Sürgöny, 1865. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1865-06-03 / 127. szám
Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi utcza (a várban) 184. sz. 127. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türliheim Jakab ; Lipcsében Engler II., Illyen és Fort urak. Iuuda-Pest. Szombat, június 3.1865. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre .... 18 frt. — kr. Félévre.............................10 „ Félévre . . . . 9 „ — „ Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 , 50 a HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. Folyó évi ápril hó 5-én 3750. sz. a. kelt kegyes udvari rendelettel közlött s az országos hadiparancsnokságokhoz intézett hadügyminiszeri átirat szerint, a lótenyésztési jutalmak és érmek kiosztása ez idén is a császári és Apostoli királyi Felségének 1862. évi mártius 2-án kelt legfelsőbb elhatározása szerint fog megtörténni , és ehhez képest folyó évben szintúgy, mint a múlt évben 2664 darab cs. kir. arany fog jutalmul kiosztatni, a fenmaradó 86 darab cs. kir. arany pedig lótenyésztési érmek veretésére fordittatni rendeltetett, — ezen jutalmaknak Magyarországra eső része 144 díj, öszvesen 824 cs. kir. aranynyal és a kitüntetésre érdemesek számához arányzott mennyiségű ezüst érmekkel leendő kiosztása az e végre kirendelendő vegyes bizottmány által következő helyeken és napokon az alábbi öt határozatok szerint fog megtörténni: 1. Lótenyésztési jutalmak egy-egy éremmel együtt oda ítéltetnek; a) sikerült szopós csikóval biró 4—7 éves oly anyakanczáknak, melyek jól ápolvák, egészségesek, erősek, s a lótenyésztésre megkivántató jó kancza-tulajdonságokkal birnak; b) oly 3 éves kanczáknak, melyek kitűnő lótenyésztési képességet ígérnek, habár azok már befogva is voltak, csak használtatásuk által láthatólag elrontva ne legyenek. A jutalomdíjakért versenyző kanczák tulajdonosai az erre nézve személyesen felelős községi elöljárónak és jegyzőnek a község pecsétje alatt kiadandó bizonyítványával tartoznak igazolni azt, hogy a szopós csikójával együtt elővezetett anyakancza, mielőtt a csikót ellette volna, már sajátjuk volt, vagy pedig, hogy az elővezetett 3 éves kancza egy az ellés idejekor az ő birtokukban lévő anyától származott, s általuk neveltetett fel.Tenyésztési jutalomban már részesült anyakancza 7 éves koráig még egy jutalomért versenyezhet, ha az első jutalmazást követő évben ismét sikerült szopós csikóval vezettetik elő. Épen úgy azon 3 éves kanczák, melyek ezen minőségben tenyésztési jutalomdijt nyertek, mint anyakanczák még kétszer jutalomdijaztathatnak. Oly kanczák, melyek az elhanyagolt ápolás látható nyomait mutatják, nem fognak jutalomdijaztatni. A jutalomdijak kiosztásának eredménye a hivatalos lapok utján közhírré fog tétetni. 6. Mind a jutalmazott kanczák tenyésztői, mind pedig azok is, kiknek kanczái jutalomra méltóknak találtattak ugyan, de a pénzjutalmak elégtelensége miatt ezekben nem részesittethettek, valamint a nagyobb mérvbeni lótenyésztők, vagy a nagybirtoku ménes-tulajdonosok a jutalomra méltóknak ítélt lovaikért az eziránt kirendelt bizottmány által ezüst éremmel jutalmaztatnak meg, mely előlapján a cs. kir. Apostoli Felségének mellképét, másik lapján pedig e jelmondatot viseli:Jó ló-tenyésztésért és ápolásért.