Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-08 / 49. szám

8 SZABAD FÖLD LEVELEINKBŐL Köszöntjük levelezőinket A magyar sajtó napja alkal­mából szeretettel köszöntjük önkéntes segítőtársainkat, leve­lezőinket. Egész évben végzett kiváló munkájukért szerkesztő­ségünk könyvjutalomban része­sítette Borbíró Lajos füzesgyar­­m­ati, Gaál Zsigmond földesi, Ká­ri János gerg­ely­iugornyai, Kerékgyártó Mihály ózdi, Nagy Miklós leninvárosi, Nagy Péter budapesti, Padányi Lajos buda­keszi, Solymosi László dunake­szi, dr. Südi Bertalan jánoshal­mi, Szalay István győrszentivá­­ni, Tamás Károlyné szentgáli és Tömör Valéria mezőfalvi le­velezőinket. Köszönjük támogatásukat és valamennyiőjüknek jó egészsé­get, további eredményes mun­kát kívánunk i­de is, a 45 hektárnyi erdőben pedig már készül a pihenőpark és az erdei tornapálya. Az Észak - Bács -K­isk­­un me­gyei Vízmű Vállalat valamennyi dolgozója megérdemli a dicsé­retet, hiszen a futóhomokon nem­ kis gondot jelentett egy ilyen „Víziváros” megépítése. Bálint István Kecskemét Nagygyűlés a békéért Eger városa nagyszabású bé­­ketalá­lkozónak adott otthont a közelmúltban. A Dobó tér volt az eseménysorozat színhelye, a rendezést pedig a városi KISZ- bizottság vállalta magára. A dolgozó ifjúság mellett ott vol­tak a nagygyűlésen a város is­koláinak diákjai is, nagy ér­deklődéssel hallgatták a felszó­lalóikat, és a békefelhívást a résztvevők aláírásukkal erősí­tették meg. A békenagygyűlés kulturális műsorral ért véget. Nagy József Noszva­j Víziváros Kecskeméten Kecskeméten a Széchenyi vá­ros szomszédságában elkészült a szabadidő-park egyik létesít­ménye, az úgynevezett Vízivá­ros. A 25 hektáros tavon lehet csónakázni, horgászni és a ha­­jómodel­lezést gyakorolni. A ké­sőbbiekben strandot, a sporto­lásra alkalmas füvesített terü­leten pedig minigolf-, kézilabda­tollaslabda-, lábtenisz- és tenisz­pályát szeretnének létesíteni. Terveik között szerepel egy zárt víztároló, presszó, kilátó építő­ Gurulós táska A Mezőföldi Ipari Szövetke­zetek mezőfalvi üzemegységé­ben a kesztyűkészítés után most egy újabb termék — a gurulós bevásárlótáska — gyártását végzik bérmunkában. E termék alapanyagát a PEVDI-től kap­ják, majd a késztermékeket a pilisszentiváni gyáregységbe szállítják. Az idei évre 80 ezer exporttáska elkészítését vállal­ták. A mezőfalvi üzemrészben 48-an dolgoznak. Többségük fiatal. Brigádvezetőjük Berecz­­ky Tiborné. Az ezüstkoszorús brigád szeretné kiérdemelni az aranykoszorús jelvényt is. Munkájuk mellett a bölcsődét, az óvodát és az általános isko­lát patronálják. Tömör Valéria Mezőfalva Bocskorok és saruk Városunkban, a 106-os számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben az idén indult először ci­­pőfelsőrésakészítő és cipőgyártó szakmunkásképzés. A tanulóik a műhelygyakorlatokat — kézi és gépi szabászatot, tűzést, az alfa­készítést — szakoktatók irányításával a Minőségi Cipő­gyár tiszakeszi gyáregységében végzik. A műhelygyakorlatokon fű­zött bocskorok, mini saruk, pi­peretáskák és kulcstartók is készülnek. Nagy Miklós Leninváros Háromhavi