Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-29 / 5. szám
1950. január 29. Szabad Föld Kötelet a gyilkos kóláknak! Elfogták a lengyelkápolnai merénylet főszervezőjét A Szabad Föld múlt heti számában röviden beszámoltunk arról a vadállati kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságról, amelynek áldozata Kiss Imre szegényparaszt, a Magyar Dolgozók Pártja lengyelkápolnai szervezetének volt titkára. Az ocsmány"cilkosságot egy szervezett kulák-banda követte el. A dolgozó parasztok vérére szomjazó aljas társaság főszervezője Bodó István (álneve Dobó István) Jugoszláviából átküldött Titobérenc volt, aki maga is kulák. A lengyelkápolnai kulákokat ő bujtotta fel Kiss Imre meggyilkolására, a gyilkosságban maga is részt vett, majd a környékbeli kuláktanyákon bujkált. Kiss Imre becsületes szegényparaszt volt A DEFOSZ Országos Központja ie megdöbbenéssel értesült a szörnyű gyilkosságról. Kiss Imre legutóbb, tragikus haláláig a lengyelkápolnai DEFOSZ helyi szervezet munkaügyi bizottságának az elnöke volt s kötelességét mindvégig lelkiismeretesen teljesítette. Minden cselekedetével falusi dolgozó társaiért küzdött. Félelmet és határozatlanságot nem ismerve nézett a kulákok körmére. Gyűlölték is a kulákok Kiss Imrét, úgy, ahogyan csak a dolgozó nép legelszántabb ellenségei tudnak gyűlölni egy talpig becsületes szegényparasztot Kiss Imre egyszerű ember volt. A felszabadulás előtt a kulákok földjén robotolt, a felszabadulás után 5 holdat kapott s 1945 óta szakadatlanul a közösségnek szentelte idejét és erejét. Nem volt olyan demokratikus megmozdulás a faluban és a tanyavilágban, amelyben Kiss Imre ne az elsők közt harcolt volna. Lelkes munkájának eredménye a lengyelkápolnai „Petőfi” és „Kossuth” termelőcsoport megalakítása s a két csoport tagságának naprólnapra szebb, könnyebb élete. S amilyen izzóan gyűlölték a kulákok, ugyanolyan forrón szerették a környék dolgozói. Rengeteget olvasott, tanult, mindennapos olvasmányai voltak Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás írásai. Messze vidéken ő volt a legfőbb MDP népnevelő — sokan még kilométerekről is elgyalogoltak hozzá, hogy egyszerű, világos szavait hallhassák. Kiss Imre a kulákok mesterkedéseit és viselkedését állandóan éberen figyelte. Az utóbbi hetekben is feltűnt neki, hogy a kulákok esténként összejöveteleket rendeznek. Azt is észrevette, hogy ezeken az összejöveteleken a leggyanúsabban viselkedő alak, Bodó István is résztvesz. 27 késszúrás... Január elején egyik este Bigors kulákoknál újabb összejövetelt rendeztek, amelyen Császár Antal, Ördög Imre kulákok kíséretében Bodó István is megjelent. Alig ültek össze, Kiss Imre betoppant hozzájuk. Kötelességének tartotta, hogy a helyszínen leplezze le az ellenforradalmi terveket szövő kulákokat. Amikor benyitott az ajtón, Bodó intett Bigorsnénak. A kulákasszony a következő pillanatban már hozta is a kötetet. A három kulák nekirontott az idős Kiss Imrének s összekötözték. — Te vagy az a híres kommunista,?! — üvöltötte Bodó. Kiss Imre bátran kiáltotta: — Én vagyok és ha kell, az életemet adom a Pártomért! Többet már nem is szólhatott, mert megragadták és földobták az udvaron már várakozó szekérre. Mind a három kulák felült a szerencsétlen ember mellé s a szekér gyors vágtában megindult az országúton. Egész úton szurkolták Kiss Imrét, hol az egyik, hol a másik döfte kését Kiss Imre nyakába, arcába, gyomrába. Három és fél kilométer után az egyik termelőcsoport földje mellett megálltak. Az útközben elkövetett szörnyűségeket