Szabad Ifjuság, 1955. április-június (6. évfolyam, 77-152. szám)

1955-05-24 / 120. szám

' COT ' LAZASÁGOK ELLEN! S­zocializmust építő társa­­dalmunkban a cél a dol­gozó nép életszínvonalának állandó emelése. Ezt a célt azonban csak akkor érhetjük el, ha a szocialista termelést szüntelenül tökéletesítjük a legfejlettebb technika alapján. Ez azt jelenti, hogy nap mint nap többet, jobbat és olcsób­ban kell termelnünk. A Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározata éppen e cél elérése érdekében, fő feladatként tűzte elénk a munka termelékeny­ségének emelését. Csak a mun­ka termelékenységének eme­lésével biztosíthatjuk a terme­lés további növelését. A ter­melés növelése pedig egyetlen alapja a fogyasztás bővítésé­nek, tehát a szükségletek maximális kielégítésének. A munka termelékenységét csak akkor növelhetjük, ha a beruházások, új gyárak, kor­szerű gépek mellett bátran al­kalmazzuk az új munkamód­szereket, az élenjáró szovjet technika tapasztalatait, ha tá­maszkodunk a munkások, technikusok, mérnökök alkotó kezdeményezéseire, és még jobban fejlesztjük a szocialista munkaversenyt, amely a mi társadalmunk gazdasági fejlő­désének egyik legfontosabb hajtóereje. A munka termelékenységé­nek emelése közvetlen érde­ke minden dolgozónak. Ha töb­bet és jobban termel, a szo­cialista bérezés alapján több bért kap. Munkateljesítménye növekedésével emelkedik élet­­színvonala. A dolgozó szemé­lyes, közvetlen érdeke így egy­beesik az egész társadalom ér­dekével. A szocialista bérezés legkövetkezetesebb formája a darabbér-rendszer. Ennek alapja a munka-norma. A munka-normák tükrözik a technika fejlettségét és a munka termelékenységének fokát, de egyúttal tükrözik a dolgozók szocialista öntudatát is. Miért? Sztálin elvtárs ta­nítása szerint a szocialista verseny, a sztahanov- és újító­mozgalom a dolgozók tárgyi­lagos, forradalmi kritikája, amely a tömegek alkotó kez­deményezéseire támaszkodik. Ez a szocialista vetélkedés az új és a régi harcának küzdő­tere, ahol szakadatlanul szü­letnek az új kezdeményezé­sek, amelyek a tétlenség, az elavult munkamódszerek és munka­normák ellen fordul­nak, amelyek megdöntik a technikára vonatkozó régi né­zeteket, a régi normákat és új, magasabb technikai normák, termelési tervek megalkotását követelik. Szocializmust építő orszá­gunkban a fejlődésnek nincse­nek felső határai, a szüntelen technikai fejlődés, és a munka termelékenységének állandó emelése objektív gazdasági törvény. Világos tehát, hogy a munkanormáknak is változ­­niok, fejlődniök kell. A régi elavult munkanormák akadá­lyozzák a fejlődést, akadályoz­zák a szocializmus e gazdasági törvényének érvényesülését. A magasabb, fejlettebb munkanorma ösztönzi a dolgozókat tökéletesebb munka­­módszerek, új technológiák és különböző műszaki újítások bevezetésére. Hogy ez mennyi­re így van, ezt bizonyítja, hogy azokban az iparágakban, te­hát elsősorban a vasiparban, ahol a fejlődés következtében elavultak a normák, vissza­esett a munka termelékenysé­ge és a laza normák következ­tében visszafejlődött az újító- és sztahanovista mozgalom is. Tudjuk, hogy nálunk a jobb­oldali elhajlás a munkafegye­lem, a munkanormák lazulá­sát táplálta. A Központi Veze­tőség márciusi határozata óta a kommunisták és az öntuda­tos dolgozók erőfeszítései kö­vetkeztében bizonyos javulás állott be ezen a téren. De ez nem elég. Ha céljaink meg­valósítását el akarjuk érni, ha biztosítani akarjuk népünk anyagi és kulturális színvona­lának állandó és tartós emelé­sét, fel kell számolunk a laza­ságokat. Ez ma a legszebb és legfontosabb politikai feladat minden kommunista, minden öntudatos dolgozó, minden DISZ-tag számára. Csakis a munka termelékenységének emelésével győzhetünk, csakis