Szabad Föld, 1986. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
1986. OKTÓBER 17. Ipari szövetkezetek: állják a versenyt Az ipari szövetkezetek az elmúlt hét végén tartották meg IX. kongresszusukat. A küldöttek értékelték, elemezték az elmúlt öt esztendő gazdasági eredményeit, társadalmi és mozgalmi tapasztalatait, s természetesen szó volt a jövőbeni célokról, a tennivalókról is. A kongresszust megelőző napokban dr. Lendvai Istvánnal, az OKISZ elnökhelyettesével mi is e témákról beszélgettünk. - Milyen lényegesebb változások tapasztalhatók az utóbbi években az ipari szövetkezeteknél? - A nyolcvanas évek elejére sikerült elérni, hogy szövetkezeteink többségében megteremtsék a korszerű munkához szükséges főbb feltételeket — válaszolta dr. Lendvai István. A legtöbb helyen megfelelő telepek, üzemrészek, műhelyek épültek, ezáltal a termelés feltételei és a dolgozók szociális ellátottsága is számottevően javult. Ebben az évtizedben ezekre az alapokra igyekszünk tovább építkezni, hiszen mind sürgetőbb a technikai, a technológiai fejlődés. Ahhoz ugyanis, hogy a piaci igényeknek megfelelő, korszerű termékek aránya növekedjék az ipari szövetkezetek kínálatában, szükséges e váltás. A lehetőségek azonban ez idáig meglehetősen szűkösek voltak, csupán az utóbbi két-három évben tudtak a szövetkezetek viszonylag többet fordítani modern gépek, termelőberendezések vásárlására. A következő években kívánatos tehát e folyamat felgyorsítása. Ezt az is indokolja, hogy az ipari szövetkezetek a szocialista ipar egészéhez képest viszonylag gyors növekedési ütemet értek el az utóbbi időszakban is. Ez pedig kétségkívül bizonyítja, hogy a gondok és a hiányosságok ellenére is képesek voltak az alkalmazkodásra, megtartották piacaikat az erősebb verseny és a változó gazdasági körülmények közepette is. Mindebben persze az is közrejátszott, hogy jelentős átalakulás történt a szövetkezetek szervezeti felépítésében, több száz kisszövetkezet jött létre. És, bár a meghatározók most is a hagyományos szövetkezetek, hiszen a termelési érték négyötöde tőlük származik, az bizonyos, hogy a kisebb szervezetek új színekkel gazdagították a tevékenységet. Az árutermelésben is bizonyították életképességüket, rugalmasságukat, s erre talán az a legjobb példa, hogy az egyik, kezdetben rágcsálóirtásra alakult kisszövetkezet az igényekhez illeszkedő profilváltások után jelenleg műhold-műsorvevő antennákat állít elő. Ez a magatartás persze befolyásolja a hagyományos szövetkezetek ténykedését is. Sok helyütt tapasztalható, hogy a munka ésszerűbb szervezésével, a munkaidő jobb kihasználásával, a piac követelményeihez való gyorsabb alkalmazkodással igyekszenek javítani pozícióikat, és ez nyilvánvalóan öszszefügg a kisszövetkezeteknél tapasztalható eredmények tettekre sarkalló hatásával is. — Többször említette, hogy a változó gazdasági környezet újfajta magatartást kíván. Miként tudtak megfelelni a szigorúbb követelményeknek az ipari szövetkezetek? — A piac ma már mindenütt, bel- és külföldön egyaránt, kemény feltételeket diktál, s ez alkalmazkodási kényszert jelent. Az ipari szövetkezetek többsége pedig képes a változtatásra. Ez lényeges azért is, mert szövetkezeteink a szocialista ipar termelésének csaknem hét százalékát adják, sőt egyes ágazatokban ennél nagyobb a