Sürgöny, 1866. március (6. évfolyam, 48-74. szám)
1866-03-31 / 74. szám
74. S35. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri utcza 1. szám. Kiadóhivatal: P . 11 e n. (barátok tere 7-dik szájt.) Kéziratot Réffl küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. _ _ _ SÜRGÖNY. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshoz hordva. Egész évre....................... . 20 frt. Egész évre....................18 frt . Félévre ........ 10 „ Félévre......................... 9 — , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 s 60 s Fest. Szombat, martius 31. 1866 Előfizetési felhívás ii „SÜRGÖNY“ második évnegyedi folyamára. Előfizetési díj: april-juniusi negyedévre...........................5 frt. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apost. Felsége f. é. mart. 1- fölkelt legfelsőbb határozatával, a gyöngyösi általános kórház elsődorvosát, dr. Horner Istvánt, az állam és a szenvedő emberiség körül szerzett kitűnő érdemeinek elismeréséül, díjmentesen magyar nemességgel legkegyelmesebben felruházni, és ugyanekkor kegyteljesen megengedni méltóztatott, hogy az eddigi előnevét „Vezekényi“-re változtathassa. Ö cs. k. Apóst. Felsége f. é. mart. 18-ról kelt legf. határozatával, dr. Hollán Adolf helytartósági tanácsost s a magyar királyság főorvosát, sok évi hasznos szolgálatainak, valamint a Magyarországbani marhavész megszüntetésének különös érdemeinek elismeréséül, díjmentesen a harmadosztályú vaskorona-renddel; továbbá a marhavész elnyomásánáli hasznos és sikerdús tevékenység elismeréséül; dr. Grosz Lipót helytartótanácsi fogalmazót, díjmentesen helytartótanácsi titkári czímmel; dr. Érti Miksa pozsonyi megyei orvost a Ferencz József rend kiskeresztjével; Hering Mórt, a pilisi járás főszolgabiráját koronás aranyérdemkereszttel ; Both János pozsonmegyei aljegyzőt arany érdemkereszttel, és Balázs Kálmán czimzetes megyei állatorvost koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitni, s egyszersmind megengedni méltóztatott, hogy ugyanazon alkalomból Axmann Ferencz Pestmegye első aljegyzőjének, Lamos Antal Árvamegye másod-aljegyzőjének, Günther Ignácz Szathmármegye alszolgabirájának, Meixner János ottani megyei főorvosnak, Hock József ugyanottani czimzetes megyei főorvosnak, Eltér József székesfehérvármegyei főorvosnak Dely József és Reich Ferencz állatorvosoknak, Fock Ignácz járási orvosnak, Hinann József tolnamegyei alorvosnak, végre Kiss Zsigmond ugyanottani járvány-bizottmányi tagnak a legmagasb elismerés tudtukra adassék. Maffián-hifrtetések • egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr u. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altinában Hausenstein ésVogfler; Hamburgban Türkheim Jakab ; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 17-ről kelt legfelsőbb határozatával, Nógrádmegye első alispánját, Pongrácz Károlyt, szolgálattali felmentetése alkalmából, hosszas és hasznos szolgálatainak elismeréséül, díjmentesen kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A magyar kir. helytartótanácstól 1866. évi mártius 27-én 23.562. sz. alatt bibornok-herczeg-primás ő eminentiájához, valamint a magy. kir. tudományos egyetem akadémiai tanácsához küldött intézmény kivonatának mássa. Ő császári s Apostoli királyi Felsége I. évi böjtelő hó 2- án kelt legmagasabb elhatározásával a kánonjogtudori szigorlatoknak a pesti egyetemnél ismét életbeléptetését, s ennek folytán a kánonjogtudori czimnek adományozhatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatván, az