Szabad Föld, 1962. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
1962. JANUÁR 1. Fogarasi János, a szakoktatási főigazgatóság osztályvezetője: A mezőgazdasági szakmunkásképzés feladatai A termelőszövetkezeti dolgozók még nem mindenütt látják a speciális szaktudás jelentőségét. Ezért ennek a gondolatnak a népszerűsítésében, a már szakmunkások által elért eredmények megmutatásával, propagálásával a Szabad Föld többet tehetett volna és a közeljövőben nagyon sokat kell tennie. A második ötéves tervünk szerint százezer mezőgazdasági szakmunkást képezünk ki. Ezek közül 10 ezret tanulóképzés útján, a többit tanfolyamos formában a felnőttek közül. A felnőtteket tanfolyamokon, üzemi szinten három év alatt képezzük szakmunkásokká. A három év első két évét az ezüstkalászos tanfolyamokon képezik. Ezek a tanfolyamok három szakirányúak, éspedig: növénytermesztési, állattenyésztési és kertészeti. Mindenütt olyan szakirányú tanfolyamot szerveznek, amilyenre abban a községben, vagy városban szükség van. Nagyobb helyen — ha a szükséglet megkívánja — mindhárom irányú tanfolyam működhet egyszerre. Ennek a kétéves tanfolyamnak folytatása a harmadik évfolyam. Ezen a hallgatók a választott speciális szakma elméleti és gyakorlati anyagát tanulják meg, például szántóföldi, növénytermesztőgépész, vagy szarvasmarha-tenyésztő, vagy gyümölcstermelő stb. és sorolhatnám mind a 22 szakmát. A három évfolyam anyagának sikeres elvégzése után a hallgatók szakmunkásvizsgát tesznek. Az ezüstkalászos tanfolyam tehát ma már nem önálló tanulási forma, hanem a szakmunkásképzés szerves része. A képzett szakmunkások erkölcsi és anyagi megbecsülése mezőgazdasági nagyüzemeinkben is nap-nap után fokozódik, és lassan ugyanolyan tekintélye lesz, mint az ipari üzemekben. A csongrádi Petőfi Tsz-ben 15 százalékkal, a Szolnok megyei termelőszövetkezetekben 10 százalékkal több munkaegységben részesítik a vizsgázott szakmunkás tsz-tagokat és még sok hasonló példát sorolhatnék fel. A tsz-tagok tanulási kedve egyre fokozódik. Ezt bizonyítják a következő számok: ebben a tanévben azelső évfolyamra 20 ezren jelentkeztek, a második évfolyamon 12 ezren, a harmadik évfolyamon pedig 8 ezren vesznek részt. Szabad Told K. Nagy Sándor, a szövetkezetpolitikai főosztály vezetője: A jövedelemelosztási formák alkalmazásáról A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után most az előttünk álló legfontosabb feladat: a szövetkezeti gazdaságok gyors ütemű megszilárdítását. Több más tényező mellett nagyban elősegítik ezt a különböző ösztönzőbb munkadíjazási formák. Különösen fontosak ezeknek az alkalmazása a még gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezetek megerősítése szempontjából. Az elmúlt évben is az esetek jelentős részében a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdulásához a munkadíjazás helyes módja jelentősen hozzájárult. A téglási Xíj Élet Tsz például 1960-ban 11 forintot osztott munkaegységenként, s az évet 1 ezer forint mérleghiánnyal zárta. 