“ Versenyzési állomásokat a ló-tenyésztési jutalmaknak 1865-ik évben történendő kiosztására következő helyek és napok tűzetnek ki : Kelt Budán, 1865-ik évi április 20-án. A magy. kir. helytartótanácstól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, junius 1. Az itteni hivatalos „Wiener Zig“ mai száma közli a legfelsőbb leiratot, mely által a horvát országgyűlés f. évi július 17-kére Zágrábban összehivatik. E ténynek kedvező jelentése úgy közbirodalmi, mint sajátlag magyar hazai szempontból azon kilátásban határozódik, mely azt bevezető s első lépésnek tünteti föl a lajtántúli alkotmányos élet, s illetőleg a magyar országgyűlés közeli megnyíltához. Mert, habár a két országgyűlés egybehívásának idejére nézve különböző részről eltérő — szerintünk helytelen — nézetek merültek föl, annyi kétségtelen, hogy ezen lépés szoros kapocsban áll a magyar alkotmánykérdés megoldásának óhajtásával, s az arra vezető intézkedések tényleges előjeléül tekinthető. Vájjon ez alkalommal az érintett árnyalatok részéről megújittatnak-e a pár hóval ezelőtt tett ellenvetések, azt mi innen legkevésbé vagyunk képesek megjósolni. De ámbár épen nem óhajtanak e tárgyban a meddő vitát fölkelteni, kivált a beállott ténynyel szemben, és ezért nem is ereszkedünk e lépésnek kormányi, vagy saját szempontunkbóli indokolásába , mindazáltal azt hiszszük, egyik félt sem feszélyezzük, ha magánészrevételünket teszszük arra nézve, hogy mi az ellenzéki lapok kifogásait a horvát országgyűlésnek előbbi egybehívására nézve, saját ellenzéki szempontjukból sem tartjuk szabatosnak. Ők ugyanis mindazon egy óhajtásból indulnak ki, hogy fenntartassék a régi százados kapocs, melynélfogva ez ország csak a magyar országgyűlésen képviseltessék, de azonban a 61-ei pesti országgyűlés is e viszony megállapítására nézve tiszta lapot hagyott fenn a horvát nemzeti képviseletnek. E két pont mindegyike pedig gyakorlatilag sem enged meg más következtetést, mint azt, hogy : ha a horvát tartományoknak a magyarországi képviseletben is részt kellene venniök, ez esetben, (nem vitatva a horvát képviselet teremét s a fennforgó helyzet különféle felfogásait) valamint 48. előtt, úgy mostanság is előbb a horvát tartományi gyűlésnek kell megtartatnia, miután csakugyan egyszerre két helyen magát képviseltetnie lehetetlen volna, minthogy ez mindig így is volt szokásban. Hogy pedig a horvát országgyűlés külön összehivassék, s függőben lévő közjogi kérdéseit megvitassa, ezt már a tiszta lapban kimondott elv is helyesli, sőt, hogy még a fölösleges indokra is hivatkozzunk, még a 48-ki törvények is a horvát tartományi gyűlésnek tartották fönn a jogot, intézkedni a magyar országgyűlésben is meghatározott számban képviseltessük mikénti rendezése iránt. Mindezt egybevéve, mi nem vagyunk képesek belátni, mi helyes kifogás létezhetnék ez ellenzéki pártállások szempontjából is a horvát országgyűlésnek a magyart megelőző egybehívása ellen, midőn úgy a törvényesség, mint a szokás és a gyakorlati helyzetre való tekintet egyéb eljárást, mondhatni, teljesen kizár? Annál inkább, mivel a birodalmi alkotmány fejlődésében egy másik, nagyobb mérvű példát találunk — a teljes birodalmi tanács és az országgyűlések közti viszonyban, mely ez eljárás elvét épen egyedül következetesnek tünteti föl, éspedig azon ellenzéki lapok szempontjának kedvezőleg, melyek a horvát tartományoknak a magyar országgyűlésbeni képviseltetését óhajtják. Valamint ugyanis az egyes országok gyűlései nem üléseznek a