ekként ismét életbeléptetett kánonjogtudorság megszerzése iránti föltételek a következő rendszabályok által állapíttatnak meg , ugyanis : a) A tudorjelölt, ki a nagyobb egyházi rendeket már fölvette, csak egyházi személy (clericus majorum ordinum) lehet, ki kimutatni tartozik, miszerint az érettségi vizsgát jó sikerrel bevégezte, s a római s kánon jogbeli előadásokat annyi óraszámban hallgatta, a menynyiben ezen tantárgyakat az egyetemi jogtanulók hallgatni kötelesek, mely tekintetben az mi különbséget sem tesz, a tudorjelölt az egyházjogi előadásokat akár a hittani, akár a jogi karnál hallgatta légyen. b) A szigorlatok tárgyait képezik : a római jog, az egyházi jog, s az egyházi jog története. c) A szigorlatok számát illetőleg, két szigorlat, t. i. egy a római jogból s egy az egyházjog történelméből, s mindegyiknek 1 % órai tartama állapittatik meg, az illetők szabad választására hagyatván a rend, melyben a szigorlatok egymásután következzenek. d) A vizsgáló bizottmány, melynek tagjai csak katholikus férfiak lehetnek, a jogi kar dékánjának elnöklete alatt két vizsgálóból állittatik össze; ezek egyike az esztergomi érsek által rendeltetik, a másik pedig a vizsgálati tárgy és szakma szerint a római és egyházi jog rangra nézve idős, rendes tanára leend. Azon esetben, ha a dékán a vizsgálandó tárgyak egyikének egyedüli szaktanára volna, akkor ennek kell vizsgálni s helyette az áldánnak elnökölni. Az elnök, a szigorlatok eredményeie nézve a többi tanárral 1 egyenjogú szavazattal bir. e) A kedvező sikerrel letett szigorlatok után a tudorjelölt, a tudori fok elnyerése végett, az egyházi jogból szabadon választott thema fölött értekezést adand be. Ezen értekezés mindenekelőtt a vizsgáló bizottmány azon tagjának, ki az egyházi jogból vizsgál, adandó át bírálat végett, s ugyanezen tag által, bírálatával együtt, a bizottmány többi tagjaihoz utasitandó, mely után a tudori fok adományozása fölött mind a három vizsgáló szavazásának eredménye fog határozni. f) Mielőtt a tudorjelölt tudorrá avattatnék, püspöki bizonyítványnyal tartozik kimutatni, hogy a keresztény katholikus hitvallást az úgynevezett tridenti vallásforma szerint letette. g) Azon egyházférfiak, kik a kánoni jogtudorságra az előbbi törvényes gyakorlat szerint megkivántatott szigorlatokat még 1856 ban, vagyis a fölfüggesztés ideje előtt tették le, fölavatási értekezésük helybenhagyása, s a hitvallás letétele után tudorokká felavattathatnak végre h) A szigorlati dijakat illetőleg: ezek minden egyes szigorlatra, úgy a fölavattatásra is egyenkénti huszonegy osztr. ért. forintban meghagyatnak s szokásos módon felosztandók , míg a tuboroztatási dijak általános szabályozása azokra nézve is némi változást nem szülend. A forgalomban lévő váltópénzek állása. Az 1866. febr. végén forgalomban lévő váltópénzek egész összege 2,338,465 írtból állott. Bécs, mart. 29. 1866. A cs. k. pénzügyministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Ismeretes a porosz lapoknak azon taktikája, melynélfogva a fennforgó porosz-austriai viszályra vonatkozólag Austriának támadási szándékot igyekeznek feltukmálni, s e végett folyvást austriai fegyverkezésekről hoznak tudósításokat. Legmesszebb vitte e tekintetben a „N. Alig. Ztg.“, mely már az egész austriai mozgósítási és hadi tervet is ismeri és közli. Még porosz lap is akadt, t. i. a „Br. Ztg.“, mely a „N Alig. Ztg.“-ot ezen „titok teljes jólértesültségéért“ derekasan kigunyolta; most a „We n. Abend p.