Szabad Szó, 1945. május (2. évfolyam, 101-122. szám)
1945-05-02 / 101. szám
Szabad Szó2 Ez a május elseje az első, mely valóban felszabadultan talál bennünket. Friss munkakedvben, az alkotás boldog révületében, így menetelnek végeláthatatlan sorokban munkástestvéreink ki a szabadba, a májusi napfénybe, hogy büszkén az eredményekre és bizakodva a jövőben ünepeljék a szent napot. S ha odakint a szabadban, a tisztultabb légkörben széttekintünk, világosabban bontakozik ki előttünk a múlt, az út, mindaz, amit idáig elértünk, míg ehhez a májusi pihenőhöz eljutottunk. Hét nehéz hónap áll mögöttünk attól az esős őszi naptól, amikor a német fasiszták dinamitpatronjainak robbanásai reszketették meg a levegőt. Amikor éles késként hasított belénk a fájdalom, hogy kiszolgáltatásunk tehetetlenségében végig kellett néznünk miként repülnek a levegőbe erőtelepek, gyárak, hidak, alkotások, melyek fejlődésünknek egy-egy mérföldjelzői voltak. Ájultságba süppedt város, füstölgő romok, kirabolt lakások, kifosztott, felgyújtott üzletek, elhagyott műhelyek, kettévált hidak, összetört vasúti ginek — ez a kép kíséri a német rablók kitakarodását. Ez volt az a pillanat, amikor ebben a dermedt csendben az ittmaradottak egy része, az álhazafiság mételyétől megtévesztettek húra adták fejüket és a négyéves fasiszta uralmat siratták. Ugyanekkor a munkásság hivatott vezetői a helyzet komolyságát átlátva, egy-kettőre felmérték a tennivalókat. Megalakul a Szaktanács, a dolgozók ezrei sereglenek mögéje. Előkerülnek a munkaszerszámok, gyűlnek a különböző munkacsoportok és nem telik bele néhány nap, már csákányozzák a romokat, építik a felrobbantott hidakat, idegindul a vasútépítés nagy munkája. Élet költözik az eseményektől még kábult, csüggedt városba, felhívások jelennek meg, melyek irányt mutatnak a tétovázóknak is és csakhamar a munka ütemének hangjára menetel a sokezernyi dolgos sereg. Mennyi nehézséget kellett legyőzniök azoknak a lelkes embereknek, akik egy belső erkölcsi parancs sugallatára e város dolgozói iránti szeretetüktől vezérelve az élre álltak. Nemcsak a munka menetét kellett megszerveznek, nyersanyagról gondoskodniuk, szállítási nehézségekkel viaskodniok, a közellátást rendszeresíteniük, dea kusza és szövevényes politikai helyzetben is irányt kellett mutatniok. De még messzebbmenő feladatokat is tűztek maguk elé. A négyesztendős munkáskizsákmányolás felszámolása, a munkásságnak erőszakosan jobboldali szerevzetekbe terelt tagjainak újbóli beszervezése, demokratikus irányvonal létrehozása, a fasiszta propaganda ellensúlyozása — csupa komoly probléma, melyek megoldását ugyanez a néhány kipróbált harcos vállalta. E hatalmas erőfeszítéseket mennyi gáncsoskodás, mennyi rosszindulat kísérte ! A nagytőke, mely még a változás után is azt hitte, hogy korábbi szerepét megőrizheti, sanda szemekkel tekintett a munkásság erőfeszítéseire. Az az erő azonban, melyet a munkásegység jelent, visszaverte a burkolt támadásokat és a munkásság megmutatta, hogy önmaga is tud tőkét teremteni, üzemeket létrehozni és fenntartani. A megalakított üzemi bizottságok csakhamar lehetővé tették, hogy a munkásság a maga kezébe vegye a termelést illető kezdeményezést, ellenőrizze az üzem menetét és megtanulja az irányítást, vezetést. De sohasem szabad megelégedni az