a norma- és a munkafegyelem lazaságainak felszámolásával teremthetjük meg a feltételeit annak, hogy az életszínvonal tovább emelkedjék. Különösen fontos ez abból a szempontból is, hogy a nor­mák lazasága közvetlenül érinti a dolgozókat, hiszen en­nek következtében jelentős fi­zetési aránytalanság alakult ki. Jellemző, hogy például a Ganz Vagongyárban átlag 5,34 forintot keresett óránként egy esztergályos, a Rákosi Művek Szerszámgyárában tanulatla­nabb esztergályosok pedig több mint nyolc forintot. S ilyen aránytalanságok nem­csak egy-egy üzem, de még műhelyek között is vannak. Ez nyilvánvalóan sérti a munká­sok érdekeit, s érthető, hogy növeli a munkásvándorlást, hiszen sokan indulnak el „sze­rencsét próbálni a’ másik üzem­be, hátha ott azonos "munká­val többet kereshetnek. A bér- és normalizálás közvetlenül sérti az ifjú­ság érdekeit is. A fiatalok vonzódnak az újhoz, szeretnek újítani, kezdeményezni, de jogosan elkedvetleníti őket, ha látják, hogy olyan társuk, aki szokványosan, fejtörés nélkül végzi munkáját, eset­leg náluk többet keres. És kü­lönösképpen sérti a normák lazasága az ifjúság érdekeit azért, mert nyilvávaló, hogy nagy terveik, céljaik csak úgy valósíthatók meg, ha növekszik a termelékenység, csökken az önköltség, tehát ha gyarapo­dik az egész ország. Ifjúságunk becsületbeli kö­telezettsége, hogy pártunk út­mutatásait követve teljes erő­vel küzdjön e lazaságok ellen. Szervezeteink, diszistáink pél­damutatással, felvilágosító szó­val segítsék a termelékenység emelését, a lazaságok meg­szüntetését , országunk erő­sítését, a dolgozó nép élet­­színvon­alának emelését segí­tik ezzel! vos, elvtárs volt, a párt tagja. Álmából zavarták fel, de amikor elmondták a jelszót, kedvesen, vidáman ölelte meg őket, s azonnal telefonált egy másik elvtársnak, aki ér­tük jött, s szállásaikra vitte a küldötteket osztrák munkás­családok vendégszerető ottho­nába. Még aznap délután egy szobrászműteremiben meg­tartotta kongresszus előtti utolsó értekezletét a KIMSZ Központi Bizottsága. Az érte­kezleten a párt képviseleté­ben már részt vett Révai Jó­zsef elvtárs is. Másnap a stájer hegyek közt egy kis vendéglőben meg­kezdődött a Kommunista If­júmunkások Szövetségének IX. kongresszusa, latint egy vidám kiránduló­ csapat, úgy érkeztek a kis vendéglő elé. Franzl, a fia­tal, szőke osztrák ifjúmunkás, aki idevezette őket, néhány szót váltott a vendéglőssel, az­tán elbúcsúzott. A vendéglős­­— maga is kommunista — már mindent előkészített. A magas­tetejű, fából épült vendéglő padlásán ágyak, asztalok, szé­kek. Itt laktak a küldöttek, s egyben ez volt a kongresszus színhelye is. Csak az volt a baj, hogy ha lent, a kocsmá­ban vendégek voltak, félbe kellett szakítani a tanácsko­zást. Mert, bár itt Ausztriá­ban könnyebb volt kongresz­­szust tartani, mint Horthy­ Magyarországon, azért itt is vigyázni kellett. Ha az oszt­rák hatóságok megtudják, hogy a „vidám turisták” miről tanácskoznak , elfogják és hazatoloncolják a küldötteket. De nem tudták meg! A magyar ifjúság politikai és gazdasági helyzetéről Réti László számolt be. A százezer tanonc sorsáról beszélt, akik­nek 10—16 óra a munkaidejük és 2—3 fillér az órabérük, akiket kifutónak, pesztonká­­nak és sztrájktörőnek használ­nak ... A fiatal munkások életéről beszélt, akik 10—12 órai munkával sem tudnak egy héten 15 pengőnél többet keresni, s a munkáslányok­ról, akik 8 pengőnél többet alig kapnak robotjukért.