Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-02 / 1. szám
SZABADFÖLD 2 A magyar vidék lapja 2009. január 2. Véres bosszú Gázában A TÁMADÁS NAPOK ÓTA a levegőben lógott, mégis váratlan volt. December 27-én többtucatnyi izraeli harci gép zúdított rakétákat a Gázai övezetet birtokló Hamasz szervezet célpontjaira. Az izraeli légierő F-16-os gépei szombaton lepték el az övezet légterét. Előbb jól összehangolt, három percig tartó villámakció keretében a Hamasz katonai kiképzőtáborait, fegyverraktárait, rendőrőrseit, különleges alakulatainak központjait lőtték szét, később módszeresen vettek célba egyéb célpontokat, rakétakilövő helyeket. Vasárnap reggel a hírügynökségek csaknem háromszáz halottról számoltak be, a BBC brit televízió pedig hírül adta, hogy a sebesültek száma meghaladja a 700-at. Izrael szóvivője bejelentette, hogy a támadásnak nincs vége, a légierő akciója addig tart, amíg a palesztinok nem hagynak fel az izraeli területek elleni rakétatámadásokkal. „A nyugalomnak és a harcnak is megvan a maga ideje - most a harc ideje jött el” - mondta Ehud Barak izraeli védelmi miniszter. A Gázai övezetben főleg rendőrök, fegyveresek, a Hamasz-szervezet tagjai haltak meg, de az áldozatok között nők és gyermekek is vannak. A palesztinok nem különítik el a katonai rendeltetésű és a polgári létesítményeket, erre sokszor a zsúfoltság miatt sincs lehetőség. Máskor viszont éppen a polgári negyedek szolgálnak álcázásul. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára elítélte az „aránytalanul nagy” izraeli megtorlást, de a palesztin rakétatámadásokat is, és követelte az erőszak azonnali beszüntetését. A nemzetközi közösség önmérsékletre intette a feleket, de Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter - akárcsak Izrael - a Hamaszt tette felelőssé a történtekért. A Hamasz azonnal boszszút esküdött, és még szombaton újabb 15 rakétát lőtt ki Izraelre, ahol egy nő meghalt, néhányan megsebesültek. A palesztin szervezet - amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorista csoportként tart számon - 2007 júniusában szerezte meg a hatalmat a Gázai övezetben. Nem is akárhogy: demokratikus választásokon győzte le az addig mindenhatónak tartott Fatah szervezetet, és szorította ellenzékbe a palesztinok elnökét, az Izraellel békére hajló Mahmud Abbaszt. A Hamasz elutasít minden tárgyalást Izraellel. A palesztinok megosztottsága végül fegyveres összecsapásokhoz vezetett: a Hamasz egyszerűen kiűzte a Fatah és Abbasz embereit a Gázai övezetből és elkezdte rakétákkal lőni Izraelt, amely ezek után légmentes blokádot vont a terület köré. 2008 júniusában született ugyan egy tűzszüneti megállapodás, de mindenki tudta: csak idő kérdése, mikor bomlik fel. Fel is bomlott december közepén, a Hamasz pedig újra teljes gőzzel lövöldözi rakétáit. Az amerikai Time magazin szerint ezeknek a kezdetleges, alig célozható rakétáknak a száma néha elérte a napi kétszázat. Károkat okoztak, embereket sebesítettek meg, s volt néhány halálos áldozatuk is. Izrael nem tűrhette, hogy a Gázai övezet szomszédságában élő polgárai életét minden egyes nap ezek a lövedékek fenyegessék. Ráadásul a rakéták idővel egyre pontosabbak lettek, hatótávolságuk egyre nőtt, és felsejlett a veszély, hogy a Hamasz olyan rakétákat vásárol esetleg Irántól amelyek akár Jeruzsálemet vagy