — amely körülmény megerősíti, hogy szellemi tehetségének teljes birtokában van. — A dohány-utcza s a ferenczvárosi két nyulutcza kövezése, valamint az új Károly-utcza csatornázása Pest városa tanácsának tegnapelőtti ülésében jóváhagyatván, e valóban sürgős munkák legott foganatba is vétettek. Az aldunasori rakpart építésével összeköttetésben álló nagy recipiens építése iránt a tárgyalások folynak, s remélhető, hogy annak építése még a 1. év letelte előtt fog megkezdetni. A mezei kapitánynyá kinevezett eddigi józsef- és ferenczvárosi alkapitány Keresztesy Károly, tegnap kelt várostanácsi határozat folytán uj állomását a Kőbányában még e hó folytában okvetlen elfoglalandja s a józsef- és ferenczvárosi alkapitányi hivatalt pedig az ez állomásra már korábban kinevezett Pisztory Alajos úr veendi át.