Szabad Szó, 1946. július (3. évfolyam, 145-170. szám)
1946-07-01 / 145. szám
Éljen Kurké Gyárfás, a nép fia, a nép szószólója! lifmisoara—Temesvár Nyolc oldal ára 400 lej Taxa platiíS ín ouinerar conl. odL Dir. Gen. P. T. T. Nr. Í7.30ltt945 POLITIKAI NAPILAP III. évfolyam, 145. szám Felelős szerkesztő: LÁZÁR JÓZSEF Hétfő, 1946 julius 1 „Vizsgák“ után - vizsga előtt Írta: KULCSÁR SÁNDOR Kevés oly hátborzongató fogalmat is, mert az elmúlt évtizedek kisebbségi sorosábain nagyon sok magyar diák, tanár és szülő, mint a vizsgát. Azok számára, akiket talán meghökkent ez a megállapítás, sietünk megjegyezni, hogy nem közönséges vizsgákról volt szó, aminthogy nem is * munkál* kodásról való számadástól irtózott az, akinek keserű izek gyűltek a szájában a vizsga emlegetésére. A vizsgának, a vizsgáztatásnak egé*szen különös válfajával ismerkedett meg rövidnadrágos gimnazista és őszbecsavtt* rodó hajú postatisztviselő vagy fisutasi munkás egyaránt. Elég csak két ilyen jellegzetes „vizsgára“ emlékeztetnünk. Az egyik: a nyilvánossági joguktól meg* fosztott maagyar középiskolák félévi és év végi vizsgája volt. A másik: a kis* egzisztenciák tízezreit koldussorsot nyomorító nyelvvizsgák áradata. Csak aki átesett rajta, az tudja igazán, mit jelentett az egyik is, a másik. Hány jobb sorsra érdemes, kibontakozó ifjú tehetség, érték vérzett el már az életben való érvényesült éslevallt első szögesdrót a sövényen: azokon a „félévi" és „évvégi“ vizsgákon, amelyeken — minthogy magániskola növendékeinek számíthattak csak — idegen tanárok, idegen bizottság előtt kellett vizsgázniok és nem saját tanáraik előtt, akik tanúi voltak egész évben a diák szorgalmának, fejlődésének éppenúgy, mint a lanyhábbak jogosan elbírálandó tunyaságának. Egy izgalomtól túlfűtött órában készült írásbeli dolgozat, egy rövidke, alig tízperces felelet — eldöntötte az egész évi erőfeszítések sorsát- Még akkor is, ha a vizsgáztató tanárt történetesen a tárgyilagosságra törekvés vezette, sőt, mint akadt .eset: határozott jóindulat vezette, — még akkor is behozhatatlan hátrány* nyal szerezhette meg tanulmányi osztály* zatát az ilyen diák, többségi diáktársai* hoz mérten. Nála a tízperces felelet dön* tött, azoknál viszont egy egész esztendő megfigyelt, ellenőrzött, kipróbált munkálkodást. Ahol pedig ezeknek a „vizsgáztatásoknak“ a szellemét, — a magyar iskolákat elsorvasztó türelmetlenség szellemét — váltották aprópénzbe elfogult vizsgáztatók, ott katasztrofális bukási arányszám volt az eredmény. Tudunk olyan osztályról, amelynek huszonöt növendékéből csak három nem bukott meg, legalább is pótvizsgára, és feljegyezték a kisebbségi magyar iskolák történetében fizt az esetet is, amikor az aradi katolikus főgimnázium első osztályába beiratkozott harmincegynéhány tanulóból — mindössze négyen vergődtek fel a nyol* cadik osztályig. Ez már nem holmi nu* meruszos rostálás volt, ez már nem is reakciós iskolapolitika volt, hanem in* kább tagózás. Ezét vált háborzongató fogalommá a „vizsga“ már a zsenge gyermeklélek számára, nem is szólva arról, hogy ugyanaikkor az apák, a családfenntartók is ezrivel vesztették el máról -holnapra ke* nyezőket, az 1920 körül megindult, félrreérthítetlen célzatú, évről évre kiméletlenebb hajszát jelentő nyelvvizsgák folytán. Tanító, adóhivatali tisztviselő, vasúti pályaőr, hidmérlegező, apaállat- gondozó, villanygyári gépész és okleveles bába — egyaránt belekerült ennek a „vizsgáztatásnak“ az őrlőmalmába és legtöbbjük már akaszthatta is nyomban a koldustarisznyát