teljes kir. tanács ülésszaka alatt, hanem azok előbb hivatnak egybe, hagy a horvát tartományi gyűlésnek, ha ez ellenzéki lapok óhajtásához képest is, a magyar országgyűlésen részt kell vennie, természetszerűleg előbb kell egybehivatnia. De egyébként nem is emlékszünk, hogy e pártközlönyök részéről valamely nyomatékosabb, alapos érv létetett volna a megelőző egybehívás ellen. Leginkább azon puszta aggodalmon sarkallottak ellenvetéseik, mely a kormány e lépését az ő sajátlagos czéljaikat fenyegető állítólagos combinatióból származottnak akará feltüntetni, mely aggodalom azonban szintén ellenmondásban áll azon elvvel, mely a tiszta lap hagyásában nyilatkozott, és pedig a szerintük is legilletékesebb alakban. Ha tehát már maguk az ellenzék álláspontjaiból sem tartjuk szabatosaknak a tett kifogásokat, ez oka, hogy annak idején s annál inkább jelenleg, fölöslegnek találtuk saját szempontunkból vitatni ez eljárás azon egyedül helyes voltát, mely az épen beállott tényben elkövetkezett. A horvát országgyűlési választások alkalmából Hauik bibornok-érsek főpásztori levelet intézett az alatta álló papsághoz, melyből a „Pester Lloyd“ következő kivonatokat közöl : Levele bevezetésében a köz- és parlamentáris életben megőszült főpap azon küzdelmeket jellemezvén, melyeket a nemzetnek meg kellett küzdenie, s intvén az engesztelékenységre, a következő emlékezetes szavakat mondja : „Vannak egyéb okok is, melyek bennünket arra intenek, hogy semmi szín alatt se szövetkezzünk a mai ellenzéki szellemmel , hogy ezáltal a hazánk s a kormány közti annyira óhajtott kiegyezésnek még nagyobb nehézségeket gördítsünk útjába, hanem inkább azon legyünk, hogy ezen kiegyezés mihamarább elévethessék s általa a legszilárdabb egyesség létrejöjjön.“ A főpásztori levél azután azon nagy szolgálatokra utal, melyeket Austria a kath. egyház irányában teljesitett, s azért a hála a clerus részéről megkívánja, hogy az Apostoli király jóakaró szándékainak ellene ne szegüljön, ki most békejobbját nyújtja a hazának. Azonban ezen alapokokat — folytatja ö eminentiája — nem hatja át a szolgaiság szelleme, s ö eminentiája is mindig azon nézetben volt ,hogy a nemzetnek teljes erejével s minden megengedhető eszközökkel törvényes utón szerzett jogait védenie kell.“ De most az alkotmányos szabadságot veszély nem fenyegeti. Végül a föpásztori irat int „a tulságoskodó eszmék, a határtalan függetlenség és nagyság“ ellen s felhívja a papságot a vázolt értelemben hatni. 3. 4. 5. 7. A jutalmazandó lovak száma Pálya--------------------------------------------zati ev at?a an , három éves jutalmazós nap czák szopós kak tamnaU csikóval Pályázati c' a’ a' aaJ állomás 12 2 2 2 2 S 1865. 1111 1 zvioa ,5 a .Saiais* coccaástocctcoeitas cí 05 CH fl'ÖOTSÖ'ÖÜTJO'TJO 1 Érsekújvár aug. 21 1 15 6 5 110 5 4 13 75 2 Sz.-Fehérvár „ 24 1 15 6 5 110 6 5 14 85 3 Szombathely sept. 8 115 7 5 110 6 4 15 84 4 Szegzárd „■ 14 115 7 5 110 6 4 15 84 5 Kecskemét „ 19 1 15 7 5 1 10 6 4 15 84 6 H.il. Vásárh. „ 22 1 15 7 5 1 10 fi 4 15 84 7 Szabadka „ 25 1 15 7 5 1 10 6 4 15 84 8 Temesvár „ 29 1 15 7 5 1 10 6 4 15 84 9 Mezőkövesd oet. 6 115 fi 5 110 5 4 13 75 10 Debreczen „ 9115651 10 65 14 85 Birodalmi tanács. A követek házának ülése május 31-én. A mai ülés különös izgalom és zűrzavar jellegével bírt. Napirenden az adóreform-bizottmány jelentése volt. Előadó dr. Mühlfeld. A bizottmány azt