Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1973-09-30 / 39. szám

24 SZABAD FÖLD ­ Ne nyúlj a gengszter mil­ióihoz ! Vincent Teresa, az amerikai­­New Biigland-et (az USA észak­keleti csücskében levő hat ál­lam) uraló Mob — így neve­zik ott a maffiát — egyik al­­vezére eltűnt. Bujkál. Nem a rendőrségtől fél, hanem a Mob­­testvérektől. A maffia fél mil­lió dollárt tűzött ki a fejére. Nagy­­ bűne van Teresának. Hadd mondja el ő maga, idé­zünk nemrég megjelent emlék­iratából : „Köptem. Az FBI besúgója lettem. Valószínűleg a legfonto­sabb, aki valaha is az amerikai hatóságok szolgálatába sze­gődött. * Nem amiatt pakoltam ki, mert ebből előnyöm származott. Se a börtönbüntetésemet nem csök­kentették, se pénzt nem adtak. Azért mondtam el mindent az FBI-nak, amit a maffiáról tu­dok — és én sokat tudok —, mert a családomat pácban hagy­ták, amíg én a lewisburgi fegy­­házban ültem. A Mob-beli „barátaim” kifor­gattak egész vagyonomból, amit a maffia vállalataiba befektet­tem. Hirtelen szegény ördög lett belőlem. Blanche, a felesé­gem kénytelen volt dolgozni­­rongyos pár dollárért hetenként, hogy a három gyereket eltart­hassa. Életem során 150 millió dol­lárt hoztam össze a Mob-nak, amiből nekem 10 millió dollár jutott. És most koldusbotra ju­tottam. Ez dühített fel és mindent el­árultam az FBI-kopóknak. A maffiások tucatjait küldtem börtönbe. Én, Vincent Teresa, 45 éves, 1 méter 83 centi magas, 75 kilós, egykor a New England-i­ Mob fő pénzcsinálója, később a pennsyl­­vania Lewisburg „maffia-börtö­nének” 3S 132. számú rabja”. Vincent Teresa „önéletrajza” talán még többet mond a maf­fiáról, mint amit az FBI-nak el­árult. Érdemes bepillantani. Először megtudhatjuk belőle, hogyan keletkezett az amerikai maffia egyik jelentős ága. Vin­cent nagyapja, Don Teresa 1895- ben került Amerikába. Odaha­za herceg volt, a nápolyi—szicí­liai Bourbon-ház tagja. Miután bosszúból meggyilkolt egy­­fér­fit, kénytelen volt elmenekül­,­ni az USA-ba. Az egyetlen, ami rangjából, vagyonából maradt egy lista a maffia, az „előkelő társaság” tagjainak névsorával. Nem telt el sok idő és Don Te­resa a bostoni maffia vezére lett. A hatalom egyik fiára szállt, Vincent nagybátyjára, akit Do­­minicknak hívtak, de a maffiá­ban Sandy volt a neve. Vincent őt tekintette példaképének, nem a saját apját, aki „becsületes úton kereste meg a család ke­nyerét”. Tame'.eo ötletmestere Amikor Vincent felnőtt, elkez­dett a saját szakállára dolgozni. Kis bankokat rabolt ki, hamis csekkeket gyártott, lopkodott. De sokat ivott, kártyázott, lóver­senyezett és örökké adósságokat csinált. Egyszer egy kis uzsorás, akinek nem fizetett, megfenye­gette, mire Vincent Teresa jól elverte. Öreg hiba volt. Kide­rült, hogy az az ember „Mike the Wiseguy”-nak, egy ismert maffiásnak dolgozik. Mike azonnal berendelte lo­káljába és testőrei felkészültek rá, hogy agyonverik. Szerencsé­re ott volt Joe Lombardo, a Mob egyik „tanácsadója”. (Te­resa: „A maffiában még becs­ben tartják az öregeket”.) Lom­bardo — tekintettel a nagypa­pára, Don Teresára — elintézte, hogy szabadon engedjék. Ekkor jött