Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)
1961-12-10 / 50. szám
ÖT @ 1J1IÍ GRÉIS1 JiiE1ŐGJUPaLÁCia Tv-antenna a házak tetején, korszerű gazdasági épületek és kiváló állatállomány a timnkiji fecnin Jidlhinsban Tolmácsunk szerint Moszkvától mindössze egy macskaugrásra van a Gorkij falubeli Lenin-korhoz, ahova gyorsjáratú autóbusz röpít bennünket. A sofőr beletapos a gázpedálba, kilencven kilométeres sebességgel rohanunk s a „macskaugrás” így is 80 percet visz el az időnkből. De amit a széles betonút mentén látunk, bőven kárpótol bennünket az időveszteségért. Magasba nyúló toronydaruk, dömperek, földgyaluk dolgoznak, s nyomukban gyorsan nőnek ki a 8—10 emeletes lakóházak a földből Kattognak a fényképezőgépek Fékez az autóbusz, megérkeztünk a Lenin-kolhozba. Az iroda előtt az orosz télnek megfelelően öltözött kucsmás emberek fogadnak bennünket. Meglepődünk, mert valaki magyarul köszönt ránk. Kiderül, hogy a gödöllői agráregyetem egyik tanára, Pataki József, hosszabb tanulmányúton van a Szovjetunióban s már hetek óta a Lenin-kolhoz vendége. — Talán először nézzünk körül a központunkban — javasolja Vljanov Iván Andrejevics kolhozelnök, aki 1929 óta elnöke ennek a jóhírű kolhoznak. Kattognak a fényképezőgépek, a látogatásra érkezett magyar termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok sorra fényképezik a kultúrházat, s a kultúrház előtt Lenin elvtárs vörösmárványból készült szobrát meg a takaros faházakat, a kolhoztagok családi otthonait. Ahány ház, majdnem annyi televízióantenna. Gorkijban 784 család közül 710-nek van televíziója. De nem hiányzik a lakásokból a mosógép, a porszívó gép és a villanytűzhely sem. Fagyos szél nyargal végig az utcákon, s mi sietünk be a kultúrház előadótermébe, ahol a kolhoz közgazdásza tájékoztat bennünket a gazdálkodás irányáról, az üzemszervezésről s az eredményekről. Ebben a 2600 hektár (4420 kh) területen gazdálkodó nagyüzemben elsősorban takarmányt, továbbá zöldségféléket és gyümölcsöt termelnek. A tej, a hús, a zöldség és a gyümölcs gyorsan és frissen kerül a piacra, hiszen a kolhoznak 29 tehergépkocsija van, s ezeknek egy része kizárólag a megtermelt áru szállítását végzi. A kolhoztagok jövedelme i Jelenleg 500 fejőstehenünk, 1040 sertésünk, 32 000 baromfink van... Az elnök nem folytathatja tovább tájékoztatóját, mert a vendégek kérdésekkel ostromolják. — Mennyi a tagok jövedelme? És munkaegységben számolnak-e? — Nálunk már nem munkaegységre dolgoznak a kolhoztagok, hanem garantált napibér van — magyarázza az elnök. — A garantált napibér új rubelben számolva 2 rubel és 80 képek, amelyből 2 rubelt havi elszámolás alapján minden hónapban kifizetünk, a 80 kopek pedig az évvégi prémiummal együtt kerül kifizetésre. Ezidőszerint nálunk a traktorosok keresnek a legjobban. Az ő havi keresetük átlagosan 120 rubel, az állattenyésztőké 100, a növénytermesztőké pedig 75—85 rubel. (Egy új rubel értéke körülbelül 16 forint.) A garantált munkaegységre jön az évvégi prémium, ami az elmúlt esztendőben a havi keresetnek átlagosan 12 százalékát jelentette. Minden brigád önelszámoló egység és minden brigádban annyi az évvégi prémium, amenynyivel túlteljesítették éves tervüket. A vendégek mindent feljegyeznek, amit a Lenin-kolhozban láttak. Uljanov Iván Andrejevics nevetve jegyzi meg, hogy a látnivalókból majd többet tudnak hasznosítani a magyar vendégek, mint a hallottakból. Gépesített állattenyésztés Valóban sok érdekeset és újat láttunk a kolhoz tehenészetében. A feketetarka tehenek átlagos tejhozama 4200 liter. Bizony nagy eredmény ez 500 tehén átlagában. Az állatgondozók 90 százaléka asszony és lány. A korszerűen berendezett istállóban a takarmányt függővasúton szállítják a tehenek elé, a trágyát pedig vízsugárral takarítják el. Alomszalma helyett faforgács és fűrészpor kerül az állatok alá, mert a szalma — ahogy az állattenyésztési brigádvezető mondta — túlságosan drága, hiszen kevés van belőle. Az itatásos borjúnevelésnek itt másfél évtizedes hagyománya van. A tehénistállóban déli fejésre készülődnek. A fejőnők sorra kapcsolják be a fejőgépeket s a tej emberi kéz érintése nélkül, zárt csöveken jut a gyűjtőmedencébe, onnan a hűtőbe és délután már a moszkvaiak uzsonnakávéihoz szervíroznak belőle. Dancs József Jellegzetes falusi ház tv-antennával a halászélet