Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-31 / 74. szám
74. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, Vcsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten , Vári Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a kh. kir. postahivatal 3 melletti sarokház). Kíziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ___... ü ■ :______ mm ♦:? ' • - nfe call«] • .. " " ■ ■ ' • • ,'í . SÜRGÖNY. naskii-hirietésik: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésiért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban Molsen 040; Hamburg-Altenában Haten,Kun és Vogler; Hamburgban Jarkhehn Jakab; Lipcsében Engler Illáén és Fort uraknál. Buda-Pest. Péntek, márczius 31.1865. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 20 frt. gész évre . . . . 18 frt. —kr. Félévre ...... 10 . Félévre . . . . . 9 | *■ | Negyedévre.....................5 „ Negyedévre .... 4 H 50 N Előfizetési felhivás a „Sürgöny“ A „Sürgöny“ Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magánés hivatalos hirdetmények is felvétetnek, vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a posta-téritvény szolgál. Előfizetési árak ! Vidékre naponkint küldve 8 évre . 15 ft. — Félévre ,tsolaha vén... . ... . . 10 „Negyedévre..................................5 „ — Rgy'hóra - pév • „tar • lft-70kr- Budapesten házhoz hordva 8 évre ......... 13 ft. 50 kr. Félévre ................................. 9 « •— » Negyedévre . ... . . . 4 „ 50 „ F^y hóra . . ' . 1 „ 60 „ — A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. napilapja. NEMHIVATALOS RÉSZ. Birodalmi tanács. A követek házának ülése mart. 28. "IPt en 6 r pénzügyminiszer beszéde : A bizottmányi jelentés s több mellette tartott beszédnek iránya oda megy ki, kimutatni annak szükségét, hogy a kormánynak a legnagyobb takarékosság szivére köttessék, hogy a pénzügyek a az országnak valódi állapota feltárassék s mint megjegyezve jön, minden pontatlanságokból kivetköztessék, miket a kormány költségvetéseinél, előirányzati tételeinél elkövetett 1.___ Tvrvarz. Mindenekelőtt ezen állítólagos pontatlanságokról fogok szólni, a azokra nézve kimutatni igyekezni,hogy miért mi e tekintetben a kormány ellen felhozatott, mégis bébi tökéletesen helyes. - Tegnap a budget-előterjesztvény igen jelentékeny ilkydratiója gyanánt azon körülmény hozatott fel, hogy m így az 1865 ki, mint az 1866-ki budgetbe fölvetettek igyanazon igen jelentékeny bányaművek, mint oly tárgyak, melyek eladásából vételösszeg, illetőleg bevétel váratik a pénzügyekre nézve ; e mellett meg lön jegyezve, miszerint a két budgetbeni felhozás azzal indokoltatott, hogy nem tehetik föl, miszerint az eladás az első évben, melynek részére az a budgetbe fölvetett, létrejöjjön. Immár, ha a két budget mellékleteit kézhez veszszük, nevezetesen a 39-ik fejezetet, 4-ik címet pontosan elolvassuk, úgy helyesebb felfogást nyerendünk mindkét budgetben, úgy az 1865-ki mint az 1866-kiban ugyanazon bányaművek vannak ugyan felhozva, de mindenik budgetben más számok vannak beiktatva. Mindkét budgetben t. i. az eladási összegnek részei vannak felhozva. Mig az egész eladási összeg 8,520,000 írttal van előirányozva, addig az 1865-k budgetbe 6,320,000 ftnyi összeg, az 1866-kiba 2,000,000 ftnyi összeg, tehát az egész summát kiegészítő összeg van felhozva, oly eljárás, mely világosan s nyilván a tényálláson alapul. A kormány 8,000,000-n felüli eladási összege vett föl, de e mellett föltéve, hogy 1865-ben csupán 6,000,000, 1866-ban a további 2,000,000 fog bejönni e szerint ugyanazon bevételnek kettős beszámitására teljességgel nincsen szó. A kormánynak továbbá szemére vettetett, hogy az államadóssági hátralékok s több más tételek