Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-17 / 20. szám
1986. MÁJUS 17. Farkas: szorítok a válogatottért... Nem hinném, hogy a mai fiatalok közül bárki is megfordulna Farkas János után az utcán. Nem hinném, mert egyszerűen nem ismernék meg. Még a futballszerető ifjaknak is gondot okozna a szembesítés, hisz jó pár esztendő eltelt azóta, hogy a Vasas egykori játékosa pályára lépett és azóta bizony felszedett magára néhány kilót. Pedig hát Farkas Jancsi őstehetségeink egyike volt, talán az utolsó, még legendaszámba menő válogatott tagja. Legendáját a ’66-os világbajnokságon szőtte, méghozzá ott is egy mérkőzésen, a brazilok ellen. Góljai — az érvényes és a megnem adott gólok — kívánságműsorok listáján szerepelnek, persze igazságtalan volt, hogy egy ilyen gazdag játékos pályafutásból csak egyetlen epikzódot emelünk ki, de ha jól meggondoljuk ez nem is olyan kevés: a legtöbb futballista egyetlen ilyen „mozaikkal” sem tüszkélkedhet. Farkas János egyébként — mamár jóval túl a negyvenen, egy söröző vezetője. A futballhoz is — van némi köze, a Vasas labdarúgó-szakosztályának vezetőségi tagja. De nem ezért kerestem őt, nem ez tette aktuálissá személyét, hanem a közelgő mundial. Vajon neki mi jut eszébe erről a szóról: világbajnokság? — Mi más juthatna, mint a 16-oS londoni VB. — Nem a közelgő mexikói? — Nem. De azt hiszem ez érthető, hiszen ’66-ban, tehát éppen húsz évvel ezelőtt olyan csapatunk volt, amellyel döntőt kellett volna játszanunk ... Esküszöm, fantasztikus gárda volt, teli nagyszerű futballistával. — Akkor miért nem jutottak tovább a második fordulón? — Nem volt szerencsénk. Ha csoportelsőként végzünk, akkor jobb ágra kerülünk és a fináléig masírozunk. Így, a szovjetek ellen valahogy nem tudtuk kiadni magunkból azt, amire képesek voltunk. Azon a mécsesen semmi sem jött össze. — Ön szerint, volt azóta olyan magyar válogatott, amelyben annyi nagy egyéniség játszott? — Nem. Mint már az előbb is mondtam, szinte mindenki klasszis volt. — Összemérhető a mai és a húsz évvel ezelőtti csapat? — Nem hinném. Alapvetően megváltozott a játék, sokkal keményebbé vált. Többet kell futni, küzdeni akár fogcsikorgatva. — Ez azt jelenti, hogy Farkas János ma talán meg sem élne a pályán? — Nekem ilyen aggályaim nincsenek, engem akkor is legalább két ember fogott. Bár ez így nagyképűen hangzik, hisz nem ellenőrizhető, de meggyőződésem, hogy nem lenne gondom. Illetve: nem lenne több, mint akkor. — Mi a véleménye a mai magyar válogatottról? — Én már a selejtező előtt is továbbjutást vártam a csapattól, mert úgy ítéltem meg, hogy megfelel a legfőbb követelményeknek, vagyis egységes. — Ezek szerint már Mezey György kapitánysága előtt is ilyennek látta a válogatottat? — Igen, szerintem Mészöly Kálmán megvetette a mai csapat alapját. Ezzel persze nem szertném kissebbíteni Mezey György érdemeit, aki rendkívül sokat tett azért, hogy megfelelő stílusa is legyen az együttesnek. Ennek a csapatnak a győzni akarásban rejlik az ereje. Úgy tűnik, sikerült levetkőznie kishitűségét, s már minden ellenféllel szemben úgy lép pályára, hogy van esélye a sikerre. Korábban pont ez volt a baj, a játékosok