Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-07-06 / 27. szám

4 Mit várunk a Szabad Ifjúság napilaptól? - OLVASÓINK JAVASLATAI - Többet foglalkozzék a lap a tanulás kérdésével A Szabad Ifjúság sok segítséget adott már a DISZ megalakulása óta. Augusztus 1-től még többet vá­runk a Szabad Ifjúságtól. Szeret­nénk, ha a napilap foglalkozna az­zal, hogyan kell vezetni a fiatalo­kat, hogyan kell megosztani a munkát és hogyan neveljünk munkatársakat. Sokszor hiányoltuk a Szabad Ifjú­ságnál, hogy nem volt elég közel az élethez. Például nem adott elég módszert iskoláinkban a tanulás elősegítésére. Közölt ugyan néhány tanulmányi módszert, de nem tár­gyalta ezt eléggé mélyen. Nem adta az ország iskolás fiataljainak tudtára azt az ezernyi módszert, ami az ország számos iskolájában­ megvolt. Kérjük, hogy a napilap többet foglalkozzon a tanulmányi színvonal emelésének elősegítésé­vel. A Szabad Ifjúság feladata, hogy vezessen, neveljen, szervezzen és bíráljon, rendszeres, elvileg követ­kezetes és sokoldalú propagandával segítse elő munkánkat. A Szabad Ifjúságnak sokszögletű tükörnek kell lenni, amelybe ha belené­zünk, meglátjuk eddigi munkánk eredményeit és azt is, hogy mit kell a jövőben tennünk. Benyák István, Miskolc város DISZ-bizottság tanulmányi felelőse Az Agrártudományi Egyetem hallgatói örömmel várják a napilapot Mi, az Agrártudományi Egyetem hallgatói örömmel üdvözöljük a DISZ Központi Vezetőségének ha­tározatát, hogy a Szabad Ifjúság napilap lesz. Kérjük a Szabad Ifjúságot, mint napilap, foglalkozzon többet a mezőgazdaság szakkáder ellátásá­nak kérdésével és a jövő agronó­­musainak feladataival. Továbbá kérjük, hogy az állami gazdaságok és a tszcs-ben dolgozó fiatalok problémáiról is még többet írjon. Adjon világos képet a nemzetközi helyzet állásáról, hogy azt jól fel tudjuk használni a békéért foly­tatott harcunkban. Szeretnénk, ha részletesen írna a VIT-ről és meg­írná a VIT nemzetközi visszhang­ját is. Biró Ferenc, Agrártudományi Egyetem hallgatója Milyennek képzeljük el mi, a néphadsereg katonái a Szabad Ifjúság napilapot Olvastuk, hogy a Szabad Ifjúság augusztus 1-től napilap lesz. Mind­járt meg is beszéltük a bajtársak­kal, milyennek képzeljük el a lap honvédségünk életével foglalkozó részét. Mint napilap, többet kell majd foglalkoznia azzal, hogy a honvédségi DISZ-szervezetek ho­gyan segítik elő az alakulatok harckiképzését. A lap hasábjain meg kell szólaltatni a kiváló lő­­eredményt elérő harcosokat, akik el­mondják, hogyan értek el kiváló eredményt. Foglalkozzon a napilap azokkal a fiatalokkal, akik szolgá­lati idejük letelte után visszatérnek a termelőmunkába. Figyelemmel kell kísérni, hogyan hasznosítják munkájukban azt a fegyelmet, tu­dást, amit a néphadseregben ta­nultak. Több sportcikket is szeret­nénk olvasni honvéd sportolóinkról, a honvéd haditorna-bajnokság ki­emelkedő eseményeiről. És elsősor­ban szeretnénk, ha a napilap több cikket közölne példaképünk, a Szov­jet Hadsereg hősi harcairól. Kecskés Mihály őrmester Ötperces mozgalom a Ganz Vagongyárban Egy este, munka után, hazafelé­menet beszélgetni kezdtem Vetik Lajos elvtárssal, a gépjavító műhely