Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-05 / 40. szám

TC52 október 5. K­ÉPES M­ILAPŐ Néphadseregünk harcosai a dicsőséges 1848-as és 1919-es Zászlók alatt vonultak el a pákoczi­ emlékmű előtt a néphadsereg napján. — A békekölcsön jegyzése legyen a békekongresszusra való készülődés első nagy tette. A jászberényi békeizotts­ág az Országos Béketanács felhívása szelemeiben végzi munkáját. Horváth Béláné bizottsági tag, 10 holdas dolgozó parasztasszony, hat gyermek édesanyja az újságokból mutatja szomszédainak, mi minden épül az államnak kölcsönadott forintjainkból. — Kifizetődik a szerződéses hizlalás! — mondja Szabó Jánosné kő­zsdi dolgozó parasztasszony. Előleget, takarmányt kapnak a szerződők és jó árat fizet az állam a hízókért. Szabóék két hízóra kötöttek szerződést s, kettőt hízta­nak a család számára is. Országszerte megkezdődött a szüret. A kunbajai Rózsa Ferenc tsz tagsága jó termést takarít be 30 kat.­ho­ldnyi szőlőjéből. Szabadföld Több jószág — több jövedelem! — Szépen fejlődik a békéscsabai Előre tsz állatállománya — Elnök elvtársi Holnapután tsz­lakodalom lesz. Szlávik Marika és Mokka András esküszik, 300 forint elő­leget szeretnék felvenni — áll elő ké­résével a békéscsabai Előre tsz veze­tőségénél Szarka György kertész. Nincs annak semmi akadálya. Van pén­z a tsz pénztárában és Szarka Györgynek is van mire előlegezni. Ta­vasszal lépett be a tsz-be és már kö­zel 300 munkaegysége van. Pedig nem is a kertészek, hanem az állattenyész­tésiben dolgozók vezetnek a munka­­egység szerzésében. Ezen nem is le­het csodálkozni, hiszen az Előre tsz-nek van a legszebb és legnagyobb állatállománya a környéken. A szarvasmarhaistállókban 52 tehén, 74 üsző, a lóistállóban 61 ló és cs­kó, a sertésszállásokon 824 sertés, köztük 151 anyakoca, a baromfitelepeken pe­dig 4664 csirke, liba, kacsa, pulyka bizonyítja, hogy ebben a termelőszö­vetkezetben nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre. • — Mikor 1948 őszén megalakultunk, mindössze három lovunk és két biva­lyunk volt , a következő év tavaszán kaptunk egy 22 darabból álló sertés­törzset — mondja Csornai Imre, a tsz fiatal elnöke. — Azóta minden erőnk­kel arra törekedtünk, hogy állatállo­mányunkat megnöveljük és ez sikerült is Szakszerű munka, nevelés — Nemcsak az állatállomány szám­beli növelésére­ törekedtünk — kapcso­lódik bele a beszélgetésbe Ancsin R. Pál, állattenyésztő technikus,­­ ha­nem minőségre és a hozamok növelé­sére is. Ezt is sikerült elérni. Ez idéi, mangalica anyakocáink malacozási át­laga 6,1, ami annyit jelent, hogy az első malacozásnál minden 10 anyától 11-el több ma­lacot neveltünk fel mint amennyit tervünk előír. Ugy­annakikor a mangalicáknál előírt 12 kilós választási s­úly helyett 15 kilós malacokat választottunk le. A válasz­tási súlytöbblet 300 malacnál 900 ki­lóra rúg. Ezt úgy értük el, hogy ma­lacainkat egy hetes koruktól pörkölt árpára szoktattuk, h­árom hetes koruk­ban pedig már zöld lucernát is ad­tunk nekik Bőven jut tojás, baromfi a szabad piacra is! De jó­­ eredményeket értek el az Előre tsz tehenészei is. Maulis János a legjobb tehenész társaival együtt azoknál a teheneknél, ahol napi 6 liternél nagyobb volt a tejhozam, bevezette az egyedi takarmányozást és a háromszori fejést. Még a tehené­szeknél is jobb a baromfi-telep asz- s­szony dolgozóinak teljesítménye. Kere­kes Antalné, Maulis Mihályné, Mokka Mihályné gondos munkával szinte­­veszteség nélkül nevelte fel a több mint négy és félezres baromfiállo­mányt, amiből máris komoly jöve­delme van az Előre tsz-nek. Egyszerre 80 libát tömnek a tsz asszonyai. A baromfitelep gyönyörű járóéi any­­anyi tojást termelnek, hogy nemcsak a tsz beadását lehet belőle könnyedén fedezni, hanem bőven jut piacra is. A tsz jó gazdá­lkodásának híre van a környéken. Ez a magyarázata, hogy az őszi fejlesztés során 52 családdal s 320 kat.