Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1953-07-05 / 27. szám
^ ^ ______ ^AMAG^^oTGOZOPARASMA^HEmAPJ^M Lelkiismeretesebb gondoskodást a dolgozókról! Alkotmányunk jogot biztosít népköztársaságunk polgárainak a munkához, a végzett munka szerinti díjazáshoz, a pihenéshez és üdüléshez, a fizetett szabadsághoz, orvosi ellátáshoz és a művelődéshez. Mindezek a jogok híven kifejezik, hogy pártunk politikáját a dolgozókról való állandó gondoskodás jellemzi. Ezt a gondoskodást a mezőgazdaság dolgozói is érzik. A munkanélküliséget ma már csak hírből ismerjük, s emellett kormányzatunk évről-évre hatalmas összeget fordít különféle szociális juttatásokra. A mezőgazdaságban egyre több gép teszi könnyebbé a munkát. Pártunk s kormányzatunk emellett arra is gondol, hogy a gépekkel dolgozó munkások biztonságosan végezhessék munkájukat. Több rendelkezés írja elő a balesetelhárítás megszervezését, a balesetelhárító berendezések használatát, gépállomásainkon, állanyi gazdaságainkban pontosan tartsák be ezeket a rendelkezéseket! Itt az aratás, cséplés nagy munkája. A MEDOSZ-nak, illetve az üzemi bizottságnak egyik legfőbb kötelessége: ügyeljen arra, hogy a kombájnokat, cséplőgépeket és más gépeket is megfelelő védőberendezésekkel lássák el. Sajnos, még mindig akadnak egyes gépállomási, állami gazdasági vezetők, akik nem tartják szem előtt azt, hogy „legfőbb érték az ember", s nem tartják be a törvényes rendelkezéseket. A törökszentmiklósi gépállomás igazgatója, Püski elvtárs úgy nyilatkozott, hogy tavaly is védőberendezések nélkül csépeltek és most az idén is ugyanúgy végzik a cséplést... Mi más ez, mint lélektelen bürokratizmus, sőt a merénylet a dolgozók testi épsége ellen? „Az az igazgató, aki az ÜB és gyakran a pártszervezet hallgatólagos jóváhagyásával elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók életével és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletárdiktatúra idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. Miféle „takarékosság’’ az, ha az állam sok esetben táppénzt kénytelen fizetni munkabér helyett?” — állapította meg nagyon határozottan és világosan pártunk központi vezetősége tavaly június 27-i ülésén. De nem takarékoskodás az sem, ha a gépállomás vagy állami gazdaság igazgatója a dolgozók élelmezésére vagy a szállások berendezésére előirányzott összeget nem használja fel. Az üzemi bizottságok szigorúan ügyeljenek arra is, hogy — különösen most az aratás, cséplés ideje alatt — jól elkészített, ízletes ételek várják a nehéz munkát végző dolgozókat, s a napi munka után egészséges, jól berendezett, tisztántartott szállásokon pihenjék ki fáradalmaikat. Ahol mindezek megvannak, ott jó kedvvel, szívesen végzik munkájukat a dolgozók. Az ilyen helyeken nem küszködnek állandó munkáshiánnyal, sőt egyáltalán nem is okoz gondot a munkásszerződtetés. A dénesfai állami gazdaság magyarkeresztúri üzemegységében az idén nem volt baj a munkások szerződtetésével. A tavalyi munkások minden hívás nélkül idejében leszerződtek, mert azt tapasztalták, hogy a gazdaságban lelkiismeretes gondoskodás várja őket. A munkások igen jól dolgoznak, látszik, hogy magukénak érzik a gazdaságot. Maguk is elmondják: rájuk a gazdaság vezetősége a legnehezebb körülmények között is számíthat... Ez a gazdaság nem is maradt el a munkákkal tavaly sem, az idén sem. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy azokon a helyeken, ahol elhanyagolják a dolgozókról való gondoskodást, rosszul megy a munka, elmaradnak a terv teljesítésével. Az ásványrárói gépállomás tavalyi tervét mindössze 52 százalékra teljesítette, az idei növényápolási tervének teljesítésében pedig csak 40 százaléknál tart. Semmi lendület, semmi lelkesedés nincs a gépállomás dolgozóiban. Nem is csoda. A szálláshelyek egészségtelenek; az ágyakon már vagy két hónap óta nem cserélték a lepedőket; a konyha is piszkos és a gépállomás dolgozói utálkozva eszik meg a rosszul elkészített, majdnem mindig egyforma ételeket. Tavasz óta jóformán rántottleves és krumplistészta járja. Pedig az ásványrárói gépállomáson is változatosabbá lehetne tenni a táplálkozást, hiszen azon a környéken is rengeteg zöldség, gyümölcs termett és terem az idei esztendőben. Legjellemzőbb