Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1953-08-16 / 33. szám

m Lengyeltóti község a mai napon megkapta a szabadpiacot!“ Július 13-án kezdték meg a cséplést Lengyeltótiban, s augusztus 4-re már egyetlen gazda sem volt, aki el ne csá­pott volna. De olyan sem — s ezt büsz­kén újságolják a lengyeltótiak — aki ne egyenesen a cséplőgéptől teljesítet­te volna gabonabeadási kötelezettsé­gét. Lengyeltóti már tavaly is „félté­kenyen” vigyázott elsőségére: két szép vörös selyemzászló bizonyítja ezt a tanácselnök elvtárs szobájában. Még a múlt évben kapták a megyei és já­rási tanácstól, a jó begyűjtési mun­káért. A gyom aratás és cséplés, a jó ter­més, — no meg a dolgozó parasztok kötelességtudása, törvénytisztelete eredményezte, hogy augusztus 6-án Lengyeltóti község is megkapta a gabona szabadpiaci értékesítésének jogát. Éppen aznap, amikor mi is ellátogat­tunk Lengyeltótiba. „Éppen jókor jött..." — Vannak e sokan, akiknek a be­adás után jócskán marad fölöslegük is? — kérdezzük a VB-titkártól, Takács János elvtárstól. — De még mennyire! — mondja. — Horváth Nyári Ferenc, Szövőn Ferenc, Miseta Sándor, Koller Imre, Ottucsák István — hogy csak néhányat említsek a­zok közül. Éppen jókor jött ez a sza­badpiac! Ottucsák Istvánt kerestük fel legelő, szőr. Azt mondják a községben, neki sikerült legjobban a gabonája. — Ezer négyszögölön 17 mázsa 80 kiló búzám termett! — mondja büsz­kén. Négyszáz négyszögölön 5 mázsa 80 kiló rozsom, 200 négyszögölön 270 kiló árpám. Nyomban a cséplés után, a géptől teljesítettem beadási kötele­zettségemet! — Mit csinál a fölöslegével? Mert biztosan marad néhány mázsa! — Marad bizony, elég szépen... Hallottam, hogy megkaptuk a szabad­piacot. Kiviszem a piacra, aztán eladom a felesleges gabonámat. Legalább ide­jében rendezni tudom az adómat, meg az­tán csak kell ruházkodásra is! Az ellenség most is aljasan hazudott Koller Imrééknél csak az asszony van odahaza. Gyanakodva nézeget ben­nünket, amikor gabonafeleslegük felől érdeklődünk. — Nem ... nincs nekünk, csak pont annyi, amennyi kell.. Meg én nem is tudok semmit, még azt sem, hogy mennyi termett. Az uram megmon­daná, de nincs itthon! — mondja tar­tózkodóan. A szomszédos pedig megmondják: szépen maradt fölöslegük Rolleréknak a beadás után. A napokban említette náluk Koller Imre, hogy jócskán el­adna belőle... Csakhát az ellenséges híresztelések miatt nem hiszik el a szabadpiacot. Ugyanis azt suttogják egyesek, hogy minden szem fölösleges gabonát elvisznek a dolgozó parasztok­tól. Vannak aztán, akiket az ellenség aljas fecsegése megtéveszt, s nem me­rik megmondani: szépen, bőségesen termett, jut belőle szabadpiacra is. Szován Ferenc 16 szoldias közép-­­ parasztnak egy holdnál valamivel na­­­­gyobb darabon 15 mázsa búzája tér-­­ mert. Vele már nem tudták elhitetni a­­ sok ostoba mende­mondát. Nem titkol-­­­ja, hogy jónéhány mázsa gabonát visz­­ a szabadpiacra ... Szován Ferenc úgy­­ számítja, hogy a termények árának­­ egy részét adóba fizeti be, a többivel­­ rendbehozatja a Ház környékét , meg a gazdasági felszerelést. Horváth Nyáriék füldőt vesznek Örömmel újságolja Horváth Nyári • Ferencné is. . — Nagyon jól sikerült az idén a £ búzánk! Ezer négyszögölön 11 mázsa £ 25 kiló termett. Ősziárpánk is lett elég­­ szépen. Persze, legelső volt a beadási­­ kötelezettség teljesítése, mert arra min­­­­dig vigyáztunk, hogy ne maradjunk £ adósai az államnak egy kiló terménnyel­­ sem... Jutott bőven kenyérnekvaló,­­ vetőmag, sőt felesleg is, amit majd a­­ piacon eladunk. £ Süldőt akarunk venni, amit majd £ befoghatnánk hizlalásra, meg aztán ruházkodni szeretnénk. £ 