a kiadások közé nem vetettek föl. Szabadságot veszek magamnak a m, házat emlékeztetni, hogy budgetjeink, s ez most a negyedik, mely tárgyalás alatt van, mindig csak a folyó szolgálatra szóló budgetek, mi sem kiadási hátralékokat bármely időszakból, sem bevételi hátralékokat egy korábbi időszakból nem vettünk föl folyó szolgálatra szóló budgetbe, oly eljárás, mely a létrejött pénzügyi törvények szerint a bírád, képviselő által mindig helyeseltetett. Én tehát e tekintetben azt, hogy az államadóssági hátralékok a budgetbe föl nem vetettek, nem ismerhetem el oly eszköznek, mely által a kormány valódi tényállást leplezni s a budget által más, mint valódi eredményeket, akart volna előtüntetni; a korábbi években előirányzott kiadások hátralékaira nézve épen a korábban előirányzott bevételek hátralékai állnak rendelkezésül. Ez a világos tényállás, mely szerint mindig minden fenakadás nélkül az eljárás történik. Szemére vettetett továbbá a kormánynak, miszerint a kiadási budgetnél azon 11 millóra nem volt tekintet, mely, mint tudva van, február hóban a banknál megfizettetett, s mely czélra előlegezési üzlet történt A budget szerkesztése s előterjesztésekor azonban azon államjavakbeli üzletet, mely akkor függőben volt, ayámba lehetett venni; remélni lehete, hogy ama javak eladásából a fölebbi összeg kikerül, hogy az még jókor a banknak átadathassák. A nehézségek, melyek az üzlet akkori megköttetésének ellentálltak, csak azon időben álltak elő, midőn a budget már rég elő volt terjesztve; az tehát, hogy a budgetben ama 11 millióra nem volt tekintet, i s még nem bizonyítványa annak, hogy a kormány valamit költeni, vagy valamit másként előadni akart, mint ahogy volt. Megragadom az alkalmat, minthogy a bankadós-iságról van szó, némely további megjegyzésekre áttér-t ,hetni, t. i. a jelentéstevő s b. Ingram megjegyzéseire. A kormány, mint tudva van, a m. háznak két budgetet terjesztett elő; azon két év, melyre szólnak, az, melynek elteltével, t. i. 1866-ik év végével, a bank- adósságnak le kell fizetve lennie; rövidlátás lenne eszerint, mely ma egy oldalról más irányban vettetett is ; szemünkre, ha az elöl akarnók magunkat elzárni, a mi a jelen két évben, tehát a legközelebbi időben teljesítendő, mind állami-, mind bankszükségletekben. A kormánynak ennélfogva szándéka, s én e szándékot a pénzügybizottmányban is kijelentettem, mihelyt : a fedezendő hiánylatok 1865. s 6- ból az pénzügytör- vények megszavazása által biztosítva feküsznek előttünk, az észhiánylatra nézve a m. háznak előterjesz- t tést tenni s ez alkalommal a megfelelő követeléseket emelni, isovnálibás tásáláraimat ! Az állam javakbeli adósság a bank irányában oly nagy, miszerint nem valószínű, hogy az eladási összeg- í bőt egészen fedeztethessék. Mindamellett 1866. év végén nem csak az egész bankadósságnak törlesztve kell lennie, hanem a már feladott javak után a régibb vételpénzmaradékoknak is is be kell a banknál fizettetniük. Mindezen adóssági tételek tehát annak sommáját adják, a mi a bank irányában e két év alatt teljesitendő. E szerint az állam- s bankszükségletek kétévi idő- tartamra fedezendők s egyszerre egy mivelet által állitandók elő, mihez még azon viszony járul, hogy az 1866 ik év lejártával s a bankadósság letörlesztése után tetemes könnyítés fog beállni. Egy ily eljárás csak nem olyan, hogy leplezésről vagy fictioról lehetne szó, sőt ez nyílt, világos előadás, ezt célozá a pénzügybizottmányban tett megjegyzésem. Szemére vetették a kormánynak, miszerint a bevételek némely tételei nagyon magasra rúgnak. Ezen szemrehányás sem alapos. Tudva van hogy a budget oly időben alkottatott, midőn még az aratás eredményei nem voltak előttünk az aratás