minálunk kicsit romantiikus mesterségnek tűnik. Számomra is az, s amikor a Balti-tenger partján jártam, kíváncsian érdeklődtem a tengeri halászok életéről. Wladyslawowo faluban így kerültem Budzisz León hajlékába. Csakhamar kiderült, hogy újdonsült lengyel ismerősöm nem afféle közönséges tengeri halász. Családfáján évszázadok óta csak halászok termettek. Négy év múlva ünnepük 300. évét annak, hogy a Budzisz-család — bizonyítottan — a tengerrel jegyezte el magát. A legrégibb halászősök feje fölé lassacskán már tiszteletteljes glóriát fon az idő, de fiaik a sanyarú élet miatt már széttépték ezt a glóriát: tengeri rablókká lettek és a Helfélsziget környékén ütöttek tanyát. Míg az 58 éves házigazda izgalmas részleteket mesél őseik bravúrjáról, mindig mosolygó felesége teríteni kezd. Közben a beszéd fonala gyorsan a házigazda életéhez kanyarodik. — Tizennegyedik születésnapomra kis halászbárkát kaptam az apámtól. Nagy kedvvel indultam a halászéletnek és máig sem bántam meg. Életem nagy részét a tengeren töltöttem. Jártam már a Finn-öbölben, az Északi-tengeren, az Atlanti-óceán peremén, közben sok sikertelen és sikeres halászatban volt részem. — Említhetne egy izgalmas halászutat? — Szívesen, de előbb igyunk egyet... A sűrű, piros ribizlibort apró pohárkákba önti, vastagon vajazott kenyeret harap utána s tovább ébreszgeti szunnyadó emlékeit: — Nem veszélytelen a mi életünk. Bizony többször is láttam már, hogy a viharzó tenger halastól és kalászostól fölfordította és elnyelte a bárkát. A vihar a mi számunkra még nem okoz olyan izgalmat, mint a szárazföldön élő embereknek. A több méter magasságú hullámok, a szüntelen morajlás, az állandó „hintázás", a végtelenbe tűnő víz hátán számunkra megszokott jelenség. Az igazi izgalmat maga a halászat, a tengerjárás jelenti. — Mi a legfőbb feltétele a biztonságos tengerjárásnak? — A józan ész, a higgadtság, az előrelátás. A tengerjáró emberekről általában azt tartják, hogy szeretik a szeszesitalt. Ez azonban téves elképzelés. Akik ezt a véleményt alkotják, azok csak a földönjáró tengerészt ismerik. A halász ugyanis kizárólag partraszállva italozik, ilyenkor azonban — már amelyik szereti az italt — alaposan kitombolja magát. De amikor vízre száll, csak teát ihat. S mintha éppen erről jutott volna eszébe, megragadja az alkalmat és kihörpinti maradék ribizliborát. Aztán ismét vajat ken kenyerére, saját készítésű és aprított vöröshagymával telehintett, szeletelt paradicsomot eszik hozzá. Eközben kicsit akadozik a beszéd, de rövidesen ismét a régi „kerékvágásba” tér: — Munka közben azért iszik teát a halász, mert a háborgó sós tengervízből parányi sószemcsék kerülnek a levegőbe, a vízpára szintén sós. Belélegezve, az ember szája is sós lesz. Hogy ez ne váljon kellemetlenné, inni kell rá teát. _ Miért nem vizet? — Mert a víz hideg s az még jobban lehűtené a hűvös széltől egyébként is átfújt szervezetet. A cukros tea viszont nemcsak oltja a szomjúságot, hanem semlegesíti a sót és amellett melegít is. _ És mit eszik az igazi halász? — Mindenekelőtt kevés kenyeret, mert azt sokáig kell rágni, és elvonja az ember figyelmét a halaktól. Hogy a szervezet a kemény időjárást jól elviselje és a munkát jól bírja, sok kalóriára van szüksége. Mit egyen hát, hogy az kalóriahús is legyen és fogyasztása ne kerüljön sok időbe? Hát vajat... Egy vérbeli tengerész legalább 25 deka vajat fogyaszt naponta. És természetesen sok halat eszünk. Sütve, füstölve, pácolva... Talán a szükségesnél csodálkozóbb arccal néztem az öregre, mert végigmért tekintetével és mosolyogva így folytatta: — Igen, a tengerészek kicsit furcsa emberek. Még az öltözködésük is más, mint a többieké. Nézze csak — gombolgatja kabátját — rajtam a kabát alatt pulóver van, az alatt ing, legalul pedig meleg svejci ing. Pedig most nincs hideg. Mit gondol, miért öltözünk mégis ilyen téliesen? a feleletet természetesen saját maga is adja meg. — Mert a szárazföldi hőmérsékletnél a tengeré mindig hidegebb. A parttól 100 méteres távolságon belül 6—8 fokos különbség is van. Vékony ruhában ettől nyomban megbetegednénk, a többszörös ruharéteg azonban elviselhetőbbé teszi az ember számára a hirtelen hőmérsékletváltozást. Később azonban teljesen hozzászokik a szervezet a vastag ruhához és mindig megkívánja azt. _ És miben egyeznek