Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-22 / 51. szám
„Visszahúzott a „Száztizennégy parasztcsalád lépett termelőszövetkezetbe az elmúlt héten Szabolcs-Szatmár megyében— írja a Kelet- Magyarország című lap. A Szamos-menti Géberjénben pedig a falu tanácselnöke készen áll arra, hogy sorolja az újonnan belépettek neveit. — Farkas József öt holddal. Gazok József négy holddal. Szabó Miklós három holddal. . . — Jó lesz talán Farkas József. Látogassunk el hozzá: vajon miért lépett a közös gazdálkodás útjára? Kint a határban, a kisréti dűlőben szorgos munka folyik: huszonöt holdnyi új almást telepít az Új Élet Tsz. Egy tagbaszakadt, fekete embert szólít meg a tanácselnök : — Megszoktad már a közöst, Jóska? — Ő az. Farkas József, aki nemrégiben lépett az Új Életbe, öt holdon gazdálkodott. 47 éves, hét élő gyermek apja. Meggondoltan, higgadtanválaszol az elnök szavaira : — Könnyű volt megszoknom, hiszen emlékszel, hét évvel ezelőtt én is alapító tagja voltam. Aztán tavaly ősszel én is megkótyagosodtam . . . Dehát visszahúzott a szívem ... — Megbánta, hogy kilépett? — kapcsolódom a beszélgetésbe. — Meg! Azt is elmondom, hogy miért? Nagycsaládos ember vagyok. Legidősebb fiam, a Jóska 22 éves, a Pista 18 és így lefelé... Van tehát nálunk munkaerő bőven. A föld pedig mindössze öt hold. Kevés. Lehetetlen megélni belőle, csak nyomorogni lehet. — Mit jövedelmezett az idén gazdasága? — Jövedelemről nem is beszélhetek. Éppen hogy csak élünk. 2800 négyszögölön 23 mázsa búzám termett. Eladásra egy szem se jut belőle. Lett aztán másfél holdon 50 mázsa tengeri, és termett. 25 mázsa takarmány, meg 28 mázsa cukorrépa. Ebből tudok pénzelni — élni és valamicske ruhát venni... — És az állatállomány? — Sajnos, nincs. Se ló, se tehén, se növendék. Mindössze hat darab disznó, egy öreg koca, két süldő és három malac. Innen is gyéren csordogál a pénz. — S több a kiadás is, így egyénileg ... — Hát igen. Iga hiányában pénzért kell szántatnom, vettetnem. Aztán az adó 1500 forint, a földtartozás több mint 600 ... Szóval csak gürcölés így egyénileg az élet, mármint a magamfajta ember számára. — És mennyi jutott volna a szövetkezetben ? — Körülbelül ötvenezer forint. Tisztán. — Nem sok az egy kicsit? — Egyáltalán nem. A Szabó Jenő csak augusztus óta dolgozott az Új Életben — két és fél hónap alatt 12 ezer forintot, 7 mázsa búzát, 22 kiló cukrot és még sok egyebet kapott. A Máté Miska meg csak pénzben 33 ezer forintot részesedett. Idős Mészáros Pista bácsi pedig másodmagával 54 ezer forint készpénzt vitt haza... Nohát, csak számoljon: én megszereztem volna 400, a fiam 300 munkaegységet... — Mennyit ér az idén egy munkaegység? — összesen 93 forintot, ebből 71 forint készpénz. — Talán az egész vagyont elosztották, hogy akkorára rúgott a részesedés? — Szó sincs róla. Csak rekordtermés volt almából, és az Új Élet régi telepítésű, 25 holdas almáskertje busásan jövedelmezett. Az állatállomány is jócskán megtoldotta a jövedelmezőséget. Egymillió 740 ezer forintot osztottak szét a tagok között. — A többit beruházzák? — Persze, a jövőre is kell gondolni. Veszünk 47 ezerért egy „Mindentudó" gépet, s aztán úgy hallottam az elnöktől, hogy megvan a pénz tíz darab tenyésztésre alkalmas szarvasmarha vásárlására is, és ez a 25 