részarányuk; a könnyűiparban például 18 százalékos. Más megközelítésben, az ipari szövetkezetek termelésének a fele ruházati cikk, s éppen e területen mutatkozik jól meg, mi mindenben szükséges javítani munkánkat. A tőkés export például az elmúlt években nem nőtt megfelelően, és egyre inkább a bérmunka felé tolódott el. Miért? Az okok közé tartozik, hogy a hazai alapanyagok minősége gyakran kifogásolható, a szállítási határidők teljesítése bizonytalan. Csakhogy ezeket a külföldi megrendelő nem hajlandó tudomásul venni. Az a szövetkezet tehát, amely meg akarta tartani tőkés piaci kapcsolatát, többnyire kénytelen volt bérmunkát vállalni. Igaz, a szabályozás is jobban ösztönzött arra, hogy belföldre, illetve a szocialista országokba szállítsák termékeiket a szövetkezetek. Az idén több tényező hatására változott a helyzet, javult a tőkés export gazdaságossága is. Ennek már kézzelfogható eredménye van, hiszen az év első nyolc hónapjában e relációba 17 százalékkal növekedett a kivitelük. Nos, ezzel a példával azt kívántam érzékeltetni: ha az érdekeltség megfelelő, a szövetkezeti ipar a legkényesebb piacokon is megtalálja a lehetőségeket. — És milyen eredménnyel? — A nyereség öt esztendő alatt 83 százalékkal, a termelési érték pedig még ennél is jobban emelkedett, és meghaladta a szocialista iparban elért átlagot. Az eredmény növelésének kétharmadát a hatékonyság javításával, az önköltség csökkentésével, a termékszerkezet változásával érték el a szövetkezetek, tehát annak forrását túlnyomórészt nem az áremelkedések biztosították. Ám a jövedelemtermelő képesség növekedése ellenére, éppen a szigorodó gazdálkodási követelmények miatt, a korábbiaknál több szövetkezet került nehéz helyzetbe, jó néhány kollektíva veszteséggel, alaphiánnyal küszködött. Közülük öt meg is szűnt, a többi viszont a saját erejéből és az OKISZ közös alapjából kapott támogatás révén talpra tudott állni. A jövőt illetően sem táplálhat senki illúziókat, hiszen a piaci körülmények továbbra is szorítóak, a szabályozás sem lesz engedékenyebb. Azok a szövetkezetek azonban, amelyek képesek a lépésváltásra, a megújulásra, átmeneti pénzügyi gondjaik áthidalásához ezután is kaphatnak központi alapunkból segítséget. — Miként igyekszik az OKISZ egyéb eszközökkel támogatni az ipari szövetkezeteket? — Elsősorban a piaci kapcsolatteremtés lehetőségeit kívánjuk elősegíteni. Ezért alakult meg a közelmúltban a Tradecoop, amely az ipari szövetkezetek kereskedőháza, s a termeltetéstől az áruházi kereskedelemig széles skálájú tevékenységre készül. A két esztendeje létrehozott Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Bankot is szeretnénk továbbfejleszteni és tevékenységi körét bővíteni. Az ipari szövetkezetekben mintegy negyedmillió ember dolgozik. Boldogulásuk nyilván nem csupán a gazdasági tevékenység javulásától függ. Éppen ezért kezdeményezzük a szövetkezeti ipar érdekképviseleti rendszerében is a változást, hiszen megértek a feltételei annak, hogy a szövetkezeti mozgalomban is erősödjék a társadalmi, testületi vezetés, irányítás. Úgy véljük, szükség van az önkormányzat fejlesztésére, de arra is, hogy a szövetkezetek és a tagok kapcsolata szorosabbá váljék. Arra gondolunk például, hogy a szövetkezeti tagok ne csupán munkavállalói, hanem, a saját pénzük befektetésével, a szó