Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-26 / 43. szám
4 A halász ím csalétke 12 Ssd! ússza buti stí Angiid hun Ezeken a képeken azt láthatjuk, hogy kinek szabad kinyitnia a száját Angliában és kinek nem szabad. Baloldalt alul Richard George őrmester nem éppen rokonszenves arca tekint ránk. Neki teli torokból szabad kiabálnia, már csak azért is, mert ő a brit hadsereg legidősebb őrmestere, 55 esztendős. És kiabál is! Egy nyugati újság, amely a képet közölte, azt írja, hogy amikor Richard George a glasgoui laktanyában reggel elordítja magát, még ha mormota volna az újoncok között, az is rögvest vigyázzba állna. . . Ezzel szemben nem szabad kinyitnia a száját annak a férfinak, akit a másik képünkön detektívek fognak közre, s hogy semmi félreértésre se legyen ok, szabályosan az ajkára tapasztják kezüket. Ez az angol választópolgár a konzervatív párt blackpooli gyűlésén akart ellenvéleményt kifejezni a szónokló Harold Macmillan miniszterelnökkel szemben. De csak akart, mert a következő pillanatban már kidobták a teremből, még néhány emberrel együtt, akik szintén nem értenek egyet az olyan demokráciával, ahol főleg az őrmesterek élvezik a szólásszabadságot. ÉRDEKESSÉGEK 1 MONDATBAN Hat a legnagyobb szám, amelyet a brazíliai Xingu folyó mentén élő balkairi indiánok elképzelni tudnak; ha 6-nál többet alkarnak kifejezni, belemarkolnak a tulajdon Üstökükbe, ezzel azt jelezvén, hogy ami 6-nál több, az megszámlálhatatlanul sok. ★ A parányi súlyok mérésére új mértékegységet állapítottak meg • panagrammot: ez a gramm milliárdod részének egymilliomoc A németországi Soest város 1120-ból származó városi jogkönyve szerint halálbüntetéssel sújtották a borhamisítókat; a törvény szó szerint így rendelkezett: „A.'d megrontott (meghamisított) bort jó (tiszta) borhoz kever, ha rá bizonyítják, életét --sztse. . A legfurcsább szakmai kongresszust kétségtelenül a medvetáncoltatók tartották 1932-ben a németországi Sonnwaldban: mintegy százan medvéjükkel egyetemben jelentek meg ,,a szakmai kérdések megvitatására", lobogó tábortüzeknél tanyáztak és nyárson sütött sertések húsából lakmároztak. Szabad Föld W O A tajvani tengerszorosban újra feszültebbé vált a helyzet. Ismeretes ugyanis, hogy a kínai népi erők parancsnoka Peng Tö-huaj honvédelmi miniszter előbb egy heti tűzszünetet rendelt el, majd azt további két hétre meghosszabbította. E tűzszüneti parancs feltétele az volt, hogy az amerikaiak szüntessék be a csang kaisekista hadihajók kíséretét Kimoj szigetére. Az így előállt viszonylagos nyugalom egyben kedvező alkalom lett volna Csang Kai-sek számára, hogy a népi Kínával történő megegyezés útját keresse. De a tények azt bizonyítják, hogy Csang Kai-sek és gazdái sem a békét, sem a megegyezést nem akarják. Október 20-án megszegték az ágyúzás átmeneti beszüntetésének feltételét és újra amerikai hadihajókat használtak fel kíséret céljára. Ezzel durván visszautasították a békés megegyezés lehetőségeit. Peng Töhuaj válaszul érvénytelenítette az ágyúzás szüneteltetésére kiadott parancsát, mert teljesen megengedhetetlen, hogy az amerikaiak ismételten beavatkozzanak Kína belügyeibe. A népi Kína azonban az amerikai és csangkaisekista provokációk ellenére sem adta fel a békés megegyezés reményét. Peng Tö-huaj parancsa hangsúlyozza, hogy a háború tüzével játszadozó maroknyi népellenes csoport egyszer mégiscsak ráeszmél elkövetett hibáira és elfogadja a békés rendezést. A Libanonban az utóbbi héten figyelemre méltó változások történtek. A Karami miniszterelnök kormányával szembenálló fallangisták ugyanis semmiképp sem akartak belenyugodni, hogy a kormány a volt felkelők vezetőiből álljon. Amerikai ösztönzés hatására sztrájkkal és a fegyveres harcok kiújulásával fenyegetőztek. A harcok kiújulása viszont jó ürügy volna arra, hogy az amerikai csapatok továbbra is megszállják az országot. Bizonyára ettől a nem kívánt kilátástól is igyekezett megszabadulni Karami, amikor úgy határozott, hogy átalakítja kormányát. A miniszterelnök eszerint továbbra is Karami maradt. A kormány második számú embere Pierre Gemayel, a Samun párti fallangisták vezetője. A