Szabad Föld, 1968. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-07 / 27. szám

---------------------------------------------------------------------------------------------SlAB&PfÓLD ----------------------------------------------------------------— Öntözés - belvízcsatornákból A mező­hé­ki Táncsics Tsz hasznos kezdeményezése Hetek alatt rendezkedtek be öntözésre a mezőhéki Táncsics Tsz-ben. Ez év márciusában még csak gondolatként vetődött fel az öntözés, mint a szárazság elleni küzdelem egyik eszköze. Eddig csak a hagyományos módszerek­kel ellensúlyozták az­ aszályos éveket — állandóan talajzárás, őszi mélyszántás stb. — és mint közismert, jó eredményekkel. De most ezek a műszerek kevésnek bizonyultak. Zölde­lő kapások 800 holdon Jelenleg 800 holdon árad szét az életet adó víz a meződéki Táncsics földjein. Bagó Bálint­tal, a tsz elnökhelyettesével jár­juk a határt, amelynek egyik ré­sze egyéni gazdáké. Földjük si­ralmas képet mutat. Búzájuk arasznyira nőtt, a kalászban né­hány szem, de azok is olyanok, hogy a tű fokán áthúzhatók. A tsz területén viszont szépen zöl­des­ a kukorica, a cukorrépa, a lucerna. Az öntözéses termelés rég nem számít úajdonságnak. Itt sem az öntözés az érdekes, hanem az a határozottság, amellyel megvalósították, másrészt pedig az, hogy itt hadat üzentek an­nak a maradi szemléletnek, amely szerint külön vízhálózat kell az öntözéshez és külön csa­tornarendszer, a belvizek elve­zetéséhez. — Az öntözővíz tíz kilométer­­ről jön hozzánk. Ezen a nagy tá­volságon mindössze két helyen kell átemelni a vizet — magya­rázza az elnökhelyettes. A gépek korszakaiban ez nem jelenthet túl nagy költséget és fáradtságot. A tsz területén is nagyon gyorsan ment a kisebb szintkülönbségek kiegyenlítése. Az Sz—100-as traktor, az árok­nyitó ekével eleven cáfolatot adott a régi felfogásra. Itt a gya­korlat bizonyítja, hogy igenis, lehet a belvízcsatornákból ön­tözni. De legyünk tárgyilagosak. Valóban nem lehet ezt minde­nütt megvalósítani. De, ahol le­het, miért nem csináljuk? Csató István, a Táncsics Tsz elnöke hangsúlyozza: — Nálunk vízügyi szakembe­rek állapították meg, hogy a 12 ezer holdunkból 3 ezer holdat minden különösebb nehézség nélkül lehetne öntözni a belvíz­­csatornákból. Hogy mégsem nö­veltük 3 ezer holdra az öntözött területet, amikor nagyon nagy szükség lett volna rá ? Ez azért van, mert nem kaptunk több gé­pet és öntözőcsövet, pedig pén­zünk lett volna rá. Érdekes elgondolás Ez persze országos szinten is befektetés és gyártás dolga. Csató Istvánnak azonban van olyan elgondolása is, amelyhez pénz sem kell. Erről így beszél: — Javaslom, hogy télen, illet­ve tavasszal fogjunk vissza mi­nél több vizet a belvízcsatornák­ban. Semmi baj nem lesz abból, ha kevesebb víz folyik el tő­lünk a Fekete-tengerbe. Aszály esetén viszont, számokban szinte ki sem fejezhető értéket jelent számunkra. Igaza van Csótó Istvánnak. Gyakorlatilag sem lenne ennek semmi akadálya, hiszen különö­sen belvízveszély idején a csa­tornahálózat állandó felügyelet alatt áll. A csatornaőrök felada­tává lehetne tenni, hogy amikor a termőföldekről lefolyt a víz, vegyék használatba azonnal a vizet visszatartó építményeket. Ha csak annyi haszna lenne en­nek, hogy a talajvíz szintjét né­hány centivel megemeli, vagy a levegő páratartalmát megnöve­li, már