Szabad Föld, 1993. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-05 / 1. szám

4 SZABAD FÖLD A magyar w­idik swtfordalife Beszélgetés Horváth Gáborral, a MOSZ főtitkárával Feszültségekkel terhes a magyar vidék. Mindenképpen történelmi sorsfordulóját éli. Hogy miként alakul falvak sokaságának sorsa, azt erősen meghatározza a termelőszö­vetkezetek átalakulása, működőképessége, jövője is. Erről beszélgettünk Horváth Gáborral, a Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkárával. - Mi jellemezte 1992-ben az agrárágazatot s a szövet­kezeti mozgalma? - 1992 a tanulságok és a csalódások esztendeje volt. Értem ezt mind az agrárvállalkozókra, az ágazatban dol­gozókra, mind az ágazatot befolyásoló külső szereplőkre, beleértve a kormányt is. Az agrárágazat szereplőinek be kellett látniuk, hogy nem honorálják a teljesítményüket. A számukra rendelkezésre álló forrás (legyen az jövedelmi vagy fejlesztési forrás) nem függ attól, milyen termelési (export) produkcióra voltak képesek. A piac akkor ismerte el a teljesítményt, amikor hiány volt. Ennek egyik példája a sertésprobléma, de lényegében a gabonánál is ez történt. Az agrártermelőknek azt kellett tapasztalniuk - már nem először -, hogy ha természeti katasztrófa van, akkor is inkább csak önmagukra számíthatnak. Szertefoszlottak azok a remények is, amelyek arra épül­tek, hogy az európai fejlett országok mindenféle támoga­tásokat nyújtanak az ágazatnak. A PHARE-programok mind a mai napig a mezőgazdasági vállalkozókra semmi­lyen hatást nem gyakoroltak. Létrejött a megállapodás a Közös Piaccal, ami nagy reményekkel kecsegtetett, de ebből is kevés valósult meg. Siker jelei mutatkoznak azon­ban a keleti piacok visszaszerzésében. Megjelentek valós piaci hatások, ezek azonban láthatóan nem kevés zavart, kapkodást okoztak az agrárágazat irányí­tásában. Ha többletek keletkeztek, akkor nagyon ráérősen hoztak intézkedéseket exportösztönzésre, garanciavállalásra vagy éppen felvásárlásra, amikor viszont látszathiány kelet­kezett, azonnal az importhoz nyúltak az irányítók. Az ágazat arra számított, hogy 1992-ben a kormány­­program szerint elfogadják az agrárrendtartási földtör­vényt, eredetileg még arról is szó volt, hogy az erdőtör­vényt. Ezek a várakozások ábrándnak bizonyultak. A mai mezőgazdasági szereplők, de nagyobb részben az ország más foglalkozású állampolgárai is számítottak arra, hogy a kárpótlás eléri a falut, s a gyorsított törvényre is figye­lemmel 1992 őszén már nagy számban megjelennek az új tulajdonosok. A gyorsítás ellenére is úgy tűnik, hogy a hivatalok nem képesek ezzel a feladattal megbirkózni. Végül, de nem utolsósorban szólnék az ágazatban tisz­tességgel dolgozó munkavállalókról, a szövetkezeti tagok­ról, az állami gazdasági dolgozókról. Sokaknak közülük munkanélküli-segélyre kell menniük. Ez mindinkább egy­irányú utca lesz, hiszen új munkahelyek alig keletkeznek, az elbocsátások viszont folytatódnak. A vidék embere a városi emberhez képest hátrányos helyzetben van, mert még nehezebben talál munkát. - Milyen reményekkel várhatjuk az új esztendőt? Mi­lyen lényeges változásokban bízhatunk? -A vállalkozások szempontjából 1993 alapjai rendkívül szűkösek. Tudnunk kell, hogy a gazdasági nehézségek a termelőalapok leépülésével felemásan oldódtak meg. A gazdaságokból folyamatosan kitakarodott a pénz, azután következtek a forgóeszközök, még az állatállomány is. A termelők többségénél fejlesztés szinte egyáltalán nem tör­tént, így alkalmazkodóké­pességük lényegesen le­csökkent. Ezek után a kér­dés az, hogy 1993-ban mi­lyen eredmények várha­tók, és az ágazatban milyen mozgás indul meg? Ha a külső