reménye a múlt évben , sokkal kedvezőbb volt az eredménynél. Ha ezen érdemben a dolog rosszabbra fordult, a kormány maga is, anélkül, hogy a tényleges viszonyoktól elzárkóznék, a a pénzügyi bizottmány vitáiban a valóságos állapotot számba vette. Hanem, hogy a viszonyok másképen alakultak, mint az a budget alkotásakor kiszámíttatott, valóban annak nem a kormány az oka, s az valóban elferdítés, ha neki oly szándékos eljárás tulajdoníttatik, amely által más eredményeket szándékozik felmutatni, mint minek valósággal léteznek. Megnyugtatásul annyit mondhatok, hogy az idei év folyama alatt, bármily kedvezőtlenek is a viszonyok, név szerint vonatkozva a pálinka- és czukoradóra ss egynémely más adótárgyakra, az eredmény úgy fog alakulni, miszerint a költségvetés betartható lesz. Emlittetett az átalános szükség; oly irányban emlittetett, mintha a kormány azon hangok elöl, melyek s ez alkalommal hallattak, el akarna zárkózni s azokat egyátalában nem akarná tudomásul venni; ezen szemrehányás teljesen valótlan; a kormány ismeri a viszonyokat, a kormány sajnálja ezeket; de igazságtalan i. dolog az s a nép távoli rétegeiben fogalomzavart eredményezhet, ha a szükséget s annak okait csak a kormány ,, nyakába akarják háritni; nagy félreismerése lenne e az a viszonyoknak, ha nem vennék figyelembe, hogy a múlt évben Magyarországban nagy volt a szükség; ha a rész termést a birodalom más részeiben, ha a gya■r potkrízist, a pénzkrízist, az amerikai viszonyokat, s más tartományok hasonló viszonyait kifelednék, állít-ván, hogy csak Austriában foly minden ily rosszul, s miért ily rosszul ? Mert a kormány tett mindent roszaszá! Ha ez a számok s egyéb jelszók bizonyos csoportosításával kerül ki ezen ház falai közül Austria , messze térésre, s a népség minden rétegeibe, akkor ez a nem felvilágosító, nem megnyugtató, hanem zavaró hatású teend. >] Szó volt az államadósságról s tegnap igen ügyes csoportozata adatott a számoknak s kimutattatott, hogy a banknak tett nagy fizetések egyátalában nem tulajdoni, képein okai és okozatai pénzügyi szorongásainknak, hanem hogy azon időpontban, midőn már a bank ki lesz fizetve, állapotunk még roszabbra forduland. Íme, én is adattam magamnak kimutatásokat, még pedig azon illető könyvvezetéstől, mely az államadósságról tökéletes számadást vezet s melynek kimutatásai hitelesek. E szerint bizonyos, miszerint az állam kamatig terhe, mely jelenleg 117 és 118 millióra rúg, a legközelebbi évek folyama alatt 1880-ig, az államadósság mostani állapota szerint 116, 113, 112 és végre 107 millióra fog leszállani, s hogy továbbá az adósságtör-* '* lesztés az 1865. és 1866-ki évek lefolyta után, mely most '* 60 milliónál többre rúg, 40 milliónál kevesebbre fog olavadni s a legközelebbi évek alatt, azon év kivételével, a melyben a banknak fizetendő 80 millió kerül kérdés alá, *' átlagosan 20—25 millióra fog rúgni, s hogy e szerint, ,e ' ha a törlesztést és kamatozást összeadjuk, az évenkinti teherészlet jelenleg az 1865. és 1866-ks években 176 és 182 milliót tesz, míg elkezdve 1867-től csak 139— ra , 140 millióra fog menni , tehát nagyon jelentékeny csökkenés fog történni. , Ezt csak azért említem, mivel tegnap az hozatotts szóba, mintha még a bankadósság lefizetése után is részeszabbodnának állapotaink, hogy az államadósság kitadási őszinte még mindig nagy, még mindig olyan lesz, amely a kormányt komolyan arra kötelezi, hogy iparkodjék az adósságcsinálástól tartózkodni, hacsak ezt a legsürgetőbb szükség nem parancsolja, ez magától éritetik. Én csak azon voltam, hogy a dolog vázlatát adjam, amint az a hiteles hivatalos kimutatások szerint áll. Szóba jött ma az államjószágok eladása is, mégpedig oly modorban, hogy