sokat nyerünk vele. Határjárás közben eljutunk egy lucernatáblához. Éppen ön­tözik. Két ember dolgozik itt. Az öntözés műszaki kellékei: a vizet kiemelő motor és szivat­­­tyú, valamint 100—120 méteres összerakható, illetve szétszedhe­tő csővezeték. Aki nem látja, el sem tudja képzelni, milyen egy­szerű ez. A csővezetéket úgy he­lyezik el, hogy az öntözött sza­kasz legmagasabb pontján ömlik belőle a víz, és szabadeséssel jut el a mélyebb részekre. Amikor a tábla egy szakasza elegendő vizet kapott, az öntözőkellékeket néhány száz méterrel tovább költöztetik. Az öntözés — az egyszerűség végett — aránylag nem is je­lent túl nagy költséget, holdan­ként ezer forintot, amely a több­lettermékben bőven megtérül. Az idei szárazság — az ötletes öntözés ellenére — jelentős káro­kat okoz a tsz-ben, körülbelül 15—20 millió forintot. A tsz azonban nagymértékű és gyors átcsoportosítással igyekszik a szárazság okozta kiesést pótol­ni: a terven felül 400-zal több hízó marhát, ezerrel több hízott sertést stb. értékesít. A veszteség és a többletbevétel kiegyenlítő­dik. Ez az országos hírű tűz­­gazdaság szép példáját adja an­nak, hogyan lehet a nehézsége­ket legy­űrni. Teszkó Sándor A keszthelyi lapos terület helyén, 6500 holdon ma már ter­mőföldet találunk. A talajjavítók a láp köré övcsatornát vontak, és a vízrendezéshez szükséges szivattyútelepet is elkészítették. Képünkön az övcsatorna zsiliprendszere. (MTI Fotó : Kovács Sándor felvétele) VÁLLALATNAK, KÖZOLETNEK ELADUNK négy RBL—4 típusú, román gyártmányú, billenőplatós pótkocsit és egy ZláZ 151— B típusú tehergépkocsit Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő Vállalat Kecskemét , Czollner tér 5. Tel.: 17—01 m­mmmm A külterületi földek hasznosítása A földtörvény végrehajtása­ként megjelent a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter, valamint az építésügyi és város­­fejlesztési miniszter együttes rendelete egyes állami tulaj­donban levő külterületi földek értékesítéséről, illetőleg haszon­­bérbeadásáról. Értékesíteni, vagy haszonbérbe lehet adni azokat a külterületi földeket — ide értve a zártkerti földeket is —, amelyek nagyüzemi gazdál­­kodásra nem alkalmasak. A rendelet szerint állami föl­det azok vásárolhatnak és bé­relhetnek, akiknek a tulajdoná­ban nincs föld, illetve a meg­vásárolni, vagy bérelni kívánt földdel együtt a birtokuk a 200 — 400 négyszögölet nem haladja meg. Az üzemek, hivatalok, in­tézmények dolgozói szakszerve­zeti bizottságuk útján együtte­sen is előterjeszthetik kérelmü­ket. Az eladásra kerülő állami földek vételárát a községi ta­nács állapítja meg. A vételárat általában egy összegben fizetik a vevők, de a községi tanács in­dokolt esetben legfeljebb két évig terjedő időre részletfizetést engedélyezhet. A vevők és a ha­szonbérlők kötelesek a vásárolt, illetőleg haszonbérelt földet megművelni. A megvásárolt, illetőleg ha­szonbérelt földrészleten csak ideiglenes tartózkodásra alkal­mas szerszámkamrát, vagy hét végi házat szabad építeni, mel­léképület — árnyékszék kivéte­lével — nem létesíthető. Hét vé­gi ház, továbbá városban, üdü­lőterület környékén, vagy fő­útvonal mentén létesítendő szerszámkamra építéséhez enge­dély szükséges. Az értékesített földrészlete­ket a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésétől számított öt évig elidegenítési