Sürgöny, 1866. március (6. évfolyam, 48-74. szám)

1866-03-31 / 74. szám

74. S35. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri­ utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: P . 11 e n. (barátok tere 7-dik szájt.) Kéziratot Réffl küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. _ _ _ SÜRGÖNY. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshoz hordva. Egész évre....................... . 20 frt. Egész évre....................18 frt­­ . Félévre ........ 10 „ Félévre......................... 9 — , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 s 60 s Fest. Szombat, martius 31. 1866 Előfizetési felhívás ii „SÜRGÖNY“ második évnegyedi folyamára. Előfizetési d­í­j: april-juniusi negyedévre...........................5 frt. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apost. Felsége f. é. mart. 1- föl­kelt legfelsőbb határozatával, a gy­öngyösi általános kór­ház elsőd­orvosát, dr. H­o­r­n­e­r Istvánt, az állam és a szenvedő emberiség körül szerzett kitűnő érdemeinek elismeréséül, díjmentesen magyar nemességgel leg­kegyelmesebben felruházni, és ugyanekkor kegyteljesen megengedni méltóztatott, hogy az eddigi előnevét „Ve­z­e­k­én­y­i“-re változtathassa. Ö cs. k. Apóst. Felsége f. é. mart. 18-ról kelt legf. határozatával, dr. H­o­ll­á­n Adolf helytartósági taná­csost s a magyar királyság főorvosát, sok évi hasznos szolgálatainak, valamint a Magyarországbani marha­vész megszüntetésének­ különös érdemeinek elismeré­séül, díjmentesen a harmad­osztályú vaskorona-renddel; továbbá a marhavész elnyomásánáli hasznos és siker­dús tevékenység elismeréséül; dr. G­r­o­s­z Lipót hely­tartótanácsi fogalmazót, díjmentesen helytartótanácsi tit­kári czímmel; dr. Érti Miksa pozsonyi megyei orvost a Ferencz József rend kis­­­keresztjével; H­e­r­i­n­g Mórt, a pilisi járás főszolgabiráját koronás arany­­érdemkereszttel ; B­o­t­h János pozsonmegyei al­jegyzőt arany érdemkereszttel, és Balázs Kál­mán czimzetes megyei állatorvost koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitni, s egy­szersmind megengedni méltóztatott, hogy ugyanazon alkalomból Axmann Ferencz Pestmegye első aljegy­zőjének, Lamos Antal Árvamegye másod-aljegyzőjé­nek, Günther Ignácz Szathmármegye alszolgabirá­jának, Meixner János ottani megyei főorvosnak, Hock József ugyanottani czimzetes megyei főorvos­nak, Eltér József székesfeh­érvármegyei főorvosnak Dely József és Reich Ferencz állatorvosoknak, F­o­c­k Ignácz járási orvosnak, H­in­a­n­n József­ tol­­namegyei alorvosnak, végre Kiss Zsigmond ugyanot­tani járvány-bizottmányi tagnak a legmagasb elismerés tudtukra adassék. Maffián­-h­if­rtetések­ • egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr u. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alti­­nában Hausenstein és­­Vogfler; Hamburgban Tü­rkheim­ Jakab ; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 17-ről kelt legfelsőbb határozatával, Nógrádmegye első alispánját, Pongrácz Károlyt, szolgálattali felmentetése alkal­mából, hosszas és hasznos szolgálatainak elismeréséül, díjmentesen kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A magyar kir. helytartótanácstól 1866. évi már­tius 27-én 23.562. sz. alatt bibornok-herczeg-primás ő eminentiájához, valamint a magy. kir. tudományos egye­tem akadémiai tanácsához küldött intézmény kivonatá­nak mássa. Ő császári s Apostoli királyi Felsége I. évi böjtelő hó 2- án kelt legmagasabb elhatározásával a kánonjog­­tudori szigorlatoknak a pesti egyetemnél ismét életbe­­léptetését, s ennek folytán a kánonjogtudori