Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-09 / 27. szám

16 Fiatalok városa Kevés az olyan város, mint a ko­máromi (Komárno) Járásbeli Gúta (Kolárovo), melyet joggal nevezhet­nek a fiatalok városának, hiszen la­kóinak életkorátlaga 26 év. Hajdanában halászok, vadászok, madarászok lakták. Rohamos fejlődé­sét a szocialista társadalomnak kö­szönheti ez a mezőgazdasági-ipari jellegű város. Természetesen a lakos­ság is jelentősen hozzájárult fejlesz­téséhez, szépítéséhez. Hiszen csupán a tavalyelőtti és tavalyi évben 10 millió 397 ezer korona értékű közja­vat hozott létre társadalmi munkával, a vállalt 8 millió 700 ezer korona ér­tékű vállalását jelentősen túltelje­sítve. Létesült egy tornaterem, jól haladt a Gorkij utcai óvoda építése, mely­nek átadására az idén kerül sor. Sok bírálat érte a vízellátást, remélhető, hogy lényeges javulás történik ezen a téren; júliusban a Jókai (Jelka) vízhálózatra való rákapcsolással. A Centrum II. lakótelepen korszerű ön­kiszolgáló zöldség-gyümölcs üzlethá­zat adtak át tavaly rendeltetésének. A Pletatex helyi üzeme a múlt év jú­niusában költözött korszerű épületbe, ami által gyarapodhatott a női mun­kaerők száma. A szolgáltató hálózat­ba nagy szükség lenne az autójaví­tóra, ami nagyon lassan épül, remél­hető, hogy még a nyáron elkészül. Az említett két évre 30 lakás épí­tését tervezték, a valóságban 48 lakó­ház építése kezdődőt és ebből már 32-őt laknak boldog tulajdonosaik. A szövetkezet nyolc lakásegység át­adásával számol a nyáron. Épülőben a gyermekotthon konyhá­ja és étkezdéje. Új szolgáltatások: már nem okoz­hat gondot a bútorjavítás­ és festés, a vízvezetékjavítás, s a betűfestészet is üzemel. A városi művelődési központ is számottevően hozzájárul a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltéséhez. Külön említést érdemel a város ifjú­sági- és pionírháza, mely két év alatt 240 kulturális-, sport- és társadalom­politikai rendezvényt szervezett, illet­ve bonyolított le. A múlt évben a városszépítéshez 86 ezer virágpalánta, 2 ezer rózsatő és 600 díszcserje kiültetésével járul­tak hozzá s a zöldövezet közel más­fél hektárral bővült. A lakosság, va­lamint a műszaki szolgáltatás, a kert- és állatbarátok, női és egyéb szer­vezetek tagjainak érdemeként. Pavel J. Plavec Gúta (Kolárovo) SZABAD FÖLDMŰVE« Áratnak Mire e sorok nyomdafestéket lát­nak, majd az újság eljut az olvasók kezébe, minden bizonnyal a hodosi (Vydrany) székhelyű Dukla szö­vetkezetben már magtárba kerül a 273 hektár árpa és a 100 hektár ola­josrepce termése. S néhány napos szünet után sor kerülhet a 930 hektár búza aratására. Farkas Imre agrármérnök, szövetkezet növénytermesztési főága­­a­zatvezetője az aratással kapcsolatban így nyilatkozott: —■ Tizennyolc gabonakombájnnal aratunk az idén, valamennyi nagy teljesítményű és üzemképes. Remél­hető, hogy a kombájnolás, a magszál­lítás és a többi munkaművelet szaka­szán nem lesz fennakadás. Ehhez megteremtettük a szüséges előfeltéte­leket. A munkaszervezés és irányítás a minőségre, gazdaságosságra és a legkisebb betakarítási veszteségre összpontosul. Ezért nagy figyelmet fordítunk a tervszerű és a verseny­­feltételeknek megfelelő gabonabeta­karításra, a betakarítás legjobbjainak példaképül állítására, a balesetek és tűzkárok megelőzésére. A továbbiakban még elmondta a fő­­ágazatvezető: bár az időjárás nem volt a legkedvezőbb, mégis jók a ki­látások a gabonatermésre. Arra töre­kednek majd, hogy az erő- és mun­kagépek teljesítőképessége, valamint a rendelkezésre álló munkaidő maxi­málisan legyen kihasználva. Rácz Beáta Dunaszerdahely (Duna Streda) штнн [UNK]в [UNK] [UNK] [UNK] -1 i Ez is társadalmi munka Dobfenéken (Dubno) a lakosság, a helyi essz, a szer­vezett fiatalok, a vadászok és más szervezetek tagjainak közreműködésével befejeződött a régi iskola átépítése. A közfalak eltávolításával, nagyobb összejövetelekre (la­kodalmak stb.) tették alkalmassá, melyhez konyhát is építenek. Az építkezés és a társadalmi munka fő szervezője és irányítója Kovács Nándor (a kép baloldalán), a község polgári bizottságának elnöke. Szöveg: Farkas Ottó; — kép: Farkas Zoltán Dobrenék (Dubno) M­icsoda barátok voltunk, 6 istenem, micsoda ba­rátok! Megtisztítottam helyette 30 kiló hagymát, ő harmincszor kifényesítette a cipőmet, enni ad­tam neki a csajkámból, ő megitatott a kulacsából, leve­let írt az édesanyámnak, csomagot kaptam az apjától, a hátán cipelt, én pedig mesterséges légzéssel keltet­tem életre. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt vol­tunk, de tessék, elváltunk egymástól. Ki gondolta vol­na? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor még motorkerékpá­ron száguldoztam, megpillantottam egy utca kereszte­ződésében. — Hogy vagy? — kérdeztem. — Jáll — válaszolta. . — Gyere el hozzánk egyszeri — mondtam, és éppen abban a pillanatban, amikor oda akartam kiáltani neki a címemet, zöldre váltott a lámpa, és indulni kellett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvettem a Skodát, s 6 motorkerékpáron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észrevett volna. Hirtelen letekertem az ablakot, és elkiáltottam magam. — Mi van veled, te elveszett lélek, hová tűntél? — jól vagyok — válaszolta. — fis te? — Hol így, hogy ügy. Miért nem jösz el egyszer? – bólintott, de ebben a pillanatban zöldre váltott a lámpa, és én megindultam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. L­ehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor ismét össze­futottunk, az egyik benzinkútnál. Ép­pen tankoltam, és a kocsisoron átnézve látom, hogy a sorára vár motorkerékpárjával. Mögötte egy nő ült. Hé, hogy vagy? — kiáltottam el magam. Ő rámuta­­­tot­ a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mondtam neki. — Miért nem jöttök el az asszonykával? Ekkor, a­ kocsioszlopból dudálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza kellett ülnöm a volán mögé, hogy indul­jak. Utoljára Burgaszban láttuk egymást a Szozopol felé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egy­mással szemközti folyamatban haladtunk. Előre mész három-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét ne­kilódulsz. Ekkor egy Trabantban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit vezettem. Kézmozdulattal kérdeztem tőle: „Hogy vagy?“ ö bólintott: „J61“. És rámutatot két gyerekre, akik hátul ültek. Alig láttam őket. Két ujjammal V-betűt formáltam, ami annyit jelentett: „Gratulálok!“ Ő a szí­vére tette a kezét: „Köszönöm“. Ekkor, egyik kezemmel Szófia felé, a másikkal pedig rámutatva meg akartam neki mondani, hogy: „Miért nem jöttök, el egyszer?" De a két folyam hömpölyögni kezdett, az autók neki­lendültek, és elvesztettük egymást. Ettől kezdve nem láttam őt sem a közlekedési lámpák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javítóműhelyek­ben, sem pedig a benzinkutaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, micsoda barátok! JORDAN POPOV Micsoda barátok voltunk! ии [UNK]ия [UNK]и [UNK]яиа^ииавамв [UNK] __л'# m'S­т [UNK] [UNK] [UNK]в’л [UNK]/т'з'л*- j'a~- -rjef jr*m-*A 1983. július 9. ’.«r/ánr ď .*No■■ У am- г я* * -i Ш Л O R Hátrafelé Petorek néni felkäszálta magát a zsúfolt autóbuszra, amely menet­iránynak háttal közlekedett. Az új utas nagy hátizsákjával addig for­golódott, amíg levert a lábáról két cserjés tinédzsert, majd lehuppant egy ablak melletti ülésre. Ekkor vette észre átellenben Anorák dok­tort, aki hosszasan nézett maga elé, persze, csak úgy módjával. — Helló, doktori — üvöltött hat­méternyi távolságból Pejorák né­ni. — Képzelje, Teknősbéka bácsi, a második szomszédunk, rákászott egy halastóban és megcsúszott. — Hátrafelé? — riadt fel Ano­rák doktor. — Nem, de elrepedt három bor­dája, abból kettő lengő — mondta Pejorák néni. — Négy foga meg­lazult és vizes lett a haja! Ekkorra már egy fejkendős as­­­szony is közelebb nyomakodott, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Volt egy unokaöcsém, vala­hol Tudmisén. Kis falu, nagy ha­gyományokkal, erdőszélen. Az uno­kaöcsém meg mit sem sejtve megy kifelé a mezőre, mintha csak épp jött volna. Tudják, mi történt ve­le? — Nem — mondta egy zihálós bácsi. — De ismertem egy fiatal­asszonyt­, mondjuk harminc évvel ezelőtt. Ki kellett venni a mandu­láját, mert beszorult. Hogy az mi­lyen sivítást csapott, képzelhetik. Szótlanul nézgelődtek kifelé a koszos ablakon, sütött a nap, de ez alig látszott. — Szóval rákászott ez a Teknős­béka bácsi — folytatta