Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-24 / 8. szám
4 SZABAD FÖLD NEM RÓZSÁS A HELYZET Életünk, a számok tükrében A társadalom és a gazdaság 1988. évi helyzetéről elkészült és február elején megjelent a Központi Statisztikai Hivatal jelentése. Érdemes böngészni a számokat, hiszen az elmúlt esztendő hazai viszonyairól „beszélnek”. Termelés és adósság A termelés stagnált, a népgazdaság a tervezett 1-1,5 százalékos növekedést nem érte el, s a bruttó hazai termék 1987-hez viszonyított félszázalékos emelkedése is csak a cserearányok javulásának tulajdonítható. (Az ipari termelés lényegében az előző évi szinten maradt, az ipari termékek exportja viszont 4,5 százalékkal emelkedett, elsősorban a konvertibilis elszámolású kivitel 9 százalékos bővülése révén. Az országos építési-szerelési tevékenység volumene a tervezettnél nagyobb mértékben, 5-6 százalékkal csökkent. A mezőgazdasági termékek bruttó termelése kb. 4,5 százalékkal emelkedett, ami a tervezettnél kevesebb; a növénytermelés az előző évi jelentős csökkenés után 8 százalékkal, az állattenyésztés 1 százalékkal bővült.) A népgazdaság konvertibilis valutákban fennálló adósságállománya kevésbé nőtt az előző évinél, s a folyó fizetési mérleg hiánya is kisebb volt annál. Mindez ellentétes folyamatok eredménye: a kamatterhek magasabbak voltak, az idegenforgalmi aktívum lényegesen kisebb lett, mint 1987-ben. Ugyanakkor a külkereskedelmi áruforgalom egyenlege számottevően javult.A nem rubelelszámolású összes külkereskedelmi áruforgalomban — a tényleges fuvarfizetésekkel együtt — 573 millió dollár aktívum keletkezett az előző évi 361 millió dollár passzívummal szemben. A rubelelszámolású külkereskedelmi áruforgalom kiviteli többlete — a tényleges fuvarfizetésekkel együtt — 130 millió rubelt tett ki, 12 millió rubellel kevesebbet az 1987. évinél.) A nemzetközi idegenforgalom nagysága és öszszetétele számottevően módosult: tavaly 18 millió külföldi — az előző évinél 5 százalékkal kevesebb személy — érkezett hozzánk. Honfitársaink több mint 11 millió alkalommal utaztak külföldre — ez az 1987. évi utazások másfélszeresét jelenti. Autó, telefon, lakás Tavaly a belkereskedelem 128 ezer új személyautót értékesített, kb. 12 ezerrel kevesebbet, mint az előző évben. Gépkocsira az év végén csaknem 390 ezren vártak; az 1 millió 790 ezres személyautó-állomány átlagos életkora mintegy 9 év. A távbeszélő-hálózatba 45 ezer új főállomást kapcsoltak be, ebből a lakástelefonok száma 37 ezer. Telefonra egyre többen várnak; az év végén már több mint félmillióan. Tavaly 50 500 lakás épült, az előző évinél 6700-zal kevesebb. Az állami és a magánerős építések egyaránt mérséklődtek, állami erőforrásból valamivel több mint 5000 lakást adtak át. A vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya az év végén mintegy 80, a közcsatornával ellátottaké kb. 40 százalék volt. A szociális otthoni helyek száma az év végén 40 300 volt, ezerrel több az egy évvel korábbinál. A működő bölcsődei helyek száma csaknem 61 ezer, kevesebb az előző évinél éppúgy, mint az óvodaiaké. A mostani tanévben az általános iskola nappali tagozatán 1 millió 243 ezren tanulnak, 34 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. A 8. osztályt befejezők 95 százaléka tovább tanul, csaknem fele szakmunkásképző iskolában