1 A lengyeltótiak — tiszteletben tartva £ a törvényt — gyorsan és pontosan tel­­­­jesítették az állam iránti kötelezettsé-­­ güket, holnap már vihetik piacra a fe-­­ lesleges gabonájukat. A kisbíró éppen­­ most igyekszik a faluba, hogy ki-­­ dobolja: „Lengyeltóti ■ község a mai­­ napon megkapta a szabadpiacot!...” • sz. m. ) Új, nagyszerű magyar győzelmek a bukaresti VIT sportversenyein A Világifjúsági Találkozó nemzetközi sportversenyein 56 ország 4000 spor­tolója 18 sportágban folytatott nemes versengést az arany-, ezüst- és bronz­érmekért. A magyar sportolók kiválóan szerepeltek az eddigi versenyeken. Az első döntőt a világ legjobb kala­pácsvetői vívták, melyben az első he­­lyet Strandi­ (Norvégia) 58.49.2-rel nyerte, második helyen Csermák (Ma­gyarország) végzett 58.49,3 eredmény­­nyel. Az 5000 méteres síkfutásban Záto­­pek (Csehszlovákia) lett az első, 14 perc 03 másodperccel. A harmadik he­lyet Kovács (Magyarország) szerezte meg, 14:38.8 perccel, s ezzel új magyar rekordot állított fel. Vízilabdában a magyar csapat nagy fölénnyel, 19:0 arányban győzött az olasz együttes ellen. Női műugrásban Zságott Irén (Magyarország) három szovjet versenyző mögött a negyedik helyen végzett. Augusztus 8-án, szombaton a ma­gyar atléták és úszók hat győzelmet szereztek a magyar sportnak. Távol­­ugrásban az első lett Földessy (Ma­gyarország). A 24 éves magyar távol­­ugróbajnok 7.63 méteres ugrásával ala­posan túlszárnyalta a 11 éve fennálló magyar rekordot. Diszkoszvetésben magyar versenyző, Klics végzett az első helyen: 49.27 mé­tert dobott. Az 50 km­-es gyaloglásban Róka An­tal (Magyarország) 4 óra 26 perc alatt lett az első. A 80 méteres női gátfu­tásban a magyar Gyarmati második helyen végzett. 800 méteres síkfutásban Kazi Aranka (Magyarország) a har­madik. Úszóink is a várakozáshoz mérten szerepeltek. Székely Éva 100 m-es női pillan­góúszásban lett az első, a második helyet is magyar versenyző, Littamericzky szerezte meg. Férfi pil­langóúszásban ugyancsak magyar ver­senyző nyerte az első két helyet: Tum­­pek 1:06.9, Fejér 1:07.4 másodperces időt ért el. A 100 méteres gyorsúszásban első Gyenge Valéria (Magyarország) 1:06.5, második Temes Indít, harmadik Gyer­­gyák. A 4x100 méteres vegyes váltó­úszásban első Nyéki, Kutassy, Tumpek, Kádas (Magyarország) 9.23 másod­perccel. A 400 méteres gátfutásban harmadik helyen a magyar Lippai végzete aki 52.4-re javította régi 52.7 magya­r csúcseredményét, melyet az olimpián ért el. Az 1500 méteres futásban Béres Ernő (Magyarország) lett a második, pompás futással 3:46.6 új, nagyszerű magyar rekordot állított fel. A 400 méteres férfi gyorsúszásban­ is három magyar versenyző vég­zett az első helyen. Csordás 4:40.6, Nyéki és Jáborszki. Váratlan eredmény született a 200 mé­teres női mellúszásban. Egy 12 éves drezdai lány 2:59.7 perces eredménnyel került az első helyre. A versenyek során a magyarok kö­zül első helyet szerzett még Székely Éva (200 m-es női pilangóúszás), Kilermann Klára (100 m-es női mell­úszás), Tóth Gyula, Hoffmann Géza és Gyuris György birkózók. Kiváló eredménnyel győzött a négyszer 200 m-es férfi gyorsúszó váltónk és a négyszer 100 m-es női gyorsús­zó vál­tónk is. Csordás György Klics Ferenc Székely Éva Földessi Ödön Róka Antal Tumpek György Óvakodjunk a m­élyelyomra­,! így még sohasem jártam. Segítsé­gemre jött a vétek­en egy öreg tanító személyében. Ha elhibázta volna a lé­pést, én maradtam volna alul és ak­kor ...De erről jobb nem is beszélni. Dunántúlon jártam és betévedtem egy régi olvasónkhoz, Sánta bácsiék­­hoz. Egy halom gomba fölött tanakod­tak. Az asztalon volt kiterítve egy