Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-19 / 38. szám
2 ÜNNEPELTEK A BÁNYÁSZOK Idén nagyszabású bányásznapi ünnepségekre került sor. Nem egy nyilatkozatban olvastuk, hogy a bányászokat „rehabilitálják“, vagyis hatványozott mértékben értékelik munkájukat. A bányászok a megfelelő értékelést, megbecsülést máris meghálálják, mert sok ütemben túlteljesítik tervüket. A sokolovai szénmedencében a Barátság bánya hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére az év kezdete óta 400 ezer tonna szenet adott terven felül. A CSKP megalakulásának 50. tiszteletére az öntudatos évfordulója bányászok még további 200 ezer tonna szenet bányásznak terven felül. A Bányásznap alkalmából a bányába ellátogatott Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk is és az összehívott nagygyűlésen beszédet mondott. Elmondotta, hogy szocialista vívmányainkat úgy kell őriznünk, mint a szemünk fényét, tovább kell ápolnunk a Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő szilárd szövetségünket és barátságunkat. Beszéde további részében kifejtette, hogy az országban az utóbbi időben sokat javult a helyzet. A politikai viszonyok konszolidálódnak, gazdaságunk teljesítőképesebb és jobban szervezett, mezőgazdaságunk pedig megbízhatóan teljesíti feladatait. Ez annak köszönhető, hogy életünk minden szakaszán teljesítjük a CSKP KB által kitűzött feladatokat. Svoboda elvtárs ezután bányászaink önfeláldozó munkájáról beszélt. Megemlítette, hogy a bányák dolgozói helyesen értelmezik a társadalom iránti kötelezettségeiket. Ezt legjobban munkaeredményeik bizonyítják. Az év nyolc hónapja alatt a tervet 2 millió 700 ezer tonna szénnel teljesítik túl. Ezért az egész társadalomtól köszönetet és elismerést érdemelnek. A többi bányák is a termelési tervek túlteljesítésének jegyében ünnepeltek. 14 EZER VASUTAS ÖNKÉNTES MUNKÁBAN A vasutasok a közlekedés megjavításának jegyében ünnepelték napjukat. Országszerte rendkívüli munkaműszakot tartottak és mintegy 14 ezren önkéntesen dolgoztak rendkívüli műszakban. Vasúti kocsikat, mozdonyokat javítottak, tisztogatták a szerelvényeket és pályaudvarokat. A rendkívüli műszak többmilliós értéket jelent a népgazdaság számára. A kelet-szlovákiai vasutasok is méltón ünnepeltek, mert sikeresen teljesítették vállalásukat. Eddig 1 millió 33 ezer tonnával szárnyalták túl az átrakodási tervet. Tehát a kék hadsereg is jó munkával járul hozzá az ország konszolidálásához. GABONATERMESZTÉSI KONFERENCIA KROMÉIUŽBEN Kroméŕílben országos gabonatermesztési konferenciát tartottak, ahol főleg a szovjet búzafajták előnyeiről és termelés módszereiről beszélgettek. A főbeszámolóból kitűnt, hogy országos méretben szovjet búzafajtákat, a búzatermő terület 62,7 százalékán termesztettünk, pedig 90 százalékán. A Szlovákiában dunaszerdahelyi járásban a Berosztája és a Mironovszkája búzafajták 15 ezer hektáron 40 mázsás hektárhozamot adtak. Remeslo akadémikus beszélt a Mironovszkája 808-as, a Jubilejnája 50 és az Iljicsovka új búzafajták termesztési eredményeiről. Elmondotta, hogy a jövőben a heterózis búzafajták kerülnek előtérbe. BÉKEÜNNEPSÉG TOPOLCANYBAN A Topolcany-i komlótermesztési és söripari kiállítás nagyszabású békeünnepéllyel zárult. A tervek szerint a komlótermesztés 1980-ig megkétszereződik Szlovákiában. SZABAD FÖLDMŰVES A gazdasági bűnözés problémái Legutóbb az ifjúság kérdéseiről közölt cikkünkben érintettük a bűnözés problémáit is. Rámutattunk arra, hogy az ifjú és serdülő tulajdonképpen csak azt teszi, amit az idősebbektől lát, és úgy értékeli a jelenségeket