rá, hogy a „magá­nyos farkasok”­ kora a gengsz­tervilágban lejárt és nagyhatal­mú oltalmazókat keresett. Ha­mar sikerrel járt: Raymond Patriarca és Henry Tameleo be­fogadta a bandába. Abban az időben oszlottak fel a kisebb Mob-ok és­ kialakult a hatalmas maffiaszervezet, amely Floridá­tól Maineig uralta a terepet. A szervezet­­főnöke, Patriarca volt, az igazi „ügyintéző” pedig En­­rico Henry Tameleo. Gyilkolt, rabolt, lopott holmit árusított, hamis gyémántot, ékszert dobott piacra és vezette a játékbar­lang-hálózatot. Akár ő ülhetett volna Patriarca helyett a trónra, de nem szerette a reprezentálást, a „munka” volt a mindene. Teresa az ötletmestere lett. Újabb üzletágakat talált ki, pe­dig akkoriban a maffia már mindennel foglalkozott. Detroit­­ban a szakszervezetekbe épült be és azok pénzén Las Vegas­­ban játékkaszinókat alapított, Chicagóban az embercsempé­szés a fő ág, New Orleansban, ahol a maffia padrónéja, Carlos Marcello „a zsebében tartja” a rendőrség és a politikai élet kulcsembereit, az államkincstárt fosztogatja, New Yorkban a ká­­bítószerkeskedelem divatozik. És ezen kívül még sok minden. Teresa egyszer azzal állt elő Patriarcának, hogy kitalált egy olyan csalást, amivel félmillió dollárt lehet keresni. „Miket be­szélsz te?! — mondta a főnök. — Tudod hány bankot kell ki­rabolni, míg félmillió pénz ösz­­szejön?!” „A bankrablás manap­ság az ügyefogyottaknak való munka” — válaszolta Teresa. És megvalósította az ötletet. Egyszerűen, mint a pofon. Ta­lált néhány gazdag embert, aki­nek elmondta: olyan hitelüzletet ajánl nekik, hogy 10 ezer dol­lár tőkéért heti nyolcszáz dollár kamatot kapnak. A gazdagok könnyen ráharaptak, mert az ilyen bevétel adómentes. Tere­sa eleinte kifizette nekik a 800 dollárokat. Aztán, amikor egyre több tőkével szálltak be, fakép­nél hagyta őket. Senki se jelen­tette fel. Féltek a rendőrségtől, meg a maffiától. Ilyen és hasonló csalásokkal hozott össze Teresa „apránként” 150 millió dollárt a maffiának. Durva munkával nem foglalko­zott. Annál inkább a többiek. A „kivégző csoportok” (Teresa tu­catnyit nevez meg közülük, a vezetők nevét is elárulva) a legválogatottabb eszközökkel tették el láb alól az ellenfele­ket Hányan vannak? A maffiások különben előkelő emberek. Talán éppen arról le­het őket megismerni, hogy igen elegánsan öltöznek és „polgári ábrázatuk” van. Templomba járnak és állampolgári jogaikat is teljesítik. Mindig elmennek szavazni. Kire? Hát arra, aki nem beszél reformokról. (Tere­sa: „Én a demokrata párt tagja vagyok, de 1­968-ban a republi­kánusokra szavaztam. És foga­dok, hogy a maffiások 1972-ben is mind a republikánusok mellé álltak”.) Vincent Teresa emlékiratai és besúgásai New England minden valamire való maffia vezetőt és tetteiket napvilágra hozták. Sőt, az USA más területén működő maffiásokról is sok mindent el­mondott. Az ember azt hihetné, hogy ez az utolsó maffia-könyv, amely az olvasó asztalára kerül, hiszen a „lebukásokkal” meg is szűnik a maffia. De akkor miért fél, miért bújkál Teresa? Azért, mert — mint írja —,a maffia óriási szervezet. „Sem­mit sem tart nevetségesebbnek