holdas új almáskert-telepítés, ez is pénzébe kerül a szövetkezetünknek. „Veszünk", „beruházunk", „szövetkezetünk" .. . Újra jóízűen csengenek ezek az ismerős szavak itt, a Szamos mentén, Farkas József szájából, aki egy évig gürcölt egyénileg, és most újra viszszatalált a nagy családba, a közösségbe, amely visszafogadta megtévedt gyermekét. Nincs egyedül többé, bízik az életben. Bízik abban, hogy jövő ilyenkorra jobban tele lesz a kamrája, mint az idén, több ruha, cipő jut a gyerekeknek, mint ezen a télen, mert ahogy mondja, megtalálta számítását. — Sok szerencsét, jó munkát ehhez az újra megtalált élethez — így búcsúzunk tőle a tanácselnökkel egyetemben. Ő pedig tovább gödröl, ülteti a facsemetéket, és népes családja jövőjére gondol. Ezeken a fákon almák mosolyognak majd, amikor az ő fiai a szövetkezetben dolgozva, emlékeznek rá: apám ültette ... Major Lajos Mi történt L. Kovács László rizsarató gépével? Néhány napja L. Kovács László rendőrtiszttel találkoztam Pakson. —• Panaszkodni akarok egy kicsit — szólít meg komolyan —, talán emlékszik a találmányomra. — Igen, emlékszem. Mi van a rizsarató géppel? — Az a baj, hogy nincs vele semmi. — Nem gyártják még? Keserűen nevet csodálkozásomon. Pedig emlékszem, pár hónappal ezelőtt milyen vidáman mosolygott a fülöpszálasi bemutatón. Ez különben nagyon érdekes bemutató volt. Már maga az a tény, hogy rendőrök szervezték és a feltaláló egy járási rendőrkapitány, nagyon felcsigázta az emberek érdeklődését. Türelmetlenül várakoztak egy rizstábla előtt és kíváncsian találgatták, milyen is lehet a masina, vajon ér-e valamit, vagy „már ebből is propagandát csinálnak?“ De még izgatottabban várták a feltalálót. Ugyan miféle csodabogár lehet ez, hogy rendőrtiszt létére gépet eszkábál, mi köze egy rendőrnek a rizsföldekhez? — találgatták. A szakértők elismerően bólogattak Csak akkor halkultak el a találgatások, amikor megjelent L. Kovács László, maga mögött vontatva egy kis tolókocsihoz hasonló alkotmányt, amelynek a közepén egy motor berregett, megrántott egy zsinórt és a jelenlevők ámuló pillantásainak kereszttüzében a gép szépen, egyenletesen vágta, összegyűjtötte és kévébe rakta a rizst. Ment, ment a tolókocsihoz hasonlatos gépecske és 8 óra alatt 16 ember egész napi munkáját végezte el. A budapesti szakértők elismerően bólogattak és őszintén lelkesedtek, hogy végre van egy gép, amelynek meg se kottyan a sáros, vizes terep, és szemveszteség nélkül dolgozik. — Megcsináljuk a prototípust és javaslatot teszünk a gyártás megkezdésére — ígérték az FM újítási csoportjának képviselői. A rendőrkollégák büszkén néztek boldog társukra és valamelyikük megjegyezte: — Ha édesanyád láthatná .. . — Ő már látta, legelőször ott mutattuk be Szabadszálláson. Szegénykém csak topogott és állandóan azt mondogatta, jól van fiacskám, jól van ... ...hogy édesanyján segítsen És egy rövid történetből kiderült, mi is ösztönözte a rendőrkapitányt a rizsaratógép megszerkesztésére. 