vagy szakiskolában, 27 százaléka szakközépiskolában és egyötöde gimnáziumban. (A középfokú oktatásban 446 ezren vesznek részt.) A felsőoktatási intézményekben 103 ezren tanulnak, a hallgatók több mint kétharmada nappali tagozatra jár, s közülük csaknem minden második fiatal lakik diákotthonban — közölte a Központi Statisztikai Hivatal. MUNKA NÉLKÜL Segély jogosultak A központi, állami költségvetésből 2,4 milliárd forint jut a foglalkoztatási alap számára. Ebből négyszázmilliót tesz ki az idén munkanélküli-segélyre szánt összeg. Spekulatív számítással eljuthatunk odáig, hogy havonként hétezer-háromszáz ember kaphat Magyarországon négy és fél ezer forintot ily címen. Nem sok, de legalább már annak nevezzük, ami: munkanélküli-segély. Nemrégiben Győrött néztem körül, mi a helyzet ott. Az év első havában mindössze nyolc emberről derült ki, hogy a sok-sok feltételnek „eleget tesz", vagyis jogosult a segélyre. Bobi Csíkos bermudagatya, trikó, nyaktakaró, vörhenyes szakáll. Huszonnyolc éves, zömök, zavart, gyanakvó, és ami fölül az atlétából kilátszik, írás, kép. Kitörölhetetlenek bőréből a tetovált kék jelek, mint életéből, lelkéből vélt és valós sebet. — Öt helyre küldtek el — meséli, míg fogadóképessé öltözik. — A munkakönyvem nem tetszik senkinek. Nem is vettek föl. Mindig akad valami ürügy, hogy elküldjenek. Pedig én szeretnék, bizisten akarok is dolgozni. Nagyon kell a pénz ... Ez tény. Szülei nem krőzusok. Apja rokkantnyugdíjas szállítómunkás, a családfővé előlépett anya, aki a „frontot tartja”, lemezárugyári munkásasszony. Szerénynél is szerényebben berendezett panellakásban élnek hármasban. Az egy szem fiú munkanélküli. — Tessék elhinni, nem rossz gyerek ez — védi az anyja. — Nem iszik, nem verekszik. Mióta „ez” van vele, el is alig jár hazulról. — Már be se mehetek sehova. A szórakozáshoz pénz kell. Lejmoljak, vagy kujtorogjak az utcán? Zsiványságból hozzám még nem jött dohány, de nem is fog, az biztos. Anyuékat nincs szívem pénzért nyúzni. Igyekszem arcán tartani tekintetem, és próbálok úgy viselkedni, mint akit csöppet sem lep meg az irdatlan tetoválástömeg. — Mindenki azt hiszi, a sitten dekoráltak ki ilyen marhául. Én még nem ültem egy percet sem és a rendőrökkel is csak akkor volt dolgom, amikor leszerelés után megláttak lógni a haverokkal a belvárosban. Naná, hogy föltűntek nekik is ezek — tűri föl ingujját —, és eleinte utcasarkonként igazoltattak. Aztán látták, hogy nem balhézok, hát hagytak. A seregben volt időnk este meló után. Ment a hülyeség. Most már bánom. A mama a bajokat élesen föltáró hangadó: — A munkakönyve azért ilyen „hosszú”, mert hamar fölkapja a vizet. Jobban járna, ha hallgatna, de ő nem ... ! — A gázosoknál a szerelő rám szállt. Dirigált, rakjam el a szerszámait. Én nem nyúlok hozzá, még valami műszerét összetörném. Ha azt mondja, ássam ki az árkot a csőnek, azt igen, arra vettek föl. Elküldték röviden. Nyolcvanhatban targoncás vizsgát tettem. A FÜSZÉRT-nél az új raktárban hat méterre raktuk föl az árut a „zsiráffal”. Ott frankó volt a meló. Aztán valaki beköpött, hogy megettem egy májkrémet. Júlia Amikor elköszöntem Bobitól, azaz Németh Ernőtől, nem gondoltam, mekkora minőségi különbséggel ellenpontoz riportomhoz a sors. Nem messzire, szintén panel. A névtáblán: Horváth Júlia. Hirtelenszőke kisleány