Szabad Föld, 1987. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-07 / 32. szám
1987. AUGUSZTUS 7. A grúz—magyar kapcsolatok hídverője: Vikár Béla Egyre többet hallunk Grúzia és hazánk gyümölcsöző kulturális kapcsolatáról. Nagy sikerrel szerepelt a közelmúltban hazánkban a szövetségi köztársaság drámai színháza. Arról is értesülhettünk, hogy Tbilisziben hamarosan felavatják Kiss Sándor Munkácsydíjas szobrász Zichy Mihályt ábrázoló alkotását. Nem sokkal ezután pedig annak a Rusztavelinek állítanak emlékművet Kecskeméten — Nodar Merabisvili és Mereb Merabisvili alkotása —, akinek fő műve, A párducbőrös lovag, a grúz nép lelkialkatának, gondolkodás- és magatartásformáinak máig legteljesebb kifejezése. Amikor örömmel üdvözöljük a sokasodó találkozásokat a két, egymástól távol élő nép között, nem szabad megfeledkeznünk nagy hírű tudósunkról, aki oly sokat tett azért, hogy Európa megismerhesse a grúzok történelmét és hagyományait, s hogy Tariel herceg történetei ismertté váljanak magyar földön, a fordító Vikár Béla volt. Az ő átültetésében jelent meg 1917-ben magyarul a Rusztaveliána. De hogyan jutott a messzi Grúzia egykor ragyogó, de az ő korában Európában már ismeretlen kultúrájának, gyarmati sorban tengődő népének megértéséhez, megszeretéséhez a Kalevala-fordító Vikár? Mi vezette őt, hogy addigi működésének irányától annyira eltérő stúdiumokat folytasson? Egyik jegyzetéből tudjuk: Vikár ötvenegy éves korában, 1910-ben egy német nyelvű grúz nyelvtanártól, Adolf Dirrtől vette az első leckéket. Rusztavelivel való kapcsolata azonban — amely elindítója lett az új nyelv felvételének — ennél jóval korábbi keletű volt. Kalevala-ügyekben szorgoskodott, amikor 1888-ban — útban Helsinki felé — meglátogatta Szentpéterváron Zichy Mihályt, a cári udvar ünnepelt festőjét. Vendéglátója hívta föl a figyelmét a grúzok hétszáz éves nemzeti eposzára, A párducbőrös lovagra, amely a jeles művész metszeteivel akkoriban jelent meg díszkiadásban. A vendég — ha mindjárt nem is hagyott föl ezért Lönnrot munkájának átültetésével — nem feledte az oly nagy szeretettel ajánlott feladatot. Huszonkét évvel a pétervári találkozó után fogott hozzá az Európában akkor még példa nélkül álló vállalkozáshoz. Hogy nem volt egyszerű feladat Tariel történeteinek magyarítása, azt a kiváló nyelvérzékkel megáldott — több mint húsz nyelven beszélő — Vikár is elismerte: „A nyelv jellemzésére — írta a Hungara Heroldo 1928. február 2-i számában — elég csak annyit mondanom, hogy ott az apa neve úgy hangzik: mama. Amennyire idegenszerű, szinte burleszk hatású az apának ilyen nominája egy nyelvben, olyannyira idegenszerű az ahhoz tartozó írás is. Egészen különálló, talán Óegyiptomból származott a grúzokhoz, akik már Nagy Sándor korában ugyanazt az országot lakták és ugyanazt a nyelvet beszélték, mint ma.” A jeles polihisztor a magántanáránál vett több hónapos nyelvi kurzus után próbálkozott először Rusztaveli nagyepikai művének átültetésével. Sikertelenül! Kiderült, hogy élő nyelvet tanult az ógeorgiai helyett. Az első európai Rusztaveliána sorsa ezután furcsa — máig sem igazán tisztázott — fordulatot vett. Vikár vallomásai, emlékezései is ellentmondásosak e téren. Annyi bizonyos csak: nem adta föl! Saját költségén grúz földről hívott segítőt. A munkatárs neve és foglalkozása ma már nehezen azonosítható. Az 1917-es