czimnek adományozhatását legkegyelmesebben megengedni mél­tóztatván, az ekként ismét életbeléptetett kánonjogtu­­dorság megszerzése iránti föltételek a következő rend­szabályok által állapíttatnak meg , ugyanis : a) A tudorjelölt, ki a nagyobb egyházi rendeket már fölvette, csak egyházi személy (clericus majorum ordinum) lehet, ki kimutatni tartozik, miszerint az érett­ségi vizsgát jó sikerrel bevégezte, s a római s kánon jogbeli előadásokat annyi óraszámban hallgatta, a meny­nyiben ezen tantárgyakat az egyetemi jogtanulók hall­gatni kötelesek, mely tekintetben az mi különbséget sem tesz, a tudorjelölt az egyházjogi előadásokat akár a hittani, akár a jogi karnál hallgatta légyen. b) A szigorlatok tárgyait képezik : a római jog, az egyházi jog, s az egyházi jog története. c) A szigorlatok számát illetőleg, két szigorlat, t. i. egy a római jogból s egy az egyház­jog történelmé­ből, s mindegyiknek 1 % órai tartama állapittatik meg, az illetők szabad választására hagyatván a rend, mely­ben a szigorlatok egymásután következzenek. d) A vizsgáló bizottmány, melynek tagjai csak ka­­tholikus férfiak lehetnek, a jogi kar dékánjának elnök­lete alatt két vizsgálóból állittatik össze; ezek egyike az esztergomi érsek által rendeltetik, a másik pedig a vizs­gálati tárgy és szakma szerint a római és egyházi jog rangra nézve idős, rendes tanára leend. Azon esetben, ha a dékán a vizsgálandó tárgyak egyikének egyedüli szaktanára volna, akkor ennek kell vizsgálni s helyette az áld­­ánnak elnökölni. Az elnök, a szigorlatok ered­ményeie nézve a többi tanárral 1 egyenjogú szavazat­tal bir. e) A kedvező sikerrel letett szigorlatok után a tu­dorjelölt, a tudori fok elnyerése végett, az egyházi jog­ból szabadon választott thema fölött értekezést adand be. Ezen értekezés mindenekelőtt a vizsgáló bizottmány azon tagjának, ki az egyházi jogból vizsgál, adandó át bírálat végett, s ugyanezen tag által, bírálatával együtt, a bizottmány többi tagjaihoz utasitandó, mely után a tudori fok adományozása fölött mind a három vizsgáló szavazásának eredménye fog határozni. f) Mielőtt a tudorjelölt tudorrá avattatnék, püspöki bizonyítványnyal tartozik kimutatni, hogy a ke­resztény katholikus hitvallást az úgynevezett tridenti vallásforma szerint letette. g) Azon egyházférfiak, kik a kánoni jogtudorságra az előbbi törvényes gyakorlat szerint megkivántatott szigorlatokat még 1856 ban, vagyis a fölfüggesztés ideje előtt tették le, fölavatás­i értekezésük helybenha­gyása, s a hitvallás letétele után tudorokká felavattat­hatnak­ végre h) A szigorlati dijakat illetőleg: ezek minden egyes szigorlatra, úgy a fölavattatásra is egyenkénti huszon­egy osztr. ért. forintban meghagyatnak s szokásos mó­don felosztandók , míg a tuboroztatási dijak általános szabályozása azokra nézve is némi változást nem szü­lend. A forgalomban lévő váltó­pénzek állása. Az 1866. febr. végén forgalomban lévő váltó­pénzek egész összege 2,338,465 írtból állott. Bécs, mart. 29. 1866. A cs. k. pénzügyministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Ismeretes a porosz lapoknak azon taktikája, mely­nélfogva a fennforgó porosz-austriai viszályra vonat­kozólag Austriának támadási szándékot igyekeznek feltukmálni, s e végett folyvást austriai fegyverkezések­ről hoznak tudósításokat. Legmesszebb vitte e tekintet­ben a „N. Alig. Ztg.“, mely már az egész austriai moz­gósítási és hadi tervet is ismeri és közli. Még porosz lap is akadt, t. i. a „Br. Ztg.“, mely a „N Alig. Ztg.“-ot ezen „titok teljes jólértesültségéért“ derekasan kigu­­nyolta; most a „W­­­e n. Abend p.