Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-23 / 43. szám
43. sz. Szerkesztőségi iroda: Fest, uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Pasten, (barátok tere 7-dik szám.) - ----------Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. 1 . SÜRGÖNY. Maifán-hirdetések : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számíttatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Hausenstein és Vogler ; Hamburgban Terkhelin Jakab ; Lipcsében Kugfler Mr. és Fort Ernő urak. Hatodik évi folyam. Pest. Péntek, február 23.1866. Előfizetési árak: Naponta postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... . . 20 frt. Egész évre....................18 írt — „ Félévre 10 , Félévre......................... 9 , Negyedévre............................ 6 „ Negyedévre ... 4 , 50 , NEMHIVATALOS RÉSZ. A mágnások felirati tervére vonatkozólag a „Wien. Abend p.“ hivatkozik közelebbi megjegyzéseire a helyzetről Magyarországban, különben mi annak hangját illeti, nem is várt egyebet, mint hogy az még kimélyteljesebb lesz, mint a követeké. Egyébként a többi bécsi lapok is kezdenek már az alsóházi felirati viták alapján a helyzetre vonatkozó következtetéseket közölni. A „Presse" azt tartja, miszerint a felirati vita a helyzetet nem tisztázta, miután a felirati terv maga is a legellentétesb magyarázatokat engedi meg. „Ami most szemünk előtt történik , úgymond, az csak előjátéknak vehető , csak a közös ügyek közös tárgyalásának problémája fogja a pártokat egymástól élesebben megkülönböztetni.“ Ezen általános tételek után a „Presse“ a legújabb országgyűlési beszédek némelyikére tér át. Arra, amit Eötvös mondott, megjegyzi utólag : „B. Eötvös biztosított ugyan bennünket, hogy az austriai ház elleni háromszázados harczok, mint mondja, csak a magyar alkotmányosságnak reactiója voltak a bécsi absolutismus ellen. De épen az 1848 -i események cáfolják meg ezen nézetet; épen akkor kellett volna a magyar tartalék jegének az egész Európában feltűnő szabadsági nap sugarain felolvadnia.“ — Ghyczy és társainak álláspontját elitéli a „Presse.“ Emlékeztet az országbírói értekezletre, melyben Ghyczy akkor (1861-ben) azt hozta javaslatba, hogy az austriai jog szerint hozott ítéletek mind semmisittessenek meg, s a higgadtabb Deák ekkor méltán mélyen fel volt indulva. „A merev jogfolytonossági álláspontból mindamellett az előbb nevezettnek igaza volt, miből azonban csak az következik, hogy maga az álláspont elvetendő. A physikai testeknek nem lehet megparancsolni, hogy szűnjenek meg likacsosak lenni, s szintoly kevéssé lehet egy nagy, fontos tények által előidézett hézagot’másként, mint compromissumok útján elháritani.“ — Böszörményi beszédjérenézve következő megjegyzést tesz : „A radical Böszörményitől nem lephetett meg, azt hallani, hogy az 1848 ki felkelés a nemzet legszentebb emlékei közé tartozik ; de a felett csodálkozunk, hogy a jobboldalnak még egyik szónoka sem vette magának azon bátorságot, hogy ezen veszélyes, sem a fejedelemre nézve nem hízelgő, sem Austriára nézve nem megnyugtató felfogással szembeszálljon.“ Különös figyelemben részesítik a bécsi lapok gr. Apponyi beszédét. A „N. Freie Presse“ azon különbségre utal, mely egyrészt a gróf nézetei s a véleménye szerint azokkal azonos programmja közt a magyar jobboldalnak, s másrészt azon politikai czélzatok közt létezik, melyek most a berlini urak házában birnak érvénynyel, s a „Kreuz Zig“ által kegyeltetnek. — A „N. Fremdbl.