egyszerűen nem hitték el, hogy verhető az ellenfél. — Mit jósol a világbajnokságra? — Nagyon nehéz csoportba kerültünk, ennek ellenére, fogadni mernék a továbbjutásra. Oda-visszavágó mérkőzéseken már nehezebb lenne a dolgunk, így viszont egy-egy meccsen minden lehetséges. — Kit tart a csoport favoritjának? — Szerintem a szovjet válogatott a legjobb. Nem láttam ugyan a Dinamo Kijev BEK- döntőjét, de hallottam hírét, azt, hogy milyen fantasztikusan jól játszottak. Rendkívül erős játékosanyag jött most össze a Szovjetunióban. Igaz, volt már máskor is jó csapatuk, aztán végül mégis elrontották a szerepléseiket. Elképzelhető, hogy most is így lesz. — Ön most a Jó pipacs nevezetű sörbárt vezeti. Nem tervezi, hogy a VB alatt fociklubot ■— persze VB-meccsekkel egybekötötteket — nyisson? — Nem, mert ott nincs tévékészülék. De az biztos, hogy otthon minden meccset megnézek, videóra rögzítem, az érdekesebbeket. Természetesen a magyar válogatott összecsapásai mind kazettán lesznek. Nagyon bízom benne, hogy nemcsak három lesz belőlük. — Ha már említette a videót, megvan önnek kazettán ama bizonyos legendás brazil—magyar? — Muszáj erre válaszolnom? — Miért, mi titok van ebben? — Tulajdonképpen semmi, csak attól tartok, hogy ha megjelenik nyomtatásban, többen kölcsön is akarják kérni. Márpedig nem adom oda senkinek. Arról lehet szó, hogy egyegy érdeklődővel közösen végignézzük, de többről nem. — Ha már visszatérünk a múltba, hadd kérdezzem meg: elégedett a pályafutásával? — Tulajdonképpen nem lehet okom panaszra. Harmincháromszor szerepeltem a nagyválogatottban, olimpiai bajnokságot nyertem Tokióban, meghívtak a világválogatottba is. Kívánhat egy futballista ennél nagyobb elismerést? — Ahogy a kilóit elnézem, ma már nemigen lép pályára ... — Hát igen, egy kicsit elhíztam. De azért olykor még futballozom az öregfiúk között. Már, ha az időm engedi. Ám leginkább csak néző vagyok, kijárok a Vasas meccseire és persze szorítok a válogatottért. Remélem, nagyobb sikert érnek el, mint mi húsz évvel ezelőtt. Németh Péter Tollba mondom... Jönnek a vidékiek Annyira el voltunk (s vagyunk) foglalva válogatott csapatunkkal, hogy a nemrég zárult bajnokságot is hajlamosak lettünk a világbajnoki felkészülés részeként tekinteni valahogy úgy: na jó, legyünk már túl rajta, aztán fel Mexikóra! őszintén szólva a bajnokság tavaszi, erőltetett menete nem is adott túl sok okot sem az örömre, sem az izgalomra, nemzeti tizenegyünk mérkőzései látványban és eredményben is bizsergetőbbek voltak. A Budapesti Honvéd a vártnál is biztosabban — már az utolsó fordulók előtt — megszerezte a bajnoki aranyérmet, méghozzá sorrendben harmadszor. Tegyük hozzá, nem volt igazán méltó ellenfele egyik csapat sem. A Videoton, a Rába ETO már, a Pécs és a Zalaegerszeg még nem tudja egyik csapatrészében sem felülmúlni a kispestieket. Beszédes bizonyítéka ennek a Pécs—Budapesti Honvéd mérkőzés, ahol a második helyezett és a már bajnokságot nyert csapat összecsapásán biztos, 4:2 arányú vendéggyőzelem hűtötte le a nagyon rokonszenves pécsi csapat és lelkes szurkológárdája kedélyeit. (Történt mindez gy, hogy a kispadon csereként a két válogatott