főnökével. Elmondta nekem, hogy a gyárban súlyos károkat okoznak a gyakori géptörések és géprongáló­dások. Ezeket nagyrészt a gépek gondatlan kezelése, rossz karban­tartása okozza. A mi gyárunkban több ezer ember dolgozik és igen sok gépünk van. Ha a szükséges olajo­zást, tisztítást munkaidő alatt vég­zik el, akkor naponta száz és száz munkaóra esik ki a termelésből, ez­zel pedig nagy károkat okozunk népgazdaságunknak, tehát önma­gunknak. " Vetik elvtárs beszédén elgondol­koztam. Kiszámítottam, hogy a gép napi karbantartásához körülbelül 10 perc szükséges. Másnap javasoltam az elvtársaknak, hogy jöjjünk be öt perccel a munkaidő megkezdése előtt és öt perccel későbben menjünk haza. Ez idő alatt elvégezhetjük a karbantartási munkálatokat. A ja­vaslatot megbeszéltük a DISZ IX-es alapszervezet taggyűlésén és azon­nal versenyre hívtuk ki a többi alap­szervezeteket. A mozgalomnak ne­vet is adtunk: „ötperces mozgalom” lett a neve. A versenyfelhívás után egymás­után kapcsolódtak kezdeményezé­semhez a többi alapszervek is. Az 545-ös ifjúsági műhely fiataljai munkaidő előtt rendbehozzák gépei­ket, előkészítik a termeléshez szük­séges szerszámaikat. Most már tud­ják ők is, hogy a tiszta, gondosan kezelt gépek mellett jobban megy a munka. Ezt bizonyítja a „Béke”- és „DISZ”-brigádok termelési ered­ménye is, amelyek állandóan szta­hanovista szint fölött termelnek. Az ötperces mozgalomnak jelentős ne­velőhatása is van. Parádi Ibolya elvtársnő, aki azelőtt rendszeres ké­­sőnjáró volt, most megváltozott: pontos, megbízható emberré vált. Az ötperces mozgalom bevezetése óta már a munkaidő megkezdése előtt bent van a gyárban, előkészíti a munkáját és jól dolgozik. A gyár eddig több tízezer forint értékű megtakarítást ért el a gé­pek rendszeres karbantartásával, a munkaidő pontos betartásával, a szerszámok előkészítésével. Éppen ezért a Szabad Ifjúságon keresztül felhívással fordulok a gyárak, az építkezések ifj­úmunkásaihoz, dolgo­zóihoz, tartsák szem előtt az anyag­takarékosság fontosságát, vigyáz­zanak gépeikre, amelyek mind dol­gozó népünk vagyona. Kapcsolódja­nak be miné többen az ötperces mozgalomba! Jablonkai Zoltán, alapszervezeti DISZ-titkár, a Ganz Vagongyár ifjú művezetője. KITÜNTETETT A múlt héten Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke a Népköztársasági Érden érem arany-, ezüst- és bronzfokozatával tüntette ki a legjobb fémgyűjtő fiatalokat. Képünkön a kitüntetett fiatalok egyik csoportja látható. Balról jobbra: Érsek Sándor hódmező­vásárhelyi ú­törő az ezüstfokozat, Végh Sándor mezőtúri úttörő a bronzfokozat, Janik József Ganz vagyongyári bádogú tanuló a bronzfokozat, Fiú Éva, a Budapesti Magasépítő V tanulója a bronzfokozat, Papp Lajos diósgyői esztergályos tanuló az aranyfokozat, Jóba Katalin úttörő a bronzfokozat, Kiss Lajos győri vagongyári lakata a bronzfokozat, Pintér Irén, a Dunai Vasmű ifjúmunkása az ezüstfokozat, Török Sándor gyulai diák az ezüst fokozat, Láposi Ferenc nagyecsedi egyénileg dolgozó középparaszt fiatal a Népköztársasági Érdemérem bronz­­fokozatának tulajdonosa. 