Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-09 / 27. szám
16 Fiatalok városa Kevés az olyan város, mint a komáromi (Komárno) Járásbeli Gúta (Kolárovo), melyet joggal nevezhetnek a fiatalok városának, hiszen lakóinak életkorátlaga 26 év. Hajdanában halászok, vadászok, madarászok lakták. Rohamos fejlődését a szocialista társadalomnak köszönheti ez a mezőgazdasági-ipari jellegű város. Természetesen a lakosság is jelentősen hozzájárult fejlesztéséhez, szépítéséhez. Hiszen csupán a tavalyelőtti és tavalyi évben 10 millió 397 ezer korona értékű közjavat hozott létre társadalmi munkával, a vállalt 8 millió 700 ezer korona értékű vállalását jelentősen túlteljesítve. Létesült egy tornaterem, jól haladt a Gorkij utcai óvoda építése, melynek átadására az idén kerül sor. Sok bírálat érte a vízellátást, remélhető, hogy lényeges javulás történik ezen a téren; júliusban a Jókai (Jelka) vízhálózatra való rákapcsolással. A Centrum II. lakótelepen korszerű önkiszolgáló zöldség-gyümölcs üzletházat adtak át tavaly rendeltetésének. A Pletatex helyi üzeme a múlt év júniusában költözött korszerű épületbe, ami által gyarapodhatott a női munkaerők száma. A szolgáltató hálózatba nagy szükség lenne az autójavítóra, ami nagyon lassan épül, remélhető, hogy még a nyáron elkészül. Az említett két évre 30 lakás építését tervezték, a valóságban 48 lakóház építése kezdődőt és ebből már 32-őt laknak boldog tulajdonosaik. A szövetkezet nyolc lakásegység átadásával számol a nyáron. Épülőben a gyermekotthon konyhája és étkezdéje. Új szolgáltatások: már nem okozhat gondot a bútorjavítás és festés, a vízvezetékjavítás, s a betűfestészet is üzemel. A városi művelődési központ is számottevően hozzájárul a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltéséhez. Külön említést érdemel a város ifjúsági- és pionírháza, mely két év alatt 240 kulturális-, sport- és társadalompolitikai rendezvényt szervezett, illetve bonyolított le. A múlt évben a városszépítéshez 86 ezer virágpalánta, 2 ezer rózsatő és 600 díszcserje kiültetésével járultak hozzá s a zöldövezet közel másfél hektárral bővült. A lakosság, valamint a műszaki szolgáltatás, a kert- és állatbarátok, női és egyéb szervezetek tagjainak érdemeként. Pavel J. Plavec Gúta (Kolárovo) SZABAD FÖLDMŰVE« Áratnak Mire e sorok nyomdafestéket látnak, majd az újság eljut az olvasók kezébe, minden bizonnyal a hodosi (Vydrany) székhelyű Dukla szövetkezetben már magtárba kerül a 273 hektár árpa és a 100 hektár olajosrepce termése. S néhány napos szünet után sor kerülhet a 930 hektár búza aratására. Farkas Imre agrármérnök, szövetkezet növénytermesztési főágaazatvezetője az aratással kapcsolatban így nyilatkozott: —■ Tizennyolc gabonakombájnnal aratunk az idén, valamennyi nagy teljesítményű és üzemképes. Remélhető, hogy a kombájnolás, a magszállítás és a többi munkaművelet szakaszán nem lesz fennakadás. Ehhez megteremtettük a szüséges előfeltételeket. A munkaszervezés és irányítás a minőségre, gazdaságosságra és a legkisebb betakarítási veszteségre összpontosul. Ezért nagy figyelmet fordítunk a tervszerű és a versenyfeltételeknek megfelelő gabonabetakarításra, a betakarítás legjobbjainak példaképül állítására, a balesetek és tűzkárok megelőzésére. A továbbiakban még elmondta a főágazatvezető: bár az időjárás nem volt a legkedvezőbb, mégis jók a kilátások a gabonatermésre. Arra törekednek majd, hogy az erő- és munkagépek teljesítőképessége, valamint a rendelkezésre álló munkaidő maximálisan legyen kihasználva. Rácz Beáta Dunaszerdahely (Duna Streda) штнн [UNK]в [UNK] [UNK] [UNK] -1 i Ez is társadalmi munka Dobfenéken (Dubno) a lakosság, a helyi essz, a szervezett fiatalok, a vadászok és más szervezetek tagjainak közreműködésével befejeződött a régi iskola átépítése. A közfalak eltávolításával, nagyobb összejövetelekre (lakodalmak stb.) tették alkalmassá, melyhez konyhát is építenek. Az építkezés és a társadalmi munka fő szervezője és irányítója Kovács Nándor (a kép baloldalán), a község polgári bizottságának elnöke. Szöveg: Farkas Ottó; — kép: Farkas Zoltán Dobrenék (Dubno) Micsoda barátok voltunk, 6 istenem, micsoda barátok! Megtisztítottam helyette 30 kiló hagymát, ő harmincszor kifényesítette a cipőmet, enni adtam neki a csajkámból, ő megitatott a kulacsából, levelet írt az édesanyámnak, csomagot kaptam az apjától, a hátán cipelt, én pedig mesterséges légzéssel keltettem életre. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt voltunk, de tessék, elváltunk egymástól. Ki gondolta volna? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor még motorkerékpáron száguldoztam, megpillantottam egy utca kereszteződésében. — Hogy vagy? — kérdeztem. — Jáll — válaszolta. . — Gyere el hozzánk egyszeri — mondtam, és éppen abban a pillanatban, amikor oda akartam kiáltani neki a címemet, zöldre váltott a lámpa, és indulni kellett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvettem a Skodát, s 6 motorkerékpáron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észrevett volna. Hirtelen letekertem az ablakot, és elkiáltottam magam. — Mi van veled, te elveszett lélek, hová tűntél? — jól vagyok — válaszolta. — fis te? — Hol így, hogy ügy. Miért nem jösz el egyszer? – bólintott, de ebben a pillanatban zöldre váltott a lámpa, és én megindultam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. Lehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor ismét összefutottunk, az egyik benzinkútnál. Éppen tankoltam, és a kocsisoron átnézve látom, hogy a sorára vár motorkerékpárjával. Mögötte egy nő ült. Hé, hogy vagy? — kiáltottam el magam. Ő rámutatot a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mondtam neki. — Miért nem jöttök el az asszonykával? Ekkor, a kocsioszlopból dudálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza kellett ülnöm a volán mögé, hogy induljak. Utoljára Burgaszban láttuk egymást a Szozopol felé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egymással szemközti folyamatban haladtunk. Előre mész három-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét nekilódulsz. Ekkor egy Trabantban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit vezettem. Kézmozdulattal kérdeztem tőle: „Hogy vagy?“ ö bólintott: „J61“. És rámutatot két gyerekre, akik hátul ültek. Alig láttam őket. Két ujjammal V-betűt formáltam, ami annyit jelentett: „Gratulálok!“ Ő a szívére tette a kezét: „Köszönöm“. Ekkor, egyik kezemmel Szófia felé, a másikkal pedig rámutatva meg akartam neki mondani, hogy: „Miért nem jöttök, el egyszer?" De a két folyam hömpölyögni kezdett, az autók nekilendültek, és elvesztettük egymást. Ettől kezdve nem láttam őt sem a közlekedési lámpák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javítóműhelyekben, sem pedig a benzinkutaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, micsoda barátok! JORDAN POPOV Micsoda barátok voltunk! ии [UNK]ия [UNK]и [UNK]яиа^ииавамв [UNK] __л'# m'Sт [UNK] [UNK] [UNK]в’л [UNK]/т'з'л*- j'a~- -rjef jr*m-*A 1983. július 9. ’.«r/ánr ď .*No■■ У am- г я* * -i Ш Л O R Hátrafelé Petorek néni felkäszálta magát a zsúfolt autóbuszra, amely menetiránynak háttal közlekedett. Az új utas nagy hátizsákjával addig forgolódott, amíg levert a lábáról két cserjés tinédzsert, majd lehuppant egy ablak melletti ülésre. Ekkor vette észre átellenben Anorák doktort, aki hosszasan nézett maga elé, persze, csak úgy módjával. — Helló, doktori — üvöltött hatméternyi távolságból Pejorák néni. — Képzelje, Teknősbéka bácsi, a második szomszédunk, rákászott egy halastóban és megcsúszott. — Hátrafelé? — riadt fel Anorák doktor. — Nem, de elrepedt három bordája, abból kettő lengő — mondta Pejorák néni. — Négy foga meglazult és vizes lett a haja! Ekkorra már egy fejkendős asszony is közelebb nyomakodott, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Volt egy unokaöcsém, valahol Tudmisén. Kis falu, nagy hagyományokkal, erdőszélen. Az unokaöcsém meg mit sem sejtve megy kifelé a mezőre, mintha csak épp jött volna. Tudják, mi történt vele? — Nem — mondta egy zihálós bácsi. — De ismertem egy fiatalasszonyt, mondjuk harminc évvel ezelőtt. Ki kellett venni a manduláját, mert beszorult. Hogy az milyen sivítást csapott, képzelhetik. Szótlanul nézgelődtek kifelé a koszos ablakon, sütött a nap, de ez alig látszott. — Szóval rákászott ez a Teknősbéka bácsi — folytatta