1961-ben a munkaegység kiegészítéseként alkalmazták az össztermelés utáni premizálást, ami jelentősen növelte a szövetkezeti tagok szorgalmát a növények terméshozamának emelésében. Az állattenyésztésben is alkalmazták a premizálást, sertésnél például a daraértékesítés után premizáltak és ennek eredményeként a hízlalási idő a malackortól számítva nyolc hónapra csökkent. A konyhakertészetben a szedési munkáknál alkalmazták a pénzbeni díjazást a következők szerint: a zöldborsó kilóját 50—70 fillérért, a paprika és paradicsom kilóját pedig 15 fillérért szedték. Az idejében és jó minőségben leszedett kertészeti termékekből az így nyert többletbevétel fedezte a szedési kiadásokat. A téglási Új Élet Tsz az aszály ellenére megszüntette a mérleghiányt és a tavalyi 11 forintos munkaegységgel szemben a munkaegység értéke körülbelül 30 forint lesz. Az ilyen jó tapasztalatok ellenére egyes államigazgatási szervekben és termelőszövetkezetekben nem kezelik fontosságának megfelelően az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, sőt helyenként olyan gyakorlat is előfordult, hogy a Földművelésügyi Minisztérium által kiadott irányelvek alkalmazását meggátolták. Az a helyes, ha termelőszövetkezet a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő munkadíjazási formát alkalmaz és ennek bevezetéséről minden esetben a közgyűlés döntsön. A termelőszövetkezetekben a munkadíjazás és jövedelemelosztás bármelyik formáját is alkalmazzák, vagy bármilyen módon is tökéletesítik a munkaegységrendszert, nagyon fontos, hogy az alábbi főbb követelményeknek feltétlen megfeleljenek: — feleljen meg az elosztás szocialista elvének, vagyis a díjazás mértéke tükrözze vissza az elvégzett munkát és vegye elejét az egyes munkakörök közötti nagy aránytalanságok keletkezésének; — serkentse a tagokat több és jobb minőségi munkára, nagyobb termelési eredmények elérésére; — vegye figyelembe a közös és egyéni érdeket egyaránt, segítse elő a közös alapok gyarapodá 3 — Az 1962-es évben tovább növeljük a mezőgazdaság terméshozamát A Földművelésügyi Minisztérium szakvezetőinek nyilatkozatai Hont János miniszterhelyettes: A tervezés a jó gazdálkodás feltétele . Az előtervezés tapasztalatainak részletesebb, alaposabb elemzésére csak később lesz lehetőség. Annyit kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a termelőszövetkezetekben készült előzetes termelési tervek összesítésének a számai — mind a termelés, mind az értékesítés szempontjából — általában helyes tendenciát mutatnak. A növénytermelés szerkezete is abba az irányba tolódik, amit a népgazdasági terv előirányoz. Erre mutat például, hogy a tszek közös szántóterületén a kenyérgabonavetés aránya országosan az ez évi 30,2 százalékról a terv szerint 1962-ben mintegy 33 százalékra nő; növekszik az abrakféléken belül az őszi árpa vetésterülete, több hüvelyes, zöldség és gazdasági magfélék vetését tervezik. Az előzetes tervek még bizonyos lemaradásokat is mutatnak, elsősorban egyes árunövények vetésterületénél, rostkendernél, rizsnél, napraforgónál, dohánynál, borsónál és egyes gazdasági magvaknál. Fontos, hogy a népgazdaság szempontjából rendkívül fontos árunövényekből mielőbb megkössék a szerződést. A júliusban a megyék számára megadott kereteknél nagyobb területen szeretnének öntözni, helyenként talajt javítani. Építkezni is többet szeretnének szövetkezeteink. Ezek közül az igények közül azt vizsgáltuk meg, milyen lehetőségünk van a nagyobb öntözésfejlesztési igények kielégítésére. Ennek a vizsgálatnak az eredményeként országosan mintegy tízezer holddal nagyobb területen tudunk új öntözőtelepeket építeni 1962-ben, mint azt korábbi terveink előirányozták. Az előző évihez képest tovább terjedt — ha nem is vált sajnos mindenütt általánossá — az az általunk előírt módszer, hogy az illetékes járási szervek a népgazdasági terv járási előirányzatait és azok ésszerű szétosztását alaposan megvitatják a szövetkezeti vezetőkkel. Tapasztalatunk szerint ott jártak el leghelyesebben és legeredményesebben — mint például Veszprém