at nyakába... Ezeknek a vizsgáknak a szelleme volt az, ami hátborzongatóvá tette már pusz* ta emlegetésüket is. Az a szellem, amely* nek üszkös romját eltakarításához most fogtak hozzá ~ keserves áldozatok és okulások után — európaszerte. Mert hiszen ugyanez a szellem tette hozzáférhe* tetlenné a paraszt* és munkás*ifjuság szá* mára a főiskolát Pesten, ez ugrasztotta egymásnak a horvát és szerb diákokat a zágrábi egyetemen, ez kergette ki a békesi Alma Mater aulájából a humansta tanárokat, és záratta be a népiskolák százait a feldúlt lengyel földön. Ez a szellem száműzte a Thomas Mannokat és Toscaniniket, ez ölte meg az Ossietzkyket és senyvesztette el gyüjtőtáborokban az ukrán tanítók és tanítónők ezreit. Az elnyomatás szellemének romjait ta* karitja el nálunk is most az újjáépítés* nek nekigyürköző demokrácia. A romo* kát takarítja el azáltal is, hogy kiharcolja az iskolatsérelmek orvoslását és síkrászáll a nemzetiségi egyenjogúsításért tíz oktatásügytől a szövetkezetekig, minden vonalon. Fiatal demokráciánk olyan eredményeket mutathat már fel, amelyek alapján joggal bizakodhatunk, hogy ez a szellelmi romeltakarítás nem áll meg a múlt „vizsgáinak“ felszámolásánál. Ámbár magában véve az is figyelemreméltó eredmény, hogy gyermekeinknek az elmúlt esztendőben nem kellett már ilyen „fél* évi“ és „évvégi“ kényszervizsgáztatások* tól rettegniök. Komoly lépéseket tett a demokrácia az irányban, hogy ne csak azt juttassa vissza, amitől a múlt világ megfosztott, hanem lehetővé tegye azoknak a jogoknak a biztosítását is, amelyeket az előző rendszer legfeljebb ígért de sohasem adott meg. A Magyar Népi Szövetség ezen a vonalon 800 ezer magyar gyermek számára harcolta ki az anyanyelven történő állami és felekezeti oktatást, az elemi iskolától az erdélyi magyar egyetemig. Eddigi harcáról emelt fővel adhat számot a MNSz az előtt, akinek számadással tartozik: népünk előtt. Éppen e napokban, az udvarhelyi országos kongresszuson. A próbatételnek, a vizsgának azonban nincsen vége. De ég és föld a különbség e vizsga és a múlt „vizsgái“ között. Ma már oly vizsgára nyílik lehetőség, iskolában és közéletben egyaránt, amelyen a felkészültség, az életrevalóság, a helyes tájékozódás és ítélőképesség, az öntudat s a munka pontosan olyan osztályzatot vívhat ki, amilyet érdemel- Rajtunk mulik, egyedül rajtunk, — hogyan vizsgázzunk. Ne tévesszük ezt szem elől, különösen most, amikor a választásokra készülünk. Kemény, sorsdöntő vizsga tesz a választás, és éppen ennek felismerésében szeretnénk — a felsorolt elgondolkoztató példákkal — előbbre lendíteni minden magyar testvérünket. Annak a biztosítására, hogy a negyed* százados elnyomatás többé vissza ne tér* jen, csak egy ut vfin: ha együttes erővel nyilvánítjuk ki ország-világ előtt ezt tíz akaratunkat. Amikor az öntudatos munkás reggelekte a munkára hivó szirénadugást hidítja, bizonyára emlékezetébe ötlik, hogy nem is olyan régen ez a szirénaszó légi* veszélyre figyelmeztető, riasztó hang volt. De az öntudatos dolgozó nem áll meg az emlékezésnél- Napról*napra meg* acélozza akaratát — és igyekszik meg» acélozni többi dolgozó társában is az elhatározást , hogy soha többé ne támadhasson fel az elnyomatás szelleme, mely munkásokba követéstől, zsellérkeservektől és nyelvvizsgáktól a barnainges zöldinges masírozásokon keresztül a „felsőbbrendű faj“ kulturzáig, végül is a háborút hozta. Te sem állhatsz meg, egyikünk sem állhat meg az emlékezésnél, még akkor sem, ha vannak még be nem gyógyult sebeink is, a másodrendű