Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-21 / 51. szám

— 2 Kezeljük gondosan borainkat A borfejtés célját és hasznosságát illetően sző­lősgazdáink körében igen téves nézetek uralkod­nak. Egyesek nem tartják szükségesnek a fejtést, mondván, hogy a bor úgyis megtisztul magától. Lám, a seprő is leül és többé nem zavar. Mások egyenesen kívánatosnak vélik a bort minél tovább seprőn tartani, mert — amint mondják — a seprő a bor anyja és annál jobb a bor, minél tovább van együtt az anyjával. Ez bizony nagy tévedés! Mert miből áll a seprő? Elhalt élesztősejtek tömegéből, kicsapódott felesleges borkőből, a mustnak olyan alkotórészeiből, amelyek alkoholban nem oldód­nak. De van a seprőben homok, por, szőlőmag, bo­­gyóhéjfoszlány, amelyek a must zavarosságát okoz­ták. Ezekre az anyagokra már nincs szükség, tő­lük a bor bomlásnak indulhat. A bomlási anya­goktól a legjobb bor is kellemetlen seprőízűvé vá­lik, rontja illatát, egészségét veszélyezteti. «... , ... „ A fejtés tehát nélkülözhetet­ Mikor__ej M1_1 len pinceművelet. Idejének helyes megválasztása nagy körültekintést és gon­dosságot igényel. Az első fejtés ideje általában ak­kor érkezik el, amikor a bor megállapodott, többé kevésbé megtisztult. Ez rendszerint december ele­je, közepe. Ha egészséges volt a szőlő, akkor fejthetünk kicsit később, a rothadt szőlőből szűrt mustot viszont célszerű mielőbb lefejteni. Korán kell akkor is fejteni, ha a bor­— mint az idén is, — savszegény. Az első fejtést — különösen a vé­kony alföldi boroknál — minden körülmények kö­zött el kell végezni. Ha még nem történt volna meg, haladéktalanul fogjunk hozzá. Mielőtt munkához látnánk, győződjünk meg ró­la, hogy borunk nem hajlamos-e baratörésre. Sajnos az idei borok igen könnyen megtörnek, azért az elővigyázatosság helyénvaló. A barnatörés nemcsak a bor színét változtatja meg, de ízében, il­latában is kellemetlen változásokat idéz elő és a bort fogyasztásra alkalmatlanná teszi. A barnatö­rés közvetlen oka az oxidáció. Ha törésre hajla­mos bor nagy felületen érintkezik a levegővel — nyílt fejtésnél — egész tömegében megtörik. A tö­rött bort pedig elég körülményes kikezelni, sok­kal okosabb a bajt megelőzni. Vegyünk tehát fej­tés előtt minden hordóból fél liternyi mintát liter­res fehér üvegbe, jól rázzuk fel és dugaszolatlanul hagyjuk másfél-két napig szobai levegőn. Ha ez­alatt a bor színében változás nem történik, hozzá­kezdhetünk a fejtéshez. Amennyiben azt látjuk — és sajnos ez lesz a gyakoribb eset — hogy a bor felszínén barnás-opálos réteg képződik, amely le­felé halad és bizonyos idő múlva az egész mintát világos vagy éppen sötétbarnára változtatja, úgy fejtés előtt feltétlenül kéneznünk kell. Kénezésre használjunk Pannónia borként. Gyengébb törés esetén, másfél, erősebb törésnél két tablettát (20 gr.) adagoljunk hektoliterenként. Fontos megjegyezni, hogy egy gyenge — hektoli­­terenkénti 5—10 grammos — kénezés akkor is in­dokolt, hogy ha barnatörés nem fenyegeti borun­­kéit A második fejtés rendszerint két-három hónap múlva követi az elsőt és a nyár elején sor kerül­het még egy harmadik fejtésre is. Lágy, törésre hajlamos borainknál helyesebb a második és ké­sőbbi fejtést zártan végezni, így elkerüljük, hogy a bor mértéken túl érintkezzék a levegővel, üde­­ségét, friss illatát-zamatát jobban megőrizhetjük. „ .. . „ Másik fontos teendő új Hogyan töltögessünk? kezelésénél a töltögetés. Vékony, savszegény alföldi­ borainknál különösen ügyeljünk, hogy a hordó mindig tele legyen. A darabban levő bor nagy felületen érint­kezik a