Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-15 / 46. szám

14 SZABAD FÖLD Győri főiskolások mozija A legújabb Jancsó-film — magyar—olasz koopro­­dukció — a Boccaccio Ma­gyarországon alcímet vise­li. A már megszokott alko­tóközösség (Hernádi Gyula író és Kende János opera­tőr) munkáját az ősbemu­tatón, az idei velencei film­fesztiválon elismeréssel fo­gadták a szakértők. A ha­zai mozik műsorában csak november végén szerepel a film, de a győri diákok már premier előtt is lát­hatták. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főis­kola hallgatói ugyanis azt kérték, hogy az iskolájuk­ban legyen mozi. A főépü­let nagy előadótermében létesített új filmszínházba valamennyi győri főiskolás elmehet mind a vetítések­re, mind a filmvitákra, il­letve az alkotókkal rende­zendő találkozókra. ———■?— A KÉPERNYŐN: A királykisasszon­yt, meg A farkas Ugyancsak meglepődhettek azok a felnőttek, akik kedd este javasolták vagy megengedték gyerekeiknek a MAGYAR NÉPMESÉK sorozatból A király­kisasszony jegyei című történet megtekintését. Mert, ahogy kiderült, olyan látni- és hallanivalók ta­núi lehettek, amelyeket nem elsősorban a kisebbek fülének-szemének szántak. Több helyről is említették, hogy kínos feszengés, magyarázkodás lett a vége. Persze, a hiba a nézőkben volt, mert so­kan nem­ tudták, hogy a népmesék erede­ti szövege vaskos humorú, a do­lgokat ne­vén nevező, ahogyan a mesét költő em­bereknek környezetük, a természetes élet „súgta”. Akármilyen csodák esnek is meg egyikben-másikban, az alakok, a varázs­latos, csodatevő lények mind-mind a földön jártak, emberi mértékkel él­nek, teljességüknek a szerelem, a szüle­tés, a halál éppúgy része, mint nekünk, valamennyiünknek. Nos, ami késik, nem múlik, azaz, ha eddig nem tanultuk vol­na meg, most már tájékozottabbak let­tünk, s óvatosabbak is, legalább any­­nyiban, hogyha kiskorú gyerekünk a me­se nyomán választ kér erre vagy arra — a számára ismeretlen fogalmakra —, hát legyünk készen a magyarázattal. Nem először emlegetjük, hogy az ösz­­szegyűlt közölnivaló és a műsoridő „tér­fogatának” ellentétét végre fel kellene oldani. Ha ez a megállapítás kissé ho­mályos, akkor fogalmazzuk meg ért­hetőbben: ne az határozza meg valamely program időtartamát, hogy annak terv szerint X percnek kell lennie, hanem sokkal inkább az: annyi perc legyen, amennyi színvonalasan, a képernyőre il­lően kitölthető. Mindenki jobban járna, például éppen a SZESZÉLYES ÉVSZAKOK esetében, amely műsor alcímében Szóra­koztató magazinnak vallja magát A hu­mor igazán az a fajta, amelyet nem le­het, nem szabad erőltetni. Ha „hozamát” mesterséges eszközökkel szándékozunk gyarapítani, felhígul, s nem szerez örö­met — ahogyan ezúttal szintén tapasztal­hattuk. Természetesen most is volt a mű­sornak néhány „tartó pillére”, s látha­tóan abban bíztak, hogy ezek az erőssé­gek magukkal viszik a gyengébbeket. Ez a fajta elképzelés szellemi „termékek” dolgában aligha válik be. Tisztában va­gyunk azzal is, hogy általában mindig több a meddő, mint az arany, és itt kapcsolódhatunk vissza bevezetőnkhöz, érdemesebb lenne a jövőben csak az aranyat megmutatni. Beszéljünk csak a javáról. Szellemesen szórakoztatott Galambos Szilveszter Hány óra? című jelenete, a kitűnő Her­nádi Judittal. Tetszett Tabi László Lelkiismeretes