1951 július 6. A technikai minimumról Szocializmust építő hazánkban döntő fontosságú kérdés a munká­sok szakmai továbbképzése. Ezért vezettük be a Szovjetunió példája nyomán a technikai minimum rend­szerét.­­Mi a technikai minimum-vizsga jelentősége? Gerő Ernő elvtárs, a Párt II. kongresszusán ezt így ha­tározta meg: „ ... aki a szakmai is­­meretek bizonyos meghatározott mi­nimumából vizsgát tesz, az jogot szerez a magasabb besorolásra, te­hát a magasabb keresetre is. Ily­­módon a segédmunkások és betaní­tott munkások bekerülhetnek töme­gesen a szakmunkások kategóriá­jába, a szakmunkások pedig az alacsonyabb kategóriákból a maga­sabb kategóriákba juthatnak ." A magasabb bérkategóriába való feljutás lehetősége tehát a munká­sokat arra ösztönzi, hogy a techni­kai minimum-vizsgákat letegyék. Aki megfelelő képzettséget érez ma­gában arra,­­hogy egy bizonyos ka­tegóriából vizsgát tegyen, az néhány tanulóköri foglalkozás után azonnal jelentkezhet vizsgára. Ha el­éri a megfelelő elméleti és gyakor­lati szintet, jogosult a magasabb be­sorolásra és ezt munkakönyvébe is bevezetik. Azok a munkások, akik nem éreznek magukban elég képes­séget a vizsgák sikeres letételére, jelentkezhetnek technikai minimum­tanfolyamokra, ahol elsajátíthatják a szükséges elméleti és gyakorlati tudást. A technikai minimum-vizsgák széleskörű elterjesztésének rendkívül nagy jelentősége van. Hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a szakmun­kások vonalán lévő rejtett tartalé­kokat feltárjuk és megmutatja mun­kásállományunk technikai és elmé­leti felkészültségét. A technikai minimum-vizsga elvégzése kötele­­zővé teszi a vállalatvezető számára, hogy az illető dolgozói kategóriá­jának megfelelő színvonalú mun­kára ossza be. A technikai minimum a munkás-* osztály felemelkedésének erős alap-* ja. A munkás a technikai minimum­vizsgákon keresztül magasabb szak­mai tudást ér el, ezen keresztül magasabb bérosztályba jut, így az életszínvonala is emelkedik. Mind­ebből láthatjuk: a technikai mini­mum rendszer széles körben való kifejlesztésének rendkívül nagy je­lentősége van. De különösen vonat­kozik mindez az ifjúságra. Ezért a magyar munkásifjúságnak — lel­kesedéssel kell magáénak vallani a szakmai továbbképzésnek ezt a nagyszerű formáját. Minden fiatal­nak át kell éreznie a technikai mi­nimum-vizsgák fontosságát, úgy a saját, mint szocializmust építő ha­zánk szempontjából, hogy minél többen elsajátítsák a feladataink végrehajtásához szükséges szakmai tudást. A DISZ-bizottságoknak elsőrendű feladatként kell tekinteniük a fiata­lok bevonását a technikai minimum­tanfolyamokra és vizsgákra. Ifjú­munkásaink már eddig is számos nehéz feladatot hajtottak végre, nagyszerű munkagyőzelmeket arat­tak. A technikai minimum-vizsgákra való bekapcsolódásukkal még előbb­re viszik majd hazánkban a szocia­lizmus építésének nagy ügyét Kálmán József, a kohó- és gépipari minisztérium munkaügyi főosztályának vezetője A mezőtúri Bercsényi termelőszövetkezet megoldotta a munkaerőhiányt ■— Nincs elég munkaerőnk az 5860 hold föld megműveléséhez — vetették fel sokan a mezőtúri Ber­csényi termelőszövetkezetben a ta­vaszi munkák megkezdése előtt. Ez volt a gondja a pártvezetőségnek, a tsz vezetőségének és