is, ahogyan azt a szülőktől, ismerősöktől hallja. Az az érzésünk, hogy az erkölcsi fékek defektusa nem elsődlegesen az ifjúság magatartásában megmutatkozó jelenség, hanem a felnőtteknél tapasztalt gondolkodásból és magatartásból átvett nézetek tükrözése. Ezzel kapcsolatban szeretnék szólni a gazdasági bűnözés problémáiról, nemcsak azért, mert ez ma széles hullámokat vet fel a társadalomban, a sajtóban, de azért is, mert hatással van az ifjúság nézeteire és magatartására. Néhány héttel ezelőtt V. Mináč emelte fel szavát a közös vagyonnal való felelőtlen bánásmód ellen. A kiváló író a közvéleményhez fellebezett, mert helyesen, csak az egész társadalom együttes fellépésében látja a biztosítékot az elharapódzott bűnözés megfékezésére. V. Mináč felhívása a cikkek és nyilatkozatok egész áradatát indította el, amelyekből főleg az igazságügy vezetőinek nézetei, tapasztalatai mutatnak rá legkonkrétebben az okokra és a tömegjelenség elleni küzdelem hatásos formáira. A főváros vezető ügyésze, dr. F. Švaighofer, a Pravda VII. 30-i számában megállapítja, hogy a vagyon elleni bűntettek az összes bűnözés kétharmadát képezik. Az ügyész a bűnözés okát elsősorban abban látja, hogy a vezető dolgozók kevés felelősségérzetet tanúsítanak a rájuk bízott közvagyon védelme iránt. Mindent a biztonsági szervektől várnak. Sajnos — állapítja meg — nem lehet kimutatni, hány házat, garázst építettek fel lopott anyagból. Mindez azonban, mivel nincs feljelentő, megtorlás nélkül marad. Pl. a Tesla gyárban tíz rádiókészüléket loptak el, egy bratislavai építővállalatnál pedig 126 négyzetméter parkettet. Hol volt a vállalatvezetés ébersége, hol az üzemi őrség. Hiszen a rádiókészülék vagy a parkett nem egy szög, amelyet zsebbe lehet rejteni. Ami pedig a felfedett esetek jogi megtorlását illeti, a főügyész helyesli a CSKP KB nézetét, hogy az ilyen esetekre hozott ítéletek sokszor túlzottan enyhék. Dr. F. Vašečka igazságügyminiszter a Nové Slovo egyik legutóbbi számában a probléma komplex megoldását abban látja, hogy a szocialista törvényességet az állami és köztevékenység minden szakaszán a vezetés módszerévé kell tenni. A szocialista törvényességet azonban nem úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a közbiztonsági és igazságügyi szervek dolga. A törvényesség védelme éppúgy tartozik a gazdasági szervekre is. Amíg ezek nem teljesítik kötelességüket a közös vagyon védelmében, a gazdasági bűnözés nem fog csökkenni. A gazdasági bűnözés kategóriája nemcsak az egyszerű lopásokat foglalja magába. Bele tartoznak a különféle spekulációk, nyerészkedések, a fogyasztók megkárosítása, a rossz minőségű áruk gyártása és szállítása stb., stb. Hogy az utóbbi bűnözési forma ma is él és virágzik, annak főként az az oka, hogy 1962 óta senkit sem vontak felelősségre az ilyen bűnözésért. Ha nincs vádló, nincs ítélet. Megemlítette még a miniszter, hogy Szlovákiában évente átlag 4000 közvagyon elleni vétség kerül a bíróságok elé. A legtöbb esetben nyilvánvaló, hogy a gazdasági szervezetek nem teljesítik a szocialista vagyon őrének funkcióját. Még meglepőbb, hogy a fogyasztó megkárosításának vétségéért 1969-ben összesen kilenc esetben emeltek vádat. A lapnak ugyanebben a számában dr. Schubert, a büntetőjog professzora megállapítja, hogy a bűnös eltulajdonítás olyan mértékű, amilyennek azt az illető vállalatban fennálló helyzet lehetővé teszi. Például a húsiparban nemrég nyilvános per folyt le a szocialista vagyon szétlopkodói ellen. Az ítélet után három nappal megtartott ellenőrzés megállapította, hogy a lopás tovább folyik. Tehát