Szabad Föld, 2002. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
2002-07-05 / 27. szám
I 2 2002. JÚLIUS 5 Dicsérték a gyomrok pogány istenét ____KÖRMENDI LAJOS___ Nem véletlenül Karcagra ment el Erdei Ferenc a birkaételek készítésének módját megtudni, amikor a magyar ínyesmesterségről kívánt könyvet írni. Talán az sem véletlen, hogy a konyhai örömök nagy énekese, Berda József költő éppen a karcagi birkapörköltről írt ódás szárnyalású költeményt. A „Kunságiak büszke eledele” kapcsán például ilyen sorokat vet papírra. . .oly finom / vagy, olyan mennyei földi áldás, mellyel / csak a kiválasztott gyomrok pogány istene / ajándékozhat meg bennünket”. Hogy nem túlzott a költő, arról több ezer ember megbizonyosodott a Nagykunság fővárosában június végén a negyedik karcagi birkafőző versenyen. Felkelthette az érdeklődést a híres karcagi juhászdinasztia egyik leszármazottja, Csontos György is, aki az egyik televízió reggeli adásában páratlanul finom birkapörköltet főzött. Nem csoda hát, hogy Karcagon a múzeum körüli teret százhuszonhat vaslábas koszorúzta, s ezek mellett hetvenhat főzőember igyekezett bizonyítani, hogy a birkából készült finomságot legfőképpen nála érdemes megkóstolni. Egy egész nyájhoz elegendő birka adta vissza lelkét a teremtőjének ebből az alkalomból, s nehogy azt higgye valamelyik, hogy a kutya ette meg, nem akadt ember a hatalmas népünnepélyen, aki vizet ivott volna a finom pörköltre vagy paprikásra. Kolostyák Gyula helybéli előadóművésznek 1999-ben támadt a birkafőző verseny ötlete, amelyet régi karcagi hagyományokra alapozott. Az első három főzővetélkedőt a Magyar Nóta és Dal Alapítvány kisebb-nagyobb segítséggel, de önerőből valósította meg, idén azonban a város önkormányzata is bekapcsolódott. A szomszédos Püspökladányban élő Arnóth Sándor országgyűlési képviselőt és családját lenyűgözte a hatalmas tömeg ellenére is családias légkör, no meg a finom birkaételek. Szeretik a birkát karcagi módra, hiszen a Györfi családdal jó barátságban vannak, így már sokszor módjukban állt megcsodálni ezeket a kunsági ízeket. A József Attila-díjas költő, Sárándi József is elvetődött erre a népünnepélyre, s amint beleszippantott a levegőbe, megérezte a birkapörkölt illatát. Azonnal megéhezett, s nagyon jólesett neki az étel. - Barátságosak az emberek, érezni, hogy itt még van összetartó erő - jegyzi meg. Horváth László tiszteletbeli kazak konzul már a legelső birkafőző versenyen is főzött. Most egy hatvanöt kilós racka kosból készít paprikást. - Már karcagibb vagyok a karcaginál, amikor birkát kell főzni - mondja. - Az öregektől lestem el ezt a tudományt. Nekem nagy élmény: több ezren eljönnek, családok, baráti társaságok, jól érzik magukat, s nem tudunk annyi birkát főzni, amennyi el ne fogyna. Jövőre eljönnek a kazakok is, négy birkát főzünk meg velük. A tömegben ott volt Varga Mihály, expénzügyminiszter, országgyűlési képviselő is. - Ha valaki a birkafőzés hagyományaira gondol Magyarországon, óhatatlanul Karcag jut eszébe. Megdobbant a szívem reggel, mikor láttam, hogy csaknem százharminc vaslábasban főzik a birkát. Jóleső érzés töltött el: itt vannak a legnagyobb hagyományai ennek az ételnek, erre büszkék vagyunk. Karcagon szent állat a juh, nagy becsben tartjuk, a város címerében is ott látható. Aszódi Pál, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke is kellemes emlékekkel távozik Karcagról. Igen sok főzőember munkáját megkóstolta a zsűri tagjaként, és mind nagyon finom volt. Lakhelyére, Pécsre utazik innen, de megérte ekkora távolságot megtenni, mondja. Wolf László, az OTP vezérigazgatóhelyettese örül, hogy a birkafőző verseny már nagyon sok jeles és országosan ismert embert vonz, akik a helyiekhez hasonlóan igen jól érzik