tilalom terheli. A tilalom alól a megyei Földhiva­tal vezetője méltánylást érdem­lő esetben felmentést adhat. A vevőit,a megvásárolt, ille­tőleg a haszonbérlők a haszon­bérelt földeken kertszövetkeze­teket, hegyközségeket és más egyszerűbb mezőgazdasági szö­vetkezeteket hozhatnak létre és ehhez igénybe vehetik az álta­lános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek támogatását. Az­ értékesített földek vétel­ára, illetve a haszonbér a köz­s­ségi tanács fejlesztési alapját il­leti meg. A korszerű erdőművelés A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, valamint, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa irányelveket dolgo­zott ki, abból a célból, hogy a termelőszövetkezetek erdőgaz­­z­dálkodása és fafeldolgozó tevé­kenysége javuljon, s az állami erdészeti szervek és a termelő­­szövetkezetek együttműködése erősödjön. Az irányelvek többek között megállapítják, hogy különösen fontos a termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásában rejlő lehe­tőségek kihasználása az ország erdősebb megyéiben, ahol a föl­dek termőerejének gyengébb volta miatt a mezőgazdasági la­kosságnak a múltban is jelen­tős jövedelemforrása volt az er­dő. Az irányelvek ezután szakta­nácsokat adnak az erdőkezelést illetően, majd felhívják a figyel­met arra, hogy a termelőszövet­kezetek vegyék igénybe az er­dőműveléssel kapcsolatos álla­mi dotációkat. Végül az irány­elvek kitérnek arra is, hogy mi­lyen kiegészítő tevékenységek­re biztosít lehetőségeket a szak­szerű erdőművelés, mint pél­dául a mészégetés, a faszénége­tést stb. Hogyan történik a kárbecslés? Ez az év bővelkedik termé­szeti csapásokban. Az Állami Biztosító kárszakértői eddig 130 ezer holdon állapítottak meg elemi kárt. Az Állami Biztosító nagyon fontosnak tekinti a ká­rok pontos felmérését, a biztosí­tásból eredő kötelezettségeinek gyors teljesítését. Ezért ezt a munkát elméletileg és gyakorla­tilag jól felkészült szakembe­rekre bízzuk. Meddő viták helyett... A gyors és pontos kárbecslés másik alapfeltétele a károk mi­előbbi bejelentése. Az elkésett kárjelentés nemcsak megnehezí­ti a kár pontos megállapítását, hanem meddő vitákra vezethet, amelyek elkerülhetők lennének. A gyors kár­jelentésnek első­sorban az a jelentősége, hogy a károk szemléjének sorrendje ki­alakítható legyen. Aszerint, hogy milyen kárese­mény következett be, és az mi­lyen növényt érintett, a károk felmérésénél kétféle eljárás, kö­vethető. A szempergést, vagy a növényállomány teljes pusztulá­sát előidéző jégkár nagysága például azonnal és véglegesen megállapítható. A hosszú te­nyészidejű növényekben részle­ges károkat okozó jégverés ha­­tása viszont véglegesen csak akkor rögzíthető, amikor a tel­jes termés már kialakult. Az előszemle A kár végleges megállapítá­sát megelőző vizsgálatot elő­szemlének nevezzük. Ennek so­rán rögzítjük a növény beállott- "­ságát, fejlettségét, a terüle gol­­dozottságát, valamint azokat a tüneteket, amelyek például a jégverés hatására a növényeken keletkeztek. Igen fontos a jég­verés irányának, erejének és nagyságának megállapítása. A kár végleges megállapítá­sakor nagy hasznát vesszük az előszemle jegyzőkönyvnek. Az itt rögzített feljegyzések segíte­nek abban, hogy a különböző módon károsodott területeket egymástól jól elhatároljuk, a kár nagyságát