dolgozó, Novobáczky Sándor Harminc nap várakozás, Sel­­meczi Tibor A deszka című tréfája. Ezek­ben volt ötlet, lendület, volt mit előadni. Gyökössy Zsolt rendező jó szemmel vá­logatja színészeit: Balázs Péter, Koncz Gábor, Mikó István, Szacsvay László, Szombathy Gyula a tartalmasabb hu­mor kifejezésére is érettek, ízléses, az alkalomhoz illő kivételben vitte színre Csenterics Ágnes NÉMETH SÁNDOR „jutalomjátékát”. A műfajnak megfelelő forma és tartalom egysége a könnyű ze­néért nem lelkesedők figyelmét is leköt­hette. Annyi fiaskó után a rendező me­részet gondolt, és külföldről hozatott táncosokat. A Prágai Tv-balett állta a sarat, tagjai könnyedén bírták az ira­mot, lendülettel, összeszokottan, fegyel­mezetten mozogtak. Hovatovább azonban el kellene gondolkozni azon: nem cson­­tosodott-e meg a táncos műsorok koreo­gráfiája, nem volna-e időszerű a meg­újulás? Fogadni mernénk, hogy a szombaton késő estére kitűzött TÖRTÉNET — SZÖVEG NÉLKÜL (magyarosabban: Szöveg nélküli történet) sok-sok néző előzetes kíváncsiságát fel­keltette. Ezt már csak azért is meg kel­lett nézni, mert ilyen még nem volt! El nem tudtuk képzelni, hogyan lehet egy fordulatos bűnügyi történetet kizárólag látvánnyal ábrázolni. Hát így! Csaló­­­dásunkon bosszankodva rájöttünk, hogy egyszerűen arról volt szó: „megtakarítot­ták” a szövegírónak járó tiszteletdíjat. Még azt sem mondhatjuk, hogy a rende­ző feltalálta a néma­filmet, mivel né­hány évtizeddel korábban ennél marar­dandóbbakat készítettek. Láttuk, hogy a szereplők beszélgetnek egymással (moz­gott a­ szájuk), ők tehát megérthették egymást. Törődtek is ők azzal, hogy a né­zők mit értenek az egészből. Persze, így is hamar kilátszott a lóláb, a sablonos szerelmi dráma, a válás krimi-módon, amelyből tucatnyit kaptunk már Derrick és Columbo közreműködésével is. Az egész úgy hatott, mint a nagy csinnad­rattával beharangozott zsonglőr, aki az előadáson egyre-másra kiejti kezéből a Labdát, a tányérokat stb. Szóval (illetve szó nélkül) bedőltünk. Eltűnődhetünk: vajon miért mindig nekünk, nézőknek kell megállapítanunk, hogy ezt bizony kár volt műsorra tűzni. A középosztálybeli polgár féltette a vagyonát, a házát, a feleségét, a legszíve­sebben áthághatatlan falat vont volna köréjük. A polgár életérzetét, otthonának zárt világát Molnár Ferenc alaposan is­merte, több darabjában meg is írta, oly­kor vaskosabb, máskor szelídebbnek tet­sző fricskákkal bosszantva a pellengérre való társadalmi réteget. Molnár-színművet bármely évszak­ban elő lehet szedni, leporolni — bár a szerző tehetségét tekintve, ez utóbbi mű­velet nem okoz különösebb gondot. A FARKAS című komédia — az ismertebbekhez ha­sonlóan — jó néhány csípést elhelyezett a bevezetőben emlegetett polgár rová­sára. Voltaiképpen egyszerű szerelmi történetnek mondhatjuk, amelyet a „vá­logatott” színész-együttes egyénített, ám ugyanakkor közösségben oldódó telje­sítménye tett maradandóvá. Ezt a be­mutatót bizonyára a szerző is­­élvezte volna. Kiemelkedő átváltozó képességével csúcsot ért el Huszti Péter. Nemcsak öl­tözéke és maszkja változott jelenetről jelenetre, de főként bensőjének finom idomulásával keltette életre a katonát, a diplomatát, a színészt, a felszolgálót. Hasonló „vastaps” illette meg Almási Évát sokszínűségéért, a belénevelt er­kölcsi szabályokkal birkózó