Szabad Föld, 1977. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-02 / 1. szám

1976. JANUÁR 2. A teremtő, dolgos embert övezze elismerés! Beszélgetés dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel Munkatársunk felkereste dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, és a következő kérdésekre kért és kapott választ. — Miniszter elvtárs, a je­len időszakban mit tart me­zőgazdaságunk legnagyobb eredményének? — Az emberek tudati és szak­mai művelődésének fokozódá­sát, vagyis a mezőgazdaságban dolgozó új típusú ember formá­lódását. A mezőgazdaság minden eredménye, fejlődése ezen a döntően fontos tényezőn alap­szik. Hamis illúziók, előítéletek foszlottak szét a mindennapi va­lóság hatására. Változott a pa­raszti munka, mind bonyolul­tabbak lettek eszközei, meg kel­lett tanulni bánni velük! Szinte mindenki tanult, és most is so­kan ezt teszik. Egyre több gé­pet, újabb eljárásokat, fajtákat alkalmazunk. Mindehhez köve­telmény a sok új ismeret elsa­játítása. A szakmai műveltség pedig elképzelhetetlen általános alapismeretek nélkül. Az álta­lános és szakmai műveltség így együtt, egyszerre terjedt. Hatása — a kétségkívüli tennivalók el­lenére — ma már kézzelfogha­tó. Megváltozott a magyar falu. A változást csak siettette tár­sadalmi és gazdasági fejlődé­sünk egészének hatása is. A fa­lusi lakosság jórésze városba költözött, ipari munkássá lett. Az elvándorlással egy időben ta­pasztalható — bár jóval kisebb mértékben — bizonyos arányú visszaáramlás is. Ezt is a fejlő­dés hozta. Csak 1976-ban mint­egy 2000 egyetemet, főiskolát végzett fiatal került falura. Az egykori, nagyon is zárt közösség, a falu, kitárulkozott. Ma már ritkaság az, ahol valamennyi családtag mezőgazdasággal fog­lalkozik. Jellemző viszont, hogy a család tagjai között egyaránt megtalálható a földművelő, a munkás és az értelmiségi. S mindez ugyancsak rányomja bé­lyegét a falun élő ember gon­dolkodására Megváltoztak a szociális kö­rülmények, a munkaidő is. Ter­mészetesen még nagyok a ten­nivalók, de sok a kiaknázatlan tartalék, ebben is, mint annyi másban, s nyugodt lélekkel ál­lítom, hogy a parasztság tudati szintje közel került a munkások világszemléletéhez. — Ha összehasonlítjuk mezőgazdaságunk eredmé­nyeit a régi­ egyéni és nagy­birtokéval, nyilvánvaló a mai fölény. De hova sorol­hatjuk magunkat termés­­eredményeink alapján a legmagasabb­ hozamokat el­érő országok között? — Aligha kell ma már bi­zonygatni, hiszen az élet igazol­ja, hogy a régi nagybirtok és a mai nagy gazdaságok közt szin­te összehasonlítási alap sincs. Igaz, mindkettő nagyüzem, de más a termelés tartalma és in­dítéka. De más is van, az, hogy hogyan, miként éltek az akkori uradalmi cselédek, summások, és hogyan az állami gazdasá­gok dolgozói, vagy a téeszek gazdái. A terméseredmények meg-­­­többszöröződtek, a statisztikai adatok pedig világosan mutat­ják, milyen megdöbbentőek a különbségek minden tekintet­ben A változás nemzetközi vonat­kozásban is jelentős. Az ENSZ FAO adatai szerint az egy hek­tárra jutó terméseredmények alapján 1974-ben búzatermelé­sünkkel 6. helyet értünk el a vi­lágranglistán, kukoricatermesz­tésben pedig alig maradtunk le valamivel az USA mögött. De szólhatunk az egy lakosra jutó termelésről is. Sertéshúsból pél­dául 49 kg jutott egy lakosra az említett időszakban. Több, mint Kanadában vagy az USA-ban, de