Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)

1957-05-31 / 37. szám

1957 május 31 SZABAD MAGYARSÁG Párisból írják a Szabad Magyar­ságnak: Nagy érdeklődéssel olvastam a Szabad Magyarság egyik utóbb Pá­­risba érkezett számában a jugo­szláviai menekült­táborok keservei­ről, szenvedéseiről, egyik sorstár­sam által írt riportot. Magam is a gerovai tábor lakója voltam. Ké­rem lapunkat, adjon helyet kiegé­szítő tudósításomnak, hogy ezzel is felhívhassuk az alvó nyugati világot kötelességére. (Közben, mint megírtuk, több ezer magyar menekültet elvittek különböző or­szágokba, tehát az eddigi sürgetés és követelés se maradt hatástalan. Természetesen, a többi ottlévő sor­sát is szívünkön viseljük, kivándo­roltatásukat tovább sürgetjük. Re­méljük is, hogy nem eredményte­lenül, hisz legújabb értesülésünk szerint már küldtek Amerikából megbízottat a táborokba. A szerk.) 1957. január 20.-án érkeztem meg a gerovai menekülttáborba. Kénytelen voltam Jugoszláviába menekülni, mert decemberben az osztrák határ felé két ízben is elfogtak. Nos, benyomásaim a lehető leg­rosszabbak voltak, a tábori élettel kapcsolatban. Az élelmezés a lehető leggyengébb volt, mert napjá­ban kb háromszor csak levest, kaptunk, és napon­ta 5, később 6 ember kapott egy kenyeret, egyszeri étkezés­hez. A napi cigaretta adag 10, majd 7, és végül 5 db. lett. A külvilágtól teljesen el voltunk zárva, a levele­­­­két, ki és bemenőket cenzúrázták. Semmi zsebpénzt ne­­ kaptunk, de­­ a feladásra kerülő levelekért a 30­­ dinárt ki kellett fizetni, noha ha­vonta kétszer adtak levelezőlapot. Teljes lerongyolódás Hogy állandó éhségünket némiképp csillapítsuk, és leve­leinket feladhassuk, eladogat­tunk lassanként mindenünket. Miután tiltva, volt a táborban a kereskedelem és a tábor területét nem hagyhattuk el, kénytelenek voltunk őreinknek, a jugoszláv rend­őröknek eladni holmijainkat, akik az eredeti ár kis töredé­két fizették csak meg A táborba érkező hivatalos sze­mélyiségekkel csak a legnagyobb szerencse folytán tudtunk beszélni, mivel csak a jugoszláv tolmácson keresztül volt szabad velük érint­kezni. Én is egy ilyen csodának köszönhettem, hogy tudtam beszél­ni a francia követtel, és bekerültem egy 19-es csoportba, mely március 1­9-én indult el Gorovoból. Erede­­­­tileg én is vagy az USA-ba vagy Canadába szerettem volna menni, de ez onnan lehetetlen volt. Ez volt az oka, hogy onnan kb. 1.500-2.000 ember ment haza. Teljes volt a bizonytalanság­, mert a kiszállítás csak Olaszországba, vagy Franciaországba történt. Már­cius közepe táján, eljövetelünk után, 200 honfitársunk került Svédországba. A Verdij A tábor egyik hírhedt vendége volt, — ottlétem alatt 2 ízben — egy Hegedűs nevű egyén, aki Ká­dárék hazatelepítési bizottságánál működött. Nyilvános előadást tar­tott, melyen nagyszámban megje­lentünk. Politikai kérdéseinkre megtagadta a választ, mert ő, úgy­mond, csak a hazatelepítési kér­désekre hajlandó válaszolni. Ezzel szemben megtudta, hogy Dr. Hor­váth Géza, a mecseki szabadságharcosok vezére is a tábor lakója, aki­nek fejére odahaza, 100.000 fo­rint vérdíjat tűztek ki. Pár napra rá újból megjelent a táborban, ahonnan Dr. Horváthot el akarta vinni, Kádárék kikérő­levelével. Csak a mi határozott fellépésünk eredményeképpen kel­lett dolgavégzetlenül elhagyni a tábort. 