asszony lel­kivilágának árnyalt kifejezéséért. Már­kus László, több népszerű Molnár-figura életre keltőseként ezúttal is élvezettel játszott az ügyvéd bőrében. Beteges fél­tékenysége szinte hálóba fogta feleségét, ahogyan a századelő évtizedeiben érvé­nyes szabályok megkövetelték. Az asz­­szonyt azonban — s ez Molnár fintora — képtelen volt gúzsba kötni, mert képzele­tében álmaiban Vilma szabadon ka­landozhatott. Ez a polgár csődje, amely­nek bemutatása a maga idejében nyug­talanítóbban hatott, mint ma. Az előadás kisebb egyenetlenségei nem Horváth Ádám rendezéséből szár­maztak. Az író kerített hosszabb beve­zetőt, az indító kávéházi párbeszédes je­lenet a képernyőn nem túlságosan ked­­velt színpadhoz szegezett képekkel fé­kezte a lendületet. Dicsérhetjük a je­lenetről jelenetre megnyilvánult gon­dosságot, a színvonalat, a mellékszerep­lőkre is kiterjedő figyelmet, összefo­gott, az ügyhöz idomuló előadást lát­hattunk. Erényei különösen a csúcs­ban, az álom-jelenetben sűrűsödtek. I. M.I . 1981. NOVEMBER 15. COOPTOURIST \ jó utazási­ pihenés­­ Előzetes az 1982-es utazásokból Kombinált túrák és kirándulások Bled—Graz 6 nap, április 16-tól és 23-tól. Utazás: autóbusszal. Teljes és félpanziós ellátás. Részvételi díj: 6900 Ft. Pozsony—Bécs 2 nap, február 26-tól, március 5-től, 12-től, 19-től, április 16-tól és 23-tól. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 3700 Ft. Prága-Mü­nchen 5 nap, március 29-től, április 4-­től és 18-tól. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 5600 Ft. Opatija—Velence 7 nap, április 1-től és 9-től. Utazás: autóbusszal. Teljes és félpanziós ellátás. Részvételi díj: 6950 Ft Velence 4/nap, március 22-től, 24-től és április 5-től. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 4350 Ft. Szabadka 3 nap, április 8-tól, 15-től és 22-től. Utazás: autóbusszal. Félpanziós ellátás. Részvételi díj: 1850 Ft. Jelentkezés a Cooptourist irodáiban és a megbízott takarékszövetkezeteknél. Fiatal pályázók! A múlt heti számban meghirdettük pályázatunkat, amelynek tárgya: a lakóházi felvonók kezelési ismereteinek kibővítése. A pályázat második fordulójának kérdései a következők: 1. Mi a teendő, ha azt tapasztalod, hogy a felvonó működik, de a fülkevilágítás nem ég?­­ 2. Mi a teendő, ha hiába nyomod meg a gombot, a felvonó nem működik? 3. Mi a teendő, ha a felvonó két emelet között megáll? A harmadik forduló további három kérdését a következő számban közöljük. A kérdésekre adott válaszokat zárt borítékban küldjétek el a következő címre: Fővárosi Felvonójavító Vállalat, Budapest 62. Pf. 623. 1399. A borítékra írjátok rá a nevet, a pontos címet, az irányítószámot, és a jeligét: „Fiatal pályázók". Az eredményeket a harmadik forduló után, a december 6-i, számban közöljük. Az első három helyezést elért pályázót, valamint a pályázatban értékelhető kérdéseket beküldőket névre szóló levélben fogjuk értesíteni a jutalmak átadásáról. A jutalmakat - műsoros est keretében -, decem­ber 11-én este 6 órakor adjuk át vállalatunk kultúrtermében: Budapest XIII., Mohács u. 16. Figyeljétek a harmadik forduló kérdéseiről megjelenő hirdetésünket a november 22-i számban. Kérjük a kedves szülőket, hogy hívják fel gyermekeik figyelmét pályázatunkra. Fővárosi Felvonójavító Vállalat Budapest XIII., Lehel u. 27—29.

Next