elért eredményekkel! Valamennyiünknek arra kell törekednünk, hogy a munkahelyek számát fokozzuk, egyetlen műhelynek, üzemnek nem szabad elhagyatottan, üresen tátongani, hanem mindenütt építő munkának kell megindulnia. A munkásságnak sohasem szabad szem elől tévesztenie, hogy a munkának társadalomformáló jelentősége van, vagyis azt a marxi tételt, hogy ,,amilyen a társadalom termelési módja, olyan alapjában vév, maga a társadalom is, olyanok eszméi és elméletei, politikai nézeei és intézményei“. De tisztábban kell lennie azzal az igazsággal, hogy a társadalom története mindenekelőtt a termelés fejlődésének története. Ma már a munkás, a legegyszerűbb is, saját tapasztalatából meggyőződhetett arról, hogy munkájával többé nem a kapitalizmus profitéhségét csillapítja. Többé nem történhetik meg — mint a múltban, — hogy a termelőerők fejlődésével a tőke még inkább a termelés urává lett és a termelés egyik legfontosabb tényezőjét, a munkást mindjobban szolgájává tette. Ha ma a munkás többet termel, többet dolgozik, egyetlen munkahelyet sem hagy kihasználatlanul, magának, munkástársainak és a dolgozó társadalomnak áll a szolgálatában. Ha a termelés fokozódik, növekszik az árumennyiség, kialakul az árversenygés és beáll az ármorzsolódás. Éppen itt van a kapitalista és az irányított termelési rend közötti lényeges különbség. Láttuk a múltban, hogy a termelő erők jellege és a termelési viszonyok közötti ellentmondás időnként túltermelést eredményez. Ilyenkor a kapitalisták nem találva vásárlóképes felvevő piacot — hiszen a lakosság nagy tömegét ők maguk juttatták tönkre — kénytelenek termékeiket elégetni, kétleépültet mapa enim fen'Viam. Azonban most, amikor végső fokon a munkásság psúcszervezete irányíthatja a termelést, szövetkezetei által ismerheti a fogyasztás mérvét, mindez nem történhetik meg. A cél az, hogy minden munkásnak módja legyen emberhez méltó életet élni, de ezt egymagában munkabéremeléssel sohasem érhetjük el, ha ugyanakkor nem igyekezünk a termelést fokozni, a termékek mennyiségét növetni Mindehhez a két, munkatöbbleten keresztül vezet. Ez a jövőben nem egyesek, hanem a köz javára szolgál. * «-» Ezért kell valamennyiünknek többet dolgoznunk, mindig újabb és újabb termelőeszközöket kapcsolva be, hogy megvalósítsuk a szabad emberek együttműködésén és kölcsönös segítségén felépülő új, eszményi társadalmi rendet. De a munkásságnak nem szabad szem elől tévesztenie korunk jellegzetes problémáját, a racionális munkamegosztást sem. A racionális termelés legfőbb alapelve, hogy a munkást, legyen az fizikai, vagy szellemi munkás, olyan helyre állítja, ahol képességeinek legjobban megfelelő munkateljesítményt fejthet ki. Nem a tőke „profit rátáját“ növeli, ahogyan Marx az értéktöbbletnek az egész tőkéhez való arányát nevezi , hanem az értéktöbbletet a közösség a társadalom javára hasznosítja. Ez a társadalom pedig a jövőben nem alakulhat másként csak a dolgozók társadalmaként, mert a kollektív termelésben az az úgynevezett középosztály, mely csak munkáltatni tud, de maga dől Pintér Zsuzsa szavalóestje A Salamon Ernő-Athenaeumsaak megint egy hasznos és tanulságos kezdeményezéséről számolhatunk be. (A múlt hét végén a Közművelődési Ház kistermében zajlott le Pintér Zsuzsa szavalóestje ,forradalom és költészete