az igazgató fösvénységére, zsugoriságára az, hogy a villanyt már este nyolc órakor kikapcsoltatja, megfosztja a gépállomás dolgozóit attól a lehetőségtől, hogy munka után tanuljanak, művelődjenek... Az ilyen vezető csak az orráig jár, nem csoda, ha eredménytelen a munkája. Súlyos felelősség terheli az ilyenekért az üzemi bizottságot is, amiért nem figyelmezteti az igazgatót gondatlanságára. A szakszervezetnek komoly szerepe van abban, hogy pártunk politikája e téren is, minden gépállomáson, minden állami gazdaságban érvényesüljön. Az üzemi bizottság vagy a szakszervezeti megbízott harcoljon azoknak a szociális juttatásoknak a megvalósításáért, amelyeket a kollektív szerződés, vagy más rendelkezések előírnak. Amikor ezt teszik, éppen a jobb munka, a terv teljesítésének, a munkaverseny fellendítésének egyik fontos feltételét teremtik meg! Pártunk politikájának kell érvényesülnie tanácsaink és többi tömegszervezeteink — a DISZ, a földművesszövetkezet, az MNDSZ — munkájában is. A dolgozókról való állandó és szakadatlan gondoskodás jellemezze munkájukat! Tanácsaink rövid pár év alatt megerősödtek, s egyre jobban végzik munkájukat. De azért tanácsainknál még mindig tapasztalható nem egy helyen a rideg, lélektelen ügyintézés, a dolgozók kívánságainak, panaszainak semmibevevése. A tavalyi rendkívül aszályos időjárás és rossz termés miatt életszínvonalunk nem emelkedett olyan mértékben, mint rendes körülmények között az várható volt. Ezt minden dolgozó meg is érti. De nem érti és nem is értheti meg az olyan eseteket, amilyenek Bágyogszováton, Kemenesszentpéteren és még több községben előfordultak, ahol több hétig nem lehetett olyan árucikkeket kapni, amelyekből pedig bőven el vagyunk látva. E községekből a földművesszövetkezet hanyagsága miatt a lakosoknak át kellett járniuk a szomszéd községekbe sóért, ecetért, cukorért és más szükségleti cikkekért. De persze felelős a község zavartalan ellátásáért a pártszervezet és a tanács is. Pártszervezeteink valóban legyenek gazdái községüknek. Figyeljenek a dolgozók hangjára, kívánságaikra. Segítsenek abban, hogy dolgozó parasztságunk az aratás, cséplés nagy munkáját, az idei bő termés betakarítását minél könnyebben és gyorsabban végezhesse el. Segítsék például a termelőszövetkezetet abban, hogy napköziotthont, üzemi konyhát állíthasson fel, segítsék abban, hogy — ha beadási kötelezettségét pontosan teljesítette — vágási engedélyt kapjon egy-két sertésre, hogy friss hús, jobb étel várja a betakarítás munkáját végző termelőszövetkezeti tagokat. A lökösházi dolgozó parasztok aratóbrigádban vágják a gabonát Azzal kezdődött az egész, hogy a bánhidi dűlő gazdáikét héttel ezelőtt megszemlélték egymás vetését. Még zöld volt a gabona, de a duzzadt, kövér szemek már gazdag aratást ígértek. Különösen a Kovács Mátyás gabonatáblájánál időztek sokat. — Nagyon szép! Ez már igen! Fogadok, hogy megad 14 mázsát hordja! — mondogatták elismerő hangon. Kovács Mátyásnak dagadozott a melle a büszkeségtől, hisz — a kedvező időjárás mellett — az ő jó munkájának az eredménye,ez a dús kalásztól roskadozó gabona. Ám az ő esze már a gyors, szemveszteség nélküli betakarításon járt. Ezért ezt mondta: — Szépnek szép, az igaz, de még mindig elfuserálhatjuk... — Hogy-hogy? — kapták fel a fejüket többen is. — Hát például, ha nem idejében vágom, és elpereg a szem. Tavaly is sokan így jártak. Egyedül, vagy az aszszonnyal kínlódtak, közben a gabonaszem pergett, a szomszédok meg tétlenül várták, hogy az övéké is beérjen. Nem jól van ez így. Miért ne vághatnánk mindannyian összefogva azét, akié érett? Hamarább is kész lennénk, meg nem is peregne ki a gabonaszem. Ekkor merült fel először Lökösházán a közös aratás gondolata. Mindenki helyeselt Kovács Mátyásnak, s a dülő 17 dolgozó parasztja azon nyomban aratóbrigádot alakított. Lesz 8 kaszás — tervezték — atöbbi majd szedi a markot és kötözné kévéket... Igi- aztán, tiktva a habár-kerülő , jelentette, hogy a bánhidi dűlő partosabb részén lehet vágni az őszi árpátaz egyéni gazdákból alakult aratóbrigád megindult... Hajnal volt. Még alig látták egymást,de mire beálltak a gabonatábla végébe, kezdett pitymallani. Elől Kardel József haladt. Utána Borgye József, Tudor János, Bia István