szoros értelmében tulajdonosai legyenek a szövetkezeti vagyonnak. Persze, ez egyáltalán nem új dolog, hiszen a részjegyek értéke az elmúlt évben például csaknem 800 millió forint volt — csakhogy ez az összeg a szövetkezetek saját vagyonának mindössze két százaléka. Márpedig, ha növekedne a tagok egyéni anyagi kötődése, akkor minden bizonnyal közvetlenebbül érdekeltté válnának a szövetkezeti tulajdon felelősebb, jobb használatában — fejezte be a beszélgetést dr. Lendvai István, az OKISZ elnökhelyet Medve Piroska Beszélgetés dr. Lendvai Istvánnal, az OKISZ elnökhelyettesével SÁRVÁR: TÚL A „KÉK DOBOZON” Sárvárról sokkal kevesebbet tudnak az országban, mint amennyit megérdemelne. Legtöbbünk emlékezetéből (a tévéhirdetés jóvoltából) a sókristály kék doboza dereng fel, amelynek tartalma otthon a kádban, vízzel elkeverve állítólag ugyanolyan hatást fejt ki, mintha igénybe vennénk az itteni áldott gyógyfürdőt. És hallottunk valamit a felújított Nádasdy-kastélyról, meg hogy felépítettek egy drága szállodát. Talán többet nem is. Pedig ebben a dunántúli kisvárosban minden adottság megvan ahhoz, hogy a bel- és külföldi turisták pihenve szórakozzanak, regenerálódjanak, gyógyuljanak. A város vezetőinek ízlését dicséri, hogy nem erőltették túlságosan a magas épületeket, inkább a régi kisvárosi magot bővítették, az eddigi történelmi hagyományoknak megfelelően. Igazából a városfejlesztés 1968-ban kapott lendületet, amikor a helységet ismét városi rangra emelték, amiben szép érdemeket szerzett Vas megye főépítésze, a Hild-érmes Fazekas Péter, kinek oroszlánrésze van abban is, hogy Sárvár ma szintén Hild-éremmel büszkélkedhet. Utószezon, hétköznap délelőtt, nyüzsög a város. Lépten-nyomon német szavakat hallani. Főként osztrákok vidámkodnak itt, és buzgón válogatnak a zsúfolt üzletekben, amelyek a 16 ezer lélekszámú városnak megfelelő árukészletet nyújtanak, ám ha az idegenforgalmat tovább akarják fejleszteni (és ez a cél), a kereskedelmi hálózat bővítése nélkülözhetetlen. Egyik-másik turista hatalmas kerek sajtot, ruháskosárnyi borospalackot, rúd szalámit, párizsit helyez el Mercedesében. (Legolcsóbb valutaszerzés, mert megtakarítjuk a szállítási költséget.) A város műemléki értékei, kulturális élete és idegenforgalma szempontjából egyaránt kiemelt jelentőségű a Nádasdy-vár és környékének rekonstrukciója. Érdekes, amikor belépünk a várba, elmarad az a furcsa borzongás, ami általában együtt jár egy réges-régi várba való belépéssel. Talán hozzájárul ehhez az is, hogy a várat arra használják, amire a legméltóbb. Gyönyörűen felújított termeiben kiállításokat rendeznek, itt kapott helyet a Művelődési Központ, egy rendkívül hangulatos házasságkötő terem, és a társadalmi ünnepségeket szervező iroda. Éppen Budapestről érkezett fiatalok mondták ki a boldogító igent, néhány hónapja jártak itt s úgy megtetszett nekik az ünnepélyes helyiség, no meg a különböző szolgáltatások, például szavalat, választott zene, pezsgő, hogy elhatározták: itt kötnek házasságot. Nem ritka, hogy osztrák vagy nyugatnémet állampolgárok itt tartják esküvőjüket. A múzeum igazgatója, Söptei István elmondja, hogy Sárvár történetében milyen óriási fordulópont volt Nádasdy Tamásnak Kanizsai Orsolyával kötött házassága 1534-ben. E házasság kapcsán került tulajdonába a vár. Nádasdy egyike