ámen. *Művelt közönségünk legkülönbözőbb rétegei ez alkalommal őszinte meglepetéssel tapsolhattak a fölfedezésnek, hogy az előadó művésznő fővárosi színvonalon áll, de talán még inkább annak, hogy a jelenkor annyi mondanivalóját klasszikus is új költőink milyen erővel fejezték ki már az utolsó százötven évben. A gyönyörű és merész versek e bemutatóján hozzájárult a nagy sikerhez az is, hogy Pintér Zsuzsa estjének fokozatos nevelő bátasa volt, mert bebizonyult, hogy legjobb költőink remekei, de néha nem is a legjobb versük, elkeseredetten álltak a szoáális előkészítés szolgálatában: mintha látnoki céljuk lett volna a szocialista állam is társadalom elérése! Ezt igazolg, két előadásában is, Polgár István, aki elmélettel támasztotta alá a fenti igazságot. Írói kedvvel elemezte előbb a vers leglelkét, „az istenek legszebb ajándékát“, melynek meghatározója sem a forma, sem a benne fölolvadó tartalom, de még csak nem is a költői hangulat, hanem tán csak a pillanat, amelyet az enrökk valóságból üstökön ragad az alkotó. Második és kissé elsietett előadásában a magyar vers történelmi forradalmiságáról beszélt az eladó, meggyőző példák fölsorakoztatásával és azok rövid, éles méltatásával. Pintér Zsuzsa igen helyesen Csokonaival kezdte a magyar forradalom és szocializmus fejlődésének ábrázolását.Az estre“ «ábrándot mondta el a szegénység megszűnéséről és az örök holdvng egykedvűségéről, a természet és küzdő ember kísérteties közelségében. A fiatal előadónő már ebben a versben is csupa értelemtől sugárzott. Azután Arany ,,Awalesi bárdok“ elem haladójában éreztette egy nép harcát a zsarnokság ellen: elhittük neki, hogy a spalontai világír 6 paraszt csak így fogadhatta egykor Ferenc József császárt. A következő Petőfi-versek inkább magyar korszerűségükkel hatottak, mint szépségükké. De még aktuálisabb és viharkeltőbb volt Ady márciusi parazsa és Juhász Gyula „Új vallomás“-a. Az est eldöntő hatását pedig Babits Mihály „Húsvét előtt“ című hóke-rapszódiája érteti. Ebben az elemi erejű költeményben Pintér Zsuzsa nemcsak megrázta és elsodorta hallgatóit, hanem a háborús infernet befejező lírájával is előcsatta a tömeg önmagét sirató könnyeit. Érdekes, hogy akik még emlékeztek a kontinentális versnek 1917-ben ugyancsak itt, a nagy költő által használt, franciás recitativ módszerére, azok megállapíthatták, hogy az előadó művésznő most nem kisebb sikerrel élte ál ezt a nagyszerű háboré-tesnetést. A nagy veres, Íme, lelete ét átvészel korokat és emberűffket.. Legyen béke már, legyen vége már... A művésznő ezután napjaink szocialista verseivel világosított föl bennünket, hogy nem máról-holnapra lettünk demokrata és szocialista néppé. Salamon Ernő ,aPrológja az eszmenevelő szegénységet tükrözte. Kodolányi elégiája bús pesti nép“-rMét gúnyé „Uriasxxong“-a, ilyét Gyula kizítása is felelősség-vállalása a kazánfűtő robotjáért, aztán Kisz László gazdagot támadó verse a tőke-ellenes közhangulatot csúcsra emelte. Úgyhogy csak pont volt már a mai Erdély „i“ belőjön Áron Qatrin Dózsáról és Horiáról szóló proletár-párhuzama, mely után tüntető dajlamnak hallatszott József Attila három szocialista vertmarsa. Ezekben már tündöklő diadallá lett a társadalmi megújulás százados vágya. S mi elmondhatjuk, hogy ez az est vált eddig az itteni munkás-propaganda