kormány harmadik tagja, Husszein Oueni, a Samun ellenes Nemzeti Front régi vezetője. Helyet foglal a kormányban Raymond Edde is, aki az öthónapos viszály folyamán bizonyos közvetítő szerepet játszott. A kormányátalakítás hírére a fallangisták bejelentették, hogy beszüntetik az ellenállást. Az amerikai csapatok azonban ennek ellenére sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy beváltják az USA külügyminisztériumának ígéretét és kivonulnak az országból. Pár nappal ezelőtt Kairóban az Arab Liga tagjai közé felvette Tuniszt is. A liga újdonsült tagja azonban már ezen az ülésen meglepő módon viselkedett: heves kirohanást intézett az Egyesült Arab Köztársaság és személy szerint Nasszer elnök ellen. Az Arab Liga ülése azonban határozottan visszautasította a támadást. Röviden ez a történet. Akár pontot is tehetnénk a végére, de érdemes megnézni, vajon milyen erők mozgatják Tunisz küldöttének tetteit. Ha a politikai élet színfala mögé tekintünk, első látásra szembetűnik, hogy bár a hang Tunéziáé volt, de szavait az amerikai érdekek diktálták. Az Egyesült Államok politikusai ugyanis az arab világ erejének megosztását akarják, hogy az így szétforgácsolt erőket azután könynyűszerrel saját szekerükbe fogják. Az Egyesült Államok egyáltalán nem szívesen barátkozik meg azzal a gondolattal, hogy közelkeleti befolyása napról- napra csökken, s ehelyett ezen a területen erős imperialista ellenes erők alakulnak ki. Az Egyesült Arab Köztársaság a legkövetkezetesebb képviselője ezeknek az erőknek. Az arab országok körében egyre kevesebben akadnak, akik az arab népek óhajával szembenállva az Egyesült Államok mellett foglalnának állást. Hiszen a nyíltan amerikabarát Samun, volt libanoni elnököt a történelem süllyesztőjébe dobta az idő, Nuri Szaid volt iraki miniszterelnököt pedig egyenesen máglyára küldte a nép haragja. Az Egyesült Államoknak szüksége volt tehát egy újabb Júdásra, aki az arab népek egységének megbontására törekedett. És Burgiba, tuniszi elnök személyében ilyenre akadt. De a tunéziai Júdás terve nem sikerült. Ez esetben önmagát és az Egyesült Államok galád terveit árulta el. Az elmúlt hét további külpolitikai eseményei: EURÓPA: Ausztria Kommunista Pártja Bécsben nagy békegyűlést rendezett. A nagygyűlés határozata követeli, hogy Ausztria kormánya erélyesen lépjen fel az atomfegyverkezési verseny ellen és ragadja magához a kezdeményezést az atomfegyverek általános eltiltására. — Dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere az ENSZ közgyűléséről hazatérőben Bécsben megszakította útját és eszmecserét folytatott dr. Leopold Figl osztrák külügyminiszterrel. KÖZEL-KELET: A Jordániában állomásozó brit csapatok megkezdték kivonulásukat. Az ejtőernyősök gépei Szíria és Libanon fölött szállnak el Ciprus felé. AMERIKA: New Yorkban az ENSZ politikai bizottsága folytatja a leszerelés problémájának megvitatását. ÁZSIA: Thaiföldön Sárit Thanarat marsall, a haderők főparancsnoka ragadta magához a hatalmat és elrendelte az ostromállapotot az egész országban. Dulles amerikai külügyminiszter Tajvan szigetére utazott, hogy tárgyaljon a csangkaisekistákkal. 1958. OKTÓBER 24. IMG Polust KA Trinwillershagen - a példa Trinwillershagen, kis falu a Német Demokratikus Köztársaság északi részén, néhány kilométernyire a Keleti Tengertől, ahol a föld olyan lapos, mint egy szál deszka. Aki ezt a községet tizenkét évvel ezelőtt látta, és mostanában újra felkeresi, nem ismerne rá, mert az a Trinwillershagen, ahol annak idején a földbirtokos uralkodott, nincsen többé. Akkoriban az egész település az intéző szép házából, a gazdasági épületekből, valami félszerféléből az idénymunkások számára és vagy kilenc sárkunyhóból, a béresek lakásaiból állt, ma pedig a volt béresek urai ennek a földnek. A kis falucskából, amelyet a térképen is hiába kerestünk volna, egy olyan község épült, amelynél szebbet még elképzelni is nehéz lenne — egy szocialista község. Az egész település, egészében, egyike annak a majdnem tízezer termelőszövetkezetnek, amelyek Német Demokratikus Köztáraság mezőgazdasági hasznos területének már több mint 34 százalékát művelik. Itt