Szabad Föld, 2012. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

2012-02-17 / 7. szám

40 ABC Higiénia egy nepáli krokodilfarmon. A súlyosan veszélyeztetett, gangeszi gaviál csecsemő ebéd után fogat mos, ha tetszik neki, ha nem. Ha felnő, irány a Gangesz, ott már egyedül kell fogat ápolnia... Rabszolgapéldák matekórán Kilenc atlantai tanár elbocsátását követeli a NAACP nevű, a színes bőrűek támogatását céljául kitűző amerikai szervezet, miután a pedagógusok rabszolgás példákkal próbálták megértetni a matekot a harmadik osztályos tanulókkal. A tanárok, állításuk szerint, a példákkal megpróbálták összekapcsolni a matematikát és a társadalmi ismereteket. Ilyen feladatokat adtak a gyerekeknek: „Egy fán 56 narancs van. Ha 8 rabszolga mindegyike ugyanannyit szüretel le, akkor hány narancsot szednek fejenként?”, „Ha Frederick 2 korbácsütést kap naponta, akkor hányat kap 1 hét alatt?" A szülők panaszai nyomán a tanfelügyelet az érintett iskola igazgatójával a probléma megoldásán dolgozik. Örökre rács mögé Megható az igyekezet, amilyen leleményességgel a települések próbálják jó hírüket kelteni a nagyvilágban. Tudják a falvak, városok elöljárói, hogy az ismertségből elismertségből lesz a sűrű vendégjárás, a turizmus, s vele a kicsit vastagabb kenyér. Akadnak azonban a hírverésnek sötét alakjai is, akik a kriminalisztika térképére tűzik cselekményük színhelyét. Ha azt mondom, Biatorbágy, sokunknak elsőként a vonatrobbantó Matuska Szilveszter neve jut az eszébe. A Csongrád megyei Balástya pedig egy sorozatgyilkos „rém” révén híresült el, aki 1998 és 2001 között négy nőt ölt meg - az ötödik áldozat, egy prostituált megölését nem tudták rábizonyítani, de alighanem vele is ő végzett. Szabó Zoltán a helyi presszóban ismerkedett meg kiszemelt áldozataival, valamennyit a tanyájára csalta, ahol fejbe verte és megfojtotta őket, majd a holttesteket elásta. A sorban a harmadik szerencsétlent már útközben megfojtotta; míg a negyediktől előzőleg 300 ezer forintot kért kölcsön, ebből motort vett, ám az adósságot gyilkos kegyetlenséggel „rótta le”. A „balástyai rém” életfogytig tartó büntetését tölti. Most a Békés megyei Battonya „réme” pályázik a babérjaira. A gyulai törvényszék Tóth Istvánt életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta, mert megerőszakolt, majd megölt egy nőt, később egy másikkal is próbálkozott, de bűnös cselekményében megakadályozták. Tóth nem kezdő a szakmában: 1995-ben szexuális erőszak és gyilkosság miatt került börtönbe. Akkor 15 esztendőt mértek ki rá, ám odabenn jól viselkedett, így tizenegy év után számára kinyílt a börtönkapu. Négy évet kellett feltételes szabadlábon töltenie, a próbaidő 2011-ben járt le. És Tóth eddig bírta: ismét erőszakoskodott és ölt. A bírói tanács előre eltervelt, aljas indokból elkövetett cselekményként értékelte mindkét akcióját, ezért - egyelőre nem jogerősen - örökre rács mögé kerül. A végleges döntést Tóthnak előzetes letartóztatásban kell kivárnia. Beszéltem olyan polgármesterekkel, akiknek települése a bűnügyi krónikákból is visszaköszön. Elmondták: a negatív hírverés elmondhatatlan kárt okoz a közvélekedésben. A helyiek rémüldöznek, az idegenek pedig jobbára elkerülik a környéket, így a szörnyzett árát az áldozatokon kívül a jóravaló emberek is megfizetik! Palágyi Béla SZTRÁDÁN A LEGELŐRE A kínai Kszu Ling minden reggel kihajtja több száz kacsáját a lakhelyétől néhány kilométerre fekvő legelőre - csakhogy oda nem vezet másik út, csupán egy autópálya. A Hunan tartományban élő férfi elnézést kér az autósoktól, s olyan gyorsan tereli a társaságot, ahogyan csak tudja, de hát azok sehogy sem állják a versenyt a járművekkel. A helyiek először bosszúsak voltak, mostanra azonban elfogadták a helyzetet, és türelmesen araszolnak a szárnyasok mögött. Az először arra járók viszont nem akarnak hinni a szemüknek. 70 MILLIÓS GALAMB Rekordáron, több mint 70 millió forintnyi összegért kelt el egy holland postagalamb egy világhálós árverésen. Egy távol-keleti hajómágnás tulajdonába került. 