Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 1. szám

1916. JANX'tK 4. Közönyös emberek Olyan eseteket gyűjtöttünk csokorba, amelyeknek szerep­lői a közelmúltban bíróság előtt álltak, önmaguktól és egymástól elidegenedve, s egyikük-másikuk a tárgyalóte­remből a börtönbe került — mert nemcsak a szeretet, de a társadalom törvényei ellen is vétettek. A társadalom törvé­nyei ugyan ritkán beszélnek szeretetről, de paragrafusai mégis egymás tiszteletét, meg-, becsülését, az egymás iránti felelősséget írják elő számunk­ra. • Magány Egy alattyánt idős ember ke­gyetlen magányra jutott élete végén. Sorsának alakulása a szeretetlenség számlájára íran­dó — szinte kizárólagosan; a családjogi törvények alkalma­zása ugyanis ez esetben nem változtathatott a családtagok közt kialakult helyzeten. Mert mi is az idős alattyáni ember helyzete családjában ? Felesége 441 évi házasság után elvált tőle. A bíróság, fel­bontván a nyilván megromlott házasságot, elrendelte a va­gyonközösség megosztását. En­nek nyomán elárverezik a het­venegy­ éves, betegeskedő em­ber feje fölül a házat, mivel az közös tulajdon, s volt fele­sége hozzá akar jutni a neki járó rész pénzbeni értékéhez. Ezen kívül a volt feleségének megítélt tartásdíjat is levon­ják csekélyke nyugdíjából. Pedig az asszonyt a gyerekek eltartják, gondozzák — ővele viszont egyik se törődik. Hét élő gyereke van. Igaz, hogy jogi helyzetén változtatni nem lehet, az azon­ban semmiképpen se szükség­­szerű, hogy ennyire elhagyatva élje le életét. Nem tudjuk, mi oka lehetett annak, hogy fele­sége és gyerekei elidegenedje­nek tőle — de akármi volt is, a szülő iránti gyermeki szere­­tetet semmi sem nyomhatja el egyetlen perekében sem. Visz­­szanyerése érdekében talán ő maga is tehetne valamit, de gyerekeinek mindenképpen kötelességük törődni apjukkal. A szeretet íratlan törvényei ezt épp úgy­ megszabják, mint az anyjukról való gondosko­dást. Cserbenhagyás B. Márta gyalogosan haladt az út bal oldalán, hazafelé a munkahelyéről. Ugyanott dol­gozó két munkatársa, két­­ fia­talember, motorkerékpárral közeledett hozzá az út jobb ol­dalán. A két fiatalember elha­tározta, hogy a lányt megijesz­ti. A motort átirányították az út bal oldalára és mintegy 50 kilométeres sebességgel értek B. Mártához. Olyan közel ro­bogtak el mellette, hogy a lány hiába tért le az útpadká­ra, karjukkal mégis elérték és az árokba sodorták. B. Márta nem sérült meg súlyosan, de mégis elsősegély­­nyújtásra, orvosi ápolásra szorult volna. A két fiatalem­ber azonban segítségnyújtás helyett inkább igyekezett le­beszélni a lányt arról, hogy orvoshoz menjen. Így az csak a helyszínre érkező tehergép­kocsi vezetőjének erélyes fel­lépésére került orvoshoz és ré­szesült ápolásban. Nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A két felelőtlen fiatalember szándékosan idézte elő a bal­esetet, s vétségüket még tetéz­ték azzal, hogy a segítségnyúj­tást elmulasztották, a sérültet cserbenhagyták, sőt vétségük elkendőzése érdekében igye­keztek a sérült ápolását meg­­akadályozni. Az ilyen lelketlen magatartást a törvény szigo­rúan bünteti, kimondván: „aki nem nyújt tőle elvárható se­gítséget a sérültnek, a balese­tet szenvedett, vagy olyan sze­mélynek, aki az életét vagy testi épségét közvetlenül ve­szélyeztetett helyzetbe jutott, egy évig terjedő szabadság­­vesztéssel büntetendő.” A bíróság mindkét fiatalem­bert ennek megfelelő bünte­téssel sújtotta. AB-bizottság helyett Az ifjú férj szülei házába vitte feleségét. Rövid idő alatt két gyerekük született. A férj anyja már az első gyermek születésekor rosszallását nyil­vánította, mondván: először lakást építenének maguknak a fiatalok, aztán gondolnának családalapításra. A fiatalok közreműködésével lebontot­ták a régi, düledező szülői há­zat, s helyébe építettek egy újat, de egyelőre anyagi ere­jükből nem futotta a réginél nagyobb vagy két különálló lakásra. Azt tervezték, hogy majd később tovább bővítik a házat. Ám a második gyerek születése ennek lehetőségét a távolabbi időbe