“ is illően eligazítja azt. Ezen utóbbi lap, miután a „N. Alig. Ztg.“ minden adatának képtelen­ és hamis voltát kimutatta, így szól: „A „N. Alig. Ztg.“ általában azon fogást használja, hogy ugyanazon egy csapatosztálynak jelenti ismé­telve megérkezését, isméti elutazását , átkelését , a vasúti indóházakba érkeztét, hadsorba állíttatását, tábornokok általi megszemléltetését stb. A mindenki által kapható katonai Schematismus segélyével Berlin­ben mégis nagyobb változatosságot lehetett volna ezen módszerbe behozni. A dolog emlékeztet bennünket a statistáknak indulóira a színpadon, kik a színfal mellett kilépnek, ott azokat megkerülik s a szemközti színfal mellett ismét előtűnnek. Mi az egészből azt következ­tetjük, hogy a „Nordd. Alig. Ztg.“ tudósításai az állító­lagos austriai csapatmozgalmakról, nem, mint itt-ott hiszik, a porosz k. hadü­gyministerium irodájában, hanem ama lapnak szerkesztőségi irodájában gyártat­nak. A tisztelt fölfedező (Berlin, Frigyes-utcza 217. sz.) helyesen cselekednék, ha ezen üzletre szabadalmat venne.“ Egy másik porosz közlöny, a „P. Corr.“ távira­tilag jelzett czikke pedig Poroszországnak oly kato­nai rendszabályok iránti parancsáról értesít, melyek „mulhatlanok, hogy a netaláni támadás veszélyeivel nyomatékosan szembe lehessen szállni.“ Most a bécsi lapok főleg e czikkel foglalkoznak ; a „N. Fr. Pr.“ azt mondja, miszerint annak értelme az, hogy most már porosz területen történnek kiterjedt csapatmozgalmak az ország határainak Ausztria elleni biztosítása végett. Ki kezdte, ki­emelt teljesíthetlen követeléseket, ki vitte en­nyire a viszályt: ez iránt tisztában van önmagával Eu­rópa közvéleménye, s ezt a porosz orgánumok taktiká­ja, az ausztrál fegyverkezéseket a szakítás okául hoz­ni föl, nem fogja tévútra vinni. Az „O. D. Pl“ is azt mondja, miszerint ama mód, a­mint Poroszország a há­borút előidézni akarja, olyan, hogy az európai közvéle­mény már előre elítéli a közbéke megháborítóját. A „Magyar Világ“ folytatja polémiáját a „P. Napló“ ellen. Ez utóbbinak azon állítása ellen, hogy „a 2 ik felirat fölötti vita fölösleges egy oly párttal szemközt, mely, midőn megtámadja a feliratot, azt egy­szersmind el is fogadja,“ azt viszonozza a „M. V.“, „mi szerint az országgyűlés feladata : kiegyeztetni a­ jog követelményeit az opportunitás szükségleteivel, kibékí­teni a jog logikáját a tények logikájával. E czélra töre­kedtek kétségtelenül az országgyűlés első feliratai. Az alsóház centrumának bölcs vezére szigorúan megóvá a jogeszmét, de egyszersmind számba vette az opportuni­tást is, megígérvén, hogy a ház haladék nélkül bele­menend a megoldási kérdések tárgyalásába A jog te­kintetében az álláspontok nem különböznek, de nem is különbözhetnek egymástól, az eljárást illetőleg azonban a véleményekben már lehetnek különbségek, árnyalatok. „Az opportunitás eszköz a közös czélhoz s csak annyiban helyes, a­mennyiben ezen czél elérhetését elősegíti. Ezen feltétel szabja ki a helyes opportunitás határait. Ezen határokon belül az opportunitás nagyobb vagy kisebb foka lehet ugyan a vita, de nem a szemre­hányás tárgya s a vitát is nem a majoritás szavazata, hanem a siker dönti el. Még eddig senki sem vetemedett az igazságnak oly bántalmára, hogy azt merte volna állítani, miként a jobb oldal túlhajt az opportunitás helyes határain. A második feliratnál a jobb oldal azt akará, hogy addig várjunk a k.