Szabad Föld, 1986. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
1986. OKTÓBER 17. MEGKEZDŐDTEK A TESZÖV-KÜLDÖTT KÖZGYŰLÉSEK A szövetkezeti gazdálkodás megújulásáért október elejétől november derekáig tartják meg a megyei Teszöv-ök küldöttközgyűléseiket. Erre elsőként Szolnok megyében került sor. Az elmúlt öt esztendőről szólva, miről is adhattak volna számot a Szolnok megyei szövetkezetek? Mindenekelőtt természeti csapásokkal birkózó, eredményes gazdálkodásunkról. Mind az írásbeli anyagok, mind pedig a szövetség elnökének és titkárának szóbeli kiegészítője jól tárta fel napjaink szövetkezeti gazdálkodásának lényegét és ellentmondásait. A tények: Szolnok megyében (Jászság, Kunság, Tisza vidék) 55 mezőgazdasági termelőszövetkezet az ország szántóterületének 7,6 százalékán gazdálkodik. Megtermelik az ország gabonatermésének 7,2, a napraforgó 12,1, a cukorrépa 12,8, a rizs 48,3 százalékát. A megye közös gazdaságai állítják elő az ország hústermelésének 6,1 százalékát. Ezek már jelzik is: meghatározó szerepet tölt be Szolnok megye mezőgazdasága a magyar agrártermelésben, a szövetkezeti mozgalom kezdetétől napjainkig általánosítható tapasztalatokkal szolgál; figyelni kell tehát az ott zajló történésekre, kedvező vagy kedvezőtlen tendenciákra. A gazdaközösségek összteljesítménye a tavalyi év végére meghaladta a 15 milliárd forintot, s ez 20,6 százalékkal több, mint 1981-ben volt. A termelésnövekedés azonban nem fejlődött egyenletesen, a VI. ötéves tervidőszak első felében tapasztalható dinamikusság megtört, 1983—1984-ben súlyos aszály tarolt a tájon, nagy jövedelemkiesést okozva, így — az elismerésre méltó teljesítmények ellenére — az egyes ágazatokban, területeken és üzemekben a szigorodó követelményeknek nem sikerült eleget tenniük. Habár összességében csökkent a fajlagos anyag- és energiafelhasználás, gazdálkodási hatékonyságot javító üzem- és munkaszervezési módszereket vezettek be, a téeszek közötti differenciálódás növekedett. A megyében a közelmúltban 58-ról 55-re csökkent a téeszek száma, 7500 hektár fölé emelkedett az átlagos üzemnagyság. Látszatra mintha ez megoldotta volna a talponmaradás gondjaival küszködő szövetkezetek sorsát, hiszen beleolvadtak a nagy gazdaságokba. Ám a gondok ezek után a befogadó közösségek vállára nehezedtek, mivel a területi koncentrálódás egybeesett a közgazdasági viszonyok általános romlásával, s a kedvezőbbnek vélt, ideálisabbnak tűnő üzemi méret közepette sem lett látványosabb a gazdasági növekedés. Bár ezek a nagyobb üzemek stabilabbak, színvonalasan is működnek, de korántsem azon a szinten, mint ahogy az egy kívánatos technikai színvonal esetében lehetővé válhatna. A szolnokiak tapasztalata az, hogy a gazdaságpolitikai érdekeket, célkitűzéseket nem mindig időben és megfelelően támasztották alá a közgazdasági feltételek, s „nem kerültek velük mindig szinkronba”. Így aztán az elemi csapásokat is figyelembe véve, a termelés elfogadható mértékben ugyan, de a szándékaiktól erőfeszítéseiktől kisebb ütemben, éves átlagban 4,1 százalékkal növekedett. Ám a 100 forint költségre jutó eredmény aránytalanul csökkent. (1985-ben például 12,6 forintról 8,5 forintra.) Az üzemi tartalékok elfogytak. A gazdasági megújuláshoz, az erőforrások megteremtéséhez, a meglévő lehetőségek kihasználásához elsősorban új eszközbefektetések útján juthatnak. A jelenlegi helyzet megváltoztatásához korszerű szemléletű, munkájára igényes vezetés kell, amely a felelősséget is vállalja, nem engedi meg a termelési rend, a fegyelem lazulását, a szövetkezeti tagok és szövetkezetek közötti kapcsolat elszemélytelenedését, erősíti az értékelhető munka becsületét, tekintélyét. Gazdag tartalmú, a reális igényeket felsorakoztató kongresszusi ajánlásukban joggal vetik fel, hogy ma már a továbbfejlesztésnek igen komoly akadálya a túlszabályozás, amely hátrányosan hat a belső önszabályozásra is, például a tag és a téesz vagyoni kapcsolata, az eredményfelhasználás, az ésszerű földhasználat, a saját gépjárműhasználat, az üzemi gépkocsi- és autóbusz-használat, a környezetvédelem stb. terén. Jogszabályoknak nem minősülő