e tekintetben megelőztük Franciaországot és az NSZK-t is Ma háromszor annyi húst fo­gyasztunk, mint a felszabadulás előtt. És még valami — s ez talán mindennél többet jelent —, ma lakosságunk mintegy 75 száza­lékkal több élelmiszert fogyaszt, mint a felszabadulás előtt, és még exportra is jut. Ez óriási előrehaladás, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az élel­miszer-fogyasztás növekedése nemcsak egyes rétegek jellem­zője, hanem az ország teljes la­kosságára jellemző. Hangsúlyoz­ni szeretném azonban, hogy az összehasonlításoknál nagyon ügyelni kell. Kis ország va­gyunk, és hiba lenne termés­­eredményeinket a nálunk jóval nagyobb országok termésered­ményeihez hasonlítani, ahol az átlagok elfedik a kiugróan jó­kat, vagy a szélsőséges hatáso­kat. — A mezőgazdaság ter­melési szerkezete milyen feladatokat hárít a kor­mányzatra? — A szocialista mezőgazda­ság állami irányításának to­vábbfejlesztésével kapcsolatos feladataink az MSZMP XI. kongresszusának határozatán alapulnak. Itt mindjárt a vála­szom bevezetőjeként rögzíteni kívánom, hogy az eddigi irányí­tási módszereken, az irányítás rendszerén alapvető változtatást nem tervezünk.­­Indokolt viszont, hogy az ál­lami irányítás eddigi módsze­reit, eszközrendszerét korszerű­sítsük, fejlesszük, mivel a kong­resszusi határozat szerint is szükség van a központi irányítás hatékonyabbá tételére, a köz­ponti és helyi államigazgatási szervek összehangolt irányító­munkájának erősítésére. Az irányításban továbbra is három módszert kívánunk al­kalmazni. A tervgazdálkodás fejlesztése a tervfegyelem erő­sítése mellett alapvetően a jö­vőben is közgazdasági szabályo­zók segítségével kívánjuk a me­zőgazdasági üzemek részére biz­tosítani a megfelelő gazdasági környezetet. Ennek során mint eddig is, a vállalati önállóságra építünk, mind az állami válla­latok, mind a szövetkezetek ese­tében, fenntartva az eltérő tu­lajdonformákból adódó, a sajá­tosságokhoz igazodó szabályozás bevált rendszerét. Ezzel össz­hangban, nagyobb súlyt kívá­nunk helyezni a gazdálkodási fegylemre, a vezetői felelősség­re, és meg akarjuk akadályoz­ni azt, hogy a termelőegységek vállalati önállóságuk hangozta­tásával a népgazdaság össztár­sadalmi érdekeit figyelmen kí­vül hagyják. Az irányító tevékenység gya­korlása során a jelenleginél ész­szerűbben kívánjuk szervezni a tanácsi és nem tanácsi mező­­gazdasági szakigazgatási szer­vek együttműködését. Fenn akarjuk tartani a köz­ponti szervek részére továbbra is az adminisztratív eszközökkel történő beavatkozás lehetőségét azokra az esetekre, amikor elő­re nem látható, külső, elhárít­hatatlan okok (pl. kedvezőtlen időjárás, a külső piaclehetősé­­gek beszűkülése) következtében gyors, fontos intézkedésekre van szükség. A jogi szabályozás területén erősítjük a központi szervek irányító tevékenységét, hatéko­nyabbá tesszük a gazdálkodó­­egységek külső és belső ellenőr­zését. — Hogyan ítéli meg az ál­lami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek dolgozóinak helyzetét, milyen feladatok vannak e téren? Az állami gazdaságok a ma­gasabb szervezettségi színvona­lat már az 1960-as évek elejére elérték, a termelőszövetkezetek viszont csak a IV. ötéves terv során zárkóztak fel ehhez ha­sonlóan. A személyes jövedelem tekin­tetében a mai helyzetet úgy le­het megítélni, hogy az álla­mi gazdaságok és termelőszö­vetkezeti