a vállalatnál nem változott a helyzet, nem lett szigorúbb az ellenőrzés és megmaradt a lopási lehetőség. Nálunk a szocialista vagyon szarkáit megkülönböztetik a közönséges tolvajoktól, mintegy előjogot élveznek. Pedig aki a társadalom közös vagyonát megkárosítja, az épp olyan tolvaj, mint aki egy magánszemély zsebében kotorász. A vitához hozzászólt még dr. CiC, a miniszter helyettese is, és nézetei történelmi és osztályszempontból mutatnak rá a problémára. Kifejtette, hogy a kapitalista társadalomban a magántulajdon sérthetetlen és ennek az osztálytársadalomnak az alapját képezi. Nálunk azonban csak addig becsüljük a szocialista tulajdont, amíg hasznunk van belőle, de védelmével már nem törődünk. Mindhárom vezető jogász megegyezik abban, hogy bár a bűntett üldözése nélkülözhetetlen feladat és bizonyos mértékben nevelő hatást fejt ki, ez a tevékenység azonban egyedül nem oldja meg ezt a problémát. Az egyedüli leghatékonyabb megoldás az, ha olyan közvéleményt alakítunk ki, amely elítéli a bűnözést és ezt a nézetet érezteti a bűnözőkkel szemben. Nem szabad megtörténni olyannak, hogy a társadalom maga mentegeti a bűnözőt, vagy az üzem a bűnbeesett alkalmazottat védelmébe veszi, sőt sok esetben a megítélt pénzbüntetést a vállalat pénzéből fizeti ki, vagyis a megkárosított társadalom maga fizeti meg a kárt. Egy bizonyos szolidaritás alakult ki, ami valószínűleg abból ered, hogy egy másik valakinek, aki segíti a bűnözőt, szintén nincs rendben a szénája, vagy pedig nincsen jogi és társadalmi-erkölcsi érzéke. A vitához még annyit szeretnénk hozzátenni, hogy nálunk túl sokat beszélnek a szocialista erkölcsről. Legalább ahhoz képest sokat, mindamennyit tennünk kellene annak megteremtése érdekében. Meg kellene értetnünk mindenkivel, hogy aki a közös értékekhez hozzányúl, az minden polgártársát megkárosítja és minél nagyobb mértékű ez a megkárosítás, annál nehezebb és fáradságosabb feladat népgazdaságunk fejlesztése. Pedig ez mindnyájunk célja és érdeke. —p. e.— Szovjet békeoffenzíva 20 000 „ZSIGULI“ A Közel-Kelet viharos eseményei közepette a világsajtó egyre többször visszatér a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötéséhez, és ezzel kapcsolatban Brezsnyev Alma-Ata-i beszédére, amelyben az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a szovjet külpolitika alapelveit fejtegette. Ez a beszéd lényegében válasz volt azokra a találgatásokra, amelyek a szovjet— nyugatnémet szerződés megkötése után napvilágot láttak a nyugati sajtóban. Egyes nyugati kommentátorok azt állították, hogy a szovjet kormány külpolitikája „meglágyult“, és a megegyezés érdekében felad bizonyos elveket, álláspontokat. Brezsnyev elvtárs ezzel szemben az említett beszédben világosan kifejtette, hogy bár a szerződés hivatva van előmozdítani a jószomszédi kapcsolatokat, ez még csak az első lépés, és üdvözölné, hogyha a Német Szövetségi Köztársaság politikájában reális változások történnének. A szerződés nem megalkuvás, hanem a Varsói Szerződéshez tartozó összes szocialista országok együttes békepolitikájának eredménye. Tehát nem véletlenül jött létre, és azt bizonyítja, hogy a realitás talaján álló nyugatnémet körök látják, hogy a Szovjetunió a szocialilista országokkal együtt ma világméretben is olyan hatalmas politikai, gazdasági és katonai potenciálal rendelkezik, amellyel számolni kell, mert ez az erő lényegesen befolyásolja nemcsak az európai, hanem a világpolitika alakulását is. A szovjet külpolitika irányvonala, hogy minden partnerével jó kapcsolatokat akar teremteni, üdvözli a gazdasági