Szabad Föld, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1947-07-27 / 30. szám

1947 július 17. Halász, vadász , éhenkórász Halászélet régeit és most Megbecsült foglalkozás volt vala­mikor a h­alászsmesterség. Hogyne lett volna, mikor valóságos tudo­mány a báljár­ásnak és a hálókötés­nek az ismerete. A Nagysárrét, az Ecsedi-láp, a­ Tisza környéke, de a Duna is omották a halat, má is em­legetik öreg halászok azt az időt, amikor még a Tiszának kétharmada volt hal s csak egyharmada a víz A folyók megrendszabályozásával szánban kiszáradtak a vizes terüle­tek, kevesebb lett a hal és elfogytak a halászok is. Ma már igazi halász alig van több 1500-nál, a többi csak kedvtelésből vagy mellékesen foglal­kozik a halászattal. Még a­­becsüle­tük is megfogyott, azt mondják rá­juk: „halász, vadász , éhenkórász." Pedig hát nehéz mesterség a halá­szat, különösen most, hiszen a hábo­ríts pusztítások nagy hi­rt tettek a halállományban is. A háborító évek­ben folytatott rablógazdálkodás ki­pusztította a nemes halakat, a pon­­nyot, a harcsát. Meg aztán az utóbbi évek száraz időjárása sem kedvezett a halszaporodásnak. De a halászok is panaszkodnak, hogy a magyar ember már nem sze­reti a halat úgy, mint ahogy valami­kor régen. Pedig hát a bográcsban főtt halászlének nincsen párja az egész világon. A békebeli években 60—70 ezer mázsa halat is fogtak, most pedig csak 18—20 ezer mázsát. A felszabadulás nagy változásokat hozott a halászoknak is, hiszen őket éppen úgy, mint más dolgozót, ki­zsákmányolta a földesúr és a köz­vetítő kereskedelem. A régi, reakciós világban a halásztársul­atok a folyó­parti uraságok birtokában voltak. A kifogott hal­sz uraságé lett, a ha­lásznak legfeljebb a szálkája ma­radt. A demokrácia ezen a téren is gyö­keres változásokat hozott. Az összes víziterület a halászok kezébe ment át: a halászszövet­kezetek­ kapják meg fele és harmadrésznyi bérért. A halászok­­98 százaléka tagja a szövet­kezeteknek. S a jól működő halász­­szövetkezetek egész sora­ bizonyítja, hogy a­­halászok megtalálták boldo­gulásuknak­ egyedül helyes útját. Azonkívül segítségükre siet az ál­lam is: 500 ezer forinttal támogatja a­ halászatot a hároméves terv első évében. Jobb napok virradnak a halászokra is. Több lesz a hal a Dunában, a Tiszában meg a Balatonban is. A ma­gyar ember újra meg fogja szeretni a halpaprikást, meg a rántott halát, is. A halászlegény hálójával nem a kedvesét, hanem 20 kilós harcsát ejt zsákmányul­­ a szőke, Tiszán meg a hullámzó Balatonon is. É. Nagy Sándor Nyomorból a boldogulás felé községgé alakul Ura-tanya s egy szegény parasztról nevezik el az új községet Ura-tanya mintegy hatszáz lel­ket számláló lakossága a legna­gyobb nyomorban élt, mostanáig. A múlt évben nagy volt az aszály. Nem volt ruha, cipő, de még ke­nyér sem elegendő. Az uraiak azonban nem engedték, hogy a nyomor vaslábai eltiporják őket s legyűrjék a nehézségeket. Sokat segített rájuk a mostani, vala­mivel jobb termés is, de a legtöbbet mégis annak köszönhetik, hogy olyan vezetőemberükre találtak, mint Er­délyi Károly földhözjuttatott. Erdé­lyi­ Károly ért hozzá, hogy