Petorák néni —, aztán ebből lett a baj. Egyszer csak pötty, és már benn is volt a halastóban. Nem engedték kimászni, amíg meg nem érkezett a rendőrség, mert attól féltek, hogy közben megszárad a haja és változik a tényállás. Andrák doktor izgatottan fészkelődöt, az a fajta ember volt, aki nem tudott nyugodtan fészkelődni. — Több olyan embert is ismerek, akik megütötték a bokájukat — vetette oda flegmán. — Egy távai unokahugom pedig megránditotta a vállát, de rá se rántott. Többen odasereglettek köréjük, köztük egy ellenőr és két fonott táskát áruló asszony. — Nagyon kell vigyázni — óvott mindenkit Petorák néni. — lakott mifelénk egy úr, az minden hónapban eltörte valamelyik testrészét. A végén már úgy állt rajta a gipsz, mintha csak ráöntötték volna. Elégedetten hátradőlt az ülésen, egy undorító stankliből apró morzsákat szedegetett elő és teleszórta az autóbuszt. Elakadt a társalgás, de most valahogy ezt se bánták. Mindnyájan járógipszet viseltek, s ez egy kicsit zavarta őket az ülésben. ........................................ II".. ."H Föld S. Péter Is — Nyugodtan leugorhatsz, Viem Sí*xem anyának, oh Adóm, magam .. * I4iчi*IitIININIi4I4Is X 5NIN*41I**4 \sINI44I4IN végrendelet Halálán volt a székely atyafi. Agya körül szorongott családja, várva, kinek mit hagyományoz kevéske vagyonából az apa. Az előkerített jegyző szép sorban feliiogatta, kinek mit hagyományoz az öreg, ahogyan diktálta. Midőn már mindenkiről megemlékezett, egy imádkozó öregasszony rákiáltott: — Hát a lelkire nem gondol kigyelmed. Hagyományozhatna valamit egyházi célra esi — Igaz bizony! — köhintettek izgatottan az öreg fiai, félvén, nehogy valami értékes dologgal károsítsa őket. — Írja csak, sedző úr — folytatta nyugodtan a haldokló atyafi. — Azt a kétesztendős pirostarka ünőborjat pediglen, aki múlt ősszel elveszett a havason, hagyományozom a Somlyói barátoknak, de ha valamilyen csuda folytán véletlenül előkerülne, akkor az es legyen a Mihály fiamé. AZT AZ EGYET Még jó egészségnek örvendett az öreg házaspár. Vasárnap ebéd után ősi szokás szerint künn üldögéltek a kapu előtti kispadon. Az asszonynak aznap volt születésnapja. Ezt tudomására is hozta férjének, akivel több mint ötven esztendőt töltött el boldog házasságban. Férje tehát így köszöntötte fel kedves élete párját: — Nahát, Jozefa, ezt a napot is megértük, a te hetvenedik születésnapodat. Ezen a nevezetes születésnapon nem kívánhatok neked egyebet, csak annyit, hogy még legalább száztizenkilenc évig éljek — Száztizenkilencig?... Így mondta? — Igen. — Miért nem százhúszat? Olyan erővel kívánhatott volna kerek százhúszat is. Miért kívánt nekem eggyel kevesebbet? — Hogy miért? — nézett feleségére pajkosan az öreg atyafi. — Hát tudod, Jozefa, azt az egyet szeretném nálad nélkül megérni. (FDN) i \чI\íIN* Tudja, Hyen képem hiányzik — Hohó, uram, mindenki hoz- e a családi fényképalbumból... zon magának saját feleséget! \мжшяжжггмкжшжътхжжяш- r tm r .*«■» «* \sIsIsNiI5I*i\I4III INI41<4tчI4I4Is5I% \К SZABAD FÖLDMŰVES Indent 49 630 MEGRENDELŐLAP Ezennel 1983 .....................-tói (tói) megrendelem a Szabad Földműves című hetilapot. Az előfizetési díjat (félévre 26.—, az egész évre 32.— Kis a postai kézbesítőnek kifizetem. Név: Lakhely: Utca: Postai Irányítószám: Járás: Kelt: Aláírás: Kérjük, hogy a kitöltött megrendelőlapot küldjék az alábbi címre: Redakcia Szabad Földműves 815 75 Bratislava, Križkova 9. — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRIRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő Bara László agrármérnök. — Főszerkesztő-helyettes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8X579 Bratislava, Križkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 47508 — telefonközpont 47241 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 35. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne n. v. Bratislava, Duklianske 41. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, Ostredná expedícia a dovoz tlače 817 59 Bratislava, Gottwaldovo nám. C. 6. útján rendelhető meg. — Előfizetési díj egy évre 52,— Kčs. fél évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A lap nyilvántartási száma, SÜTI 7100, II