Szabad Szó, 1945. október (2. évfolyam, 223-243. szám)

1945-10-07 / 228. szám

VASÁRNAP Marosvásárhely, 1945 október 7. D. évfolyam, 228. szám szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Sztáln-tér 41. Telefon 50. Felelős szerkesztő: KOVÁCS GYÖRGy mm Előfizetési árak: havonta LUUU Lei. negyedévre 3000 Lei. félévre 3000 Lei BITÓFÁK irta: Kovács György Deák Ferenc városában, Zalaegerszegen láttam életemben az egyetlen bitófót. Ott állítottak fel ez év januárjában a megyeházával szemben, az úttest ellenkező oldalán s a megfélemlitésnek erre a hatásos eszközére talán pont annak a teremnek ablakai néztek, amelyben a „haza bölcse“ tartotta emelkedek szellemű szónoklatait s komoly, megnyugtató magyar arcát ábrázoló képe ott terpeszkedett a terem falán, — ekkor már a Jóka pingál hatalmas zöld nyilaskereszt fölött. A Hoher, akit azért hoztak el a dunántúli városkába, hogy egy kötél oltott hamgos ítéletet hajtson végre, rosszatokig csavalgatta fejét, amikor szakszerű vizsgálat alá vette az akasztólát. Nem jól rakottak össze az ácsok. Hosszul sikerült a bitófa. Zalaegerszeg faldrajzuag messzire esik Aradtól. És az 1944—41-iki magyarországi fasiszta diktatúra kemény, zord tele ugyancsak távol esik időben 1849 borús októberének hatodik napjától. Nem csuda, ha a kellemes kis város derék mesteremberei elfelejtették a bitófa ácsolásának módját s jámbor agyvelejükkel nem tudták elképzelni, hogy a történelem olykor megismétli eszközeit, tehetségtelenül, ötlettelenül ugyan, de félelmetesen. Ami a keresztény tömegeknek a kereszt, melyre Krisztust feszítették, vagy ami a franciáknak a galatin, aminek késével a forradalom túlbuzgóságában önmagát is lefejezte, — ugyanaz nekünk, a szabadság gondolata magyar hordozóinak a bitófa, melynek kis kampója, ahová a kötelet szokta felerősíteni a bano, korántsem jelent a mi szemünkben megalázást, megszégyenítést, de még halált sem. Hanem megy absolyeset jutotja eszünkbe olyan férfiaknak, hogy Damjanich Jánosnak, egy Iss Kmnek, egy Lázár Vilmosnak és még tíz társuknak — akik egy nemzet szabadságharcának s egy nép felszabadulásáért vívott forradalmának voltak legcseresőbb résztvevői, katonai vezérei. De vájjon csak egy nép, nevezetesen a mayar nép felszabadulásáért küzdött-e az aradi tizenhárom és mögöttük a nemzet milliói? forradalom céljai az összes európai népek igényé■ lettek már abban az időben. Hol itt, hol ott lobbant magasrajpa országaiban a szabadságharcok erős hőfokú lángja. A paksi utcák barikadharcamas csatakiáltásai összekeverednek aecs népének mámoros kurjongatásaival, ezt meg a magyar paraszt, az úri igát és bécsi jármot cipelő jobbágyság magabiztató káromkodása és magabizt gyűrözése követi. S október hatodika — magyar vonatkozásain túl — akár európai szimbolum is lehet, hiszen, itt végeredményben olyan nemzetköz ...jóról és érdekről volt szó minden elnyomott nép ügyen, ks érdekéről, amely a öttója százaihoz éppen azért vezetett mivel az azonos célkitűzésű népmozgalmak nem fogtak egymással kezet azonos időben, közös céljaik kiharcolására átnyúlva országhatárokon. Kossuth ügyvédi pátosza ördögi ügyességgel tudta a nép ügyei — egy kis politikai mesterkedéssel — a „nemzet ügyévé“ átfesteni s bekapcsolni nemességet és a főnemesség egy részét a nép forradalmába, feladva persze a forradalom tételét a nemzeti szabadságharc fogalmának, áttenni a problémák súlyát a forradalomról a nemzeti szabadságharcra, megállni a demokrácia elvének fele útján, nem oldani meg gyökeresen a népkérdéseket, jogokat adni ugyan a népnek, de csak óvatosan és kimérten ss egészen alku tárgyává tenni a megalkuvást nem tűrő szabadságtételeket a nemzetiségi kérdésben. A magyarul nem tudó lengyel tábornoknak, Bem Józsefnek, vagy Damjanicknak s inásoknak a magyar szabadságharcban való részvétele is azt igazolja, hogy 1848—49-ben nemcsak a magyar nép jövőjéről volt szó s október 6-ika oszt, szvár