“ különösen azt constatirozza, hogy gróf Apponyi a válaszfölirat azon tételének szószólója gyanánt lép föl, mely a valódi alkotmányos intézmények szükségét a birodalom minden részeire nézve kiemeli. A gróf szellemi köteléket keres a különböző s részben egymással ellenkező elemek számára s azt az általános népjogban, az általános alkotmányos szabadságban hiszi megtalálni. A „Vaterland“ a maga véleményét Apponyi, Zsedényi és Lónyay beszédeiről következőkben fejezi ki: „Hogy a merev dualismus a nemes szónokoknak nem szolgál politikájuk maradandó czéljául, ezt beszédeik látszanak mutatni, miután a kiegyenlítést lassankint növő gyanánt fogják föl, s másrészt óvakodnak, a nem-magyar tartományok azon centralisatiója mellett emelni szót, mely a tulajdonképi és pesti dualismus kiegészitvénye ; ellenkezőleg a nem magyar tartományok számára is valódi s igaz alkotmányosságot kívánnak, mely pedig más királyságok s országok történeti jogainak elnyomásával összeférhetlen volna.“ A „Debatte“-ra az országgyűlési beszédek azon benyomást tették, hogy a főnehézség már le van küzdve, így szól : „Az újraalkotás, teremtés műve Magyarországban hatalmas léptekkel halad kifejlése felé. A kiegyenlítés, amennyiben Magyarország készségére vonatkozik, megszűnt kérdés lenni. A kiegyenlítési eszme concret, fogható alakot kezd fölvenni. Világosság lett, az elemek elválnak egymástól, látható s fogható formák lépnek napvilágra. A vitának minden irányban nagy tér áll nyitva.“ A „Debatte“ inti a lajthántaliakat, hogy arra mielőbb lépjenek: „ma megykéslekedni annyi, mint magas hazafias kötelességet mulasztani.lkodik, és mindezek indokolva és részletezve is vannak. Alázatos véleményem szerint tehát ezen felirati javaslat egész kiterjedésében el volna fogadandó, s azért bátor vagyok a m. főrendeknek azon szerény indítványt tenni : méltóztassanak ezen felirati javaslatot elvileg s egész kiterjedésében elfogadni, fenntartván maguknak, hogy ha a szerkezetre nézve, némi észrevételeik volnának, a hozzászólási jogot. Ez az én alázatos indítványom. (Helyeslés: Elfogadjuk.) Az elnök azon kérdésére, vájjon van-e még valaki a szólásra feljegyezve, gróf Károlyi Gyula Ranolder János veszprémi püspököt emliti, ki azonban a szótól elállván, utána Pap-Szilágyi József g. e. püspököt nevezi meg, ki megjegyzi, hogy őt a felolvasott felirati javaslat ki nem elégíti ugyan, mindazonáltal, ha a m. ház nem kíván lényeges vitatkozásba bocsátkozni, ő is eláll szavától. (Helyeslés.) Elnök: Több szólani kívánok nem lévén feljegyezve, azt hiszem, a m. ház eláll az átalános tárgyalástól és áttér a részletes tárgyalásra; minélfogva a felirat most részletesen fog felolvastatni, méltóztassanak netaláni észrevételeiket megtenni. Következett a javaslat szakaszonkinti felolvasása. A 13 ik kikezdetnél gróf Károlyi György kifogást tesz; az ott felhozott nehézségeknél felemlittetni kívánja, hogy azoknak „a pragmatica sanctio értelmében“ való leküzdését reményti a ház. Továbbá a „törvényes állás“ helyett a törvényes önállás kifejezést ajánlja. Báró Rudics József bácsmegyei főispán ezt feleslegesnek tartja. A többség azonban elfogadta gróf Károlyi György ezen módositványait. A felirati javaslat 19-ik kikezdetének a ministeriumra vonatkozó tételénél gróf Károlyi György „a szervezés“ helyett e kifejezést ajánlja: „felállítás.“ Szavazattöbbséggel elfogadtatott. Más módosítás nem inditványoztatott s igy a felirat az érintett csekély változtatásokkal elfogadtatott. Révay Simon báró indítványozza : közölje a ház e feliratot tudomásvétel végett az alsó házzal. Elfogadtatott. Ezután a válaszfelirat átnyujtásával megbízandó küldöttség választása kerülvén szőnyegre, többoldalróli közbeszólások után abban történt megállapodás, hogy elnöki excra keressék fel a küldöttség vezérletére s a küldöttségi tagok kijelölésére. Mire elnöke nm. részéről következő küldöttségi tagok ajánltattak: gr. Majláth Antal, Simor János győri püspök, Szögyényi László főispán, Tomcsányi csongrádm. főispán, gróf Cziráky Antal főkamarás, gr. Pálffy János, gr. Ráday