levegővel, aminek következménye, hogy a bor levegőízűvé válik, kisebb-nagyobb mértékben megtörik, esetleg borvirág képződik. Gyengébb minőségű boroknál pedig az ecet­esed­és is felléphet. Új borainkat eleinte hetenként, majd kétheten­ként, végül havonta töltögessük fel. Ha a hordót megkezdjük és nincs már töltögetésre borunk, ak­kor fejtsük át kisebb hordóba. Amikor már a kis hordókból is kifogytunk, fejtsük demizsonokba, palackokba, így borainkat hosszabb időn át minő­ségi változás nélkül eltarthatjuk. Kamrában, hideg pincében tartott boroknál elő­fordul, hogy az alacsony hőmérséklet miatt félbe­marad vagy meg sem indul az erjedés. Az ilyen rosszul kierjedt borokra nagyon vigyáznunk kell, mert könnyen felléphet a tejsavas erjedés, nyúló­­sodás vagy más nem kívánatos jelenség, amely borunk megromlását vonja maga után. Éppen ezért kövessünk el mindent, hogy az erjedés ismét meginduljon és a cukor teljesen elfogyjon a bor­ból. Egyszerűbb esetekben elég, ha a kamra, pince hőmérsékletét fűtéssel 10 C-fok fölé emeljük és a seprőt felkavarjuk. Makacsabb esetekben hideg­tűrő fajélesztőt kell használnunk, amely 5 C-fok fölött is képes erjeszteni. A borhibák jelentékeny része a rosszul, vagy sehogy sem kezelt hordóktól származik. A legna­gyobb gonddal kezeljük hordóinkat, mert tiszta hordó nélkül nincs egészséges bor. Bognár Károly a Szőlészeti Kutató Intézet tudományos munka­társa Taúktartás Sokan szinte ter­­mészetszerűnek tartják, hogy az­­ első néhány hideg ,7 nap után az addig­­ jól tojó tyúkok­­ egymásután hagy­­ják abba a tojásrakást, és amíg ki nem tavaszodik az idő, nem is kezdik újra. Pedig ez egy­általán nem természetszerű, mert a tyúkok megfelelő tartás, elhe­lyezés és takarmányozás mellett télen is rendszeresen tojnak. Hogyan tartsuk, takarmányoz­­zuk tehát a tyúkokat, hogy a téli tojásrakást biztosítsuk? A tojás­termelésre általában a 10—21 Cel­sius fok közötti hőmérséklet a legkedvezőbb, amelyet azonban a nagy hideg,(gle különösen a hir­telen hőmérsékletváltozás, a szél és a csapadék igen hátrányosan befolyásos. A téli tojástermelés el­ső feltétele ezért a jó baromfiól. Elhelyezés szempontjából az olyan él a legmegfelelőbb, amely dél, dél­kelet felé néz, széltől vé­dett, száraz és világos, jól szel­lőztethető. Fala, tetőzete, padoza­ta jó hőszigetelő, amely télen kellő meleget tart. Sajnos ma még nagyon sok helyen tartják a tyúkokat szűk, sötét, ablaktalan, huzatos, rosszul záródó ajtajú ólakban. Az így tartott, vagy a fák tetején didergő tyúkoktól ne is várjunk tojást, ha a hidegek beköt­í­tenek. Ne zsúfoljunk össze sok állatot 7 ttélett 4 az ólban. 1—1 négyzetméter alap­területre 4—5 tyúkot helyezzünk csak el, mert bepárásítják a leve­gőt, amitől átnedvesednek és ha kimennek a szabadba, megfáznak. Zsúfolt, sötét ólban, sem mozog­ni, sem táplálkozni nem tudnak rendesen, ami a toj­ástermelésre nagyon kedvezőtlenül hat, amikor naphosszat is az ólban tartózkod­nak. 8—10 foknyi hidegben már egyáltalán ne engedjük ki a tojó­tyúkokat, hanem tartsuk egész nap az ólban, s közben-közben esetleg szellőztessük ki az ólat. Egyébként is reggeli kieresztés előtt, előbb az ablakokat nyis­suk ki, hogy az ól és ezt követően a tyúkok fokozatosan hűljenek le. Alomnak legmegfelelőbb a szá­raz homok, amely könnyen tisztít­ható. Nagy hidegben öntsük be a baromfiólba a kemencéből, kály­hából kiszedett meleg fahamut, amely egyben jó fürdő is a tyú­koknak. A tojófészkeket pedi­g béleljük ki puha szalmával, szé­nával. Ahol arra mód és lehető­ség van, a fűtést a tyúkok jobb tojásrakással hálálják meg. Milyen legyen a tojótyúkok téli takarmánya? Az egyoldalú kuka-f ricaetetéstől, mely­­ sajnos a legelter­jedtebb gyakorlat, rigy­elete nem válthatunk jó tojásrakást. Ettől .