Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1973-09-30 / 39. szám
24 SZABAD FÖLD Ne nyúlj a gengszter milióihoz ! Vincent Teresa, az amerikaiNew Biigland-et (az USA északkeleti csücskében levő hat állam) uraló Mob — így nevezik ott a maffiát — egyik alvezére eltűnt. Bujkál. Nem a rendőrségtől fél, hanem a Mobtestvérektől. A maffia fél millió dollárt tűzött ki a fejére. Nagy bűne van Teresának. Hadd mondja el ő maga, idézünk nemrég megjelent emlékiratából : „Köptem. Az FBI besúgója lettem. Valószínűleg a legfontosabb, aki valaha is az amerikai hatóságok szolgálatába szegődött. * Nem amiatt pakoltam ki, mert ebből előnyöm származott. Se a börtönbüntetésemet nem csökkentették, se pénzt nem adtak. Azért mondtam el mindent az FBI-nak, amit a maffiáról tudok — és én sokat tudok —, mert a családomat pácban hagyták, amíg én a lewisburgi fegyházban ültem. A Mob-beli „barátaim” kiforgattak egész vagyonomból, amit a maffia vállalataiba befektettem. Hirtelen szegény ördög lett belőlem. Blanche, a feleségem kénytelen volt dolgoznirongyos pár dollárért hetenként, hogy a három gyereket eltarthassa. Életem során 150 millió dollárt hoztam össze a Mob-nak, amiből nekem 10 millió dollár jutott. És most koldusbotra jutottam. Ez dühített fel és mindent elárultam az FBI-kopóknak. A maffiások tucatjait küldtem börtönbe. Én, Vincent Teresa, 45 éves, 1 méter 83 centi magas, 75 kilós, egykor a New England-i Mob fő pénzcsinálója, később a pennsylvania Lewisburg „maffia-börtönének” 3S 132. számú rabja”. Vincent Teresa „önéletrajza” talán még többet mond a maffiáról, mint amit az FBI-nak elárult. Érdemes bepillantani. Először megtudhatjuk belőle, hogyan keletkezett az amerikai maffia egyik jelentős ága. Vincent nagyapja, Don Teresa 1895- ben került Amerikába. Odahaza herceg volt, a nápolyi—szicíliai Bourbon-ház tagja. Miután bosszúból meggyilkolt egyférfit, kénytelen volt elmenekül,ni az USA-ba. Az egyetlen, ami rangjából, vagyonából maradt egy lista a maffia, az „előkelő társaság” tagjainak névsorával. Nem telt el sok idő és Don Teresa a bostoni maffia vezére lett. A hatalom egyik fiára szállt, Vincent nagybátyjára, akit Dominicknak hívtak, de a maffiában Sandy volt a neve. Vincent őt tekintette példaképének, nem a saját apját, aki „becsületes úton kereste meg a család kenyerét”. Tame'.eo ötletmestere Amikor Vincent felnőtt, elkezdett a saját szakállára dolgozni. Kis bankokat rabolt ki, hamis csekkeket gyártott, lopkodott. De sokat ivott, kártyázott, lóversenyezett és örökké adósságokat csinált. Egyszer egy kis uzsorás, akinek nem fizetett, megfenyegette, mire Vincent Teresa jól elverte. Öreg hiba volt. Kiderült, hogy az az ember „Mike the Wiseguy”-nak, egy ismert maffiásnak dolgozik. Mike azonnal berendelte lokáljába és testőrei felkészültek rá, hogy agyonverik. Szerencsére ott volt Joe Lombardo, a Mob egyik „tanácsadója”. (Teresa: „A maffiában még becsben tartják az öregeket”.) Lombardo — tekintettel a nagypapára, Don Teresára — elintézte, hogy szabadon engedjék. Ekkor jött rá, hogy a „magányos farkasok” kora a gengsztervilágban lejárt és nagyhatalmú oltalmazókat keresett. Hamar sikerrel járt: Raymond Patriarca és Henry Tameleo befogadta a bandába. Abban az időben oszlottak fel a kisebb Mob-ok és kialakult a hatalmas maffiaszervezet, amely Floridától Maineig uralta a terepet. A szervezetfőnöke, Patriarca volt, az igazi „ügyintéző” pedig Enrico Henry Tameleo. Gyilkolt, rabolt, lopott holmit árusított, hamis gyémántot, ékszert dobott piacra és vezette a játékbarlang-hálózatot. Akár ő ülhetett volna Patriarca helyett a trónra, de nem szerette a reprezentálást, a „munka” volt a mindene. Teresa az ötletmestere lett. Újabb üzletágakat talált ki, pedig akkoriban a maffia már mindennel foglalkozott. Detroitban a szakszervezetekbe épült be és azok pénzén Las Vegasban játékkaszinókat alapított, Chicagóban az embercsempészés a fő ág, New Orleansban, ahol a maffia padrónéja, Carlos Marcello „a zsebében tartja” a rendőrség és a politikai élet kulcsembereit, az államkincstárt fosztogatja, New Yorkban a kábítószerkeskedelem divatozik. És ezen kívül még sok minden. Teresa egyszer azzal állt elő Patriarcának, hogy kitalált egy olyan csalást, amivel félmillió dollárt lehet keresni. „Miket beszélsz te?! — mondta a főnök. — Tudod hány bankot kell kirabolni, míg félmillió pénz öszszejön?!” „A bankrablás manapság az ügyefogyottaknak való munka” — válaszolta Teresa. És megvalósította az ötletet. Egyszerűen, mint a pofon. Talált néhány gazdag embert, akinek elmondta: olyan hitelüzletet ajánl