körülménye­ket nézzük, 1993 is lénye­gében ugyanolyan rosszul indul, mint az előző esz­tendő. Tartok tőle, hogy veszteséges év vár ránk. Az ágazat teljesítményét véleményem szerint alap­vetően meghatározza, hogy az árakban realizálódik-e legalább a költségeket minimálisan meghaladó bevétel, vagy ha nem, akkor a költségvetés hajlandó-e forrásokat biztosítani a belső élel­miszerárak védelmében. A költségvetés elkészült, ám az említettekre források nincsenek. Nem lényegtelen az sem, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása - áprilisig bezáró­lag - megkapja-e azt a lendületet, amire elemi szükség lenne. Nem egyébről van szó, mint arról, hogy minden egyes faluban megtartják-e az első kárpótlási licitet vagy sem. Amennyiben ez nem történik meg, úgy arra kell készülni mindenkinek, hogy a föld művelését változatla­nul a szövetkezeteknek kell elvégezni. Egyébként 1992 legnagyobb eredményének azt tartom, hogy azok között a körülmények között, amelyeket ismerünk, a földet meg­művelték Magyarországon. Ezt egyébként nem gazdasági megfontolásból tették, hanem - mondhatni — ősi ösztön­ből. Az őszi vetésterületek nagysága, az elvégzett munkák minősége 1993-at megalapozta. Szinte hihetetlen, hogy erre képesek voltak az emberek. Sajnos, az év úgy indul, hogy fölöttébb szűkösek a takarmány- és a gabonakészletek az országban. Tavaly ilyen­kor a rekord kukoricahozam utáni készletek álltak rendelke­zésre, és eladatlan búza volt a raktárakban. Most enyhén szólva is, valószínűleg hiányzik a gabona a központi készle­tekből, a kukorica mennyisége pedig - az aszály miatt - csak fele az egy évvel ezelőttinek. Az 1993 évi exportárualap tehát ezekből a termékekből már láthatóan hiányzik. Hasonló a helyzet az állattenyésztési termékeknél is. Én az ágazat 1993- as esztendejét a stagnálás időszakának feltételezem, és csök­kenő exportot tartok valószínűnek, amely mögött részben készlethiány, részben az 1993-as teljesítményhiány lesz. Kérdés, hogy az ebből a szempontból meghatározó sertés­­ágazatban bekövetkezik-e egy fellendülés, vagy sem? Véle­ményem szerint mérhető fellendüléssel tartósan nem lehet számolni. Nagyon fontos azonban az ellátásban a helyettesítő termék, a baromfi. A baromfiágazat mélypontja valószínűleg 1993 lesz. Ezt részben a mostani állomány, az év végi takar­mányhelyzet, és nem utolsósorban az ár-és jövedelemhelyzet miatt feltételezem. Minden valószínűség szerint 1993-ban az állattenyész­tésben újabb ágazat kerül a problémások közé: a szarvasmar­ha-ágazat. Ebben az ágazatban átmenetileg túltermelés volt, amely úgy tűnik, „megoldódott”, és nem kizárt, hogy a tejtermelés nagysága nem éri el még a szükséges mértéket sem, mert jövedelemhiányos lett az ágazat. A növényterme­lés helyzetét - kivéve a gabonáét - a feldolgozóipar helyzete befolyásolja jelentősen... Tehát sok jót nem jósolhatok. - Köszönjük a beszélgetést. Sz. Lukács Imre Egy új utazási iroda úgy szüle­tik, hogy vezetője megválik régi cé­gétől. Ez történt Juhász Margittal, a Manager Tours igazgatónőjével. Korábban a Parlament közelében, a Cooptouristnál dolgozott. Irodájá­ba főleg olyan üzletemberek „esnek be”, akik azonnal utazni akarnak. • Margit, hogy jutott eszedbe, hogy válts? -Több mint húsz év után nem volt könnyű megválni az előző cégem­től. 1988-tól olyan gyorsan zajlottak az események az országban, hogy teljesen megváltoztak az addigi uta­zási formák, lehetőségek. Úgy éreztem, hogy mást kell csinálni. • Igen, az már nemcsak ma­gyar vagy kelet-európai jelenség, hogy az emberek nem falkában akarnak utazni... - Bizony, a régebbi formula más nem egyedül üdvözítő. Az üzleti utazások nyolcvan