Tel-Avivot is fenyegethetik. Izrael a tűzszünet felbomlása után egy hetet várt, majd támadott: a hivatalos bejelentés szerint csak katonai célpontokat. Ebben a háborúban azonban lehetetlen a fegyvereseket, katonákat és a civileket egymástól elválasztani. Izraelben iskolákat értek palesztin rakéták. A Gázai övezetben a blokád miatt éheznek az emberek - gyerekek és nők is. Az öngyilkos palesztin merénylők ellen szinte lehetetlen védekezni - az izraeli F-16- osok rakétái sem válogatnak. A. F. Gy. FOTÓ: HATEM MUSZA, MTI/AP Hasonló arányú megtorló akcióra negyven év óta nem volt példa MIÉRT MOST? Izraelben, akárcsak az Egyesült Államokban, politikai vákuum van. Ehud Oimert kormányfő a korrupciós botrányai miatt kénytelen volt lemondani. Választások csak februárban lesznek, di Livni jelenlegi külügyminiszter nem tudott kormányt alakítani pártja, a Kadima élén, ezért „bizonyítania” kellett eltökéltségét a Hamasz ellen, az ugyancsak kormányra törő és a Hamasz elleni fellépést követelő riválisával, Benjamin Netanjahuval, a Likud vezetőjével szemben. Az USA lényegében tehetetlen, amíg be nem iktatják az új elnököt, Barack Obamát. Washingtontól ebben a helyzetben nem is várható el, hogy erélyesen lépjen fel szövetségese, Izrael ellen. Még az sem zárható ki, hogy ebben a légüres - így alkalmas - térben Izrael nagyszabású szárazföldi akciót is indít a Gázai övezetben, megpróbálván semlegesíteni vagy éppen felszámolni a Hamaszt, mert akkor később jobb pozícióban kezdhet újra tárgyalni. A Hamasz kihasználja „áldozat” szerepét, és igyekszik elhódítani Mahmud Abbasztól az elnök híveit: a palesztinok is előbb-utóbb választani kényszerülnek. A Gázai övezetben zajló események minden érintett fél számára kockázatosak, de a nemzetközi szervezetek, külföldi hatalmak egyelőre kénytelenek kívülről és tehetetlenül szemlélni az eseményeket. VÁROSNAK ÉS A VILÁGNAK. XVI. Benedek pápa karácsonyi Urbi et Orbi üzenetében békét sürgetett a Közel-Keleten, és sürgette a stabilitást Afrikában. Imádkozik a Szentföldön szemben álló felekért, akik áldozatul estek a konfliktus és az erőszak torz logikájának. Nem hagyta szó nélkül a világ állapotát, és szolidaritásra szólította fel a mind nagyobb bizonytalansággal szembesülő népeket: „Ha az emberek mindig csak saját érdekeiket tartják szem előtt, akkor világunk minden bizonnyal darabjaira hullik szét.” A pápát rendkívüli mértékben aggasztja Afrika tűrhetetlen állapota, ezért márciusban Kamerunba és Angolába is elutazik. ALELNÖKI „REFORM". Joe Biden, az Egyesült Államok megválasztott alelnöke bevallotta Larry Kingnek, a CNN hírtelevízió sztárriporterének, hogy ő ki akar törni a hagyományos alelnöki szerepből, nemcsak protokolleseményekre, temetésekre akar járni, hanem bele akar szólni az érdemi döntésekbe is. Úgy véli, hogy az alelnöki szerep nagyrészt attól függ, hogy milyen viszonyban van az elnökkel és milyenek a politikai körülmények. Amikor Barack Obama felkért az alelnöki posztra, megmondtam neki: minden egyes esetben ott akarok lenni abban a szobában, ahol éppen kritikus döntéseket hoz - mondta Joseph Biden. Krónika Újabb év hordaléka HARDI PÉTER Akár unalmasnak is ígérkezhetne 2009. Sem olimpia, sem amerikai elnökválasztás, Putyin sem távozik úgy, hogy valójában marad, de a csillagok pillanatnyi állása szerint még csak egy hazai népszavazásnak sem nézünk elébe, ha csak az európai parlamenti választásokat nem vesszük annak... 