hogyan kell kihasználni a demokrácia, által e szegényparasztok részére nyújtott lehetőségeket. Mégis lesz iskola Urán — Úgy mozog a hivatalokban és Úgy ismeri a paragrafusokat, mint­ha mindig abban nőtt volna fel — ismerik el róla még a szakavatottak is. Legutóbb kiharcolta, hogy mégis tesz iskola Urán, pedig­ a földhivatal sehogyan sem akarta kiutalni az e célra kiszemelt épületet, őszre nem kell már nyolc kilométerre levő is­­kolába járni térdig érő sárban, a ta­­nyai gyerekeknek. Most azután még nagyobbat gon­dolt Erdélyi Mihály. Urának meg­van az elegendő lélekszáma ahhoz, hogy önálló község lehessen. Meg kell alakítani az önálló községet. Kiváncsiak­ voltunk a „tanya eszé­re” s felkerestük otthonában. Kis Oncsa-ház takaros szobájába vezet bennünket. Körülötte ott sürgölőd­nek gyermekei és felesége, aki időn­ként bele-beleszól a beszélgetésbe. Erdélyi Károly 45 év körüli jól meg­termett ember, feszül az erő festé­­ben s ablam is, amit mond. A községalakítás tervének meg­születéséről kérdezzük. Nekünk is meg kell próbálnunk Erdélyi Károly az asztalhoz lép, kihúzza a fiókot s az asztalra teszi. Tele van Magyar Közlönnyel. Elő­­keresi azt a számot, amely a község­­alakításról szóló rendeletet tartal­mazza. — Ebben olvasom róla. Azután sokat megfordult agyamban, míg az ezév pünkösd vasárnapjára virradó éjjel megvilágosodott bennem, hogy nekünk is meg kell próbálnunk. Csengerújfalu község, ahová jelen­­leg is tartozunk, mostohagyermek­ként kezel csak bennünket. Nekünk nem jutott sem hitel, sem vetőmag. Parasztról neveznek el egy falut Erdélyi Károly itt elhallgatott, mint aki befejezte mondanivalóját, de kis idő múlva megszólalt ismét: — A­ nevet is találtam ki a köz­ségnek. A régivel hadd menjen fele­désbe mindaz a sok rossz, amit ed­dig átéltünk.­­— Mi lesz a község neve? — Kiserdőd. Büszkén és öntudatosan ejtette ki a nevet, mint aki nagyon is jól tud­ja, hogyha bárók és grófok ne­­vükről nevezhettek el községeket, egy s­zr­gén­y par­aszt neve is ér annyit, hogy benne legye egy község nevé­­i­ben. Élelmiszerárak: Nagykereskedelmi árak a buda­pesti vásártelepen: Güibabaha­­go­­nya 0.60—0.74, Ella U.aü—0.66, hagyma 0.05—0.70, fokhagyma 3.80 —4/ káposzta 0.70—0.90, kolkás­ászta 0.30—0.40, kalarádé csomója 0.30— 0.50, főzőtök 0.38—0.40, paraj 1— 1.20, sóska 0.80—1, zöldpaprika kg 1.50— 3, zöldbab 2—3, uborka 0.90 — ISO, pardicsom 2—3, csemegeten­geri csöve 0.30—0.45, sárgarépa és zöldség csomója 0.30—0.70, zeller csomója 1—1.20, alma 0.70—2 10, körte 0.80—2, Csabagyöngye szőlő 2.80—4, vörösszilva 0.50—0.80, ring­ló 1—1.80, sárgabarack 0 00—2, sár­gadinnye 1.80—3.20, őszibarack 1.50— 7, csiperkegomba 10—12, ró­ka- és szegfűgomba 10, citrom da­rabja 0.40—0.90, tojás darabja 0.57 *—0.60 forint. Szabad ütőid Duhaj suhancok két kalauzt kilöktek a vonatból, mert kérték a jegyet Teljes sebességgel robogott a vo­nat a ceglédi vasútvonalon Budapest felé. Kispest közelében Gémesi Lajos kalauz benyitott az egyik másodosz­tályú fülkébe, hogy a jegyeket kérje. Három suhanc utazott itt, akik szemmel láthatólag italos állapotban voltak. Ezek, ahelyett, hogy átadták volna jegyüket kezelésre, a kalauz­nak rontottak s ütötték minden ol­dalról. A bajbajutott kalauz Károly­iakig Elemér kalauztársát hívta se­­gítségül, de ketten sem tudták meg­fékezni a duhaj suhancokat. A ré­szeg verekedők végül is mindkét kalauzt kidobták a robogó vonatból. Szerencsére kisebb zúzódáson kívül nem történt egyéb bajuk. A vakmerő támadók elmenekültek. A rendőrség kézrekerítésükre széleskörű nyomo­zást indított. 