Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)

1955-03-16 / 63. szám

AZ ELSŐ (Tudósítónktól.) Kedden délelőtt a Bács me-­st­ei Solt község Szikra Ter­melőszövetkezetében megjelent az első fecske. A földön még frissen hullott hó pihen, de a vendég, mit sem törődve az évszakcsúfoló ter­mészettel , megjelent, ebben az esztendőben immár másod­szor. Először februárban jött, amikor a télben tavasz csil­lant. Igaz, hideg szél fújt, az emberek még fázósan dugták zsebre a kezüket, de ő már érezte a tavasz leheletét. Nem soká maradt. Elűzte őt a későn érkező hideg, a havas februári tél. Most azonban, hogy másodszor is itt van, olyan fürgén kezdte meg az alsórévi dűlőben a szabályos keringetést, hogy aki látja, s érzi, hallja a márciusi levegő sugallatát, az biztosra veszi: most már marad. Marad, amíg — tavasz, nyár, ősz után — majd újra beköszönt a tél. El kell mondani, hogy a korai vendég nem messzi ten­gerentúlról, idegen földrészről érkezett, hanem a Solti gép­állomásról. „Ökegyelme” nem tollas madár, hanem gép. Nem a levegőben, hanem a földön jár, forogva, surrogva, puffog­­va. Traktor „ő”: R—35-ös. Vezetője kettő van: apa és fia — Papp József és Papp Jóska. Az apa tapasztalt mes­ter, öreg traktoros már, olyan, aki nagyon érti a mesterségét. Bizonyíték: sztahanovista. A múlt esztendőben is kitűnően dolgozott, őszi tervét 140 szá­zalékra teljesítette. FECSKE A fia „kölyöktraktoros". Az apja mondja róla, hogy bizony még legényke. A lányokra csak lopva, ha néz —­de a traktor­ra, mint egy darab aranyra. Persze nem azért, mintha a vasmadár, a „fecske” olyan fényes volna, mint a rubin, hanem mert mostanában ta­nulja apjától, hogy a traktor aranyat ér. Ha szabályosan, az előírásnak megfelelően, az el­ső munkanaptól kezdve pon­tosan elvégzik a karbantartá­sát, nincs vele semmi baj. Ha a traktoros úgy megismeri a gép szerkezetét, működését, mint az orvos az emberi szer­vezetet, ha kihasználja a mun­kaidő minden percét, akkor valóban aranyat ér­t a trakto­rosnak is. Jóska tavaly csak­­ pénzben több mint tízezer fo­rintot keresett. Dehát ez a traktorostól függ! Nem csoda hát, hogy már ki­repült a fecske az alsórévi dű­lőbe, s borítja egymásra a sok barázdát, amelyek úgy sora­koznak egymás mellett, mint könyvben a sorok: szabá­lyosan, arányosan, szemet gyö­­nyörködtetően. Siet, szorgalmaskodik a gép, mert vezetői meghallották: a gépállomás diszista traktoro­saiból egy ifjúsági brigád, is alakult és benevezett az ifjú traktoristák országos versenyé­tje. Van tehát versenytárs ... Jó ezt tudni. Vigyázni kell a fecskére, mert a versenyzők fiatalok, nem akármilyen trak­torosok. Olyanok, hogy az or­szágos elsőségbe k­önnyen bele­szólhatnak. Szeleczki József Gyújtsün kk hálatüzeket felszabadulásunk előestéjén A DISZ Heves megyei bizottságának felhívása „A DISZ Heves megyei bi­zottsága a megye fiataljainak javaslatára elhatározta, hogy április 3-án este, hazánk fel­­szabadulásának tizedik évfor­dulója alkalmából, a hős szov­jet hadsereg iránt érzett hála jeléül a megye minden közsé­gének legmagasabb pontján »hálatüzet« gyújt. Ebből az alkalomból a Mátrában, ha­zánk legmagasabb hegycsú­csán, az 1015 méter magas Ké­kesen is »hálatüzet« gyújt és nagyszabású ifjúsági béketalál­kozót rendez. A megyei DISZ-bizottság ké­ri az ország összes járási és városi szervezeteit: küldjék el képviselőjüket erre az ün­nepségre, hogy közösen fejez­hessék ki hálájukat