utasítások, utólagos állásfoglalások döntenek több millió forintos költségvetési kapcsolatok felett, a gazdaságok rovására. Milyen dolog az, hogy a Pénzügyminisztérium saját korábbi álláspontját felülvizsgálva utólag, 3-5 évre visszamenőleg állapíthat meg költségvetési befizetési kötelezettségeket? Vagy egyes hatóságok arra utasítják a szövetkezeteket, hogy az önkormányzati szabályzataikban mit, milyen terjedelemben szabályozzanak! A kongresszusi irányelveket a téeszek különböző önkormányzati fórumain 31 közgyűlésen, 25 más önkormányzati fórumon, 6 közös vállalatnál termelési tanácskozáson 19 500 téesztag hallgatta meg, és 710-en nyilvánítottak véleményt. Leginkább azt summázták, hogy gazdálkodásuk, anyagi helyzetük, termelési feltételeik kedvezőtlenebbek, mint azt az irányelvek hangsúlyozzák. A termelés, a vállalatszerű gazdálkodás komplex feltételei romlottak. Az ár- és jövedelemszabályozás egyre kevesebb önkormányzati hatáskörben maradó jövedelmet hagy meg. A téeszvezetők a gazdasági megszorító intézkedések okát ismerik, s úgy vélik, aránytalanul nagy terhelés alatt dolgoznak, naponta ütköznek a teljesítménykényszer és jövedelemkényszer között. Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TDT elnöke hozzászólásában kiemelte: az utóbbi két esztendő teljesítményét leginkább az aszály nyirbálta meg, nem szabad mindent a szabályozókra hárítani, a gondok közepette is talpon maradt a mezőgazdaság, éppen a szövetkezeti közösség ereje tartotta és tartja meg. Elismerés a Szolnok megyei közös gazdaságoknak is helytállásukért, meg a mozgalomnak is. De a jövőben szükséges a megújulás. Az az erőfeszítés, amelyet eddig felmutatott a szövetkezeti mozgalom, már kevés, régi módon már nem lehet haladni, és az sem járható út, hogy a téeszek bruttó üzemi bevétele 17 százalékkal csökkent, de 20 százalék fölött emelték a béreket. A legfontosabb, hogy valamennyi gazdaközösségnél megvalósuljon az egyszerű újratermelés, a közepeseknél a szintentartás, míg a jobb téeszekben a bővített újratermelés. Sz. Lukács Imre (Korányi Éva felvétele) Maszekvilág, jó világ? Így tartják sokan ma is, akik nem ismerik az érem másik oldalát. Még mindig sokan vannak, akik berzenkednek az új vállalkozási formák iránt és minden maszek vállalkozó zsebében súlyos milliókat sejtenek. Legendák keringenek a gmk-kal kapcsolatban: ezekben a szervezetekben egy kis túlmunkával a rendes fizetés többszörösét is meg lehet keresni. És egyáltalán! Minek, kinek kellenek ezek a maszek vállalkozások? Gyöngyösön megnézték az érem másik oldalát. Végső következtetésük így summázható: az új üzemeltetési formákkal elősegítették a lakosság jobb ellátását és — ami a legfontosabb — az új formájú gazdasági egységek nem jelentettek árfelhajtó erőt a városban és környékén. Az utóbbi öt évben közel kétszáz gmk alakult, ebből 74 önállóan működik. A kisiparosok száma 663. A gmk-k többsége jól végzi dolgát, ott tisztességes munkával tisztességes keresethez jutnak az emberek, tizennégy viszont abbahagyta a vállalkozást. Nem sikerült! Az öt esztendő alatt 185 kiskereskedő kapott működési engedélyt, sajnos csak 32 tevékenykedik a vendéglátásban. Több kellene Gyöngyösön, a Mátra kapujában, de a Mátrában is. A „maszekok” természetesen nem kerülik ki az ellenőrzést és néhányan közülük több-kevesebb bírságban is részesültek. Bírósági eljárás mindössze egy vállalati és két önálló gmk-val szemben indult. A bírságolás slágerlistáján első helyen áll a bizonylati fegyelem hiánya. Húszezer forintjuk bánta a kisebb-nagyobb hanyagságok miatt. Mindent összevetve a széles körű, több évre visszatekintő vizsgálat kedvező eredményeket hozott, hiszen a célt, a lakosság jobb ellátását sikerült előrébb vinni, a kedves vásárlóknak új lehetőségeket nyújtani. A legjobbak, a legügyesebbek, a legszorgalmasabbak — mitagadás — jól élnek, sokat keresnek, vannak viszont, akik alaposan ráfizetnek a boltra, akik megbánták a vállalkozást, el is kopott a pénzük és most másutt keresnek boldogulást. Piac és konkurencia, ismert közgazdasági fogalmak érvényesülésük a mi viszonyaink között is lehetséges, de mindinkább csakis tisztességes