• a tyúkok­ esetleg elhíznak, de nem tojnak. Igyekezzünk tehát minél változatosabb, ízletesebb takar­mányokat etetni. Egy 2 kilós tyúk napi takarmányadagja 10—12 de­ka. Ennek felét szemes, felét pe­dig keverék lágyeleségben adjuk. A lágyeleséget, amelynek alap­ja a jó búzakorpa (30—40 száza­léka) azonkívül kukorica-, árpa- és zabdara, extrahált olajos mag­­dara, főtt burgonya, kissé meg­nedvesítve langyosan, délben etessük. A zöld legelő pótlására, a vitaminszükséglet biztosítására pedig keverjünk hozzá 3,5 száza­lék szárított lucernalisztet, akác­levelet, csalánt, szénamurvát. Ad­junk a keveréktakarmányhoz 2 százalék szénsavas meszet és 0,5 százalék konyhasót. A szemestakarmány felét reg­gel, felét pedig estte adjuk. Reggel etessünk árpát, zabot, kölest, ocsut, vagy napraforgót. Kukoricát csak este adjunk, mert annak na­gyobb a melegfejlesztő képessége. Napközben pedig tegyünk a tyú­kok elé répát, elsősorban, ha van murokrépát vagy céklarépát. Az itatóba langyos vizet önt­sünk és mindig legyen az ólban faszéndarabkákkal kevert apró kavics. Etessünk tél idején csí­ráztatott zabot is, amely nagy E-vitamin tartalmánál fogva ked­vezően hat a tojástermelésre. N­. J. Juhtartók, figyelem! A Kőrösújfalui Földművesszövetkezet megszünteti szállás­­telepét, kb. 1800 mázsa gyengébb minőségű, de marhák, juhok takarmányozására alkalmas, hullámtéren termett szénáját megvételre ajánlja fel olcsó áron egyéni termelőknek is. Érdeklődni lehet a földművesszövetkezetnél személyesen, vagy telefonon. Szabad Told Nem értjük Visontán miért pazarolják az ára­mot? Nálunk reggel 7 órakor, sőt ne­gyed nyolckor is égnek az összes ut­cai lámpák, pedig hétkor már ki le­hetne kapcsolni, hisz aki ekkor még nem lát, az a villanyfénynél sem bol­dogul jobban. Vagy ilyenkor akarják azt az áramot elhasználni, amit éj­szaka megtakarítanak. Sajnos, sok­szor előfordul, hogy valamelyik utcá­ban, vagy éppen a hídnál nem ég a lámpa és a sötétben könnyen a pa­takba sétálhatunk. K. J.-né, Visonta. 1958. DECEMBER 21. —— Felengedett a fagy­a ismét telepítettek gyümölcsfákat A többnapos enyhe idő után fel­engedett a föld fagya Szabolcs megyében, s a termelőszövetkeze­tek, az állami gazdaságok, az egyéni parasztok ismét hozzá­kezdtek a gyümölcsfák telepítésé­hez. A nagyüzemekben ezúttal nagyteljesítményű földfúrógépek gyorsítják a telepítés munkáját. Egy-egy Zetor-traktorra szerelt fúrógép naponta 10 ember mun­káját látja el és csaknem két hold nagyságú területen ássa ki a cse­metefák helyét. A biri Táncsics és a nagykállói Zöldmező Terme­lőszövetkezetek is géppel telepí­tették nagyüzemi almáskertjüket, s így egyenként csaknem húszezer forint értékű munkát takarítottak meg. A szakemberek számítása sze­rint, ha még néhány napig enyhe marad az idő, félezer holddal is növekszik az új gyümölcsös terü­lete Szabolcs megyében. Ahol a vadászzsákmányt előkészítik.. • A Kunbajai Állami Gazdaság 35 000 holdas vadrezervátumában évről évre növelik a vadállo­mányt. A nagy­ kiterjedésű terüle­ten két év óta nem vadásznak, viszont nagy számban szállítják ide az élő vadaikat. A télen ötven őzön kívül több ezer nyulat, fácánt és fogolyt telepítenek, s így a gazdaság vadállománya jövőre tízezerre gyarapszik. Lehalászás a háló nélkül Néhány héttel ezelőtt a Fejér megyei Nagyhörcsöki Állami Gazdaság halastavaiban bemutat­ták a tógazdaságok lehalászásá­nak