a nagy szovjet nép és hős hadserege iránt. A DISZ-szervezetek — a Heves megyei,­fiatalok példá­ja nyomán — országszerte gyújtsanak hálatüzeket. A fel­lobbanó lángok is hirdessék népünk köszönetét, háláját, nagy felszabadítója a szovjet nép iránt” — hangzik a felhí­vás. (3) Édesapának pedig elég dol­ga van a szövetkezet kovács­­műhelyében. Itt az őszi mun­ka a nyakukon, a boronák foga kitörik, saroglya-láncok szakadnak, hámfák repednek az őszi sárban, s mind sürgős az! Meg aztán neki nincs is érzéke a lánysóhajok, lányte­kintetek vizsgálgatására. Lágy anyag ez az ő számára, ke­ményebbhez van szokva, az izzó vas sóhajához, amint a vízbe tartja. Ha hazajön is, inkább ol­vas, vagy segít a ház körül, nem vizsgálja a Bori tekinte­tét. Pedig szereti a lányát a maga módján. De még nem gondol arra, hogy valaki be­fészkelte vén magát a kislá­nya szívébe. Nem hiszi ezt senki, nem gondol vele senki. Nem is kér­dezhet felőle senkit Borika, hogy­ ugyan milyen érzés az, szerelmesnek lenni. Hogy meg­bizonyosodjon felőle, amit ő érez, az-e a szerelem. Az idő­sebb lányok ugyan beszélnek mindenféle butaságot, de azt nem szereti a Borika. Túlsá­gosan szemérmes, túlságosan gyermek még ő ahhoz. Nem érdekli. És ez, amit ő érez, nem is hasonlítható ezekhez a dolgokhoz. Tisztább, egysze­rűbb azoknál. Még leginkább csak az tet­szik neki, amilyen a Ducika és Dudajcsik úr viszonya, kap­­­­csolata, az a három lépés tá-­­­volságos udvarlás, az a tartóz­­­­kodó viselkedés, ami azok kö­­­­zött van. Bár ép érzékével sej­j­ti, hogy az sem az igazi. Mi hát a szerelem? . Ezen fantáziái, s ha rágon­dol arra a találkozásra, arra az ölelésre, arra a harmatos csókra — beleborzong, mint akkor mindig, minden alka­lommal. Vágyakozik utána és fut előle egyszerre. Igenli és tagadja egyszerre. De szép ez, de jó! De rettenetes! Még csak azt sem tudja, nem is sejti, ki volt az a le­gény. A nevén kívül semmi egyebet nem tud. De azt nap­jában ezerszer elmorzsolgatja — öntudatlanul — Imre, Imre, Lábas Imre ... S hozzára­gasztja a kicsi „né“-szócskát. Próbálgatja, hallgatja magá­ban a csengését: „Lábasné, Lábas Imréné...” Élesztgeti magához, akár egy ruhát, mi­lyen? De milyen nehéz az út odáig, amíg ezt a ruhát felve­heti, levetve a sajátját, a leányruhát, a Csendes Bori­káét. Hol keresse, hol találja azt a legényt? Mert legény az csak az ő számára, mintha parasztfiú lenne, akár a maga falujából is. Az, hogy „nadrágost’, hogy jól öltözött, nem jelent sem­­­­mit, hiszen ünneplőre az ő fa­­­­lujának legényei is ilyenek.­­ Levették már a cifrát, akár a lányok a sokszoknyát, a szé­pen hímzett blúzt, amikor elő­ször ültek kerékpárra. Mert annyi töméntelen szoknyában nem lehet hat-nyolc kilomé­tert biciklizni, amilyen mesz­­sze tőlük az állami gazdaság van, ahol a fiatalok többsége dolgozik a faluból. Kérdezősködni szégyel Bo­rika, még pletykába fognák. Azt meg nem is sejti, amit különben rajta kívül sokan tudnak, hogy tanító lenne az a legény. Ha sejtené, hát ki­vetné a szívéből. Megpróbálná kivetni. Ugyan, hogy illik egy ilyen tudatlan, nyolcosztályos parasztlányka egy tanítóhoz? Mint a szamárra a lószerszám! Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, Miért nem virágoztál minden falevélen. Minden fa levelén, diófa levelén. Hogy szakajtott volna, minden szegény legény. Ok­tóber van, tovatűnt a nyár, tova a nyári éjszakát idéző szeptemberi éj.