játékos Boronyi és Kovács Kálmán!) Mégis: történjék bármi is Mexikóban, ősztől ismét az NB I lesz a sportág híveinek viszszatérő beszédtémája. Ha a válogatott sikerrel szerepel azért, ha nem, akkor mert strucc módjára dugjuk a fejünket a hazai kínálatba. Egy bizonyos: a mezőny kiegyenlítettebb lesz! No, nem feltétlenül a játékerőt tekintve, bár gyanítom, úgy is. Sokkal inkább a Budapest- vidék arányt tekintve, ami 7:9- ről a jelek szerint 5:11-re módosul, hiszen a Csepel és a Volán kiesett, az NB II-ből viszont csak vidéki együttesnek van reális esélye az első osztályba kerülésre. Véleményem szerint, még ez sem tükrözi a helyes arányt, hiszen, ha csupán a lakosság megoszlását venném irányadónak, akkor sem lenne indokolt három-négy fővárosi csapatnál több. Külföldön nincs olyan ország — talán Ausztriát leszámítva — ahol a főváros annyi csapattal képviseltetné magát, mint nálunk Budapest. Ha a következő idényt mérlegeljük (egyelőre persze elvétve) már számolunk a lehetséges változásokkal is. Szinte bizonyosra vehető számos játékos külföldi szerződtetése, így a mezőny esetleges elszürkülése aggaszthat bennünket. Szerencsére csak első hallásra. Mert ha Nagy Antal, Andrusch, Bodonyi, Róth, Mészáros, Szentes és sorolhatná ifi még tovább — esetleg külföldön — folytatná is pályafutását, még mindig vannak új tehetségek, akik egyre többször hívták fel magukra a figyelmet az elmúlt hónapokban. A pécsi Túri és Lovász, a zalaegerszegi Páli és Czigány, a szombathelyi Nagy, Topor és Bognár, a békéscsabai Szekeres, a tatabányai Vincze vagy az MTI-s Bognár. Érdekes, most is zömmel vidékiek kerültek a korántsem teljes névsorba. S ez nagyon jó. Már kevésbé repes az ember szíve, ha a fővárosi csapatok elszürkülésére gondol. A Vasas, az Újpest és a Ferencváros is híján van olyan technikailag magasfokúan képzett, színes és meghatározó egyéniségeknek, akik miatt külön érdemes lenne kimenni egy-egy mérkőzésre. Még talán az MTK-VM jelent némileg kivételt, hiszen, ha egy Fodorról le tudtak mondani...! Ugyanakkor valami azt súgja, hogy a Ferencváros csapattá kovácsolódhat, akár már őszre. Erre nem is anyira a játékosállomány összetételében, mint inkább Dalnoki Jenő személyében érzem a biztosítékot. Apropó! Az edzői karban is látni változást, s éppen a fiatalok Gellei és Garami — de nyugodtan említhetem Rátkai és Both nevét is — hoztak új színt a palettára. Remélem, senkit sem sértek meg, mikor azt írom: Garami József szükségmegoldásként foglalhatta el az akkoriban éppenséggel nem kapós pécsi kispadot. Ma pedig az első osztály egyik legsikeresebb szakembere, aki a szükséges szakmai lépcsőfokokat rendre megmászva jutott el idáig, szerintem még korántsem pályafutása csúcsáig. Azon persze töprenghetnénk, vajon miért nem találták erre a feladatra alkalmasnak akár már két évvel korábban. Ő nevelte föl az ezüstérmes csapat játékosainak több mint felét! A fiúk érthetően közel állnak a szívéhez, minden jel szerint fordítva is így van. Zalaegerszegen sok hasonló mondható el Gellei Imréről is, ő azonban Győrben folytatja pályafutását, feltehetően a kedvezőbb feltételek reményében. Megértem, ha önmagát is szeretné