“ is illően eligazítja azt. Ezen utóbbi lap, miután a „N. Alig. Ztg.“ minden adatának képtelen és hamis voltát kimutatta, így szól: „A „N. Alig. Ztg.“ általában azon fogást használja, hogy ugyanazon egy csapatosztálynak jelenti ismételve megérkezését, isméti elutazását , átkelését , a vasúti indóházakba érkeztét, hadsorba állíttatását, tábornokok általi megszemléltetését stb. A mindenki által kapható katonai Schematismus segélyével Berlinben mégis nagyobb változatosságot lehetett volna ezen módszerbe behozni. A dolog emlékeztet bennünket a statistáknak indulóira a színpadon, kik a színfal mellett kilépnek, ott azokat megkerülik s a szemközti színfal mellett ismét előtűnnek. Mi az egészből azt következtetjük, hogy a „Nordd. Alig. Ztg.“ tudósításai az állítólagos austriai csapatmozgalmakról, nem, mint itt-ott hiszik, a porosz k. hadügyministerium irodájában, hanem ama lapnak szerkesztőségi irodájában gyártatnak. A tisztelt fölfedező (Berlin, Frigyes-utcza 217. sz.) helyesen cselekednék, ha ezen üzletre szabadalmat venne.“ Egy másik porosz közlöny, a „P. Corr.“ táviratilag jelzett czikke pedig Poroszországnak oly katonai rendszabályok iránti parancsáról értesít, melyek „mulhatlanok, hogy a netaláni támadás veszélyeivel nyomatékosan szembe lehessen szállni.“ Most a bécsi lapok főleg e czikkel foglalkoznak ; a „N. Fr. Pr.“ azt mondja, miszerint annak értelme az, hogy most már porosz területen történnek kiterjedt csapatmozgalmak az ország határainak Ausztria elleni biztosítása végett. Ki kezdte, kiemelt teljesíthetlen követeléseket, ki vitte ennyire a viszályt: ez iránt tisztában van önmagával Európa közvéleménye, s ezt a porosz orgánumok taktikája, az ausztrál fegyverkezéseket a szakítás okául hozni föl, nem fogja tévútra vinni. Az „O. D. Pl“ is azt mondja, miszerint ama mód, amint Poroszország a háborút előidézni akarja, olyan, hogy az európai közvélemény már előre elítéli a közbéke megháborítóját. A „Magyar Világ“ folytatja polémiáját a „P. Napló“ ellen. Ez utóbbinak azon állítása ellen, hogy „a 2 ik felirat fölötti vita fölösleges egy oly párttal szemközt, mely, midőn megtámadja a feliratot, azt egyszersmind el is fogadja,“ azt viszonozza a „M. V.“, „mi szerint az országgyűlés feladata : kiegyeztetni a jog követelményeit az opportunitás szükségleteivel, kibékíteni a jog logikáját a tények logikájával. E czélra törekedtek kétségtelenül az országgyűlés első feliratai. Az alsóház centrumának bölcs vezére szigorúan megóvá a jogeszmét, de egyszersmind számba vette az opportunitást is, megígérvén, hogy a ház haladék nélkül belemenend a megoldási kérdések tárgyalásába A jog tekintetében az álláspontok nem különböznek, de nem is különbözhetnek egymástól, az eljárást illetőleg azonban a véleményekben már lehetnek különbségek, árnyalatok. „Az opportunitás eszköz a közös czélhoz s csak annyiban helyes, amennyiben ezen czél elérhetését elősegíti. Ezen feltétel szabja ki a helyes opportunitás határait. Ezen határokon belül az opportunitás nagyobb vagy kisebb foka lehet ugyan a vita, de nem a szemrehányás tárgya s a vitát is nem a majoritás szavazata, hanem a siker dönti el. Még eddig senki sem vetemedett az igazságnak oly bántalmára, hogy azt merte volna állítani, miként a jobb oldal túlhajt az opportunitás helyes határain. A második feliratnál a jobb oldal azt akará, hogy addig várjunk a k.leiratra való felelettel, míg a közös ügyek kérdésével tisztába jöttünk, és ekkor válaszolhatunk a rescriptum minden részeire. „A jobboldal azon véleményben