Szabad Föld, 1975. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 1. szám
1975. JAMJAR 5. Újévi-koszöntó Mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk és fagazdaságunk dolgozói a jó munka örömével köszönthetik az új esztendőt. Nem kevés az, ami 1974- ben történt. Igyekeztünk eredményesen dolgozni a párt és a kormány meghatározta feladatok megoldásán. Pedig az elmúlt esztendő alaposan próbára tette egész mezőgazdaságunkat, egész ágazatunkat. Különösen az őszi betakarítás időszakában sűrűsödtek, s váltak nehézzé a mezei munkák. Most az új év küszöbén, jóleső érzéssel szólhatunk arról, hogy egész társadalmunk segített a kedvezőtlen időjárás okozta gondok leküzdésében, s a lelkesen tevékenykedő mezőgazdasági dolgozók mellett cselekvően és hatékonyan részt vett a mintegy 20 millió tonnányi őszi termény betakarításában. Társadalmi üggyé lett a megtermett nagy érték megmentése. Pártunk Központi Bizottsága méltán fejezte ki ezért elismerését. Újabb nagy lépést tettünk előre a X. pártkongresszus határozatai, s ötéves tervünk megvalósítása útján. Az élelmiszer- és fagazdaság dolgozóinak szorgalmas helytállása, a szövetkezeti és az állami vállalatok mind szorosabb együttműködése, a korszerű termelési rendszerek elterjedése, a hatékonyabb munka- és üzemszervezés révén mind magasabb szinten tudjuk kielégíteni társadalmunk igényeit. Az 1975-ös esztendő szintén nagy követelményeket támaszt. Készülünk pártunk XI. kongresszusára, felszabadulásunk jubileumi évfordulójára. Az országszerte széleskörűen kibontakozott szocialista munkaverseny-mozgalom a dolgozók tennivágyását, népünk jó közérzetét bizonyítja. Pártunk Központi Bizottságának december 5-i ülése meghatározta soron levő teendőinket, XI. kongreszszusunk irányelvei pedig a következő évek tennivalóit foglalták méltó keretbe. Ágazatunkban is alapvetően fontos, hogy a rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázis teljes kihasználásával fokozzuk a termelés ütemét. Rajtunk múlik a hazai szükségletek mind színvonalasabb kielégítése, egyúttal növelnünk kell a külkereskedelemben jól értékesíthető cikkek előállítását. Ennek jegyében több cukorrépát termelünk 1975-ben, fejlesztjük a zöldség- és gyümölcstermelést, támogatjuk a szarvasmarha-tenyésztési kormányprogram további kibontakozását. Egyúttal a gazdasági hatékonyság javítását, a tartalékok feltárását és hasznosítását, továbbá az ésszerű takarékosságot kell munkánk középpontjába állítanunk. Az új esztendő kezdetén elismerésemet és köszönetemet fejezem ki az élelmiszer- és fagazdaság valamennyi dolgozójának az elmúlt évben teljesített eredményes munkáért. Kérem, hogy az új esztendőben megújult erővel, újabb lendülettel dolgozzanak pártunk politikájának sikeres végrehajtásán, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság fejlesztésén. Eredményes munkát, jó egészséget, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok mindannyiuknak! Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Nehéz, de eredményes esztendőt zárunk Beszélgetés dr. Nyíri Bélával, a TOT elnökhelyettesével Munkatársunk felkereste dr. Nyíri Bélát, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettesét, hogy az esztendőforduló alkalmával nyilatkozatot kérjen tőle. Kérdéseink és a válaszok a következők voltak: — A mostani esztendőfordulón hogyan jellemezné a mezőgazdaság maihelyzetét? — A mai ember gondolkodásában természetessé vált, hogy minden év végén számadást készítsen. A mérleg készítésének sorából azonban kiemelkedő a mostani, mivel készülünk felszabadulásunk 30. évfordulójára és pártunk XI. kongreszszusára is. Tehát aki most számvetést készít, az alaposan mérlegre teszi az elmúlt három évtized tapasztalatait és azt is, hogy mennyiben felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket pártunk X. kongresszusa meghatározott. Ez a számadás tehát önmagában is nagy téma, éan tehát ezúttal inkább csak a magyar falu, a mezőgazdaság mai eredményeiről és gondjairól beszélek. A tudományos-technikai forradalom hatása a mezőgazdaságban mindenki