7 Meghosszabították a honvéd tiszti­­iskolára való jelentkezést Érettségi stollral is tisztek lehetnek a parasstifjak A Honvéd Kossuth Akadémia tisz­ti és tiszthelyettesképző iskola ez év őszén megnyitja kapuit- Jelentke­zésnél csak a testi és szellemi rátér,­mettség, továbbá az erkölcsi és po­litikai megbízhatóság jön számítás­ba, az érettségi bizonyítvány nem követelmény Az iskola hároméves Az első évben a növendékek alap­kiképzésben és tisztesképzésben, ú. n. tiszthelyettes iskolában részesül­nek és csak ennek sikeres elvégzése után kerülhetnek tiszti kiképzésre. A költségeket mindhárom évben tel­­je­s egészében az államkincstár vi­seli. A Honvéd Kossuth Akadémia ugyanekkor pályázatot hirdet egy­­éves tiszti iskolájára is. Ide azok pályázhatnak, akik legalább négyévi tényleges katonai szolgálatot teljesí­tettek, hivatásos vagy tartalékos tiszhelyettesek vagy tiszti iskolát végzettek és 34 életévüket még nem lépték túl. A jelentkezési határidő mind a­ há­roméves, mind az egyéves tiszti is­kolára augusztus 5-ig meghosszabbí­tották. A felvételi kérelmeket a Ma­gyar Honvédelmi Minisztérium Ki­képzési Csoportfőnökségéhez kell cí­mezni. Budapest, VI. Honvéd­ u. 28. Asszonyt ölt a kettős életű kereskedő Nappal jó családapa volt, éjszaka titokban nőkkel dorbézolt Bozsik János rákoskeresztúri ke­reskedő annak ellenére, hogy nős ember volt, gyakran futott asszo­nyok után és szórakozott társasá­gukban. Szerelmi kirándulásait azonban oly ügyesen titkolta, hogy felesége semmit sem sejtett. Otthon, mint becsületes kereskedő és jó családapa szerepelt, de amikor árubeszerzés ürügye alatt eltávozott hazafi­ól, valamelyik szerelmét ke­reste. Egy táncmulatságon a kereskedő megismerkedett Ausztin Oszkárné­­val. Az asszonyt csakhamar háló­jába kerítette s egy óvatlan pillanatban kisur­rantak a tánchelyiségből. A Rákospatak mellé, vitte Bazsik új ismerősét és az éjszaka hátralévő részét ott is töltötték. Hajnalban az asszony arra kérte a kereskedőt, hogy kisérje haza, de Bazsik félt, hogy valamelyik ismerősével talál­­koznak s minden kitudódik. A férfi húzódozásából parázs veszekedés, majd verekedés támadt. Bozsik felkapott egy heverő vasdarabot és azzal többször Ausztinné fejére sújtott. A fiatalasszony összerogyott. A ke­reskedő ekkor a partra von­szolta az élettelen testet és be­dobta a megduzzadt Rákos­­patakba. A holttestet a járókelők fedezték fel másnap és a rendőrség hamarosan a gyilkos nyomára jutott. A kettes életű kereskedőt a pesti ítélőtábla nem jogerősen nyolc évi fegyházra ítélte. Felakasztotta magét egy apa, nyolcéves kislánya vágta le a kötélről hős­ülőkkel. Nem volt mindig munkája és gyakran veszekedett