1955-ben szabadságra utazott édesanyjához, aki egy rizstermelő szakcsoport tagja. Éppen aratás volt. Kovács László fájó szívvel látta, hogyan görnyed édesanyja a nehéz munkában. — Gép kellene, gép . . . töprengett magában. S pár perc múlva már el is határozta: „megcsinálom magam, hiszen géplakatosnak tanultam“. Még aznap hazautazott és egész éjjel a tervet készítette. Feleségével, annak nagy megrökönyödésére közölte, hogy nem mennek sehova üdülni, mert kell a nyaralásra összegyűjtött pénz, no meg az idő is a találmányra. Feltúrta a környéken levő összes ócskavas-telepeket és az egyik, állami gazdaság műhelyében sok-sok hajnalba nyúló munka után elkészítette a kis masinát, amely apróbb hibáktól eltekintve, jól működött. A többit Hornok elvtárstól, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettesétől tudtam meg, aki akkor még a paksi járási pártbizottság titkára volt. — L. Kovács nem akart kitűnni a találmányával, nem is akarta szabadalmaztatni azt. Többször hangoztatta, hogy ő nem pénzért csinálta, hanem azért, hogy segítsen. Hosszú beszélgetésekbe került, amíg megígérte, hogy ír a Találmányi Hivatalnak, kapott is némi segítséget, amiből tökéletesítette gépét. Amint kiderült, sikeresen, mert a Fülöpszállási bemutatón már kitűnően működött. A bizottság elfogadta. Ezek után azt vártam, hogy a gép rövidesen hasznosítva lesz, vagy legalábbis megkezdik a gyártását. Legalább értesítenék... Nemcsak Homok elvtárs várta ezt, hanem mindenki, aki ismeri a gép születésének történetét és látta dolgozni. És talán legjobban L. Kovács, a feltaláló várta ezt, vagy legalábbis valami értesítést a Találmányi Hivataltól. De az értesítés csak nem jött. Ez annál is inkább érthetetlen, mert Szilvás elvtárs, az FM újítási csoportjának vezetője, telefonbeszélgetés alkalmával is megerősítette, hogy a gép jó és szükség van rá. De hogy szükség van rá, azt bizonyítja a rizsszakemberek nagy érdeklődése is. Egyes állami gazdaságok már vásárolni szeretnének belőle. Sőt, tavaly a mezőgazdasági vásáron bemutatták a gép prototípusát. Az egyik jugoszláv vendégnek annyira megtetszett, hogy azonnal rendelni akart belőle. Amikor megtudta, hogy ez csak kísérleti darab, nagyon sajnálkozott. Kár, hogy ez az érdeklődés nincs meg azok részéről, akik segíteni tudnának a gép hasznosításában. Vagy mivel magyarázható ez a hallgatás? Elfelejtették, vagy egyszerűen nem törődnek vele? Vagy valami hiba merült fel a sorozatgyártásnál? Dehát akkor miért nem értesítik L. Kovács Lászlót? úgy gondoljuk, legalább ennyit megérdemelne.. . R. P. A SZARVASI ÚTTÖRŐK találkozót rendeztek a Rózsási Állami Gazdaság dolgozóival. A kellemesen töltött órák alatt szoros barátság alakult az úttörők és a gazdaság dolgozói között. Az úttörő fotószakkör megörökítette a kellemes órákat. Az elkészült fényképekből kiállítást rendeznek az úttörőházban. voooo-oooco o-o oooooo oooooo oo oooooooooooo o A KOVÁCS Mázsás kalapácsod még mindig emelgeted. Dalolsz közben, mint régen s az üllő dalol veled. Hallgatom, míg serceg, dalol a láng, fehérre izzik a vas, s szerteröppen egy csillagvilág. Szemem elé teszem kezem, alóla figyelek. Segítettem volna, de nem akartad, hogy kovács legyek. Mindig mondtad, azért ütöd, formálod a vasat, hogyha felnő, több legyen a fiad! — Gyenge is voltam, mindig csodáltam izmos karod, tudtam, nem mondhatok ellent, ha te úgy akarod. Most könyvek mellett ülök, bent egy álom sajog, formálnék vasat, izzó tűzön lelket, a fiad vagyok! Csukás István be›·›K‚oóooao›K‚o›‚ooeaoóooo›KK‚‚‚oo‚)›K‚‚K)ooo‚KKK‚‚)-i‚o›‚c Mit olvassunk? Rideg Sándor: Csongrádi hun király. Gyermekkoráról, a régi és az új Magyarország megannyi mesébe illő alakjáról moondja el ízes, eredeti, néha megkönnyeztető, legtöbbször nevettető történetét ebben a bertoélés kötetében az író. (Szépiroda 1 m. Könyvkiadó.) Dénes Zsófia: A hársak épp szerettek. Az írónő Ady Endre minkásságának kutatója. A nagy költő életének eddig még jórészt ismeretlen adatait gyűjtötte össze ebbe a kötetébe a kortársak emlékezéss, levelei alapján. (Magvető Könyvkiadó.) Capek: Aranykagylótól az éjféli napig. A népiszerű peeth író európai utazása kink történetét írta még ebben a könyvében. (Magvető Könyvkiadó.) R. Bover—H. Morais: Tűzzel és vérrel. Az amerikai mankin mozgalom történetét világítja meg könyvében a két szerző az 1861—65-ös polgárháborútól napjainkig. (Kossuth Könyvkiadó.) Nyek^as^ov: A második asszony. Egy család életéről szó-i ez a regény. Az a-^'zony nem marad hűbére*?, míg a férje « fronton harcolt. Ez az írán ő^znoe hű tükre a második világháború megpróbál latásai után meginduló élet társadalmi, szerelmi, pontikai problémáinak. (Európa Könyvkiadó.) A. Tolsztoj: Garin mérnök hiperboloidja. Izgalmas kalandregény. Garin mérnök halálsagarával vegyi te- termo,ik et roHhaní fH é« kövvnyfíe»zi',errel kettészeli az o’e^e küldött cia'ahajóikat. Szeretőjével, egy ragyáik' k.ai’iBodoroőve! a földekenei szeretnének lenni. (Európa Könyvkadó.) Mándi Iván: Csuták színre lép. A vidám, humoros jelenetekben bővelkedő ifjúság a regényben két utca gyerekeinek történetét írja meg a szerző. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Kormos István: A repülő kastély, ü*t ?Szép verses mesét tartalmaz ez a könyv, ame*lye*k elsősorban iskoláskorban levő gyermekeknek valók (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Ring Lardne*”: Owen Muir kalandjai. A regény főhőse egy mlliárdo gyerek. Megjárja a börtönt, a náci fogolytábort, ez üzletbe, házasságba belebukik. A rengeteg csalódás után kolostorba vonul. (Kossuth Könyvkiadó.) Benoiston: Rode Orm. A sok évszázad Háti ezelőtti tengeri rablók kalandjait, vidám mulatozásait, életük bonyodalmak tárja fel könyvében a szerző. (Zrínyi Kiadó.) A felsorolt könyvek kaphatók az ország valamennyi könyvkereskedésében s a könyvárusítással is foglalkozó földműves-szövetkezeti boltokban. Olvasóink utánvéttel is megrendelhetik a 39. sz. Könyvesboltban, Budapest, Vili., József körút 5. sz. Az Állami Faluszínház műsora 1957. december 25-től 29-ig Győr-Sopron megyében: A párizsi cukrászda. Pest megyében: Filmcsillag, Nógrád megyében: Pillangó. Komárom megyében: Ronya és Júlia, Fejér megyében: K-szőkák. Zala megyében: Az eladó birtok, Veszprém megyében: Három szegény szabólegény. Ifjúsági akadémiák Nógrád megyében Tizenhárom ifjúsági akadémia kezdte meg működését Nógrád megyében. Az előadásokon az ifjúságot legjobban érdeklő problémákkal foglalkoznak és ezzel hozzájárulnak társadalom és természettudományi ismereteik bővítéséhez, erkölcsi neveléséhez. VAJON MI EZ? ! Látott-e már valaha valaki olyan kutyát, amelyik krumplira hasonlít? Bizonyára ilyen nincs is. Viszont ezen a képen láthatunk egy burgonyát, amely majdnem olyan, mint ha két lábon álló kutyalenne. A furcsára nőtt Gülbaba burgonyát Tóth András (Páhi, Rákos-tanya) küldte szerkesztőségünkbe.