Szabad Ifjuság, 1955. április-június (6. évfolyam, 77-152. szám)
1955-04-01 / 77. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? IFJÚSÁG A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM 77. SZÁM Péntek, 1955 április 1áRA 40 FILLÉR Megtalált milliók nagy sikerek a felszabadulási műszak „takarékossági szemléjén“ A DISZ budapesti bizottsága kezdeményezésére a főváros ifjúmunkásai március utolsó harmadában — a felszabadulási műszak napjaiban — „takarékossági szemléket“ tartottak az üzemekben. A kezdeményezés nyomán ifjúsági brigádok, takarékossági őrsök százai kutatták át az üzemeket és rég elfelejtett gépalkatrészeket, szerszámokat, fontos nyersanyagokat, orsókat, segédanyagokat „derítettek fel”. Ezrek és ezrek gondolkoznak, miként lehetne még jobban takarékoskodni, csökkenteni az önköltséget. A budapesti fiatalok hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára készülve ezekkel a tettekkel is válaszolnak a párt Központi Vezetőségének márciusi határozatára. RadwaH TiHamflgsíin! BKr: Kilencmillió forint a semmiből A Klement Gottwald Villamossági gyár „Mareszjev” ifjúsági brigádjának tagjai a takarékossági szemle során ifjú mérnökök és technikusok támogatásával újítást dolgoztak ki. Újításukkal jelentősen megnövelték az általuk gyártott turbógenerátorok teljesítőképességét. Ennek eredményeként az egy év alatt gyártott turbógenerátorok anyayi villamosenergiával termelnek majd többet, ami Budapest több mint egynapi áramfogyasztását fedezi. A megtakarítás értéke évente mintegy kilencmillió forint. Maiár Paszt*naik: Megtakarított anyagból többszáz gyermektakaró A Magyar Posztóban az elmúlt héten nagymennyiségű elheverő anyagot gyűjtöttek össze. A megmentett anyagok értéke csaknem százhúszezer forint. A többi között annyi kártolt fonalat takarítottak meg, amelyből többszáz gyermektakarót lehet készíteni. A megtakarított és terven felül gyártott szövet 250 férfi- és női ruha készítéséhez elegendő. Telefongyár: Közszükségleti cikkek hulladékanyagból A telefongyári ifjúmunkások a felszabadulási műszakonegy hét alatt 27 ezer forint értékű, könnyen javítható, de félredobott selejtet javítottak meg. További terveikben mintegy félszázezer forint értékű megtakarítás szerepel. Elhatározták: különböző hasznos hulladék felhasználásával közszükségleti cikkeket gyártanak. Szabó Árpád, az üzem igazgatója, ruhaszövettel, rádióval, s egyéb közszükségleti cikkekkel jutalmazza a legeredményesebb munkát végző fiatalokat. Hazai PratinM: Egy ladányi orsó — fél óra alatt A Hazai Pamutszövőgyárban olyan hangok is hallatszottak, hogy náluk nincs lehetőség megtakarításra. A szövődé DISZ-alapszervezetének titkára, Kruk Ferenc elvtárs egy megbeszélésen kijelentette: „Nálunk nincs értelme a takarékossági szemlének. A szövődében úgysem lehet nagy eredményeket elérni. Nincsenek olyan lehetőségeink, mint a vasas üzemeknek.“ Abot elvtárs, a DISZ-bizottság termelési felelőse nem vitatkozott vele, hanem elment a szövődébe és félóra alatt egész ládányi orsót szedett össze, 150 forint értékben. Kruk elvtársat meggyőzte a példa: minden üzemben — náluk is — lehet takarékoskodni. Ki lesz a győztes ? Ki győzné felsorolni az eredményeket, amelyeket a fiatalok a takarékossági szemle során már eddig elértek. A VIII. kerületi szervezetek több mint 300 ezer forint értékű anyagot gyűjtöttek össze hat nap alatt. Nagy vetélkedés folyik a MÁVAG és