12 társunk szökést kísérelt meg, másnap reggelre elfogták és gumibottal összeverve, ösz­­szeláncolt kézzel vezették visz­­sza őket. Az éhség a legelképesztőbb mó­don kezdett igénybe venni minket, ami ellen semmit sem tehettünk. A leveleket, mind a kimenő, mind a bejövőket indokolatlanul visszatartották és cenzúrázták, úgyhogy teljes bizonytalanságban éltünk, már csak a hazai hozzá­tartozók miatt is. A ruhát nem osztották ki A raktárakban lévő nagyszámú ruhaneműt nem osztották ki, még az elutazáskor sem, pedig egyesek, mint jómagam is, megmaradt ruháink rongyai­ban jutottunk el, és utaztunk fél Európán keresztül. Viszont ők is előszeretettel fordul­tak a kommunista kirakat­ politika, a potemkin politika felé. Ha külföl­di követ, vagy küldött érkezett a táborba, felszólítottak minket, hogy rendesen öltözzünk fel! Sőt egy ízben éjjel 2 órakor ébresztet­tek fel bennünket, hogy a körletet és a folyosót soroljuk fel, mert kül­dött érkezik a Nemzetközi Vörös­­kereszttől ! A tábor területén lévő kantinban szemérmetlenül drága áron árusí­tották az árut. Tudni kell, hogy a kantinba jövő áru a tábor jugoszláv raktárosának a kezén keresztül ér­kezett be. Pld. egy 40 lapos füzet Belgrádban 40, ugyanakkor nálunk 70-80 dinár volt. Az a nézet kezdett rajtunk úrrá lenni, hogy mi “már nem vagyunk cikk a nyugatnak.” Hihetetlenül le voltunk verve, hisz odahaza a biztos börtön várt minket, viszont a nyugatban a lehető legnagyobb mértékben csalódott a legnagyobb többségünk. Kétségtelen, hogy a Nyugat sem volt felkészülve ilyen hatalmas arányú “népvándorlás­ra,” de nem szabadna úgy visel­kedni, hogy a hazájukat kénysze­rűségből elhagyott honfitársaink teljesen elveszítsék a Nyugati vi­lágba vetett hitüket.. Aki nem bírta a nélkülözést, gyorsan mehetett haza Azt sem lehet mondani, hogy a jugoszláv kormány teljesen ma­gukra hagyja a menekülteket, mert a családosok, és a lányok egy kis része, a tengerparti üdülőkben él­tek, kielégítő körülmények között. Ez azonban csak igen kis része volt a menekülteknek. Egyszóval, rettenetes körülmé­nyek között éltünk a táborban, mert mind személyes szabadságunk, mind egészségi és egyéb elemi szükségleteink, nem voltak bizton­ságban a kommunistáktól nyert politikai menedékjog dacára sem, aki nem bírta a nélkülözést, és az idegei felmondták a szol­gálatot, hazatérésre jelentke­zett, 2-3 napnál tovább nem kellett várni a hazatérésre, mert a jugoszláv hatóságok mindent elkövettek, hogy mie­lőbb hazatérjenek, akik akar­tak. Az embernek az volt az érzése, hogy szívesebben engedték haza a fiúkat, mint nyugatra, de ez már a kommunista összetartás. Szeretném a lap hasábjain ke­resztül felhívni az Amerikai Egye­sült Államok szerveit, hogy te­gyenek meg mindent a Jugoszlávi­ában szenvedő magyar menekültek ügyéért, hogy óhajuk szerint mie­lőbb, az általuk választott ország területére mehessenek. Szólítsa fel a NN Menekültügyi Főbiztossága a nyugati államokat, hogy tegye­nek még egy csekély erőfeszítést a menekültek érdekében, akik re­ményt és hazát vesztve várnak a mielőbbi utazásra. P. S. • • Összeverték a jugoszláviai tábor elfogott szökevényeit A mecseki szabadságharcos vezért százezer forintos vérdíjért haza akarták hurcolni Kádár­ kudarca: "Proletárdictatura-munkások nélkül" A Neue Zürcher Zeitung­ c. leg­nagyobb svájci világlap május 19-i számában nagyon értékes összefog­laló riportot közöl a fennti címmel. A lap munkatársa, aki több hetet töltött Magyarországon, éles találó megállapításaival kitűnően érzékel­teti az új diktatórikus Magyaror­szági helyzetet. Budapesten ma is minden lépés­nél a rendkívüli helyzet benyomá­sát nyeri az ember — jelenti a svájci újságíró. — A romokat u­­gyan egészen váratlan sietséggel eltakarították, de a házak falain még ott tátonganak az aknák és harckocsik nyomai ... az utcák mentén falragaszok rikítanak, me­lyek a kormányhoz való hűséget és bizalmat kérik — ígérve, hogy a múlt hibái nem fognak többé megismétlődni. A “Borba” c. Jugoszláv lap új­ságírója tollából is idéz a svájci újság, amikor az ironikus megálla­pítást közli: “A lakosság maga­tartása Magyarországon: a hallga­tás igazi összeesküvése!!!. Senki sem beszél az októberi események­ről, de a rájuk való emlékezés, ott van minden szóban, minden mozdulatban. Sok ember táncban, zenében, sőt italban keres feledést. A