­ És eze­ken a hűvös nappalokon, fa­gyos éjszakákon, amikor fűte­ni még nem illik, pedig vágy­­ná az ember a meleget. Bori­kán kívül még más valaki is emlékezik arra a csillagsáto­ros, csókos éjszakára. Más va­laki is áhít a külső, testi me­legség mellé a benső forróság­ra, amit a boldog szerelem ad. Imre: Nincs messze — kilométe­rekben — a két falu, ha a dü­­lőutakon megy az ember, há­rom kilométer sincs. Tíz perc kerékpáron, amikor jólesik megnyomni a pedált, hisz az is melegíti az embert. De messze van, ha a társa­dalom kilométereiben mérik. Messzi van még a tanító a parasztlánytól, akkor is, ha ez a tanító nem is olyan rég maga is parasztsiheder volt. Ugyan, össze tud-e annyira­­ zsugorodni ez a távolság, hogy­­ elérjék, megfoghassák még­­egyszer egymás kezét, elérjék egymás szívét? Az a forradalom, ami azon az éjszakán elindult Imre lel­kében, lecsendesedett egy idő­re, ahogy megszűnt a tüzet­­gyújtó szikra közelsége. De aztán annál hatalmasabb rob­banással tört elé, a felszínre, eluralkodván minden tetten, minden gondolaton. Félelme­tes ennek az ereje. Amikor tanít, úgy akar taní­tani, hogy egyetlen öleléssel magához rántsa a Deres Pis­tákat, Mohos Bertalanokat, Vi­rág Esztikéket, Madi Katinká­kat, a felső négy osztály min­den kis parasztdiákját. Magához, a tudományhoz, A Csendes Borikát. Úgy érzi, hiszi, reményű és vallja most, hogy ez lehetsé­ges. S ő, aki azelőtt azt lob­­bantotta az oktatásügy „sze­mére”, hogy túlzó, hogy sokat követel — most mindent ke­vésnek tart. Minél többet akar tudatni, hogy minél hamarább elmúljon tőle a kétség keserű pohara. — A tudós paraszt... érti Ilike, erre van szükség! Ez az én eszményképem! — magya­ráz kolléganőjének, aki vé­nülő lány, s aki azt hiszi, hogy ez tulajdonképpen udvarlás, közeledés, s bólint, rettentő bölcs arccal. — A tudós paraszt.-.­­. aki nemcsak a mezőgazdasági tu­dományokban áll abszolút ma­gas fokon, akinek laborató­rium­a föld, hanem aki tájé­kozott a világ más dolgaiban is, a kultúra más területein is. Könyv, versek, politika ... Aki, ha Pesten jár, teszem fel, elmegy az Operába és ér­téssel hallgatja a muzsikát. A tudós paraszt.. . (Folytatjuk) Szép barátság Megperdülnek a dobok a Knézich utcai Általános Fiú­iskolában. Bevonulnak a kék­­nadrágos, fehéringes, piros­­nyakkendős úttörők. Behoz­zák a csapatzászlót. Egymás után lépnek emel­vényre a szavalok. Versek, jelenetek, táncok színesítik a műsort. Befejezésül az iskola egyik régi növendéke, Debreceni Miklós, a Rákosi Mátyás Mű­vek központi igazgatósága DISZ-bizottságának titkára üdvözli a pajtásosait és be­jelenti, h­ogy szervezetük védnökséget vállal az iskola felett. Nem lehetett volna szebb befejezése a szép szabadság­ünnepnek, mint éppen ez az új barátság, az úttörők és a­sszisták barátsága. Madách-kiállítás nyílt Madách-kiállítás nyílt a ba­lassagyarmati Palóc­ Múzeum­ban. A kiállítás anyagában a többi között helyet kapott Ma­dách Imre bölcsője, dolgozó­szobájának bútorai, „Az em­ber tragédiájáénak kéziratai. Negyven éves a debreceni orvosképzés Negyven esztendővel ezelőtt kezdődött meg Debrecenben az orvosképzés. Ebből az alka­lomból a debreceni Orvostudo­mányi Egyetemen ünnepség­­sorozatot rendeznek. Az első ilyen ünnepséget március 15-én tartották meg, amely során Árvay Sándor, az egyetem dékánja emlékezett meg az évfordulóról. Ezt követően Csaba Béla orvoskari DISZ- titkár ünnepi beszédében már­cius 15-e történelmi jelentősé­géről