Szabad Föld, 2014. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-09 / 19. szám
Mégsem lettem légtornász Mesélő képek Önkéntesek akcióban Életmentő elsősegély Miért lett ügy az akác? Házunk tája Delfinek hadgyakorlaton Tudományos mozaik Pimasz és húzós Újlaki Ágnes tévékritikája HOL TÖBB, HOL KEVESEBB Az ember megjelenése előtti időkben a Kárpát-medence területének bő felét erdőség borította. A jégkorszak után az ember a fennmaradása érdekében egyre gyérítette a nagytestű állatokat, köztük a növényevőket - mamutokat, bölényeket aminek következtében az addigi rétek fokozatosan beerdősültek. Egészen addig, míg az ember szaporodása miatt nem kezdték el kivágni a fákat. Haszontalan madár nincs NEM KÉTSÉGES, SZEGÉNYESEBB VOLNA AZ ÉLETÜNK madarak és fák nélkül. Tudták ezt már eleink is, például utolsó polihisztorunk, Herman Ottó és az egyik legnevesebb madarászunk, Chernel István, akik szorgalmazták, hogy a természet eme ajándékainak legyen külön napja. Javaslatuk Apponyi Albert miniszternél meghallgatásra talált. A történet valamikorra az ipari forradalom idejére nyúlik vissza. Akkortól az ember hajlamos a természetre is aszerint tekinteni, hogy mi váltható belőle pénzre és mi nem. Kialakult hát a hasznos és a káros madarak fogalma. A célon azonban jóval túllőttünk: a mezőgazdaság iparosításával pusztultak azok a madarak is, amelyek értéket teremtenek az embernek - például olyan élőlények fogyasztásával, melyek haszonnövényekkel táplálkoznak. Meg kell tehát védeni a hasznos madarakat - kötöttek egyezséget az európai országok 1902-ben Párizsban. Mindenekelőtt azzal, hogy egyáltalán megtanuljuk, melyek azok. Magyarország élen járt ebben, a tudós Chernel István az amerikai Day Birds mintájára - kontinensünkön elsőként - Kőszegen még ebben az esztendőben megszervezte a madarak és fák napját. Herman Ottó már két évvel korábban, 1900-ban szorgalmazta e nap megtartását az iskolákban, ám javaslata csupán hat évvel később jutott el Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter asztalára, aki körlevelet küldött ki az iskoláknak. Előírta a tanítók számára, hogy minden tanévben szenteljenek egy napot a hasznos madarak megismertetésére. A nap jelentése száz év alatt némileg átalakult. Ma már tudjuk, hogy nincs haszontalan madár, mindegyiknek megvan a helye a táplálékláncban, valamennyiük jelenléte szükséges az ökológiai egyensúly fenntartásához. A vegyszergyártók ezt persze másképpen gondolják. Képletesen szólva, számukra minden madár káros, hiszen azok a termékeik helyett végeznek ingyenmunkát. Nem véletlen, hogy az amerikai Rachel Carsonnak a hatvanas évek elején megjelent, a vegyszerek terjedése miatt madarak nélküli világot vizionáló Néma tavasz című alapműve indította el világszerte a környezetvédelmi mozgalmakat. S hogy miért ünnepeljük a madarakkal együtt a fákat is? A válasz kézenfekvőnek tűnik: a fák a madarak többségének lakóhelyéül szolgálnak. Van azonban ennek prózaibb oka is: Apponyi Albert az 1906-os körlevelében nem csak a hasznos madarak megismertetését rendelte el, hanem eper- vagy gyümölcsfák ültetését is. Ez pedig alaposan ráfért az addigra lecsupaszított országra. A szántóföldek, a szőlőtelepítések, a bányászat faigénye mind-mind erdőségeinket gyérítette. Érthető tehát, hogy a miniszter a gyümölcsfák ültetésére biztatott. De hogy kerülnek ide az eperfák? Idősebb olvasóink bizonyára tudják a választ: nem elsősorban a baromfiak által is kedvelt termése miatt, hanem a selyemhernyók táplálása érdekében. Az első világégés után tapasztalt mélypont óta erdősült területeink Tavaszi madárdaltól hangos az alcsúti arborétum SZAMOKBAN. Csaknem 10 ezer madárfaj ismert a világon, 400 található hazánkban. Nem csupán az egyedszámuk csökken, de fajok is kihalnak. A Vörös Könyvben 1200 madár szerepel, ami azt jelenti, hogy veszélyeztetettek. Az okok: élőhelyvesztés, szennyezettség (olaj, mérgek), vadászat, klímaváltozás. FOTÓ: PROFIMEDIA-RED DOT/ARDEA A SZABAD FÖLD ELSŐ SZÁMÁNAK ÖT PENGŐ VOLT AZ ÁRA: A SZINTÉN NYOLCOLDALAS KIS ÚJSÁG HÁROM, A HALADÁS CÍMŰ LAP VISZONT TIZENKÉT PENGŐBE KERÜLT KAMPÓKÉSZÍTŐ VARJÚ. Valamikor azt tanultuk, egy része is képes erre. Különösen a varjak bizonyulnak hogy az embert egyebek mellett az különbözteti meg az találékonynak. A táplálékuk elérése érdekében nem csak állatoktól, hogy szerszámot használ. Nos, az ilyetén drótot használnak, de - ha szükséges - a végét kampóvá megkülönböztetés mindenképpen elnagyolt, hiszen ma hajlítják. Mindezt anélkül, hogy erre bárki is tanította már tudjuk, hogy nem csupán az emlősök, de a madarak volna őket. HAJNALI HANGVERSENY. Akire hajnalodott már májusi erdőben, sosem felejti el azt a pompás hangversenyt, melynek ajándékában részesült. A madarak éneke azonban nem öncélú: oka részben a párkeresés, részben az élettér óvása. A szárnyas ezzel jelzi a többieknek vadászterülete határait, amelyért akár megküzdeni is hajlandó, nagysága folyamatosan növekedik, a mai húsz százalék fölötti arányt 27-re szándékoznak emelni a döntéshozók. S bár a fajok hasznossága körüli viták időnként fellángolnak, egy bizonyos: a madarak és a fák nélkül szegényes volna az életünk. Becsüljük hát őket, s tanítsuk gyermekeinket az ismeretükre és hasznosságukra! Ahogyan azt Apponyi Albert elrendelte. Elardi Péter GALAMB ÉS KERECSENSÓLYOM A madarak és a fák az ember legrégebbi jelképei közé tartoznak. Gondoljunk csak Noéra, aki galambot eresztett ki a bárkájából, hogy megtudakolja, apad-e már a víz. Ugyancsak galamb jelképezi a Szentírásban Isten harmadik megjelenési formáját, a Szentlelket. Jézus megkeresztelése során ez a madár jelenik meg. A magyarság jelképrendszerében is fontos szerepet játszanak a madarak. Ősanyánkat, Emesét, totemállatunk, a turulmadár (kerecsensólyom) termékenyíti meg. A fák szintén az egész világon elterjedt jelképek. Gyökerei az alvilágba nyúlhatnak, ha pedig az ágai az égig érnek, akkor a megmászásukkal ismeretlen szférába juthatnak az arra érdemes bátor vállalkozók.