a DISZ tagjainak egyaránt. Ekkor Gombás Gábor elvtárs, a tsz párttitkára taggyűlésen ismer­tette a termelőszövetkezet kommu­nistáival a munkaerőhiány kiküszö­bölésének módját. Ha helyesen szervezik meg a munkát és tagok családtagjait is bevonják a mező­­gazdasági munkába, akkor meg tudják oldani a munkaerő kérdését is. Ezen a taggyűlésen Erdei Júlia a tsz DISZ-titkára vállalta, hogy a DISZ ifjúgárdistái segítenek a Párt népnevelőinek a családtagok meggyőzésénél. Munkaidő után, esténként a fia­talok elmentek a Párt népnevelői­vel azokhoz a fiúkhoz, lányokhoz, asszonyokhoz, akikről tudták, hogy jöhetnének dolgozni, ha akarnának. Balogh Erzsébet ifjúgárdista Rácz Sándornéval indult népnevelő mun­kára. Barátságosan beszélgettek az asszonyokkal, a fiatalokkal, de úgy, hogy azért komolyan vegyék minden szavukat és értsenek belőle! — Amíg maguk idehaza ülnek, addig odakinn gazosodik a tsz földje, nem fejlődnek úgy a növé­nyek, ahogy kellene! Hogy mutas­sunk így példát az egyénileg dolgo­zó parasztoknak? Maguknak is ér­deke, hogy többet teremjen a föl­dünk, több kenyeret tudjunk bizto­sítani a munkásoknak, több ipar­cikket kapjunk a magunk számára! így győzték meg Szabó Erzsébe­tet is arról, hogy a nagy munkák idején az ő helye is a tsz földjén van. Édesapja vasutas, úgysem tud dolgozni a termelőszövetkezet­ben — neki kell itt helytállnia édesapja helyett is. Szabó­ Erzsébet, DISZ-tag, nemsokára a tsz egyik legjobb dolgozója lett, már min­dennap részt vesz az aratásban. Az asszonyok, akiknek gyermekei vannak, arra hivatkoztak, hogy gyermekeiket nem tudják kire hagyni. Ezeket az asszonyokat Varga Antalné négygyermekes anya kereste fel Patkós Ilonával. Elmondta, hogy neki is vannak gyermekei, de amióta a napközi otthonba adta őket, nyugodtan dol­gozhat a szövetkezet földjén. A napközi otthonban jól gondját vi­selik a gyermekeknek, naponta öt­ször­ étkeznek, foglalkoztatják őket, játszanak s még jobban érzik ma­gukat a sok gyermekkel együtt, mint odahaza. Az asszonyok belát­ták, hogy igaza van Varga Antalt­nénak és egyre többen követték a példáját. A népnevelők és ifjúgárdisták közös munkájának meglett az ered­ménye. Az aratás idejére már újabb kétszázhatvan munkáskézzel erősödött a termelőszövetkezet. Hetven hold rizst az iskolából most kikerült úttörők, a csoport­tagok gyermekei gyomlálták ki. Idejében elvégezték a növény­ápolási munkákat és 12 nap alatt befejezhetik az aratást. A párt­szervezet és a DISZ-tagok segít­ségével megoldódott a termelő­­szövetkezet egyik legnagyobb prob­lémája, a munkaerőhiány. Cserkúti Ferenc ÚT A hajdúnánási tanács DISZ-szervezete a betakarítás sikeréért A hajdúnánási tanács DISZ- tervezetének taggyűlésén a fiata­lok elhatározták, hogy aratóbrigá­dot alakítanak. A tanácsnál dolgo­zó fiatalok vállalták, hogy első­sorban azoknak a dolgozó parasz­toknak nyújtanak segítséget az aratás és betakarítás munkájában, akiknek gyermekei a néphadsereg­ben szolgálnak. A brigád megala­kítása mellett a tanács ku­ltúr­­csoportja ezenkívül vállalta, hogy kultúrműsorokkal is nevelik, lelke­sítik a dolgozó parasztokat beadási kötelezettségük pontos teljesítésére.

Next