indítványozza, hogy az adóreform-bizottmány elé terjesztett törvény fogadtassék el, azon változtatással, hogy az 1-ső fejezet e szavai után: „összegyűlt képviselőház“,tétessék: „mindjárt az ülések kezdetén“, úgyhogy az adóreform-bizottmány jelentését mindjárt a jövő ülésszak kezdetén kell hogy előterjeszsze. Az átalános vitában először Rechbauer szólal föl a törvény ellen. Nem akar ismétlésekbe esni, csak arra figyelmeztet, hogy a ház e törvény elfogadása által ellenkezésbe jó önmagával. A ház t. i. kimondotta, hogy a bizottmányi üléseknél minden képviselő jelen lehet, mivel fontosnak tekinti, hogy a bizottmány a képviselőkkel folytonos összeköttetésben maradjon. Az állandósítás mellett ez illusóriussá válik. Legfontosabb azonban az ő szemében a házban képviselve nem lévő többi országra való tekintet. Contumachozni akarják ezeket, kik az adómegszavazás jogát mint önálló alkotmányos jogot bírták volt? Az illetékességi kérdést elejti. A költségvetést és a kereső.szerződést a ház tárgyalhatta, mivel az csak egy évre szól, ez a pillanathoz volt kötve, de az adókra nézve másként áll a dolog. Ez mindig a magyar országgyűlés egyik kiváló joga volt. Föl lehet-e tenni, hogy az itt megállapított adóreformot elfogadandja? Azt véli, hogy nem, s ily eljárás csak új összeütközést szül. Ez it nem visz a kiegyezkedéshez. Szaló megragadja az alkalmat, hogy a Magyarországgal kibékülés szükségességét hangsúlyozza, de ez utat nem tartja czélhoz vivőnek erre nézve. Az egyetlen helyes út: a jogfolytonosság elismerése. (Nagy mozgás.) Az elnök megszakítja szónok beszédét, megjegyezvén, hogy a napirendtől nagyon eltért, (igen helyes!) mire Rechbauer fejtegetése folytatásáról lemond. Kaiser képviselő constatkozza, hogy a törvény ellenzőinek is be kell ismerniök, miszerint a bizottmány képtelen jelentését még ez ülésszakban előterjeszteni. Az egyes adók állását részletezi. Szerinte mindenki elismeri, hogy ez ügyön változtatni kell, s ha ez áll, akkor a törvényt is el kell fogadni, mivel lehetetlen lesz bármikor is a reformmunkálatokat egy ülésszak folyamában bevégezni. Előtte szóló egyetlen ellenvetését a Magyarországra való tekintet képezte; a ház már elégszer kifejezte sajnálkozását ez ország képviselőinek hiánya miatt. Rechbauer ez ellenvetést mindannyiszor fölhozza, valahányszor az összbirodalmi tanács elé valami előterjesztés kerül; így tett az első, így a második budgetnél. Vagy teljes birodalmi tanács vagyunk, kiált föl a szónok, vagy nem; ha az vagyunk, akkor kell hogy minden előterjesztést a birodalom érdekében tárgyalás alá vegyünk, tekintet nélkül arra, hogy egyes országok itt nincsenek képviselve. A ház e pontra nézve már nyilatkozott s akkor mondana magának ellent, ha ilyen tekintet végett ez ügy tárgyalásától óvakodnék. A házat Magyarország, mely önmaga oka távollétének, nem tarthatja vissza oly reformoktól, melyek pénzügyi és gazdászati tekintetben fontosak. Szónok ajánlja a törvény elfogadását a népek érdekében, melyek az adóreformot óhajtva várják. Taschek a törvény ellen szónokol. A részletes vitánál egy amendement-val fog előállani. Tinti a munkálatok nehézségeit ecseteli steckbauernek Magyarország adószavazási jogára vonatkozó megjegyzését megtámadja. Magyarország e jogot már csak e helyen gyakorolhatja, a többi ország képviselőivel közösen; ez az alkotmányban így van meghatározva, minden más fölfogás az