megyében —, ahol a járáson belüli tárgyalásokat néhány szövetkezet elnökével előzetesen jól előkészítették és azok bevonásával folytatták le a tárgyalásokat. Az ilyen helyeken sokkal jobban sikerült már az előzetes tervekben is a népgazdasági igények és az üzemi tervek összhangját biztosítani. Ez érthető, hiszen szövetkezeti vezetőink többsége is ismeri és megérti a népgazdaság szükségleteit és bevonásukkal ésszerűbben tudják a járáson belül az egyes üzemek termelési szerkezetét a népgazdasági tervvel összhangba hozni. A legközelebbi hetek legfontosabb teendője az évi zárszámadás jó elkészítése, az 1961. évi gazdálkodás alapos, gondos elemzése, majd mindezek alapján az 1962. évi termelési és pénzügyi tervek végleges kidolgozása. Ezt a munkát a már elkészített előtervek lényegesen megkönnyítik. Arról van szó, hogy szükség szerint még kiigazítsák ezeket a népgazdasági tervvel, illetve a végleges zárszámadási adatokkal való összhang szempontjából. Így is nagyon felelősségteljes, körültekintő munkára van szükség. Hiszen rendkívül fontos, hogy a terv — és annak egyes részei — mindenféle szempontból reálisak és összehangoltak legyenek, mert a terv az egész évi gazdálkodás alapja. Végül csak arra hívnám fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy a termelőszövetkezetek vezetői minél szélesebb körben vonják, be ebbe a munkába a tagságot , a szövetkezet gazdáit, és vitassák meg velük a tervet, beleértve az annak végrehajtása érdekében megvalósítandó főbb teendőket is. Újra lepergett egy esztendő a mezőgazdaság életében is. A Földművelésügyi Minisztériumban az ó év utolsó napjaiban is serény munka folyt, összegezték az 1901. év, a második ötéves terv első esztendejének tapasztalatait, s készülnek az 1962-es évre, a második tervévre. Ez alkalomból több minisztériumi vezetőt megkértünk, nyilatkozzon a Szabad Föld olvasóinak a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről- sőt, az adott körülmények között a legmegfelelőbb nagyüzemi munkaszervezet kialakítását; legyen egyszerű, hogy a tagok könnyen kiszámíthassák az elvégzett munkáért járó munkadíjat és a nyilvántartása se okozzon külön gondot, vagy ne igényeljen külön munkaerőket; — feleljen meg a termelőszövetkezet gazdasági erejének, feleljen meg annak az elvnek, hogy a tagok között kiosztani csak azt lehet, ami az állami kötelezettségek és a tartalékolások utat a jövedelemből megmarad. Dr. Soós Gábor, a növénytermesztési főigazgatóság vezetője: A nagyhozamú búzafajták termesztésével megoldjuk a gabonaproblémát Néhány évvel ezelőtt sürgetően merült fel annak szükségessége, hogy nemesítőink munkája nyomán, vagy az ismert külföldi búzafajták kipróbálásával olyan nagy termőképességű búzafajták álljanak nagyüzemeink rendelkezésére, amelyek szalmaszilárdak, megdőlés nélkül, gazdaságosan hasznosítják a gépi talajművelést, a nagyobb adagú műtrágyázást és géppel elsősorban kombájnnal jól betakaríthatók. Gyorsabb megoldásnak a külföldi búzafajták kipróbálása és hazai termesztésbe vonása mutatkozott. Ezért szovjet, olasz, francia, nagy termőképességű búzafajtákat először kisebb területen, majd nagyüzemi méretekben próbáltunk ki és ennek alapján a szovjet és olasz fajták közül a Bezosztája 1-es, a Bezosztája 4-es, a Szkoroszpelka 3/b, a San Pastore és az Autonómia fajták váltak be legjobban hazai viszonyunk között. Rövid két évre tekint vissza ezen fajták nagyüzemi termesztése és már a második évben, 1961-ben, döntő fordulatot hoztak búzatermesztésünkben. A múlt évben 281 ezer