­holddal erősödött a szövet­kezet. A takarmányozásra fordul a szó. Fogjunk hozzá a szalma feltárásához. — A nagy állatállományhoz viszo­nyítva kevés a takarmányunk — ma­gyarázza az állattenyésztő technikus. — Akárhogy számolom is, nem lesz elég a ta­karmánykészletünk, mert a szárazság s a nyári forróság leper­zselte rétjeinket és vetett takarmá­nyunk is gyengébben fizetett, mint ahogy­­számítottuk. Éppen ezért azt javasoltam a vezetőségnek: a szálastakarmány pótlására kezd­jük meg a szalmáséti árást, hogy a télvégi és tavaszi etetéshez is maradjon szálastakarmány. A vezető­ség azonban nem járult ehhez hozzá. Ez arra mutat, hogy az Előre tsz vezetősége nem követi pártunk és kor­mányunk szavát a takarmánybázis­ biztosításának érdekében. A vezetőség üljön össze, vizsgálja meg még egyszer alaposan a takar­­mánybázis kérdését és sürgősen kezd­jenek hozzá a szalma feltárásához. Javítani kell a munkát más terüle­ten is.­ ­ Több nőt az állattenyésztési munkába Az állattenyésztés fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározat elő­írja, hogy a termelőszövetkezetekben 1954-re az állattenyésztésben dolgo­zóknak legalább a fele nő legyen. Az Előre tsz-ben viszont csak a baromfi­­telepen dolgoznak asszonyok, holott a tehenészetben, a sertéstenyész­tésben éppen úgy megállnák he­lyüket a tsz női dolgozói, ahogy helytállnak a baromfitelepeken. A tsz vezetősége a takarmánytarta­­lékok feltárásával, a­ női munkaerők­nek az állattenyésztésbe való bevoná­sával az állattenyésztés és a takar­mánytermesztés legjobb módszereinek széles körben való alkalmazásával el­érheti, hogy nemcsak Békéscsaba ha­tárában, hanem az egész megyében neki lesz a legnagyobb jövedelme az állattenyésztésből. A vezetőség tehát ne késlekedjen, tartsa be mindenben az állattenyész­tési határozat előírásait! A Lepsényiek már mindenből teljesítették ezévi beadásukat Délelőtti csend uralkodik Rádó köz­ségben. Az utcán alig járnak. Nem ne­héz mégsem megtalálni Lepsényi Bá­lint házát. Megkülönbözteti a többitől az új kerítés fényes drótja és a ház élénkpiros tetejét sem koptatta szür­kére az idő. Az udvarban sok a virág. A muskátlit nagyon szeretheti a házi­gazda, mert még a tornácon is ott vi­rít piros virágok. Nincsenek otthon. A szőlőhegyen találjuk meg Lepsé­nyi Bálintnét. Úgy hajladozik a tőkék között, mintha legalább is csak 40 év múlva lenne 72 éves. Nem súlyos neki a kétfülfs kosár sem, pedig tele van érett fürtökkel. Feldobja a kocsira könnyedén, fiatalosan. Nem nagy a szőlőjük, végigszedik két óra alatt. Haza indulnak a szedője Lepsényiné nem az új házba megy haza. — Nekem kedvesebb az öreg ház — mondja. — Megszórnám a hosszú idő alatt. Mert új házunk csak tavasz óta van, a lányomnak építettük. Abban már villany is van. Ide meg most kerül. Kell is, mert rádiót aka­runk venni! Telik Lepsényiéknek rádióra is, mert mikor beköszöntött a száraz nyár, gondoltak a vetésekre. Majdnem két­­szer annyit kapáltak, mint a többi gazda. Van is látszata! Most tisztán, a becsületes munkai jó érzésével állnak államunk előtt. Nem tartoznak semmi­vel. A hat holdról jutott a beadásra, kamrába egyaránt. Kenyérgabonabeadásukat teljesítet­ték — elsők között a faluban. Kuko­ricából 121 kiló helyett 151 kilót adtak be. Burgonyabeadásuk 121 százalék, szénából 146 százalékon felül teljesí­tették a beadást. Nincs egy fillér adó­tartozásuk sem, sőt 1700 forint helyett 1850-et fizettek be! És december kö­zepe helyett e hóban 29-én már ott szuszogott a beadásra szánt disznó a mérlegen. 