kesz­kenőben. — Aztán jó ez? Nincs bolondgomba közte? — kérdezte Sántáné. — Már hogyan volna? Ismerem én a gombát. Kölyökkorom óta gombaszedő vagyok! — mondta az öreg Kuruc, aki a gombát hozta. , — Nono — szóltam bele a­ simába — jó lesz vigyázni. Mostanában sok a gombamérgezés. — A fenét... — gurult dühbe az öreg — galambica gomba ez mind. Idenézzen.. — aztán belenyúlt, ki­markolt egy csomót és egyenként hul­lajtotta vissza a kendőbe. Odanéztem és ekkor vettem észre a bajt. Mert a barnakalapú galamb­gombák között egypár olajzöld színű, sárgás, fehé­r lemezes gombát pillantottam meg. Ejha! Nézem jobban és látom, hogy a gomba szárán fe­lül a kalap alatt kis fehér gályája van, lent a szár alján pedig ugyanilyen bocskora. Ijedten kaptam a gomba felé és odatartottam az öreg kuruc orra elé. — Hát ez mi? — Galambgomba, mi, a többi. — csökönyösködött. — Nem galambgomba ez, hanem gyilkos­ galóca! A legveszedelmesebb mérgesgombák egyike. Sajnos, nem egy esetben halált is okozott. Vesze­delmes bolondgomba ez. — Bolond a csodát. Jó az. Nyugod­tan elkészítheted. Sokat ettem én már ilyet — fordult egy kézlegyintéssel Sántáné felé, hogy végleg lezárja a vitát. Végszóra érkezett oda a szerencse, akarom mondani, a tanító. — Már­pedig Buga doktornak igaza van. Tegnap voltam a kórházban, ott is hárman fekszenek gombamérgezés­be. Talán meg sem tudják menteni őket. Ott is a gyíkos galóca okozta a bajt, ami az őzlábgombához, a csi­perkéhez, meg a galambgombá­hoz hasonlít legjobban. Azelőtt elég ritka volt, de most az idő­járás nagyon kedvezett nekik és el­szaporodott, úgy mondják, hogy már többen meg is haltak. — Ezt mondom én is — szóltam hir­telen — íme, itt a gyilkos! Maguk is így jártak volna. Sajnos, ezek között csak a szakértő tud különbséget tenni. Aki nem ért a gombához, az úgysem szedi. A hiba ott van, hogy sokan azt hiszik, értenek hozzá, de mégsem szakértők és ez okozza a halálos sze­rencsétlenséget. — No de mit csináljunk? — aggo­dalmaskodott Sántáné. — Hogy mit? — kérdezte a temitó — hát nem szabad gombát szedni. A vadon nőtt gomba fogyasz­tása tilos, mert életveszedelem­mel járhat! — Hátha így van... — húzódott vissza az öreg kuruc, de már be sem­­fejezhette, mert Sántáné felkapta az egész halom gombát és sietve vitte a szemétdombra, így menekültek meg Sántáék a gom­bamérgezéstől. Azelőtt, ha módom volt rá, szoktam gombát szedegetni, de most nem sze­dek. De nem ám, mert még magam sem vagyok benne biztos. No ár, jobb félni,, mint megijedni. BUGA DOKTOR 6 Szab­ad Föld A tarnaszentmiklósi Petőfi tsz dolgozói látogatóba jöttek, a jól gazdálkodó heces­­vezekényi Béke tsz-hez. Tanulni akarnak a vendéglátóktól, hogy a jó pélú­ nyomán odahaza eredményesebbé, jobbá tegyék a gazdálkodást A másfélórás kocsizás után nem árt egy kw- pihenés. Beszélgetés köziben Lányi József. a Béke tsz traktorosa elmondja, hogy a 10 százalékos beadási kedvezmény 60 mázsa gabona megtakarítását jelenti a tsz számára Gyorsan megnőtt ez a kukorica, pedig csak június végén vetették! — Özv. Garancz Lajosné, a Petőfi párttitkára és Törőcsik Mártonné növényter­­mesztők elismeréssel nézik a Béke tsz másod vetési­ kukoricáját. — A tavaszi esőzés idején nem hagytuk veszni lucernánkat, hanem 278‘ 'S,ombolyát készítettünk belőle — magyarázza Fü­löp Sándor, a Béke tsz párt­­lik­ára. — Ifát ez bizony nekünk is jó lett volna, mert az eső öt hoki­jánkat vitte el — mondja Balogh László, a Petők tsz elnöke is két hónap alatt diónagyságúvá nőtt a nyári ültetési burgonya tenm­­in, továbbra is kellően gondozzák, betakarításkor gazdagon fizet. K Kis bencárt nem kel teljesíteni utána!

Next