a kormány az alkalmas időpontot elmulasztotta erre; tehát a dologtól távolállónak igen könnyű a kormányt gáncsolni; az államjavak üzlete nagyon nehéz üzlet; az államjavak eladásához a kormány oly módon nem foghat, hogy azáltal becses értékeket pazaroljon el; mindeddig, daczára az elég korán megkezdett alkudozásoknak, nem volt lehetséges, olyan üzletet kötni, mely az államjavak összes tömbét magába foglalta volna, hogy azonban az államjavak eladása előrehaladt, mégpedig a bankadó szerint, erre a bizonyítékok előttünk vannak. Az 863-ik évben sokkal nagyobb tömb adatott el, mint a mennyit az államjavak adósságainak illető tangense képez, toflsi wsWtjsiwl^aEM ta°° ,pt»bolo ^rryai. Az 1864-ik évben az eredmény valóban kedvezőtlen volt, ez azonban azon átalánosan ismert viszonyokon alapszik, melyek minden ingatlan vagyon értékesítésére hátrányosan hatottak. Alig szükséges még azon szavakra megjegyzést tennem, melyeket ma egy szónok mondott, midőn azon tevékenységről beszélt, melyet jelesen a pénzügyminiszertől követelnek — Francziaországra utalva. Már valóban sajátszerű modor, mind térre, mind időre nézve egészen távolálló viszonyokat a mi jelenünkkel kapcsolni össze. Ha a dolgokkal nem foglalkozunk közelebbről s alaposabban, s ha a történelemben csak vakító előadásokat s hatásteljes eseményeket olvasunk, hajlandók vagyunk, a szép olvasottakat saját viszonyainkra alkalmazni, s azt mondani, hogy ha a kellő férfiú lenne a kellő helyen, mi is ily csodaműveket létesítnénk. A csodákbani hit csupán a gyermekkorhoz áll közel; a jelen korban ezen hit számos tekintetekben kiábrándult; ez a gyakorlati eszközök s józan nézet kora; nem létezik többé azon kor, midőn oly rendkívüli fényes sikerek idéztethetnek elő, amint ez talán előbbi időkben lehetséges volt. Jelenleg nem léteznek többé pénzügyi csodák s pénzügyi mesterfogások , más államokban szintoly kevéssé, mint nálunk. Egyet azonban amaz érdemes előttem szóló ez alkalommal talán szem elől tévesztett; azt t. i., hogy akkor egy tetemes kiadási tényező, a franczia sereg, idegen országokban, s idegen országok költségén tartatott fönn. Akkor valóban kissé könnyebb volt, a pénzügyet szerencsés állapotra juttatni. Most már a kormány magatartására térek át, azon oly gyakran fölhozatott vádra vonatkozólag, miszerint az a lehető megtakarításokat elmulasztó. E tekintetben , nem akarok tovább menni vissza, de azt mégis meg akarom jegyezni. Az tény, hogy a kormány a legkomolyabban fontolóra véve azon az idén eléje terjesztett kérdést, hogy minő szélső határig mehet vissza, a kiadásnak lehetőleg leszállítása, s a deficitnek lehetőleg kevesbítése, vagy egészen megszüntetése végett, s valóban ki is jelölé ama legszélsőbb határt, mely határig menni, kötelezettségeire, tekintettel, lehetőnek találta. Nem helyes nézet, s nem felel meg az ügyállásnak, ha a kormány nyilatkozatát merev szabálynak nevezik. A kormány ezen ügyben lelkiismeretesen válaszolt a hozzá intézett lelkiismereti kérdésre, s ha az a kérdésre az összes viszonyok érett megfontolása, s komoly meggondolása után adott választ, akkor az nem adhat más választ, mint a már adottat, mivel akkor az első válasz nem lett volna igaz. Azonban azon letörléssel, mit a kormány akkor jelentett ki, valóban igen nagy haladás is történt. A budget számításai különböző előföltevések szerint állíttattak föl. Az egyszerű, gyakorlati, s — mint hiszem — irányadó számítás következőképen áll : A kormány a magas háznak egy körülbelül 30 milliónyi, s későbbi változtatások folytán 29 milliónyi deficitet jelentett be. Ezen összegből a kormány letörlései által 20 millió esik el, s utoljára körülbelül még csak 9 millió marad. S ezen maradvány