és harmadrendű állampolgárok korszakai ból. A nagy vizsgán, a választáson, éppen e korszakra kell végérvényesen pontot tennie a demokráciának. Ezt a pontot jelképesen is, valóságosan is a sz®* vazó pecséttel üti az ország demokráciája a szavazócédulára. Ennek a pontnak részünkről akkora súlya lesz, ahány kéz rögzíti oda: a demokrácia oldalán, ön*álló listánkra. Jelentős haladás történt a héten a délkeleteurópai békeszerződések kidolgozásában Párizs. A hét elején Párizsban atz a hír terjedt el, hogy a külügyminiszterek péntekig dűlőre akarnak jutni mindenáron a még megoldatlan kérdések letárgyalásában. Számos kérdésben ez valóban sikerüit is, és különösen a délkelet európai békeszerződések kidolgozásában élPárizs. A volt olasz gyarmatokra vonatkozó tárgyalásokról a Reuter brit hírügynökség a következőket jelenti: A helyettes külügyminiszterek nem tudtak megegyezésre jutni a volt olasz gyarmatok közigazgatásának módozatait illetően arra az egy esztendőre, amelyre a külügyminiszterek már hajlandóak lettek volna függőben tartani a végső döntést. Kiújult az olasz gyarmati vita teh el jelentős előrehaladást. Annál nehezebbnek bizonyul az olasz békeszerződés kidolgozása, bár annak egyes részleteit szintén sikeült kölcsönös engedmények révén végleges formába önteni. Diplomáciai körök továbbra is bizalommal tekintenek a külügyminiszteri értekezlet Ilyenformán az ügy ismét a négy külügyminiszter ülése elé kerül. Szovjet részről azt az álláspontot képviselték, hogy erre az átmeneti egy esztendőre az összes volt olasz gyarmatok kerüljenek a négy nagyhatalom közös közigazgatása alá, a brit megbízott viszont ragaszkodott ahhoz, hogy ahol ma angol mandátum van, maradjon kizárólag az a következő évre kimenetele elé, de megállapítják, hogy Trieszt kérdése olyan gátat jelent a megegyezés útjában, amelynek elkerülésére még kölcsönös, komoly erőfeszítésekre lesz szükség. Az orsz gyarmatok ügye a másik olyan pont, amelyben nehezen megy a kiegyezés is. A francia megbízott előterjesztett ugyan egy kiegyezéses javaslatot, a négy nagyhatalom „jelképes közös közigazgatásáról“, ezt azonban elfogadhatatlannnak minősítették. Visinszkij ezek után ragaszkodott ahhoz, hogy az egész ügyet ismét vitassa meg a négy külügyminiszter. Byrnes a békekonferencia időpontjának megállapítását sürgeti Párizs. A Reuter jelenti: Byrnes amerikai külügyminiszter a pénteki esti ülésen kijelentette, hogy a legközelebbi alkalommal, a szombat esti tanácskozáson végleges határozatot kér: összehívják negi 21 érdekelt állam részvvételével az általános békekonferenciát, illetve megállítják e most vagy nem a béketárgyalások időpontját. Párizs. A párizsi sajtó egyönte*tűen megállapítja, hogy Molotov szovjet külügyminiszter mindent megtesz az együttműködés érdekében- Úgy tudják, hogy a szovjet küldöttség újabb utasításokat vár Moszkvából. A szlovákiai magyarok ügyében Párizs, Jan Milsdryk csehszlovák külügyminiszter és Klementis helyettes külügyminiszter váratlanul a francia fővárosba érkezett. A csehszlovák kormányférfiak rögtön felkeresték Ridault francia külügyminisztert, majd Bymes amerikai és Bevitt angol külügyminiszterrel folytattak megbeszélést. A Reuter brit hírügynökség értesülése szerint is csehszlovák kormányférfiak párizsi látogatását a magyar békeszerződés kidolgozásával áll kapcsolatban. Amerikai sítp* tudósítók utalnak arra, hogy a minap Washingtonban járt magyar kormány* küldöttség felhívta az Egyesült Államok kormányának figyelmét a szlovákiai m®* gyarüklözésekre.