volt, hogy a lehető siker érdekében halaszszuk el a választ, míg azon kérdésekben, melyek a megoldás nehézségeit képezik, annyira mentünk, hogy a fejedelemnek jelenlegi aggodalmait megnyugtathatjuk. A centrum ez ellenében különös megnyugvást a haladéktalan válaszban talált, s e hazafias buzgalom irányában a jobboldal annyi tisztelettel viseltetett, hogy előtte meghajolt, belenyugodott a többség akaratába, mert meg volt arról győződve, hogy a lépés, melyet a ház tesz, még azon esetben is, ha sikere nem volna, t ártani a végcélnak semmi esetre nem fog. Ha ez utóbbi tekintetben legkisebb aggodalma lett volna a jobb oldalnak, hazafiai kötelességének megfelelve, mégis másként szavazott volna, mint szavazott.“ A „Napló“ azon állítására továbbá, hogy a jobboldal sem a kormányt, sem a nemzet nyomatékos részét nem képviseli, azt feleli a „M- V.“, hogy legalább is egy félmillió magyar embert képvisel ez a „párttöredék, s a „P. N.“ sejteni sem látszik, szellemileg mily függetleneknek, jellemben mily erőseknek, mennyire önmegtagadóknak, mennyire menteknek minden érdekhajhászattól s hiúságtól kell oly férfiaknak lenniök, kik azon közvetítésre vállalkoznak, hogy ma a nemzetet a fejedelemnél, holnap a fejedelmet a nemzetnél támogatva, a szentszél érdekében magukra vegyék a nehéz keresztet, melylyel ily szerep mindig jár. Aztán a „Napló“ kíméletlen támadásai ellenében szükségesnek találja a „M. V.“ a politikai vélemény s meggyőződés szabadságát megőrizni. A politikai véleményezésben jogi felsőbbséget, vagy holmi kiváltságot nem ismer. Igaz, nem találtak még fel észmérleget, mint találtak mérleget a szesznek vagy a tejnek; s míg ily mérlegnek birtokába nem jutunk, nem lesz más mód, mint a határozás hatalmát a többségre bízni; de azért a kisebbség mindig méltán követelheti, hogy véleményét fogadja a többség oly tisztelettel, mint ő fogadja a többség véleményét. Volt idő, midőn azon elvek, melyeket ma az egész nemzet vall és véd, minoritásban voltak, de azért ezen elvek hívei el nem csüggedtek. Küzdöttek férfiasan, mert megvolt bennük a biztató érzelem, az edző öntudat, hogy egy új korszak emberei. Ha egyébiránt a „Napló“ a „Magyar Világiban nem a „mit“, hanem a „kit“ akarja keresni — mond végül a„M. V.“ , akkor sincs okunk meghunyászkodni. Azon férfiak, kiket a „M. V.“ képviselni szerencsés, bizony még nagyon szerények , ha azt mondják, hogy egyen kint tettek a hazáért legalább is annyit, mint azok az aprószentek, kik most a „Napló“ ban a „M. V.“ ellen henczegnek- A hazai történelem nem aszerint fogja mérlegelni a hazafias érdemeket, hogy ki kivánt a hazának többet, hanem a szerint , ki tett többet a hazáért; s bátrak vagyunk hinni, hogy több érdemmel bírnak, kik a beteg hazának gyógyszert és fris levegőt, szereztek, mint azok, kik ugyan nem tesznek semmit, de a nemzetnek minden nap a fülébe kiáltják . Én nem csak azt kívánom, hogy felüdülj, de még azt is, hogy egy Haupttreffert csinálj! Az „Oesterr. Ztg.“ felel a „Wanderer“nek azon viszonzatára, miszerint a kiegyenlítésnek nem, mint az „Oesterr. Ztg.“ állítá, a status quoból kell kiindulnia, hanem a jogi álláspont megállapításával kell megkezdetnie. Az „Oesterr. Ztg.“ immár megengedi, hogy minden kiegyenlítésnél, ha sikerülését akarjuk, előbb a jogi álláspontot kell pontosan praecisirozni, hogy a vitályos felek tudják, mennyit kelljen abból engedniük. Ámde praecisirozás és helyreállítás egészen különböző dolgok. „A kiegyenlítés, — úgymond az „Oesterr. Ztg.