kát. holdon termeltük ezeket a fajtákat és országos átlagban kát. holdanként 6,1 mázsával adtak nagyobb termést, mint a hazai fajták. Jelentőségüket szemléltetően mutatja az állami gazdaságok búza terméseredménye: 1961-ben az állami gazdaságok kereken 210 ezer kát, holdon 16,3 mázsás átlagtermést értek el, s ezen belül búzaterületük mintegy felén a hazai fajtáknál 14,3 mázsa, a külföldi fajtáknál pedig 18,5 mázsa átlagot. Ezeknek az eredményeknek döntő szerepe volt abban, hogy az 1961. évben mezőgazdaságunk történetében először, országosan a búza termésátlaga 11,1 mázsa volt. Ezek az eredmények teljes egészében bizonyították azokat az elképzeléseket, hogy a nagy termőképességű búzafajták megalapozott termelésével 4,5 mázsával nagyobb termésátlagot tudunk elérni, mint a hazai fajtákkal. Ezért a kenyérgabona-kérdés megoldásában elsőrendű eszközként vesszük számításba a nagy termőképességű búzafajtákat. Az 1962. évre kereken 700 ezer kát. holdon terveztük nagy termőképességű búzák termelését. Ezzel szemben ténylegesen az ősz folyamán közel 800 ezer kát. holdon vetették ezen fajtákat, 1963-ban pedig 1,1 millió kát. holdra növeljük a nagy termőképességű búzafajták területét. E búzafajták területének ilyen arányú növelése egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a második ötéves terv végére valóban elérjük és lehetőleg túlhaladjuk az országos 13,5 mázsás búza-termésátlagot. Dr. Németh Lajos, az állattenyésztési főigazgatóság helyettes vezetője: Számos új kedvezmény a közös gazdaságoknak Az állattenyésztés 1961. évi bruttó termelési tervet a várható végleges számok alapján értékelve 101,6 százalékra teljesítjük. Nemcsak az összesítő adatokat, hanem a részleteket tekintve is fejlődést állapíthatunk meg. Az előzetes számítások alapján a 100 tehénre jutó borjúszaporulat 78 lesz az 1960. évi 68-cal és a tervezett 69-cel szemben. A szarvasmarha-tenyésztésben azonban kedvezőtlen jelenségek is vannak. Az előhasi üszők száma csökkent. A tehenek és az előhasi üszők száma az állami szektorban és a termelőszövetkezetekben emelkedett ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ellensúlyozta volna a háztáji és egyéni gazdaságok állománycsökkenését. Ezen a helyzeten kíván segíteni az 1962-ben életbelépő új, az úszőnevelést elősegítő hitelezési és hitelengedési kedvezmény. A sertéstenyésztést illetően azt mondhatjuk, hogy az 1960. évben hozott helyes intézkedések eredményeképpen 1961. őszére országosan olyan nagyszámú sertésállományunk lett, amilyent még Magyarországon nem számláltunk. A termelőszövetkezetekben viszont a kocaállomány nem növekedett olyan mértékben, mint terveztük. A tsz-ek kocaállományának növelését elősegítjük az idei év első félévére tervezett takarmányjuttatással egybekötött akcióval is. Azt tervezzük, hogy a kihelyezésre kerülő kocasüldők mintegy 60—65 százaléka az első félévben már leszállításra kerüljön. Az 1962. évi állattenyésztési terv fő feladatai közül is különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a tsz-ek minél több hízott sertést adjanak át az államnak az első félévben. A felvásárlásra kerülő hízott sertések egy részét a háztáji és egyéni gazdaságokból várjuk. Néhány százalékkal azonban — a december 1-i értékelések szerint — kevesebbre kötöttek szerződést, mint várni lehetett. Az 1962. évi hízottsertés árutermelési terv telj-sPíSoo z,.fí-’ í-hgri — nm',Vo,thon'i a szerződéskötések ütemét minden szektorban javítani kell — a háztáji és egyéb gazdaságokban az átlagosnál is jóval több a teendő.