százalékát bo­nyolítjuk egyedül az országban,a maradék húszszázaléknyi egyéni utazást is a lehető legrugalmasab­ban kezeljük. Máig a vállalatok jó része átalakult, most meg a szö­vetkezeti törvény alapján változik a helyzet ezen a területen is. Nagy zsongás van az országban. Érez­tem, hogy nincs Buda­pesten, sőt Magyaror­szágon sem olyan iroda, amely ezeket az igénye­ket kielégítené. Ma, ami­kor mindenki keresi a he­lyét az országban-világ­­ban, az azonnali döntés nagyon fontos. Ha valaki ma kap egy faxot, hogy holnap 14 órakor ott kell lennie a cégnél, akkor felkeresnek, mert ha azonnal nem utazhat az illető, akkor esetleg egy más országbeli elviszi az üzletet előle. Az üzlet mindig azé, aki előbb odaér. Nos, mi elsősor­ban így hirdettük meg magunkat már több mint egy éve. És ma már sokan tudják, hogy ha reggel 9-kor idetelefonálnak, hogy másnap nagyon fontos tárgyalásuk van és három órán belül kocsival mondjuk Grazba szeretnének hajtani és ott szállodai szobára van szükségük, mert másnap reggel friss fejjel akar­nak a tárgyalóasztalhoz ülni, akkor három óra múlva ott van az asztalu­kon a szállodafoglaló. • Bejönnek érte?­­ Nem, elvisszük nekik. Nem mi találtuk ki ezt. Nyugaton már rég­óta működnek ilyen irodák. Tudniillik egy nyíregyházi vagy zalaegerszegi üzletember nem tud hirtelen „idero­hanni”, mert akkor elmegy a napja. Ezért idetelefonál, és egy órán be­lül megkapja a választ. Barsy Zsuzsa Ma szól, holnap indul ^P7@/fconDMxS/ Semmiféle juttatást nem kaptam Az 1992. december 8-i számban olvastam id. Kanta Gyula háztáji kukoricá­val kapcsolatos panaszos levelét. Úgy gondolom, hogy panaszával nincs egye­dül. Szerintem ő még azon szerencsések közé tartozik, akik egyáltalán még kaptak valamit. Az a 190 kilogramm szemeskukorica, ha másra nem is elegen­dő, de gondolom, legalább fedezi galambjainak téli takarmányszükségletét... Sajnos, én még rosszabb helyzetben vagyok. Ugyanis a jó nevű kuncsorbai Búzakalász Termelőszövetkezetnek vagyok közel harminc éve tagja, immár nyugdíjas. Termelőszövetkezetünk szántóterületének körülbelül a 60 százaléka öntözhető, ezáltal még az utóbbi súlyos, aszályos évek ellenére is eredményes volt a gazdálkodás. A termelőszövetkezet vezetősége rólunk, nyugdíjasokról a legmesszebbmenően gondoskodott 1991 végéig (felemelt földjáradék, tüzelő­segély, öregek napja, karácsonyi ajándék stb.). Most, amikor soraimat írom - december közepén a termelőszövetkezettől még semmiféle juttatást nem kaptam erre az évre. Pedig az idén is közel 10 kataszteri hold földemen termelt a szövetkezet. Mint termelőszövetkezeti nyugdíjasnak, nyugdíjam összege a létminimum alatt van; ezt egészítené ki a háztáji termése és a földjáradék összege. Sajnos, a köztünk lévő több mint 200 kilométer távolság és idős korom nem teszi lehetővé, hogy személyesen járjak utána, viszont a termelőszövetkezethez írt felvilágosítást kérő leveleimet még csak válaszra sem érdemesítik... Id. Nemes János Gödöllő 1993. JANUÁR 5. Maholnap magam is nyugdíjas leszek.... Nemrégiben ismét megtartottuk az idősek napját Tatabánya-Bánhidán, a Puskin Művelődési Házban. Megrendezői a városi Vöröskereszt és aktivistái voltak. Az anyagiakhoz nagy segítséget nyújtott a polgármester úr és sok más önzetlen ember. Maholnap magam is nyugdíjas leszek, sokszor eszembe jut: vajon lesznek-e, akik a helyünkbe lépnek, és végzik-e olyan szívesen e nemes munkát, mint mi? Az idős emberek napján virággal, kis ajándékkal köszöntötték Bánhida két legidősebb emberét, a 94 éves Földesi nénit és a 89 éves Szeghalmi bácsit. Romániából jött barátnőmet is elvittem az idősek rendezvényére, ahol a meg­hatottságtól