várakozás Júniusban vásároltam egy kétliteres, szódavizes szifont a gyöngyösi szaküzletben. Már az első használatkor, amikor be­csavartam a patront, a víz azon módon, magától kifolyt a szi­fonból. Két esetben javították Budapesten, a Hűtőgépgyár márka szervizében, de mindig hibásan kaptam vissza. Har­madszor augusztusban küldtem el a szervizbe és azóta semmit sem tudok a szifonról. A háromhónapi várakozás után a szerviztől már nem is értesítést várok, hanem a szó­davizes szifont — üzemképes állapotban. Felföldi József Karácsond Nyugdíjas-találkozó Az uszodi termelőszövetkezet nyugdíjasai és járadékosai ré­szére találkozót rendezett. A termelőszövetkezet elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, majd beszámolt az ez évi eredmé­nyekről. A beszéd után az óvo­dások és iskolások kedves mű­sorát láthattuk, aztán megven­dégeltek bennünket és szép ajándékokat kaptunk. Egy ideig még elbeszélgettünk, az ünnep­ség után pedig autóbusszal ha­zaszállítottak bennünket. Szabó Gyuláné Ordas Két lovasiskola Lóra termett nép a magyar — tartja a szájhagyomány. Vá­rosunkban ápolván a hagyomá­nyokat, két lovasiskola is mű­ködik. Az egyik a település ha­tárában, a 4-es főút mentén. Itt a közeli gátra épített, a közle­kedésből már kiiktatott, régi út nyújt megfelelő terepet a lo­vaglásra. A másik Szolnok át­ellenes végén, a Széchenyi la­kótelep mellett található. Bódi István Szolnok Húsbontó verseny A Veszprém megyei Pannon­kör Vállalat a közelmúltban rendezte meg Tapolcán, a hús­áruházban a megyei húsbontó versenyt. Az eseményen 17 szakmunkás mutatta be szak­mai felkészültségét. A résztve­vőknek félsertést, negyedmar­hát kellett kicsontozni, feldara­ „A sajtólevelező is napjaink krónikása” „A sajtólevelező is napjaink krónikása, mert felfigyel min­denre, ami körülötte történik: az emberek örömeire, gondjai­ra. De több mint megfigyelő: a híreket, történeteket, eseménye­ket leírja, továbbítja a sajtó­nak. Munkája tehát végső soron a nagy közösség javát szolgál­ja.” A közelmúltban olvastam e sorokat Padányi Lajos budake­szi levelezőnk önvallomásában.. Nemrégiben a szerkesztősé­günkben járt levelezőnk és mint régi ismerőst üdvözölhet­tük. És beszélgetni kezdtünk ... Padányi Lajos Budakeszin szü­letett, ott él ma is. 1952 óta rendszeresen tájékoztatja­­szer­kesztőségünket leveleiben ta­pasztalatairól. — Hogyan is kezdődött? —­ 1952-ben Veresegyházon tanácselnök-helyettes voltam és egy ügyben a Szabad Föld ta­nácsát, segítségét kértem. Meg­kaptam. Valahogy így kezdődött és azóta is tart ez a baráti kap­csolat ... Harminckét év nagy idő. Az­óta is kitartó levelezőnk. Szin­te nincs olyan hét, hogy ne kül­dene szerkesztőségünknek hírt valamilyen eseményről vagy ■környezetét foglalkoztató prob­lémáról. Mint tanácsi pénzügyi előadó ment nyugdíjba, de nem vonult nyugalomba. A Budake­szi Vadasparkban ledolgozza a nyugdíjas munkaórákat. — Bejárok a budakeszi mű­velődési házba és átnézem a la­pokat, azokat, amelyek nem jár­nak nekem. Bújom a múzeumo­kat, és amerre járok, nézegetem az utcaneveket és megpróbálok a