Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)
1955-10-16 / 244. szám
NEM A TAVASZ VOLT A HIBÁS... Május volt. A váratlanul érkezett vidám tavaszi napsugár hivogatóan kandikált be a Rákosi Művek Aluminiumhenger idéjének ablakain. Mintha tudta volna, mikor kell csalogatásain mosolyognia. Három óra múlt, elkongatták a délelőtti műszakot, indult mindenki hazafelé. Illetve indult volna. Mert az ajtó mellett a „vetélytárs”, a DISZ plakátja is hívogatott: „Ma fél négykor DISZ- taggyűlés az üzemirodán.“ 1s.: Az iroda faliórájának mutatója lassan a négyesen volt, de a tizenhét DISZ-tagból még alig jöttek össze nyolcantizen. A DISZ-en kívüliekből — bár őket is meghívták — egy sem volt itt. Az üzemirodában szinte megfoghatóvá vált az unalom. Akik eljöttek, azok is kifelé tekintgettek. S az ablakon csúfondárosan bemosolygó nap is mintha azt mondta volna: „Hiába a plakát, hiába a hívó szó, én győzök..." Négy óra után beszélni kezdett Kéri Laci DISZ-titkár. A termelésről, munkáról... Igaz szavakat mondott, de szavai mégis valahogy tompán, unalmasan hatottak. „Még egy-két szokásos felszólalás — biztatták magukat a fiúk, — aztán jöhet az „Egy a jelszónk, a béke’* ... — és megyünk .. .*• Nem így történt. A beszámoló után egy hullámos barnahajú fiú kért szót: Hrump Miklós. Alig ismerték, két hete volt még csak a gyárban. Szokatlan volt a hengerdeiek számára, ahogyan „hozzászólt’*. — Mi csak beszélünk, beszélünk, de nem csinálunk semmit — kezdte mindjárt felemelt hangon, egy szuszra. Néhány percig beszélt csak, de sokat mondott. Istenigazából megmosta a vezetőség fejét, amiért a DISZ-élet unalmas, amiért nincsenek kultúrcsoportok, nincs sport. Azzal fejezte be mondókáját, hogy munkát kért a vezetőségtől. A felszólalást dermedt csend követte, csak az ablak mellett ülő hengerész szólt oda csendesen a szomszédjának: — Na, ez jól beolvasott.. ., Miklós után másoknak is megjött a hangjuk. A taggyűlés alaposan elhúzódott, de senki sem bánta ... — A taggyűlés után Hrump Miklós faliújságot csinált. Illegálisan. Nem ő volt a faliújságfelelős, cikket sem kértek tőle. Egy szép napon mégis kitette a falra az írást, amelyben néhány barátjával együtt közli, hogy csatlakoznak a DISZ II. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyhez. De mást is csináltak. Az egyik napon Hrump két hengerésztársával, Sz. Tóth Jánossal és Sáfár Györggyel bekopogtatott Rahói Lászlóhoz, az üzemvezetőhöz. ■— Mi hárman egy hengersoron dolgozunk. Úgy gondolják, sokkal könnyebb és kifizetődőbb volna amunkánk, ha brigádot alakítanánk. Mi a véleménye, Rahói elvtárs, csinálhatnánk mi is ifjúsági exportbrigádot? Még aznap délután művezetői bábáskodással megszülettek a hengerdében az első brigádok: a „Szabad Ifjúság", a „Rákóczi" és a „Május I“, DEJ Egy hónap múlva a „Szabad Ifjúság’* brigád tagjai elérték a sztahanovista szintet. Megnyerték a Fémmű brigádjai közötti verseny első díját, az ezer forintot. Hrumóék egy műszak alatt 34 méter mázsa lemezt hengereltek meg, míg mások csak huszonnyolc-harmincat, egyszerűen úgy, hogy megszervezték a munkájukat. Reggel valamivel korábban mentek be, odakészítették az anyagokat a gépek mellé, napközben pedig ■ nem látta őket senki lógni. A munkaidő minden percét kihasználták. Kétszáz forinttal kerestek többet, mint egy hónappal ezelőtt. De nemigen maradt le mögöttük a másik két „első fecske“ sem, a „Május 1" és a „Rákóczi". Ezek után érthető, hogy a többiek is egymás után jelentették be az üzemvezetőnek: " Mi is szeretnénk ifjúsági brigádot alakítani... Júliusban nyolc, augusztus végére már tizenegy ifjúsági brigád dolgozott az alumíniumöntödében. Észrevehetően emelkedett a termelés. Az üzemátlag 137 százalék lett, a minőség javult, a selejt csökkent. Mindenki tudta, hogy ezt az ifiknek köszönhetik. Még a legsavanyúbb kritizálóknak, a fiatalokat mindig „lekisöcsémezők“-nek is el kellett ismerniük: ezek a fiatal hengerészek jól gondolkodnak ... S ezekben a hónapokban más szelek kezdtek fújni a hengerdei DISZ-szervezetben is. m — Hogyan is volt májusban? — Nem érdekel már engem a DISZ, idős vagyok én ahhoz, meg családom is van, hagyjatok békén... így válaszolt Bogdán Lajos, a 24 éves ..