kipróbálni, bár Verebes sikerszériája után lesz oka aggodalomra, hiszen az esetleges negyedik hely is visszalépést jelentene. Az őszi folytatás feltétlenül érdekes lesz minden szempontból. De azért most persze a világbajnokságot várjuk. Nagyon. Hogy aztán jókedvűen mehessünk ki, augusztus végén ismét a stadionokba. Vass István Zoltán Totótippek (20. HÉT, MÁJUS 17—18.) PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Beroe—Tatabánya 2 15. Hammarby—Brage 1 10. Hácken—Kai mar x 1. Ascoli—Empoll 1 2. Cagliari—Bologna l,x S. Catanzaro—Carapobasso 1 4. Cesena—Brescia l,x 5. Cremonese—Monza l,x «. Genoa—Catanía l*x 7. Palermo—Arezzo x 8. Perugia—Lanerossi l*x 3. Pescara—Lazio 2 10. Triestina— Sambenedettese l,x 11. Békéscsaba—Etir 1 12. Debrecen—Traktija 1 13. Szliven—Siófok l,x SZABAD FÖLD 21 Pocikfóniko Fociválogatottunk Ausztriában edzőtáborozik: a hét végén arról érkezett jelentés, hogy az aranylábú fiúk 9-0-ra legyőzték Kelet-Tirol válogatottját. Természetesen a szurkoló minden egyes győzelemnek, s minden egyes gólnak is külön örül, de azért azt be kell látnunk, hogy valójában ma még fogalmunk sincs arról, mit is ér ez a nagyarányú győzelem. Mindenesetre abban bízunk, hogy sokat — a világbajnokságon minden elválik. Hogy szokjuk a neveket, a válogatott összeállítását, álljon itt az első és a második félidő Mezey-csapata: Disztl P. — Sallai, Disztll L., Csuhay, Péter, Nagy J., Garaba, Détári, Kiprich, Burcsa, Hajszán, illetve Andrusch — Kozma, Kardos, Csuhay, Varga, Burcsa, Nagy A., Dajka, Kovács K., Bognár, Esterházy. Góllövők: Détári (2), Kiprich, Garaba, Bognár, Nagy A., Kovács K., Hajszán, Esterházy. A labdarúgó Nemzeti Bajnokság második osztályában még bőven tart a szezon: az 1985/86-os bajnokságból nyolc forduló van hátra. A jelek szerint a feljutásért már régóta ugyanaz a három csapat harcol , a mostani álás szerint egyegy pont különbséggel a következő a sorrend — Eger, Dunaújváros, SZEOL-Délép. A trió után, öt ponttal leszakadva, a Diósgyőr áll, mögötte pedig újabb négypontnyi hátránnyal a Keszthely. A harmincadik fordulóban az élen álló Eger SE 1-0-ra győzött a 15. helyen lévő Nagykanizsai Olajbányász ellen, a második Dunaújvárosi Kohász gólnélküli döntetlennel végzett a Debreceni Kinizsivel szemben, a harmadik SZEOL-Délép pedig 2-0-ra legyőzte Szekszárd csapatát. Sok gól született Veszprémben, ahol a házigazdák a Váci Izzót fogadták. A Duna-parti csapat — a tavalyi jó szereplés után — nemrégiben úgymond mélyrepülésbe kezdett, ám úgy tűnik a zuhanást mégiscsak sikerül megállítani. Szarvas László gárdája 4-3-ra győzött a bakonyi legénység ellen, így már a 16. helyre került a csapat, a hátralévő fordulók elegendőek lehetnek a bennmaradásra. Valójában csak két csapat van az NB II. mezőnyében: a H. Szabó SE hátránya három, a Kazincbarcikáé pedig öt pont. A katonacsapat a héten Nyíregyházán kapott ki 1-0-ra, míg a Kazincbarcika 2:1 arányban győzni tudott a 18. helyen álló Sopron ellen , Sopronban. A volt NB I-esek közül a Komló, a Nyíregyháza és a Salgótarján megbízható középcsapattá épült le, de ugyanebbe a kategóriába került a korábban fényesebben szereplő Szolnok is. (cmes)