­leiratra való felelettel, míg a közös ügyek kérdésével tisztába jöttünk, és ek­kor válaszolhatunk a rescriptum minden részeire. „A jobb­oldal azon véleményben volt, hogy a le­hető siker érdekében halaszszuk el a választ, míg azon kérdésekben, melyek a megoldás nehézségeit képezik, annyira mentünk, hogy a fejedelemnek jelenlegi aggo­dalmait megnyugtathatjuk. A centrum ez ellenében kü­lönös megnyugvást a haladéktalan válaszban talált, s e hazafias buzgalom irányában a jobb­oldal annyi tiszte­lettel viseltetett, hogy előtte meghajolt, belenyugodott a többség akaratába, mert meg volt arról győződve, hogy a lépés, melyet a ház tesz, még azon esetben is, ha sikere nem volna, t ártani a végc­élnak semmi esetre nem fog. Ha ez utóbbi tekintetben legkisebb ag­godalma lett volna a jobb oldalnak, hazafiai kötelessé­gének megfelelve, mégis másként szavazott volna, mint szavazott.“ A „Napló“ azon állítására továbbá, hogy a jobb­oldal sem a kormányt, sem a nemzet nyomatékos részét nem képviseli, azt feleli a „M- V.“, hogy legalább is egy félmillió magyar embert képvisel ez a „párttöre­dék, s a „P. N.“ sejteni sem látszik, szellemileg mily függetleneknek, jellemben mily erőseknek, mennyire önmegtagadóknak, mennyire menteknek minden érdek­­hajhászattól s hiúságtól kell oly férfiaknak lenniök, kik azon közvetítésre vállalkoznak, hogy ma a nemzetet a fejedelemnél, holnap a fejedelmet a nemzetnél támo­gatva, a szent­szél érdekében magukra vegyék a nehéz keresztet, melylyel ily szerep mindig jár. Aztán a „Napló“ kíméletlen támadásai ellenében szükségesnek találja a „M. V.“ a politikai vélemény s meggyőződés szabadságát megőrizni. A politikai véle­ményezésben jogi felsőbbséget, vagy holmi kiváltságot nem ismer. Igaz, nem találtak még fel észmérleget, mint találtak mérleget a szesznek vagy a tejnek; s míg ily mérlegnek birtokába nem jutunk, nem lesz más mód, mint a határozás hatalmát a többségre bízni; de azért a kisebbség mindig méltán követelheti, hogy vélemé­nyét fogadja a többség oly tisztelettel, mint ő fogadja a többség véleményét. Volt idő, midőn azon elvek, me­lyeket ma az egész nemzet vall és véd, minoritásban voltak, de azért ezen elvek hívei el nem csüggedtek. Küzdöttek férfiasan, mert megvolt bennük a biztató ér­zelem, az edző öntudat, hogy egy új korszak emberei. Ha egyébiránt a „Napló“ a „Magyar Világiban nem a „mit“, hanem a „kit“ akarja keresni — mond végül a„M. V.“ , akkor sincs okunk meghunyászkodni. Azon férfiak, kiket a „M. V.“ képviselni szerencsés, bizony még nagyon szerények , ha azt mondják, hogy egyen kint tettek a hazáért legalább is annyit, mint azok az aprószentek, kik most a „Napló“ ban a „M. V.“ ellen henczegnek- A hazai történelem nem aszerint fogja mérlegelni a hazafias érdemeket, hogy ki kivánt a hazának többet, hanem a szerint , ki tett többet a hazáért; s bátrak vagyunk hinni, hogy több érdemmel bírnak, kik a beteg hazána­k gyógyszert és fris levegőt, szereztek, mint azok, kik ugyan nem tesznek semmit, de a nemzetnek minden nap a fülébe kiáltják . Én nem csak azt kívánom, hogy felü­dülj, de még azt is, hogy egy Haupttreffert csinálj! Az „Oesterr. Ztg.“ felel a „Wanderer“nek azon viszonzatára, miszerint a kiegyenlítésnek nem, mint az „Oesterr. Ztg.“ állítá, a status quo­ból kell ki­indulnia, hanem a jogi álláspont megállapításával kell megkezdetnie. Az „Oesterr. Ztg.“ immár megengedi, hogy minden kiegyenlítésnél, ha sikerülését akarjuk, előbb a jogi álláspontot kell pontosan praecisirozni, hogy a vitályos felek tudják, mennyit kelljen abból en­gedniük. Ámde praecisirozás és helyreállítás egészen különböző dolgok. „A kiegyenlítés, — úgymond az „Oesterr. Ztg.