­.. A földmunkás fiatalokról be­szélt, akik látástól vakulásig dolgoznak, s egy napra a más­fél pengőt sem éri el bérük ... Arról beszélt, hogy a 18 éven aluliaknak nincs szervezkedé­si joguk, hogy a tőke kiszívja vérüket, s félrevezeti, meg­alázza a magyar ifjúságot. Kovács István beszámolójá­ban arról beszélt, hogy a tőké­sek a levente, a cserkészet és az áruló szociáldemokraták se­gítségével a Szovjetunió elleni háború ágyútöltelékévé igye­keznek alakítani a magyar if­júmunkásokat és parasztfiata­lokat. Sovinisztává, fasisztává akarják tenni ifjúságunkat. Éppen ezért a hadseregben és a leventemozgalomban a KIMSZ-nek sokkal erőtelje­sebb felvilágosító munkát kell végeznie, mint eddig tette. Nem elegendő, hogy röplapo­kat ad fel a szövetség, nem elegendő, sőt: hiba, hogy nem mennek el a kimiszesek a le­ventére! El kell menni, s ott zavarni, bomlasztani a fasisz­ták munkáját! Három napig tartott a kong­resszus. A szó szoros ér­telmében három napig. Hiszen a szállás és az „ülésterem” egyazon helyen volt, a viták, a megbeszélések éjjel-nappal folytak. És három nap alatt sokszor szólalt fel a párt kép­viselője, Révai József elvtárs. A tetőgerendának nekitámasz­kodva magyarázott, egyszerű, bölcs szóval, közben szem­üvege m mögött meg-megcsillant vidám tekintete. A pártról be­szélt. Arról, hogy a KIMSZ csak a Kommunisták Magyar­­országi Pártja vezetésével har­colhat eredményesen a mun­kás- és szegényparasztifjúság megnyeréséért, csak a párt vezetésével tudja felsorakoz­tatni az ifjúságot a második magyarországi proletárdiktatú­ráért folyó harcban... A munkásfiatalok és a sze­gényparaszt fiatalok küzdelmé­nek összekapcsolásáról beszélt. A mindennapos tömegmunká­ról, az ifjúmunkásnők bevoná­sáról, s a kis proletárgyerekek neveléséről, amelyről a KIMSZ-nek soha nem szabad megfeledkeznie... Óh! Bárcsak lehetett volna tapsolni, a fiatal küldöt­tek tenyere, hogy összecsapó­dott volna a párt szavának hallatán! De nem lelhetett. Tapsolni sem, énekelni sem. Mikor a harmadik napon, a kilenctagú Központi Bizottság megválasz­tásával a kongresszus befejez­­­­te tanácskozását — felállva, halkan elzümmögték az Inter­­nacionálét. Zümmögtek csak, de magukban mondták: „Fel, fel, ti rabjai..." És összefo­nódtak a kezek. Sopron felé jöttek haza, kis csoportokban, ahogy né­hány nappal ezelőtt elmentek. Éjszaka volt, hegyeket mász­tak, kis ösvényeken, fenyvesek rejtekén, szakadékok fölött, források patakok mellett jöt­tek. Némán, szótlanul. Szívük teli volt egy nagy, forró él­mény emlékével. Nem volt út­levelük, s mégis úgy érezték, mintha lenne: a nemzetközi proletárszolidaritás útlevele van a zsebükben. Az osztrák elvtársak, s minden ország kommunistáinak segítő szere­­tete — ez az igazi útlevél. Hosszú útra szóló. Hajnal bomlott ki az éjsza­kából. A csúcson álltak, s a derengésből mind tisztábban, ékesebben tűnt elő Magyaror­szág. Lányi Márton DISZ-kulturáls seregszemlék szerte az országban Vasárnap országszerte tovább folytatódtak a DISZ kulturális seregszemléjének bemutatói. A fővárosban üzemi, iskolai együttesek, hivatalok, vállala­tok, intézmények művészeti cso­portjai adtak számot tudá­sukról. A VIII. kerületi dön­tőket a MÁVAG Vörösmarty Kultúrotthon­ában rendezték. Délelőtt 9 órakor léptek szín­padra az első csoportok s a délutáni órákig egymást vál­tották Józsefváros legjobb együttesei, a kerületi általá­nos- és középiskolások cso­portjai. A XI. kerületi József Attila Gimnáziumban reggeltől estig tartottak a seregszemle kerü­leti döntői. A legjobb együtte­sek műsorát ezen a napon több mint 2000-en nézték végig. Kü­lönösen jól szerepeltek a Gam­ma Optikai Művek fiataljai. A Dallos Ida Kultúrotthon zenekara Erkel „Bánk báb­jából összeállított egyvelegét ismételte meg. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola énekkara Kodály Zoltán „Szabadság Himnuszá’-val aratott nagy tetszést. Nagy sikerrel szere­pelt a seregszemlén a Buda­pesti Műszaki Egyetem ének­kara és a Kismotor- és Gép­gyár csoportja. Komárom megyében a já­rási kulturális seregszemle leg­jobbjai tartottak bemutatókat a József Attila Kultúrotthon­­ban. Kiemelkedően szerepel­tek a Nagyharkály-pu­sztai Termelőszövetkezet táncosai és a koppánmonostori Dózsa Ter­melőszövetkezet DISZ-fiatal­­jai. Győrött a tánc- és színját­szócsoportok versenyeztek egy­mással. A Felszabadulás-kul­­túrotthont zsúfolásig megtöltő érdeklődők hosszantartó taps­sal jutalmazták a színpompás népviseletbe öltözött táncoso­kat. Az Ady Endre Kultúrott­­honban a színjátszók szere­peltek. Itt a legnagyobb sikert a győri Fonó- és Szövőgyári Technikum és a győri Tervező­­iroda együttese aratta. ­ A DISZ II. kongresszusának küldöttei Talabár Magdolna a győri 400.as ipari ta­nuló intézet DISZ-szer­­vezetének vezetőségi tagja. Mint vaseszter­gályos tanuló, a szak­munkás normát 75 szá­zalékra teljesíti. Az is­kolában minden tárgy­­ból állandóan kitűnően felel. Pintér Lajos Petőfibá­­nya DISZ-bizotságának titkára. Munkáját ki­­válóan végzi el, ennek is nagy része van ab­ban, hogy a petőfibá­­nyai fiatalok egyre szebb eredményeket érnek el a termelésben. Dobos Erika a debrece­­ni Szerves Vegyipari Technikum DISZ-szer­­vezetén­ek titkára. Ta­nulmányi eredménye kitűnő. Az iskola min­den tanulója szereti. Mint az egyik legjobb iskolai DISZ-titkárt vá­lasztották meg küldött­nek. Zsiros Lajos a debre­­ceni városi DISZ-bizott­­ság titkára. A felsza­badulás óta tevékenyen részt vesz az ifjúsági mozgalomban. 1648 óta függetlenített DISZ- funkcionárius, felada­tát mindig lelkiismere­tesen látta el. Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1955. évi nagygyűlése Hétfőn délelőtt az Akadémia dísztermében tartott együttes üléssel megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1955. évi nagygyűlése. Az ülésen megjelent Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács első el­nökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagy Dániel, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökhelyet­tese. Ott volt az MDP Köz­ponti Vezetősége és a Minisz­tertanács több tagja, a ma­gyar tudományos élet nagy­számú kiváló képviselője. Részt vettek az ülésen az Akadémia nagygyűlésére ha­zánkba érkezett külföldi tudós­küldöttségek tagjai. Jelen volt az ülésen több budapesti dip­lomáciai képviselet vezetője és tagja. Az ülést Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke nyi­totta meg. Üdvözölte a meg­jelenteket, a külföldi küldötte­ket, majd bejelentette, hogy az Albán Tudományos Intézet le­vélben kívánt jó munkát a nagygyűlésnek. — Idei nagygyűlésünknek különleges jelentőséget ad az a körülmény, hogy olyan idő­pontra esik, amely ünnep min­den hazáját szerető magyar ember számára: hazánk fel­szabadulásának 10. évfordulója esztendeje. Akadémiánk külön ünnepi ülésen méltatta felsza­badulásunk nagy jelentőségét — mondotta. — A tíz év előtti események felidézése, valamint a 10 év óta " lezajlott küzdelmeknek eredménye, de még a nehézsé­geknek és hibáknak feltárása is erőt és bizakodást ad mind­nyájunknak a további munká­hoz. Ezek az érzések állandóan élnek bennünk és éppúgy nem fognak megszűnni, mint a kö­szönet és a hála érzése sem zok üdvözletét tolmácsolta, nagy barátunk, a Szovjetunió . Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság tudósainak iránt. — A magyar tudomány előtt óriási lehetőségek állanak, épp­úgy, mint hazánk és egész dolgozó népünk előtt — han­goztatta befejezésül Rusznyák István. Ezután J. N. Pavlovszkij akadémikus, zoológus, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája küldöttségének vezetője szólalt fel. — A szovjet tudósok szívből kívánnak a testvéri Magyar­­ország tudósainak sok sikert hazájuk és az egész haladó emberiség érdekében kifejtett alkotó munkásságukban — mondotta. — A szovjet tudomány mű­velői örömmel könyvelik el és kellően értékelik a magyar tudósoknak az egész világ tu­dománya fejlődéséhez tett hozzájárulását. — Igen örvendetes a tudo­mányos együttműködés és kap­csolatok megszilárdulása s to­vábbi kiterjedése a Szovjet­unió és a Magyar Népköztár­saság tudósai között. A szovjet és a magyar tudósok alkotó kapcsolata immár tradícióvá vált és mint ilyen, jelentős mértékben hozzájárult orszá­gaink tudományának fejlődé­séhez. A szovjet—magyar tu­dóscserék békeszerető népeink baráti és kulturális kapcsolatát erősítik. — Fejlődjék és erősödjék a megbonthatatlan szovjet—ma­gyar barátság, Marx—Engels —Lenin—Sztálin győzedelmes zászlaja alatt! Fejlődjék és erősödjék a szovjet és a ma­gyar tudósok baráti kapcsolata! A Német Tudományos Aka­démia nevében Erich Correns akadémikus köszöntötte a nagygyűlést, majd Assen Had­­zsid­ov, a Bolgár Tudományos Akadémia főtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja mondott üdvözlő szava­kat. A nagy tapssal fogadott üd­vözlések után Friss István,­­az Akadémia levelező tagja tar­tott előadást népgazdaságunk fejlesztésének üteméről. A hétfő délutáni együttes ülést Ligeti Lajos Kossuth­­díjas, az Akadémia alelnöke nyitotta meg, majd Teng Su- csiung, a Kínai Tudományos Akadémia Mikológiai és Fi­­topatológiai Laboratóriumá­nak helyettes igazgatója a Kínai Tudományos Akadémia és a kínai tudományos dolgo­kö­csönös látogatásai, a kü­lönböző tudományos kiadvá­nyok megismerése jelentősen hozzájárult a két ország tu­dományos kapcsolatának és együttműködésének megerősí­téséhez. Stanislaw Mazur akadémi­kus, matematikus a Lengyel Tudományos Akadémia képvi­seletében, J. Vasatko akadé­mikus, vegyész a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadé­mia nevében, Nicolae Lupu ro­mán akadémikus, belgyógyász a román tudósok nevében üd­vözölte a nagygyűlést. Ke­on Szán akadémikus, a Mezőgazdasági Kutató Inté­zet igazgatója, a Koreai Tu­dományos Akadémia küldöt­te üdvözlő szavaiban köszöne­tet mondott a koreai népnek nyújtott testvéri támogatásért. Ezután Lukács György Kos­suth-díjas akadémikus. ..Az esztétikai visszatükrözés prob­lémája” címmel tartott elő­adást Lukács György előadásával befejeződött a nagygyűlés el­ső napja. Kedden délelőtt Kodály Zol­­tán akadémikus „Szentirmay­­tól Bartókig“ címmel, dél­után Kovács István leve­lezőtag „A Központi Fizi­kai Kutató Intézet szerepe a felszabadulás utáni magyar fi­zikai kutatás kialakulásában” címmel tart előadást. Tilos a gabonavetések kaszálása Egyes helyeken a fennálló tilalom ellenére a rozsvetések egy részét lekaszálják és ta­karmányozás céljára felhasz­nálják. A rendellenesség meg­szüntetése érdekében a föld­művelésügyi miniszter és az állami gazdaságok minisztere együttes utasítást adott ki, hogy az őszi gabonák (búza, rozs) zöld állapotban való le­vágása — mind az állami gazdaságokban (kísérleti, tan- és célgazdaságokban), mind a termelőszövetkezetek és egyé­nileg termelők területén tilos. Azokon az őszi takarmány­­keverékkel bevetett táblákon, ahol a vetés ritka és ezért nagyobb zöldtakarmánytermés nem várható, a termelők mi­nél nagyobb területet hagyja­nak meg a magtermelésre. JÖN­­JÖN! A HARAG NAPJA Új magyar film Sándor Kálmán Kossuth-díjas Várkonyi Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész Makk Károly Hegyi Barnabás Kossuth-díjas érdemes művész Farkas Ferenc Kossuth-díjas FŐSZEREPLŐK: Bessenyei Ferenc, Somogyi Erzsi, Ungvári László, Ajtay Andor, Tőkés Anna és Borsi Béla Kossuth-díjas művészek. Bemutatásra kerül május 26-­ál az URÁNIA, MŰVÉSZ, DÓZSA, SZABADSÁG, FÉNY, TÁTRA (Pesterzsébet) és a HUNYADI (Kispest) film­színházakban írta. Rendezte: Társrendező, Operatőr: Zene:

Next