a Mob, mint amikor valamilyen kormány­korifens azt mondja, hogy nem kell gondot csinálni a maffiából, hiszen csak hatezer tagja van. Igen. De ezek csak az igazi tagok. Ám nekik dolgozik még több mint 300 ezer nem olasz származású alak. Óriás­hadsereg!” Teresa tart tőlük. És biztos benne, hogy előbb-utóbb a nyo­mára bukkannak. Annál is in­kább, mert hiába van Patriarca és Tameleo a börtönben. A rács mögül is ők irányítják a Mob-ot. n­em percek HORGÁSZPECSENYE «— Mit csodálkozik? Ennyi előnyt igazán adhat! 1973. SZEPTEMBER 30. E heti kérdéseink — a vála­szokkal együtt: 1. kérdés: Melyik időpontban legalkalmasabb, s jár legkisebb fájdalommal és viszontagságok­kal a válás? — Az eljegyzés megtartása előtt... 2. kérdés: Egy ép, egészséges, kitűnően látó skót minek ta­nulja meg a vakítást? — Hogy ne kelljen­ égetnie a villanyt, ha este olvasni akar. 3. kérdés: A világon melyik a­­ legnehezebb feladat? — Olyan zebrát kitenyészteni, amelynek csak fehér, illetőleg csak fekete csíkjai vannak ... ■ Barátnők beszélgetnek: 1. — Drágám, én harmincéves korom előtt nem megyek férj­hez. __ — Én pedig, drágám, elhatá­roztam, hogy férjhez menés előtt nem is leszek harmincéves! 2. — A férfiakat én csak leve­gőnek nézem! — Aztán mondd, Szivecském, nem árt meg a gyakori levegő­­változás? 3. Egy özvegy hölgy újságolja barátnőjének: — Képzeld, édeském, szegény — azóta boldogult — férjem­mel mi történt. A nyáron tenge­ri kagylót evett, és lenyelt egy fantasztikus értékű, óriási igaz­gyöngyöt. Eladtam, s az árából nemcsak az operációra, hanem a temetésre is futotta, sőt ma­radt is bőven belőle! Egy házaspár betér a vendég­lőbe, s a férj rendel magának: — Egy dupla konyakot, kávét és egy pohár szódavizet kérek! Felesége a fülébe súgja: — De Bernát, hiszen elhatá­roztuk, hogy ezután takarékos­kodunk! — Igaz, igaz — bólint Ber­nát. — Bocsánat,­ főúr, csak a konyak és a kávé marad, szó­davizet nem kérek!­­ Az orvos megvizsgálja Kubi­csek fájós lábát — gyógyszert ír fel, s azt mondja: — Kubicsek úr, két hét múl­va már táncolni tud! — Igazán? — kérdi megle­pődve Kubicsek. — Egész biztosan, Kubicsek úr! — állítja határozottan az orvos. — Köszönöm, doktor úr, ezért külön hálás leszek! Eddig ugyanis nem tudtam táncol­ni... A szakiskolában egy áruházi eladólány tanuló vizsgázik. Az elnök azt kérdezi tőle: — Kisasszony, mit csinál ak­kor, ha az üzletben egy fiatal vásárló hölgy hirtelen rosszul­, léttől összeesik? Az élelmes kislány szaporán sorolja: — Friss, hideg vizet hozok, a hölgyet hanyatt fektetem, ki­gombolom a blúzát vagy a szok­nyáját, leveszem a melltartó­ját... — Hát aztán? — A további teendőt már a főnök úrnak hagyom! A müncheni Helga kisasszony Párizsba kirándult, s hazaérke­zése után egyik barátnőjének dicsekszik: — Képzeld, a szállodában megismerkedtem egy jóképű masszőrrel... — Nem jól mondod — igazít­ja helyre a barátnő, aki érti a francia nyelvet —, möszjő (úr) volt az illető... A masszőr az, aki az embert gyúrja, nyomkod­ja, szorongatja és a többi... Helga helyeslően bólint: — Igen, igen, ez az űr velem éppen ilyesmiket csinált!

Next