legeredményesebb tette. Mert csak agénscenes eszközökkelvitethetjük el, hogy a munkások szenvedése és a költők vetése nyomán megérett a föld a szocializmus aratására. Pintér Zsuzsa derekasan megküzdött roppant feladatával. Rokonezennel láttuk ezt a művészi küzdelmet, amelyhez nem elég még a hanganyaga, úgyhogy háromszor is megcsúsolott a tizennyolc vers szövegének crescendoiban. Néha sietett is, talán nem ért ki benne eléggé a kőkemények sokféle hangulati árnyédata, pedig akárhányszor nem, cekély színésznői képességét is segítségül hívta. Mégis tehetsége lényegévé nyerte meg a szép csatát: fűtött egyéniségével és szuggesztíven közlő értelmével, amelyekkel óriási szolgálatot tehet még az erdélyi és egyetemes vers Hetében. . m. sfc. Fontes Loyd Uniti bármilyen nagyüzemnek, kereskedők részére Szállítási, ügynökségi és bizományi iroda. Kasztner és Dávid. Szíves tudomására hozzuk az összes nagyüzemeknek és kereskedőknek, hogy Marosvásárhelyen, Churchill-tér 9. szám alatt ás Bukarestben, Paleologus utca 20. szám alatt szállítási, ügynökségi és hasományú irodát nyitottunk és abban a helyzetben vagyunk, hogy el tudjuk létra bármilyen áruval tisztelt megrendelőinket és vállalni az áruszélütést Bukarestbe és vissza, vagy bármely más városba. Kereskedelmi összeköttetéseink megengedik, hogy meghívottainkat a leglelkiismeretesebben és leggyorsabban tudjuk kiszolgálni. Részletesebb tájékoztatást a Churchill-tér 9. szám alatti irodánkban nyerhetnek a t. érdeklődők. ■ — ... ■ —«— A"wr~ jidi. -v-'llh ü.>. _.i-- "n-'iLvt-uwag^g- $ —1 "r" i Orvosi hír Dr. Kolvczvald Tibor med. tmkr. városi orvos, vevlt bőrklinikai tanársegéd, bőrgyógyász, urológus, veperológus, rendelését Régibaromvásárutca 15. szám alatt, dr. Kabdebó rendelőjében, megkezdte. Rendel d. e. 9—10-ig, d. u. 4—6-ig. Diathermia, puartz, rövidhulláru kezelések. m adta . gozni neon akar, — amúgy is kiesik. A munkásság — meggyőződésem szerint — valóban átérzi a felelősséget, mely most a történelmi változás, az osztályuralom megdöntése, a demokrácia hajnalán reáhárul. Ennek a május elsejének azonban nem csak az kölcsönöz különös jelentőséget, hogy a proletáriátus itt első ízben ünnepelheti meg szabadon, csendőrszuronytól mentesen a munkásság nagy ünnepét. Jelentőségét fokozza, a munkástétek szárnyalását, a szív örömét, növelheti az az önkéntes fogadalom és ez az, ami igazi ünnepé, új, szabad ,,vörös május“-sá avatja a mai napot, ha hitet teszünk, hogy még többet dolgozzunk. Dolgozunk a műhelyben, a gyárban, az üzemekben, ha kell falumunkát végzünk, hogy egységes erővel, erős hittel mi is felépítsük azt a szociális társadalmat, amelyet látnoki erővel csaknem egy évszázaddal ezelőtt Marx és Engels álmodott meg s amelyet Lenin csodálatos zsenije és Sztálin emberfeletti akarata szemünk előtt valósított meg. S. L. lüztsrMvahmn ks mepszSat az atsCHétffé» Moszkva, április 38. A moszkvai lapok utolsó oldalán rövid, de annál jelentősebb közlemény jelent meg, mely szerint a kormány rendelete ért£%nóben április 26-ától kezdve Mossd«».rosában megszűnik az elsötétítás.____ Nagyobb munfejifflgfdined JTawUSk essze magunkat, dolgonnak hmm határozottsággal, keményen, Infeilldo. acc«, dobjuk félre a csoportérdekeket, a céh-érdekeket, áldozásunk fel minden magánérdeket. E neffdtS! nem LENIN