előtt ismert. A részleges gépesítés mellett terjed a termelési folyamatok öszszehangolt, teljes gépesítése. A nagy teljesítményű gépek, géprendszerek száma is szaporodik a termelőszövetkezetekben. A különböző termelési tényezők összehangolt alkalmazására a növénytermelésben, a kertészetben s az állattenyésztés egyes ágaiban iparszerű termelési-tartási és tenyésztési rendszerek alakultak ki. Tulajdonképpen ez az a fázis, amikor az emberek a szó igazi értelmében megszabadulnak a legnehezebb fizikai munkától, ami lehetővé teszi a további szakosodást és a munka termelékenységének ugrásszerű növekedését. Nagyszerű eredmények és számtalan gond van ezen a téren, de minőségében mennyire más gondok ezek már, mint amivel 1945 előtt küzdött a magyar falu! Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a modern termelőeszközök befogadásánál, ha úgy tetszik, aziparszerz állattartásnál vagy állattenyésztésnél ott van baj, ahol az első tényezőről, a modern technikához értő emberről elfeledkeznek. Meg kell említenem, hogy a felszabadulás előtti Magyarország uralkodó osztálya csak siránkozott árossá időjárás miattt s elterelte a figyelmet a lényegről. A mi szocializmust építő hazánkban az ország legaszályosabb vidékén, az Alföldön, befejezéséhez közeledik a második tiszai vízlépcső építése, amely a legkritikusabb időszakban több százezer hektárra juttatja el majd a vizet. Olyan forradalmi változások ezek, amelyre bizton lehet építeni a jövőt. — Mi a véleménye a tavalyi esztendőről? — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és mi is megkezdtük a tapasztalatok összegezését, tehát folyik a számvetés és a tanulságok levonása. Ma még nem vagyunk olyan helyzetben, hogy átfogó és pontos képet tudjunk adni az elmúlt évről. Bizonyos tapasztalatok, következtetések azonban már ismertek. Ha az 1974-es évet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szemüvegén keresztül vizsgáljuk, s egy mondatban akarjuk minősíteni, azt mondhatjuk, hogy nagyon nehéz, de végeredményben eredményes volt. Amikor az 1974-es termelőszövetkezeti zárszámadások készítését indító tanácskozást tartottuk, azt mondtuk a szövetkezeteknek, hogy a mérlegkészítésnél legyenek nagyon igényesek. Olyan, a realitásoknak megfelelő mérlegeket készítsenek, amelyekben az általános megállapítások mellett szerepel az egyes részlegek, termelő egységek éves tevékenységének részletes elemzése. Minden részlegnek tudnia kell, hogy mit tett jól, hol hibázott, s melyek voltak azok a lehetőségei, amelyek kihasználatlanul maradtak. Enélkül ugyanis nem lehet megfelelő alapossággal felkészülni az 1975-ös évre. Az eredményekről is mondanék néhány szót. A szövetkezeti közös gazdaságok halmozott termelési értéke előreláthatólag mintegy 10 százalékkal nőtt. Az elmúlt évben a szövetkezetek ismét megdöntöttek néhány rekordot. Az előzetes adatok szerint a búza átlagtermése hektáronként 37, a kukoricáé 41—41, a cukorrépáé pedig 360—370 mázsára emelkedett. Az állattenyésztésben, elsősorban a baromfitenyésztésben, a hozammennyiségben és összetételben is megfelelt a népgazdaság igényeinek. A sertéstenyésztésben mennyiségileg, minőségileg legtöbb helyen még költségvonatkozásban is előrelépés következett be. Ezek a tények a belföldi ellátásban is kedvezően éreztették hatásukat. A szarvasmarhaágazatban meggyorsult a szakosodási folyamat A szövetkezeti vezetők és tagok zöme ismét jól vizsgázott az őszi betakarításnál, amikor a mostoha, csapadékos időjárás nehezítette a munkát. Ebben a kritikus időszakban azonban nem volt elég a szövetkezeti tagok erőfeszítése." Ezért kötelességemnek tartom, hogy a szövetkezetek nevében elismerésünket és köszönetünket fejezzem ki azért a segítségért, amelyet ezekben a nehéz hetekben és hónapokban az egész társadalomtól és főként a munkásoktól szövetkezeteink kaptak. Milyen tanulságokat vonhatunk le az 1974-es esztendő tapasztalataiból? —■ Az egyik tanulság az, hogy a szövetkezeti tagságunk és vezetőik egy része (s ez már így volt az előző években is, a termelés fejlesztésében a reálisnál