itt még megtetézték: mind a hárman egyszerre estek neki és kiszúrták mind a két szemét. Kiss Imre holttestén 27 késszúrást találtak. A gyilkos banditák ezután sorra járták a kulák terrorista szervezet tagjait és közölték velük a várvavárt hírt, hogy Kiss Imre már nem él Nógrádi Vilmos kulák házában borral és disznótoros vacsorával vendégelték meg a gyilkosokat, „jó munkájuk” jutalmául... Államvédelmi Hatóságunk nyomozói a környék öntudatos dolgozó parasztsága segítségével az elmúlt hét szombatján este negyed tízkor elfogták Bodó Istvánt. Tiónak ezt a sötét ügynökét ekkor Kiss Illés kulák Szeged-Mórahalom 452. szám alatt lévő tanyáján rejtegette. A lengyelkápolnai gyilkosság hírét dolgozó parasztságunk országszerte a legnagyobb megdöbbenéssel és ugyanakkor a kulákok iránt érzett legmélyebb gyűlölettel fogadta. Az ország minden részéből nap, mint nap érkeznek táviratok, amelyekben a falu dolgozó népe a tettesek szigorú megbüntetését követeli. Tisztújító taggyűléseink nyomán erősödnek DEFOSZ-szervezeteink Az októberi Országos Választmány határozata és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának útmutatása alapján a DEFOSZ Országos Központja január és február hónapban munkástagozataink kiépítését, valamint a munkástagozatok és a DEFOSZ helyi szervezetek vezetőségének újraválasztását jelölte meg soron lévő feladatnak. E feladatok pontos és gondos végrehajtása után helyi szervezeteink mindenütt újult erővel foghatnak munkához és a tavalyi hibákat kiküszöbölve, maradéktalanul teljesíthetik mindazokat a kötelességeket, amelyeket dolgozó parasztságunk érdeke a DEFOSZ-tól megkövetel. Januárban már több vármegye sok községében végrehajtották szervezeteink a tisztújításokat. Annak ellenére, hogy a vezetőségek újraválasztása a helyi szervezetek felében sem történt meg, már az eddigi taggyűlések és választások alapján is láthatjuk, hogy hol értették meg és hajtották végre hiánytalanul az Országos Központ utasításait és hol követtek el kisebb-nagyobb hibákat. Általában elmondhatjuk, hogy munkástagozataink az elmúlt hónapok alatt nagyot fejlődtek, izmosodtak. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy a munkástagozati gyűlések mindenütt népesek voltak és nagyon sok haszgos, komoly hozzászólás hangzott el. A munkástagozati gyűléseken domborodott ki legélesebben, hogy a munkásosztály leghűségesebb, legkövetkezetesebb támasza a falun a szegényparasztság. Ami a munkástagozati gyűlések és a DEFOSZ taggyűlések előkészítését illeti, azokban a községekben jártak el a leghelyesebben, ahol — az Országos Központ határozatát szem előtt tartva — a Párt népnevelőit és a DEFOSZ-nevelőket mozgósították. Nagyon helyesen szervezték ezt meg például a borsodmegyei Ároktő és Szihalom községekben, ahol a népnevelők és a DÉFOSZ-nevelők házrólházra járva, házi agitációs módszerrel hívták meg a tagságot. Ennek meg is lett a jó eredménye, mert Ároktőn 209 munkástagozati tag közül 200, Szihalmon pedig 300 közül majdnem 300-an jelentek meg a gyűlésen. A vezetőség újraválasztásában szép és követésreméltó példát mutatott hajdúböszörményi szervezetünk. Itt a gépállomás, állami gazdaság és a termelőcsoportok dolgozóiból is választottak be az új vezetőségbe tagokat. Eltekintve attól az egészséges kapcsolattól, amely így a DEFOSZ falusi szervezete és a gépállomás, állami gazdaság, valamint a termelőcsoport dolgozói között létrejött, nagyon sok hasznos és értékes tanácsot, útbaigazítást kaphatnak az egyénileg gazdálkodó DÉFOSZ-tagok. Hajdúböszörményben és még