a Ganz Vagon között, melyik üzem fiataljai takarítanak meg több anyagot, energiát április 4-ig. A Sport és Műszaki Vállalatnál nyolc métermázsa finom enyv, a Parafakőgyárban 20 métermázsa öntöttvas és 15 métermázsa fém a szemle eddigi eredménye. A Danuvisban 50 ezer forint, a Sertésvágóhídon 269 ezer forint értékű a megtakarítás. Heverő kincsek, nagy értékek mutatják a takarékosság lehetőségeit. Szervezeteink feladata, hogy a takarékossági szemle után is serkentsék a fiatalokat a takarékosságra. Mint a szemle is bizonyítja: milliós elfekvő értékeket nyerhetünk a népgazdaság számára. Facsemetéket ültetnek a fiatalok . Felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteletére a diszisták és az úttörők országszerte serényen ültetik a fákat, telepítik az erdőket. A fák hete keretében Hajdú megyében az úttörők és a diszisták 40 községben ültetnek emlékerdőt és emlékfasort. A debreceni tanyavilágban a bánki általános iskola úttörői a diószegi út mentén 1200 nyír-, akác- és kőrissuhányból ültetnek emlékfasort. Bács megye fiataljai számos helyen létesítenek emlékparkokat és erdőket. Szánkon az ország legjobban fásító úttörői 200 gyümölcsfacsemetével szegélyezik az utcákat. Résztvesznek a munkában a termelőszövetkezetek diszistái is. A kecskeméti Béke, a lászlófalvi Úttörő, a petőfiszállási Béke Termelőszövetkezet területén összesen 70 holdon ültetnek csemetéket. Miskolcon az erdőgazdaságok szakembereinek irányításával több mint ötezer fiatal ülteti a csemetéket. Négymillió facsemete kerül a földbe Szabolcs megyében a fák hetén. Több mint egymillió csemetét, vagy suhángot használnak fel a fiatalok a községi utak, terek parkosítására. A mohácsi fiatalok 45 000 facsemetét ültetnek. A város határában lévő terméketlen területre fenyvest varázsolnak, amelyet Ságvári Endréről, az ifjúsági mozgalom mártírjáról neveznek el Hazaérkezett a „Debrecen" tengerjáró Legnagyobb tengerjáró hajónk, az 1200 tonnás „Debrecen“ több mint féléves közelkeleti útjáról visszaérkezett Budapestre. Megfordult Isztambul, Ismir, Beirut, Alexandria kikötőjében, árut szállított Iskenderunból Lattaquie-be is. Visszafelé árut hozott a csepeli kikötőbe, majd Komárkóba hajózott. A magyar népművészeti kiállítás sikere Indiában Indiában nagysikerű magyar népművészeti kiállítást rendeztek. A magyar népművészet legszebb alkotásait februárban Kalkuttában, majd március első felében Bombayban mutatták be. A harmadik kiállítás rövidesen Új-Delhiben nyílik meg. A szénbányászat túlteljesítené negyedéves tervét A Szénbányászati Minisztérium jelenti: A Középdunántúli és a Pécsi Szénbányászati Tröszt után a Tatabányai, a Nógrádi, a Komlói, a Mátravidéki, a Várpalotai és a Dorogi Szénbányászati Tröszt is határidő előtt teljesítette első negyedéves tervét. E trösztök jó munkája törlesztette a borsodi és az ózdi bányászok adósságát is és ennek következtében csütörtökön a második műszak elején az egész szénbányászat befejezte első negyedéves tervét. A harmadik műszak végéig a szénbányászok még többezer tonna szenet szállítottak előirányzaton felül felszínre. Fiataljaink üzenete szövetbarátainkhoz A magyar ifjúság a felszabadulást váltó útján a következő üdvözletet küldi a szovjet ifjúságnak: Drága barátaink, drága elvtársak! A magyar nép legnagyobb ünnepén, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján forró szeretettel üdvözlünk benneteket, a szovjetország