Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1949-04-23 / 17. szám
Értik egymást . Ezt ajánlom. Ezen mind a ketten keresünk. 1 .3.^•jeg.tta.a.'^UfOf:• ■•rri^^^Ty/tir»t» — n ny.-.i Hinnye, de hasonlít a politikusok pályafutására! István Gazda találkozik a felvégen lakó András gazdával I fránya ISen?^ ~ kérdi 'StVán Gazda ~ hooy megy a fiad sora QZOn a Z n~'t tgdja Isten. ~ mondja András —, hun fönn van, hun meg lenn... - Nehém dologm az,András.Ha fö‘került' hát fönn is maradjon-I — Má’ mér véna nehéz? — Mivelhogy liftkezelő egy pesti szállodában. 9 -------------....-------A PIMASZSÁGNAK IfICS BAJÁRA! Karpmec rádiót vett részletre, de a részjeleket egyáltalán nem fizette. A cég végül is nem akarva megbántaná vevőjét, egy finoman fogalmazott levelet írt neki, a következő szöveggel: „Tisztelt uram! Mit gondol, mit szól-i , fiának az Ön szomszédait ahhoz, ha a részletekfizetésének elmulasztása miatt, kénytelenek lennénk födi eresül Önt, s a ki nem fizetett rádiót visszavenni Öntől? Egy hét múlva Karpinec visszaküldte a levelet a cégnek, s csak enynyit írt hozzá válaszul: „Az önök által említett eshetőséget megvitattam szomszédaimmal. Valamennyien egyöntetűen kijelentették, hogy az a lehető legpiszkosabb eljárás lenne az önök részéről. Tisztelettel Karpinec.“ trséneles márcij Utcai árusok is árusíthatnak Hektár györgylepsöszt — Istenem is édesebb, mint az Olympuszon. ^JW^-^is?WWWIWWWG VIGASZ A kis Bandiikét valami főbenjáró bűn miatt megfenyíti az apja és sarokba állítja. Bandika szívtépően zokog, amíg öcsikének megesik rajta a szíve és így szól hozzá: — Ne búsulj, Bandi, nemsokára felnövünk és akkor mi is megverjük a gyerekeinket... Csupa vidékről felszármazott pestiek ültünk együtt tegnap este a Szomjas Oroszlánban. Régi jó vidéki szokás szerint szidtuk a fővárosi viszonyokért és megállapítottuk, hogy Pesten még a levegőért is fizetni kell. Alig tértemnyugovóra, erélyes csöngetés ébresztett. Álmosan mentem ki, hát egy szigorú tekintetű kis ember állt az ajtó elött. Nyakában pénzbeszedő táska, hát vállán két nagy szárny. — Az égi közművektől jöttem — mondotta. — Házapostolnak tetszik lenni? — kérdeztem. — Dehogyis — válaszolt — az Égi Közművek Díjbeszedő Válllalatának vagyok a megbízottja. Azzal szétnyitotta a szájamat és a gégém kezdte vizsgálhatni. — Mit csinál? — kérdeztem megütközve. — Leolvasom a fogyasztást — felelte — ön meglehetősen nagymedű és kissé sok levegőt szív. Noteszt vett elő és bejegyezte, hogy mennyi Iminin neaanggffiMffiEKyg oxigént fogyasztok. Pillanatokba került, míg magamhoz tértem. — Hogyan? Meg akarják fizettetni az oxigént, amit elszívok?! — ordítottam felháborodva. — De mennyire — legyintett — süt a fűtést és világítást is. Azzal colstokot húzott ki a zsebeiből és méregetni kezdett az előszobában. — De kérem, én megfizetem a központi fűtést és a villanyt! — Az egészen más — mondotta —, azt nem a mi cégünk szállítja. Ön csak azt a fűtést és világítást fizeti, amit a háztulajdonostól és a földi elektromos művektől vesz igénybe. Nem fizeti azonban a Naptól kapott fűtést és világítást. — De hiszen az eddig ingyen volt — tiltakoztam. — Eddig — mondta a kisember —, önök azonban az este azt a valótlan