alapította 952-ben huszonhét egyéni gazda „Vörös lobogó” termelőszövetkezetet, amelybe 1952 októberében a falu parasztságának nagy része is belépett, a község utolsó gyéri gazdája pedig 1953-ban csatlakozott hozzájuk. Ezzel Trinwillershagen az NDK első olyan községe lett, amelyben minden dolgozó paraszt, önkéntesen, a ■szocialista mezőgazdaság útjára lépett. Néhány hónappal ezelőtt a szomszédos falu, Langerhanshagen termelőszövetkezete egyesült a „Vörös lobogó”-val és egyidőben ugyanebből a községből negyvenöt egyéni gazda is belépett a termelőszövetkezetbe, úgy, hogy a „Vörös Lobogó” ma 425 taggal 2070 hektár (3519 hold) hasznos területen gazdálkodik. Zöld pázsittal és fiatal fákkal szegélyezett, kitűnően karbantartott utak szelik ma át a községet. Hetven új, modern házat építettek a tagok és a vörös cseréppel fedett szép házakat gondozott kertek veszik körül. Hamarosan megépült a kultúrház, egy tágas, szép óvoda a község legkisebb lakói számára, majd egy gondosan berendezett otthon a termelőszövetkezet mezőgazdasági tanulóinak. A régi urasági birtok elavult gazdasági épületeit korszerűsítették, de ezek az épületek már nem voltak elégségesek, hiszen a termelőszövetkezet állatállománya egy hektárra számítva 38,3 darabról 1957-ig 70,5 darabra szökött fel. Új, nagy istállókat építettek, közöttük egy 600 férőhelyes tehénistállót, amelyben a technikai berendezések — fejesnél, etetésnél, itatásnál, trágyakihordásnál — helyettesítik az emberi erővel végzett munkát. Az öreg település maradványaira alig lehet az új környezetben rátalálni. Valahol a község szélén áll még néhány alacsony sárkunyhó, mint egy végérvényesen letűnt kor intő emlékei. Sok munkával, sok nehézség leküzdésével érte el a község mai eredményeit. Nem kaptak ajándékba semmit, maguk teremtették meg mindazt, amire ma büszkén tekintenek. Ahogyan a trinwillershageni termelőszövetkezeti gazdák értetek ahhoz, hogy községüknek új arculatot teremtsenek, éppúgy mesterei voltak terméshozamaik emelésének is. A következő számok bizonyságot tesznek arról, hogy itt is jó munkát végeztek. Az adatok eredményeiket egy hektár hasznos mezőgazdasági területre számítva mutatják. 1953 1357 Gabona 28,1 mázsa 35,0 mázsa Repce 9,0 „ 15,5 „ Burgonya 140,0 „ 263,0 „ Cukorrépa 338,0 „ 347,8 „ Az elért kiváló eredmények a termelőszövetkezetet újabb fejlesztésre sarkallják, így konyhakertészetük kiépítésére. Trinwillershagen ma már 258 hektáron termel főzelékféléket, amelyekkel Berlin, Rostock és más nagyvárosok piacait látja el Eredményeiket elsősorban annak köszönhetik, hogy a szocialista gazdasági elveket tudatosan szem előtt tartották és annak, hogy tagjaik — és különösképpen öt kiváló tagjuk — kezdeményezéseit végrehajtották. Ezeket a tagokat 1958. október 7-én a Német Demokratikus Köztársaság alapításának 9. évfordulóján, a legmagasabb kitüntetéssel, a Nemzeti Díjjal (mint a mi Kossuth-díjunk) jutalmazta a demokratikus német állam. A kitüntetettek: Reinhard Jahnke, elnök, akinek kezdeményezésére a termelőszövetkezet megalakult és aki azóta is, megszakítás nélkül a tsz elnöke, telve alkotóerővel és kiapadhatatlan munkakedvvel. Johann Reiter, a növénytermelési brigád vezetője, aki a gabonafélék hektáronkénti hozamát négy-öt mázsával az országos termelőszövetkezeti átlag fölé emelte. Fritz Eng, szakképzett állattenyésztő, a reábízott istállóban (80 fejőstehén, 120 egyéb szarvasmarha) 1957-ben elérte a tehenemként 3486 kg tejelési átlagot és ezzel megalapozta annak a lehetőségét, hogy már ebben az évben az átlagot 3900kg-ra emeljék. Wilhelm Lossmann, kovács, aki egyszerű eszközök felhasználásával olyan traktorokra szerelhető kisegítő munkaeszközöket gyártott, amelyek lehetővé tették, hogy a földek felületi megmunkálásánál jobb eredményeket érjenek el, ezenkívül megoldotta az istállókban a gépesített etetést. Herbert Nelzt, kocsin a lótenyésztésben ért el kiváló eredményeket. Ez az öt termelőszövetkezeti tag tette elsősorban lehetővé, hogy a „Vörös Lobogó” Tsz fejlődése példaképül álljon a Német Demokratikus Köztársaság termelőszövetkezetei előtt. GERDA SOLTWEDEL A Vörös Lobogó Tsz új kibontja