együttműködéseket is. Erre régebbi példa a szovjet—olasz megegyezés alapján épülő szovjet személygépkocsigyár, amely máris eredményesen működik. A legújabb hírek szerint már ebben az évben 20 000 „Zsiguli“ az olasz Fiat 124-es tökéletesített válfajú autógyár kapuit hagyja el a szovjet és újévtől kezdve évente 660 ezer ilyen korszerű gépkocsit gyártanak. Napvilágot látott egy olyan hír is, hogy nyugatnémet segítséggel építenék fel a Káma parti tehergépkocsi gyárat. Ezek gazdasági együttműködések és egyáltalán nem hatnak ki a szovjet külpolitika alapelveire. A Szovjetunió ugyanis már régebben hangoztatta, hogy a szocialista és a kapitalista országok között szorosabb gazdasági együttműködésre lenne szükség, tekintet nélkül az illető országok társadalmi rendszerére. Más lapra tartozik az osztályelveken alapuló szovjet külpolitika és általában a szocialista országok külpolitikája, amely egy jottányit sem enged a szocializmus elveiből és továbbra is küzd annak érvényesítéséért, hogy a világforradalom keretében minél több országban valósuljon meg a kizsákmányolás nélküli szocialista rendszer. A szovjet—kínai közeledés is a szovjet békepolitika bizonyítéka. Brezsnyev elvtárs Alma-Atában bejelentette, hogy a közeljövőben nagyobb erőfeszítéseket tesznek a Szovjetunió és Kína közti vitás kérdések megoldására és ezen túlmenően mindkét fél igyekszik a jószomszédi kapcsolatok elmélyítésére, mégpedig a marxizmusleninizmus szellemében s oly módon, hogy az megfeleljen a proletár nemzetköziség és a forradalmi munkásmozgalom érdekeinek. A Szovjetunió a szerződéskötésekkel, a megegyezésekkel, tárgyalásokkal egyidőben továbbra is küzd a szocialista országok és a kommunista mozgalom összefogásáért. Ebben a rövid nyilatkozatban tehát Brezsnyev tömören összefoglalta a Szovjetunió külpolitikáját. A szovjet—nyugatnémet szerződést és a közeljövőben következő tárgyalásokat tehát úgy könyvelhetjük el, mint a Szovjetunió békeoffenzívájának eredményeit. Persze, a szerződés még nem minden. A további sikeres együttműködés attól függ, hogy a szerződő felek képviselői ebben az esetben konkrétan Willy milyen módon tudnak olyan Brandt-ék, légkört teremteni az országban, amely kedvező lehetőséget nyit a szerződés alapelveinek megvalósítására. Willy Brandt-ék helyzete ugyanis nem könnyű. A szélsőséges jobboldali pártok politikusai árulással bélyegzik meg őket, és egyesek nyíltan területi követeléseket támasztanak Lengyelországgal és Csehszlovákiával szemben. Különösen a kereszténydemokrata párt gördít nagyobb akadályokat, de újabban olyan hírek is keringenek, hogy Schröder és Strauss között kiújultak a régi ellentétek, s egyre kevesebb azoknak a száma, akik mereven ragaszkodnak a régi hidegháborús politikához. Willy Brandt-ék nemcsak azért kötötték meg a szerződést, mert rendezni akarták a szomszédi kapcsolatokat, hanem azért is, mert a szerződés előnyöket jelent számukra. Ezt Brandt legutóbbi nyilatkozatában így fogalmazta meg: „A békés gazdasági együttműködés Európában mindenkinek hasznos.“ Ami annyit jelent, hogy Nyugat-Németország nem akar gazdaságilag elzárkózni továbbra is a szocialista országoktól. A nyugatnémet iparnak ugyanis a szocialista országok jó piacot biztosítanak. A világsajtó tehát továbbra is találgat, elemezget, jósol, hogy mi következik a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése után. Valószínűleg olyan tárgyalások, amelyek hozzájárulnak a vitás kérdések rendezéséhez és a béke erősítéséhez. Brandt-ék egy Moszkva—Varsó—Prága-i utat is emlegetnek. Tehát olyan tárgyalásokról van szó, amelyek a realitások alapján rögzítenék a jelenlegi helyzetet, ugyanakkor előmozdítanák a gazdasági együttműködést. A tárgyalásokra való készség nemcsak az európai helyzetre jellemző. Hejkal, a kairói „Al Ahram“ félhivatalos lap főszerkesztője azt írta kommentárjában, hogy „csak politikai megoldás lehetséges Közel-Keleten.