128 kiló volt. Eleget tettek sertésbeadásuknak is. Lepsényiék teljesítették hazafias kö­telességüket. Nincs többé gondjuk. Az ólban két hízó röfög. Egyik nemsokára a piacra kerül, szép pénzt hoz majd a házhoz. A másikból Lepsényiéknek lesz kenyér mellé való. — A szőlőből is adunk el — mond­ja Lepsényiné, — meg... most adok el két mázsa búzát. Kerül majd nem­csak rádióra, de még tűzhelyre is a régi házba. Az új ház egészen a lá­nyomé lesz. Delet harangoznak. Lina néni a kamrába megy, répát reszel a hízók­nak. Megkeveri korpával. Nagy, fehér­csíkos, meg sárga tökök vigyorognak az egyik sarokban. Lina néni büszke rájuk. Két kicsi is van különtéve a többitől. — Ezeket kísérletképpen nem ka­páltuk annyit, mint a többit. Hát ilyen satnyák lettek. Aranyat ér a kapa! — Jókedélyű öregasszony Lina né­­ném — mondja egyik másik fiatal, persze csak akkor, ha Lina néni nem hallja, mert hamar válaszol rá: — Öreg? A dédnagyanyád lenne öreg, ha élne!... Nyugodjék békébe at szegény. — Ez Lepsényiné válasza. Be is bizonyítja, hogy nem öregszik: a falu könnyebb boldogulásán is mun­kálkodik. Tagja a tszes előkészítő bi­zottságnak. Maga is belép az­­ alakuló tszcs-be! Két ökrüket beviszik és az árából tehenet vesznek a háztáji gazdaságba. Ott van minden nyilvános tanács­ülésen. Elmondja a maga igazát: — Aki dolgozott egész évben, an­nak nem gond a beadás! Ha én tudtam teljesíteni, más is tudja! Délután a népnevelők is felkeres­ték. — írj be csak fiam 200 forintot — mondja, mert a kölcsönjegyzésben sem akar elmaradni. — Tudom én mi a terv! Eljárok a kultúrházba, és meg­nézem a mozit is. Azt is a terv adta. Meg a villanyt is, amit most vezette­tek majd be ebbe az öreg „kastélyba.” A tervnek köszönhetem azt is, hogy 72 éves koromban, életem­ben először láthatom Budapestet! Pár hét múlva­ utazom! Jó szórakozást kívánunk Pesten Lepsényi néni! és ha megnézi új gyá­rainkat, az újjáépült szép pesti hida­kat, a sok-sok új munkásházat, a teli kirakatokat, gondoljon arra: egész évi jó munkájával, példaadó kötelesség­­teljesítésével ötéves tervünket segí­tette! Azért jegyeztem annyit, mert látom, milyen szép békében élni n­álunk, a harangodi állami gazdaságban sok ismerősömmel beszélget­­tem a békekölcsön jegyzésekor. Az üzemi konyhán özv. Kocsis Lajosné azt mondta: — Nekem 500 forint a fizetésem, de jegyzek 400 forintot gyermekeim békéjéért. Ezzel is harcolok az amerikai imperialisták ellen, akik háborút akar­nak. Ő volt az első az asszonyok között, aki békekölcsönt jegyzett. Nekem az uram katona, az utána kapott segélyből élek két kis gyerme­kemmel együtt,­­ mégis jegyeztem, ha nem is sokat, de 100 forintot. Volt olyan, aki azt mondta nekem: „Tán nem tudod a pénzed hová költeni?” Én ezt válaszoltam, de tudom, mert a béke céljára jegyeztem most is. A férjem szintén a békéért harcol a néphadseregben. És ott ő is jegyzett békekölcsönt. Ezzel is segítjük édes hazánkat. Édesapámnak, öcséimnek is megmagyaráztam, mit jelent békekölcsönt je­­­gyezni. Ők hárman együttvéve 1600 forintot jegyeztek. Szanyi József ellető kanász 1500 forintot jegyzett, pedig a fizetése 700 forint. Azt mondta: „Azért jegyeztem ennyit, mert látom, milyen szép békében élni. Fiataljaink békés katonai szolgálatot teljesítenek. Jegyeztem azért, mert tudom, hogy ez­zel is kedvét szegem az imperialistáknak attól, hogy még egy­ háborút próbál­janak kirobbantani, mert látják a mi elszántságunkat, erőnket és áldozat­­készségünket, amellyel a békéért kiállunk.” De volt nálunk olyan is, aki eleinte nem akarta megérteni, miért jegyez­zen. Idős Pásztor József tehenész azt mondta: ő szegény ember, meg aztán nem akar­t nyerni. Én közbeszóltam: Látja Pásztor bácsi, nekem nincs keresőm, magamra vagyok a két gyerekemmel, mégis jegyeztem. Pásztor bácsin látni lehetett, hogy megszégyelte magát. — Én is azt­­ akarom, hogy béke legyen — mondta. — Nem maradok le a többitől. Jegyzek 500 forintot. — Ebből is látszik, milyen sokat jelent, ha mindenkinek megmagyaráz­zuk, miért jegyezzük a békekölcsönt. Szabó Józsefné Megyaszó harangodi állami gazdaság Építsd a nép országát, védd a magyar függetlenséget, oltalmazd a békét, jegyezz békekölcsönt!

Next