Szabad Föld, 1999. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-06 / 27. szám

4 Subád Föld ' rcggre^n rtruf^Tf ' V_________________________________________________ „Kiengedték a mi Józsinkat!” Stadler szabad Budapesten hétfőn délben megszületett a Legfelsőbb Bíróságon az ítélet, majd Akasztón kedd hajnalig tartott a pezsgős ünneplés. A hírneves vállalkozó napra pontosan tizennégy hónapot töltött előzetes letartóztatásban­­ gyilkosok közt. A kecskeméti börtönélet után a stadion hotelszobájában húzódott meg, merthogy sa­ját lakásában régebben kikapcsolták a vizet, a villanyt és a telefont. Az első éjszaka örömmámorban telt el rokonok, barátok, ismerősök közt. Hírlik, még sztriptíztán­cosnő is szórakoztatta a tivornyára összegyűlteket. Stadler a második napon ha­marabb elálmosodott, éjjel egykor nyugovóra tért, de nem tudott elaludni, úgy­hogy inkább hajnalig kókadozott a kitartó vendégsereg gyűrűjében. Nekem semmi okom nem volt virrasz­­tani, aludni is tudtam volna, de miután éj­szaka sokáig olvastam, reggel nehezen kászálódtam ki az ágyból. Szerda délelőtt fél tizenegyre beszéltük meg a találkozót a 48 esztendős akasztói vállalkozóval. Kizá­rólag magamat okolhattam, hogy nem ér­tem oda időre. Az áhított riportalany öccse autójában ült, s már gurultak is valahová. A stadion kapujában intettem le őket. - Kiskőrösre, a gyámhatóságra indu­lunk, ha majd visszajöttünk, beszélgethe­­tünk-közli Stadler és azt javasolja, keres­sem újból egy óra múlva. Addig körülnézek a faluban. Kíváncsi vagyok, mi a hely­iek véleménye a történ­tekről. Tisztában vagyok azzal, hogy ve­szélyes vállalkozás az utca emberét faggat­ni, mivel teljesen véletlenszerű a választás. Talán éppen azok nem jutnak szóhoz, akiknek értelmes mondandójuk lenne, merthogy az adott időben nem járnak arra­felé. Naponta látni a tévében, hogy a szá­guldó riporterek azt kapják el egy szóra, akibe először botlanak bele a kocsma ajta­jában. Valljuk be őszintén, nincs is erre jól bevált módszer. Szépen telnének a hasábok, ha egymás után idézgetném az akasztóiak monológja­it, de ennek nem sok értelme lenne, ugyan­is szinte valamennyi hasonló tartalmú. Maradjanak csak magnószalagon örök né­maságban. Kivételt egyedül a nyugdíjas Kovács Lajosnéval teszek, aki bátran és színesen fogalmazta meg mondandóját. Szerinte a faluban legtöbben hozzá hason­lóan vélekednek.­­ Őszintén megvallva sokakat leültet­hetnének ebben az országban! És pont azt vonták ki a forgalomból, aki jót tett az em­berekkel! Józsi mindenkiben megbízott, nem csoda, hogy visszaéltek a jóságával és palira vették. Én rendesnek ismerem, kiné­zésre sem látszik lekötőnek. Azt nem tud­hatom, követett-e el hibát vagy nem, de tessék nekem mutatni egy olyan fejest, aki nem sáros. Csak az a különbség, hogy az ő dolgaik elsimulnak... Stadler úr sokat tett Akasztóért! Stadiont épített, holott másra is elkölthette volna a pénzét. Nem vitte kül­földi bankba, nem nyaralgatott szerte a vi­lágban, nem dorbézolt éjjel-nappal. T­udja, mi a szomorú? Az, hogy hamar cserben­hagyta az élettársa. Királynő volt mellette, de úgy látszik, csak addig kellett neki, amíg pénze volt. De majd helyrebillen az életük!... Nagyon helyes, hogy kiengedték a mi Józsinkat! Boldoguljon tovább! A község nagy része - már akik