2009 természetesen ettől függetlenül minden lesz, csak nem semmitmondó év - még ha sokan kiegyeznének is egy kis eseménytelenséggel. Kétszer azonban nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, ezt már az ókori bölcsek megtanították nekünk, a mögöttünk lévő esztendővel valószínűleg végérvényesen lezárult valami. Ez a valami pedig a negyed század óta tartó gazdasági fellendülés időszaka volt. A lendület 1995 és 2000 között érte el a csúcsot, ebben az időszakban az amerikai részvények értéke megháromszorozódott - hogy aztán azóta 60 százalékot essen. Volt már ilyen a világtörténelemben, éppen a harmincas évek nagy világválságát megelőzően. A különbség csak annyi, hogy akkor a részvények a korábbi értékük egyötödére estek vissza. Lehet, hogy mi még ez előtt állunk? Mondom, minden lesz 2009, csak nem semmitmondó év. S ránk, magyarokra mi vár? A magyar gazdaságot a másfél százalékos visszaeséssel a húsz leggyengébben teljesítő közé várják az elemzők. Ha esetleg vigasztal valakit, olyan illusztris társaságába keveredtünk evvel, mint Nagy-Britannia, Írország vagy Dánia, amely országokban mindenütt hasonló csökkenéssel számolnak. A kedvezőtlen listát szegény Izland vezeti, ahol közel tíz százalékkal kevesebbet fognak 2009-ben termelni. A növekedés Kínában is fékeződik, be kell érniük szerény hét és fél százalékkal... Az igazi gond azonban az Egyesült Államok egyszázalékos visszaesése lesz. A világ nekik termel, a dolgok általában ott mentek igazán jól eddig, ahol amerikai kereskedőtől érkezett a megrendelés. A világ gazdasága vélhetően tehát akkor fordul növekedésbe, amikor Barack Obama országa ismét lendületet vesz. Az előttünk lévő esztendő Magyarországon is izgalmasnak ígérkezik. Mert például dönthetünk arról, hogy melyik párt milyen mértékben képviseljen bennünket Európában. Ez azonban - sajnos - még keveseket hozna izgalomba, ha szavazatukkal nem fejeznék ki egyben a véleményüket az ország élén állók munkájáról is. Akármi is lesz az eredmény, annyi bizonyos, hogy végre megmozdulnak az évek óta megmerevedett frontvonalak. S ez mindenképpen örvendetes. Ettől azonban még 2009 vélhetően nálunk is a könynyek esztendeje lesz, csökkenő jövedelmek, elvesztett munkahelyek jellemzik majd. Józan ésszel gondolkodva ilyenkor a sorokat inkább zárni kellene, a közösségeknek, családoknak összetartani, egymást segíteni - ám ehelyett a szorongás, az egymásnak feszülés, a kilátástalanság érzése szokott eluralkodni - mint ahogy az a rendszerváltás utáni munkahelymegszűnések időszakában is történt. Mások az idei karácsony tanúsága szerint a korábbi évekhez képest sokkal többen - az egyházakhoz fordulnak útmutatásért. Az egyházak pedig segítenek is szellemi, lelki, karitatív értelemben - amennyire a lehetőségeik engedik. Tennének ugyan többet is, ám helyzetük nem könnyű. Várják például, hogy az általuk fenntartott iskolák számára átutalja végre az állam a Számvevőszék által meghatározott 2,6 milliárd forint hátralékot. Erre azonban semmiféle jel nem utal, sőt még az ország helyzetéről tárgyaló nemzeti csúcsra sem kaptak meghívót. Kár. Egyszer talán elérkezik az az időszak, amikor a mindenkori kormány partnert lát az egyházakban, s nem ellenfelet. Saját helyzetét is könnyítené evvel.