öszhangzik, s egyenlő azon őszlettel, melyet a bécsi értékű adósságnak (semmi más eszköz, se javadalmak, se kötelezvények által nem födözött) a bank részére fizetendő 9 milliónyi részletet tesz ki. .. . Mihelyt az államnak ezen, még csak egy éven át (1866) fönnálló adóssági terhe megszűnik, akkor ama , folytonos megtakarítások által, miknek eszközlésére, törekvését a kormány kijelenté, lényeges haladás történt pénzügyi viszonyaink szabályzása felé. Ezért a kormánynak ezen nyilatkozata nem puszta ; szó volt, hanem azzal hatályos s erélyes lépés történt, pénzügyünk szabályzása, s a sulyegyen helyreállitása felé. A követek házának ülése mart. 29. A jegyzőkönyv fölolvasása s helybenhagyása után folytattatik a vita az 1865-ki költségvetés iránti bizottmányi jelentés fölött. Gr. Vrints jelentést tesz az I-s. fejezet, a legmagasb udvartartás fölött, s 7,421,144 st . megajánlását indítványozza. (Elfogadtatik.) Szintúgy az előadó által tett további indítvány, a H. fejezetnél: „Ő Felsége kabineti irodája“, a ■ szükségletnek 63,482 fttali beiktatása iránt. Gr. Hartig jelentést tesz a III. fejezet: „a birodalmi tanács“ iránt, s a 7 hónapi ülésszak tartamára az urak házának szükségletét 25,854 fttal, s a követekházáét 653,390 fttal, s az államadósság- ellenőrségi bizottmányét 6427 fttal, összesen 685,671 fttal indítványozza bejegyeztetni. (A két ház mindegyike számára előszámított 250,000 ftnyi rendkívüli szükséglet, egy új parliamenti épület építésének megkezdése végett, a pénzügyi bizottmány által a birodalmi tanács költségvetéséből kitöröltetett) 131 Ban . . . B. Tinti a parliamenti épület építési költségeiinek kitörlése mellett szól, mégpedig nem csak azért,, mivel ezáltal a folyó évben félmilliónyi megtakarítás idéztetik elő, hanem azért is, mivel a kormánynak ezáltal alkalom nyújtatik, az ügyet újólag érett megfontolás alá venni. Szerinte mindkét ház számára csupán egyetlen parliamenti épület szükséges; ő azt is reméli, hogy a kormány az építészeti szakbani első celebritások tanácsát meghallgatandja, s a szabad versenyt lehetővé teendi. Jean Erre a pénzügyi bizottmány indítványai vita nélkül elfogadtatnak. Schindler jelentést tesz az államtanácsról. A bizottmányi indítvány oda megy ki, hogy rendes szükségletül 132,080 ft, s rendkívüli szükségletül 13,702 ft ajánltassék meg; továbbá, hogy az 1862, 63 s 64 ben egyenlően kifejezett következő óhajtás az idén is ismételtessék : „Hogy az államtanács jelen állása s szervezete arra alkalmas, miszerint annak az alkotmányszertt államélet kifejlődésére nézve káros befolyás adassék, s hogy a kormány szólíttassák föl arra, mikép mielőbb törvényt terjesszen elő, az állam tanácsnak, a miniszeri felelősség elvével, s az alkotmányszerű államélet szabad kifejlődésével öszhangzó újraszerezése iránt.“ Schmerling államminiszer fölvilágosítást ad az iránt, hogy miként történik az, miszerint a segédhivatalok igazgatója az államtanács épületében természetbeni szállással bir, s mindamellett is szálláspénze 400 fttal van beiktatva. Ez onnan ered, mivel az igazgató csak ideiglenesen bírja ezen lakást, s azt kénytelen bármely percben odahagyni, midőn a hatósági épületigazgatóság más czélokra szükségli ama lakást. Tényleg az most semmi szálláspénzt sem húz. Azonban ezen esetre a szálláspénzt be kell iktatni. A minister továbbá az 1000 ft kitörlése ellen is nyilatkozik, a jutalmakra és segélyzésekre kiszabott 2000 ft ősziélből, amennyiben ezen ősziét máris 600 ft-al kisebb, mint előbb volt, s az államtanács elnöke tényleg évenként alig jöhet ki 2000 fttal. A minister még a segédszemélyzet egy részének az extraordináriumba áthelyeztetése ellen is szót emel, amennyiben a hivatalnoki személyzetnek