igen sok más községben is nagyon helyesen járt el a jelölőbizottság. Vezetőségi tagnak csak olyanokat javasoltak, akik arra minden szempontból méltóak s külön-külön mindegyiknél fel is tudták sorolni, hogy mivel érdemelték ki ezt a bizalmat. A jelölésnél általában azok kerültek előtérbe, akik magatartásukkal, munkájukkal mindenki előtt jó példát mutattak. Ugyancsak kidomborodik az is, hogy az új DÉFOSZ-vezetőségekben a szegényparasztság megkapja az őt megillető helyet. Ezzel mindenütt nagyot javul a DEFOSZ munkája. Dolgozó parasztságunk ezekben a hetekben nagy érdeklődéssel fordult a DEFOSZ felé. Ez az érdeklődés éppen az új vezetőségi választások miatt fokozódik napról-napra. Dolgozó parasztságunk látja, hogy az új vezetőségek tagjai a legbecsületesebb, legmegbízhatóbb dolgozó parasztokból kerülnek ki. Az érdeklődésre és a DEFOSZ felé fordulásra legjellemzőbb, hogy ezekben a hetekben középparasztok is szép számmal lépnek szervezeteinkbe. Szentgotthárdon, Jánosházán és még több vas megyei községben például számos középparaszt lépett be tagjaink sorába. Általában elmondhatjuk, hogy a tisztújítások megkezdése óta DEFOSZ-szervezeteink munkája megélénkült. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy sok községben az előkészítést helytelenül oldották meg. Egészen furcsa esetek is fordultak elő. Névreszóló „meghívókkal", vagy a leizatagságokat elkövető kulákok számára készített idézésekkel „rendelték be“ a tagságot. Szatmár megye több községében pedig egyszerűen kidoboták, hogy DÉFOSZ-taggyűlés lesz, mennyi volt az előkészítés munkája. Nem csoda, ha az ilyen községekben a tagságnak csak kis része ment el a taggyűlésre. A DÉFOSZ-taggyűlések általában nem sikerültek úgy, mint a munkástagozati gyűlései A taggyűlések beszámolóival kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy a beszámolókban elsikkadtak a helyi ügyek, s a helyi szervezet munkájának konkrét eredményei és hibái helyett az előadók nem egy esetben, arányokkal nem törődve, messze térnek a tárgytól. A Politikai Bizottság határozatának ismertetésénél állandóan helyi példákra kell hivatkozni. Minden szaktársunknak több hasznára van az, ha általa is látott, kézzelfogható helyi példákkal mutatják be neki, hogy itt minden érette és a többi dolgozóért történik s helyi vonatkozású példákkal a hibákat és hiányosságokat is jobban megérti. Előadóink tehát ügyeljenek arra, hogy mindenütt és mindenkor a helyi konkrétumokat tartsák szem előtt. Vigyáznunk kell a soha sem nyugvó, de ezekben a hetekben különösen lábrakapó kulákfurfangra: a falusi dolgozók legaljasabb kizsákmányolójának, rendszerünk legotrombább ellenségének, a kuláknak nem lehet a DEFOSZ-ban keresnivalója. Sem a vezetőségben, sem a tagság soraiban! Mint a jelek mutatják, a kulák most is mindent elkövet, hogy szervezeteinkben bomlasszon. Gyöngyösön például a taggyűlés előtt a kulákok kiadták a jelszót: „Ezen a gyűlésen mi is ott leszünk". Persze ezt úgy értették, hogy majd a bérenceik képviselik a kulákérdekeket és zavarják meg helyettük a taggyűlést. Ez a példa is figyelmeztet bennünket arra, hogy a vezetőség újraválasztása kemény harci kérdés is egyúttal és megduplázott éberséggel kell az ilyen és hasonló kuláktörekvéseket meghiúsítani. Helyi szervezeteink a tisztújításokat arra is használák fel, hogy hulák a megújult DBFDSZ-szervezeteknek még csak a tájékán se maradjon. Az itt említett tapasztalatokat helyi szervezeteink gondosan használják fel s egyik legfontosabb szempontjuk az legyen, hogy mind a munkástagozati