Petorák néni —, aztán ebből lett a baj. Egyszer csak pötty, és már benn is volt a halastóban. Nem enged­ték kimászni, amíg meg nem érke­zett a rendőrség, mert attól féltek, hogy közben megszárad a haja és változik a tényállás. Andrák doktor izgatottan fész­kelődöt, az a fajta ember volt, aki nem tudott nyugodtan fészke­­lődni. — Több olyan embert is isme­rek, akik megütötték a bokájukat — vetette oda flegmán. — Egy tá­vai unokahugom pedig megrándi­­totta a vállát, de rá se rántott. Többen odasereglettek köréjük, köztük egy ellenőr és két fonott táskát áruló asszony. — Nagyon kell vigyázni — óvott mindenkit Petorák néni. — lakott mifelénk egy úr, az min­den hónapban eltörte valamelyik testrészét. A végén már úgy állt rajta a gipsz, mintha csak ráön­­tötték volna. Elégedetten hátradőlt az ülésen, egy undorító stank­liből apró mor­zsákat szedegetett elő és teleszór­ta az autóbuszt. Elakadt a társal­gás, de most valahogy ezt se bán­ták. Mindnyájan járógipszet viseltek, s ez egy kicsit zavarta őket az ülésben. ........................................ II".. ."H Föld S. Péter Is — Nyugodtan leugorhatsz, Viem Sí*­xem anyának, oh Adóm, magam .. * I4iчi*IitIININIi4I4Is X 5NIN*41I**4 \sINI44I4IN végrendelet Halálán volt a székely atyafi. Agya körül szorongott családja, vár­va, kinek mit hagyományoz kevéske vagyonából az apa. Az előke­­rített jegyző szép sorban feliiogatta, kinek mit hagyományoz az öreg, ahogyan diktálta. Midőn már mindenkiről megemlékezett, egy imádkozó öregasszony rákiáltott: — Hát a lelkire nem gondol kigyelmed. Hagyományozhatna vala­mit egyházi célra esi — Igaz bizony! — köhintettek izgatottan az öreg fiai, félvén, ne­hogy valami értékes dologgal károsítsa őket. — Írja csak, sedző úr — folytatta nyugodtan a haldokló atyafi. — Azt a kétesztendős pirostarka ünőborjat pediglen, aki múlt ősszel elveszett a havason, hagyományozom a Somlyói barátoknak, de ha valamilyen csuda folytán véletlenül előkerülne, akkor az es legyen a Mihály fiamé. AZT AZ EGYET Még jó egészségnek örvendett az öreg házaspár. Vasárnap ebéd után ősi szokás szerint künn üldögéltek a kapu előtti kispadon. Az asszonynak aznap volt születésnapja. Ezt tudomására is hozta férjének, akivel több mint ötven esztendőt töltött el boldog házas­ságban. Férje tehát így köszöntötte fel kedves élete párját: — Nahát, Jozefa, ezt a napot is megértük, a te hetvenedik szü­letésnapodat. Ezen a nevezetes születésnapon nem kívánhatok neked egyebet, csak annyit, hogy még legalább száztizenkilenc évig éljek­ — Száztizenkilencig?... Így mondta? — Igen. — Miért nem százhúszat? Olyan erővel kívánhatott volna kerek százhúszat is. Miért kívánt nekem eggyel kevesebbet? — Hogy miért? — nézett feleségére pajkosan az öreg atyafi. — Hát tudod, Jozefa, azt az egyet szeretném nálad nélkül megérni. (FDN) i \чI\íIN* Tudja, Hyen képem hiányzik — Hohó, uram, mindenki hoz- e a családi fényképalbumból... zon magának saját feleséget! \мжшяжжггмкжшжътхжжяш- r tm r .*«■» «*­ \sIsIsNiI5I*i\I4III INI41<4tчI4I4Is5I% \К SZABAD FÖLDMŰVES Indent 49 630 MEGRENDELŐLAP Ezennel 1983 .....................-tói (tói) megrendelem a Szabad Földműves című hetilapot. Az előfizetési díjat (fél­évre 26.—, az egész évre 32.— Kis a postai kézbesítőnek kifizetem. Név: Lakhely: Utca: Postai Irányítószám: Járás: Kelt: Aláírás: Kérjük, hogy a kitöltött megrendelőlapot küldjék az alábbi címre: Redakcia Szabad Földműves 815 75 Bratisla­va, Križkova 9. — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRIRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő B­a­r­a László agrármér­nök. — Főszerkesztő-helyettes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8X5­79 Bratislava, Križkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 47508 — tele­fonközpont 472­41 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 35. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne n. v. Bratislava, Duklian­ske 41. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, Ostredná expedícia a dovoz tla­če 817 59 Bratislava, Gottwaldovo nám. C. 6. útján rendelhető meg. — Előfizetési díj egy évre 52,— Kčs. fél évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A lap nyilvántartási száma,­ SÜTI 7100, II

Next