“, — lényegesen különbözik a peres eljá­rástól, mely a polgári életben bírói ítéletre vezet, míg nemzetközi téren háborúk végzik be a viszályt. A kiegyenlítésnél fölebb léteznek a czélszerűségi tekinte­tek a formai jognál ; kölcsönösen hoznak egymásnak mérsékelt áldozatokat,mert a megtérés szükségét érzik. A szigorú peres eljárás többnyire csak akkor foglal he­lyet, ha a kiegyenlítési törekvések meghiúsultak, így képzeltük s képzeljük magunknak mi a kiegyenlítést Magyarországgal szemközt. Azt hittük, hogy a magyar országgyűlés demarcationális vonalat fog húzni s egy­részt az országnak, másrészt a kormánynak tényleges állásait ideiglenesen,az alkudozás czélhoz éréséig érvény­ben hagyandja. _ Azonban az nem megy, hogy egy erős várnak át­­szolgáltatását kívánjuk, hogy a béke-előzmények meg­köttethessenek. Ily előzményeknek kiindulási pontjuk mindig a status quo. Az Uralkodó ugyan azt mondá trónbeszédében, hogy a 4S-ki törvények létrejötté­nek formai érvényességét elismeri, de nem kevesebb határozottsággal kijelenté, hogy „ezen törvényeknek változatlan életbeléptetése, tekintettel a birodalom ha­talmi állására, az uralkodói jogok csorbítatlan hatá­lyára, valamint a szomszéd országok jogos igényeire, nem fekszik a lehetőség körében." Ugyanezen gondo­latot fejezi ki a kir. leirat is, s mi ennélfogva, őszintén szólva, nem látunk arra okot, hogy miért tehetett a le­irat oly kínos benyomást, holott a trónbeszéd oly átalá­­nos örömriadallal üdvözöltetett. A legmagasb nyilat­­kozványok átalában a kiegyenlítés szellemét lekeltik; nem úgy a feliratok s az azok támogatására irt czik­­kek, melyek tövig a 48 ki törvények változatlan hely­­reállítását kívánják.“ A­mi a „Wand.“ azon véleményét illeti, hogy a jogfolytonosság Lajthán innen és túl elismertessék, sőt hogy az alkotmányos élet itt úgy mint ott a jogfolyto­nosság eszméjének teljes szigora szerint gyakoroltas­­sék, ezt mondja az „Oestr. Ztg“ : „Tegye kezét szivére és mondja meg, vájjon valóban lehetségesnek tartja-e, hogy a tágabb bíred, tanács a magyar országgyűlés mellett ülésezzen ? Továbbá tegye önmagának azon kérdést, vájjon a kormánynak szabad-e, egy tárgya végett, habár csak ideiglenesen is, azon gondolatot fel­adnia, hogy létezik egy, s pedig csak egy austriai ál­lam ?“ A kiegyenlítés czélja az „Oesterr. Zrg“ értelme szerint az: az austriai állam eszméjét megszilárdítani, s vájjon annak felfüggesztésével kellene e azt k­ezdeni ? „Vagy csak a magyaroknak van joguk, kérdi, s a kor­mány egészen jogtalanul áll velük szemközt ? Nincs-e Magyarországon kívü­l az egész világon elismerve, hogy a 48-ks törvényeknek teljes helyreállítása a monarchiát tönkre tenné ? Egy egészséges kiegyenlítés elég eszköz­zel fog bírni arra, hogy a formai nehézségeken keresz­tülessenek s a jogfolytonosság elvét a lehető legnagyobb kíméletben részesítsék. Ámde ennek kiegyenlítésnek kell lennie, s nem restitutionali in integrum, azt egész Austria akarja, emez ellenben csak részenkint elégítene ki s mindenfelé zavart okozna.“ A galicziai országgyűlés feliratot intézett Ő Fel­ségéhez egy udvari kanczellárnak Galiczia, Lodomeria és Bukovina számára leendő kineveztetése végett. A „D­e b­a 11 e“ úgy, mint a „V­a­t­e­r 1.“ helyesli ezt, s az utóbbi így szól: „Mi e manifestat­iót annál nagyobb elégtétellel üdvözöljük, miután az annak alapul szol­gáló eszme nagy mértékben képes állam jogi állapota­inknak további kifejlésére előmozdítólag hatni. Ezen eszme, a történeti-politikai egyéniségek eszméje, szint­úgy élét veendi a merev, a jogos külön­ életet elélő centralismusnak, mint kijelölendő medrét az egyoldalú nemzetiségi politikának azon örvendetes öntudat által, melyet több nemzetiségeknek az ország sorsában való élénk részvétel ad.