gyűléseket, mind a DÉFOSZ-taggyűléseket és a vezetőség újraválasztását alaposan készítsék elő. A kapkodásnak, fejvesztett sietésnek nincs semmi értelme. Egyetlen lépést sem kell elhamarkodni, mert azzal csak árthatunk a vezetőségválasztás fontos ügyének! Q A nagy per évfordulóján 1935. január 21-én — 15 évvel ezelőtt — kezdte meg Horthy vésztörvényszéke Rákosi Mátyás második perének tárgyalását. Az egész világ dolgozói visszaemlékeztek ekkor arra a nagyszerű kiállásra, amellyel Rákosi Mátyás első tárgyalásán — 1925-ben — a vádlottak padjáról a magyar úri osztály véres uralmát vádolta. Rákosi Mátyásért a nemzetközi munkásmozgalom és a magyar dolgozó nép törhetetlen bátosává, kimagasló vezetőjéért ismét harcba szálltak a világ dolgozói, hogy 8 és félévi börtön után kiragadták a fasiszta hóhérek karmai közül. Budapest utcáin 5 nagy tüntetésen tiltakoztak a gyári munkások. A Vécz úton vörös zászlókat bontottak ki. Sorra tartották a gyűléseket az építőmunkások, a famunkások és a bérkaszárnyákban lakógyűléseken tiltakoztak Rákosi Mátyás tervbe vett meggyilkolása ellen. A sztálini gondoskodás kinyúlt Rákosi Mátyás megmenésére. A Szovjetunió minden áldozatra hajlandó volt a magyar és a nemzetközi munkásosztály nagy harcosának megmentésére. Az ellenforradadalom hatalmon lévő úri banditái azonban feneketlen munkás- és kommunista gyűlöletüktől vezettetve kitűzték a tárgyalást. A fegyházak poklában eltöltött tíz esztendő sem tudta kiölni Rákosi Mátyásból a bátor, azonnali támadásra kész harcost. Hiába volt az elnök fenyegetődzése és a fegyelmi büntetések, Rákosi Mátyás számtalanszor sarokba szorította ügye igazságának erejével ellenfeleit. Rendíthetetlen meggyőződése, erkölcs, tisztasága, kommunista világnézetében rejlő ereje előtt a politikusok megvásárolhia jóságához, a panama-botrányokhoz szokott Horthy-rendszer képviselői teljesen értelmetlenül állottak. Beszéde végén Rákosi Mátyás odakiáltotta nekik: „Nyugodtan és szilárdan kitartottam a magam kommunista meggyőződése mellett És azt ismétlem, hogy bármi legyen az én egyéni sorsom, az ügy, amelyért harcolok, győzni fog!“ A per véget ért. Rákosi Mátyást a buzscá-bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte A Szovjetunió védő karja, a nemzetközi és a magyar munkásság kitartó harca és saját harcos kiállása mentette meg. Az ellenforradalom bitang urai mindent elkövettek, hogy a börtönben „hideg úton“ elpusztítsák Rákosi Mátlást. Sürgősen szükséges volt tehát a szabadítása. Sztálin és a szovjet kormány szívós küzdelme Rákosi Mátyásért végül sikerrel járt. 1940 ben a pribék kormány kiengedte karmai közül Rákosi Mátyást. Rákosi Mátyás több mint 15 évi szenvedés után Moszkvába érkezett, kezet foghatott kiszabadítójával és megmentőjével a nagy Sztáinnal Rákosi Mátyás második perének évfordulóján gondoljunk a nagyszerű harcra, amellyel a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom Rákosi Mátyás küzdelmét kísérte és gondoljunk arra, hogy elsősorban Sztálinnak köszönhetjük szabadságunk, félemelkedésünk, épült szocializmusunk minden eredményének tervezőjét és szervezőjét , Rákosi Mátyást. Köszöntjük az ötesztendős Államvédelmi Hatóságot Öt esztendővel ezelőtt szabadult föl hazánk fővárosa. A felszabadulással egsidőben szervezték meg Államvédelmi Hiataságunkat. Az Államvédelmi Hatóság felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar dolgozó népnek. Az országot romlásba dönteni akaró kártevő bandák egész sorát futtatta az igazságszolgáltatás kezére. Elég, ha ezek közül a