feleségével. Egy alkalommal egye­dül maradt otthon a nyolcéves Li­dikével. A kisleányt a fűszerüz­letbe küldte. Mikor ez néhány perc múlva visszajött , a konyhair­tót kinyitotta, megdöbbentő látvány tárult szeme elé. Édesapja a kony­ha mennyezetéről, lecsüngő lám­pa drótjára felakasztotta magát, szemei kidülledtek és láthatólag nem volt benne élet. A kisleány nem vesztette el lélekjelenlétét, a konyhaszekrényhez szaladt, kést vett elő és elvágta a kötelet. Né­hány perc múlva a helyszínre ér­keztek a mentők, akiknek sikerült mesterséges légzéssel Ternleiter­ Eleket magához téríteni. Ternleiter Elek rossz életviszo­nyok között élt egy budapesti bér­­házban feleségével és három gyer­mekével, a nyolcéves Lidikével, a hétéves Imrével és a h­áromeszten- ■ftUéc Hrába: TT T * -ji ------ Jr hogyan élsz, magyar parasztasszony ? Az egészben az a legcsodálato­sabb, hogy a Piros La­josék, Ta­kács Imrének kitöl­ölték a kérdő­íveket. Kitöltöttek, mind a tíz­ez­­ret, amit a Magyar Nők Demokra­­tikus Szövetségének ixándor egész­ségügyi autói kiosztottak közöttük. Kitöltötték, pedig a múltban sok keserves tapasztalatuk azt tanította, hogy a kérdőív sose jó, vagy adó lesz abból, vagy sorozás. A magyar falvak asszonyai a ki­töltött ívekkel elbandukoltak a pos­tára és bekü­ldötték a MNDSz köz­pontjába. Ez már egymaga is bizo­nyítéka annak, hogy hisznek a de­mokráciáiban és szeretik is. De százszor különb bizonysá­g az, amit az ívekre írtak. Hat gyerek, nyolc gyerek, tíz, gyerek A kérdőív első része az otthon­ról, családról szól. Négyszáz asz­­szony válaszait néztem át. Tizenöt kivételével háztartást vezetnek és a mezőn dolgoznak. Majdnem mind­nek van gyereke,­­— három-hat, de gyakran tíznél is több. Mindössze százharmincan írták, hogy édesanyjuk, vagy nagyobb lá­nyuk segít a háztartásban. A többi maga végez minden munkát a ház körül. „Milyen más munkát szeret­nél” kérdésre harmincnégyen azt válaszolták, hogy örülnek, ha ennyit elvégeznek. Kienevemen azonban be­vallották, hogy bizony inkább varr­­némák, ipari, vagy szellemi foglalko­zást űznének. Ha saját sorsába a többség bele­törődött is, a gyerekének más éle­tet szán. Négyszázból csak három írta, hogy gyerekét is földm­ívesnek akarja nevelni. A többi válasza majdnem mind: ipart tanulni. Né­gyen felelték, hogy az lesz a gye­rekekből, amit akarnak, heten akar­ják a kicsket magasabb iskolába küldeni. Ez a jelenség megdöbbentő,­­ de érthető. A­ mai asszonyok a földm­ű­­veséletben csak a látástól vaskulásig tartó görnyed­és­t­, korai öregséget, nyomorúságot látják, meg az örö­kös reszketést esőért, jó búza, árakért. Amint a hároméves terv­ben készen lesznek az öntözőcsator­­nárt, jönnek a traktorok, megkez­dik a gyümölcs, konyhakerti növé­nyek, ipari növények termesztését,­­ a földműves élettől bizonyára nem fé­li többé anya a gyerekét. A parasztasszony politizál! Nagyon sokan tagjai a MNDSz­­nek. Politikai pártnak már kevesen. De a véleményüket olyan egyenesen és tisztán formálják mindenről, hogy nagyon sok diplomás városi nő elbújhat mellettük. Mi a véleményed a napközi ott­honról? Négyszázból háromszázki­­lencvenkilenc