normálisan gondolkodnak - mellé állt. Sietek vissza a stadionhoz. Stadlerék még nem érkeztek meg Kiskőrösről. Bók­­lászok a nemrég még szebb napokat látott épület körül. Tönkrement a birodalom, fél­bemaradtak a nagyvonalú tervek. Néhol lehullott a vakolat, sok helyen kinőtt a gaz, üresen tátong a lelátó. A focipálya azonban gyönyörűen zöldell. Azt hittem, nagyobb a nyüzsgés. Lefu­tott a kezdeti vendégjárás, ez egy sima hét­köznap. Takarítónő sertepertél, biztonsági ember járőrözik. Befut egy mikrobusznyi család, aztán fordulnak is vissza, pedig nem sokat kellett volna várniuk a házigaz­dára. Alig tűnnek el a kanyarban, Stadler megérkezik Kiskőrösről. Nyomában a ke­reskedelmi tévé stábja, két napja követik minden lépését. A bárpultnál unottan ücsörgők felpat­tannak. Távozásuk után megtudom, fel­számolók voltak, hivatalból jelentkeztek. Stadler József behív alkalmi irodájába, ahol nyugodtan beszélgethetünk. A sűrű telefoncsörgés miatt azonban túlzás lenne nyugodtnak nevezni a diskurzust. -Tud aludni? - A börtönben sokkal jobban tudtam. Kevesen voltak, akik nálamnál többet aludtak. - Mennyien maradtak ön mellett és mennyien fordítottak hátat? - Most mindenki keres. Az is jópofizik, aki nem biztos, hogy örül a sza­badulásomnak. Odabenn sokkal köny­­nyebb volt lemérni, ki az, aki nem tagadott meg és továbbra is tartani akarja velem a kapcsolatot. Rendkívül tanulságos volt, és bevallom őszintén, jócskán értek csaló­dások. A jövőben jobban odafigyelek arra, hogy kivel állok szóba. Az biztos, be kell építenem még egy szűrőt. Különben békés pali vagyok, igyekszem mindenki­vel tisztességes úton és korrekten együtt­működni. - Talán nem veszi rossz néven, ha meg­jegyzem, hogy a 14 hónapos börtönlét nem törte meg, legalábbis nem látom nyo­mát. Mi tartotta önben a lelket? -A bizonyítási vágy. Nagyon bíztam a Legfelsőbb Bíróság ítéletében. Nem gon­doltam volna, hogy átnézik az anyagot, ép­pen ezért kellemesen csalódtam. Most nyugodt lehetek, hiszen legalább 90 száza­lékban mellém állt az igazság. Arra várok, hogy további bizonyítékokat kérjenek tő­lem. - Mihez kezdett először, amikor haza­jött? -Elintéztem, hogy visszakapcsolják a telefont. Bárki felhívhat, nem bujkálok. Aztán 7,13 és 16 éves gyermekeim látha­tását intéztem, hiszen több mint fél éve nem találkoztam velük, hiába küldtem a börtönből láthatási papírt. Sáfrán Máriát, az élettársamat nagyon szerettem. Tizen­nyolc év egy­üttlét után jogom van tudni, miért hagyott el. Állítom, hogy a durva bí­rósági ítélet váltotta ki belőle az irántam ér­zett ellenszenvet. Jó lenne erről beszél­nünk, semmiféle bosszúvágy nincs ben­nem. - Nem kapta el sírógörcs fénylő biro­dalma összeomlása láttán ? - De. Hullottak a könnyeim. Mindig is féltettem, óvtam, amit létrehoztam. Azt szerettem volna, ha az élettársam helytáll és nem hordja szét az ingóságot. -Mit tehet? Nulláról kezdi? - Egyelőre nem tudom, merre indulha­tok el. Amennyiben az illetékes hatóságok engedélyezik a munkavállalást, természe­tesen azonnal hozzálátok a tennivalókhoz. Nem szeretném léha módon eltölteni a hát­ralévő éveimet. Gyakorlatilag bármit tehet­nék, hisz az ítélet semmis, ugyanolyan ál­lampolgár vagyok, mint bárki más. - A bankszámláit zárolták, nem hin­ném, hogy feldobná a pénz. Honnan sze­rez