nekik, hogy 10 ezer dollár tőkéért heti nyolcszáz dollár kamatot kapnak. A gazdagok könnyen ráharaptak, mert az ilyen bevétel adómentes. Teresa eleinte kifizette nekik a 800 dollárokat. Aztán, amikor egyre több tőkével szálltak be, faképnél hagyta őket. Senki se jelentette fel. Féltek a rendőrségtől, meg a maffiától. Ilyen és hasonló csalásokkal hozott össze Teresa „apránként” 150 millió dollárt a maffiának. Durva munkával nem foglalkozott. Annál inkább a többiek. A „kivégző csoportok” (Teresa tucatnyit nevez meg közülük, a vezetők nevét is elárulva) a legválogatottabb eszközökkel tették el láb alól az ellenfeleket Hányan vannak? A maffiások különben előkelő emberek. Talán éppen arról lehet őket megismerni, hogy igen elegánsan öltöznek és „polgári ábrázatuk” van. Templomba járnak és állampolgári jogaikat is teljesítik. Mindig elmennek szavazni. Kire? Hát arra, aki nem beszél reformokról. (Teresa: „Én a demokrata párt tagja vagyok, de 1968-ban a republikánusokra szavaztam. És fogadok, hogy a maffiások 1972-ben is mind a republikánusok mellé álltak”.) Vincent Teresa emlékiratai és besúgásai New England minden valamire való maffia vezetőt és tetteiket napvilágra hozták. Sőt, az USA más területén működő maffiásokról is sok mindent elmondott. Az ember azt hihetné, hogy ez az utolsó maffia-könyv, amely az olvasó asztalára kerül, hiszen a „lebukásokkal” meg is szűnik a maffia. De akkor miért fél, miért bújkál Teresa? Azért, mert — mint írja —,a maffia óriási szervezet. „Semmit sem tart nevetségesebbnek a Mob, mint amikor valamilyen kormánykorifens azt mondja, hogy nem kell gondot csinálni a maffiából, hiszen csak hatezer tagja van. Igen. De ezek csak az igazi tagok. Ám nekik dolgozik még több mint 300 ezer nem olasz származású alak. Óriáshadsereg!” Teresa tart tőlük. És biztos benne, hogy előbb-utóbb a nyomára bukkannak. Annál is inkább, mert hiába van Patriarca és Tameleo a börtönben. A rács mögül is ők irányítják a Mob-ot. nem percek HORGÁSZPECSENYE «— Mit csodálkozik? Ennyi előnyt igazán adhat! 1973. SZEPTEMBER 30. E heti kérdéseink — a válaszokkal együtt: 1. kérdés: Melyik időpontban legalkalmasabb, s jár legkisebb fájdalommal és viszontagságokkal a válás? — Az eljegyzés megtartása előtt... 2. kérdés: Egy ép, egészséges, kitűnően látó skót minek tanulja meg a vakítást? — Hogy ne kelljen égetnie a villanyt, ha este olvasni akar. 3. kérdés: A világon melyik a legnehezebb feladat? — Olyan zebrát kitenyészteni, amelynek csak fehér, illetőleg csak fekete csíkjai vannak ... ■ Barátnők beszélgetnek: 1. — Drágám, én harmincéves korom előtt nem megyek férjhez. __ — Én pedig, drágám, elhatároztam, hogy férjhez menés előtt nem is leszek harmincéves! 2. — A férfiakat én csak levegőnek nézem! — Aztán mondd, Szivecském, nem árt meg a gyakori levegőváltozás? 3. Egy özvegy hölgy újságolja barátnőjének: — Képzeld, édeském, szegény — azóta boldogult — férjemmel mi történt. A nyáron tengeri kagylót evett, és lenyelt egy fantasztikus értékű, óriási igazgyöngyöt. Eladtam, s az árából nemcsak az operációra, hanem a temetésre is futotta, sőt maradt is bőven belőle! Egy házaspár betér a vendéglőbe, s a férj rendel magának: — Egy dupla konyakot, kávét és egy pohár szódavizet kérek! Felesége a fülébe súgja: — De Bernát, hiszen elhatároztuk, hogy ezután takarékoskodunk! — Igaz, igaz — bólint Bernát. — Bocsánat, főúr, csak a konyak és a kávé marad, szódavizet nem kérek! Az orvos megvizsgálja Kubicsek fájós lábát — gyógyszert ír fel, s azt mondja: — Kubicsek úr, két hét múlva már táncolni tud! — Igazán? — kérdi meglepődve Kubicsek. — Egész biztosan, Kubicsek úr! — állítja határozottan az orvos. — Köszönöm, doktor úr, ezért külön hálás leszek! Eddig ugyanis nem tudtam táncolni... A szakiskolában egy áruházi eladólány tanuló vizsgázik. Az elnök azt kérdezi tőle: — Kisasszony, mit csinál akkor, ha az üzletben egy fiatal vásárló hölgy hirtelen rosszul, léttől összeesik? Az élelmes kislány szaporán sorolja: — Friss, hideg vizet hozok, a hölgyet hanyatt fektetem, kigombolom a blúzát vagy a szoknyáját, leveszem a melltartóját... — Hát aztán? — A további teendőt már a főnök úrnak hagyom! A müncheni Helga kisasszony Párizsba kirándult, s hazaérkezése után egyik barátnőjének dicsekszik: — Képzeld, a szállodában megismerkedtem egy jóképű masszőrrel... — Nem jól mondod — igazítja helyre a barátnő, aki érti a francia nyelvet —, möszjő (úr) volt az illető... A masszőr az, aki az embert gyúrja, nyomkodja, szorongatja és a többi... Helga helyeslően bólint: — Igen, igen, ez az űr velem éppen ilyesmiket csinált!