“ Tény, hogy anarchista gerillák géprablásai, fegyvertényei inkább elmérgesítik a helyzetet, minthogy elősegítenék a megegyezést. Erre példa, hogy a világ legerősebb reakciós állama, az USA máris fokozza az Izraelnek nyújtandó fegyverszállítmányokat. Az egyik francia lap azt írta, hogy a mostani külpolitikai helyzet Moszkvának kedvez. Ezt úgy helyesbíthetjük, hogy Moszkva olyan külpolitikát folytat, amely megfelel a népek, a világbéke érdekének. Balla József ,1970. szeptember 19. Legyenek hűek a kommunista sajtó forradalmi hagyományaihoz A Sajtó Napja alkalmából időszerűnek tartom megemlékezni a kapitalizmus idején megjelent egyik magyar nyelvű sajtótermékünkről, a CSKP kultúrpolitikai folyóiratáról, az Ot-ról, melynek szerkesztője Fábry Zoltán volt. Az öt forradalmi helytállása, marxizmus-leninizmus alapján megnyilatkozó szilárd elvhűsége például szolgálhat mindazoknak, akik a toll fegyverével harcolnak szocialista társadalmunk győzelmes fejlődéséért. Az alábbi idézetből pedig tudatosíthatják, hogy az olvasók széles rétegeinek elismerését, vagyis a sajtó iránti bizalom elmélyítését csak úgy szolgálhatják, ha ingadozás nélkül küzdenek a dolgozó nép érdekeiért, illetve ha a hírközlő, felvilágosító és nevelő munkájukat a nép boldogulásának, a szocialista társadalmunk szolgálatába állítják. Az alábbi sorokat Fábry Zoltán, az Ot szerkesztője írta, az Ot 1931-ben megjelenő egyik számának első oldalán: „Szorongó várakozással küldtük el az Ot-at a szlovenszkói városok bérkaszárnyáiba, a falvak, majorok kis szobácskáiba. Szorongva és kimondhatatlan örömmel. Vártuk, lestük a visszhangot. Vártuk, mit ver vissza a fal, az ember, az élet, minek nekiröpítettük újságunkat. Öblösen, mélyen kongva száll tavaszi szellőktől ittasult — de mások földje felől, a gőzkazánok és motorok mellől. Testvérek — vártunk — üdvözlünk! Az Ot, a mi Ötünk, a szlovenszkói dolgozók útjai“ Ennyi az olvasóhoz szóló levél, s alatta a válasz egy doborgazi paraszt tollából: „Mi, csallóközi parasztok, falu szegénysége, küldjük forradalmi üdvözletünket az 0t-nak! Írók és munkás elvtársak, kik távol éltek tőlünk, ne feledkezzetek meg a mi életünkről, a mi bajainkról! Akik itt küzködünk a földdel, az úrral, jegyzővel, zsandárral, adóvégrehajtóval, minket elfelejtett az isten és mi sem ismerjük őt. Csak ti vagytok bajtársak, segítők a harcban az összes elnyomók ellen, ti munkástestvéreink!“ Az alábbi sorokat pedig sokkszelvény hátlapjára S. J. földmunkás írta Alsószeliről kel „Kedves Elvtársak! Az Öt Remeés vezér Csillag, igyekszek majd terjeszteni. De nem bírok Fél évnél többet előre Fizetni, olyan szegény vagyok. Mert húsvétkor sem jutott még húsra sem. De inkább nélkülözöm a húst, mint az osztályharc sajtófegyverét. Küldjétek az utat.“ (Eredeti helyesírással!) A múlt felelevenítése után hadd gratuláljak Önöknek ünnepnapjuk alkalmából! Kívánom, úgy szerkesszék továbbra is lapjukat, hogy kiérdemeljék immár emberi sorsban élő, nagy ügyünkért, a szocializmusért, a közösség és saját boldogulásukért dolgozó földműveseink szeretetét és bizalmát. Olyan bizalmat és szeretetet, amelyet az Ot tudott ébreszteni olvasóiban. Legyenek hűek a kommunista sajtó forradalmi hagyományaihoz! , Bartalský Ilona, Somorja