elsírta magát. Búcsúzáskor barátnőm is úgy köszönt el az idős emberektől: „Jövőre veletek, ugyanitt!” Köszönet minden segítőkész embernek. Isten áldása legyen rajtuk. Mari Zsigmondné Szőnyi Margit Tatabánya Gyászol a nyugdíjasklub Tizenkét éve folyik élénk klubélet a leányfalui nyugdíjasklubban, amelyet annak idején Csíki Jenő alapított és ez év októberéig vezetett. Lelkes vezetésé­vel a tagok bejárták az ország minden részét, felkeresték a Fekete-tenger bolgár partját, Csehszlovákiát, Ausztriát. Csíki Jenő a klub októberi programját már a kórházi ágyon tervezte meg, és ugyanott állította össze - nagy-nagy szerény­séggel — életútjának krónikáját. Október végén hunyt el, és november 6-án a leányfalui temetőben temették el klubtársai. Sírjánál, a búcsúbeszéd részeként a saját maga által összeállított életrajz hangzott el. A község nyugdíjasai sokáig fogják gyászolni szeretett vezetőjüket. Fazekas Mátyás Veresegyház Városunk szülötte A bácsalmási születésű Dulity Tibor festőművész közel kétszáz alkotása látható a művelődési központunkban. A művész 1935-ben született, tanul­mányait a Debreceni­ Tanítóképző Intézetben végezte. Eddig mintegy 70 önálló kiállítása volt: Bács-Kiskun, Csongrád, Fejér, Pest, Szolnok és Tolna megyé­ben. Festményeit megismerhették már Németországban, Franciaországban és Ausztriában is. 80-as évek közepén SZOT művészeti ösztöndíjas volt, 1990- ben pedig Bácsalmás város művészeti díjban részesítette. A festőművész jelenleg Kecskeméten él és dolgozik. Juhász Jenő Bácsalmás Kérdezték - válaszolunk Kiss András, Pomáz. Olvasónk leve­léből az derül ki, hogy jelenlegi mun­káltatójánál nincs hároméves munka­­viszonya, így munkaviszonyának meg­szűnését követően nem részesül vég­­kielégítésben. A végkielégítés csak annak jár, aki munkáltatójánál legalább hároméves munkaviszonnyal rendel­kezik. Bálint Gábor, Nagykovácsi: A Házi Jogtanácsadó szerkesztősége január 1 -jé­­tő­l az 1085 Budapest, Gyulai Pál u. 14. szám alatt található. Olvasónk megren­delését a fenti címre küldte el. Adorján Dóra, Vác: Az egész­ségügyi dolgozók részére folyósított béremelés elosztásáról az intézmények - bevonva az érdekképviseleti szerve­zeteket - maguk döntenek, így az egészségügyi dolgozók saját munkahe­ly­ükön érdeklő­dhetnek a bé­remelés ösz­­szegérő­l. Dunai Györgyné, Füzesabony: A foglalkoztatási törvény 28. paragrafus (1.) bekezdés c. pontja csak abban az esetben rendeli megszüntetni a munka­nélküli-járadék folyósítását, ha a mun­kanélküli által folytatott keresőtevé­kenységből származó jövedelem havi átlagban meghaladja a minimális bér-1992-ben 8000 forint - összegét. A járadékfolyósítás idején történő mun­kavégzés feltétele azonban az, hogy a munkanélküli legkésőbb a munkakez­dést megelőző napon az illetékes mun­kaügyi kirendeltségnek ezt jelentse be, s amennyiben a megjelölt helyre a ki­­rendeltség kiközvetíti, úgy a munka jogszerűen felvehető. Oláh Boldizsár, Litke: Kérésére kö­zöljük a Magyar Orvosi Kamara címét: 1032 Budapest, Váradi u. 35-41. Horváth József, Szabadbattyán: Le­velét továbbítottuk a Magyar Könyv­klub illetékese részére, és kértük pana­sza felülvizsgálatát. Prechter Kálmánna, Mezőtúr: Apró­­hirdetésre válaszolni, a jelige és a mel­lette lévő szám feltüntetésével a követ­kező címre lehet: Hírlapkiadó Vállalat Hirdetésfelvételi Irodája, 1959 Buda­pest VIII. kerület, Blaha Lujza tér 3. Nagy Kálmánná, Szeged: Fonalfes­téssel Budapesten a Colortrade Kft. foglalkozik, pontos címük: 1116 Buda­­pest, Kondorosi u. 6. Varga József, Vác: A Suzuki-Maru­­ti Márkaszerviz-kereskedés Budapes­ten, a XVIII. kerület, Hengersor u. 25. szám alatt található.

Next