szólott. Prémiumcsalók ellen indult eljárás Biró Benjámin, a DIMÁVAG Gépgyár rúgóüzemének volt vezetője, Tóth József, az üzem fődiszpécsere, Palucz János diszpécser és Korbacska Ágos­ton, az üzem minőségellenőrző osztályának vezetője, a múlt év szeptemberében és októbe­rében az üzem tervteljesítésé­ről hamis jelentést készített. A felsoroltak ezzel az üzem ter­melését akadályozták és jog­talanul többezer forint pré­miumra tettek szert. A mis­kolci városi ügyészség vala­mennyiük ellen vádiratot nyúj­­tott be. ­ EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN... Az angol alsóház elvetélte a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokat célzó javaslatot . Francia-tuniszi tárgyalások A VARSÓI kerületi katonai törvényszék hétfőn kezdte meg a lengyel állambiztonsá­gi szervek által 1953 végén és 1954 elején felszámolt ameri­kai kémhálózathoz tartozó egyik kémcsoport bűnperének tárgyalását. A kémhálózatot Lengyelországban a „Camp King” Nyugat-Németország­­ban működő amerikai kém­központ ügynökei építették ki. A per tárgyalása előrelát­hatólag több napig tart. AUSZTRIA URALKODÓ KÖREIBEN zavart keltett a Szovjetunió kezdeményezése az osztrák kérdés rendezésére. A kormány­pártok lapjai hall­gatással és ferdítéssel próbál­ták a Szovjetunió javaslatait lekicsinyelni. A hét végére azonban ezek a lapok a szé­leskörű visszhang miatt bizo­nyos mértékig kénytelenek voltak más hangnemben írni. A hírmagyarázatok azzal az utalással próbálják most meg­kerülni a kérdés lényegét, hogy az osztrák kérdésben a döntés a négy nagyhatalomtól és nem Ausztriától függ. AZ ANGOL MUNKÁS­PÁRT vezetősége indítványt nyújtott be az alsóházban. Ez az indítvány neheztelését fe­jezte ki a kormánynak amiatt, hogy nem hajtotta végre a ta­valy áprilisban elfogadott ha­tározatot arról, hogy a brit kabinet szervezzen találkozót a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok vezetői kö­zött a feszültség csökkentése és az ENSZ útján elérendő le­szerelés érdekében. A Munkáspárt vezetőségé­nek indítványáról hétfőn vi­tatkozott az angol alsóház. A vitát Attlee nyitotta meg, a többi között rámutatva arra, hogy — szemben a konzerva­tívok véleményével — „nincs értelme halogatni az oroszok­­­kal való­­kapcsolatok, felvéte­lét, míg Franciaország habozik a párizsi megállapodások ra­tifikálásában." A vitában fel­szólalt Churchill is. Végül a munkáspárti javaslatot har­minc szavazatos többséggel el­vetették. Az alsóház ezután nagyobb többséggel jóváhagyta a kormány ellenjavaslatát, amelynek értelmében „várni kell a kormányfői tárgyalá­sokkal a párizsi megállapodá­sok ratifikálása utáni időig.” PÁRIZSBAN kedden tár­gyalások kezdődtek a tuniszi kormányküldötség és a fran­cia kormány között. A francia kormány hétfőn este minisz­tertanácsi ülést tartott és ezen megvitatta a tárgyalások fo­lyamán követendő irányvona­lat. A francia—tuniszi megbe­szélések célja a Mendes- France által ünnepélyesen megígért tuniszi autonómia meghatározása. E kérdésben a francia és a tuniszi kormány között véleménykülönbség van. A két kormány álláspontja ellentétes a rendőrség és az igazságszolgáltatás kérdésében. A l’Humanité vezércikké­ben ezzel kapcsolatban meg­állapítja: Edgar Faure akár­csak elődje Mendes-France minden tartalmától meg akar­ja fosztani azt az ígéretet, amely „belső autonómiát” he­lyez kilátásba Tunisznak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK értekezletet készül