ködfátyolán is átütött a dal, mely világszabadságról énekelt. Kiket terhel a felelősség azért, hogy a népszabadság ügye megrekedt a magyarság nemzeti határai között s ez még a dunavölgyi népek közös nagy összefogásává sem tágult, sőt még az akkori Magyarországon lakó nemzetiségeket sem tudta egy közös szabadság küzdelem zászlaja alá összeterelni? Történettudósok dolga vttatni a kérdést és kutatni az igazságot. A történelemtudományokban laikus, de a történelmi lépések következményeinek súlya alatt nyögő utókor fiai csak megállapítják a látható tényeket és sóhajtoznak az elmúlt nagy történelmi pillanatok eljátszásán... Visszatérek Zalaegerszegre, a bitófához. Egy kis fatábla lógott az akasztófán, mielőtt még emberi test nem adta ki utolsó lehelletét ennek a halálszerszámnak segítségével a dunántúli dombok között oly metsző etesen szinta, csontokig hatoló szélben. A táblán pedig a megfélemlítő felírás, okulásul azoknak, akik nem mutatkoztak hajlandóknak katasztrófális romlásba sodorni segíteni a nemzetet: „Ide kerülnek a nazaarplók!“ Vájjon valóban a „hazaarulók" számára készültek-e a „politikai meggyőzésnek“ ezek a félelmetes és nálunk, a mi törénelmünkben, a közelmúltunkban is annyira ismerős eszközei, i bitófák? Akár az aradi tizenháromra essék az emlékezés megvilágító fénye, akár az uj cor rablóinak terrorcselekedetene mutasson rá a megbotrankozás szégyentől és haragtól rezegő ujja, nem kell túlságosan izonygatni ország és világ flott, íj hogy ki szerelte igazan házánjat es népünket: Damjaniche, vagy Haynau? Szalasi-e, vágdajzok, akiket bitófa ilá állított örgetve cinkostársai. Az akaszottak-e, vagy az akasztok. A Oltóját sohasem embereknek szántak tulajdonképpen, ha eszmei meggyőződéséért kellett alatta kiszenvednie valakin. Hanem magát az eszmét szerették volna horogra függeszteni és halálra dermeszteni az akasztatok. Ostoba és lehetetlen vállalkozás s az emberiség millióinak szenvedéseiben és nyomorúságában gázoló őrület mindanynyiszor megelégedni kényszerül, emberi testek kivégzésével, egyes emberek felszámolásával, ami azonban nem hozhatott soha nyugalmat azoknak, akik vakon ez őrület szolgálatában altattak A haladás, a fejlődés idővel igazságot szolgáltat akasztottak és akasztatok között és a haladás eszméjét hordozók emlékezetében előve varázsolódik az eszme minden vértanúja, örömmé változik az októberi gyász, ■ nert tapasztuuyui,dést merítenek a haladás hívei az aradi októberből is: nem egyes emberek életén vagy haalan múlik a népeket mozgató lágy eszmék élete, hanem magánnépen! Minden szabadsági harcos, minden vértanúja K Közép-Európa szerencsétlen múltú népeinek csak egyetlen népből vétetik, mert az embert csak egy édesaya szüli. De nincsen olyan vertanúja a szabadság-eszménynek, aki kizárólag egy nép tuajdona lenne. Október hatodmkán már nemcsak a magyar nép emlekezete idézi az aradi bitófákat és az eseményeket, amik bitófák mögött a történelem szmfalai között lejátszódtak, a szerbek Damjanichra gondolhattak ezen a napon, tolt saját epével szemben átokmondasra .Nyullott asójuk, nagy eszmény körül tomboló szenvedély: kurtám minden tagját a népnek, melyből ő jött s végül önmagával végezni, hogy egy se maradjon felölük! Mert az ő népe a szomszéd szabadsagnarca ellen fordult. Vagy a románok emlékezhetnek aziMocockwalyara, akit lelki meghasonlásón kergetett a tévedés, hogy saját népének ellenségeivel szövetkezett , szembefordult az igazi fegyvertárssal, a szabadságért küzdő magyarsággal. Ma már nehéz meglátni a tévedéseket s lemérni a bűnöket, amiket a múltban a dunavölgyi kis népek egymás ellen elkövettek. Október hatodikának a egymás iránti jóvátételt kell megindítania és tökéletessé tennie. Ára 40 Lei. A marosvasárhelyi Szaktanács közbelépése a tanárok, tanítók és iskolaépületek ügyében Távirat a közoktatásügyi miiszterhez, az Általános Munkaszöveséghez és a tanügyi szakszervezethez Marosvásárhely, oktober 