Szabad Föld, 1977. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
1976. JANUÁR 2. A teremtő, dolgos embert övezze elismerés! Beszélgetés dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel Munkatársunk felkereste dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, és a következő kérdésekre kért és kapott választ. — Miniszter elvtárs, a jelen időszakban mit tart mezőgazdaságunk legnagyobb eredményének? — Az emberek tudati és szakmai művelődésének fokozódását, vagyis a mezőgazdaságban dolgozó új típusú ember formálódását. A mezőgazdaság minden eredménye, fejlődése ezen a döntően fontos tényezőn alapszik. Hamis illúziók, előítéletek foszlottak szét a mindennapi valóság hatására. Változott a paraszti munka, mind bonyolultabbak lettek eszközei, meg kellett tanulni bánni velük! Szinte mindenki tanult, és most is sokan ezt teszik. Egyre több gépet, újabb eljárásokat, fajtákat alkalmazunk. Mindehhez követelmény a sok új ismeret elsajátítása. A szakmai műveltség pedig elképzelhetetlen általános alapismeretek nélkül. Az általános és szakmai műveltség így együtt, egyszerre terjedt. Hatása — a kétségkívüli tennivalók ellenére — ma már kézzelfogható. Megváltozott a magyar falu. A változást csak siettette társadalmi és gazdasági fejlődésünk egészének hatása is. A falusi lakosság jórésze városba költözött, ipari munkássá lett. Az elvándorlással egy időben tapasztalható — bár jóval kisebb mértékben — bizonyos arányú visszaáramlás is. Ezt is a fejlődés hozta. Csak 1976-ban mintegy 2000 egyetemet, főiskolát végzett fiatal került falura. Az egykori, nagyon is zárt közösség, a falu, kitárulkozott. Ma már ritkaság az, ahol valamennyi családtag mezőgazdasággal foglalkozik. Jellemző viszont, hogy a család tagjai között egyaránt megtalálható a földművelő, a munkás és az értelmiségi. S mindez ugyancsak rányomja bélyegét a falun élő ember gondolkodására Megváltoztak a szociális körülmények, a munkaidő is. Természetesen még nagyok a tennivalók, de sok a kiaknázatlan tartalék, ebben is, mint annyi másban, s nyugodt lélekkel állítom, hogy a parasztság tudati szintje közel került a munkások világszemléletéhez. — Ha összehasonlítjuk mezőgazdaságunk eredményeit a régi egyéni és nagybirtokéval, nyilvánvaló a mai fölény. De hova sorolhatjuk magunkat terméseredményeink alapján a legmagasabb hozamokat elérő országok között? — Aligha kell ma már bizonygatni, hiszen az élet igazolja, hogy a régi nagybirtok és a mai nagy gazdaságok közt szinte összehasonlítási alap sincs. Igaz, mindkettő nagyüzem, de más a termelés tartalma és indítéka. De más is van, az, hogy hogyan, miként éltek az akkori uradalmi cselédek, summások, és hogyan az állami gazdaságok dolgozói, vagy a téeszek gazdái. A terméseredmények meg-többszöröződtek, a statisztikai adatok pedig világosan mutatják, milyen megdöbbentőek a különbségek minden tekintetben A változás nemzetközi vonatkozásban is jelentős. Az ENSZ FAO adatai szerint az egy hektárra jutó terméseredmények alapján 1974-ben búzatermelésünkkel 6. helyet értünk el a világranglistán, kukoricatermesztésben pedig alig maradtunk le valamivel az USA mögött. De szólhatunk az egy lakosra jutó termelésről is. Sertéshúsból például 49 kg jutott egy lakosra az említett időszakban. Több, mint Kanadában vagy az USA-ban, de e tekintetben megelőztük Franciaországot és az NSZK-t is Ma háromszor annyi húst fogyasztunk, mint a felszabadulás előtt. És még valami — s ez talán mindennél többet jelent —, ma lakosságunk mintegy 75 százalékkal több élelmiszert fogyaszt, mint a felszabadulás előtt, és még exportra is jut. Ez óriási előrehaladás, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az élelmiszer-fogyasztás növekedése nemcsak egyes rétegek jellemzője, hanem az ország teljes lakosságára jellemző. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az összehasonlításoknál nagyon ügyelni kell. Kis ország vagyunk, és hiba lenne terméseredményeinket a nálunk jóval nagyobb országok terméseredményeihez hasonlítani, ahol az átlagok elfedik a kiugróan jókat, vagy a szélsőséges hatásokat. — A mezőgazdaság termelési szerkezete milyen feladatokat hárít a kormányzatra? — A szocialista mezőgazdaság állami irányításának továbbfejlesztésével kapcsolatos feladataink az MSZMP XI. kongresszusának határozatán alapulnak. Itt mindjárt a válaszom bevezetőjeként rögzíteni kívánom, hogy az eddigi irányítási módszereken, az irányítás rendszerén alapvető változtatást nem tervezünk.Indokolt viszont, hogy az állami irányítás eddigi módszereit, eszközrendszerét korszerűsítsük, fejlesszük, mivel a kongresszusi határozat szerint is szükség van a központi irányítás hatékonyabbá tételére, a központi és helyi államigazgatási szervek összehangolt irányítómunkájának erősítésére. Az irányításban továbbra is három módszert kívánunk alkalmazni. A tervgazdálkodás fejlesztése a tervfegyelem erősítése mellett alapvetően a jövőben is közgazdasági szabályozók segítségével