fiait és leányait. A Magyar Népköztársaság dolgozó ifjúsága nevében hálatelt szívvel mondunk köszönetet a dicső szovjet népnek, a legyőzhetetlen szovjet hadseregnek, amely a fasiszta fenevad megsemmisítésével és szétzúzásával a mi rab-bilincseinket is levette kezünkről. Dolgozó népünk, ifjúságunk igyekezett méltónak bizonyulni a felszabadítókhoz. Keményebben markoltuk meg a munkaszerszámokat, mint valaha. Egyre fokozódó lendülettel, becsülettel és dicsőséggel építjük a szocializmust, hazánk ragyogó jövőjét. Magyarország az urak országából a dolgozó nép hazája lett. A magyar szabadság minden dicső harcosának, Dózsának, Rákóczinak, a 48-as hősöknek, a 19-es forradalmároknak, ifjúságunk mártírjainak minden álmát valóra váltotta 1945. április 4-e, s a felszabadult nép alkotó ereje. Minél távolabb kor.Vfunte.I dQnben ettől a dicső, naptól,lítfvrc gazdagomét- ’vtrttTr—-ramnírmi', • annál magasabbra emelkedik előttünk. Minden évben több s nagyobb alkotással ünnepelhetjük szabadságunkat, minden esztendő tovább növeli az alkotások számát, amelyekre lehetőséget 1945. április 4-e adott. Ennek a napnak a fénye, jelentősége évről évre csak növekedik, ahogyan növekedik hazánk ereje, jóléte, kultúrája. A Magyar Dolgozók Pártja által vezetett országunk eredményeinek elérésében része van ifjúságunknak, amely hazaszeretettől vezérelve, a hős lenini Komszomol példáját követve, mindenütt ott volt és van, ahol a legnehezebb a munka, ahol azt legjobban megkívánja a szocializmus építése. Új szocialista városainkban, Sztálinvárosban, Komlón, Inotán, Kazincbarcikán az iparban és mezőgazdaságban egyaránt százával és ezrével tűntek ki a munka ifjú hősei, akik kivívták egész népünk elismerését. Az iskolák és egyetemek padjaiból pedig tömegesen kerülnek ki munkás- és parasztfiatalok, akik szorgalmas tanulás árán szerzett tudásukkal, műveltségükkel méltó képviselői az új értelmiségnek. Ifjúságunk szezrei lelkesen vesznek részt a kultúrcsoportök és pártkörök munkájában és legjobbjaink eddig is sok dicsőséget szereztek drága hazánknak. A párt vezette ifjúságunk úgy mint eddig, a jövőben is kész arra, hogy ifjúi lendülettel és lelkesedéssel harcoljon a párt által kitűzött célokért. Még szorosabbra kívánjuk fűzni kapcsolatainkat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák és minden békeszerető ország ifjúságával. Drága barátaink! Köszönetünket és hálánkat a magunk felemelkedésével, sikereink fokozásával tudjuk a legjobban kifejezni. Ezt tette lehetővé a szovjet hadsereg áldozatos harca, s ezt teszi lehetővé a Szovjetunió áldozatos segítsége. A mi hálánk magasztos értelme, védjük meg azt, amit kaptunk: szabadságunkat, békénket .Ma, felszabadulásunk 10. évfordulóján kegyelettel adózunk a szabadságunkért hősi halált halt szovjet harcosok emlékének, s ugyanakkor igaz baráti üdvözletünket küldjük a szovjet népnek, a szovjet ifjúságnak. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép örök, megbonthatatlan barátsága! Diákok a nagy ünnepre készülnek | Felejthetetlen Moszkva Hadijáték, diákbál A DISZ-szoba asztalán a budai hegyek nagy térképe, az asztal körül a „vezérkar“: Veress Gabi, a „zászlóaljparancsnok“ és a négy „századparancsnok“: Romics Laci, Robogány Bandi, Pál Laci és Horváth Péter. Éppen haditanács van. A József Attila Gimnázium nagy felszabadulási hadijátékának felvonulási, támadási tervét most beszélik meg a „támadók“ vezérei. Mi is csak nehezen juthattunk be, szigorú titoktartást kellett fogadni. De parancsnoki engedéllyel annyit közölhetünk, hogy nagyszefű lesz a játék. Több mint háromszázan indulnak támadásra, hogy meghódítsa az Úttörővasút Széchenyi-hegyi állomása melletti 320-as magassági pontot és elhozza a védők zászlaját. De többet egy szót sem, mert még megszegjük ígéretünket. De nemcsak a nagy csillebérci hadijátékra készül a gimnázium DISZ-szervezete és ötszáz diákja, hanem az április 2. és 11. közötti ünnepi „felszabadulási hét“ többi eseményére is: az immár hagyományossá vált József Attila diákbálra, a József Attila életéről készített kiállításra, a felszabadulási ünnepségre. Gazdag, színes programmal ünnepel a budapesti József Attila Gimnázium. És ami a legdicséretesebb: a nagy készülődés nem hátráltatja a tanulást sem, sőt mindenki igyekszik szorgalmasan dolgozni, az órákon tudásának legjavát adni. Az igazi ünneplés pedig ez. Először gyullad ki az iskolai vörös csillag Szaporán lendül a csákány, fordul a lapát nyele a pécsi 19. számú Gépipari Technikum udvarán az iskola fiataljainak kezében. Sportpályát és annak végében sziklakertet építenek, ünnepi köntösbe öltöztetik iskolájuk környezetét. Hosszú oldalakon lehetne írni arról, mi mindent tettek a technikumban felszabadulásunk 10. évfordulójának méltó megünneplésére. Tiszta, barátságos otthonná varázsolták 20 tantermüket. Számos fontos gépet készítettek el magánszorgalomból; egy korszerű műszerész esztergagép például most van festés alatt. Emellett iskolájuk részére orvosi rendelőt rendeztek be, amelynek röntgengépét is a technikum készíti majd el. Az iskolai felszabadulási ünnepségen kerül nyilvánosságra, hogy ki nyerte a napokban befejeződött szellemi öttusa versenyt, amelyen 200 technikumi tanuló vett részt. Ugyancsak ezen a napon gyűl ki először a tantermek bejáratai fölött a tanulók kezemunkájával készült, szép, kovácsolt vaskeretbe foglalt vörös csillag. Legalábbis ott, ahol ezen a napon nem lesz elégtelen osztályzat. Olyan szép lesz az iskolaudvar, mint még soha A 11 órás nagyszünetben látogattuk meg a debreceni Csokonai Gimnáziumot. A csengő hangja még ott úszott a levegőben, amikor az ajtókon máris kitódultak a diákok. A szakköri tanárok: Ugrin Károly, Csutoros Sándorné, Borcsalmi János már itt vannak; lányok, fiúk gyűlnek köréjük, s tízesével, húszasával jelentkeznek a délutáni munkára, arra, hogy az iskola udvarát április 4-re olyan szépre parkírozzák, amilyen még soha nem volt. Nagy a sürgés-forgás az egész iskolában. Parti Ernő igazgató épp a tanárokkal tart megbeszélést. A DISZ-tagok Erdei Ferencné vezetésével ének-, tánc- és szavalócsoportokat szerveztek, s most nagy terveik vannak, elsők szeretnének lenni a DISZ kulturális seregszemléjén. A sportolók pedig már összeállították a váltót, amely a felszabadulás tiszteletére induló váltófutáson újra győzni szeretne, mint az elmúlt esztendőben. Angyalföld kétezer esztendeje képekkel, albumokkal, térképekkel, füzetekkel van tele a XIII. kerületi tanács oktatási osztályán Princz Gizella osztályvezető szobájának egyik fele. — Ez itt Angyalföld régi és új története — mosolyog Princz elvtársnő. — A mi gyermekeink írták, rajzolták. Mennyi érdekesség! A rómaiak idejében már volt Angyalföld helyén település, a Trans-Aquincum, melyet cölöphíd kötött össze az igazi várossal, a mai Óbudával. S van itt térkép 