első magyar kiadás előszavában azt írja Vikár, hogy a közvetítő nyelv a német volt, s a „közvetítő” Ciklári György, neves grúz költő. Tíz évvel később egy visszaemlékezésben „Ciklári ”-t ,az eszperantó ifjú grúz poétájaként mutatja be s elmondja: a „váltónyelv” az eszperantó volt. A végeredmény, a kultúrtörténeti szenzáció ismert, így talán felesleges is vitatni, németül vagy eszperantóul értette meg fordítónk az ógrúz nyelvemlék üzenetét. A lényeg: végre mi, magyarok is megismerhettük azt a munkát, amit neves irodalomtörténészek Dante, Petrarca, Firdauszi és Nizámi műveivel együtt emlegetnek. Tisztelet és megbecsülés illeti tehát Vikárt akkor is, ha tudjuk: a fordítás értékei nem foghatók Kalevalájához, vagy Weöres Sándor későbbi, teljes költői átdolgozásához. Rusztaveli hazájában Vikár neve — Zichy Mihályéval együtt — ismerősen cseng. Számos verset írtak a fordítónak a grúz pályatársak. Tbilisziban utcanév is idézi emlékét és az iskolai irodalomórákon minden kisdiák megtanulja a magyarokhoz fűződő kapcsolat egyik első hídverőjének, Vikár Bélának a nevét. Farkas P. József Magánkönyvesboltok Magyarországon az elmúlt négy évtizedben csak bezártak , és egyet sem nyitottak meg. Sokáig nem is lehetett. Amikor pedig már engedélyezték volna, a magánvállalkozók már egészen más területekre igyekeztek, zöldséggel, divatáruval kereskedtek, vagy vendéglőt béreltek. Mindennel próbálkoztak, csak könyvesbolttal nem. Egy könyvesboltból manapság nem lehet gyorsan meggazdagodni. — Mi nem is ezzel a céllal nyitottuk meg az idén májusban ezt a Meseboltot — mondja Marosi László, a tulajdonos. — Mint ahogy 1981-ben, a vállalkozások beindulása idején, az elsők közt a Táltos Kiadványszervező Gmk-t sem ilyen meggondolásokból hoztuk létre. A mi magánvállalkozásunk kezdettől fogva nem nyereségvágyból, hanem a könyvkiadás, a könyvterjesztés, a könyvárusítás iránti elkötelezettségből táplálkozik. Tűnhetnek ezek csupán szép szavaknak, csakhogy a Táltos néhány éves működése ezekhez aranyfedezetet nyújt. A gazdasági munkaközösség, amelynek irányítója Marosi László, eddig mintegy 100 könyv kiadását szervezte meg. " Elsősorban gyermekkönyveket jelentettek meg, de felnőtteknek valót is jó néhányat. További kötetek megjelentetését is tervezi eddigi partnerükkel, a Könyvértékesítő Vállalattal együttműködve. Exportkiadvánnyal is dicsekedhetnek: a világon eddig egyedül angolul kiadott Walt Disney-életrajz német nyelvű változatával. Ezzel a bolognai gyermekkönyv-kiállításon váratlan sikert arattak. (A művet hamarosan megjelentetik magyarul is.) Kiadványaikat a Generalimpex közreműködésével (velük állnak szerződésben) mutathatták be Bolognában. Ott felfigyelt rájuk a tokiói Maruzen Társaság. Nem tudták, állami vagy magánvállalkozó-e, de meghívták a munkaközösséget és kiadványaikat a Tokióban megrendezendő, gyermekkönyveket felsorakoztató kiállításukra. Japánba csak a könyveket tudják elküldeni. De Párizsban, a francia könyvhéten teljes vértezetben képviseltetik majd magukat. Hát itt tart ma ez a fiatal és nálunk még egyedülálló magánvállalkozás. (Szerzők kiadhatják és árusíthatják saját könyvüket, saját zsebükre , de könyvkiadói és könyvárusítói feladatot Magyarországon egyelőre csak a Táltos Gazdasági Munkaközösség és Meseboltja lát el.) — Gazdasági munkaközösségünk a rendeletek értelmében nem folytathat