ezáltal czélbevett leszállítása nem létesíthető, mivel az államtanács munkái oly számosak s fontosak, hogy az eddigi hivatalnokok alig elegendők. Ezért a kormánynak fönn kell tartania az általa kívánt 146,782 főnyi szükségletet. Az előadó védelmezi a bizottmányi indítványokat, melyek elfogadtatnak. Mielőtt az óhajtás fölött szavazásra kerülne a dolog, az államminiszer megjegyzi, hogy a kormány az államtanács alapszabályaiban nem ismerheti föl azon aggodalmakat, miket a bizottmány talál abban, s hogy a háznak szabadságában áll, ezen pont iránt kezdeményzőleg lépni föl, akkor a kormány eziránt véleményét nyilváníthatni fogja. Az óhajtás elfogadtatik. Ha rg jelentést tesz az V. fejezet: „a ministeri tanács“ iránt. A bizottmány ezen tételt 69,608 fttal indítványozza bejegyeztetni. (Elfogadtatik.) Kinsky Jenő jelentést tesz a VI. fejezet: „a külügyministérium“ iránt. Felhasználja az alkalmat, hogy az államminiszer tegnapi beszédére feleljen s azt kérdezi, vájjon a kormánynak a ház által nem engedélyezett összegek megadatnak-e, vagy vájjon a ministerium a ház volumához fog-e alkalmazkodni. Az ellenzéknek a programm hiányát vetették szemére; az ellenzék programmját 1861. febr. 26-án a birodalmi törvénylapban nyilvánította s ugyanezen év május 1-én annak megerősítését a tróntól megnyerte. Az ellenzék eddigi törekvéseiben tovább fog haladni. Brnz képviselő : Nehezére esik, a külügyminiszérium részére szavazni. Szónok nélkülözi a Dániával kötött békeszerződés előterjesztését, noha megengedi, hogy a kormány erre alkotmányszerűleg kötelezve nincs. De meg kellett volna azzal a házat tisztelni, hogy a békeszerződés előterjesztessék, miután a háború austriai pénzzel s austriai vérrel vivatott 1863. végén a schleswig-holsteini kérdésben csak egy hang volt — Rechberg gróf politikája ezen kérdésben a házban nem talált követőkre, s csak azon körülménynek, hogy az államminister érte közbelépett, lett következése, miszerint politikája nagy többséggel el nem ítéltetett. Az ülés kezdetén a hatalmakkal, jó egyetértésről beszéltek, de oly hatalmakkal, egyetértésről, melyekkel nem kellene jó egyetértésben lennünk, ha nálunk minden úgy volna, miként lennie kellene. Mi jó viszonyban vagyunk Francziaországgal, daczára a septemberi egyezménynek, daczára a szerződéstörésnek; mi jó egyetértésben vagyunk Poroszországgal, daczára a porosz-franczia kereskedelmi szerződés szerződéstörő megkötésének, daczára a szövetségi törvény elleni eljárásának. — Nem akarja az ezen államokkali viszálkodást tanácsolni, de dicsekedni épen nem lehet velük. — Szónok elmélkedik a porosz annexionalis politika fölött s azt mondja, a herczegségek annexioja által imperialisticus politika kezdetik, melynek Nizzája és Savoyája sem fog hiányozni. Ő hisz a külügyminiszer jó nézeteiben, mely szerint a herczegségeket jó végre fogja vezetni; de kéri őt, gondolná meg, hogy a jogi politika, melyet elődeink fedeztek fel, s gátul állították azon politika ellenében, melyet egyedül mint ilyet szokás jelölni. Az egyik azonban a másikat kizárja, jelenben mindazáltal csak az egyik, a jog, veendő figyelembe, de ettől eltértek s a másik útjára kerültek. A külügyminiszer be fogja látni, mily nehéz ezen ügyet ismét a jog terére visszavezetni, noha ezen ügyek végleges rendezése iránti reményét szónok nem vesztette el. Giskra összefoglalja a vitákat, melyek ugyanez alkalommal a múlt évben folytak. Már a múlt évben kifejezé a ház azon óhajt, miszerint a kormány az olasz kérdést oly elintéztetésre vigye, hogy a hidi-budget leszállíttathassék. De a helyzet Olaszországban, ahelyett hogy javult volna, roszabbult, legalább annyi áll, hogy a csapatok Olanorságbani szaporításának szükségére