tolta. Emiatt az öregek és a fia­talok között, de főleg az anyós és menye között mindennapo­sak voltak a veszekedések. És ekkor a fiatalasszony harmad­szor is teherbe esett. Terhességét — nem tudni mi okból — még férje előtt is eltitkolta. Annak ellenére, hogy az ismertetett okokból harmadik gyermeket már ő sem akart, nem jelentkezett az ÁB- bizottságnál sem, pedig kapha­tott volna könnyen engedélyt a terhesség megszakítására. Amikor férje tudomást szer­­zett terhességéről (az ötödik hónapban), már hiába sürget­te, hogy menjenek AB-bizott­ság elé. "Szülés előtt közösen elhatározták, hogy a fiatalasz­­szonyhoz nem hívnak orvost, a gyereket megszüli, de nem hagyják életben, megfojtják, így is történt. Jogi nyelven szólva: ember­ölést követtek el mindketten, a törvény szerint súlyos vét­ségben vétkesek — a bíróság hát megfelelő büntetést rótt ki rájuk. Anyagiasságból, anyagi érdekből a legtermészetesebb, a legemberibb érzést, a szülői érzést tagadták meg, anyagi helyzetü­k megkönnyítése ér­dekében saját gyermeküket öl­ték meg. Ennél kevés megdöb­bentőbb példája akad a szere­tetl­enségnek. Dr. Perl István --------------------------------­ Kilenc rendbeli bűnszövet­ségben elkövetett társadalmi tulajdont károsító lopás vád­jával került a szeghalmi Járás­bíróság elé. Maróti Gábor, bün­tetett előéletű, árpádhalmi la­kos és veje, Rácz János. A meg­rögzött bűnözők bejárták szinte a fél országot: Oroszlányban, Alsónémediben,­ Tótkomlóson, Csorváson, Csongrádban, Hód­­mezővárahelyen és másutt kocs­mákba, boltokba törtek be, míg végül 1969. június 8-án, Déva­ványán rendőr-* hír*- kerültek. A szeghalmi járásbíróság Rácz Já­nost öt, Maróti Gábort pedig négyévi börtönbüntetésre ítél­te. SU&M fm---------------------------------------------------------------------------------------------------­ A háziasszonyok örömére bővült a mosószerválaszték. Elkészült ugyanis Szolnokon a Tiszamenti Vegyiművek ú­j mosószer üzeme. (MTI Fotó :/ Mező Sándor felvétele) Nyolc ország folyója a Duna Ki mit tud a Dunáról? Hallott-e már a kedves ol­vasó arról, hogy hány vízlép­csője, hídja, szigete és a hajó­zás szempontjából mennyi ve­szélyes szakasza van Európa második legnagyobb folyójá­nak? Van-e elképzelése afe­lől, hogy az áradások mennyi sziklát görgetnek a gyorsfa­gy­ású felső szakaszon és mi­lyen nagy tömegben hozzák a dunakavicsot a gönyűi gázlók­hoz, ahol a hajósok legnagyobb bosszúságára évről évre vál­toztatják helyüket a zátonyok? Ismeri-e azokat az örömöket, gondokat, amelyeket a part menti lakosság évről évre átél, ha jön a nyárelőt jelző zöld­ár, vagy a késő őszre jellemző alacsony vízállás. Először kérdezzük meg azo­kat a szakembereket, akik a 2850 kilométer hosszú folyó napi problémáival és jövőjével foglalkoznak. A riporternek nem kell messzire utaznia, Bu­dapesten székel a Dunabizott­­ság, amelyben hét ország kül­döttei — a­­vízügy, a folyami építkezés és a hajózás legjobb szakemberei — ülnek együtt. Ausztria, Csehszlovákia, Bul­gária, Jugoszlávia, Magyaror­szág­­és a Szovjetunió tartja fenn ezt a folyami intézményt, amelynek ülésein megfigyelő­­ként jelen van a nyolcadik or­szág, a Német Sövetségi Köz­társaság képviselője is. Goda László, a Dunabizott­­ság magyar delegátusa biztat: kérdezzek. Készségesen vála­szol. Alig győzöm jegyezni az ada­tokat. A Duna a torkolattól egyelőre Regensburgig hajóz­ható, s a vízi út hossza 2400 kilométer. A vízgyűjtő terület tízszer akkora, mint Magyar­­ország, s a folyamon ez idő szerint három vízlépcső van, valamennyi Ausztriában. A hi­dak száma ötvennégy. S ezek között olyan is akad, mint a Novi Sad-i híd, amelynek ívei alatt magas vízállás idején nem férnek el a nagyobb hajók. Milyen a Duna szorgalma? Erről is pontos adatokat kapok. 