nyit ajtót. Mondom a nevet, ő rám nevet: — Én vagyok, miért keres? Ne haragudja, nem beszélem jól a magyart. Orosz vagyok, Leningrádban születtem — szűri a szót kissé zárt szájállással, majd rövidesen kiderül, hogy akit én lánykának láttam, kétgyermekes családanya, faipari mérnök. — Próbálja csak elképzelni magát, hogy végezte egy iskolát, szerezte egy szakma, és a munkája mégse kell senkinek. A feleslegességnél nincs rosszabb érzés a világban. Mindig arról álmodtam, egyszer majd én is szép bútorokat tervezem. Nem lett semmi. Hetvenkilenc óta élek Győrben, és tízéves munkaviszonnyal nem tudtam hosszú hónapokon elhelyezkedni. Most remény, februárban talán részletszerkesztő leszek a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Még nem tudok, mi az, de legalább munka. Lesz ott fejlesztési csoport, abba megyek. Tankönyvvel a kezében fogadott. Térül-fordul, kávéval kínál. Most szóba hozhatom, mire készül. — Még a Győritervvel kötöttem tanulmányi szerződés, hogy átképezem magam. Létszámcsökkentés volt, iskola maradt. A Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán utolsó éves vagyok, magasépítő szakon. Sándor bá’ A győri gyártelepektől csak egy gurulás Pér. Ott él Szelecz Sándor legény fiaival, asszonyával. Soha be nem vakolt öreg ház előtt állok meg. Udvarán magas kazal, sár és két kutya. A gazda valahol hátul tűzifával bajmolódik. Csak int, ne tartsak a házőrzőktől, és nyiszálja tovább rókafarkú fűrészével a karnyi akácágat. — Egy nap két kosárral vágok, annyi elég — mondja. Míg befelé tartunk a lakásba, megmutatja a hízni-nőni istennek se akaró, táppal elrontott, mást alig evő süldőket, majd a parányi istálló következik, ahol könnyen öklelőző hízóbikák kérődznek jászolhoz láncolt fejjel. — A fiaimé mind. Ketten a tsz-ben traktorosok, egy az ÉDÁSZ-nál ássa az árkot. Én meg, láthatja, itt vagyok beleszomorodva ebbe a világba. Mondja, micsoda dolog az, hogy az embert harmincnégy év munka után nem tudják használni? Akkor legalább nyugdíjazzanak le és kész. De így? Mindig ott kuncsorgok a közvetítőnél. Az a sok utazgatás is visz csak abból a kevésből, amit a feleségem konyhalányként keres Győrben. Nehéz elképzelnem, hogy ma Magyarországon valaki teljesen önhibáján kívül kényszerül ilyen körülmények közt élni, amikor a szomszéd porták azért más képet mutatnak, de hát édes istenem, nt ítélkezzünk senki felett első’ látásra, inkább hallgassuk mit mond, abból tán kihámozható egy s más: — Az első toborzásra mentem a bányába, Tokod-altáróra. Csillés voltam, aztán vájár. Megjártam én Dudart, Dorogot, Oroszlányt, Tatabányát a legnehezebb időkben, aztán szemcseverő is voltam a „Horváth-kertben” (Magyar Vagon- és Gépgyár). Bábolnán malacot neveltem, kubikoltam az útépítőknél, ettem a MÁV kenyerét, növényvédő szakmunkásként itt a falu termelőszövetkezetében is dolgoztam, meg még a jó isten tudja, hol meg nem fordultam. A munkát sose szégyelltem — tartja elém vizsgálatra szerszámnyélhez görbedt ujjú, talán nem is bőrrel, hanem valami igen vastag, strapabíró anyaggal bevont markát. — Egy hétig jártam Komáromba, mire kiderítette az EKG, hogy még a vasútra se mehetek dolgozni. Nem magas bért akarnék én, csak a megélhetéshez azt a keveset magam keressem meg. Nyolc osztályom van, négy butám, meg két ökörhajtóm, de azért tényleg nem