volt kora leghaladóbb gondolkodású főurainak, s ő tette a kastélyt a művészetek és a tudományok központjává. Iskolát építtetett — itt tanult Méliusz Juhász Péter és Bornemisza Péter is —, kastélyába művészeket, gondolkodókat hívott meg, például Sylveszter Jánost, a „Grammatica Hungarolatina” (egyetlen példánya a Nemzeti Múzeumban látható) szerzőjét, az Újtestamentum fordítóját, aki e munkáját Abádi Benedek segítségével nyomtatta ki. Az Újtestamentum volt az első könyv, mely hazánkban magyar nyelven került ki nyomdából. Itt látható az a nyomdagép, melyen a könyvet nyomták. Nádasdy pártfogoltja volt Tinódi Lantos Sebestyén, aki Sárváron halt meg, és itt temették el. Nádasdy leszármazottai továbbvitték a művészet szeretetét, amit egyebek között a díszterem óriási teknőboltozatán elhelyezkedő csodálatos, festett falképsorozat szemléltet. A csataképeket (Nádasdy Ferenc törökellenes hőstetteit örökítik meg) Hans Rudolf Miller készítette. Ezután többször is gazdát cserélt a vár, de tulajdonosai mindig művészetpártolók maradtak. Dorfmeysster István, a XVIII. század hírneves festője alkotta a díszterem kilenc ószövetségi jelenetet ábrázoló falképét és a toronyszoba mennyezetképeit. Sokféle szerepkört töltött be a vár a felszabadulást követően, míg végül is a műemléki szempontokat hűen figyelembe vevő helyreállítás után 1978-ban elnyerte mai szerepét. Megnyílt a Sylveszter János könyvtár, 75 ezer kötet könyvvel, szabadpolcos rendszerben. S hogy kellően forognak a kötetek, azt a kartonok tanúsítják: minden harmadik felnőtt lakos olvasójeggyel rendelkezik. Rövid pihenés a várközeli arborétum évszázados fái, ritka növényei között, azután egy kitűnő, de drága kávé (22,5 Ft) a Hotel Thermálban. Esztendeje nyílt meg az a 136 szobás, átriumos jellegű épület a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat egyik új hoteljaként. Amikor pár esztendeje kiderült, hogy a 36 fokos rába-sömjéni sósvíz kiválóan alkalmas idült mozgásszervi betegségek gyógyítására, ízületi bántalmak, ínszakadások, csonttörések, ficamok, műtét utáni hegek fájdalmainak enyhítésére, felső légúti hurutok kezelésére, nőgyógyászati panaszok enyhítésére, tehát a víz Európa-szerte páratlan a maga nemében, akkor illetékesek elhatározták, hogy a kellemest összekötvén a hasznossal, megteremtik a valutát hozó gyógyvendéglátást. A gyógyító szolgáltatások a magyar lakosságnak is rendelkezésére állnak, ha nem is a Thermál fürdő területén (ott minden nagyon drága). A helyi lakosok közül egyre többen adnak ki szobát, vagy lakrészt, szép a kemping, megfizethető kisvendéglők, éttermek várják a betérőt, s rendelkezésre áll a fürdő és a strand. A Sárvári Állami Gazdaság idegenforgalmi ágazattal is rendelkezik, ami elsősorban 30 ezer hektáros vadas területére épül. Szarvasállományuk messze földön híres, bőven van vaddisznó, szépek az őzek, sok az apróvad, a vadkacsa, a vadliba, a nyúl. A Thermállal való jó együttműködésüknek köszönhetően vendég is akad már, kiknek városnéző hintáikon bemutatják Sárvárt és környékét, teniszpályákat építettek, lovagló iskolájuk van, csónakázótavak és felújított vadászkastélyukból csinos szállodát alakítottak ki. Mindent megragadnak a valutaszerzésre, melyet a termelés korszerűsítésére használnak. Rapai Piroska (MTI Fotó: Czika László) SZABAD FÖLD 5