alkotmány betűibe ütközik. A jövő ülésben, ha a magyarok megjelennek, előadhatják speciális kívánataikat. Brinz az állandóságot a jövő szűkebb birodalmi tanács idejére kívánja kiterjesztetni, mivel szerinte a teljes és szűkebb közti megkülönböztetést úgy is sokan nem ismerik be. Az I-sö fejezethez tett amendement elfogadását ajánlja. Teusek szerint azon gondolatnak, miszerint a Magyarországra való tekintet irányadó befolyással legyen a házra, párja az, melyet néhány nap előtt a Lajtán túl fejeztek ki. „A birodalmi tanács adja be lemondását en bloc.“ Ő sem az egyiket, sem a másikat nem helyesli, s a törvény elfogadását ajánlja. B r e s 11 az állandósítást alkotmányellenesnek tekinti. A reform szükségességét elismeri, de kétli, hogy ezáltal az adók szükséges lejebbszállítása eszközöltetik. A törvény elvetését ajánlja. Kromer fölemlíti, hogy a kormány múlt évi reformtörvénye siker nélkül maradt, az idén ismét úgy legyen? Az adóreform szükséges, miért ne folytattassék megzavarás nélkül ? Ha Magyarországra különös tekintettel akarnak lenni, miért nem fejezték ki ezt akkor, mikor a reform iránti óhaj fölmerült, s miért akarnak Magyarország s nem a lajtán inneni országok iránt ily tekintetet mutatni ? Mivel a megoldás egy ülésszak alatt nem lehetséges, semmi se történjék ? Épen e miatt szükséges az állandósítás. A bureaucratiának szemére hányják, hogy a lényeget elhanyagolja a forma kedvéért, s most ők is igy akarnak tenni, midőn a ház kezdeményezési jogát szem elől vesztve, az ügyrendi nehézségeket hangsúlyozzák. Szónok az adó-túlterhelést és egyenetlen felosztást ecseteli, különösen hazája, Krajnában, s hogy ez igazságtalan helyzeten segíttessék, a törvény elfogadását ajánlja. Schindler: A törvény alkotmányellenes. Ha a Császár az ülésszakot bezárja, a bírótanácsnak nincs joga többé akár mint egész, akár mint töredék fönnál- tani. Elvetését ajánlja. Skene: Brinz javaslata mellett szól. Az első kir. tanácsnak szerinte az a feladata, hogy szervezze magát, s így a második haladásának útját előkészítse. Khuenburg bizottmányi tag kijelenti, hogy ő az ülésszak végén leköszön a tagságról. Előbb is leköszönne, de az ügyrend nem engedi. Kéri a házat, helyébe új tagot választani. Harig, a bizottmány elnöke, ki az állandósítást indítványozta, Schindler és társainak az első ülésszak folytán tett, a bizottmányok állandósítására vonatkozó törvényjavaslatára és Bajorországra utal, hol a nagyobb előterjesztésekre nézve ily állandó bizottmányok léteznek, bár ott az országgyűlés meghosszabbíthatná ülésszakát, ha akarná, amit a kir. tanács nem tehet. Schindler kijelenti, hogy ő az első ülésszak folytán tett ily indítványt, de azt mint alkotmányváltoztatást indokolta, s részére a ház többségének kétharmadát igényelte. Berger elvileg nincs ellene az állandó bizottmányoknak, de más az, ha már ily törvény létezik ; más, ha egy bizottmányt akarunk állandósítni. A Brinz-féle módosítványt is elvettetni kívánja, mivel kétséges : lesz-e szűkebb kir. tanácsülés. Csak úgy szavazhatnának arra, ha a kormány és a bizottmányi tagok a szűkebb kir. tanács ülésére vonatkozólag felvilágosításokat adnának. Az elnök az általános vitát befejezettnek nyilvánítja. Plener pénzügyminiszer kijelenti, „hogy az okok, melyek a kormányt a második ülésszakban az állandósítási törvény előterjesztésére ösztönözték, ugyanazok, melyek az adóbizottmányt a