“, — lényegesen különbözik a peres eljárástól, mely a polgári életben bírói ítéletre vezet, míg nemzetközi téren háborúk végzik be a viszályt. A kiegyenlítésnél fölebb léteznek a czélszerűségi tekintetek a formai jognál ; kölcsönösen hoznak egymásnak mérsékelt áldozatokat,mert a megtérés szükségét érzik. A szigorú peres eljárás többnyire csak akkor foglal helyet, ha a kiegyenlítési törekvések meghiúsultak, így képzeltük s képzeljük magunknak mi a kiegyenlítést Magyarországgal szemközt. Azt hittük, hogy a magyar országgyűlés demarcationális vonalat fog húzni s egyrészt az országnak, másrészt a kormánynak tényleges állásait ideiglenesen,az alkudozás czélhoz éréséig érvényben hagyandja. _ Azonban az nem megy, hogy egy erős várnak átszolgáltatását kívánjuk, hogy a béke-előzmények megköttethessenek. Ily előzményeknek kiindulási pontjuk mindig a status quo. Az Uralkodó ugyan azt mondá trónbeszédében, hogy a 4S-ki törvények létrejöttének formai érvényességét elismeri, de nem kevesebb határozottsággal kijelenté, hogy „ezen törvényeknek változatlan életbeléptetése, tekintettel a birodalom hatalmi állására, az uralkodói jogok csorbítatlan hatályára, valamint a szomszéd országok jogos igényeire, nem fekszik a lehetőség körében." Ugyanezen gondolatot fejezi ki a kir. leirat is, s mi ennélfogva, őszintén szólva, nem látunk arra okot, hogy miért tehetett a leirat oly kínos benyomást, holott a trónbeszéd oly átalános örömriadallal üdvözöltetett. A legmagasb nyilatkozványok átalában a kiegyenlítés szellemét lekeltik; nem úgy a feliratok s az azok támogatására irt czikkek, melyek tövig a 48 ki törvények változatlan helyreállítását kívánják.“ Ami a „Wand.“ azon véleményét illeti, hogy a jogfolytonosság Lajthán innen és túl elismertessék, sőt hogy az alkotmányos élet itt úgy mint ott a jogfolytonosság eszméjének teljes szigora szerint gyakoroltassék, ezt mondja az „Oestr. Ztg“ : „Tegye kezét szivére és mondja meg, vájjon valóban lehetségesnek tartja-e, hogy a tágabb bíred, tanács a magyar országgyűlés mellett ülésezzen ? Továbbá tegye önmagának azon kérdést, vájjon a kormánynak szabad-e, egy tárgya végett, habár csak ideiglenesen is, azon gondolatot feladnia, hogy létezik egy, s pedig csak egy austriai állam ?“ A kiegyenlítés czélja az „Oesterr. Zrg“ értelme szerint az: az austriai állam eszméjét megszilárdítani, s vájjon annak felfüggesztésével kellene e azt kezdeni ? „Vagy csak a magyaroknak van joguk, kérdi, s a kormány egészen jogtalanul áll velük szemközt ? Nincs-e Magyarországon kívül az egész világon elismerve, hogy a 48-ks törvényeknek teljes helyreállítása a monarchiát tönkre tenné ? Egy egészséges kiegyenlítés elég eszközzel fog bírni arra, hogy a formai nehézségeken keresztülessenek s a jogfolytonosság elvét a lehető legnagyobb kíméletben részesítsék. Ámde ennek kiegyenlítésnek kell lennie, s nem restitutionali in integrum, azt egész Austria akarja, emez ellenben csak részenkint elégítene ki s mindenfelé zavart okozna.“ A galicziai országgyűlés feliratot intézett Ő Felségéhez egy udvari kanczellárnak Galiczia, Lodomeria és Bukovina számára leendő kineveztetése végett. A „De ba 11 e“ úgy, mint a „Vater 1.“ helyesli ezt, s az utóbbi így szól: „Mi e manifestatiót annál nagyobb elégtétellel üdvözöljük, miután az annak alapul szolgáló eszme nagy mértékben képes állam jogi állapotainknak további kifejlésére előmozdítólag hatni. Ezen eszme, a történeti-politikai egyéniségek eszméje, szintúgy élét veendi a merev, a jogos külön életet elélő centralismusnak, mint kijelölendő medrét az egyoldalú nemzetiségi politikának azon örvendetes öntudat által, melyet több nemzetiségeknek az ország sorsában való élénk részvétel ad.