Gedeon, gr. Széchenyi Gyula, gr. Károlyi György, gr. Zsigray és Laguna metropolita. Mely kijelölés helyeseltetvén, az Ülés eloszlott. Országgyűlési tudósítások. A felső ház IX-dik filére (február 22- ben.J Elnök: b. Sennyey Pál kir. tárnokmester úr e nmltga azon megjegyzéssel nyitja meg az ülést, hogy, miután K. Majthényi, ki a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét szerkesztette, a megjelenésben akadályozva volt, azon jegyzőkönyv hitelesítése a jövő ülésben fog megtörténni, s hogy ennélfogva legott a napirenden lévő válaszfelirati javaslat, és ezt megelőzőleg a 1. f. trónbeszéd fog felolvastatni. Ez megtörténvén. — Gr. Károlyi György : Én megvallom, hogy a jelenleg felolvasott felirati javaslat, nézetem szerint, magában foglalja mindazon elveket, melyek a mostani válságos időkben a nemzet kívánalmainak és a nemzet jogos óhajainak kifejezésére szükségesek. Benne van a pragmatica sanctiónak kiindulási pontos elismerése, s ennek folytán a szt. István koronájához tartozó országok épségének fentartása; ki vannak abban fejezve mindazon elvek, melyekhez a nemzet jogosan ragasz A képviselőház XXIX-ik illése (febr. hó 22-én d. e. 10 órakor.) Elnök Szentiványi Károly bemutatja b. Kemény Gábor és b. Bánffy erdélyi követek, valamint Sebestyén Gábor galanthai, újra megválasztott követnek megbizóleveleit. Az erdélyi követek nevei lelkes éljenzéssel üdvözöltettek. A Bartal-Apponyi-féle módositvány tárgyalása lévén napirenden, a szólók sorát megnyitotta gr. Széchenyi Imre, kinek beszédét alább közöljük. Ezt követte Jókai Mór, a módositvány ellen anyagi érdekeink fejtegetéséből hozván föl érveket. Beszédét a ház mély figyelemmel hallgatta végig, s közben és végül megéljenezte. A naplóban közlendjük. Rákövetkezőleg gr. Apponyi György tartott beszédet, melyet a ház szerfölött érdekeltséggel hallgatott s melyet alább egész terjedelmében közlünk. A szónoklatok sorát Deák Ferencznek mintegy másfél órai beszéde fejezte be , mely után az okozott nagy hatás miatt egy időre szünet állott be. Henry Lőrincz folytonos „eláll“, „halljuk“ felkiáltások közt röviden szólott, de beszéde a házra nézve végig érthetlen maradt. Az ülés 2 órakor oszlott szét; a vita folytatása másnapra tűzetvén ki. Gróf Apponyi György beszéde a képviselőház február 22-diki ülésében. Tisztelt ház! A felirati javaslat 31-ik pontja és az arra vonatkozó módosítvány felett megindult tárgyalás a mai situatió legfontosabb és valóban legjellemzőbb két kérdésének egyikét foglalja magában. Belszervezetünk sorsa attól függ, várjon és mikép fogunk kibontakozni azon bonyolódott helyzetből, mely a tagadhatatlan tények és törvényes igények egymással ellentétbe tett hozatala által idéztetett elő. Egyrészről a jogfolytonosságnak, melynek hívei vagyunk mindnyájan, tényleges foganatosítása követeltetik; másrészről, a fennforgó nehézségekre utalva, szintazon jogfolytonosságnak tettleges foganatosíthatása végett a 48-diki törvényeknek törvényhozói megelőző revisiójára fektetik a súlyt. Mindnyájan óhajtjuk, uraim, az ezen helyzetből leendő kibontakozást, s mint minap mondom, csak az utakban és azok kijelölésében különbözhetünk egymástól, de nem az elérkezés helyére nézve. Aggódva keresem tehát én a jobb és biztos utat, mert csak azon feltételek alatt választhatnánk a legrövidebbet és gyorsabbat. Mélyen érzem én is azon roppant nehézséget, mely a jogszerűség szempontjából mutatkozik; megtagadnám politikai hitemet, megtagadnám politikai jellememet, ha szemeimet behunynám azon aggasztó következések előtt, melyek alkotmányos létünket sújthatnák, ha beegyeznénk, vagy csak beegyezni látszanánk is abba, hogy élő törvényeinket bármikor egyoldaliig felfüggeszteni lehessen (Helyeslés). Teljesen méltánylom, osztom és magamévá teszem