válasz: „Nagyon jó", „Áldás volna”, „Helyeslem”. Milyen döntő különbséget látsz az elmúlt rendszer és a mai helyzet között? Mindössze tíz százalék nem tud válaszolni, egy nincs most meg­elégedve, a többi megállapítja a ja­vulást. „Most szabadabb a nép.” ,„Ez a jó rendszer, mert földet adott.” „Én abban látom a javulást, hogy annyi jogom van, mint a fér­fiaknak.” „Egyenlő munkáért, egyenlő bért kapok.” Én most szav­ráztam életemben először” — írja egy negyvennyolc éves asszony. „Most­ megmondhatom a vélemé­nyemet.” Négyszáz közül háromszázhetven jobb­­életet vár a hároméves tervtől, n­áromszáznyolcvannnégy megállapít­ja, hogy a demokrácia megerősödése javulást jelent. Újság és titlla Négyszáz közül négyszáz feleli, hogy helyes a nők szereplése a köz­elibben ... Aki olvas, az újságot olvas és a bibliát. Negyvenheten válaszolták, hogy nem olvasnak. Ezek közül csak tizenkilencen időhiány miatt. A többi nem lát jól. Legtöbben Szabad Nép-et, Szabad Föld­et, Dózsa Népé-t, Szabad Szó-t olvasnak, a pártok közül úgy ér­zik, hogy „le­gjobb nekünk a kom­­párt meg paraszt párt”. Meglepően so­kan felelik azt, hogy „legjobb volna,, ha valamennyi párt összefog­na” és, hogy „pusztítsák már ki a reakciót”. Miről beszélnek legtöbbet az asz­­szonyok a faluban? — erre a kér­désre sorrendben következők a vá­laszok: 1. szegénységről, 2. mai helyzetről, 3. hadifoglyokról, 4. mi­kor miről, 5. pletykáról és rém­hírről. Olcsóbb legyen a lábteji és telekkönyvesnék a földet A kérdőív végén hely jut az egyéni kívánságokra. Ezeket írták fel: Legyen olcsóbb a­ ruha meg a lábbeli, hogy mi is megvehessük. Telekkönyvezzék a kiosztott föl­det. Gyermekotthonokat állítsanak fel. Hozzák haza a hadifoglyokat. (No, ez gyorsan teljesült.) Tóth Istvánná zsák az asszony meg azt írta, hogy: „Az a kérésem, hogy az értelmi­ségi nők is ezintén érezzék át a demokráciát.”* Hat elemit, végzett közülük a legiskolázottabb, egész életük a mezőn, meg a bölcsők mellett telt el, —• és néhány hónap alatt egy pár előadásból, saját ta­pasztalataikból, meg a szívükből meg tudták tanulni, hogy ha jobb sorsot akarnak, ugyan azt kívánják,­­, amit a demokrácia. Leküzdik a vidéki aprópénzhiányt Vidéken az utóbbi időben nagyobb, arányú aprópénzhiány mutatkozott. A Gazdasági Főtanács elhatározta, hogy segít a bajon s úgy döntött, hogy a Nemzeti Bank autói minden vidéki vásárra lemennek s ott pénz­váltó hivatalt létesítenek. Faujárók iskolát adtak Pusztacsévnek Az elmúlt vasárnap a monori já­ráshoz tartozó Pusztacsév község­ben­ állami iskolát avattak fel nagy ünnepség keretében. Az iskola még a háború idején súlyosan megrongá­lódott. A Zsolnai gyár falujáró cso­portja három hónapig dolgozott fá­radságot, sőt anyagi áldozatot sem kímélve, hogy a jövő iskolaévet egészséges iskola falai között kezd­hessék meg a tanulók. Az ünnepséget a Zsolnai gyár 70 főből álló dalárdája, majd a Zsolnai és a helyi futballcsapat mérkőzése zárta be. Huszonnyolc újabb hajót kaptunk vissza a Szovjetunióból A Szovjetúnió már eddig is több magyar hajót adott vissza. Június­ban 28 újabb hajót kaptunk az oroszoktól.

Next