Szabad Föld, 1999. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-06 / 27. szám
4 Subád Föld ' rcggre^n rtruf^Tf ' V_________________________________________________ „Kiengedték a mi Józsinkat!” Stadler szabad Budapesten hétfőn délben megszületett a Legfelsőbb Bíróságon az ítélet, majd Akasztón kedd hajnalig tartott a pezsgős ünneplés. A hírneves vállalkozó napra pontosan tizennégy hónapot töltött előzetes letartóztatásban gyilkosok közt. A kecskeméti börtönélet után a stadion hotelszobájában húzódott meg, merthogy saját lakásában régebben kikapcsolták a vizet, a villanyt és a telefont. Az első éjszaka örömmámorban telt el rokonok, barátok, ismerősök közt. Hírlik, még sztriptíztáncosnő is szórakoztatta a tivornyára összegyűlteket. Stadler a második napon hamarabb elálmosodott, éjjel egykor nyugovóra tért, de nem tudott elaludni, úgyhogy inkább hajnalig kókadozott a kitartó vendégsereg gyűrűjében. Nekem semmi okom nem volt virrasztani, aludni is tudtam volna, de miután éjszaka sokáig olvastam, reggel nehezen kászálódtam ki az ágyból. Szerda délelőtt fél tizenegyre beszéltük meg a találkozót a 48 esztendős akasztói vállalkozóval. Kizárólag magamat okolhattam, hogy nem értem oda időre. Az áhított riportalany öccse autójában ült, s már gurultak is valahová. A stadion kapujában intettem le őket. - Kiskőrösre, a gyámhatóságra indulunk, ha majd visszajöttünk, beszélgethetünk-közli Stadler és azt javasolja, keressem újból egy óra múlva. Addig körülnézek a faluban. Kíváncsi vagyok, mi a helyiek véleménye a történtekről. Tisztában vagyok azzal, hogy veszélyes vállalkozás az utca emberét faggatni, mivel teljesen véletlenszerű a választás. Talán éppen azok nem jutnak szóhoz, akiknek értelmes mondandójuk lenne, merthogy az adott időben nem járnak arrafelé. Naponta látni a tévében, hogy a száguldó riporterek azt kapják el egy szóra, akibe először botlanak bele a kocsma ajtajában. Valljuk be őszintén, nincs is erre jól bevált módszer. Szépen telnének a hasábok, ha egymás után idézgetném az akasztóiak monológjait, de ennek nem sok értelme lenne, ugyanis szinte valamennyi hasonló tartalmú. Maradjanak csak magnószalagon örök némaságban. Kivételt egyedül a nyugdíjas Kovács Lajosnéval teszek, aki bátran és színesen fogalmazta meg mondandóját. Szerinte a faluban legtöbben hozzá hasonlóan vélekednek. Őszintén megvallva sokakat leültethetnének ebben az országban! És pont azt vonták ki a forgalomból, aki jót tett az emberekkel! Józsi mindenkiben megbízott, nem csoda, hogy visszaéltek a jóságával és palira vették. Én rendesnek ismerem, kinézésre sem látszik lekötőnek. Azt nem tudhatom, követett-e el hibát vagy nem, de tessék nekem mutatni egy olyan fejest, aki nem sáros. Csak az a különbség, hogy az ő dolgaik elsimulnak... Stadler úr sokat tett Akasztóért! Stadiont épített, holott másra is elkölthette volna a pénzét. Nem vitte külföldi bankba, nem nyaralgatott szerte a világban, nem dorbézolt éjjel-nappal. Tudja, mi a szomorú? Az, hogy hamar cserbenhagyta az élettársa. Királynő volt mellette, de úgy látszik, csak addig kellett neki, amíg pénze volt. De majd helyrebillen az életük!... Nagyon helyes, hogy kiengedték a mi Józsinkat! Boldoguljon tovább! A község nagy része - már