annálfogva azon bölcs előrelátást, mely alkotmányunkat ily orvosolhatlan sorstól megóvni szent kötelességének tartja.A kérdés előttem csak az, vajjon azon alapos jogi tekintetnek nem tehetünk-e eleget, nem szerezhetünk elégséges biztosítékot arra,hogy ezen méltó aggodalmainknak eleje vétessék anélkül, hogy a gyakorlati téren fölmerülő legyőzhetlen nehézségen akadjon fen az ügy tényleg, melyet elvileg megmenteni akarunk. E nézet birt engem arra, hogy Bartal György t. tagtársunknak általam elfogadott módosítványát egynéhány sorral megtoldjam, melyet a t. ház, különösen a módosítványt indítványozó tagtársunknak becses figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Czélja ezen toldaléknak nem volt egyéb, mint utalni azon eszközre, mely jogi tekintetben megnyugtathatja azokat, kik a nehézségek súlyáról meggyőződve, azonkívül a kibontakozás elhalasztatlanságától áthatva, a nehézségek legyőzését részükről elősegíteni kívánják. (Halljuk.) Ezen tekintetek okozták azt, tisztelt ház, hogy a kérdésben forgó pontra nézve eltérek a válaszfeliratban foglalt eszméktől. Okaimat elő fogom adni, előadásomban tisztán objektív leszek, mert a subjektivitás mind a kérdésnek megoldására nézve, mind a discussiora nézve is csak káros. (Helyeslés ) A gyakorlati nehézségek súlyát várjon ki tagadhatja ! Csak abban különbözhetünk egymástól, hogy némelyek azon nehézségeket különös tekintet nélkül legyőzhetni vélik; mások e tekintetben ellenkező véleményben vannak. Szükség tehát, hogy a lehetőségek vagy lehetetlenségek felett tisztába jöjjünk, mert utoljára is csak a kivitel lehetősége nyomán vághatjuk ketté a bonyodalmak csomóját, ha élő törvényt akarunk követni a nélkül, hogy annak csupán holt betűjét tiszteljük. — Igenis, uraim! élő törvényt akarunk és azért a jogfolytonosságot a lehetőségig biztosítva, tegyük annak gyakorlati kivitelét is lehetővé, és ne akaszszuk meg azt a túl szigorú következetesség bilincseivel. A felirati javaslattól eltérő véleményem sem a minisztérium létesítésére, sem pedig alkotmányos törvényhatóságainknak helyreállítására nem vonatkozik, mert amint már kijelenteni szerencsém volt, hogy azon intézmények helyreállítását nélkülözhetlennek tartom, a miniszteriális kormányrendszert nemcsak a nemzet törvényes jogának ismerem el, hanem azt a kor követelései iránti politikai szükségességnek és postulátumának mondanám, ha az a törvény által nekünk már elvileg megadva nem volna. (Helyes) mindamellett nem lehet tagadni, hogy a tényleges helyreállítás ellen nehéz és súlyos akadályok forognak fenn, mely akadályokat véleményem szerint csak a törvényhozás közremunkálkodása szüntetheti meg. Első és legközelebb fekvő nehézséget látok én abban, hogy azon intézmények, melyeknek tényleges helyreállítását kívánják — sokan rögtön, mi pedig minél előbb azon törvényeken alapszanak, melyekre nézve a fejedelem a törvényhozási megelőző vizsgálatot tartja szükségesnek, és melyekre nézve a trónbeszéd a következőket mondja: „birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják. Bár alaki törvényességük kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népünk valódi javai iránti kötelességünk érzete egyiránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak változatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biztosítsuk.