értem, mert kell a lengyeleket, a csehszlovák állampolgárokat minálunk foglalkoztatni, ha a magyar embernek se jut munka. * A munkanélküli-segély öszszegének alsó határa nincsen. A gyakorlat szerint Győrött mégis két-két és fél ezer között húzzák meg ezt a vonalat. Ennél csak többet kap, aki rászorul. Az ember azonban a munkától kap emberi tartást. Ha nincs az egyik, elvész a másik, és lassacskán leépül, eltorzul a személyiség. Gyarmati József Természetes fogyás és újfajta gyarapodás Megtudhattuk a jelentésből, hogy tavaly folytatódott a népesség számának 1981-ben megkezdődött természetes fogyása. Az 1989. január 1-jei népességszám 10 millió 590 ezer volt, 14 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban, és 123 ezerrel a nyolc évvel azelőttinél. Csökkent a lakosság száma a külföldre távozókkal is; tavaly 1350 magyar állampolgár kapott külföldi letelepedési engedélyt, és a hatóságok eddig mintegy 2000 engedély nélkül külföldön maradt honfitársunkról szereztek tudomást. A népességszám nőtt ugyanakkor a hazánkba települőkkel. Hazatért 720 magyar állampolgár, letelepedési célból kiadott vízummal pedig 2100 külföldi (92 százalékuk román állampolgár) érkezett az országba. Ezenkívül a hozzánk jött és hazatérni nem kívánó román állampolgárok közül 13 400 kapott tartózkodási engedélyt, így tehát a nemzetközi vándorlás különbözete révén majdnem annyival nőtt a népesség száma, mint amennyivel a természetes fogyás miatt csökkent. Csökkenő fogyasztás, növekvő árak A lakosság jövedelme és fogyasztása tavaly az előirányzatokkal összhangban, illetve a fogyasztás azt meghaladó mértékben csökkent, az egy lakosra jutó reáljövedelem mintegy 2, a fogyasztás 4-4,5 százalékkal. A munkások és alkalmazottak havi bruttó átlagkeresete mintegy 8800 forintra emelkedett, a havi nettó átlagkereset 6800-6900 forint körül alakult, ami — a fogyasztói árszínvonal emelkedését figyelembe véve — 6-7 százalékos reálbércsökkenést jelez. A mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók közös gazdaságból származó havi bruttó átlagkeresete közel 7900 forintot, nettó átlagkeresete mintegy 6300 forintot tett ki, s ez utóbbi az előző évihez képest reálértékben 3-4 százalékkal csökkent. Nyugdíjakra kereken 130 milliárd forintot fizettek ki, 18 százalékkal többet, mint 1987-ben. Az év végén 2 millió 422 ezer nyugdíjas élt az országban, a nyugdíj havi átlaga pedig 4500 forint volt, 16 százalékkal több az előző évinél. Családi pótlékra 36,9 milliárd forintot fizettek ki (ez 59 százalékkal több az 1987. évinél), gyesre és gyedre együttesen 9 milliárd forintot (ami 47 százalékkal több az előző évinél). Tavaly a fogyasztói árszínvonal emelkedése számottevően gyorsult és a tervezett 15 százalékot meghaladóan nőtt, éves átlagban 15,7 százalékkal volt magasabb az előző évinél, egy lakosra számítva átlagosan havi kb. 790 forint többletkiadással járt. A takarékbetét-állomány december 31-én 311,9 milliárd forint volt, 24,4 milliárd forinttal több az egy évvel korábbinál. A növekedés a kamatjóváírásból származott, a nélkül a betétállomány 1,8 milliárd forinttal csökkent. Az értékpapírokba, kötvényekbe, letéti jegyekbe, kincstárjegyekbe fektetett lakossági megtakarítások együttes összege becslések szerint 10 milliárd forintot meghaladóan emelkedett. 1989. FEBRUÁR 24.