2012. február 17. ♦ A vidék családi hetilapja Helyünk a térképen Bakuba vágynak a magyar énekesek. Nem, nem bugygyantak meg, hanem hát ott tartják az idei Eurovíziós Dalfesztivált. Nagy dicsőség ezen nyerni, bár nem tudom, kinek a szemében. Ugyanis a giccs, a gagyi és legjobb esetben is a jó középszer jellemzi ezt a versenyt, de persze, a felhajtás óriási. A magyar köztévé is minden évben közvetíti az eseményt, és mi mindig arcra esünk. Hiába küldjük ki a legkülönfélébb előadókat, lehetnek akár a legtehetségesebbek, mint Rúzsa Magdi, Wolf Kati - nem kellünk Európának. Pedig mind a kettő nagyszerű énekesnő, mint ahogyan igen jó volt a Nox is néhány éve, ez utóbbi ráadásul hozta a látványt, meg az egzotikumot is. És nem. Bezzeg Azerbajdzsán! Tavaly egy azeri duó nyert: egy fiú meg egy lány énekelt egy teljesen átlagos, nyugati stílusú romantikus dalt. És jól szerepelt a finn, az olasz, a svéd induló is - olyan gyenge produkcióval, hogy csak ámultunk. Wolf Katit minden szakmai zsűri agyondicsérte, de ez sem volt elég a 22. helynél jobbra. Mert itt a nézők pontoznak, ami már eleve igazságtalan. Hiszen az összes szovjet utódállam egymásra szavaz, s ugyanígy a volt jugók, a mai skandinávok, a régi csehszlovákok... Miránk csak hat ország adott egyáltalán szavazatot, de számottevőt csupán a finnek. Már csak ők szeretnek minket? Talán mert jó nagy a távolság. S lám, mi magyarok még ezt sem viszonoztuk - igaz, a finn fiú nagyon gyenge volt. (Meg mostanság nem divat nálunk a finnugor rokonsággal dicsekedni. Szkíta induló meg nem akadt tavaly.) Májusban tehát ismét lesz dalfesztivál, a szabályok szerint az előző nyertes fővárosában, Bakuban. Az m 1 három hétvégét szentelt a magyar dalválogatásnak, múlt szombaton volt a döntő. Sok ismert énekes és néhány kevésbé bevett együttes lépett fel. Tulajdonképpen mind jó volt, mint ahogyan itt már egyetlen rossz dal sem hangzott el. De túl jó sem. Egyetlen esetben sem történt meg a katarzis, de még élménynek sem nevezném az est egyetlen pillanatát sem. Még az én szívem csücske, Caramel sem volt jobb a többieknél. (Bár nem is tudom, miért gondolta, hogy ide való?) Tóth Gabi, a Király testvérek, az eddig csak a szakma által ismert Veres Mónika és Fábián Juli: jó, jó, de felejthető. A Compact Disco nevű együttes megérdemelten nyert - amúgy semmivel sem volt különb a többieknél, de hát valakinek nyerni kellett. A zsűri pedig eksztázisba esett, szinte hinni sem akartak a fülüknek, hogy mennyi zseniális dal hangzott el. Na, most vagy másik műsort láttak, vagy én voltam a szokásosnál is fanyalgóbb kedvemben. De az is igaz, látatlanban kijelenthetem: a mi versenydalunk megüti a fesztivál színvonalát. Most már csak az lenne jó, ha más országoktól is kapnánk szavazatot. Ki tudja, esetleg Szlovákiától... A Compact Disco énekese mindenesetre nagy magabiztossággal kijelentette: „Majd mi felrakjuk Magyarországot Európa térképére!” Már alig várom. Újlaki Ágnes Harminc év után találkoztak Egymástól mindössze 40 kilométerre élt harminc éven át egy ikerpár Svédországban anélkül, hogy tudtak volna egymásról. A két nő kétpetéjű iker, Indonéziában születtek. Hamar árvaházba kerültek, onnan fogadták örökbe őket svéd párok - Baekmanék és Falkék -, ám a hivatalos papírok nem tettek említést arról, hogy ikrekről van szó, sőt még a testvéri viszonyt sem mutatták ki. Azonban a Backman házaspártól, amikor a lánykát kihozták az árvaházból, a rájuk váró taxis megkérdezte, hogy hol a másik lány, a baba testvére? A svédek nem értették a dolgot, mire a taxis lefirkantotta a két lány indonéz nevét. Ez segített abban, hogy Baekmanék - visszatérve Svédországba - rátaláljanak Falkékra. A két család elkezdte tanulmányozni az indonéz iratokat, de azok elég zavarosak voltak, s így nem foglalkoztak többé a dologgal. Idővel aztán elvesztették egymással a kapcsolatot, a történet feledésbe merült. A helyzet két éve változott meg, amikor Emilie Falk férjhez ment, és fontossá vált számára a család: kiváncsi lett eredeti gyökereire. Nevelőanyja elmesélte neki, hogy állítólag van egy lánytestvére. Ezek után kezdett Emilie a világhálón kutakodni olyan indonéz gyerekek után, akiket svéd párok fogadtak örökbe. Hamarosan összeakadt ikertestvérével a Facebookon: kiderült, hogy ugyanott, ugyanazon a napon és ugyanattól az anyától születtek. S még az is, hogy sok bennük a közös: mindketten tanárok lettek, és bár egy év különbséggel, de ugyanaznap mentek férjhez, ráadásul ugyanazt a dalt választották az esküvőjükre. Most szülőkutatásra készülnek ellátogatni Indonéziába. Azt gyanítják, hogy az a taxis lehet az apjuk... U. Á.