korszerű módját, az úgyneve­zett szöktetéses halászatot. Ez az eljárás csökkenti a munkaigénye­ket és megóvja a halakat a sérü­lésektől. Lényege az, hogy a ha­lakat nem hálóval fogják ki, ha­­­nem is különböző vízáramoltatások segítségével a teleltető medencé­be csalják. A Nagyhörcsökön tartott tapasz­talatcsere és bemutató gyakorlati eredménye máris mutatkozik: több Fejér megyei termelőszövet­kezet vezeti be ezt a módszert. Milyen károkat okoz a talajvíz és hogyan védekezzünk ellene? Ahol magas a talajvíz, nemcsak tavasszal szárad ki nehezebben a föld, hanem a talaj szerkezetében is sok kár keletkezik. A talaj le­vegőtlenné válik, a talajélet meg­szűnik, különböző káros kémiai elváltozások keletkeznek. Nem megfelelő a humuszkép­zés és a terület elgyomosodá­­sa is nagyobb. Különösen nagy kárt figyeltünk meg körzetünkben a csatornák és árkok elhanyagolása miatt a Győr-Sopron megyei Fertő tó mellett fekvő területeken. A Fer­tő tó sziklát tartalmaz és ezáltal a környező területek a vele ösz­­szeköttetésben levő talajvíz emel­kedése folytán lassan elszikesed­nek. Ez a helyzet például a fertőrá­kos­ Ságvári Termelőszövetkezet­nek a Fertő tó mellett elterülő földjein is. Jellemző, hogy nem­csak a régi vízlevezető csatornák hiányzanak, hanem a földjeiken keresztül folyó patak medre is annyira magas, vízinövényekkel annyira benőtt és tisztítatlan, hogy a víz színe magasabban van, mint a mellette fekvő talaj fel­színe. Természetesen ilyen álla­potban a felesleges vizet nem tudja levezetni. A patakot utoljá­ra három évvel ezelőtt tisztítot­ták. A Ságvári tsz-nél tavaly ősszel 19 mintavételi gödör közül a leg­többnél 60—80 centire már talaj­vizet találtunk, pedig a földeik másutt mindenütt szárazak vol­tak. A vizsgált talajok általában erősen lúgosak. Az alatalaj erősen szódás és szikes volt. A feltalaj szódatartalma is közel mozog ah­hoz a határhoz, amelynél a föld szántóföldnek már nem alkalmas. A szikesedés már annyira előre­haladott, hogy ha sürgős védelem nem történik, a szántóföld rövi­desen használhatatlanná, illetőleg szikes legelővé válik. Ezért nem hangsúlyozható elég­gé, hogy a csatornák és árkok kitisztí­tása mennyire fontos és sürgős. Ahol meg nincsenek vízlevezető árkok, ott újakat kell készíteni. A talajvízszint beállítá­sa kisebb területeken nehéz, az egész környék vízrendezése szük­séges. Erre kormányzatunk is mó­dot nyújtott, amikor engedélyez­te és anyagilag is támogatja a vízgazdálkodási, (vízrendezési és vízhasznosítási) társulatok alakí­tását. Minden gazdaságnak és egyénileg gazdálkodónak jól fel­fogott érdeke, hogy földjét a ta­lajvíz káros hatásától megvédje. Perneczky László, a peresztegi gépállomás laborató­riumának vezetője CUKORRÉPA TERMEL­ŐK! Szerződjünk minél előbb cukonepatennelesre. A szerződést a helyi földművesszövetkezetek megbízottjai kötik A cukorrépa ára fizetendő súlyú répamázsánként: L 10,5 Ft és 3 kg kristálycukor természetben. Ha a termelő a kristálycukrot természetben nem, vagy csak részben kívánja átvenni, a cukorgyár minden kg cukor helyett 10,60 forintot fizet. 2. Természetbeni juttatás: 65 kg egyszer préselt, vagy 35 kg kétszer préselt* vagy 3 kg száraz répaszeret és 0,50 kg melasz* térítés nélkül. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, termelőszö­vetkezeti csoportoknak, szakcsoportoknak, szakszövet­kezeteknek, társulásoknak az előírt feltételek teljesítése esetén fentieken felül mázsánként 3,5 forint nagyüzemi felár. CUKORRÉPATERMELÉS , belterjes gazdálkodás Belterjes gazdálkodás és NAGYOBB JÖVEDELEM I CUKORGYÁR

Next