Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)
1957-05-31 / 37. szám
1957 május 31 SZABAD MAGYARSÁG Párisból írják a Szabad Magyarságnak: Nagy érdeklődéssel olvastam a Szabad Magyarság egyik utóbb Párisba érkezett számában a jugoszláviai menekülttáborok keserveiről, szenvedéseiről, egyik sorstársam által írt riportot. Magam is a gerovai tábor lakója voltam. Kérem lapunkat, adjon helyet kiegészítő tudósításomnak, hogy ezzel is felhívhassuk az alvó nyugati világot kötelességére. (Közben, mint megírtuk, több ezer magyar menekültet elvittek különböző országokba, tehát az eddigi sürgetés és követelés se maradt hatástalan. Természetesen, a többi ottlévő sorsát is szívünkön viseljük, kivándoroltatásukat tovább sürgetjük. Reméljük is, hogy nem eredménytelenül, hisz legújabb értesülésünk szerint már küldtek Amerikából megbízottat a táborokba. A szerk.) 1957. január 20.-án érkeztem meg a gerovai menekülttáborba. Kénytelen voltam Jugoszláviába menekülni, mert decemberben az osztrák határ felé két ízben is elfogtak. Nos, benyomásaim a lehető legrosszabbak voltak, a tábori élettel kapcsolatban. Az élelmezés a lehető leggyengébb volt, mert napjában kb háromszor csak levest, kaptunk, és naponta 5, később 6 ember kapott egy kenyeret, egyszeri étkezéshez. A napi cigaretta adag 10, majd 7, és végül 5 db. lett. A külvilágtól teljesen el voltunk zárva, a levelekét, ki és bemenőket cenzúrázták. Semmi zsebpénzt ne kaptunk, de a feladásra kerülő levelekért a 30 dinárt ki kellett fizetni, noha havonta kétszer adtak levelezőlapot. Teljes lerongyolódás Hogy állandó éhségünket némiképp csillapítsuk, és leveleinket feladhassuk, eladogattunk lassanként mindenünket. Miután tiltva, volt a táborban a kereskedelem és a tábor területét nem hagyhattuk el, kénytelenek voltunk őreinknek, a jugoszláv rendőröknek eladni holmijainkat, akik az eredeti ár kis töredékét fizették csak meg A táborba érkező hivatalos személyiségekkel csak a legnagyobb szerencse folytán tudtunk beszélni, mivel csak a jugoszláv tolmácson keresztül volt szabad velük érintkezni. Én is egy ilyen csodának köszönhettem, hogy tudtam beszélni a francia követtel, és bekerültem egy 19-es csoportba, mely március 19-én indult el Gorovoból. Eredetileg én is vagy az USA-ba vagy Canadába szerettem volna menni, de ez onnan lehetetlen volt. Ez volt az oka, hogy onnan kb. 1.500-2.000 ember ment haza. Teljes volt a bizonytalanság, mert a kiszállítás csak Olaszországba, vagy Franciaországba történt. Március közepe táján, eljövetelünk után, 200 honfitársunk került Svédországba. A Verdij A tábor egyik hírhedt vendége volt, — ottlétem alatt 2 ízben — egy Hegedűs nevű egyén, aki Kádárék hazatelepítési bizottságánál működött. Nyilvános előadást tartott, melyen nagyszámban megjelentünk. Politikai kérdéseinkre megtagadta a választ, mert ő, úgymond, csak a hazatelepítési kérdésekre hajlandó válaszolni. Ezzel szemben megtudta, hogy Dr. Horváth Géza, a mecseki szabadságharcosok vezére is a tábor lakója, akinek fejére odahaza, 100.000 forint vérdíjat tűztek ki. Pár napra rá újból megjelent a táborban, ahonnan Dr. Horváthot el akarta vinni, Kádárék kikérőlevelével. Csak a mi határozott fellépésünk eredményeképpen kellett dolgavégzetlenül elhagyni a tábort. 