alapon. A városban kedvező tapasztalatok vannak a szerződéses üzletek vonatkozásában is, de jónak tartják a jövedelemérdekeltségű formát is. Ezen üzletek árukínálata jobb és választékosabb a többiekénél, hiszen a vezetők maguk futnak az áru, illetve a pénzük után. — Maszekvilág, jó világ? — Mi az, hogy maszek és mi az, hogy jó? Csupa kérdés az élet. Mindenesetre a mi sajátos viszonyaink között egy feltétellel ebben a szférában is van mit kereskedni, tisztességesen! A cél pedig, amely ugyan nem szentesíti az eszközöket, a lakosság jobb, zökkenőmentesebb, kulturáltabb ellátása. Szalay István SZABAD FÖLD 3 Október 's göf i£* 1 \ Ugye, Önök sem hallották már évek óta, azt a rosszalló szót, hogy „vándormadár”. Pedig valamikor, egészen a 70-es évek végéig valósággal szégyenbélyeg volt azokon, akik kicsivel jobb fizetésért elhagyták régi munkahelyüket. Aztán egyszercsak abbamaradt szidalmazásuk. Sőt egyesek rájöttek, hogy nem az a baj, hogy a dolgozó elmegy, hanem az, hogy ahonnan elmegy, ott a vezetők nem jól sáfárkodnak az adott lehetőségekkel, ezért nem tudják megfizetni az embereket. Lengyel József, a magyar irodalom klasszikusa már 1970 januárjában azt írta naplójába, hogy nem a vándormadár, hanem a „csücsülőmadár” ellen kellene szólni. Hogy ki ez a bizonyos mozdulatlan madár? Nem tudnám olyan szépen elmondani, ezért hadd idézzem a naplórészletet, újra emlékeztetvén az Olvasót, hogy a sorok 1970-ben íródtak, amikor még mások voltak a pénzviszonyok. „A csücsülőmadár az az igazgató, aki nem megy el 80 fillér órabéremelésért a 60 forintos órabérű állásából, 15 év óta nyomja az íróasztal mellett a széket, és legjobban szeretné csendőrrel kényszeríteni a munkást, hogy nála maradjon, de fizetni nem tud, mert ostobán vezet. Ellensége a jobban fizető üzem ... Barátai, akik nem rúgják ki.” Azóta természetesen nagyot változott nálunk a világ. Jóval kevesebb lett a csücsülőmadár (már csak azért is, mert nemcsak a téeszekben, hanem az állami vállalatok többségében is helyben választják az első számú vezetőt és csökkent az eltávozó munkások száma is. De azért a problémakör nem került le teljesen a napirendről, hiszen itt-ott ma is van csücsülőmadár és ma is vannak barátai. Igaz, nem egészen fent, mondjuk minisztériumokban, hanem lejjebb, sőt a közvélemény régi beidegződések hatása alatt gondolkodó tagjai sorában is. Ezért panaszkodhatott nekem nemrégiben egyik téeszelnök ismerősöm, hogy a megyeszékhelyen nagyon rossz szemmel néznek rá, amiért a város egyik gyárától „elcsábított” két esztergályost. Ott 35 forint órabért kaptak, nála pedig, az új melléküzemágban pontosan a kétszeresét. „Tudod, az bosszantott, hogy amikor egy másik gyár hozott el onnan embereket, akkor senki nem szólt semmit. De most, hogy egy szövetkezet »vetemedett« ilyesmire, hát legszívesebben a fejemet vennék.” Micsoda régi, rossz előítélet kísért ebben a példában. Hát a téesz talán valami „idegen test” a gazdaságban?! Pedig egyszerű a dolog. Az a bizonyos melléküzem olyan kurrens, nagyon sok valutát is hozó cikket gyárt, hogy az „elcsábított” esztergályosok órabérük három-négyszeresét termelik meg, míg ahonnan eljöttek, ott akármilyen szorgalmasak szerettek volna lenni, sokszor annyi értéket sem tudtak produkálni, amennyi fizetést a gyár adott nekik. Hát jó ez? Sajnos manapság még sok az olyan üzem (a mezőgazdaságban is), ahol keveset keresnek az emberek, de akármennyire igyekeznének, annak a kevésnek az ellenértékét sem tudják munkájukkal előállítani, mert vagy nem kell a piacnak, amit termelnek, vagy csak ráfizetéssel lehet értékesíteni. Az ilyen vállalatok vezetői sok mindenre hivatkozhatnak: a kormány szigorú szabályozó rendszerére, a külpiaci nehézségekre, a szűkös hitellehetőségekre, de ha ez szépen is hangzik, az állam, a társadalom nem tudja hozzájuk igazítani a gazdálkodás mércéjét, mert akkor az ország „becsukhatná a boltot”. Ezért lenne jó, ha mindannyian egyetértenénk abban, hogy mindenki ott dolgozzon, ahol munkájával a legtöbb hasznot tudja hozni önmagának és az országnak. Bízva abban, hogy ez nemsokára bekövetkezik, tisztelettel üdvözlöm önöket.