névadók életével is megismer­kedni. Eljárok bevásárolni, megkérdezem az újságárust, a hentest, a postást , az embe­reket, hogy vannak, hogyan él­nek, mit szeretnének. Otthon aztán, ha érdekes dologra buk­kanok, kiülök a kis, virágokkal teli, üveges verandánkra és írok ... Nem pénzért, csak úgy megszokásból. Ha valahol meg­jelenik néhány sorom, vagy fel­figyelnek javaslatomra, feldol­goznak egy-egy ötletemet, ak­kor boldog vagyok, hogy segít­hettem. Mindezek mellett évek óta írom Budakeszi helytörté­netét, írásaimmal nyertem már pályázatokat, kaptam jutalom­könyveket — ezek apró örömök az életemben. — Tapasztalatunk szerint azok az olvasóink, akik írnak a lapunknak és megjelennek le­veleik, lakóhelyükön szinte köz­életi embernek számítanak. Gyakran keresik fel őket isme­rősök, de ismeretlenek is ügyes­bajos dolgaikkal, segítséget kér­ve. — Így van. Elintéztem én már szociális segélyt, nyugdíjat és megakadályoztam, hogy be­zárják a sarki élelmiszerboltot. És, hogy miről, hogyan, mit ír­jak a Szabad Földnek, az fele­lősséggel jár. Meggyőződök ar­ról, helytálló-e az, amit papír­ra vetek. — Mint mondotta, jellegzetes hosszú házban lakik Budake­szin, az Erdő utcában, ahol egy udvarra négy család lakásának ajtaja nyílik. Kicsi lakások, te­nyérnyi kertekkel. Ilyen körül­mények között milyen a szom­szédi kapcsolat? — Nem emlékszem, hogy va­laha problémánk lett volna egy­mással és foglalkoztunk volna azzal, hogy ki hová ültetheti a ribizli- és egresbokrait, ki ho­gyan metszi vissza az alma­fáit ... Vagy, hogy hány sor sárgarépát ültet, vagy hány sor fehéret... Békésen megva­gyunk egymással. — Hogy érzi magát, közel a hetvenhez? _ — Jól vagyok, örülök, hogy a magam módján dolgozhatok. Mindehhez jó kedvet, egész­séget kívánunk! Barsy Zsuzsa bolná, részekre osztályozni. A zsűri a gyakorlati munkával kapcsolatos szakmai kérdéseket tett fel a fiataloknak. A kérdé­sekre adott válaszok azt bizo­nyították, hogy értik mestersé­güket Veszprém megye városai­ból érkezett „hon­tes r­egén­y­ek" ’. A versenyen Fehér István, a ta­polcai húsáruház dolgozója lett az első. Nagy Péter * Tapolca Nem kell a fillér ? Amióta nyugdíjas vagyok, a házi bevásárlás az én feladatom. Az üzletekben, a pénztáraknál, hogy mielőbb végezzek, rend­szerint nagyobb pénzzel fize­tek, mint a végösszeg. Így gyak­ran kapok vissza 10 és 20 fillé­reseiket. Ezeket külön össze­gyűjtöttem. Már elég sok apró­pénzem volt, ezért rolinba be­csomagoltam 50 darab 20 fillé­rest, a postán bélyeget kíván­tam rajta vásárolni. Nem sike­rült. Legnagyobb csodálkozá­somra a postahivatali beosztott nén fogadta el a 20 filléres te­kercset, mondván: a sok apró­val nem tud mit kezdeni. Ezt helytelennek tartom, mert tör­vényes fizetőeszköz a 20 filléres. Nemes János Érd Kölcsönös látogatás Mi, a takodaltárói Nők klub­ja tagjai meghívtuk a tatabá­nyai Nők klubja tagjait, asszo­nyait és lányait, 6 kellemes, hangulatos klubdélutánt tartot­tunk. Viszonzásul a közelmúlt­ban a tatabányaiaktól kaptunk meghívást. Már az érkezésnél meglepetésben volt részünk. A buszmegállóban vártak