dolgozók elérték az ipari munkásság átlag-életszín­vonalát, szociális és egyéb jut­tatások terén viszont még kis­mértékű lemaradás van. Ter­mészetesen, ahogyan különbség van az iparban is a vájár és a szövőnő fizetése között, jövedel­mi különbség van a mezőgazda­ság különböző ágazatai között is. A mezőgazdasági nagyüzemek­ben az évenként rendszeresen csökkenő létszám szükségszerű­vé teszi a jobb szakmai szerke­zet kialakítását. Roppant fontos­ságúvá nőtt a rendszeres to­vábbképzés. Az állami gaz­daságokban a felső és közép­szintű végzettségű szakemberek állománya kialakultnak tekint­hető, a termelőszövetkezetekben azonban az elmúlt 6—8 évben bekövetkezett igen gyors ütemű fejlesztés ellenére sem kielégí­tő a technológiákhoz igazodó szakemberállomány. A jobb életkörülmények szük­ségszerűen nagyobb igényt tá­masztanak a munkakörülmé­nyek kialakításával kapcsolato­san is A fiatal generáció a me­zőgazdaság egyes ágazataiban — joggal — már nem hajlandó mostoha munkakörülmények kö­zött munkát vállalni. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjainál elsősorban társadalombiztosítási kérdések­ben kívánunk előbbre lépni, természetesen az V. ötéves terv életszínvonal-politikai célkitű­zéseivel összhangban és annak keretei között. Az elmúlt időszakban az üze­mek a figyelmet a dolgozók korszerű üzemi étkeztetésének teljes körű megoldására, kor­szerű szállítására és a munkás­lakásépítés támogatására fordí­tották. Ennek köszönhető, hogy az állami gazdaságok központi területein csaknem mindenhol, a termelőszövetkezetekben mint­egy 20 százalékban van üzemi konyha. Emellett az üzemek fel­adatai között megfelelő súllyal szerepelt a saját gyerekintéz­mények létesítése, illetve a ta­nácsi intézmények létesítésében és fenntartásában történő köz­reműködés is. Az V. ötéves terv legfőbb cél­kitűzései között az állami gazda­ságok kezelésében levő elavult, korszerűtlen lakások fokozatos, de gyorsabb ütemű felszámolása szerepel. Az állami gazdaságok 1976—1980 között, előrejelzések szerint — mintegy 6000 dolgozó saját lakásépítéséhez nyújtanak kölcsönt és vissza nem térítendő vállalati támogatást. Ezen túlme­nően 4400 vállalati kezelésben le­vő lakást korszerűsítenek, és kö­zel 1000 új szolgálati lakást épí­tenek. A munkásszállások ellátá­si színvonalának emelése ugyan­csak fontos. Kialakulóban van az üzem­­egészségügyi hálózat. Itt további előrehaladást kívánunk elérni el­sősorban azokban a munkakö­rökben (állattenyésztés, trakto­ros, növényvédő stb.), amelyek jelenleg még nem mindenben nyújtanak megfelelő munkakö­rülményeket. Máshol pedig már a környezet szépítése, az általá­nos higiénia és a termelés eszté­tikája van napirenden. A nagyüzemek dolgozóit ter­mészetesen nemcsak tárgyak, esz­közök veszik körül. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom az üzemi légkört, a vezetők és beosztottak közötti munkaköri és emberi kapcsolatokat, az ügyek intézé­sének nyíltságát, ismeretét. Nem mondhatjuk, hogy tökéletes a helyzet ebből a szempontból. A teremtő, dolgos embert övezze mindenütt elismerés, és élvezze munkájának mindenirányú érté­kelését, megbecsülését. Ezt tar­tom a feladatok feladatának. Végezetül felhasználom az al­kalmat, hogy a Szabad Föld min­den kedves olvasójának jó egész­séget és boldog új évet kívánjak. Rapai Piroska ÉPÜL A TÁVVEZETÉK (MTI, Fotógrafika) SZABAD FÖLD 3

Next