tőkét? - Sok helyről felajánlották a segítséget, teljes mértékig bíznak bennem. Nemcsak milliárdokkal, hanem kisebb tétellel is el lehet indulni. Úgy, mint hajdanán. Átgon­dolt értékesítéssel, jó szerződésekkel, gyors fizetési határidőkkel komoly ered­mények érhetők el. Sajnos a legnagyobb kincset, a piacot elveszítettem, miután már 1993 óta tart ellenem a vizsgálódás és az eljárás. Amit az évek során kaptam, azt a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor sokkot kaptam. Átfutott az agyamon, hogy egy életre tönkre akarnak tenni. -Azon csodálkozom, hogy ennek elle­nére nem tudták elvenni a kedvét az üzlet­től, és máris keresi a lehetőségeket... -A szüleim arra tanítottak, hogy becsü­letes legyek és akkor mindenkinek a sze­mébe nézhetek. Munkásnak neveltek, nem pedig bűnözőnek. -Mi lesz a stadion sorsa? - Nem tudom, jelenleg felszámolás alatt van. A focicsapatnak végleg befellegzett. Korábban sem kellett volna ezzel foglal­koznom. Alaposan megvezettek. A stadi­on sok mindenre használható, például edzőtáborokat lehet benne tartan­i. -Milyen itthon? —Hááááát... Jobb, mint a börtönben. Stadler József a falut csak engedéllyel hagyhatja el. A rendőrség és a gyámható­ság volt a legtávolabbi pont, ahová „elme­részkedett”. S a tévések vitték el a kecske­méti börtönbe a cuccáért. Ha ősszel a me­gyei bíróságon újra kezdik tárgyalni az ügyét, megint gyakran utazhat a megye­­székhelyre. Miután nincs saját kocsija, al­kalmi fuvaros után kell néznie. Biztosan mindig talál majd valakit Nem jöhetek el úgy Akasztóról, hogy ne kopogtassak be a polgármesterhez. Danis István udvariasan ki akar térni a kérdés elől, amikor a kézfogás után közli, senkinek nem nyilatkozik Stadlerről. Az önkormányzat­nak nincs kapcsolata a vállalkozóval, az pe­dig hatósági ügynek számít hogy a jegyzőnő közbenjár a gyerekek elhelyezését illetően.­­Stadler József kiszabadulását egy fo­­lyamat állomásának tartjuk. Nyilvánvaló­an legutóbb nem arról döntöttek, hogy nem bűnös és nem történt bűncselekmény, csupán új eljárásra kötelezték az első fo­kon eljárt bíróságot-közli határozottan a polgármester. Aztán gyorsan megjegyzi, nem érti, miért mondott egy szót is, amikor egyik újság sem lehet kivétel. Danis úrnak tulajdonképpen igaza van. Akasztón nem állhat meg az élet azért, mert Stadlerrel mindig történik valami. Egyszer az adóhatóság szorongatja, máskor elra­bolja az ukrán maffia, harmadszor meg börtönbe csukják. Nekik nem erre kell fi­gyelniük. A falu megmaradása és jövője sokkal fontosabb. Számukra nagyobb ese­mény az, hogy hamarosan indul Csengőd­del és Tabdival együtt a szennyvízcsator­na-hálózat és tisztítótelep építése. És hogy a híres-hírhedt vállalkozó szabad? A pol­gármester szerint ez csak a sajtónak téma. Stadlerből most is az újságírók csinálnak hőst. De azért azt a legnehezebb eldönteni, hogy kicsoda is valójában a híradások fő­szereplője. A nép jótevője? Az állam kárte­vője? Kevesen vannak, akik tisztán értik, mi zajlik itt valójában. Gazdasági sztori? Politikai história? Jó lenne tudni. Addig is, amíg kiderül a teljes igazság, maradnak a hangzatos fordulatok. Akasztó és Kiskőrös között új burkola­tot varázsolnak a meggyötört útra. Ki­tették a negyvenes táblát, de hiába, a sok zötykö­­lődés után jólesik végre rálépni a