ránk, s együtt mentünk a klubba, ahol virággal díszített, szépen terí­tett asztalokkal vártak bennün­ket. Üdvözöltek minket, majd hangulatos műsorral kedves­kedtek nekünk. Közben arra is adódott mód, hogy megbeszél­jük, ki mivel foglalkozik, mi­lyen hasznos tevékenységet fejt ki a klubtagság. Hasznos volt mindnyájunk számára ez a kölcsönös látoga­tás. Kowalski Károlyné Tokod 1984. DECEMBER 8. Hogy télen is vonzó legyen a Bükk és a Mátra Az évszakok szeretetét illetően megoszlik az em­berek véleménye. Vannak, akik a forró, perzselő nya­rat, mások a csendes, her­vadó őszt, ismét mások a kemény, szép havas telet kedvelik. Hazánk tájai közül ta­lán a hegyeknek — kö­zöttük is az Északi-kö­zéphegységnek — van ál­talános vonzása, ahol min­den évszakban megtalálják kedvtelésüket a pihenni vágyók. A természetadta adottságok azonban nem jelenthetnek mindent és a vendégváróknak sokat kell tenni azért, hogy az er­dők, a hegyek szerelmesei minden évszakban szíve­sen visszajárjanak ide. Az illetékesek a közel­múltban foglalkoztak ki­emelten a Mátrával és a Bükkel, mindenekelőtt a téli sportok ügyével, a vendégvárás feltételeinek biztosításával. Mályiban, a Borsod megyei Tanács to­vábbképző központjában tartott tanácskozáson a Mátra-Bükki Intéző Bi­zottság megállapította, hogy csupán a Mátrában eddig több mint tíz pálya áll már a sízés kedvelői­nek rendelkezésére. A Pa­­rádi Üveggyár sípályája a tizenegyedik a sorban, amely befejezéshez köze­ledik. A bizottság további gon­dokat lát , sajnos visz­­szatérő panaszok alapján — a kékestetői közlekedés dolgában, ugyanakkor megállapította azt is, hogy a Ké­kesen a meglevő be­rendezések kihasználatla­nok, a sportolást segítő gé­pek nincsenek rendben. A parkolás sem megoldott az ország tetején, és szükség van egy új autóbuszfordu­ló megépítésére is. Az utóbbi években tör­téntek erőfeszítések, cél­szerű összefogások is, de a feljutás a csúcsra, pon­tosabban a mátrai utak rendszeres karbantartása csak nagy teljesítményű gépek beszerzésével válna lehetségessé. Szó esett ar­ról, hogy a régi tv-tornyot is használják fel idegen­­forgalmi célokra, illetve tegyék erre alkalmassá. A bizottság figyelme Ga­lyatető térségére is kiter­jedt, és kénytelenek vol­tak megállapítani, hogy Mátraszentistván, Mátra­­szentl­ászló sípályáinak kihasználatlansága is első­sorban a téli uta­k elha­nyagoltságára, a parkolók hiányára vezethető vissza. Tárgyaltak arról, hogy az egyesületek rendelkezésére álló és kezelésében levő sportlétesítményeket az ide látogató vendégek is használhassák. A Blikkben szintén van­nak feladatok, így Csip­­késkút és vidékének v­en­­dégfogadó lehetőségei te­rén. Bánkút gazdátlansága már-már lerágott csont, pedig ez az a táj, am­ely télen is a legtöbb szépsé­get, örömet és kikapcsoló­dást nyújthatná az ide lá­togató tíz- és százezrek­nek. Rengeteg ötlet, elgon­dolás lenne megvalósítha­tó közös összefogással. Az idegenforgalmi táj­egységek arányosabb ter­helése fontos feladat min­den vonatkozásban, ezért nem elhanyagolható a Bükk és a Mátra fejlesz­tése. Szalay István

Next