“ — A „W­andere­r“ azt hiszi ugyan, hogy a merev központi hatalom az ország-igaz­gatóságok legnagyobb függetlensége mellett is fennáll­hat, azonban „szívesen megengedi,“ miszerint Austriá­­ban semmi szükség, a foederatio elvét a legszélső kö­vetkezményekig vinni.­­ A „M­orgen p.“ ellenben azt véli, miszerint helyesen teendnek, ha mindezen ese­ményeket, az egy üdv. kanczellár iránti kérelmet s a rutkenek egyelőrei kiválását nem egyedül a centralisa­­tio és foederalismus kérdéseinek álláspontjából ítélen­­dik meg, hanem azon elemeket, melyek itt összejátsza­nak, s némely általán­os államjogi kérdéseket is tekin­tetbe veendenek. A „Gen. Corr.“ írja : A „Wien. Zeitung“ i. é. jan. 2-ki számában köz­zétett ,legalázatosb fölterjesztésben, melylyel az 1860-as évre szóló pénzügyi törvény terve legmagasb szentesítés végett előterjesztetett, föntartá magának a pénzügymi­­nister, az 1865. dec. havában kötött uj kölcsön eredmé­nyeiről, valamint a korábbi időből származó letét- és előlegezési üzlet befejeztetésérül külön jelentést tenni. Bárha a kölcsön - miveletek még nincsenek bezárva, a pénzügyminister mégis, tekintettel annak legnagyobb részt végbement valósítására, indíttatva érzé magát, a mondott irányban nyert eredményeket s az illető passi­vák álladékát 1866. márt. 8-ról, egybevetve az 1865. jul. 29-ki álladékkal, Ő Felsége legmagasb tudomására hozni. A leérkezett legmagasb felhatalmazás folytán az eredmény következőkben tétetik közzé : A letét s másnemű előlegek a pénzügyminister hivatalba lépte napján, t. i. 1865. jul. 29 én tettek.................................... 36,891,600 ftot 1866. mart. 8 kán..........................2­7,893,000 „ Az ez idő alatti visszafizetés te­hát tesz . ...................................... 28,998,600 „ (Azóta további .... . . 3,181,000 „ összeg, tehát egészben .... 32,179,600 „ fizettetett vissza, minélfogva a letéti előlegek maradéka már csak . . .,712,000 h­ot tesz.) Egészben véve a kötelezvények eladása, időleges, már befejezett hitelmiveletek, részleges jelzálog-utalvá­nyoknak a maximál összegen belüli kiadása által, — a Lauenburgérti kárpótlásból, továbbá az 1865. julius 29-ki uj kölcsön részletes valósítása által nyert jöve­delmekből f. évi mart. 8 áig , letéti­ s másnemű előlegek visszafize­tésére ............................................... 28,998,600 írt, váltópénzjegyek beváltására . . . 305,300 „ bírósági lntétmények visszafizetésére 96,000 „ Lloyd-váltók beváltására .... 2,000,000 „ vasútsegélyezésekre.......................... 2,080,000 „ használt hitelek fedezésére . . . . 13,000,000 „ a szab. ausztr. nemzeti banknak tett visszafizetésekre az o. é. adósságért 9,130,000 „ államjószágadósságokért .... 18,640,000 ,. .... 969,100 „ ezüst adósságokért............................... 6,019,300 „ végre szerződésszerű előleg az arad­erdélyi pálya építésére . . . . 2,801,800 „ összesen: 85,052,900 frt s a jelen időpontig a fentemlitett to­vábbi előleg-törlesztés beszámítá­sával ......................... 3,181,000 frt, egészben tehát 88,233,900 frt Értesitvény. A­­ cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 16-kán kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott, miszerint a magyar közalapok tőkevagyonához tartozó, rendelkezésre lévő készpénzek rendszerint csupán kamatozó állam­­kötvények, földtehermentesítési kötvények és a magyar fordíttatott.

Next