gázpedál­ra. Szaladnak a fák, s közben két szót ízlel­getek. Győztesek és hősök. Tényleg csak a mesében léteznek?... Borzák Tibor T­elefonkapcsolatban 1999. JÚLIUS 6. Szövetkezeti gondok Nagygyűlést hirdetett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájába a hét szövetkezeti (fogyasztási, me­zőgazdasági, ipari, takarék-, lakás-, diákfoglalkoztatási és szolgáltató) ágazatot képviselő Országos Szö­vetkezeti Tanács. A több mint hat­száz résztvevő figyelmével kísért előadók hangsúlyozták a szövetke­zetek fo­ntosságát, ismertették a gondjaikat és az azok megoldására vonatkozó javaslataikat. Aggoda­lommal szóltak arról, hogy káros előítéletek, megkülönböztetések korlátozzák a szövetkezésnek a gaz­daságban és a társadalomban betölt­hető szerepét. Az OSZT állásfogla­lása szerint a szövetkezeti ügy általá­nos képviseletét a Miniszterelnöki Hivatalban kell kialakítani, hiszen szövetkezetek nem csupán a mező­­gazdaságban működnek. A szövet­kezeti törvényre hivatkozva kérték, hogy a szövetkezeteket vagy azok tagságát érintő javaslatokhoz sze­rezzék be az érdekelt országos ér­dek-képviseleti szervezet vagy az Országos Szövetkezeti Tanács véle­ményét, még mielőtt azokat a kor­mány, illetve a parlament elé terjesz­tenék. A­ legtöbben a mezőgazdaságban /­s dolgozók közül szóltak a résztvevőkhöz. Csákány Béla, a hernádpércsi szövetkezet elnöke el­mondta, hogy a munkanélküliséggel különösen sújtott Abaújban a szö­vetkezetek az egyedüli munkahelyte­remtő, integráló üzemek. Szociális­kulturális gondoskodásukat nem nélkülözhetik a falvak, nélkülük pél­dául a nagy havazás idején hetekig el lettek volna zárva a külvilágtól. A kizárólag magyar tőkével mű­ködő áfészek évente 40 milliárd fo­rint adót fizetnek az állami költségve­tésbe, hangsúlyozta Zs. Szőke And­rás, az Áféosz főtitkára, állami támo­gatást, pozitív megkülönböztetést kérve működésükhöz. A fejlettebb országok hasonló szövetkezeteit ta­nulmányozva úgy vélte, hogy az összefogás és a szövetkezeti tőke koncentrálása a piacon maradás fel­tétele. A fogyasztási szövetkezetek­nek rövidesen nemzetközi méretek­ben is együtt kell működniük, mivel csak így tudják folytatni a versenyt a multinacionális kereskedelmi cégek­kel. Flaisz Ferenc, a keceli Szőlőfürt Tsz elnöke többek között arról szá­molt be, hogy a tagok bizalommal helyezik el betéteiket a szövetkezet­nél, az pedig meghitelezi számukra a szolgáltatások értékét, így a tagok önmaguk termelését képesek finan­szírozni. Véleménye szerint ez a gya­korlat el fog terjedni. A brazíliai Roberto Rodrigues, a A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke úgy vélte, hogy az egész világon a szövetkeze­tek a legjobb gazdasági szervezetek a kormányok számára. A svéd Lars Hillbom alelnök ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az EU tagálla­mai támogatták és támogatják a szö­vetkezeteket. A magyar szövetkezeti mozgalomnak is be kell kapcsolód­nia az ország csatlakozási folyamatá­ba, a kormánynak pedig a partnert kell bennük látni. Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke záróbeszé­dében hangsúlyozta, felelősséget éreznek az ország jövője iránt, és a segítségüket is felajánlják a kor­mánynak. Elvárják ugyanakkor, hogy ne tegyenek különbséget a régi és az új szövetkezetek között. B.G.

Next