következtek. Miközben a kaszát tempós mozdulatokkal járatták, vigyáztak arra is, hogy magas törzs ne maradjon, vagy a kasza el ne suhanjon a lehajló árpaszálaik fölött, mert egyetlen szem gabona sem veszhet kárba. Napfeljötte után — mire a szomszédos dűlők gazdái is a mezőre tartottak — takaros tarló és még takarosabb kévetenger állott a 8 kaszás mögött. .. Estére 8 hold ősziárpa learatva és kérésztekbe rakva sorakozott a bánhidi dűlőben! No, több sem kellett a botásiaknak, meg a magaiaknak. — Mi sem vagyunk alábbvalóak a bánhidi dűlöbelieknél! — jelentette ki szomszédai előtt Móga Mihály, s másnap már Grósz Mihállyal és Emeneszi Józseffel együtt húzta a kaszát. Csak hamar követték a példájukat Borgyek Péterék és Boros Péterék is. — Ami Mógáéknak jó, az nekünk is csak hasznunkra válhat —mondta idős Borgyek Péter, s ő maga szervezett családjából és szomszédaiból egy aratóbrigádot, így Lökösházán len is óvják gabonájukat. A közös szérűre való hordás nem új dolog Lökösházán, hisz a dolgozó parasztok nagy többsége hosszú évek óta közös szérűn csépeli gabonáját. _ A sportpályán és a bánhidi részen lévő közös szérűn már messzire sárgállanak az ősziárpa osztagok. A bánhidiak szérűjén már korai hajnalitól késő estig dohog a cséplőgép. Most éppen a Kovács Mihály árpacsomóját gépelik. Maga Kovács Mihály elégedetten vesz tenyerébe egy marék árpát. — 12 mázsát adott holdja. Az első eresztésből beadási kötelezettségemet teljesítem! — majd dolgozó társaihoz fordul s így folytatja: No, emberek, ugye hogy nem hiába kezdtük elsőnek az aratást? Most elsőnek fejezzük be a cséplést is! Kovács Mihálynak igaza lett: a bánéhidi dűlő aratóbrigádjának a neve elesőnek került ki a tanácsháza előtti veresenytáblára! (A. K.) Idejében megkezdték az aratásit: nem lesz szemveszteség a lökösházi határban Közös szériás, közös erővel, gyorsan halad a cséplés 250 egyénileg gazdálkodó család végzi önkéntes aratóbrigádokban a betakarítás munkáját. • Ettől kezdve akaratlanul is nemes versengés alakult ki az egyes dűlők gazdái között. Melyik áll be a gabonatáblába korábban, melyik arat le hamarabb, melyiknél szebb, tisztább a tarló és kevesebb a szemveszteség. — ehhez hasonló versenycélok alakultak ki. Botásék az egyik reggel észrevették, hogy Mógáék már ugyancsak vágják. — Ha a kutya mindenit, gyerünk! — verte fel Botás Péter az aratóbrigád tagjait — gyerünk, mert lemaradunk! Az aratóbrigádokba tömörült gazdák nemcsak az aratást, hanem a behordást is közösen, egymást kisegítve végzik, hogy ezzel is meggyorsítsák a cséplés munkáját. No, meg a gyors behordással az idő viszontagságai el Kik kaphatnak gyorsbeadási jutalmat? A begyűjtési miniszter és a földművelésügyi miniszter közös felhívással fordult a mezőgazdaság dolgozóihoz, hogy az aratás, a behordás, a cséplés és a gabonabegyűjtés tervének gyors teljesítéséért indítsanak békeversenyt. A felhívásban többek között a következőket olvashatjuk: az aratás, cséplés gyors elvégzése és a begyűjtési terv gyors teljesítése érdeke minden termelőnek. Kormányunk gyorsbeadási jutalmat ad azoknak, akik július 20-ig (az északi megyékben július 25-ig) teljesítik gabonabeadásukat. Ezenkívül előbb vihetik a szabadpiacra gabonájukat. A budapesti EMAG-gyár munkásai betakarítási és begyűjtési békeversenyre hívták ki Túrkeve termelőszövetkezeteit és a mezőtúri gépállomás dolgozóit. A mezőgazdaság minden dolgozója csatlakozzék ehhez a nemes kezdeményezéshez. A versenyben győztes megye elnyeri a minisztertanács vándorzászlaját és a 100.000 forintos jutalmat. A földművelésügyi minisztérium és a begyűjtési minisztérium hárommillió forintot fordít azok jutalmazására, akik a betakarítási és a begyűjtési békeversenyben a legjobb eredményeket érik el. ” A dolgozók mindennapi életére való törődés nem jelentéktelen részletkérdés. A pártszervezet, a tanács és minden vezető cselekedjék pártünk Központi Vezetősége tavaly júniusi ülésén elhangzottak szellemében. Foglalkozzék türelemmel, szerettel a dolgozók ügyes-bajos dolgaival: hallgasson meg minden kívánságot, panaszt, érezzen, éljen együtt a dolgozó tömegekkel. Minden egyes dolgozó gondja, baja nemcsak magánügy, hanem a termelés ügye, az ország ügye, a szocializmus építésének ügye is!