6. A Szakszervezeti Tanács foglalkozott a Maros-Torda vármegyei tanítók és tanárok helyzetével, valamint az iskolaépületek kérdésével és azok azonnali rendezése érdekében az alábbi táviratokat küldte a nemzetnevelésügyi miniszternek, az Általános Munkaszövetségnek (Conf. Gen. a Muncii) és a tanárok és tanítók szakszervezeti szövetségeinek: „A tanítók és tanárok szakszervezete elénk tárta azt a megdöbbentő helyzetet, amelyben a marosmegyei magyar tanítók és tanárok immár hetedik hónapja vannak. Fizetésüket nem kapják, mert besorolásuk még nem történt meg, s fizetési segélyük oly kevés, s hogy még egy személy megélhetését sem biztosíthatja, s ezt sem kapják harmadik hónapja. Követeljük, hogy besorolásuk azonnal történjék meg, fizetésüket visszamenőleg, fizetési különbözetüket és téli segélyüket azonnal utalják ki. Kérjük az azonnali arányos és végleges felosztását a marosvásárhelyi középiskolai épületeknek, hogy az iskolák megkezdhessék a tanévet. Az épületek elosztásánál vegyék figyelembe a beírt tanulók számát, valamint a Székelyföld népi öszszetételét A 406/1945. sz. törvényrendelet alkalmazása esetén a magyar nyelvű állami tanítóképző 700 belitanulója kerül az utcára, s ,aki magyarnyelvű állam, iskola is csak tanulói egy részével, a legkedvezőtlenebb körülmények között tudja megkezdeni a tanévet. Megjegyezni kívánjuk ,hogy tanulók munkások, parasztok és kisiparosok gyermekei. Kérjük azonnali intézkedésüket a probléma kielégítő megoldása érdekében másképp az iskolák kév-telenek lesznek a szó alatt megkezdeni a tanévet. Kérjük ezt az együtélő népek békéjének és egyetértésének fenntartásáért is. Egyesült Szakszervezetek Tanácsa, Marosvásárhely.” Molotov visszaérkezett Moszkvába Bevin szerint az értekezlet munkája nem volt hiábavaló LONDON, október 5. Mint ismeretes, Bevin angol külügyminiszter a londoni külügyminiszteri konferencia után tanácskozást folytatott az angol kormánnyal. Angol politikus /.'«•- ben felvetődött az a kérdés, hogy Anglia szempontjából nem volna-e előnyösebb, ha az értekezlet munkájáról Bevin már most nyilatkozna és nem csupán kedden a parlament ülésén. Bevin meg van győződve arról, hogy az értekezlet négyhetes munkája nem volt hiábavaló. Molotov szovjet külügyi népbiztos ma visszaérkezett Maszkába. BUDAPEST, Október 5. Az Új Szó, a Vörös Hadsereg magyarországi lapja írja: A külügyminiszterek tanácsa munkájával kapcsolatban nagy jelentőséget nyer a délkeleteurópai demokráciák kerdesében megindult ita. Egyes újságok azt a tételt bizonyítják, hogy a demokrácia döntőerejű tényezője: a kisebbségek jogainak biztosítása. A lap megállapítja, hogy annak a sajtókampánynak, amelyet a londoni lapok indítottak, az volt a célja, hogy fátylrt vessen a görögországi állapotokra. Itt túlnyomórészben a nép akaratot nyomják el. Nagyobb figyelmet érdemel a spanyol helyzet is. Október 15-én megkezdik az új személyazonossági igazolványok kiosztását Marosvásárhely, október 6. Az összeírási ívek feldolgozását a napokban elvégzi a rendőrség és megállapítja azt, hogy kik jogosultak az új személyazonossági igazolványok megkapására. Október 15-én megkezdik az új személyazontossági igazolványok kiosztását. Az új igazolványokhoz mindenki szerezzen be 2 darab (16 tejes okmány bélyeget 1 darab 20 tejes statisztikai bélyeget, valamint két darab igazolvány nagyságú fényképet. A fénykép egy évesnél régibb nem lehet. Az igazolvány kiváltásához szükséges Kérvény nyomtatványt a jövő héttől kezdve a rendőrségen árusítják. Az új személyazonossági igazolványok kiosztásának sorrendjét falragaszokon s az újságéban fogják közölni. A rendőrség el akarja kerülni, hogy a város munkássága és polgársága sokat várakozzon az igazolványok kézhezkapásáért és ezért mindent el fog kövteni a munka gyors menetéért. A naponta kijelölt utcák páros oldalán Lakók délelőtt, a páratlan oldalon lakók délután fogják megkapni tg®zoiv anyáikat.