jelenlegi indítvány tételére indították. Ha az állandósítás nem mondatik ki, az adóreform az egyik ülésszakról a másikra fog halasztatni, és a kormány az állandósítási indítványban az adóreform előmozdításának egyedüli eszközét látja, minélfogva a törvényjavaslathoz helyeslését adja. „Rechbauer Jr. az kérdezte, hogy a magyarok el fogják-e fogadni az adóreform-törvényeket. A kormány a birodalom minden országának jogait becsüli, de megmarad a mellett, hogy annak, amit a birodalom képviselete alkotmányos úton határoz, az egész birodalomban érvényesnek kell lenni.“ (Bravo.) A miniszer továbbá az adóreform szükségességét mutatja ki, és azt mondja, hogy el kell ismernie, mikép a kormány e reformra nagy súlyt fektet. Számos neheztelés nyilváníttatott az adóviszonyok fölött és kívánni kell, hogy oly adózási rendszer hozassák be, mely az adózók terheit megkönnyíti. Palliatív intézkedések e tekintetben nem elégségesek. Csak egy észszerű adózási alap teremtésével lehet segíteni, és hogy erre nincs más eszköz, mint az adóbizottmány állandósítása, azt a legtöbb szónok kifejezte. Ami Berger Jr.-nak a szűkebb birodalmi tanács ülésszakára vonatkozó kérdését illeti, a miniszer a legmagasabb trónbeszédre utalt, melyben ki van fejezve, hogy a tágabb birodalmi tanács ülésszakára a szűkebb fog következni. A minister ezeknél fogva a háznak a törvényjavaslat elfogadását ajánlja. A miniszer után a referens, Mühlfeld Jr., a bizottmány indítványa ellen fölhozott érveket cáfolja meg és Rechbauer követnek a magyar kérdésre vonatkozó észrevételeit is bőven fejtegeti. Erre Rechbauer egy személyes észrevétel tételére kér szót. Megjegyzi, hogy ő, mivel meggyőződése szerint az adóreformmal összeköttetésben álló alkotmánykérdést fejtegette, az elnöktől felszólíttatott, hogy a tárgynál maradjon. Ennélfogva kénytelennek látta magát, beszédét tovább nem folytatni. Mindazonáltal a referens bőven bebocsátkozott azon nézetek megcáfolásába, melyeket kifejteni neki nem engedtetett meg, és az elnök a referenst meg sem szólította „a tárgyhoz.“ Ezt csak a szólásszabadság megőrzése végett constatálja. Az elnök válaszol Rechbauernek, és kijelenti, hogy a referens csak azon észrevételekre vonatkozott, melyek már kimondattak és hogy ennélfogva a referenst nem szólíthatta a tárgyhoz. Ezután ugyancsak az elnök még a következő nyilatkozatot teszi: „Azon kérdés tárgyaltatott, hogy az alkotmány változtatásáról van-e szó vagy nem ? Nekem mint elnöknek kötelességem, minden szavazás végén annak eredményét constatálni Az adott esetben ennélfogva határoznom kell a fölött, váljon a szóban lévő kérdés alkotmányváltoztatásra vonatkozik-e, vagy nem, miután ettől függ, hogy a határozatot csak kétharmad többségnél tartsam-e érvényesnek, vagy hogy az egyszerű többség elégséges-e. Miután a kérdés már tárgyaltatott, nem akarom ezt tenni, anélkül hogy magamat igazolnám, és kijelentem, hogy a szóban lévő kérdést nem fogom az alkotmány változtatásának tekinteni,hanem az ügyletrendre vonatkozó törvénynek, minélfogva kétharmadnyi többséget nem fogok követelni.“ Miután az elnök e határozatát bővebben indokolta, Schindler követ emel szót. Elismeri az elnök okadatolását, nem is akarja az elnök jogát megtámadni, de azt hiszi, hogy ily fontos kérdésben magának a háznak kell határozni. Az elnök erre azt feleli,hogy itt mindenesetre neki mint elnöknek kell határozni. Ha a magas