magukat. Az eredményt Szamosi Sándor mesterszakács, a zsűri elnöke hirdette ki. A legjobb birkafőzőnek az idén idősebb Székely Imre bizonyult. A hetvenhét éves karcagi ember meghatódva vette át az első díjat. Tudományát az unokáinak szeretné átadni. Második Juhász János, harmadik Balogh István, negyedik ifj. Csontos György, ötödik Kocsis László, hatodik Cs. Németh Endre, mindanynyian karcagiak. Különdíjat kapott a karcagi Bartha Gizella, a kunmadarasi Ladányi Bálint, s a kunságiak háziversenyébe egy különdíj erejéig csak a bogácsi Medgyesi Dániel tudott beleszólni márványlapon sütött bárány érmékkel és felesége a birkahúsból készült palóclevessel. - Az ősi ételkészítési mód, amit elődeink Közép-Ázsiából hoztak magukkal, fönnmaradt Karcagon és környékén - vonja meg a mérleget Fazekas Sándor polgármester. - Ez a rendezvény erősíti hagyományainkat, s közben népünnepéllyé nőtte ki magát. A jelen lévő tömeg a versenyt bezáró Isépy Tamás országgyűlési képviselővel együtt úgy gondolta, hogy a levágott birkák jó helyen vannak, nyugodjanak békében. Az emberek pedig egyenek, igyanak, hogy ne fogjon rajtuk a szomorúság! A birkafőző verseny ötlete régi karcagi hagyományra alapozódott dede géza felvétele Szabad Föld HAZAI ÉLET Fekete színbe borult a hortobágyi puszta A Hortobágyi Nemzeti Park területén június utolsó csütörtökén keletkezett, valószínűleg öngyulladás okozta tüzet csak másnap késő este sikerült megfékezni. A kár óriási. A szakemberek a lakosság kitelepítésére is felkészültek. ____BALOGH MÁRIA A természetvédelmi őrök a 82 ezer hektáros területen húzódó nemzeti park borzasi területén észlelték először a tüzet. Az őrszolgálat és a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai péntekre virradó éjjel a tűzoltókkal együtt oltották az időközben több ezer hektárra kiterjedő tüzet. A megfeszített munka ellenére a pentezugi arborétum a tűz martaléka lett, az ott keletkezett károk egyelőre felbecsülhetetlenek. A huszonnégy órán át tartó tűzvész következtében veszélybe került a világörökség részét képező, egyedi állat- és növényvilág egy része. A futótűzként terjedő lángok péntek délutánra már a hortobágyi Kilenclyukú hidat is megközelítették. A szürkén gomolygó füst Debrecen felől haladva Hortobágy után másfél kilométerrel már a 33-as főutat is ellepte. Elővigyázatosságból a rendőrség Hajdúszoboszló és Balmazújváros kereszteződésénél június 28-án délben lezárta a forgalmat. A községbe csak a mentésben részt vevőket engedték be, valamint néhány elszánt újságírót és fotóriportert. A látvány döbbenetes. Budapest irányában, az út jobb oldalán, a puszta megszokott szépségében tündököl. Balra fel-felcsapó lángok, kisebb tűzfészkek, amelyeket a viharos erősségű szél tovarepít. Karnyújtásnyira a kövesúttól hatalmas fekete pusztaságot látni. A ritka értékű ősgyep helyén felperzselt föld nyújtózik. Olyan, mintha gyászlobogóval borították volna be a magyar pusztát. A levegőben fojtó füstszag kering. Beleivódik a hajunkba és a ruhánkba. A közeli nádasokból riadtan menekülnek lángoló rejtekhelyükről az őzek és a vadnyulak, itt-ott néhány fácán is felröppen. A gólyák békésebbek. Élelmet keresgélnek. A felperzselt gyepen elpusztult állatok maradványait gyűjtögetik. Közben jön a hír, az oltásban részt vevő három honvédségi helikopter pilótája közül az egyik felfedezte, hogy a Pentezugban található mongol vadlovakat is körülzárta a tűz. Hajdúné Vígh Katalin, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának munkatársa elmondta, a légi megfigyelők szerint a lovak idegesen ugrálnak, némelyik a tüzet is átugrotta, de egyelőre egy sem veszett oda. A szürkemarhák is sértetlenek. Odébb szomorú kép tárul elénk. Megégett réti fülesbagoly, hamvas réti héja és csikos fejű nádiposzáta-fióka tetemek. A szakemberek tehetetlenül szemlélik a védett madarak és egyéb állatok pusztulását. Hajdúné Vígh Katalin pénteken délután úgy tájékoztat, vélhetően a ritkaságnak számító túzok fészkelőhelyét is megközelítették a lángok - A tűz sajnos természetes velejárója a puszta életének. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai minden bizonnyal hamarosan kidolgoznak egy speciális tűzmegelőzési, jelzési és oltási rendszert. Sok lesz a tennivalónk, de egyelőre a mentésre összpontosítunk Dél körül már háromezer hektárnyi terület vált a lángok martalékává. Hat óra tájban már hétezer hektár pusztulásáról ad számot Dobson Tibor tűzoltó alezredes, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának szóvivője. Beszélgetésünk idején érkezik a hír, hogy a püspökladányi Ágotapusztához közeli Farkasszigeten is fellángolt a tűz. Ég az erdő. Ég a Hortobágyi Nemzeti Park újabb területe. Dobson Tibor szóvivő és Czéh István, a Hajdú-Bihar megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője egyeztetnek. A csütörtöki riasztás óta közel száz tűzoltó huszonhárom kocsival érkezett a helyszínre a szomszédos megyékből. A lánglovagok 24 órás szolgálatot látnak el, munkájukat önkéntesek, a honvédség munkatársai és a helyi gazdák segítik. Az utóbbiak, ahol csak lehet, erőgépeikkel körbetárcsázzák a földeket, a hodályokat, a lakóházakat, megakadályozva a tűz továbbterjedését. Ugyancsak komoly feladatot jelent a gáztartályok és a közművek mentése. - Nem keltettünk pánikhangulatot a településen, de már jó időben elkészítettük a lakosság kitelepítésének a tervét - magyarázza Czéh István alezredes, aki kollégáihoz hasonlóan, éppen 24 órája van talpon. - Úgy tűnik, erre nem lesz szükség, de néhány napig még fenntartjuk a készültséget. A jelenlegi helyzetben a tűzoltókat lassan visszaengedjük szolgálati helyeikre, s a polgári szervezetek figyelőszolgálatára számítunk elsősorban. - Lehet-e már tudni, mi okozta a tüzet? - Sem az okát nem tudjuk még, sem pedig azt, hogy pontosan hol keletkezett. Ami biztos, a 33-as úttól délre, Hortobágy településtől nyugatra, körülbelül 10-13 kilométer hosszan Mihályhalmáig terjedt a tűz. Ez mintegy kétezer méter széles területet érintett. Pár órával ezelőtt a tűzoltók még azért harcoltak, hogy a tűz ne csapjon át a 33-as úton. Ha ez megtörténik, a Hortobágyi Nemzeti Park északabbra fekvő területeit is pusztulás fenyegette volna. Újabb hír érkezik. Szászteleknél, a Hortobágyhoz tartozó mintegy kétszáz lelket számláló tanyánál sikerült megállítani a tüzet. Egyetlen nem várt fordulat adódott. Az egyik nagyobb trágyakupacba belekapott egy kóbor lángcsóva. Az égiek azonban megkegyelmeztek. Nemcsak mi, de az égő halom is elázik a szakadó esőben. A tűzoltók persze semmit nem bíznak a véletlenre. A mezőkövesdi egység Szásztelek irányába száguld. Mellettünk a honvédség helikopterei is megtöltik tartályaikat a közeli halastavakból. A nádasokat oltják. Este hét körül fejezik be a munkát. A kormos képű, elgyötört tekintetű tűzoltók is megpihennek. Az út szélén üldögélve szendvicset majszolnak, ásványvizet isznak. Kifulladásig dolgoztak. Lemenőben van a nap, amikor végigbaktatok Szásztelek néptelen utcáján. Sehol egy lélek. Bekopogtatok a dűlőhöz legközelebb eső ház ajtaján. Karika György, nyugdíjas őstermelő hellyel kínál, s a rémség napját idézi. - Csütörtökön délután 2-3 óra között jött a füst déli irányból, Miskahalma felől. Kerékpárra ültem, a ladányi szérűhöz mentem, és a magaslesről távcsővel figyeltem az eseményeket. Este tízre már Hortobágy és Szásztelek között lángolt a puszta. Hatalmasra csaptak a lángok. Az ajtókat, az ablakokat mindenütt bezártuk, olyan hatalmas volt a gomolygó füst, amit a szél felénk hozott. Éjjel