12 társunk szökést kísérelt meg, másnap reggelre elfogták és gumibottal összeverve, öszszeláncolt kézzel vezették viszsza őket. Az éhség a legelképesztőbb módon kezdett igénybe venni minket, ami ellen semmit sem tehettünk. A leveleket, mind a kimenő, mind a bejövőket indokolatlanul visszatartották és cenzúrázták, úgyhogy teljes bizonytalanságban éltünk, már csak a hazai hozzátartozók miatt is. A ruhát nem osztották ki A raktárakban lévő nagyszámú ruhaneműt nem osztották ki, még az elutazáskor sem, pedig egyesek, mint jómagam is, megmaradt ruháink rongyaiban jutottunk el, és utaztunk fél Európán keresztül. Viszont ők is előszeretettel fordultak a kommunista kirakat politika, a potemkin politika felé. Ha külföldi követ, vagy küldött érkezett a táborba, felszólítottak minket, hogy rendesen öltözzünk fel! Sőt egy ízben éjjel 2 órakor ébresztettek fel bennünket, hogy a körletet és a folyosót soroljuk fel, mert küldött érkezik a Nemzetközi Vöröskereszttől ! A tábor területén lévő kantinban szemérmetlenül drága áron árusították az árut. Tudni kell, hogy a kantinba jövő áru a tábor jugoszláv raktárosának a kezén keresztül érkezett be. Pld. egy 40 lapos füzet Belgrádban 40, ugyanakkor nálunk 70-80 dinár volt. Az a nézet kezdett rajtunk úrrá lenni, hogy mi “már nem vagyunk cikk a nyugatnak.” Hihetetlenül le voltunk verve, hisz odahaza a biztos börtön várt minket, viszont a nyugatban a lehető legnagyobb mértékben csalódott a legnagyobb többségünk. Kétségtelen, hogy a Nyugat sem volt felkészülve ilyen hatalmas arányú “népvándorlásra,” de nem szabadna úgy viselkedni, hogy a hazájukat kényszerűségből elhagyott honfitársaink teljesen elveszítsék a Nyugati világba vetett hitüket.. Aki nem bírta a nélkülözést, gyorsan mehetett haza Azt sem lehet mondani, hogy a jugoszláv kormány teljesen magukra hagyja a menekülteket, mert a családosok, és a lányok egy kis része, a tengerparti üdülőkben éltek, kielégítő körülmények között. Ez azonban csak igen kis része volt a menekülteknek. Egyszóval, rettenetes körülmények között éltünk a táborban, mert mind személyes szabadságunk, mind egészségi és egyéb elemi szükségleteink, nem voltak biztonságban a kommunistáktól nyert politikai menedékjog dacára sem, aki nem bírta a nélkülözést, és az idegei felmondták a szolgálatot, hazatérésre jelentkezett, 2-3 napnál tovább nem kellett várni a hazatérésre, mert a jugoszláv hatóságok mindent elkövettek, hogy mielőbb hazatérjenek, akik akartak. Az embernek az volt az érzése, hogy szívesebben engedték haza a fiúkat, mint nyugatra, de ez már a kommunista összetartás. Szeretném a lap hasábjain keresztül felhívni az Amerikai Egyesült Államok szerveit, hogy tegyenek meg mindent a Jugoszláviában szenvedő magyar menekültek ügyéért, hogy óhajuk szerint mielőbb, az általuk választott ország területére mehessenek. Szólítsa fel a NN Menekültügyi Főbiztossága a nyugati államokat, hogy tegyenek még egy csekély erőfeszítést a menekültek érdekében, akik reményt és hazát vesztve várnak a mielőbbi utazásra. P. S. • • Összeverték a jugoszláviai tábor elfogott szökevényeit A mecseki szabadságharcos vezért százezer forintos vérdíjért haza akarták hurcolni Kádár kudarca: "Proletárdictatura-munkások nélkül" A Neue Zürcher Zeitung c. legnagyobb svájci világlap május 19-i számában nagyon értékes összefoglaló riportot közöl a fennti címmel. A lap munkatársa, aki több hetet töltött Magyarországon, éles találó megállapításaival kitűnően érzékelteti az új diktatórikus Magyarországi helyzetet. Budapesten ma is minden lépésnél a rendkívüli helyzet benyomását nyeri az ember — jelenti a svájci újságíró. — A romokat ugyan egészen váratlan sietséggel eltakarították, de a házak falain még ott tátonganak az aknák és harckocsik nyomai ... az utcák mentén falragaszok rikítanak, melyek a kormányhoz való hűséget és bizalmat kérik — ígérve, hogy a múlt hibái nem fognak többé megismétlődni. A “Borba” c. Jugoszláv lap újságírója tollából is idéz a svájci újság, amikor az ironikus megállapítást közli: “A lakosság magatartása Magyarországon: a hallgatás igazi összeesküvése!!!. Senki sem beszél az októberi eseményekről, de a rájuk való emlékezés, ott van minden szóban, minden mozdulatban. Sok ember táncban, zenében, sőt italban keres feledést. A biztonsági