a tengeri halászok tulajdonságai a „szárazföldiekével”? — Abban, hogy többségük nagyon szereti a családját, az otthon meghitt melegsége, az apát hazaváró gyerekek mosolya és kedveskedése ezer kilométerekről is melegséget, jóleső örömet áraszt az ember szívében. Értük viseljük el a sok nélkülözést, azért dolgozunk hidegben és tomboló viharban, hogy nekik jó legyen. — Most hogy találják meg a számításukat? — Ha ettől rosszabb nem lesz, sose panaszkodunk. Aki szereti a munkát, most megtalálja számítását. Bizony 20—25 évvel ezelőtt még nehéz volt a halászélet. Nem voltak gépek, mindent kézierővel kellett végezni. Ma viszont már a fejlett technika behatolt a halászok életébe is. Villamosháló és telefon van már minden halászbárkán, csörlők húzzák a hallal megtelt hálókat. — Gondolom, ma már a halászhálót sem a szél, hanem a motorok hajtják. . — Természetesen, bár kedvező szél esetén a vitorláknak is nagy hasznát veszszük. Mégis a csaknem állandóan zúgó motoroké a döntő szó. Az ember szervezete néhány napig ugyan ellenáll, de egy hét múlva már a feje is zúgni kezd, a kéz is a motor ütemére mozog. Ez először nagyon furcsa, de később megszokja az ember, így „nő össze” a tengeri halász a hajójával. Annyira „együtt érez” vele, hogy a legmélyebb alvás közben is felébred, ha az emberi szervezet és a motor közt megszakad a harmonikus együttrezgés, ha a motorzúgásban a legkisebb elváltozás áll be. — Ha utána partraszáll? a család miatt, a zsákmány kirakásai miatt, az élelem és üzemanyag felvétel miatt vissza-vissza kell térni a szárazföldre. De ha az igazi halász partraszáll, szinte szervezete tartozékát hagyja a vízen. Bizonyos idő után ezért vágyik ellenállhatatlanul vissza a végtelen tengerre. A vérbeli halász azért nem tud „nyugdíjba menni”. Az én apám már 82 éves, hosszú útra már nem mehet el, de még mindig rendszeresen halászik. Mégis csak igaza van a közmondásnak: „Ha az ember meleg szeretetet hordoz a szívében és halat a gyomrában, akkor messzire tekinthet és sokáig, boldogan élhet”. M. B. (A mai imámmász HÍREK — innen-onnan Californiában az ivóvízprobléma megoldására felhasználják az óceánban úszó óriás jéghegyeket. Megállapították, hogy a jéghegyekben koncentrált víz tisztasága megközelíti a desztillált víz tisztaságát. A számítások egyúttal azt is bebizonyították, hogy egy jéghegy elvontatása és felolvasztása századannyiba kerül, mintha más eszközökkel állítanának elő ivóvizet. Az idén több mint 800 tudományos intézet, kolhoz és szovhoz különböző övezetekben, különféle talaj-, éghajlati-, hőmérsékleti viszonyok között több mint 250 ezer hektáron kőolajból előállított serkentőket próbált ki. Az elért eredmények mindenben igazolták a várakozásokat. Bebizonyosodott, hogy a kőolajból készült biológiai serkentők gyorsítják a csírázást, növelik a levelek klorofiltartalmát. Az ukrajnai kísérleti kukoricaföldeken 50—100 százalékkal több kukoricacső termett az említett serkentők hatására. A dió a legtáplálóbb gyümölcs. Egy kiló elfogyasztott dióbél körülbelül 7 ezer kalóriát termel a szervezetben, vagyis ugyanannyit, mint egy kiló kenyér, fél kg marhahús, fél kg hal és fél kg burgonya együttvéve. Charlie Pidgeon angol gazdálkodó két televíziókészüléket állított be a tehénistállójába és azóta a tehenek tejhozama észrevehetően növekedett. Pidgeon elmondotta, hogy 25 tehene naponta 10 literrel több tejet ad, amióta a televízió áldását „élvezik”. A rádió és a lemezjátszó mellett tehát a televízió is bevonul a tejhozamot emelő eszközök sorába. Brüsszelben az állatvédelmi egyesület lottót rendezett, amelynek főnyereménye egy vadászfegyver volt. Az egész világon 300—500 millió között van azoknak a száma, akik „veszélyes mértékben” éheznek és egymilliárd ember szenved különböző mértékben a rosszultápláltságtól. Ezek az adatok az Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Világszervezet statisztikájából származnak. Pisani francia mezőgazdasági miniszter beszédei többnyire pontosan 45 percig tartanak. Pedig a miniszter sohasem pillant az órájára. A rejtély nyitja, hosszú évekig tanár volt és megérzi, hogy „mikor jön a kicsengetés”. A lengyel ipar a mezőgazdasági munka megkönnyítésére újtípusú traktort gyártott, amelyet a poznani kiállításon mutattak be. Az újtípusú traktor sorozatgyártását már meg is kezdték