1810-ből, amikor még a mai XIII. kerület helyén a Csikós-tó vize csillogott, s az egyetlen épület az ördögmalom volt. 1902-ben indultak a mai 90, 91-es vonalán az első villamosok, A, B, C jelzéssel. S itt van írásban a nagy sztrájkok története. Az 1927-es, az 1930-as, s a többi nagy megmozdulás, harc története, úgy, ahogy azokra idős Véger János, Richter Lajos, Kucsera Józsefné és még sokan mások — a sztrájkok résztvevői — emlékeznek, s ahogy azt Imre Jolán, Jámbor Márta, Gál Sándor, s még sok-sok úttörő, diák lejegyezte, öt közép-, s tizennyolc általános iskola tanulói gyűjtötték össze, foglalták írásba, rajzba ezt a hatalmas adattömeget hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára. Már minden együtt van. Az albumokból, képekből, rajzokból kiállítást készítettek, s április 2-án a Lőportár utca 29. számú házban megnyílik az „Angyalföld története“ című kiállítás. A Pedagógus Szakszervezet VIIl. kerületi szervezetének helyiségében (Baross utca 59.) ma délben kiállítás nyílik a kerületi úttörők életéről. Ezt a kiállítást a pajtások és nevelők április 4-re, felszabadulásunk ünnepére rendezik. Szorgalmas munka folyik a termekben, tanárok és tanulók állnak egymás mellett a létrákon, kalapáccsal kezükben. Képünkön a Dugonics utcai Általános Iskola tanulói: Mányi Aranka, Hárai Rózsi, Nemes Zsuzsi Villos, és Szűcs Péter VII. osztályos tanulók rendezik a főfalat. (Ferencz Gabriella felvétele) 1952-ben történt. A tatai sporttáborban valamelyik társam ujjongva lépett a szobába. — Gyerekek, azt hallottam, Moszkvába megy a magyar kajak-válogatott .— kiáltotta. Felcsillant a szemünk, micsodaélmény is lenne a nagy szovjet föld fővárosába menni! Rövidesen hivatalosan is értesítettek bennünket az utazásról. És csakhamar kint álltunk a Keleti-pályaudvaron ismerőseinkkel, családtagjainkkal körülvéve. Búcsúztunk. Néhány perc múlva már lassan, ünnepélyesen elindult velünk a szerelvény Moszkva felé... Három napig a hálókocsi volt az otthonunk. Sorra suhantak el mellettünk a szebbnél szebb tájak, Kárpátalja, Ukrajna, Kiev, a régi ukán város csillogó tornyaival s mindez kitörölhetetlen emléket hagyott mindannyiunkban. Óriási mezők, s milyen nagy búzatáblák! Imitt-amott az elmúlt harcok nyomai. Végre a távoli messzeség fátylában feltűnt a tündéri Moszkva első hírnöke, az egyetem tornya. Úgy fogadtak bennünket, mint még sehol. Ilyen közvetlen szeretettel csak itt várják a vendégeket. Valamennyiünket név szerint ismertek, s mindegyikünk azonnal megtalálta versenypartnerét is. Soha nem gondoltam, hogy öt hét olyan sok kedves élményt nyújthat, mint amennyiben Moszkvában volt részem. Az esti programok szinte álomszerűeknek tűntek: a Kreml ragyogó aranytornyaival, a Nagy Színház, a Csajkovszkij-terem, a Met- író, a képtárak, a múzeu- ■ mok, a nagycirkusz, a Dinamó-stadion monumentális méretei, a hatalmas város autóforgalmának eleven nyüzsgése lenyűgözően hatott ránk. S ezután az öt nemzet versenye, a kifogástalan rendezés, a sportszerető moszkvai emberek... Kétszeresen szép, ha jól sikerül minden. Óriási küzdelmek után tudtunk csak győzelmeinkig eljutni és a baráti jókívánságok ezt még szebbé tették. A bankett már régi, „öreg” sporttársak között zajlott le, igaz barátságban. Éjszaka búcsúztunk Moszkvától, a fények városától. S most, felszabadulásunk évfordulóján soha el nem múló szeretettel gondolunk szovjet sporttársainkra. Varga Ferenc