akik normálisan gondolkodnak - mellé állt. Sietek vissza a stadionhoz. Stadlerék még nem érkeztek meg Kiskőrösről. Bóklászok a nemrég még szebb napokat látott épület körül. Tönkrement a birodalom, félbemaradtak a nagyvonalú tervek. Néhol lehullott a vakolat, sok helyen kinőtt a gaz, üresen tátong a lelátó. A focipálya azonban gyönyörűen zöldell. Azt hittem, nagyobb a nyüzsgés. Lefutott a kezdeti vendégjárás, ez egy sima hétköznap. Takarítónő sertepertél, biztonsági ember járőrözik. Befut egy mikrobusznyi család, aztán fordulnak is vissza, pedig nem sokat kellett volna várniuk a házigazdára. Alig tűnnek el a kanyarban, Stadler megérkezik Kiskőrösről. Nyomában a kereskedelmi tévé stábja, két napja követik minden lépését. A bárpultnál unottan ücsörgők felpattannak. Távozásuk után megtudom, felszámolók voltak, hivatalból jelentkeztek. Stadler József behív alkalmi irodájába, ahol nyugodtan beszélgethetünk. A sűrű telefoncsörgés miatt azonban túlzás lenne nyugodtnak nevezni a diskurzust. -Tud aludni? - A börtönben sokkal jobban tudtam. Kevesen voltak, akik nálamnál többet aludtak. - Mennyien maradtak ön mellett és mennyien fordítottak hátat? - Most mindenki keres. Az is jópofizik, aki nem biztos, hogy örül a szabadulásomnak. Odabenn sokkal könynyebb volt lemérni, ki az, aki nem tagadott meg és továbbra is tartani akarja velem a kapcsolatot. Rendkívül tanulságos volt, és bevallom őszintén, jócskán értek csalódások. A jövőben jobban odafigyelek arra, hogy kivel állok szóba. Az biztos, be kell építenem még egy szűrőt. Különben békés pali vagyok, igyekszem mindenkivel tisztességes úton és korrekten együttműködni. - Talán nem veszi rossz néven, ha megjegyzem, hogy a 14 hónapos börtönlét nem törte meg, legalábbis nem látom nyomát. Mi tartotta önben a lelket? -A bizonyítási vágy. Nagyon bíztam a Legfelsőbb Bíróság ítéletében. Nem gondoltam volna, hogy átnézik az anyagot, éppen ezért kellemesen csalódtam. Most nyugodt lehetek, hiszen legalább 90 százalékban mellém állt az igazság. Arra várok, hogy további bizonyítékokat kérjenek tőlem. - Mihez kezdett először, amikor hazajött? -Elintéztem, hogy visszakapcsolják a telefont. Bárki felhívhat, nem bujkálok. Aztán 7,13 és 16 éves gyermekeim láthatását intéztem, hiszen több mint fél éve nem találkoztam velük, hiába küldtem a börtönből láthatási papírt. Sáfrán Máriát, az élettársamat nagyon szerettem. Tizennyolc év együttlét után jogom van tudni, miért hagyott el. Állítom, hogy a durva bírósági ítélet váltotta ki belőle az irántam érzett ellenszenvet. Jó lenne erről beszélnünk, semmiféle bosszúvágy nincs bennem. - Nem kapta el sírógörcs fénylő birodalma összeomlása láttán ? - De. Hullottak a könnyeim. Mindig is féltettem, óvtam, amit létrehoztam. Azt szerettem volna, ha az élettársam helytáll és nem hordja szét az ingóságot. -Mit tehet? Nulláról kezdi? - Egyelőre nem tudom, merre indulhatok el. Amennyiben az illetékes hatóságok engedélyezik a munkavállalást, természetesen azonnal hozzálátok a tennivalókhoz. Nem szeretném léha módon eltölteni a hátralévő éveimet. Gyakorlatilag bármit tehetnék, hisz az ítélet semmis, ugyanolyan állampolgár vagyok, mint bárki más. - A bankszámláit zárolták, nem hinném, hogy feldobná a pénz. Honnan szerez