biztonsági szervek nyugodtan sétálnak — állapította meg a ju­goszláv újságíró, — új nagy gumi­­­botjaikkal, és mellük fölött az ön­működő géppisztolyaikkal. Buda­pesten ismét a normális állapot uralkodik!!! A hallgatás és megvetés fala veszi körül azt a 300.000 embert, akik az új pártba való belépésre határozták el magukat, — néha nem is szabad akaratukból. A rend­szer nem rendelkezik egész egy­szerűen elég megbízható emberrel, hogy mindenütt ott lehessen — és ez különösen a szakszervezetekben és munkástanácsokban érezteti ha­tását. A kommunista párt ámbár politikai tekintetben csaknem tel­jesen Rákosi régi vonalához tért vissza, oly magatartásra kénysze­rül, amelyik alig különbözik Nagy Imre egykori vonalától, akit most árulónak bélyegeznek. Továbbá részben visszaállították a magán­kereskedelmet és leállították a kol­hozfejlesztési kampányt is . . . Magyarország ma a kommunista tábor számára súlyos gazdasági terhet jelent, melyet azonban presztízs okból viselnie kell! A svájci lap tanulmányában az­után kitér a Kádár rezsim ellent­mondó tényezőire: ...“Egy kommunizmus — ideológia és ideológusok nélkül — egy proletárdiktatúra proletárok nélkül olyan belső ellent­mondásban szenved, amely máris magában hordja a széthul­lás csíráit. Nagyon fontos és rendkívül érdekes megállapítása a nemzetközi újságnak, amely rámutat a forradalom mozgató erőinek különbségeire is: “Nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a magyar forradalom nem csupán a szabadságért és függetlenségért való nemzeti felkelés volt, hanem éppúgy a kommunista párt jobboldali irányzatú szárnyának fel­kelése, Nagy Imrével és Losonczy Gézával az élen, a baloldali irányzatú pártapp­arátus ellen, melynek vezetői Rákosi és Gerő voltak. A szovjet véget akart vetni a frakciókra való szakadásnak, miközben sietve összeszedett néhány embert, akik mint Kádár, Mü­nich, Marosán a két csoport között ál­lottak,­­ de a számítás nem vált be, mivel Nagy Imre párt­hívei felháborodtak a szovjet intervencióján, és nemzeti füg­getlenséget hirdető programmjukhoz ragaszkodtak, így az új “Szocialista Munkáspártban” újból az egyetlen régi utat követő sztálinisták találkoztak, akik ma is szilárdan kezük­ben tartják a vezetést. De közben Kádár feje fölött is ott lebeg a veszély — hiszen a forradalom napjaiban ő is olyan nyilatkozatot tett, mely közel járt az “áruló” Nagy Imrééhez! Rákosi régi emberei viszont elérték a régi ávh-s pribékek rehabilitását és így valószínűleg előbb-utóbb várhatók az új leváltások és régi vezetők... A Neue Züricher Zeitung értékes tanulmányában egészen világosan fejti ki a magyar helyzetet, de nem értéktelenek azok a megálla­pításai sem, amelyek az októberi forradalom mozgató erőinek cso­portosítását és azon belül a kom­munista irányzatú kisebbségi cso­port szerepét világítják meg. Franciaországi olvasóink figyelmébe: 5. Rue de Charonne. Tel.: Vol. 72—87. C. C. P. 7380—06.. Franciaországi megbízott: Almasy et Cie, Paris, XI. Előfizetés Párisig légiszállítással félévre 2400 Frank 7. oldal Ha­llgassa a Niagara Falls “MAGYAR HANGJÁT” minden vasárnap este 6-7 között a CHVC 1600 méteres középhullámon. Levelezési cím: TÓTH JÁNOS, 9 9 3. ROBERTS ST. NIAGARA FALLS, ONT. CANADA I REgent 4-9229 | jj “METROPOLE” | | BAR and GRILL WINE BEER LIQUORS I - U K Home Cooking * g 316 EAST 77th STREET * | BET, 1ST and 2ND AVES. NEAR 2ND AVE. §? FRANK SZOLNOCSAN, PROP. ... ...............NEW YORK, N. Y. % E3>3t3nStSt%3)9}ar3l3)3iStatSi3t3>>)3t3l9)3tat%3)atíh9>%3)3iS)Sia)B)S)9)SlS)S)%3t%%%a>Sti^ Az antibolsevizmus első vonalában harcol Magyarország megmentéséért, az Amerikát is fenyegető veszély elhárításá­ért lapunk, önzetlenül, áldozattal. Minden előfizetés seg­íti a küzdelmet. Állj sorainkba barátaiddal, harcolj velünk, a Szabad Magyarsággal a szabad magyarságért.

Next