már azon töprengtem, hogyan menekítsem a családomat és a jószágokat. Karika György aggodalma nem volt alaptalan: a sertések és a baromfik alján túl, a kerítéstől alig ötven méterre állt meg a tűz. A leégett, koromfekete szérű jelzi, hatalmas volt a veszély. A legelőt feltárcsázták, és a tűzoltók megfeszítetten dolgoztak, ennek köszönhető, hogy Szásztelek megmenekült a tűzvésztől. Keserédes az öröm. Az otthonok megmaradtak, legelőiket viszont sokan elveszítették. Bánkódik is a ladányi szérű hodályának új tulajdonosa. A gazda pár hete közel hatszáz birkájával telepedett le Szásztelken a jó legelő reményében. Ma már se remény, se legelő. A hortobágyiak mégis abban bíznak, a magyar puszta hamarosan újraéled poraiból. A tűzoltók szakszerű munkájának és az esőnek köszönhető, hogy csak hétezer hektár égett le Expó Szolnokon - ábrándok nélkül ______ PALÁGYI BÉLA___ _ Tíz évvel ezelőtt rendezték Szolnokon az első expót. A rendszerváltás eufórikus várakozásában a kiállítók és látogatók magukkal vitték a vásárra szivárványos ábrándjaikat, délibábos reményeiket. Egymást taposták az érdeklődők, annak ellére, hogy belépőjegyet is szedtek. Volt expóbál tahiti táncos lányok részvételével, voltak illúziók, álmok, történelemcsináló indulatok. Az első kiállítás résztvevője volt Gabula Miklós, a Gabula-trans Kft. tulajdonosa. A cég akkor egyetlen autóval rendelkezett. Az első magánkézben lévő szolnoki nemzetközi fuvarozó vállalkozás hírt akart adni magáról. Egy Liaz szerelvényből állt az egész, Gabula Miklós volt a vezetője, szerelője, fuvarszervezője, járatelszámolója a mindenese. Csak így állhatták a lízingköltségeket. Az első öt esztendő azzal telt el, hogy mindig kivitték az Expóra az akkori év beszerzését. Később fellendült a cég, jelenleg tizenöt járműve járja Nyugat-Európa útjait. Telephelyet vásárolt, irodája, szerelőműhelye, diagnosztikai eszközei vannak, a kamionokon műholdas követőrendszer. 1993- ban Moszkvában a kirendeltség ablakából nézték az emberei a parlament ágyúzását. Azóta nem jártak napkelet felé... Gabula Miklós ma a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületében az árufuvarozók testületének elnöke mint választott tisztségviselő. A keleti irányba történő árufuvarozás majdnem a nullára esett viszsza. Ami mégis jön-megy a keleti határon, az jobbára „kőkorszaki” jármű. A magyar „minőségi” kamionok nem versenyezhetnek az olcsó díjszabású ukrán és orosz szállítóeszközökkel. Ugyanez a helyzet Románia irányában is, így hát irány Európa! Persze, veszély ott is van: az egyik Gabula-kamion televíziókat vitt Milánóba. A sofőr a vámügynökség előtt leparkolt, ám az ügyintézés előtt eszébe ötlött, hogy kinn hagyta az egyik iratot. Mikor visszament érte, egy betörő akkor ugrott ki a járműből. Összetörte a kormányzárat, a gyújtáskapcsolót, éppen indulni készült... Ugyancsak ott volt az első, 1993-as expón Jaczkanin József, az Alfa Suzuki gépkocsi-forgalmazó cég vezetője. Tíz évvel ezelőtt jött be az első japán gépkocsi Magyarországra, az első kiállításon még importautókat kínáltak. Egy évtized elég volt ahhoz is, hogy az Afit nevű cég átalakuljon Suzuki és Mercedes árusítására és javítására. A megyei tanácsi vállalatból korszerű, „profi” műhely lett. A nyitányon négy távol-keleti autóval jelentek meg, ámulatba ejtették velük az érdeklődőket. Mára a legkorszerűbb Mercik előtt is elsétál a nagyérdemű. A szervezők nem vették észre, hogy a világ továbblépett, már nem lehet ugyanazzal sikert elérni, mint amivel tíz évvel ezelőtt. A közönség elvesztette az illúzióját, csak lézeng a százötven résztvevő portékái között. Már belépődíj sincs, mégis, alig-alig vetődik látogató a vásár területére. Hiába keressük, nincs már szivárvány a szolnoki expó fölött.