tőkét? - Sok helyről felajánlották a segítséget, teljes mértékig bíznak bennem. Nemcsak milliárdokkal, hanem kisebb tétellel is el lehet indulni. Úgy, mint hajdanán. Átgondolt értékesítéssel, jó szerződésekkel, gyors fizetési határidőkkel komoly eredmények érhetők el. Sajnos a legnagyobb kincset, a piacot elveszítettem, miután már 1993 óta tart ellenem a vizsgálódás és az eljárás. Amit az évek során kaptam, azt a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor sokkot kaptam. Átfutott az agyamon, hogy egy életre tönkre akarnak tenni. -Azon csodálkozom, hogy ennek ellenére nem tudták elvenni a kedvét az üzlettől, és máris keresi a lehetőségeket... -A szüleim arra tanítottak, hogy becsületes legyek és akkor mindenkinek a szemébe nézhetek. Munkásnak neveltek, nem pedig bűnözőnek. -Mi lesz a stadion sorsa? - Nem tudom, jelenleg felszámolás alatt van. A focicsapatnak végleg befellegzett. Korábban sem kellett volna ezzel foglalkoznom. Alaposan megvezettek. A stadion sok mindenre használható, például edzőtáborokat lehet benne tartani. -Milyen itthon? —Hááááát... Jobb, mint a börtönben. Stadler József a falut csak engedéllyel hagyhatja el. A rendőrség és a gyámhatóság volt a legtávolabbi pont, ahová „elmerészkedett”. S a tévések vitték el a kecskeméti börtönbe a cuccáért. Ha ősszel a megyei bíróságon újra kezdik tárgyalni az ügyét, megint gyakran utazhat a megyeszékhelyre. Miután nincs saját kocsija, alkalmi fuvaros után kell néznie. Biztosan mindig talál majd valakit Nem jöhetek el úgy Akasztóról, hogy ne kopogtassak be a polgármesterhez. Danis István udvariasan ki akar térni a kérdés elől, amikor a kézfogás után közli, senkinek nem nyilatkozik Stadlerről. Az önkormányzatnak nincs kapcsolata a vállalkozóval, az pedig hatósági ügynek számít hogy a jegyzőnő közbenjár a gyerekek elhelyezését illetően.Stadler József kiszabadulását egy folyamat állomásának tartjuk. Nyilvánvalóan legutóbb nem arról döntöttek, hogy nem bűnös és nem történt bűncselekmény, csupán új eljárásra kötelezték az első fokon eljárt bíróságot-közli határozottan a polgármester. Aztán gyorsan megjegyzi, nem érti, miért mondott egy szót is, amikor egyik újság sem lehet kivétel. Danis úrnak tulajdonképpen igaza van. Akasztón nem állhat meg az élet azért, mert Stadlerrel mindig történik valami. Egyszer az adóhatóság szorongatja, máskor elrabolja az ukrán maffia, harmadszor meg börtönbe csukják. Nekik nem erre kell figyelniük. A falu megmaradása és jövője sokkal fontosabb. Számukra nagyobb esemény az, hogy hamarosan indul Csengőddel és Tabdival együtt a szennyvízcsatorna-hálózat és tisztítótelep építése. És hogy a híres-hírhedt vállalkozó szabad? A polgármester szerint ez csak a sajtónak téma. Stadlerből most is az újságírók csinálnak hőst. De azért azt a legnehezebb eldönteni, hogy kicsoda is valójában a híradások főszereplője. A nép jótevője? Az állam kártevője? Kevesen vannak, akik tisztán értik, mi zajlik itt valójában. Gazdasági sztori? Politikai história? Jó lenne tudni. Addig is, amíg kiderül a teljes igazság, maradnak a hangzatos fordulatok. Akasztó és Kiskőrös között új burkolatot varázsolnak a meggyötört útra. Kitették a negyvenes táblát, de hiába, a sok zötykölődés után jólesik végre