tartani szö­vetségeseivel és együttes ak­ciót igyekszik végrehajtani a genfi egyezmények aláakná­­zására és a Vietnamban meg­tartandó szabad, általános vá­lasztások meghiúsítására. Ez az értekezlet megtárgyal­ja majd a laoszi és kambod­zsai beavatkozás alkalmas módjait is. Az AFP francia hírügynök­ség múlt szombati jelentése szerint az Egyesült Államok kormánya március 28-ra meg­hívta Washingtonba Pinay francia külügyminisztert In­­dokínáról szóló megbeszélések folytatására. Az Egyesült Államok hír sze­rint nyomást készül gyakorolni Franciaországra, hogy csatla­kozzék az Egyesült Államok Indokína békéjének aláakná­­zására irányuló politikájához. Az Egyesült Államok sürgette Franciaországot, hogy szakítsa meg a Vietnami Demokratikus Köztársasággal a rendes gaz­dasági kapcsolatok "helyreállí­tásáról szóló tárgyalásait. AZ OLASZ KERESZTÉNY­­DEMOKRATA PÁRT országos tanácsa a napokban Rómában ülést tartott. Az ülésen elhang­zott felszólalások bebizonyítot­ták és még tovább fokozták a jelenlegi Scelba—Saragat-kor­­mány helyzetének bizonyta­lanságát. Fanfani, a Keresztény-De­mokrata Párt főtitkára beszá­molójában rámutatott arra, hogy a kormánykoalícióban résztvevő pártok közötti ellen­tétek következtében a jelenlegi kormány helyzete egyre gyen­gül. A kormány nem érte el az eredetileg maga elé tűzött célt, vagyis nem tudta megszerezni az 1953. június 7-i választá­sokból meggyengülten kikerült kormánypártok számára a népi támogatás erősödését. Ezért Fanfani szükségesnek tartja, hogy a négy párt még Scelba washingtoni útja előtt programjaik megvitatásával „tisztázza a helyzetet”. AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁ­GI FŐÜGYÉSZSÉG kedden a következő közleményt adta ki: „A főügyészség befejezte a Wilma Montesi halálával kap­csolatban indított eljárás ügy­iratainak átvizsgálását és mi­után az ügyben lefolytatott vizsgálatot befejezettnek te­kinti, a mai nappal átadja a vizsgálóbíróságnak a végleges vádiratokat a gondatlanságból okozott emberöléssel vádolt Gian Piero Piccioni, a súlyos­bított bűnpártolással vádolt Saverio Polito és Ugo Montag­na, valamint hamis tanúzással vádolt 18 személy e­len.“ A LONDONI Highgate-te­­metőben rövid ünnepség ke­retében halálának 72. évfor­dulója alkalmából megkoszo­rúzták Marx Károly sírját. Az ünnepségen jelen voltak a Szovjetunió, a népi demok­ratikus országok és a Kínai Népköztársaság hivatalos kép­viseletei, valamint Nagy- Britannia Kommunista Párt­jának képviselői. A magyar kormány nevében Katona János londoni követ helyezett koszorút Marx Ká­roly sírjára. NÉHÁNY SORBAN... Berlinben március 12-én és 13-án több európai ország dolgozóinak képviselői megbe­szélést tartottak. Az összejö­vetel részvevői elhatározták, hogy április 22—24-én Lipcsé­ben megtartják az európai dolgozók értekezletét a párizsi egyezmények ellen. N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke március 15-én fogadta Mario Di Stefano-t, az Olasz Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Szasztroamidzsozso indoné­ziai miniszterelnök kijelölte azt a tárcaközi bizottságot, amelynek feladata, hogy elő­készítse az ázsiai és afrikai országok áprilisban Bandung­­ban tartandó értekezletére In­donézia javaslatait Békealáírás-gyűjtés Csehszlovákiában Csehszlovákiában is hatalmas tömegek csatlakoznak a BVT felhívásához. Képünkön: J. Koutcky olvasztár, a Krásolvorszki Vasmű dolgozója aláírja a békefelhívást.

Next