1950-ben összesen 18 millió tonna árut szállítottak a kikötők közti forgalomban, most viszont ennek a három­szorosát. Érdekes a magyar hajóforgalom alakulása is. 1950-ben hét-, 1969-ben pedig több mint tizennégy millió ton­na árut szállítottunk a Duna hátán. A forgalommal azonban gondok vannak. Az alacsony , őszi, télelvji vízállás miatt száz és száz hajó vesztegel tét­lenségre kárhoztatva, a vízál­lás növekedésére várva. Bi­zony sok problémát jelentett a csapadékban szegény ősz a­­ hajósoknak. Többet, mint a mezőgazdaságnak. — Mit tesz a Dunabizottság a folyamatos hajózás biztosí­tása érdekében? — Rövidesen radarhálóza­tot építünk ki a Dunán, ami megkönnyíti a hajósok tájéko­zódását és természetesen nö­veli a közlekedési biztonságot is. A Dunabizottság azonban nem kivitelező vállalat. A fo­lyó partjainak karbantartását, a zátonyok eltávolítását min­den esetben annak az állam­nak kell biztosítani, amelyik a szóban forgó part birtokosa. Térképeket lapozunk, amelye­ken a folyam rakoncátlan sza­kaszai külön is fel vannak tüntetve. A gönyűi gázlók tér­ségében évente átlagosan egy­millió köbméter kavicsot rak le a folyam, s a kavicslera­kódás folytatódik a magyar Duna-szakasz teljes hosszában. A Duna menti építkezések je­lentős részét a Duna látja el a beton egyik fontos alapanya­gával, a kaviccsal. Építkezések. Újra meg újra erre a témára kanyarodik visz­­sza a beszélgetés. A Vaskapu Erőmű, aminek építése a befe­jezéshez közeledik, nemcsak Jugoszlávia és Románia ügye, hanem valamennyi Duna men­ti országé. Ha elkészül, meg­szűnik a dunai hajósok évezre­des problémája, eltűnik a zu­hatagos vaskapus szakasz . A vaskapui vízlépcső ugyanis ve­szély nélkül emeli át a hajó­kat, ugyanakkor a folyamat egészen a Tisza torkolatáig duzzasztja vissza. — Ezek szerint Budapestig az év minden szakaszában fel tudnak majd jönni a Duna­­tengerjáró hajók? — Erről szó sincs — vála­szol Goda László —, a vaska­pui veszélyes szakasz meg­szüntetése és a Tisza-torkola­­tig terjedő duzzasztás nem old meg minden problémát, leg­följebb segít a román—jugosz­láv Duna-szakasz hajózási fel­tételein. Eddig úgy tudtam, hogy a Duna legnagyobb mellékfolyó­ja a Tisza, egyik fő vízszállí­tója a Dunának. Tévedtem. A felső folyamszakaszon az Inn, a középső szakaszon pedig a Száva, a legbővebb vizű mel­lékfolyó. Az Inn hozza a zöld­árt, a Száva pedig az alsó sza­kasz legfontosabb télvízi szál­lítója. A vízállásjelentés is lehet érdekes. Budapestnél 1965. jú­nius 17-én mérték a legmaga­sabb vizet, amikor 845 centi­méterrel tetőzött a Duna. Ez­zel szemben a legalacsonyabb vízállás 1947-ben volt, amikor 51 centimétert mutatott a bu­dapesti vízmérce. (Az 1969-es leg­alacsonyabb vízszint 89 centi­méter volt.) Ide kívánkozik az az adat is, hogy másodpercen­ként 2200 köbméter víz folyik át a pesti Dunán. A folyam közepes vízállás esetében nem éri el a gyalogló ember sebes­ségét, viszont a Vaskapunál — ahol 150 méterre szűkül a me­der — 20 kilométeres iramban rohan a víz. Vázlatok kerülnek elő, ame­lyek az európai folyami hajó­zás új korszakáról beszélnek. Duna—Majna—Rajna vízút ké­szül, amelynek építkezései jó ütemben haladnak. A folyók találkoznak és összekötik a Fekete-tengert a Keleti-tenger­rel. Az osztrák és német terü­­­leteken 600 kilométeres új ha­­jóutat kell építeni összesen 50 vízlépcsővel. Háromszázhúsz méter a Duna és a Rajna kö­zötti szintkülönbség és ezt az áthidalást a hetvenes évek vé­gére fejezik be az építők. Cseng a telefon. Gönyű fö­lött tizennyolc deciméter a gázlómélység és lassan emelke­dik­ a sekély a vízállás. Né­hány nappal ezelőtt még 12 decimétert jeleztek ugyanerről a helyről. Szeszélyes víz a Duna. Ahogy a halászok mondják, a haláljárás is kiszámíthatatlan. Régebben összehasonlíthatat­­­lanul több hal jött fel a ten­gerről. A századforduló idején mindennapos volt a vizafogás, most pedig nagy ritkán kerül magyar halász hálójába ebből a tengeri halból, de kevés a fo­gás kecsegéből és tokból is. Az ok: túlságosan nagy a folyam hajóforgalma és ami még ta­lán ennél is elriasztóbb, szeny­­nyes a Duna vize. És ez nem­csak a halászok problémája, hanem a Duna menti városok, falvak lakosságáé is. Rövidesen ezzel a kérdéssel külön értekezleten foglalkozik a Dunabizottság és reméljük, eredménnyel. Dancs József

Next