öreg’* szalaghengerész, amikor az ifjúsági szövetségről volt szó. Faragó Jóska ollós meg így érvelt: — Vidéki vagyok, nincs időm, sietek haza ... . Nem voltak egyedül véleményükkel. De amikor alakultak a brigádok — jórészt a DISZ- en kívüliekből — az ifjúsági szövetségbe belépők száma is megszaporodott. Bogdán Lajos maga kérte felvételét. Faragó Jóskát a versenyláz kapta el. Brigádjában — mert ő is alakított egy ifjúsági brigádot — mindössze egy DISZ-tag volt. Ma már mindenki az. S ahogyan a szervezeten kívüli fiatalok közeledtek a DISZ-hez, ahogy több lett a DISZ-tag, úgy vált egyre inkább lehetővé, hogy a DISZ-szervezet munkája is tartalmasabb, színesebb, érdekesebb legyen. Öthat tagú baráti kollektívák születtek, amelyeknek tagjai együtt jártak színházba, moziba, táncolni és együtt jelentkeztek a Petőfi politikai iskolára is. Augusztus végére az aluminiumhengerbe mind a negyvenöt ifjúmunkása DISZ-tag lett. CD Az üzemiroda órája négyet mutatott. Már fél órája, hogy elkezdődött a DISZ-taggyűlés. Az irodában negyven fiatal figyeli Hrumó Miklós DISZ- titkár szavait. — Tehát elhatározzuk, hogy a hengerdében megindítjuk a november hetedikei versenyt. Nagy a tét, gyerekek. Valamennyi ifjúsági brigádnál el kell érnünk a sztahanovista szintet. Azt javaslom még, hívjuk ki versenyre a Fémmű mind a 21 ifjúsági brigádját. A javaslatból határozat lett. Folyik a verseny a nagy ünnep tiszteletére. A hengerdei fiatalok már megtalálták egymást. Úgy látszik, mégsem a tavasz volt a hibás ... Várkonyi András BOLDOG PILLANAT Váradi Gyula átvette a rejtvénypályázat első díját — Váradi Gyulát keressük — érdeklődünk a kis szorospataki bányatelep utcáján. — Aki motort nyert a Szabad Ifjúságtól? — kérdez vissza Fodor Jóska, s gyorsan előkeríti a boldog nyertest, Váradi Gyula csillést. Az átadási ünnepséget nem kellett nagydobbal hirdetni, jöttek elegen megnézni a nagy eseményt... — Régen gondoltam én már arra, de jó is lenne egy motorkerékpár. El is határoztam, hogy bármi lesz, vásárolok egyet. Áldom is érte szerencsém mellett Boriska nénit, az újságárust, aki megmondta: Rendeld meg Gyula a Szabad Ifjúságot. S íme már itt is van — nyilatkozik a boldog nyertes, miközben tiszta fehér zsebkendőjével törölgeti a Csepel -paripát." Előkerül a sógor, Hadusovszki István is, akivel Gyula esténként, munka után együtt fejtette a rejtvényt. Nem, hogy hagyjuk már abba, úgysem nyerünk — mondja a sógor. — De vasárnap, amikor megjött az újság, benne a nevemmel, Magdi mindent ünnepélyesen visszavont — teszi hozzá Gyula. Együtt örül Váradi Gyulával Hideg István, a brigád vezetője, és a DISZ-brigád tagjai, akik most is itt vannak az átadáson, amint ezt a mellékelt fénykép is bizonyítja. — Porolt is velünk a hu- A motoron, ahogyan illik, a győztes: Váradi Gyula, körülötte a sógor, Hadusovszki István, Hideg István brigádvezető és mutatóban kát brigádtag, Fodor Jóska és Radics Jóska. (Bass Tibor felvétele) Vidám szüret Reggelente már párába vész a város, Gyöngyös: az alacsonyan úszó ködből csak a templomok tornya csillog elő. Der ül az ágakon fennakadt ökörnyálon. Simon Józsi bácsi, a csősz is alig győzi már a hivatalt, mert ilyenkor már nemcsak a kóborkutyák dézsmálják a mézédes rizlinget... Megjött a Mátra alján hát az igazi szüret ideje, megkezdték a szedést a gyöngyösi Borforgalmi ilonatelepi szőlejében is. Fiatalok nótájától hangos a mátraalji lankás oldal; egész esztendei munkájuk eredményét — ezer hektó bort várnak! — takarítják be a testet-lelket melegítő szép októberi napokon. — Pszt, hó! — „Tetthelyre“ ért a vidám had, csupa fiatal fiú meg lány. Nótázva jöttek eddig is, azt dalolták, hogy: „a gyöngyösi szőlőhegyen szüretelnek, a gyöngyösi lányok férjhez mennek ...“ Csak igazat mondana az a nóta! Bíznak a lányok, hogy nem hazudik, bízhatnak, mert a stafirungra valót megkeresték a nyáron: csak jutalomként majd két hektó bort kap egyik-egyik. Délre már lekerül a puttonyos legényről a kabát. Fűlének odafent is, hosszúra nyúlt, s kitesz magáért a vénasszonyok nyara; melegít a sűrűn tellő puttony terhe is, de legjobban tán a kis szedőlány, Csuka Anna szemei melegítenek, amelyek olyanok éppen, mint a Mátrka fölé boruló felhőtlen ég: kékek, tiszták, s akire ilyennel néznek, annak még tán a harminckilós puttony sem olyan nehéz. Olyan szégyenlős ez a kislány, Toldi Vali, mintha legalábbis óbort készülne öntögetni a konty alá. Pedig a kislegény, Gumics Andris csak frissen szűrt, édes musttal kínálja: — Nézzed csak Valiba, mit szedtél délelőtt! Van-e olyan édes, mint a . .. — de nem mondja ki, hogy micsoda, mert idegen előtt mégsem illik ilyenről beszélni. Benn a központban, a gazdaság udvarán is zajos most az élet. Itt a szüret neheze: a darálás, meg a préselés folyik. Dehát fiatal-e, akinek kedvét lohasztja a munka, ha még olyan nehéz is az? Cumics Margit, Veres Mária meg Szarka Gábor óriás prést tölt szőlővel, Antal Károly írása Gajdár Pál felvételei