kijelentést tették, hogy Pesten a levegőért is fizetni kell s az Égi Közművek igazgatósága úgy döntött, hogy az ilyen rémhírterjesztőknek ezentúl ki kell számlázni az oxigént, a napmeleget és a napfényt. Mert hol van az megírva, hogy ingyen kapják? Azzal bejegyezte noteszébe, hogy lakásom alapterjedelme 50 négyzetméter. Elfutott a méreg és gúnyosan vágtam oda. — Na és ha nem fizetek, akkor az adósok börtönébe kerülök? — Ugyan kérem — felelte szelíden —, hova tetszik gondolni? Nem szoktuk mi ilyen drasztikus eszközökkel fogyasztásra kényszeríteni a feleket. Aki nem fizet, azt olybá vesszük, hogy nem óhajtja igénybe venni szerény szolgáltatásainkat és annak egyszerűen kikapcsoljuk az oxigént. Erre végkép dühbe gurultam: — Igen? Hát akkor vegyék indokílásul, hogy viszontkeresettel élek ! Én nem szívom potyára a maguk oxigénjét, én el- knszolgáltatásképen szénsavat lehelek ki, amire viszont a füveknek és fáknak van szükségük. Ha maguk felszámítják nekem az oxigént, én felszámítom maguknak a szénsavat! — Ehhez joga van — felelte a szárnyas ember —, de nem velünk, hanem a füvekkel és fákkal szemben. — Na és ha a füvek és fák nem hajlandók fizetni? — Akkor ennek módjában áll megtagadni a szolgáltatást. — Hogyan? — kérdeztem reménykedve.— Nagyon egyszerű — felelte —, ne tessék kilehelni. Azzal megrebegtette szárnyait és a harmadik emeletről visszaröppent a hetedik menyországba. Régi dacos családból származom s ahogy fölébredtem a furcsa álomból, azonnal elhatároztam, hogy kilépek a világegyetemből és áttérek az önellátásra. Fellapoztam a lexikont s a „Gázcsere“ címszó alatt megtaláltam, hogy egy felnőtt szervezetnek napi 600 liter oxigénre van szüksége. Telefonon felhívtam a „Hydroxigén Gázelválasztó, Oxigén, Nitrogén, Hydrogén és Egyéb Gázokat Gyártó RT“ gyártelepét (Budafoki út 72., telefon: 258— 880.) és megkérdeztem, mennyiért hajlandók nekem oxigént szállítani- Egy kellemes női hang közölte, hogy az oxigén köbmétere 8 forint 14 fillér a gyártelep. Ha tehát csomagolást, szállítási költségeket számítok, legkevesebb 1 fiillér literje. Háromtagú családnak (gyereket féladaggal véve) másfél köbméterre van szüksége, az napi 15, havi 450 forint. — Drága egy kissé —, morogtam magamban —, de ha abbahagyom a dohányzást, leszokom az italról, színházról, moziról, korlátozom a ruházkodást és megszorítom a konyhán tűzt, ki fogjuk izzadni. Majd én megmutatom, hogy nem vagyok rájuk szorulva ! Kirohantam a Meteorológia Intézetbe, hogy felvilágosítást nyerjek, tulajdonképen mennyi napfényt fogyaszt az ember fűtés és világítás céljaira. Hát itt már kisé zordonabb a tényállás. Az Intézet kitűnő igazgatója és illetékes tanára ceruzát ragadott és számolgatni kezdtek. Csak úgy röpködött a levegőben a tömérdek kalória, lux, hektowatt, kilowatt, millió, billió. Végül megállapították. Ahhoz, hogy tízfokos hőmérsékletet tartsunk, Budapest területét percenként 40 vagon ötezer kalóriás szénnel kellene fűteni. (Persze, gondolom, valami nagy, nagy búza fedné a tisztelt fővárost, nehogy a világűrt fűtsük.) Egyszóval óránként 2.400, naponta 48.000 vagon, ez havonta másfél millió vagonnak felel meg. Egymillió lakost számolva, fejenként másfél vagon esik, háromtagú