kívánjuk a mezőgazdasági üzemek részére biztosítani a megfelelő gazdasági környezetet. Ennek során mint eddig is, a vállalati önállóságra építünk, mind az állami vállalatok, mind a szövetkezetek esetében, fenntartva az eltérő tulajdonformákból adódó, a sajátosságokhoz igazodó szabályozás bevált rendszerét. Ezzel összhangban, nagyobb súlyt kívánunk helyezni a gazdálkodási fegylemre, a vezetői felelősségre, és meg akarjuk akadályozni azt, hogy a termelőegységek vállalati önállóságuk hangoztatásával a népgazdaság össztársadalmi érdekeit figyelmen kívül hagyják. Az irányító tevékenység gyakorlása során a jelenleginél észszerűbben kívánjuk szervezni a tanácsi és nem tanácsi mezőgazdasági szakigazgatási szervek együttműködését. Fenn akarjuk tartani a központi szervek részére továbbra is az adminisztratív eszközökkel történő beavatkozás lehetőségét azokra az esetekre, amikor előre nem látható, külső, elháríthatatlan okok (pl. kedvezőtlen időjárás, a külső piaclehetőségek beszűkülése) következtében gyors, fontos intézkedésekre van szükség. A jogi szabályozás területén erősítjük a központi szervek irányító tevékenységét, hatékonyabbá tesszük a gazdálkodóegységek külső és belső ellenőrzését. — Hogyan ítéli meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozóinak helyzetét, milyen feladatok vannak e téren? Az állami gazdaságok a magasabb szervezettségi színvonalat már az 1960-as évek elejére elérték, a termelőszövetkezetek viszont csak a IV. ötéves terv során zárkóztak fel ehhez hasonlóan. A személyes jövedelem tekintetében a mai helyzetet úgy lehet megítélni, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti dolgozók elérték az ipari munkásság átlag-életszínvonalát, szociális és egyéb juttatások terén viszont még kismértékű lemaradás van. Természetesen, ahogyan különbség van az iparban is a vájár és a szövőnő fizetése között, jövedelmi különbség van a mezőgazdaság különböző ágazatai között is. A mezőgazdasági nagyüzemekben az évenként rendszeresen csökkenő létszám szükségszerűvé teszi a jobb szakmai szerkezet kialakítását. Roppant fontosságúvá nőtt a rendszeres továbbképzés. Az állami gazdaságokban a felső és középszintű végzettségű szakemberek állománya kialakultnak tekinthető, a termelőszövetkezetekben azonban az elmúlt 6—8 évben bekövetkezett igen gyors ütemű fejlesztés ellenére sem kielégítő a technológiákhoz igazodó szakemberállomány. A jobb életkörülmények szükségszerűen nagyobb igényt támasztanak a munkakörülmények kialakításával kapcsolatosan is A fiatal generáció a mezőgazdaság egyes ágazataiban — joggal — már nem hajlandó mostoha munkakörülmények között munkát vállalni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainál elsősorban társadalombiztosítási kérdésekben kívánunk előbbre lépni, természetesen az V. ötéves terv életszínvonal-politikai célkitűzéseivel összhangban és annak keretei között. Az elmúlt időszakban az üzemek a figyelmet a dolgozók korszerű üzemi étkeztetésének teljes körű megoldására, korszerű szállítására és a munkáslakásépítés támogatására fordították. Ennek köszönhető, hogy az állami gazdaságok központi területein csaknem mindenhol, a termelőszövetkezetekben mintegy 20 százalékban van üzemi konyha. Emellett az üzemek feladatai között megfelelő súllyal szerepelt a saját gyerekintézmények létesítése, illetve a tanácsi intézmények létesítésében és fenntartásában történő közreműködés is. Az V. ötéves terv legfőbb célkitűzései között az állami gazdaságok kezelésében levő elavult, korszerűtlen lakások fokozatos, de gyorsabb ütemű felszámolása szerepel. Az állami gazdaságok 1976—1980 között, előrejelzések szerint — mintegy 6000 dolgozó saját lakásépítéséhez nyújtanak kölcsönt és vissza nem térítendő vállalati támogatást. Ezen túlmenően 4400 vállalati kezelésben levő lakást korszerűsítenek, és közel 1000 új szolgálati lakást építenek. A munkásszállások ellátási színvonalának emelése ugyancsak fontos. Kialakulóban van az üzemegészségügyi hálózat. Itt további előrehaladást kívánunk elérni elsősorban azokban a munkakörökben (állattenyésztés, traktoros, növényvédő stb.), amelyek jelenleg még nem mindenben nyújtanak megfelelő munkakörülményeket. Máshol pedig már a környezet szépítése, az általános higiénia és a termelés esztétikája van napirenden. A nagyüzemek dolgozóit természetesen nemcsak tárgyak, eszközök veszik körül. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom az üzemi légkört, a vezetők és beosztottak közötti munkaköri és emberi kapcsolatokat, az ügyek intézésének nyíltságát, ismeretét. Nem mondhatjuk, hogy tökéletes a helyzet ebből a szempontból. A teremtő, dolgos embert övezze mindenütt elismerés, és élvezze munkájának mindenirányú értékelését, megbecsülését. Ezt tartom a feladatok feladatának. Végezetül felhasználom az alkalmat, hogy a Szabad Föld minden kedves olvasójának jó egészséget és boldog új évet kívánjak. Rapai Piroska ÉPÜL A TÁVVEZETÉK (MTI, Fotógrafika) SZABAD FÖLD 3