“ — A „Wanderer“ azt hiszi ugyan, hogy a merev központi hatalom az ország-igazgatóságok legnagyobb függetlensége mellett is fennállhat, azonban „szívesen megengedi,“ miszerint Austriában semmi szükség, a foederatio elvét a legszélső következményekig vinni. A „Morgen p.“ ellenben azt véli, miszerint helyesen teendnek, ha mindezen eseményeket, az egy üdv. kanczellár iránti kérelmet s a rutkenek egyelőrei kiválását nem egyedül a centralisatio és foederalismus kérdéseinek álláspontjából ítélendik meg, hanem azon elemeket, melyek itt összejátszanak, s némely általános államjogi kérdéseket is tekintetbe veendenek. A „Gen. Corr.“ írja : A „Wien. Zeitung“ i. é. jan. 2-ki számában közzétett ,legalázatosb fölterjesztésben, melylyel az 1860-as évre szóló pénzügyi törvény terve legmagasb szentesítés végett előterjesztetett, föntartá magának a pénzügyminister, az 1865. dec. havában kötött uj kölcsön eredményeiről, valamint a korábbi időből származó letét- és előlegezési üzlet befejeztetésérül külön jelentést tenni. Bárha a kölcsön - miveletek még nincsenek bezárva, a pénzügyminister mégis, tekintettel annak legnagyobb részt végbement valósítására, indíttatva érzé magát, a mondott irányban nyert eredményeket s az illető passivák álladékát 1866. márt. 8-ról, egybevetve az 1865. jul. 29-ki álladékkal, Ő Felsége legmagasb tudomására hozni. A leérkezett legmagasb felhatalmazás folytán az eredmény következőkben tétetik közzé : A letét s másnemű előlegek a pénzügyminister hivatalba lépte napján, t. i. 1865. jul. 29 én tettek.................................... 36,891,600 ftot 1866. mart. 8 kán..........................27,893,000 „ Az ez idő alatti visszafizetés tehát tesz . ...................................... 28,998,600 „ (Azóta további .... . . 3,181,000 „ összeg, tehát egészben .... 32,179,600 „ fizettetett vissza, minélfogva a letéti előlegek maradéka már csak . . .,712,000 hot tesz.) Egészben véve a kötelezvények eladása, időleges, már befejezett hitelmiveletek, részleges jelzálog-utalványoknak a maximál összegen belüli kiadása által, — a Lauenburgérti kárpótlásból, továbbá az 1865. julius 29-ki uj kölcsön részletes valósítása által nyert jövedelmekből f. évi mart. 8 áig , letéti s másnemű előlegek visszafizetésére ............................................... 28,998,600 írt, váltópénzjegyek beváltására . . . 305,300 „ bírósági lntétmények visszafizetésére 96,000 „ Lloyd-váltók beváltására .... 2,000,000 „ vasútsegélyezésekre.......................... 2,080,000 „ használt hitelek fedezésére . . . . 13,000,000 „ a szab. ausztr. nemzeti banknak tett visszafizetésekre az o. é. adósságért 9,130,000 „ államjószágadósságokért .... 18,640,000 ,. .... 969,100 „ ezüst adósságokért............................... 6,019,300 „ végre szerződésszerű előleg az araderdélyi pálya építésére . . . . 2,801,800 „ összesen: 85,052,900 frt s a jelen időpontig a fentemlitett további előleg-törlesztés beszámításával ......................... 3,181,000 frt, egészben tehát 88,233,900 frt Értesitvény. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 16-kán kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott, miszerint a magyar közalapok tőkevagyonához tartozó, rendelkezésre lévő készpénzek rendszerint csupán kamatozó államkötvények, földtehermentesítési kötvények és a magyar fordíttatott.