család adagja tehát 4,5 vagon, 450 méter mázsa. Kereken és nagyon rokoniasan számítva — 10.000 forintot kellene fizetnem a 10 fokos átlagmelégért havonta. Bíróválasztás volt az egyik községben. A főszolgabírónak a régi bíró, Ugrai András volt a jelöltje. A község népe azonban haragudott Ugránná és mindenáron ki akarta buktatni. A főszog a bíró annak Amikor pedig a világítás költségszámításának végeredményét kimutatták, végkép hervadni kezdett az ősi dac. Ugyanazt a fényt, amit a Naptól kapunk, pótolni lehet, ha négyzetméterenként 200 darab százas körtét égetünk. Mivel a pesti villany nagyon olcsó, ez napi 80 forint költsége■ négyzetméterenként. (A nap ugyanis átlagban napi 8 órát világít teljes fénynyel.) Az én 50 négyzetméteres lakásom világítása tehát csekély 4.000 forint naponta. Azaz egy hóra 120.000. Ez a rideg való. Ahogy hazaballagtam, eszembe vágódott a kis ember szava. Hol van az megírva, hogy az ember ingyen kapja a levegőt, a napfényt és a többit? Azóta keresem, kutatom, bújom és lapozom a különböző törvénykönyveket, forrásmunkákat, de sehogy se tudok rájönni. Pedig holtbiztosan emlékszem, még iskolás gyerekkoromból emlékszem, hogy valahol meg vagyon írtra... Kijó EGY PESTI TÁVGYALOGLÓ Grün sietve megy a Király utcán, Pollák megszólítja: — Hova, hova? — Körmenetre. — Mi az, hogy körmenetre? — csodálkozzik Pollák. — Végigjárom az adósaimat. Saját fülünkkel hallottuk Babay Józsefet megszólítja az egyik epés ismerőse: — Ne haragudj, Jóskám, de olyan hírek terjedtek el rólad a városban, hogy egy igen erős méreggel csillapítod az idegeidet. — A hír igaz — feleli nyugodtan Babay —, Berlinista vagyok. SZEIGEJVÁN — Mit akar már megint? Hiszen már magához adtam a leányomat ... — Igen, de most azt szeretném, ha visszavenné. Házfal mellé építik a telefonfülkéket . Beszélhetsz nyugodtan, drágám, egyedül vagyok, nem zavar senki. (Szigethy István rajza) Egy kukoricaszemnyi politika sincs benne Ladvikait hosszú idő után kiengedik az elmegyógyintézetből, mint gyógyultat. Az volt a rögeszméje, hogy állandóan kukoricaszemnek képzelte magát. Mielőtt elhagyja az intézetet, bemegy a kezelőorvosához: — Doktor úr kérem, szeretnék valamit kérdezni! — Tessék! — mondja udvariasan az orvos. — Parancsoljon! — Nézze, doktor úr — nyögi ki Ladinkai —, én még egy kicsit nyugtalan vagyok. Ön tudja, hogy én már nem vagyok egy kukoricaszem és én is tudom... De tudják-e vájjon otthon a tyúkok? KI FOGJA EZT MEGFOGADNI? Fiatal asszony, aki nem akar kacérnak látszani s haladott korú férfi, aki nem akar nevetségessé válni, sohase beszéljen úgy a szerelemről, mintha neki is része lehetne benne. (La Rochefoucauld) Igazi szolgakisrétet rendje és módja szerint megnyitotta a gyűlést és felolvasta a jelöltek neveit: — Első helyen kandidálom Ugrai Andrást! Fülsiketítő lárma és zajongás tört ki a régi bíró nevének említésénél: — Nem kell Ugrait Nem kell Ugrani A főszolgabíró felállt és csendet intett. — Miután más nevet nem hallok említeni, csak Ugrai Andrásét, ennélfogva Ugrai Andrást egyhangúlag megválasztott községi bírónak jelentem ki. Könnyen elromolhatnak will. Önkritika Sparta és Slavia mérkőzései előtt DfrAK Mit rá kent Lemossuk a válogatott a gyalázatot!