Bilici—Pap-féle bandát, Nagy Ferenc és cinkosai sikergetését, a hazaáruló Sulyok— Pfeiffer és Peyer bűnös üzelmeinek leleplezését, a Csarnoky-kémbandát, a bibornoki palástban kémkedő hazaáruló Mindszenty ártalmatlanná tételét idézzük. Külön említendő a megátakodott aljas Rajkbanda szétzúzása. A dolgozó parasztság az Államvédelmi Hatóság ötéves fennállása alkalmából szeretettel köszönti annak dolgozóit, tisztjeit és legénységét. Az Államvédelmi Hatóság soraiban a dolgozó parasztság számos gyermeke védi a gyárat, a földet, a felszabadult magyar nép hazáját az ellenséggel szemben. Kövessük az ipari munkásság példamutatását! 1949 augusztus 31-én Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Nagybudapesti Pártválasztmánya értekezletén összegezte a többéves múltra visszatekintő magyar munkaverseny-mozgalom eredményeit, fogyatékosságait. Tömegmozgalommá fejleszteni az egyéni versenyt, ez volt a legközelebbi feladat, amelynek megoldását a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály elé tűzte akkor Rákosi Mátyás. Rákosi Mátyás szavai nyoma, hazánkban az ipari munkásság, munkaversenymozgalma soha nem látott eredményeket ért el. Hat hét alatt a magyar munkásság csaknem 400 millió forintos értékben valósította meg sztálini munkafelajánlását, több mint 60 millió forint értékben túlszárnyalta a hat hétre eredetileg önként vállalt felajánlását. A Sztálin születésnapját ünneplő sztálini műszakban pedig valóban forradalmi lendületet vett az ipari munkásság. A szocialista munkaversenybe a dolgozók százezrei kapcsolódtak be. Országunkban ma 300.000 ipari munkás egyéni versenyben vetélkedik, 15 ezer brigádban, több mint százezer ipari munkás és műszaki értelmiségi versenyez. Megszületett hazánkban a munkaverseny magasabb formája a sztahánov-mozgalom, az a mozgalom, mely magában foglalja a munkásosztá'! kultúráis és technikai felemelkedésének magvát, megnyitja előttünk az utat a munka új, idáig ismeretlen forradalmi eredményei felé. A Párt Központi Vezetősége most új határozatban értékeli ki az elért eredményeket és mutatja meg a verseny továbbfejlesztésének követendő útját. E határozat új lendületet ad a magyar munkásság építőmunkájának és figyelembe veszi a munkásság körében egyre szélesebb tömegekben megnyilvánuló szándékot, hogy hazánk felszabadításának ötödik évfordulóját, április 4-ét, a termelés arcvonalán elért új, nagy sikerekkel ünnepelhessük meg. Dolgozó népünk szeretete, munkás, társaik megbecsülése, Népköztársaságunk kormányának kitüntetése avatja sztahánovitáinkat, élmunkásainkat — az anyagi jutalmazáson túl is — honos hétköznapjaink ünnepelt hőseivé. Vegyünk példát róluk! A soron, lévő téli munkáknál, a rövidesen következő tavasz munkák során e példa nyomán építsék ki állami gazdaságaink, terrr,előcsoportjaink, DÉFOSZ-szervezeteink a maguk munkájába az egyéni és a csoportos munkaversenyt. E verseny szervezésénél támaszkodjanak a pártszervezetekre, támaszkodjanak a szocializmust építő hatalmas munkásosztályunk diadalmaszldáira. Miok is élvezzük a társas termelés előnyeit A múltban nekünk, dolgozó asszonyoknak semmihez sem volt jogunk. Lenézettek voltunk és nem tartozhattunk sehova. De most már az Alkotmányunk biztosítja, hogy mi nők is egyenjogúak vagyunk a férfiakkal. Éltünk is ezzel a jogunkkal és több aszszonytársammal együtt kértük a felvételünket a termelőszövetkezeti csoportba. Fel is vettek bennünket és így most már mi is élvezzük a társas termelés előnyét .Kódler Lajosné, az „Első ötéves terv” termelőcsoport tagja Szakony