szervek nyugodtan sétálnak — állapította meg a jugoszláv újságíró, — új nagy gumibotjaikkal, és mellük fölött az önműködő géppisztolyaikkal. Budapesten ismét a normális állapot uralkodik!!! A hallgatás és megvetés fala veszi körül azt a 300.000 embert, akik az új pártba való belépésre határozták el magukat, — néha nem is szabad akaratukból. A rendszer nem rendelkezik egész egyszerűen elég megbízható emberrel, hogy mindenütt ott lehessen — és ez különösen a szakszervezetekben és munkástanácsokban érezteti hatását. A kommunista párt ámbár politikai tekintetben csaknem teljesen Rákosi régi vonalához tért vissza, oly magatartásra kényszerül, amelyik alig különbözik Nagy Imre egykori vonalától, akit most árulónak bélyegeznek. Továbbá részben visszaállították a magánkereskedelmet és leállították a kolhozfejlesztési kampányt is . . . Magyarország ma a kommunista tábor számára súlyos gazdasági terhet jelent, melyet azonban presztízs okból viselnie kell! A svájci lap tanulmányában azután kitér a Kádár rezsim ellentmondó tényezőire: ...“Egy kommunizmus — ideológia és ideológusok nélkül — egy proletárdiktatúra proletárok nélkül olyan belső ellentmondásban szenved, amely máris magában hordja a széthullás csíráit. Nagyon fontos és rendkívül érdekes megállapítása a nemzetközi újságnak, amely rámutat a forradalom mozgató erőinek különbségeire is: “Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar forradalom nem csupán a szabadságért és függetlenségért való nemzeti felkelés volt, hanem éppúgy a kommunista párt jobboldali irányzatú szárnyának felkelése, Nagy Imrével és Losonczy Gézával az élen, a baloldali irányzatú pártapparátus ellen, melynek vezetői Rákosi és Gerő voltak. A szovjet véget akart vetni a frakciókra való szakadásnak, miközben sietve összeszedett néhány embert, akik mint Kádár, Münich, Marosán a két csoport között állottak, de a számítás nem vált be, mivel Nagy Imre párthívei felháborodtak a szovjet intervencióján, és nemzeti függetlenséget hirdető programmjukhoz ragaszkodtak, így az új “Szocialista Munkáspártban” újból az egyetlen régi utat követő sztálinisták találkoztak, akik ma is szilárdan kezükben tartják a vezetést. De közben Kádár feje fölött is ott lebeg a veszély — hiszen a forradalom napjaiban ő is olyan nyilatkozatot tett, mely közel járt az “áruló” Nagy Imrééhez! Rákosi régi emberei viszont elérték a régi ávh-s pribékek rehabilitását és így valószínűleg előbb-utóbb várhatók az új leváltások és régi vezetők... A Neue Züricher Zeitung értékes tanulmányában egészen világosan fejti ki a magyar helyzetet, de nem értéktelenek azok a megállapításai sem, amelyek az októberi forradalom mozgató erőinek csoportosítását és azon belül a kommunista irányzatú kisebbségi csoport szerepét világítják meg. Franciaországi olvasóink figyelmébe: 5. Rue de Charonne. Tel.: Vol. 72—87. C. C. P. 7380—06.. Franciaországi megbízott: Almasy et Cie, Paris, XI. Előfizetés Párisig légiszállítással félévre 2400 Frank 7. oldal Hallgassa a Niagara Falls “MAGYAR HANGJÁT” minden vasárnap este 6-7 között a CHVC 1600 méteres középhullámon. Levelezési cím: TÓTH JÁNOS, 9 9 3. ROBERTS ST. NIAGARA FALLS, ONT. CANADA I REgent 4-9229 | jj “METROPOLE” | | BAR and GRILL WINE BEER LIQUORS I - U K Home Cooking * g 316 EAST 77th STREET * | BET, 1ST and 2ND AVES. NEAR 2ND AVE. §? FRANK SZOLNOCSAN, PROP. ... ...............NEW YORK, N. Y. % E3>3t3nStSt%3)9}ar3l3)3iStatSi3t3>>)3t3l9)3tat%3)atíh9>%3)3iS)Sia)B)S)9)SlS)S)%3t%%%a>Sti^ Az antibolsevizmus első vonalában harcol Magyarország megmentéséért, az Amerikát is fenyegető veszély elhárításáért lapunk, önzetlenül, áldozattal. Minden előfizetés segíti a küzdelmet. Állj sorainkba barátaiddal, harcolj velünk, a Szabad Magyarsággal a szabad magyarságért.