“ Ami erre nézve válaszul mondatik a feliratban, az részint a hódoló tiszteletnél és hálás bizalmunknál fogva, mely annak minden sorát átlengi, részint azon kegyeletnél fogva, melylyel hazai intézményeink előnyei kiemeltetnek, mélyen hat bizonyára mindenki szivére, és kétséget nem enged a felett, hogy ezen intézmények, ha kellőleg rendezve tényleg visszahelyeztetnének, nemcsak szellemi és anyagi állapotaink javulására, hanem magának a kiegyenlítésnek művére csak üdvösen fognának hatni. De nélkülözöm itt annak gyakorlati bebizonyítását, mi Ő Felsége által a trónbeszédben bizalmas, de határozott szavakban mondatik, — nélkülözöm tudniillik gyakorlati bebizonyítását , vagyis inkább gyakorlati megcáfolását annak, hogy a 48-diki törvények, melyek az átmeneti epochában keletkeztek, 17 évi hosszas idő és sok viszontagság után tökéletesen megváltozott viszonyok között, egy ismét beállott és sokkal nagyszerűbb átalakulási epochában minden módosítás és minden törvényhozói gondoskodás nélkül életbe léptethessenek. Erre tehát nem találok bizonyítást az előadott javaslatban, és így tagadnom kell, s tartanom attól, hogy habár Felséges Urunk atyai szíve a felirati javaslatnak nagy része által érzékenyen meghatva lesz, de aggodalmai, kétségei e tekintetben alig lesznek megszüntetve. De ezek csak egyéni sejtelmeim lehetvén, és senki nem mondhatván azt, mi foganatja lesz feliratunknak a legmagasabb trónnál, én elhagyom ezen okoskodásomat, és áttérek a gyakorlati térre, először is a törvényhatóságokról leszek bátor szólani. (Halljuk.) A ki az 1848-ki törvényeknek, nevezetesen a 16-ik czikknek czimét, a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról, — nem különben annak többi rendeleteit, melyek által a minisztériumnak meghagyatott, hogy a megye szerkezetének népképviselet alapjáni rendezése iránt a legközelebbi országgyűlésre törvényjavaslatot terjesszen elő, aki ezen törvény tartalmából érteni fogja azt, hogy a megyei hatóság gyakorlata olyannyira ideiglenesnek tekintetett, hogy tizenhét évig még a megyei tisztújító székeknek megtartása is betiltatott további törvényhozási intézkedésig, melyekből méltán támadni és eredni fog azon kérdés, váljon azon rendeletek, melyek elégségesek lehettek arra,hogy az akkor fennálló és törvényesen megválasztott tisztikarral ellátott megyék hatóságukat ideiglenesen folytathatták, várjon mondom, azon rendeletek elégséges alapul szolgálhatnak-e arra, hogy a 17 év után lényegesen megváltozott körülmények között a törvényhatóságoknak újbóli felállítására és megújítására szolgáljanak. (Helyeslés.) Én kénytelen vagyok e kérdésre nemmel felelni. Nyilvános lévén az, hogy a tisztújító székekről népképviselet alapján a törvény még nem rendelkezett, kérdem tehát, hogy milyen törvény szerint fognának a tisztújító székek megtartatni (közbekiáltások: 1860. szerint.) 1860 dik év felett! Nehezen fog ez e tekintetben igazolásul szolgálhatni, mert az véleményem szerint csakugyan nem a jogfolytonosság elvéhez volt alkalmazva; törvényesen megválasztott tisztikar nélkül pedig véleményem szerint a megyéknek a törvényessége csak fictio lehet. (Helyeslés Zaj): Azóta, tisztelt ház, amint ismételve mondottam, 17 év folyt le, a körülmények megváltoztak, lehetetlennek tartanám még azt is, ámbár e tekintetben sem hinném , hogy a jogfolytonosság kellékének volna megfelelve, hogy az akkori provisorium most is taliter, qualiter, vagyis úgy, amint volt akkor, helyreállíttasnék ; nélkülözhetetlen tehát, tehát, hogy a törvényhozás intézkedjék, s pedig mind a választási jogról, mind a tisztújítószék megtartásáról, mind pedig a megyei gyűléseket pótló testületekről, mielőtt biztonságban lehetne ismét helyreállítani a megyei törvényhatóságokat. Feladatunk tehát a provisorium megszüntetése és a törvényes állapotnak minél előbbi helyreállítása, nem pedig egy új provisoriumnak előidézése; másnak pedig, mint ilyennek, nem tekinthetném, (zaj, ha a törvényhatóságokat úgy akarnék szervezni ismét, mint 61 ben, akkor, mikor a megyék szervezése önmagukra volt bízva, vagy legalább általuk el volt foglalva. Azon őszinteségnél fogva, melylyel a t. háznak tartozom, ki kell mondanom azt is, hogy a 60 ks évben történt megyei