nagyobb kockázatot vállalt, gyorsabb ütemet akart diktálni, mint amire a lehetőségek megvoltak. Ebből eredően több szövetkezet nehéz helyzetbe kerül a zárszámadásnál — az ilyen helyeken —, a vita élénkebb lesz a szokásosnál, s az eredmények is elmaradnak a várttól. Az ebből levonható tanulság az, hogy mindenki annyi kockázatot vállaljon, amennyi biztonsági tartalékkal rendelkezik. A kockázatvállalás és a biztonsági alapképzés tehát szoros összefüggésben van egymással. A következő, amiről szólni kell — ezt már az előzetes számok alapján is lehet érzékelni —, hogy a rendelkezésre álló eszközök kihasználása nagy differenciáltságot mutat. Ennek okait részleteiben fel kell deríteni, mivel ezen a téren is nagy tartalékaink vannak. Persze, ennél a témánál nem akarom megkerülni a legkényesebb kérdéseket sem. Ezek közül csak egyet emelek ki; azt, hogy az átlagtermés emelkedése ellenére sem termeltük meg a szükséges cukorrépa-mennyiséget. Magyarázkodnunk itt felesleges, tennünk, cselekednünk kell! Mi, akik a termelőszövetkezeti mozgalomban dolgozunk — szövetkezeti tagok, vagy a szö-vetkezeti szerveknél tevékenykedők —, egyaránt úgy fogjuk fel az ilyen dolgokat, hogy ha kevés a szén, természetes, hogy a párt és az állam vezetése a bányászokhoz fordul; ha kevés a vas, a kohászokhoz. Most tőlünk kéri, hogy igyekezzünk megtermelni az ország cukorszükségletét. Tény, hogy tovább folyik a szakosodás, ami szükségszerű és helyes. Ahhoz azonban, hogy a népgazdasági célkitűzések megvalósuljanak és a szakosodás is eredményes lehessen, a szövetkezeteknek túl kell nézniük saját határaikon. A szövetkezetek képviseleti szervei az eddigieknél jobban működjenek együtt az állami szervekkel a termelésfejlesztés koordinálásában. A közös gazdaságokban rejlő lehetőségek gyorsabb feltárása, a differenciálódás mértékének mérséklése érdekében, a meglevő állóeszközök, a rendelkezésre álló élőmunka eredményesebb működtetésével, meg kell gyorsítani a különböző helyeken bevált, sokszor semmit, vagy csak ■minimális befektetést igénylő módszerek megismertetését és gyakorlati bevezetését. Ezen a téren legjobban a szocialista brigádmozgalomra lehet támaszkodni. A termelőszövetkezetek területi szövetségeire vár az a feladat, hogy tájegységenként a szükséges tapasztalatcserét megszervezzék és konkrétan segítsék a jó módszerek bevezetését. Meggyorsult az a folyamat is, amikor a tudomány mindinkább termelőerővé válik. Vigyáznunk kell azonban, mert ez egy hosszú folyamat, és előremenni az iparszerű termelésben, a modern technika alkalmazásában csak a meglevő feltételek határáig lehet. A termelőszövetkezetekben is — mint ahogy a termelés minden területén — tapasztalható, hogy a legkorszerűbb termelőeszköz, termelési eljárás együtt él a hagyományossal. Ebből következik, hogy a modern technika bevezetésénél, az iparszerű termelési rendszerek alkalmazásánál sorrendet kell megállapítani. A meghatározó a népgazdasági szükségletek kielégítésének és a szövetkezet adottságainak összehangolása. Befejezésül tudom, nem mondok újat, de úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy állandó és folyamatos ellenőrzés nélkül — ami az év kezdetétől annak utolsó napjáig tart — nem lehet következetesen a Cél irányába haladni. Enélkül lehetetlen a menet közben felmerülő ellentmondásokat időben feloldani, a hibákat észrevenni, feltárni és megszüntetni. Az a helyes, ha a szövetkezeti tagság a még szervezettebb, még fegyelmezettebb szövetkezeti élet s takarékos gazdálkodás, a népgazdasági célkitűzések megvalósítása, mindannyiunk boldogulása érdekében azt igényli a szövetkezeti vezetéstől, hogy tervezze meg és fejlessze a vezetés szervezetén belül a rendszeres, célratörő, segítő szándékú, de következetes ellenőrzést. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok a Szabad Föld minden olvasójának, a szövetkezeti tagoknak — családjukkal együtt — sikerekben gazdag új esztendőt! Mesél a leendő óvónéni. A soproni óvónőképző iskola növendékei gyakorlati órát tartanak az igazi óvodákban is. SZABAD FÖLD 3