rálépni a gázpedálra. Szaladnak a fák, s közben két szót ízlelgetek. Győztesek és hősök. Tényleg csak a mesében léteznek?... Borzák Tibor Telefonkapcsolatban 1999. JÚLIUS 6. Szövetkezeti gondok Nagygyűlést hirdetett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájába a hét szövetkezeti (fogyasztási, mezőgazdasági, ipari, takarék-, lakás-, diákfoglalkoztatási és szolgáltató) ágazatot képviselő Országos Szövetkezeti Tanács. A több mint hatszáz résztvevő figyelmével kísért előadók hangsúlyozták a szövetkezetek fontosságát, ismertették a gondjaikat és az azok megoldására vonatkozó javaslataikat. Aggodalommal szóltak arról, hogy káros előítéletek, megkülönböztetések korlátozzák a szövetkezésnek a gazdaságban és a társadalomban betölthető szerepét. Az OSZT állásfoglalása szerint a szövetkezeti ügy általános képviseletét a Miniszterelnöki Hivatalban kell kialakítani, hiszen szövetkezetek nem csupán a mezőgazdaságban működnek. A szövetkezeti törvényre hivatkozva kérték, hogy a szövetkezeteket vagy azok tagságát érintő javaslatokhoz szerezzék be az érdekelt országos érdek-képviseleti szervezet vagy az Országos Szövetkezeti Tanács véleményét, még mielőtt azokat a kormány, illetve a parlament elé terjesztenék. A legtöbben a mezőgazdaságban /s dolgozók közül szóltak a résztvevőkhöz. Csákány Béla, a hernádpércsi szövetkezet elnöke elmondta, hogy a munkanélküliséggel különösen sújtott Abaújban a szövetkezetek az egyedüli munkahelyteremtő, integráló üzemek. Szociáliskulturális gondoskodásukat nem nélkülözhetik a falvak, nélkülük például a nagy havazás idején hetekig el lettek volna zárva a külvilágtól. A kizárólag magyar tőkével működő áfészek évente 40 milliárd forint adót fizetnek az állami költségvetésbe, hangsúlyozta Zs. Szőke András, az Áféosz főtitkára, állami támogatást, pozitív megkülönböztetést kérve működésükhöz. A fejlettebb országok hasonló szövetkezeteit tanulmányozva úgy vélte, hogy az összefogás és a szövetkezeti tőke koncentrálása a piacon maradás feltétele. A fogyasztási szövetkezeteknek rövidesen nemzetközi méretekben is együtt kell működniük, mivel csak így tudják folytatni a versenyt a multinacionális kereskedelmi cégekkel. Flaisz Ferenc, a keceli Szőlőfürt Tsz elnöke többek között arról számolt be, hogy a tagok bizalommal helyezik el betéteiket a szövetkezetnél, az pedig meghitelezi számukra a szolgáltatások értékét, így a tagok önmaguk termelését képesek finanszírozni. Véleménye szerint ez a gyakorlat el fog terjedni. A brazíliai Roberto Rodrigues, a A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke úgy vélte, hogy az egész világon a szövetkezetek a legjobb gazdasági szervezetek a kormányok számára. A svéd Lars Hillbom alelnök ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az EU tagállamai támogatták és támogatják a szövetkezeteket. A magyar szövetkezeti mozgalomnak is be kell kapcsolódnia az ország csatlakozási folyamatába, a kormánynak pedig a partnert kell bennük látni. Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke záróbeszédében hangsúlyozta, felelősséget éreznek az ország jövője iránt, és a segítségüket is felajánlják a kormánynak. Elvárják ugyanakkor, hogy ne tegyenek különbséget a régi és az új szövetkezetek között. B.G.