szervezés, habár e tekintetben is, mint mindenben, egyes jeles kivételek voltak, hanem általánosan azon akkori szervezés a megyék iránti bizalmat nem növelte, és a megyéknek tekintélyét a közvéleményben és a nép előtt nem emelte,a jobb oldalon : hogy van helyeslés; baloldalon: ellenmondás.) Én t. házi őszinteségemre hivatkozom, és ennélfogva, ha előbbi előadásom által bárki is legkevésbbé sértve érezné magát, bocsánatot kérek. (Épen nem!) Az mondatik ugyan, és a 60 dik évben volt állapot azzal igazoltatik, és mentetik, hogy az idő rövidsége nem engedte meg akkor, miszerint a megyék consolidálhassák magukat. Mint én emlékszem, körülbelül 10 hónapig vagy egy évig tartott az úgynevezett alkotmányos rendszer ; ezen idő ha nem is volt talán elégséges a tökéletes szervezésre, mindenesetre azokra nézve, kik az akkori kezelés alatt állottak, hosszú volt. De azonkívül sokan azzal mentik ezen állapotot, hogy igen izgatott állapotban találta az akkori idő a nemzetet. Visszatekintve az utolsó választásoknál közbejött eseményekre, nem mernék jót állani arról, tehát hogy most higgadtabb állapotban fogná az országot találni az új szervezés; (élénk ellenmondás) mindenesetre világosnak látszik előttem az, hogy épen a jogfolytonosság elve tiltja a törvényhatóságoknak törvényhozói intézkedés nélküli helyreállítását. (Zaj.) Továbbá, hogy a megyéknek helyreállítása megelőző törvényhozási intézkedés nélkül azon experimentumok sorába tartozik, melyeket a jogrend, szellemi és anyagi állapotunk, de magának ez intézmény hitelének érdekében is tanácsolni nem lehet. (Igaz. Ellenmondás. Zaj.) Állapotunk, különösen anyagi helyzetünk olyan, hogy azon gyakori megrázkódtatások, közigazgatási és törvénykezési tekintetben, az egymást felváltó, vagyis helyesebben , egymásután következő rendszerek anyagi létünkre és egész állapotunkra csak a legkárosabb következéseket vonhatták. Tudjuk, hogy 17 év alatt 3-ik rendszer következett egymásután. Tanácsosnak tartja a tisztelt ház, hogy most ismételtessék a megrázkódtatás , mi biztosan be fog állni, mihelyt a törvényhatóságok rendezett állapotában, vagy abban lelhetnék megnyugvásunkat, hogy ez biztosan az utolsó megrázkódtatása lesz a törvénykezési és közigazgatási állapotnak ? (Ellenmondás.) Szívemből óhajtom, hogy úgy legyen, (úgy lesz.) Minden erőm megfeszítésével törekedni fogok, hogy csekély személyemmel is ahhoz minél inkább járulhassak, de mathematicai bizonyosság e tekintetben nincs. Igaz, mi a februári javaslatban mondauik, hogy nagy az anomália, mely szerint — a feliratnak szavaival élve — „az ország ugyanakkor, midőn képviselői által ezen alkotmányos jogát gyakorolja, minden egyebekben alkotmányon kívül áll,éz tökéletesen igaz , de kinek hatalmában áll , ezen hatalmat megszüntetni ? Aki elrendelte, (zaj, halljuk !) alkotmányosnak, törvényesnek tekinthetjük ez állapotot, vagy inkább a törvényhatóságokat csak azáltal, ha nekik a törvényen kívüli hatóságnak gyakorlata törvényen kívül engedtetik meg ? Az anomáliát csak a törvényhozás szüntetheti meg oly intézkedés által, mely — mint már mondottam ezelőtt — mind a választások, mind a tisztújítási székek, mind pedig a tanácskozó testületek rendezésével foglalkozik ; ez pedig annyival szükségesebb, mert a törvényhatóságok állását szabályozni kell, ha azt akarjuk, hogy a ministérium mellettük megállhasson; ha elérni akarjuk azt, hogy alkotmányos létünk ezen két egyiránt nélkülözhetetlen feltétele és biztosítéka egymással egyensúlyba hozassák; ha azt akarjuk, hogy egymást meg ne rontsák; ha kerülni és mellőztetni akarjuk azt, hogy egyiknek, vagy másiknak rendezetlen állapota által vagy túlságos centralisatióba, vagy anarchiába ne jusson. (Helyeslés.) Ne tegyünk illusiókat magunknak t. hát. A törvényes állapot