pontosan megál­lapítsuk. Ehhez a munkához alapos szakmai tudás szükséges. Jószemű szakembernél a döntés hamarabb megérlelődik, kevés­bé fejlett értékű kárszakértő­nek viszont gyakrabban kell a mérési módszereket alkalmazni. Egyik mérési módszer a kalá­szosoknál például az, hogy a földre kiszóródott szemeket számoljuk meg, de alkalmas a kár megállapítására a kalászok vizsgálata is. A módszereiket e tekintetben sem lehet mereven előírni, mert ez tévedésekhez vezetne. A biztosítási feltételek — a le­hetőséghez képest — alkalmaz­kodnak a gyakorlathoz. Ezért található a szerződésben példá­ul olyan kikötés, amely szerint általában csak a mennyiségben felmérhető terméskiesés szolgál­hat a kártérítés alapjául. A mi­nőségi értékcsökkenés kártala­nítása csak néhány növény jég­kárára korlátozódhat, mint pél­dául a dohány, a kender és egyes gyümölcsfélék. A jégsze­mek ezekben a növényekben ál­talában —­ a katasztrofális jég­veréstől eltekintve — mennyi­ségi veszteséget nem okoznak, hanem főként a minőséget ká­rosítják. Miben segíthetnek a termelők? Nem ismeretlen eljárások ezek a legtöbb termelő előtt, sőt, vannak vidékek, ahol a dohány­­termelők már teljes szakszerű­séggel minősítik a jégvert dohá­nyok leveleit. Ilyen helyeken könnyebb a kárszakértő dolga is. A károk felmérése általában folyamatosan és zökkenőmente­sen történik. Vannak azonban időpontok, amikor például sok a jégesős nap és ugyanakkor a károk azonnali megállapítása is nagyon sürgős. Ilyen­­az aratás ideje. Ilyenkor a tárgyilagos kármegállapítást a termelők a gyors kárjelentéssel segítsék elő és — az aratást folytatva — hagyjanak ki olyan lábon álló mintatereket, amelyek az átla­got jól mutatják. Ebben az idő­ben a kárszakértők feladata el­sősorban a pergési károk felmé­rése, mert ez sürgősebb, a hosz­­szabb tenyészidejű károsodott növények szemléjét pedig ké­sőbbre halasztják. Ezek azok a legfontosabb irányelvek, amelyek alapján a károk felmérése történik. Ráth András Állami Biztosító 1938. JÚLIUS 7. A tsz-vezetők díjazása A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége irányelveket adott ki a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek vezetőinek javadalmazásáról. A javadalmazás irányelvei kiter­jednek a tisztségviselők — az elnök, az elnökhelyettes —, va­lamint az üzemi vezetők —fő­mezőgazdász, főkertész, főállat­tenyésztő, főkönyvelő, a szerve­zeti egységvezetők, az állatorvos és a jogtanácsos — munkadíja­­zására. * Az irányelvek javasolják, hogy a tsz-vezetők javadalmazását a közös gazdaságokban a tagok munkadíjazási rendszerével összhangban álapítsák meg úgy, hogy a javadalmazás rendszere a tsz-vezetők anyagi érdekeltsé­gét a tsz-tagokéval azonos irány­ban és mértékben fejlessze. A­ tsz elnökének és függetle­nített elnökhelyettesének java­dalmazását — a vezetőség javas­latára — a közgyűlés, a többi vezetőét pedig a tsz elnökének javaslata alapján, a vezetőség állapítsa meg. Indokolt alap­elvnek tekinti, hogy az elnök munkadíja és az előirányzott ki­egészítő részesedése a havi há­romezer forintot elérje, de a hatezer forintot túl ne haladja. A közgyűlés döntése alapján sor kerülhet az elnök személyi díjazására, az elnöki tisztség­ben eltöltött időtől,­a személyé­hez kapcsolódó érdemektől füg­gően. Személyi díjazásban más vezetők is részesíthetők.

Next