üzleti tevékenységet — tájékoztat bennünket Marosi László —, így amikor mi elterveztük, hogy mintaboltot nyitunk, más megoldáshoz folyamodtunk. Arra ugyanis van lehetőség, hogy a magántulajdonos bizományosi szerződést kössön a terjesztő vállalatokkal. Ennek alapján született meg a Mesebolt. A Mesebolt, mint magán-könyvkereskedés, az országban az egyetlen, Budapest belvárosában található, a Filmmúzeum közelében. De egyedüli azért is, mert elüt a jelenleg divatos, abc-rendszerű kosaras önkiszolgáló boltoktól, ahol a vásárlók sokszor idegenül kóvályognak a könyvespolcok között. Ez az üzlet a régi könyvkereskedések hangulatát varázsolja vissza, sőt még azoknál is otthonosabb. Várhelyi Mártonna boltvezető mondja: " — Én sokáig nagy állami könyvesboltokban dolgoztam, ez itt amilyen szűk kis helyiség, olyan családias. Itt elbeszélgetünk a vevőkkel, kívánságaikat meghallgatjuk, tanácsokat is adunk nekik. Mindezt akár asztalhoz ülve, a könyveket kezükbe adva és vásárlási kényszer nélkül. A gyerekek, akár tévét is nézhetnek, mert az mindig be van kapcsolva. Meggyőződésünk, aki egyszer eltölt itt egy kis időt, az ha mindjárt nem is, de előbb-utóbb rendszeres vásárlónk lesz. A boltban a Táltos Gmk valamennyi kiadványa kapható, mesekönyvek, képregények, leporellók, még azok is, amelyek a múlt év karácsonyán már egyszer elfogytak. Más kiadók gyermekkönyvei sem hiányoznak. Emellett árulnak gyerekeknek szóló hanglemezeket és kazettákat, a felnőtteknek pedig videofilmeket. A saját kiadványok választéka várhatóan tovább bővül, elsősorban a legkisebbeknek szóló könyvekkel — erre Marosi László fia nyújt biztosítékot, aki ennek a feladatnak ellátására Tipegő elnevezéssel külön munkaközösséget szervezett. E becsülendő vállalkozás családon belüli, de egyre szélesebb körben terjed a Mesebolt jó híre. Merly Krisztina KAMUTI SEBESTYÉN: Mert kincsek vagytok Béna kövek közt Emberek rohannak, moccanó sugár, — fényes csillagok — egymáshoz érő, ki munkából, füstös áradat, ki munkába menet, S ezer dübörgő s a kígyózó sorok közt gép között erős férfiak hordják vinnyogó autó dudál télire a szenet. A város gyomrában, Szememmel simítom a tömeget, — mint forgolódó, de vele mozdulni tekergő belek — nem, — csak írni merek, meghúzódnak az mert feltáratlan éledő utcák, kincsek vagytok, s elterülnek lomhán mellettem vonuló, a terek, furcsa emberek. Hogy hányan voltunk, vagyunk s leszünk? Nem tudom. De önmagunkért, magamért kiáltó szavam féltem, hogy megbecsülik-e majd e furcsa kort, melyben veletek együtt — én is éltem. Nyári színházi esték A Gyulai Várszínházban tartották meg Sütő András: Álomkommandó című színművének ősbemutatóját. A felvételen Kern András és Lukács Sándor. A Szegedi Szabadtéri Játékok kiemelkedő eseménye volt Rostand: Cyrano de Bergerac című művének előadása. A címszerepben: Huszti Péter. . ! -■■ ■■ , , ■ I I I I - (MTI Fotó) 1 * Dokumentumok, emlékek Szabó Pálról Tisztelettel felkérem mindazokat a személyeket és intézményeket, kiknek tulajdonában édesapám, Szabó Pál író levelei, vagy rávonatkozó dokumentumai vannak — összegyűjtés és feldolgozás céljából — az eredetit, vagy annak fénymásolatát címemre elküldeni szíveskedjenek. A leveleket és dokumentumokat tulajdonosaiknak garantáltan visszaküldöm. Címem: Mikitáné Szabó Erzsébet: Biharugra. Szabó Pál Irodalmi Emlékház, 5538* SZABAD FÖLD 13